Yo

Cirill Yo betű
Neki
Kép


◄ Ͻ Ͼ Ͽ Ѐ Yo Ђ G Є S ►
◄ uh Yu én o yo ђ G є * ►
Jellemzők
Név Ё :  cirill nagybetű io
ё :  cirill kisbetű io
Unicode Yo :  U+0401
Yo :  U+0451
HTML kód Ё ‎:  vagy ё ‎:  vagyЁ  Ё
ё  ё
UTF-16 Yo : 0x401
Yo : 0x451
URL kód Yo : %D0%81
Yo : %D1%91

Ё , ё  (név: ё ) - a szláv cirill ábécé betűje : az orosz és a fehérorosz ábécé 7. betűje és a ruszin ábécé 9. betűje . Néhány polgári cirill alapú nem szláv ábécében is használatos (pl. kazah , kirgiz , mongol , tadzsik , csuvas és udmurt ). A mássalhangzók után a lágyságukat (ha lehetséges) és a hangot [o] jelenti; más esetekben - a [yo] kombinációja. Oroszul általában akcentust hordoz, bizonyos esetekben kisebb. Ritka esetekben a hangsúlytalan használat (általában kölcsönszavakban, ahol a forrásnyelvi írás sajátosságait tükrözheti) fonetikailag megegyezik a hangsúlytalan „és”, „e”, „I” kifejezéssel.

Az orosz nyelvben (vagyis az orosz írásban) a „ё” betűt elsősorban azokban a pozíciókban használják, ahol a [(ј)o] kiejtése a [(ј)е]-ből jött létre, ami megmagyarázza a betűből származó betű formáját. „е”. Az orosz helyesírásban a „ё” betű következetes használata mellett megengedett a „ё” betű szelektív használata, amelyben általában az „e” helyett „ё” és „ё” íródik. ” csak a szó helytelen olvasásának vagy megértésének megakadályozására szolgál. A fehérorosz, ruszin és néhány nem szláv nyelv írásmódja megköveteli a „ё” betű kötelező következetes használatát.

Más szláv cirill ábécékben [K 1] a "ё" betű nem használatos. Az ukrán [K 2] és a bolgár írásokban a megfelelő hangok jelzésére " yo "-t írnak a mássalhangzók után , más esetekben pedig a " yo "-t. A szerb írásban (és annak alapján készült macedón ) egyáltalán nincsenek speciális betűk a hangos magánhangzókra és (vagy) az előző mássalhangzó lágyítására, mivel a lágy és kemény mássalhangzós szótagok megkülönböztetéséhez nem a különböző magánhangzók, hanem a mássalhangzók, de Ј ( yot ) mindig külön betűvel írjuk. Az ó- és egyházi szláv ábécében nincs hasonló „ё” betű a megfelelő hangkombinációk hiánya miatt [1] [2] .

A nyomtatott „yo” betű először Karamzin „Megtapasztalt Salamon bölcsessége, vagy gondolatai [,] a Prédikátorból” című versében jelent meg a „könnyek” szóban 1797-ben ( Grot , Kaverin, Vlasov).

Felső index név

A "ё" betűben szereplő hordozható elemre nincs hivatalos és általánosan elfogadott kifejezés. A hagyományos nyelvészet és pedagógia használta a " kettőspont " szót [K 3] , de az elmúlt száz évben leggyakrabban a kevésbé formális "két pont" kifejezést használják [K 4] , sőt igyekeznek elkerülni ennek az elemnek a külön említését. [K 5] . Az idegen kifejezések ( umlaut , trema , diaeresis vagy dialytic ) használatát ezzel a szituációval kapcsolatban helytelennek tartják, mivel ezek diakritikák , és elsősorban egy bizonyos fonetikai funkciót jelölnek, bár például A. A. Reformatsky használta őket [3] .

Történelem

A hang megjelenése

Az ősi szláv nyelvekben a lágy mássalhangzók utáni [o] hang (amelyek sziszegést és [c]-t is tartalmaztak) hiányzott, mivel a protoszláv nyelvben ebben a helyzetben [e]-re változott.

A XII-XVI. században az orosz nyelvben megváltozott az e betűvel jelölt hangsúlyos magánhangzó hangzása: az [e] hang [o]-ra változott a kemény mássalhangzók előtt és a szó végén. . Ugyanakkor az e megőrződött a ts előtt (a törvény idején a ts lágy mássalhangzó volt), a mássalhangzók egyes kombinációi előtt ( első, felső, női  - a törvény idején lágy mássalhangzókkal is); néha a lágy mássalhangzók között is megjelent egy [o] hang, többnyire morfológiai hasonlattal ( a juharról  - a juharral, a juharral ... ; igevégződés -ёte  - a -ёт, -ём ; hangszeres végződés -ёю / - ёй  - a -oy / -oy analógiájával ). Az egyházi szláv nyelv és az egyházi szlavonizmusok nem tartoztak a törvény hatálya alá. Nem vetették alá azokat a kölcsönzéseket sem, amelyek később az orosz nyelvbe kerültek. A yat betűvel jelölt hang ritka kivételektől eltekintve nem változott [o]-ba.

