ANT-40
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. október 30-án felülvizsgált
verziótól ; az ellenőrzések 14 szerkesztést igényelnek .
ANT-40 ( SB ) - nagy sebességű frontvonali bombázó . Az A. N. Tupolev Tervező Iroda által kifejlesztett legmasszívabb soros repülőgép. Az első repülést 1934. október 7-én hajtották végre K. K. Popov tesztpilóta irányítása alatt. Az első SB sorozatú repülőgépet 1936 tavaszán gyártották. A sorozatépítés évek során a Biztonsági Tanácsot többször modernizálták. A sorozatgyártás 1941-es befejezéséig összesen 6616 különböző átalakítású repülőgépet gyártottak.
Történelem
Az 1930-as évek elején eredmények születtek a kétmotoros, teljesen fémből készült Mi-3 repülőgépek megalkotásában, és valódi feladattá vált egy olyan nagysebességű bombázó létrehozása, amely felülmúlja a szolgálatban lévő kétfedelű vadászgépeket. A Vörös Hadsereg légierejének parancsnoksága taktikai és műszaki követelményeket dolgozott ki ehhez a repülőgéphez: a maximális repülési sebesség 5000 m magasságban 350 km / h; leszállási sebesség 90 km/h; mennyezet 7000-8000 m; repülési távolság 800 km.
A tervezési munka 1934 májusában kezdődött a TsAGI-nál az Arhangelszki Tervezőirodában . Az első repülésre október elején került sor. Az első gép leszállás közben lezuhant. 1935 februárjában folytatódtak a gyári tesztek az első gép tartalékán. A tesztek során 5000 m magasságban 404 km/h sebességet értek el, a gép tesztelése és finomhangolása több mint egy évig tartott, ezt követően a gép átkerült a sorozatgyártásba [1] .
Építkezés
Kétmotoros, teljesen fém középső szárny sima bőrrel. A szárny egy középső részből és két levehető részből állt. A szárnyhéjat sík szegecsekkel rögzítették a kerethez. A monocoque törzset orr- és farokrészekre osztották, amelyek a törzs középső részéhez kötődtek hézagokon és bőrön keresztül. Vízszintes tollazattal merevített típus. A felvonót és a kormányt szervókkal látták el. Repülés közben behúzható futómű levegő-olaj csillapítással. A kerekeket fékekkel szerelték fel.
A repülőgép személyzete egy pilótából, egy navigátorból és egy lövész-rádiós kezelőből állt. A törzs elülső részében kapott helyet a navigátor-tüzér kabinja, majd ott volt a pilótafülke, majd a bombatér és a hátsó részben a lövész-rádiós kabinja.
Fegyverzet - négy 7,62 mm-es kaliberű géppuska és 500 kg bomba [2] .
Módosítások
ANT-40-1 vagy SB 2RT
Az első prototípus , amelyet 730 LE-s
Wright Cyclone motorok hajtanak. Val vel. (545 kW). 1934 októberében épült. A repülési tesztek
október 7-én kezdődtek , a repüléseket K. K. Popov pilóta végezte. Október 31-én a prototípus leszálláskor megsemmisült. 1935 februárjára a repülőgépet helyreállították, és a második tesztciklust 1935. február 5-től július 31-ig hajtották végre. A jövőben a Wright Cyclone motorokkal felszerelt SB-t kísérleti járműként használták új műszaki megoldások (például síalváz) tesztelésére.
AHT-40-2 vagy SB 2IS
Prototípus 780 LE -s
Hispano-Suiza (IS) motorokkal. Val vel. 1934 végén épült, az első repülést 1934. december 30-án hajtották végre N. S. Zhurov irányítása alatt. Az 1935 januárjában kezdődött repülési tesztek során a repülőgép 433 km/h sebességet mutatott. A tesztelés 1936 áprilisáig folytatódott. A prototípus a sorozatgyártás mércéje lett.
