2С4 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2С4 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Osztályozás | önjáró habarcs | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Harci súly, t | 27.5 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
elrendezési diagram | első motor nyitott pisztolyrögzítéssel | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Legénység , fő | 5 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sztori | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fejlesztő |
Uraltransmash SKB-172 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyártó | Szovjetunió | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Évek fejlesztése | 1966 - tól 1971 -ig | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyártási évek | 1969 - től 1988 - ig | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Éves működés | 1972 óta | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kiadott darabszám, db. | legfeljebb 588 [1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fő üzemeltetők | Oroszország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Méretek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tok hossza , mm | 7940 (márciusban) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szélesség, mm | 3250 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság, mm | 3255 (márciusban) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Alap, mm | 4960 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nyomvonal, mm | 2720 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hézag , mm | 450 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Foglalás | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
páncél típus | golyóálló | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A hajótest homloka, mm/fok. | harminc | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fegyverzet | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hordó hossza , kaliberek | 20.83 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szögek VN, fok. | +50…+80° | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
GN szögek, fok. |
HV szögnél +50° −10…+10° HV szögnél +80° −41…+41° |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Lőtér, km | 0,8…19,81 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
látnivalók | MP-46M, TKN-3A | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
gépfegyverek | 1 × 7,62 mm PKT | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Motor | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mobilitás | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Motorteljesítmény, l. Val vel. | 520 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Autópálya sebesség, km/h | 62.8 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Terepsebesség, km/h | 25-30 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hajóút az autópályán , km | 500 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Üzemanyagtartály térfogata, l | 830 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fajlagos teljesítmény, l. utca | 19 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
felfüggesztés típusa | egyedi torziós rúd | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fajlagos talajnyomás, kg/cm² | 0,605 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mászás, fok. | 30° | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Átjárható fal, m | 0.7 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Átkelhető árok, m | 2.55 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Keresztezhető gázló , m | 1.0 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
2S4 "Tulip" ( GABTU index - 305. objektum ) - Szovjet 240 mm-es önjáró habarcs .
Az uráli közlekedésmérnöki üzemben fejlesztették ki . Az alváz vezető tervezője - G. S. Efimov , 240 mm-es 2B8 habarcs - Yu. N. Kalachnikov . A "tulipán" az ellenség megerősített épületeinek, erődítményeinek , munkaerő -felhalmozásának és fegyvereinek és katonai felszereléseinek megsemmisítésére szolgál, valamint olyan tárgyak és célok megsemmisítésére, amelyek megsemmisítésére más tüzérségi darabok nem állnak rendelkezésre.
A második világháború 1945 -ben ért véget , ekkorra a Szovjetunió főleg páncéltörő és rohamönjáró lövegekkel volt felfegyverkezve . Az ilyen önjáró fegyverek fő felhasználása a gyalogság és a tankok közvetlen kísérése, valamint az ellenséges célpontokra történő közvetlen tűz volt. Ugyanakkor a nyugati országokban és az Egyesült Államokban önjáró ágyúk voltak , amelyeket zárt állásokból való tüzelésre terveztek. Fokozatosan ezekben az országokban az önjáró tüzérség elkezdte kiszorítani a vontatottat. Nyilvánvalóvá vált az önjáró tüzérség nélkülözhetetlensége a helyi konfliktusokban, ezért 1947 és 1953 között kutatások folytak új önjáró tarackok létrehozására , de 1955-ben N. S. Hruscsov irányításával a munka nagy része. az önjáró tüzérséget leállították. Nem sokkal később a Szovjetunió Védelmi Minisztériuma arra a következtetésre jutott, hogy a stratégiai nukleáris háború nem valószínű, mivel mindkét hadviselő fél megsemmisüléséhez vezetne. Ugyanakkor a taktikai nukleáris fegyverek használatával kapcsolatos helyi konfliktusok valóságosabbá válhatnak . 1964 -ben elméleti elemzést végeztek , amelynek eredményei azt mutatták, hogy az önjáró tüzérség parancsnoki és állományú járművekkel együtt történő alkalmazása jelentősen csökkenti a tűzküldetés teljesítésének idejét, és csökkenti a tüzérségben részt vevő személyzet számát is. csoportok és kiszolgáló járművek egy körzetben [2] [3] [4] .