Hang továbbítása írásban

1797-ig

Az orosz kiejtésben keletkezett [jo] (és a lágy mássalhangzók utáni [o]) hangkombinációt sokáig köznyelvnek [K 6] tartották, és csak a 18. században fejezték ki írásban (egyes emlékeken a helyesírás [ o] lágy mássalhangzók után o -n keresztül : Semon , lehetséges [4] ).

Cantemir „Azokról, akik gyaláznak a doktrínát ” című szatírájában (1729) következetesen a ⟨јо⟩-t használta [jo] közvetítésére és a ⟨ё⟩-t [ʲo] [5] közvetítésére : éljјo, ítélj; minden, föld ; de a nyomtatott kiadások (az első 1762-ben) nem követték a szerző helyesírását. 1735-ben [6] a Tudományos Akadémia orosz közgyűlése bevezette számukra a Tatiscsev és Trediakovszkij által javasolt jelölést І᷍О betűk formájában egy közös kupak alatt, de ez nehézkesnek bizonyult és ritkán használták. Változatokat használtak: o, ё, їо̂, і᷍о, іо́, io jeleket [7] . Sumarokov (1781) az egy hang két magánhangzóban való kifejezése ellen emelt szót : „Milyen dolog mindent mindenre változtatni ? és ha szükséges; tehát így kell írni: Alona . És hogy mit írjak iozh és nem yozh , ezt nem értem: őrnagy nem őrnagy ” [8] [9] .

A Szentpétervári Tudományos Akadémia igazgatójának, Jekaterina Romanovna Dashkova hercegnőnek a házában 1783. november 18 -án  (29-én) került sor az újonnan létrehozott  Orosz Akadémia egyik első ülésére . Szóba került egy teljes magyarázó szláv-orosz szótár, a későbbi híres 6 kötetes Orosz Akadémia szótár projektje . Az ülés során Jekaterina Romanovna azt javasolta, hogy a helyesírásba vezessenek be két, akkoriban már ismert betűt - a "h" célt és az " iô " digráfot egy kamrával , "a szavak és a kiejtés kifejezésére, ezzel a beleegyezéssel matіory, іolka, іozh, іol ", a következőképpen érvelve: "ezeket a feddéseket már a szokás bevezette, amit, ha nem mond ellent a józan észnek, minden lehetséges módon követni kell" [K 7] .

Az Akadémia meggyőzőnek találta Dashkova hercegnő érveit a „h” betűvel és az „iô” kétszóval kapcsolatban, és beadványt küldött Gábriel novgorodi és szentpétervári metropolitának (az Akadémia elnökhelyettesének) a végső döntés érdekében. A „і᷍o” digráf használatát Gábriel metropolita hibásnak és elfogadhatatlannak minősítette az írásban való megjelenítéshez [11] [10] [12] [13] :

„a moszkvai dialektusról az akadémia korábbi állása maradt meg; vagyis azért, hogy a hibás kiejtésüket a Szentírás helyesírásával kijavítsák"

1797 után

Ya. K. Grot akadémikus megállapította [14] , hogy a „ё” betűt N. M. Karamzin vezette be az orosz tipográfiai gyakorlatba 1797 -ben, az „ Aonides, avagy különféle új versek gyűjteménye ” című gyűjtemény második könyvének kiadásában . 15] . A "yo" betű hatszor szerepel ebben a könyvben. Először [16] a „Megtapasztalt Salamon bölcsessége, vagy gondolatai [,] a Prédikátorból válogatva” című versben fordul elő, a „könnyek” szóban, a „rózsák” szóra rímelve:

Ott könnyeket hullat a szegény,
A bíróságon az ártatlant elítélik,
A bolondot tisztelik és tisztelik;
A gazember rózsát talál az életben,
Mert jó tövis nő;
Számukra a világ unalmas, szomorú.

