SU-152P

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2018. szeptember 8-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .
SU-152P

SAU SU-152P a kubinkai páncélos múzeumban
SU-152P
Osztályozás Önjáró páncéltörő löveg / rohamágyú
Harci súly, t 28,5 t
Legénység , fő 5 fő
Sztori
Gyártó  Szovjetunió
Évek fejlesztése 1946-1949
Gyártási évek 1948
Kiadott darabszám, db. 1 prototípus
Méretek
Hossz pisztollyal előre, mm 7340 mm
Szélesség, mm 3120 mm
Magasság, mm 2570 mm
Hézag , mm 400 mm
Foglalás
A hajótest homloka, mm/fok. 25 mm
Hajódeszka, mm/fok. 25 mm
Toronyhomlok, mm/fok. 15 mm
Fegyverzet
A fegyver kalibere és gyártmánya 152 mm M-53
fegyvertípus _ egy pisztolyt
Fegyver lőszer 30 kagyló
Szögek VN, fok. -5°…+30°
GN szögek, fok. -71,5°…+71,5°
Motor
Mobilitás
Motorteljesítmény, l. Val vel. 400 LE
Autópálya sebesség, km/h 65 km/h
felfüggesztés típusa egyedi, torziós rúd teleszkópos típusú hidraulikus lengéscsillapítókkal az 1. és 7. görgő felfüggesztésében
Fajlagos talajnyomás, kg/cm² 0,75 kg/nm
Mászás, fok. 30 m
Keresztezhető gázló , m 1 m
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Az SU-152P ( Object 116 ) egy szovjet kísérleti 152 mm-es önjáró tüzérségi tartó , amelyet 1946-1949 között fejlesztettek ki. az " Uraltransmash " szverdlovszki gépgyártó üzem tervezőirodájában . A projekt főtervezője G.S. Efimov [1] . Nem sorozatgyártású.

Létrehozási előzmények

1946- ban, G. S. Efimov vezetésével elkészült a 152 mm-es SU-152P önjáró lövegek tervezete a szverdlovszki Uraltransmash gépgyártó üzem tervezőirodájában. Az M-53 ágyút a permi "Motovilikhinskiy Zavod" [2] speciális tervezőirodája fejlesztette ki .

1948 szeptemberében prototípus készült. 1949 - ben befejeződtek az állami tesztek, amelyek után számos tervezési hibát azonosítottak. A gépet nem vették át szervizbe [3] .

Tervezési leírás

Az SU-152P önjáró tüzérségi tartót nyitott fegyvertartóval tervezték [2] .

Páncélos hadtest és torony

A tatban található az installáció harci tere. A hajótest hengerelt páncéllemezekből készül. Elöl található a sebességváltó rekesz [2] .

Fegyverzet

Főágyúként a 152 mm-es M-53 ágyút használták, amelyet eredetileg az SU-1 félig zárt önjáró lövegekhez szántak. Páncéltörőnek és rohamnak kellett volna használni. A pisztoly talapzatra van szerelve, és a töltést megkönnyítő mechanizmussal van felszerelve. A fedélzeten kanyarodás közbeni erőfeszítések csökkentése érdekében a fegyvert egy görgős vállpántra szerelték [2] .

A pisztolycső monoblokk, rés típusú orrfékkel . Az orrfék hatásfoka 55%. A redőny félautomata vízszintes ék. A lövedéket mechanikus rugós eszközzel, a teljes és csökkentett változó töltésű töltényhüvelyeket pedig manuálisan küldték. A pisztoly vízszintes vezetését elektromos hajtás [2] végezte .

Alváz

Az M-53 fegyvert egy speciálisan tervezett alvázra kellett volna helyezni. A SAU SU-100P alvázat választották alapnak . Az alváz hosszát megnövelték, és egy további nyomógörgőt [2] adtak hozzá .

Fennmaradt másolatok

Jelenleg a fennmaradt prototípus a Kubinka Tankmúzeumban található .

Jegyzetek

  1. "Győzelem", tervező: Efimov Archiválva : 2009. október 4.
  2. 1 2 3 4 5 6 A.V. Karpenko , TankoMaster és Katonai-technikai gyűjtemény "Bástya". Közös szám, 32. oldal
  3. A.V. Karpenko , TankoMaster és Katonai-technikai gyűjtemény "Bástya". Közös szám, 33. oldal

Irodalom