N. S. Hruscsov lemondásával újraindult az önjáró tüzérség fejlesztése a Szovjetunióban . 1965 - ben a Szovjetunió védelmi minisztere jóváhagyta a tüzérségi fegyverek fejlesztésére vonatkozó programot, amely előírja a parancsnoki járművekből és önjáró tüzérségi darabokból álló komplexumok fejlesztését. 1966 -ban az Uráli Közlekedési Mérnöki Üzem OKB-3- ában G. S. Efimov főtervező vezetésével megkezdték egy új, 240 mm-es önjáró habarcs kifejlesztését , majd 1967 -ben a Központi Bizottság határozata SZKP és a Szovjetunió Minisztertanácsa sz. E rendelet értelmében hivatalosan is elindult a K+F fejlesztése "Tulip" néven ( GRAU index - 2C4 ) [3] [2] [5] .
A 2S4 vezető fejlesztőjének az Uráli Közlekedéstechnikai Üzemet nevezték ki , a 2B8 habarcsot a V. I. Leninről elnevezett Permi Gépgyár SKB- jában tervezték . A nagy, 400 tf visszarúgás-ellenállási erő miatt úgy döntöttek, hogy az ACS alvázát tehermentesítik, és harcállásban a habarcsot egy talajon nyugvó alaplapra szerelik. Az 1969 májusától júniusig tartó időszakban az első három prototípus gyártása befejeződött, október 20-ra pedig a gyári tesztek is lezajlottak, majd a prototípusokat terepi tesztekre küldték . A tesztelés 1971-es befejezése után a szovjet hadsereg elfogadta a 2S4 Tyulpan önjáró habarcsot . A "Tulip"-nak a Legfelsőbb Főparancsnokság tartalékának tüzérségi zászlóaljainál kellett volna szolgálatba állnia a 240 mm-es vontatott M-240 [5] [6] [7] aknavető helyett .
A 2S4 önjáró habarcs sorozatgyártását 1972 -ben kezdték meg az Uráli Közlekedéstechnikai Üzemben . 1972-től egy 2S4 önjáró tüzérségi tartó ára 210 ezer rubel volt . A Permi Lenin Üzem a 2B8 habarcs gyártásával foglalkozott . A 2S4 gyártása 1988-ig folytatódott, mindössze 17 év alatt 588 darab 2B8-as habarcsot gyártottak [1] .
A 2S4 "Tulip" önjáró habarcs az eredeti torony nélküli séma szerint készül, fegyverek nyílt telepítésével. A jármű karosszériája acél páncélozott hengerelt lemezekből van hegesztve, és három részre van osztva: erő (motoros sebességváltó), vezérlőrekesz és harci rekesz. A hajótest előtt a jobb oldalon található a motortér. Tőle balra található a vezetőülés alvázvezérlőkkel. A vezető szerelő ülése mögött egy forgó toronnyal rendelkező jármű parancsnokának munkahelye található. A harci rekesz a hajótest középső és hátsó részén található. A hajótest középső részében gépesített dob típusú tároló van beépítve a szállítható lőszer elhelyezésére. A rakodóhely mindkét oldalán az oldalak mentén találhatók a legénység tagjainak ülései. A jobb oldalon elöl található a kezelőülés, hátul a lövész. A kezelőülés a bal oldalra van felszerelve. Két üzemanyagtartály van beépítve a hajótest hátsó részébe. A zsanérokkal ellátott gerendákat a hátsó hajótest felső lapjára szerelik fel, amelyre az önjáró habarcs tüzérségi része van rögzítve. A 2B8 habarcsnak két pozíciója van - menetelés és harc. Tárolt helyzetben egy habarccsal ellátott lemezt helyeznek a hajótest tetejére. Harcban az aknavető egy hidraulikus rendszer segítségével hátradől, és a talajon nyugvó lemezre kerül [5] [8] .