A költő ezt az újítást a következő megjegyzéssel kísérte: „A felül két ponttal e betű helyettesíti a їо̂-t”. Mint látható, itt az „e” feletti két pont beállítását N. M. Karamzin azon vágya okozza, hogy figyelmeztesse az olvasót, hogy a rímhez a tears szót „o”-val kell olvasni, nem „e”-vel ( könnyek), mivel minden szót „e”-vel ejtettek hangsúlyozottan a hagyományos, könyvszláv stílusban (hasonlítsa össze például a mennyország rímét - könnyek a gyűjtemény egy másik versében). Ugyanez a „könnyek – rózsák” rím található [17] Karamzin egy másik versében is. Az „e” betűt használják a „gyümölcs – vár” [18] , „én – ő” [19] (Karamzin verseiben is), „pálca – falás” (V. V. Izmailov versében [20 ]) rímekben is. ] ) és a „minden” szóban a rímen kívül [21] P. A. Pelsky versében.

Ugyanakkor a tudományos munkákban (például a híres "Orosz állam története", 1816-1829) Karamzin nem használta az "e" betűt [11] [10] [12] [22] .

Az „e” betű szerepel I. I. Dmitriev „És apróságaim” című könyvének 1795-ben kelt újbóli kiadásában a címlapon (a „tűz - csonk”, „búzavirág - virág” rigmusokban a „halhatatlan” szóban. ” a vers elején és többször a „minden” szóban a vers elején és közepén) és az első „Aonid” könyv újranyomtatásában, 1796-ban (rímekben „tavasszal - hajnalban” , „moly - hős” stb.). Ezeknek a könyveknek az azonos évszámú eredeti kiadásaiban az „e” betű áll a „ё” helyett. S. V. Vlasov szerint az újranyomtatások valójában nem korábban, hanem később, mint Aonidész második könyve, valószínűleg 1801-ben [10] készültek .

Elosztási nehézségek

Bár az "e" betűt először 1797 -ben használták, sokáig nem tekintették külön betűnek, és hivatalosan nem is szerepelt az ábécében [23] . Ez jellemző az újonnan bevezetett betűkre: ugyanez volt a státusza az „ й ” jelnek is, amely a „ё”-től eltérően 1735 óta volt kötelező . Ya.K. Grot akadémikus az "orosz helyesírás" [K 8] című művében megjegyezte, hogy ennek a két betűnek "az ábécében is szerepelnie kell", de ez sokáig csak jó kívánság maradt.

Az e betű 18-19 . századi elterjedését gátolta az akkoriban a kispolgári „igába” kiejtéshez való hozzáállás, az „aljas csőcselék”, míg az „egyház” beszéde. igázás" a feddést kulturáltabbnak, nemesebbnek és intelligensebbnek tartották. A „viccelődés” elleni harcosok között voltak a klasszicizmus olyan pillérei, mint A. P. Sumarokov és V. K. Trediakovsky [24] . Egy új levél megjelenése az írásbeli gyakorlatban visszautasítást váltott ki a konzervatív " Az orosz szó szerelmeseinek beszélgetései " részéről. Például az Orosz Akadémia elnöke, A. S. Shishkov szemrehányást tett Dobrovszkij filológusnak , miután új könyve 1820-ban megjelent [25] :

Sok szó benne két ponttal van nyomtatva az e betű fölé, hogyan élsz, hazudsz, öntesz, énekelsz stb. Bár valóban mindenki így beszél, vagyis az e betűt iô-nek vagy ё-nek ejtik, de ez a kiejtés népies, soha nem jellemző a helyesírásra és a nyelv tisztaságára. Ez a találmány, hogy két pontot tegyen az e betű fölé, a modern időkbe lépett a nyelv teljes megromlásához. Olyannyira elterjedt, hogy még a csillagok is írnak, fészkelnek, hazudsz stb., amikor másként nem írják, és még a hangszórók sem mondják tisztán, mint a fészkek, a csillagok, hazudsz, vagy a közönséges hazugságban, de soha nem hazudsz, amit lehetetlen kiejteni. Sehol az orosz könyvekben (kivéve néhány jelenlegi), egyetlen egykori írónál sem találjuk ezt az újonnan megnyilvánuló pl.

1831-ben A. Kh. Vosztokov ezt írta [26] :

2 Az e helyett a térben hallható iô hang ábrázolására a ё feliratot vezették be; de ennek a jelnek a használatát a nyelv legfelvilágosultabb bírái nem hagyják jóvá, mivel fölöslegesnek tartják ott, ahol lehet például e -t írni . sündisznó , jég , még akkor is, ha іо̂zhъ , lіо̂dъ -t ejtenek , éppúgy, mint a -ról írnak , ejtve a : tűz , víz , és nem tűz , vada (lásd 169. §). Ha megengedjük, hogy ez az e betű idegen szavakban például a francia eu-t jelölje. Actor , Acteur, akkor nem keverhető használatban az idegen szavak jo vagy yo -ját kifejező iô , io vagy io betűkkel , például Souliota, medallion (és nem Souliota, Medallion).