SB 2M-100
Első sorozatgyártású modell. A szárny területét 56,7 m²-re, a normál repülési tömeget 5628 kg-ra növelték, ami a maximális sebesség 393 km / h-ra való csökkenéséhez vezetett. A repülőgépet
Klimov M-100 hajtóművekkel (licenc alapján gyártott Hispano-Suiza 12Y hajtóművek) szerelték fel.
DI-8 vagy
ANT-46
kétüléses nehéz
vadászgép Gnome-Ron " Mistral-Major" 14K motorokkal, 800 LE teljesítménnyel. s., két 76,2 mm -es APK-4
dinamóreaktív ágyúval felfegyverkezve , csőenként 15 tölténnyel. A repülőgépet 1936-ban kivonták a gyártási tervből a vadászgép újbóli felszerelésével kapcsolatos állami tesztek elhúzódó előkészületei miatt, mivel a dinamoreaktív fegyverekkel kapcsolatos munka leállt (az RS rakétákat ígéretesebb fegyverként ismerték el a vadászgépek számára). harcos).
SB 2M-100A
Repülőgép új hajtóművekkel, 860 literes kapacitással. Val vel. (642 kW) és új motorháztetőkkel. 1936 vége óta gyártják. 1937 május-júniusában az SB-t új MV-2 és MV-3
védőtornyokkal tesztelték. A tornyok tömeggyártásba való bevezetésére vonatkozó ajánlás ellenére a repülőgépeket csak 1940-től kezdték el szerelni velük.
SB 2M-103 vagy SB bis
Szériaváltozat új
M-103 motorokkal 960 lóerővel. -val., új navigátorkabinnal és vezérelt farokkerékkel. Az első tesztsorozatot 1937 szeptemberétől 1938 márciusáig, a másodikat 1938. június 27-től 1938. szeptember 19-ig végezték. Ettől a verziótól kezdve a repülőgép behúzható sífutóművel rendelkezett. 1937. szeptember 2-án, az első szombati ráadásnál M. Yu. Alekseev hivatalos magassági rekordot állított fel, amikor 1000 kg-os terhet 12 244 méter magasra emelt. 1936. november 1-jén 12 692 méter magasra emelkedett. .
PS-40
Az ANT-40 repülőgép utasszállító változata az
Aeroflot számára, 1938-ban.
USB
Oktatási és képzési változat, kis sorozatban megépítve. A navigátorfülke helyére párhuzamos vezérlésű, teljes műszerkészlettel ellátott oktatói kabin került. A repülőgépet 1938 márciusában tesztelték.
Szo 2
A repülőgép új elülső radiátorokkal, sima szárnyburkolattal, páncélozott pilótaháttal és megerősített
vázszerkezettel rendelkezett . A repülőgép VISH-2
légcsavarral rendelkezett , majd VISH-22. A maximális bombaterhelés 1600 kg-ra nőtt a külső bombatartóknak köszönhetően; a harci sugár 600 km volt. A repülőgép maximális sebessége 419 km/h. 1940 óta új védelmi tornyokat szereltek fel a repülőgépekre. A repülőgépet 1938 második felétől gyártották.
Szo 3
A repülőgépen új alagút típusú vízsugárzók voltak. A legnagyobb sebességjellemzőkkel rendelkezett: 445 km / h 4500 m magasságban, azonban a radiátorok megbízhatatlansága miatt nem sorozatban építették. Tesztelve 1937. november 1-től 1938. január 17-ig.
PS-41
SB bis 2 repülőgépek átkerültek az
Aeroflothoz , postai gépekké alakítva. A repülőgép külső üzemanyagtartályokkal rendelkezett, és 2450 kg hasznos terhet tudott szállítani
[3] .
mmn
Nagy sebességű bombázó
M-105 motorokkal, 1050 literes kapacitással. Val vel. és kisebb szárnyterület. A repülőgépet 1939-ben tesztelték. A repülési jellemzők a megadottakkal való eltérése miatt a repülőgép nem ment át a teszten.