A fő fegyverzet egy 240 mm-es, 2B8 -as, fartöltetű aknavető . A habarcsot az alaplemez kerete rögzíti a 2C4 alváztest felső hátsó lapján lévő gerendákhoz. Függőleges síkban történő durva célzáshoz (a célzás beállításához) és a habarcs betöltéséhez hidraulikus rendszert használnak. Vízszintes síkban és a pontos célzáshoz (az irányzék és a goniométer pontos értékeinek beállítása) kézi meghajtást használnak. A habarcsot 90 fokos szögben töltjük fel. A gépesített lőszerállványokból történő betöltéskor az aknát a vezetőkhöz táplálják, majd a kezelő felszereli az aknát a szükséges töltettel, majd a lövést automatikusan a csőfuratba küldik. A talajról történő rakodáshoz a 2S4 habarcs speciális csörlővel van felszerelve. A lövést a tüzér adja le egy speciális távirányító segítségével. A "Tulip" szállítható lőszer rakománya vagy 20 nagy robbanásveszélyes tüzérségi akna , vagy 10 aktív-reaktív . A maximális tűzsebesség 60°-os emelkedési szögben és a cső átlagos helyzete 1 lövés 62 másodperc alatt [5] [9] [10] .
A 2B8 aknavető fő lőszerei 53-F-864 nagy robbanásveszélyes aknákat tartalmaznak, amelyek maximális lőtávolsága 9,65 km, valamint 3F2 aktív-reaktív aknák, amelyek maximális lőtávolsága 19,69 km. 1982 -ben a 2S4 átvette a " Smelchak " irányított lövedéket . Emellett a 240 mm-es M-240 és 2S4 aknavetőhöz a következőket fejlesztették ki: Napalmmal felszerelt és stabil tüzet képző Saida gyújtóaknák a lövedékkitörés közepe körül 7850 m² -es területen , Nerpa kazettás aknák felszereltek. nagy robbanásveszélyes töredezett lőszerrel 3OF16, 2 kilotonna kapacitású nukleáris lövedékekkel a hagyományos és aktív-reaktív változatban, valamint a "Gyanta" és a "Fátyol" neutronhéjakkal. Ezenkívül a 2S4 önjáró habarcs 7,62 mm-es PKT géppuskával van felszerelve . A géppuska forgó parancsnoki toronyra van felszerelve, a függőleges vezetési szögek -6°-tól +15°-ig, a vízszintes vezetés 164°-tól balra és 23°-ig jobbra. A aknavetőszemélyzet személyi fegyvereihez két tartó áll rendelkezésre az AKMS gépkarabélyokhoz , valamint egy tartó pisztolyhoz . Az ellenséges páncélozott járművek elleni küzdelemhez az önjáró fegyverek testében vannak tartók az RPG-7V páncéltörő gránátvetőhöz . A kiegészítő fegyverek hordozható lőszer rakománya a következőket tartalmazza: 1500 töltény géppuskához, 600 lőszer géppuskához, 18 rakéta jelzőpisztolyhoz és 2 gránát páncéltörő gránátvetőhöz [5] [9] [6] [11] .
Alkalmazható lőszerA használt lőszerek nómenklatúrája SAU 2S4 [5] [11] [12] [13] [14] [15] [16] | |||||||
Lövés index | bánya index | Az enyém súlya, kg | Bányahossz, mm | A robbanóanyag tömege , kg | Biztosíték márka | Az enyém kezdeti sebessége, m/s [komm. egy] |
Lőtér, km |
erősen robbanóanyag | |||||||
53-VF-864 | 53-F-864 | 130.7 | 1536 | 31.9 | M-16, GVZM-7 | 362 | 0,8-9,65 |
3VF2 ( aktív-reaktív ) | 3F2 | 228 | 2348 | 46.5 | M-17 | 15-19.69 | |
Gyújtó | |||||||
VZ-5 "Saida" ( aktív-reaktív ) | kb 7-19 | ||||||
Kazetta | |||||||
3VO11 ( aktív-reaktív ) | 3-O-8 | 230 | 14×0,64 | B-120E | 7,1-19,3 | ||
Kezelve | |||||||
3VF4 | 3F5 | 134.2 | 1635 | 32 | 3VT25 | 358 | 3,6-9,2 |
" Smelchak-M " | 134 | 1600 | 40 | 0,9-9,5 | |||
Neutron | |||||||
"Gyanta" | |||||||
"Fátyol" | |||||||
Nukleáris | |||||||
3VB4 | 3B4 | 2 kt ( TNT egyenértékű ) | 9,5-ig | ||||
3VB11 ( aktív-reaktív ) | 3B11 | 2 kt ( TNT egyenértékű ) | 18 előtt |
A fegyver célzásához, a nappali és éjszakai felderítéshez, valamint a géppuskából való tüzeléshez a parancsnoki kupolába egy kombinált TKN-3A irányzékot OU-3GK keresőlámpával szerelnek fel. A 2B8 aknavető célzásához az MP-46M panorámacélzót használják. A vezetőülés két TNPO-160 prizmás megfigyelő berendezéssel, valamint egy TVNE-4B éjjellátó készülékkel van felszerelve az éjszakai vezetéshez [9] .