A 19. század második felében a betűt szinte nem használták a tipográfiában a felső index karakterek korlátozott magasságú sorban való megvalósításának nehézségei és a kétpontos tipográfiai betűk gyártása során felmerülő nehézségek miatt [27]. .

A. V. Lunacsarszkij szovjet oktatási népbiztos által aláírt , 1917. december 23-án (1918. január 5-én) kiadott (kelletlen) rendelet, amely többek között a megreformált helyesírást kötelezővé vezeti be, így szól: „Kívánatosnak, de nem kötelezőnek ismerni el, az „e” betű használata » [28] . Amikor a rendeletet 1918. október 10-én újból kiadták, a „ё” betűre vonatkozó záradékot eltávolították [29] .

Formálisan a „ё” és „й” betűk csak a szovjet időkben kerültek be az ábécébe (és kaptak sorszámot) (kivéve Lev Tolsztoj (1875) „ Új ábécéjét ” , amelyben a „ё” betű a 31. helyen volt. , yat és "e" között). 1942. december 24- én, az RSFSR Oktatási Népbiztosának [30] rendelete alapján V. P.

Egy legenda [31] szerint az "e" betű népszerűsítését Joszif Sztálin befolyásolta . Elmondása szerint 1942. december 6-án aláírásra parancsot hoztak Sztálinnak, amelyben több tábornok nevét „e” betűvel nyomtatták, nem „e” betűvel. Sztálin dühöngött, és másnap hirtelen megjelent a „ё” betű a Pravda újság összes cikkében. Egy másik változat szerint az ok az volt, hogy a német katonai térképek, amelyeken a "yo" kiejtését mindig jo-n keresztül közvetítették, pontosabbnak bizonyultak, mint a szovjetek [32] .

A következő tíz évben a szépirodalom és a tudományos irodalom a „ё” betű szinte teljes használatával jelent meg, de a kiadók még Sztálin életében is visszatértek ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy csak vészhelyzetben használják. A Great Soviet Encyclopedia 1952-ben megjelent 15. kötetében az állt, hogy az „e” betű használata nem kötelező.

Támogatók és ellenzők

Támogatók

Azok a modern írók, akik az „e” betű kötelező használatával publikálják vagy publikálták szövegeiket: A. I. Szolzsenyicin , Ju. M. Poljakov , A. V. Karasev , M. V. Szemjonova , M. K. Scserbakov . , S. V. Loginov [33] , M. V. Pogarsky [34] .

E levél támogatói különböző időkben olyan jól ismert nyelvészek voltak és vannak, mint D. N. Ushakov , L. V. Shcherba , A. A. Reformatsky , D. I. Ermolovich .

Az 1917-es reform után az orosz ábécé 33 betűből áll (beleszámítva a „ё” betűt, amely nem teljesen legalizált, de szükséges az orosz nyelv helyes írásbeli megjelenítéséhez, amelyet a filológusok jól megértettek a korban. 18. században, az io betű bevezetését javasolja, amelyet később Karamzin váltott fel az "e" jellel).A. A. Reformatsky, "Bevezetés a nyelvészetbe" [35]

A. S. Szokolov orosz kulturális miniszter egy interjúban szintén az „e” betű használata mellett foglalt állást az írásbeli beszédben [36] .

Ellenfelek

Artemy Lebedev [37] tervező és blogger, Roman Leibov észt filológus [38] a „ё” betű következetes használata és a „ё” betű jelenlegi elültetése ellen emelt szót – matematikus és a ChGK játékosa. Maxim Potasev [39] .

Variációk a "yo" szóra

A 19. század végén  - a 20. század elején. egy újabb betűt próbáltak bevinni az orosz írásba: a francia eu -nak és a német ö -nek megfelelő , de nem iotizált és nem lágyítja az előző mássalhangzókat ( Goethe, Roentgen írásai nem tűntek elég korrektnek, mivel az orosz „ё” erős és Eugen, Ezel körülbelül annyira nem megfelelő, mint Yozhen , Yozel ). Ehhez egy kétpontos e formájú jelölést ( ӭ ) javasoltak, és ezt a jelet valóban használták a forradalom előtti sajtóban idegen nevek és címek közvetítésekor, az orosz szavakban a „ё” mellett. Néha csak a német ö [40] [41] betűt használták ugyanebben a jelentésben , jelenleg a gorno-altáji és néhány finnugor nyelv cirill írásában is hasonló stílusú betűt használnak .

Abban a néhány esetben, amikor a yot betű helyett az „ig” kiejtést alakították ki, lehetetlen volt a „ ё ”-n keresztül írni a régi helyesírás szerint: nyilvánvaló a helyesírási hiba; a yat hangsúlyos használata (a szótári szövegben) a rossz kiejtést hangsúlyozta ( csillagok ). Ebből a nehéz helyzetből érdekes kiutat találtak Dahl szótárának 3. (posztumusz, átdolgozott) kiadásának szerkesztői : a kiadók egyszerűen pötyögték a jat.