SB-RK vagy
Ar-2
Búvárbombázó két
M-105R motorral, 1100 LE teljesítménnyel. Val vel. VISh-22E légcsavarokkal. A repülőgép csökkentett szárnyfelülettel és új, MMN típusú orral rendelkezett, légfékekkel és automatikus merülés-visszaállítással is felszerelték. A szárnykonzolba a motorgondolatok mellé légradiátorokat írattak, míg a kivezetések a szárny felső felületén kaptak helyet. A maximális bombaterhelés 1600 kg volt. A repülőgépet kis sorozatban gyártották. A gyártásban a
Pe-2 búvárbombázó váltotta fel .
SB orrkerékkel
TsAGI kísérleti repülőgép , 1940-1941 között tesztelték
Mark Gallai irányítása alatt . Egyetlen példányban készült, hogy tanulmányozza az orrkerék-elrendezés előnyeit és hátrányait (a farok elrendezéséhez képest, az 1930-as évek repülőgépeinek szabványa). Ennek érdekében egy hagyományos SB orrába be nem húzható futóművet szereltek fel, és ebben a formában a repülőgépek sorozatos fel- és leszállásokat hajtott végre különböző meteorológiai körülmények között és különböző típusú repülőtereken.
SBm
A
második világháború előtt I. P. Tolstyh vezetésével az egyik
M-103A hajtóműves SB-t repülőlaboratóriummá alakították úgy, hogy háromkerekű alvázat szereltek rá orrtámaszsal. Mivel a gépet kutatásra szánták, az alváz kialakítása lehetővé tette az alap megváltoztatását. Az ilyen alváz előnyei a jobb stabilitás a talajon való mozgás során, az ellenőrizetlen kanyar hiánya. Ez javítja a pilóta előrelátását, és teljesen kiküszöböli a repülőgép
orrátfutását erős fékezéskor. A tesztek során télen és nyáron 73 leszállást hajtottak végre beton és burkolatlan
kifutókon egyaránt. A leszállásokat különösen lefelé tartó farokkal, 160 km/h siklósebességgel és kinyújtott leszállószárnyakkal, valamint 190 km/h sebességgel hajtották végre. Nagy sebességű leszállások történtek mind az orr-, mind a főfutóműre, illetve beállítás nélküli leszállások. Télen az új alvázrendszer képességeit hengerelt szalagon és síléceken is tesztelték. Sőt, az elülső támogatáshoz egy
I-16-os vadászgép sílécet használtak . Ugyanakkor a repülőgép manőverezhetőségének jelentős romlása is megfigyelhető
[4] .
Avia B-71
Az SB módosítását 1937 óta, licenc alapján, Csehszlovákiában gyártották. Cserébe engedélyt szereztek az S-5 hegyi fegyverre. A csehszlovák járműveket Avia Hispano Suiza 12 Ydrs motorokkal szerelték fel . Az 1937 márciusában aláírt megállapodás 160 repülőgép gyártását írta elő; valójában 161 autót gyártottak 1937 és 1939 között.
Ar-2
A repülőgép módosítása erősebb motorokkal.
Meg nem valósult projektek
ANT-49
Az ANT-40-en alapuló felderítő repülőgép projektjét 1935-ben fejlesztették ki, de az előzetes tervezés szakaszában lezárták. A megrendelő úgy vélte, hogy a soros SB-k a felderítési feladatok ellátásával is megbirkóznak. Ennek a döntésnek a helyességét később a sorozatjárművek harci körülmények között történő üzemeltetése során is megerősítették.
[5]
Teljesítmény jellemzők (SB 2M103)
Specifikációk
- Legénység : 3 fő
- Hossza: 12,57 m
- Szárnyfesztávolság : 20,33 m
- Magasság: 3,48 m
- Szárny területe: 56,7 m²
- Üres tömeg: 4768 kg
- Saját tömeg: 7880 kg
- Motorok : 2 × M103960 literes kapacitással . Val vel. (716 kW)
Repülési teljesítmény
Fegyverzet
Gyártás
SB gyártás 1941-ben (gyárak szerint)
Gyártó
|
egy
|
2
|
3
|
négy
|
5
|
6
|
7
|
Teljes
|
22. szám (Moszkva)
|
41
|
7
|
6
|
9
|
|
|
6
|
69
|
125. szám (Irkutszk)
|
|
|
24
|
|
|
|
|
24
|
Teljes
|
41
|
7
|
harminc
|
9
|
0
|
0
|
6
|
93
|
Szolgálatban
- Szovjetunió – 1934-ben fogadták el. Nagysebességű bombázó ezredekkel felfegyverkezve.