A külső rádiókommunikációt az R-123M rádióállomás támogatja. A rádióállomás VHF sávban működik, és mindkét rádióállomás antenna magasságától és a terepviszonyoktól függően akár 28 km távolságban is stabil kommunikációt biztosít az azonos típusú állomásokkal [17] . A személyzet tagjai közötti tárgyalásokat az 1B116 [9] jelű kaputelefon-berendezésen keresztül bonyolítják le .
A 2S4 V-59U V-alakú, 12 hengeres , négyütemű , folyadékhűtésű dízelmotorral van felszerelve, 520 lóerős feltöltött teljesítmény mellett. A dízel üzemanyag mellett a motor képes TS-1, T-1 és T-2 minőségű kerozinnal is működni [9] .
A sebességváltó mechanikus , kétsoros, bolygóforgató mechanizmussal. Hat előre és két hátrameneti fokozattal rendelkezik. A maximális elméleti menetsebesség hatodik előremenetben 62,8 km/h . A második hátrameneti fokozat akár 14 km/h sebességet biztosít [9] .
A 2S4 alváz egy módosított SPTP SU -100P alváz , amely hat pár gumibevonatú közúti kerékből és négy pár támasztógörgőből áll . A gép hátulján vezetőkerekek , elöl vezető kerekek találhatók . A hernyószíj kis láncszemekből áll, amelyek a lámpás hajtómű gumi-fém csuklópántjaival vannak ellátva. Az egyes vágányok szélessége 484 mm, lépésenként 125 mm. Felfüggesztés 2S4 - egyedi torziós rúd . Az első, hatodik nyomvonalú görgőkre kétirányú hidraulikus lengéscsillapítókat szerelnek fel [9] .
A 2S4 önjáró habarcs szolgálatba állt a Szovjetunió Szárazföldi Erők Legfelsőbb Főparancsnoksága tartalék tüzérségének nagy teljesítményű tüzérdandárjainak egyéni önjáró habarcsosztályainál . A szabványos hadosztály 3 db 4 db 2S4 -es önjáró aknavetőből állt (összesen 12 aknavető a hadosztályban) [24] [25] . Feltételezték, hogy a Legfelsőbb Parancsnokság tartalékos egységeihez tartozó 240 mm-es aknavetőket egy teljes körű háborúban a gyalogsági támogató csoportok megerősítésének eszközeként használják majd, valamint önálló feladatokat látnak el, amelyekhez szükség van. a tűzfegyverek hatalmas vonzása [26] .
Az Orosz Fegyveres Erőkben 2S4 aknavető áll szolgálatban a hadsereg alárendeltségű tüzérdandárjainál - mindegyikben egy hadosztály (12 egység) [27] És a kerületi alárendeltség 45. nagykapacitású tüzérdandárjában is 8 egységben [28] ] .
A 2S4 önjáró habarcsok a következő összeállításokkal voltak szolgálatban :
SzovjetunióA 2S4 önjáró aknavető az afganisztáni háború alatt kapta tűzkeresztségét . A mobilitás, a lőtávolság és az ellenséges célpontok eltalálhatósága miatt a hegyek hátsó lejtőin és menedékekben a 2S4 aknavetőket széles körben használták a 108. motorpuskás hadosztály illetékességi területén . A tulipánokkal felszerelt aknavető üteg főként a kőtörmelékben és barlangokban lévő lőhelyek, az utakon, hágókban és a faluzónában lévő lőhelyek megsemmisítését látta el . A robbanásveszélyes aknák hatékonyan pusztították el a vályogépítményeket és az ellenséges erődítményeket, míg a 122 mm-es nagy robbanásveszélyes szilánkos lövedékek beszorultak az erődített épületek falába. A szolgálatba lépés után a „ Smelchak ” irányított aknákat aktívan használni kezdték. A 3VF4 korrigált lövések alkalmazásának eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy két vagy három hagyományos nagy robbanásveszélyes aknára volt szükség a feladat elvégzéséhez az észleléshez, és egy-két "Smelchak" korrigált aknát használtak a legyőzéshez. A feladat teljes teljesítési ideje 12-15 perc lehet [31] . Összességében a harcok során A. B. Shirokorad szerint körülbelül 120 [1] 2S4 egység vett részt, azonban 1987. augusztus 1-től csak 4 Tyulpan aknavető volt hivatalosan a jegyzékben Afganisztán területén a Szovjetunió 40 hadseregében. [32] . Általánosságban elmondható, hogy a 2S4 habarcs az afganisztáni használat eredményei alapján kiválónak bizonyult [33] .