A "ё" betű használatának szabályai

Törvények és rendeletek

1942. december 24-én az RSFSR oktatási népbiztosának V. P. Potyomkin 1825-ös rendelete bevezette az „e” betű kötelező használatát [42] . A legenda szerint a parancs kiadását egy történet előzte meg, amikor Sztálin durván bánt a Népbiztosok Tanácsának vezetőjével , Jakov Csadajevvel , amiért 1942. december 5-én (vagy 6-án) rendeletet hozott neki, amelyben több tábornokot "e" betű nélkül nyomtattak. Csadajev tájékoztatta a Pravda szerkesztőjét arról, hogy a vezető szeretné látni a "ё"-t a sajtóban. És már az 1942. december 7-i számban hirtelen minden cikkben megjelenik ez a levél. A címlapon az újság címétől jobbra ezt olvashatjuk: „Munkások, kolhozok, szovjet értelmiség! Önzetlen munkával erősítsd meg a front segítségét! Teljesítsd szentül állampolgári kötelességedet az anyaország és annak vitéz védői iránt a fronton! [43]

Az Art. 3. részével összhangban. Az Orosz Föderáció államnyelvéről szóló, 2005. június 1-i 53-FZ szövetségi törvény 1. cikke, a modern orosz irodalmi nyelv normáinak jóváhagyási eljárása, amikor azt az Orosz Föderáció államnyelveként használják , az orosz helyesírás és írásjelek szabályait, az Orosz Föderáció kormánya határozza meg.

Az Orosz Föderáció kormányának 2006. november 23-i 714. számú rendelete „A modern orosz irodalmi nyelv normáinak jóváhagyására vonatkozó eljárásról, amikor azt az Orosz Föderáció államnyelveként használják, az orosz helyesírás és írásjelek szabályairól ” megállapítja, hogy az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériuma az Orosz Nyelvi Osztályközi Bizottság ajánlásai alapján jóváhagyja a nyelvtanok, szótárak és segédkönyvek listáját, amelyek tartalmazzák a modern orosz irodalmi nyelv normáit, amikor azt használják. az Orosz Föderáció államnyelve, valamint az orosz helyesírás és írásjelek szabályai.

Az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériumának 2007. május 3-án kelt, AF-159/03 „Az Orosz Nyelvi Osztályközi Bizottság határozatairól” szóló levelének megfelelően a „ё” betűt kell írni. olyan esetekben, amikor egy szó félreolvasása lehetséges, például a saját nevek esetében, mivel a "ё" betű figyelmen kívül hagyása ebben az esetben az " Orosz Föderáció államnyelvéről " szóló szövetségi törvény megsértését jelenti .

Az orosz helyesírás és írásjelek jelenlegi szabályai szerint a „ё” betűt szelektíven használják a közönséges nyomtatott szövegekben [44] . A szerző vagy a szerkesztő kérésére azonban bármelyik könyv kinyomtatható szekvenciálisan "ё" betűvel [44] .

A filológusok véleménye

Az „Orosz nyelv” referencia- és információs portál , amelyet az Orosz Föderáció kormánya alá tartozó Orosz Nyelv Tanács „Orosz nyelv a médiában” bizottságának ajánlása alapján hoztak létre, az „ABC igazságok” részben az „ABC igazságok” szelektív használatát javasolja "ё":

ABC-igazság 7. sz. Az ё betű használata kötelező az egymást követő ékezetes szövegekben, a kisgyermekeknek szóló könyvekben (beleértve az általános iskolásoknak szóló tankönyveket), a külföldiek számára készült tankönyvekben. A közönséges nyomtatott szövegekben a ё -t olyan esetekben írják, amikor egy szó félreolvasása lehetséges, amikor meg kell adni egy ritka szó helyes kiejtését, vagy meg kell akadályozni a beszédhibát. A ё betűt a tulajdonnevekben is kell írni. Más esetekben az e használata nem kötelező, azaz nem kötelező.