- Az Aeroflot 1938-ban számos utasszállító PS-40-et kapott, 1940-ben pedig PS-41-et is.
- Második Spanyol Köztársaság - SB repülőgépeket szállítottak a Szovjetunióból a Spanyol Köztársaság légiereje számára (nem hivatalos "Katyusha" becenevet kaptak); emellett 1937-ben a Szovjetunió engedélyt adott a Spanyol Köztársaságnak SB [6] 3 darab SB 2M-100A típusú repülőgép gyártására: 1936. október 14., 1937. június-július és 1938., összesen 93 repülőgép [ 6] 7] .
- Francoista Spanyolország – 19 elfogott SB 2M-100A repülőgép, minden hajtóművet 1950-ben leszerelt Hispano Suiza 12Ybrre cseréltek.
- Csehszlovákia - az 1937. márciusi szovjet-csehszlovák megállapodás szerint 61 repülőgépet szállítottak Csehszlovákiába; 161 repülőgép gyártására is eladtak egy licencet (Csehszlovákia megszállása előtt nem mindenkinek volt ideje gyártani); Csehszlovákia német csapatok általi 1939. márciusi megszállása után Csehszlovákia fegyveres erői megszűntek, és a repülőgép-felszerelés a Harmadik Birodalom rendelkezésére állt. Az SB repülőgépeket aLuftwaffelégi célvontatóként. [nyolc]
- Szlovákia – A csehszlovák légierő több bombázóját 1938-ban szállították át Szlovákiába. 1943. április 18-án a szlovák légierő egyik Avia B.71-es bombázója Törökországba repült [9]
- Bulgária - Miután Németország 1939 márciusában megszállta Csehszlovákiát, Németországból 32 Avia B.71 típusú bombázó (korábban a csehszlovák légierőnél szolgált): [10] 1939-ben 24, 1940-ben 8 darab [11] . A cári légierőben "Zherav"-nak (daru) hívták. Egy repülőgép a repülőtéren leszállás közben egy baleset következtében elveszett, de alkatrészhiány miatt 1944-re ebből a típusból már csak 21 üzemképes repülőgép maradt a légierőnél. Az utolsó 10 repülőgépet a háború befejezése után, 1945 végén vonták ki a szolgálatból [12]
- Kínai Köztársaság - 1937 őszén 62 darab SB SB 2M-100, majd 1938 augusztusától 1941 júniusáig további 3 darab SB 2M-100 és SB 2M-105. A Kuomintang repülése használta őket a japán csapatok ellen.
- a nankingi kormány Wang Jingwei - 2 repülőgépeit menekülő Kuomintang pilóták eltérítették a kollaboráns kínai hadsereg légierejében .
- Finnország - az 1939-1940-es háború trófeái(8 darab) és elfogott repülőgépek szállítása Németországból (16 további): az egyik az SB 2M-100A, a többi az SB 2M-103 (SB farokkód). Tengeri járőrként és a LeLv 6, 2 tengeralattjáró-elhárító osztagként használták őket kiképzéssé alakítva. A harci veszteségek hiánya ellenére 7-en vesztették életüket balesetben. 1945-ben raktárba kerültek, 1950-ben leszerelték őket.
- Németország - elfoglalták a csehszlovák és a szovjet repülőgépeket. Kiképző- és célvontatóként (B-71B) használták őket. 1944 márciusában a Luftwaffe még 51 B-71-essel rendelkezett, de ezeket még az év vége előtt leírták.
- Lengyelország - 2 kiképző CSS-t M-103 hajtóművekkel 1944-ben áthelyeztek az újonnan létrehozottlengyel légierőhöz, ahol 1948-ig szolgáltak. [13]
Fennmaradt másolatok
Jegyzetek
- ↑ http://www.airwar.ru Archív másolat 2011. április 26-án a Wayback Machine Arkhangelsk SB 2RC-nél (ANT-40)
- ↑ Shavrov V.B. A repülőgép-tervezés története a Szovjetunióban 1938-1950.