A második csecsen hadjáratban , különösen Groznij elfoglalása során , 1999 végén - 2000 elején, ismételten önjáró "Tulip" habarcsokat használtak , amelyek nagy tűzhatékonyságot mutattak [34] [1] . A hegyvidéki településeken beton védőszerkezetek megsemmisítésére is alkalmazták, amelyek megsemmisítése 152 mm-es tüzérséggel nem volt lehetséges. A 24. nagy teljesítményű aknavetős különálló önjáró aknavető-hadosztály 2S4-eseinek 10 egysége [35] néhány nap alatt megsemmisítette az illegális fegyveres alakulatok védelmi rendszerét [36] .
A 2S4 önjáró habarcs a jellemzőinek kombinációjában a tüzérségi fegyverek egyedülálló példája. Más hadseregekben (kivéve azokat, amelyek a 2S4 aknavetőt használták) hasonló jellemzőkkel rendelkező rendszer nem volt szolgálatban. Ennek az osztálynak a rendszereit azonban a második világháború végén fejlesztették ki . Az egyik egy kísérleti önjáró habarcs, 4. típusú "Ha-To" . A 4-es típusú ACS egy 274 mm-es, 14-es típusú habarcs volt (később 300 mm-es, 3-as típusú habarcsra cserélték), lánctalpas traktor alvázán. A habarcsot az ellenséges bunkerek és erődök megsemmisítésére szánták 3 km-es távolságig. A nagy terhelések miatt azonban az önjáró lövegek alváza gyorsan tönkrement, így a fejlesztés 4 megépített prototípusa nem haladt tovább [37] .
Miután elemezték a nehéz önjáró tüzérség alkalmazásának sikeres tapasztalatait a második világháború ellenségeskedése során, 1945. március 22-én az Egyesült Államok Tüzérségi és Műszaki Bizottsága engedélyezte a munka megkezdését egy még erősebb tüzérségi rendszeren, amely képes nagyágyúkat lőni. emelkedési szögek - egy önjáró habarcs , amely az M40 önjáró ágyúkon alapul, 250 mm-es T5E2 fegyverrel. Ezenkívül az önjáró fegyvereket egy 12,7 mm-es géppuskával és két füstgránátvetővel szerelték fel. A második világháború végével az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma elvesztette érdeklődését a rendszer iránt, és 1946. január 2-án a fejlesztés leállítását javasolta. A program lezárásáig az M40-es önjáró tarack alvázán egy általános makett készült, amelyre egy fából készült T5E2 habarcsmakett telepítettek [38] .
Az M-240 vontatott aknavetők 2S4 önjáró aknavetőkkel való lecserélésével jelentősen megnőtt a szovjet nagykapacitású tüzérdandárok mobilitása . Magas manőverezőképességének és manőverezhetőségének, a betöltési folyamat automatizálásának és a lőállás előzetes előkészítésének hiánya miatt a 2S4 aknavető rendkívül hatékony városi területeken végrehajtott harci műveletek során, vagy az ellenséges erődített területek megtámadásakor . Az ACS "Tulip" előnyei mellett számos hátránya van. A hiányosságok között a nyugati szakértők megjegyezték a fegyver nyitott felszerelését , amely nem teszi lehetővé a legénység számára, hogy pozícióban dolgozva megvédje magát a héjtöredékektől vagy az ellenséges tűztől, valamint a viszonylag kis lőtávolságot, amely nehézségeket okozott a nukleáris lőszer kilövésénél [ 5] [39] [1] [40] .
A hiányosságok között meg kell jegyezni: alacsony tűzgyorsaság, hátsó terhelés, alacsony mozgási sebesség [41] [42]
A Szovjetunió tüzérsége 1945 után | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|