– Gramota.ru [45]

A levél hangtartalma

A "ё" betűt használják:

  • a hangsúlyos magánhangzó [o] közvetítésére és egyben az előző mássalhangzó lágyságának jelzésére: fésű, zab, ifjúság, kúszás, fekvés, méz, nappal, kutya, vándorolt, minden, néni, Fedor ( g után , k , x ez csak kölcsönzésekben lehetséges: Goethe, Köln, Höglund , likőr , nem számítva az egyetlen megfelelő orosz szövés, szövés, szövés, szövés származékokkal szó, valamint az oroszban kölcsönzésből képzett riasztó szó );
  • a sokk [o] átvitele sziszegés után: éget, fenébe, selyem, kattintás (ebben a helyzetben az „e”-n vagy az „o-n” keresztül történő írás közötti választást meglehetősen bonyolult szabályrendszer és kivételszavak listája határozza meg) ;
  • a [j] és sokk [o] kombináció átviteléhez:
    • a szó elején: fa, sündisznó, konténer ;
    • magánhangzók után: kölcsön, neki, borravaló, csatár, kovács, köp ;
    • mássalhangzók után (elválasztó jellel elválasztva): viet, fehérnemű, kötet .

Orosz szóhasználattal az „e” csak feszültség alatt lehetséges [K 9] (legalább mellékes: hármas, négyemeletes, löszszerű ); ha a ragozás vagy szóképzés során a hangsúly egy másik szótagba kerül, akkor az „e” helyére az „e” lép ( méz - mézre - méz , vesz - választ t , miről - semmit ( de: semmiről) ) . Kivételt képeznek az orosz nyelv dialektusai ( északorosz dialektus , számos közép-orosz dialektus ) , amelyekben a hangsúlyos és előhangosított yokan elterjedt  - a magánhangzó [o] kiejtése a lágy mássalhangzók után hangsúlytalan helyzetben, amely írásban a "ё" betű jelzi (például te ́[ n'o]s = kihozták, [s'o]lo = falu, o[z'o]ro = tó, ts[v'ot ]ut = virágzás stb.) [46] [47] .

A kölcsönzésekben a "yo" betű mellett a yo mássalhangzók utáni yo ( leves ) és a yo más esetekben ( dúr , jógi ) kombinációi is használhatók ugyanabban a hangjelentésben . Ráadásul a kölcsönzésekben az „ё” hangsúlytalan helyzetben található ( Petőfi , sógun ).

Az "e" és "e" betűk aránya

Az 1956 óta hivatalosan hatályos "Orosz helyesírási és írásjelek szabályai" [48] [49] 10. §-a szerint "a" ё "betűt a következő esetekben írják":

  1. Amikor meg kell akadályozni egy szó helytelen olvasását és megértését, például: tanulunk , ellentétben tanulunk ; minden különbözik mindentől ; vödör szemben a vödörrel ; tökéletes (résznév) szemben a tökéletestel (melléknév), stb.
  2. Amikor egy kevéssé ismert szó kiejtését kell jelezni, például: Olekma folyó .
  3. Speciális szövegekben: alapozók, orosz nyelvű iskolai tankönyvek, ortopédiai tankönyvek stb., valamint szótárakban a hangsúly helyének és a helyes kiejtésnek a jelzésére.
Jegyzet. Idegen szavakban a szavak elején és a magánhangzók után például a ё betű helyett yo -t írnak ; jód, iot, kerület, major .

A részletesebb szabályozást e szabályok új kiadása ( 2006 -ban jelent meg , az Orosz Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága hagyta jóvá), 5. § [44] :

Az ё betű használata következetes és szelektív lehet.

A ё betű következetes használata kötelező a nyomtatott szövegek következő változataiban:

a) egymást követő ékezetes szövegekben; b) kisgyermekeknek szóló könyvekben; c) általános iskolásoknak és oroszul tanuló külföldieknek szóló oktatási szövegekben.

Megjegyzés 1. A ё szekvenciális használata elfogadott a szabályok szemléltető részében. 2. megjegyzés. A szerző vagy a szerkesztő kérésére bármely könyv kinyomtatható egymás után ё betűvel . Megjegyzés 3. A szótárakban az e betűs szavak az e betűs általános ábécébe kerülnek , például: alig, unctuous, Christmas tree, luc, crawl, herringbone, Christmas tree, luc ; felvidítani, felvidítani, szórakozni, szórakozni, szórakozni .

A közönséges nyomtatott szövegekben a ё betűt szelektíven használják. Használata a következő esetekben javasolt.

  1. Egy szó téves azonosításának megakadályozása érdekében, például: minden, szájpadlás, nyáron, tökéletes (szemben a minden, ég, nyár, tökéletes szavakkal ), beleértve a hangsúly helyének jelzését egy szóban, például: vödör , felismerjük (a vödörtől eltérően megtanuljuk ).
  2. Egy szó helyes kiejtésének jelzésére - akár ritka, nem eléggé ismert, akár gyakori kiejtési hiba , pl.: gyoze, surf, fleur, harder, slit , beleértve a helyes hangsúly jelzését is, pl.: mese, hozott, elvitt , elítélt , újszülött, reszelő .
  3. Tulajdonnevekben - vezetéknevek, helynevek, például: Konenkov, Neyolova, Catherine Deneuve, Schrödinger, Dezhnev, Koshelev, Chebisev, Vyoshenskaya, Olekma .