- ↑ Tupolev PS-40/41 . "Az ég sarka" (2011). Letöltve: 2019. április 29. Az eredetiből archiválva : 2019. május 1. (határozatlan)
- ↑ Yakubovich, 2013 , p. 48-49.
- ↑ Saukke, 2007 .
- ↑ Mescserjakov, 1981 , p. 153.
- ↑ Martinez 1987, 55. o.
- ↑ Stepanov A. S. Szovjet repülőgépek külföldre szállítása. 1937-1941 // Hadtörténeti folyóirat . - 2008. - 10. szám - P.53-56.
- ↑ B-71 . Hozzáférés dátuma: 2015. szeptember 28. Az eredetiből archiválva : 2011. július 8. (határozatlan)
- ↑ Mollo, 2004 , p. 215.
- ↑ Milanov, Jordánia. A légi közlekedés és a légi közlekedés Bulgáriában legyőzte a háborút 1912-1945, II. rész, Szófia 1997, p. 234., World Air Forces archiválva 2019. december 27-én a Wayback Machine -nél , megtekintve: 2010. szeptember 29.
- ↑ Nagysebességű bombázó // Aviation and Time magazin, 6. szám (162), 2017
- ↑ Haruk, 2012 , p. 185-189.
Irodalom
- Nyikolaj Jakubovics. Minden harci repülőgép Tupolev. - M . : "Yauza" , " Eksmo ", 2013. - 272 p. - (Air Force Encyclopedia). - 1500 példány. - ISBN 978-5-699-63082-0 .
- M. T. Mescserjakov. Spanyol Köztársaság és a Komintern. - M . : "Gondolat" , 1981. - 222 p. — 10.000 példány.
- M. B. Saukke. Repülőgép ANT 1922-1937 rövid enciklopédiája. - Sokszögprés. - 2007. - 240 p. — ISBN 1-932525-40-8 .
- G. Smirnov Történetek a fegyverekről. - M.: "Detlit", 1976.
- Andrew Mollo. A második világháború fegyveres erői. Szerkezet. Egyenruha. Jelvény. The Complete Illustrated Encyclopedia = The Armed Forces of World War II. Egyenruha, jelvény és szervezet / Per. angolról. Szergej Drobjazko. - M . : " Eksmo ", 2004. - 319 p. - 5000 példány. — ISBN 5-699-04127-3 .
- Kulikow Wiktor, Michulec Robert, Mongrafie Lotnicze 83, Wyd. AJ Press.
- Olaf Groehler: Geschichte des Luftkriegs 1910 bis 1980. Militärverlag der Deutschen Demokratischen Republik, Berlin 1981.
- Wilfried Kopenhagen: Sowjetische Bombenflugzeuge. Transpress, Berlin 1989, ISBN 3-344-00391-7 .
- Flugzeugtypen der Welt. Modelle, Technik, Daten. Bechtermünz, Augsburg 1997, ISBN 3-86047-593-2 , S. 880 (amerikanisches Englisch: The encyclopedia of world aircraft. Übersetzt von Thema Produktmarketing und Werbung mbH, München).
- Lennart Andersson: Szovjet repülőgépek és repülés 1917–1941. Putnam, London 1997, ISBN 0-85177-859-3 .
- Kharuk A.I. A második világháború támadó repülőgépei - támadó repülőgépek, bombázók, torpedóbombázók. - Moszkva: Yauza:: EKSMO, 2012. - 400 p. — ISBN 978-5699595877 .
Linkek
Finnország repülőgépei a második világháború alatt |
---|
Harcosok |
| |
---|
Bombázók |
|
---|
torpedóbombázók |
|
---|
Intelligencia |
|
---|
úszó repülőgépek |
|
---|
repülő csónakok |
|
---|
hírnökök |
|
---|
Szállítás |
|
---|
Nevelési |
|
---|
Prototípusok |
|
---|