"Yo", "yo" és "yo" az idegen tulajdonnevek kölcsönzésénél és átadásánál

A "ё" betűt gyakran használják a [œ] és [ø] hangok (például "ö" betűvel jelölve ) közvetítésére idegen szavakban és nevekben (további részleteket lásd alább).

Kölcsönzött szavakban a /jo/ fonémák kombinációját általában "yo" vagy "yo" betűkombinációkkal írják:

  • A „yo” a szavak elejére („jód”, „iota”, „joghurt”, „york”, „jóga” stb.) vagy a magánhangzók után („prérifarkas”, „körzet”, „nagy”, „meiózis” stb.); 1956-ig az "io" írásmódot is használták ( "io" a reform előtti helyesírásban ); jelenleg a „ jód ” írásmód megmarad a kémiai nómenklatúrában;
  • A „yo” a mássalhangzók után íródik, egyúttal lágyítva azokat („zászlóalj”, „leves”, „minion”, „idősebb”, „guillotine”, „pavilon”, „sampinyon”, „társ”, „fjord” , stb.) - általában a palatalizált [l] és [n] után áll a romantikus nyelvekben ; a reform előtti helyesírásban is használtak opciókat: „io” , „yo” .

Az utóbbi évtizedekben azonban elterjedt a "ё" betű használata ebben a szerepben. Ez már normatív eleme a rendszereknek ( átírási értelemben) egyes ázsiai nyelvekből származó nevek és címek átvitelére (például a Kontsevich rendszer a koreai nyelvre és a Polivanov rendszer a japán nyelvre ): Kim Yong Nam , Yoshihito , Shogun .

Az európai nyelvekből származó kölcsönzéseknél a [jo] hangok „ё” betűvel való átvitele ritka: egészen a XX. csak két példa volt - "kíváncsi" (a francia curieux-ból) és "komoly" (a francia sérieux-ból). Gyakoribb a skandináv nyelvek szavaiban ( jotun , Jörmungandr ), de általában párhuzamosan létezik a "yo"-n (Jörmungandr) keresztül történő hagyományos átvitellel, és gyakran tartják számon.[ kitől? ] nem normatív.

A „yo” a kölcsönzésekben gyakran hangsúlytalannak bizonyul, és ilyen helyzetben kiejtésben nem különbözik az „i”, „e” vagy „I” betűktől ( sógunátus , Erdős stb.), ezáltal elveszti fonetikai funkcióját és néha többre fordul, mint a forrásnyelvi kiejtés jelzése.

"Ё" az egyes európai nyelvek átírási szabályaiban

  • Angol : a szabályok szerint a ё nem használatos, beleértve az er , ur , ir betűkombinációkat is , miután a mássalhangzók epként átvitelre kerülnek : Burns → Burns, Bird → Bird. Azonban az ё -vel való írás is elég gyakori : Pearl Harbor → Pearl Harbor [50] , Pearl Harbor helyett stb.; különösen ezt az írásmódot használják egyes nevek és címek esetében a Great Soviet Encyclopedia- ban .
  • Bolgár : a yo kombinációt a ё közvetíti , és néha (egyes esetekben a magánhangzók után) yo : Zhelyo → Zhelyo, Zmeyovo → Zmeyovo (de Panayot → Panayot).
  • Magyar : ё csak a következő esetekben használatos:
    • ö és ő mássalhangzók után: Öttömös → Ettemös, Mezőörs → Mezőers, Hejőbába → Heyobaba;
    • o és ó után gy , ny , ty : Gyoma → Gyoma.
  • Dán : ё csak az ø betű közvetítésére szolgál mássalhangzók után: Jørgen → Jørgen, Nørgaard → Nørgaard.
  • Spanyol : csak a yo betűkombináció közvetítődik a yo -n keresztül , majd nem minden esetben: Yoel → Yoel (a gyakoribb Yoellel), hanem Pelayo → Pelayo.
  • Olasz : ё nem használatos.
  • Német : ё csak az ö betű mássalhangzói után és oe helyettesítő kombinációja : Böhmke (Boehmke) → Böhmke. Számos német eredetű tulajdonnévben azonban az ö betűt történelmileg az e betű (és a hozzá tartozó hang - az e hang) közvetíti , például:
  • Holland : ё csak a következő betűkombinációk átvitelénél használatos:
    • eu mássalhangzók után: Beunke → Bönke;
    • ui mássalhangzók után: Kruissink → Kruissink.
  • norvég : ugyanaz, mint a dánul.
  • Lengyel : ё a következő esetekben használatos:
    • ią → yon vagy yom ( b és p előtt );
    • io → e ;
    • ją a magánhangzók után → yon vagy yom (a szó elején a ё helyett yo lesz , a mássalhangzók után pedig yo );
    • jo magánhangzók után → ё (a yo szó elején és a mássalhangzók után yo );
    • lą → vászon vagy lem ;
    • lo → le .
  • Portugál : ё nem használatos (az nho és lho kombinációk nyu és leu néven kerülnek átvitelre ). A brazil portugálban az nho és lho kombinációk nyo és llo néven jelennek meg .
  • román : ё nem használatos.
  • Szerb : ё csak љo → le és њо → nё nyelven használatos .
  • szlovák : ё -n keresztül továbbítva :
    • az o és ó betűk a ď , ľ , ň és ť lágy mássalhangzók után ;
    • a jo kombináció nincs a szó elején (ott a yo -n keresztül ).
  • Ukrán : a yo és yo kombinációi a ё -n keresztül kerülnek továbbításra (ugyanezeket a kombinációkat használják az orosz ё ukrán nyelvű továbbítására).
  • Finn : a ё betűt továbbítják (kivéve a szó elején) ö és öö ; a szó elején e -n keresztül .
  • Francia : ё csak a következő betűkombinációk átvitelénél használatos:
    • eu mássalhangzók után: Babeuf → Babeuf;
    • ieu (→ ё vagy iё , kiejtéstől függően): Montesquieu → Montesquieu; egyes források azonban azt javasolják, hogy az -ieu-t -e -ként adja át ;
    • œ és œu mássalhangzók után: Sacré-Cœur → Sacré-Coeur (de chef-d'œuvre → shed e vr);
    • u un , um a mássalhangzók után és a magánhangzók előtt sem; néhány forrás azonban azt javasolja, hogy az -um/-un -en átadja .
  • Horvát : ё csak az ljo → le és az njo → nё nyelvben használatos .
  • cseh : e -n keresztül továbbítják:
    • az o és ó betűk a ď , ň és ť lágy mássalhangzók után ;
    • a jo kombináció nincs a szó elején (ott a yo -n keresztül ).
  • Svéd : ё csak a mássalhangzók utáni ö betű ábrázolására szolgál: Öström → Öström. Az Angström (Ångström) vezetéknévben és az abból származó hosszegység elnevezésében azonban az angström ö -t hagyományosan az e betű közvetíti (és a neki megfelelő hang az e hang ).

"Ё" az átírási szabályokban néhány keleti nyelvből

  • Koreai : a yo két magánhangzó diftongus kombinációinak y -vel történő közvetítésére szolgál : ㅛ (yo) és ㅕ (yŏ): Koryo (Koryŏ - 고려), Hyundai (현대), kivétel: Pyongyang (Pjongjang helyett) -Py .
  • Japán : yo a yo ( kanaよ / ヨ) szótag jelölésére szolgál : Yokota (横田), Yoritomo (頼朝), Yoshitoshi (Toyota,Kyoto,Yokohama,Tokyokivéve néhány tulajdonnév:Yoshitsune吉俊), Yookoo ) a Yoko is) stb. (miközben a yo használata a yo helyett a legtöbb esetben, a történelmi eredetű földrajzi nevek kivételével, nem tekinthető hibának). A földrajzi nevekben a szó elején található "ё" betű nem használatos: Yokosuka , Yonezawa , Yokkaichi stb.

"Ё" az altaji, kaukázusi és uráli nyelvről való átírás szabályaiban

Az ё betűt a számos török , mongol , tunguz-mandzsu , kaukázusi és uráli nyelvben előforduló [ɶ] és [ø] hangok jelölésére használják. Például Ytyk-Kyu ё l ( jakut. Ytyk-Kү ө l ). A cirill vagy latin ábécé használatával írt nyelvekről általában a ё helyettesíti az ө , ӧ , ӫ betűket és az o kettősjegyet . Egyes nyelvek átírásában azonban ezt a hangot az o betű közvetíti (kaz. Akkol - Akkol ).

A "ё" betű nem kötelező használatának következményei

A „ё” betű lassú (és így nem teljesen megtörtént) életbe lépését a gyors írás számára kényelmetlen formája magyarázza, amely ellentmond a kurzív írás fő elvének: folyamatos (a toll papírról való letépése nélkül) , valamint a számítógépes idő előtti publikációs technológiák technikai nehézségei. Ezenkívül azoknak az embereknek, akiknek vezetéknevük vagy neve „ё” betűvel van, gyakran nehézségekbe ütközik, néha leküzdhetetlenek a különféle dokumentumok elkészítése során, egyes dolgozók felelőtlen hozzáállása e levél megírásához, mások formalista hozzáállása miatt [K 10] . A hagyományos opcionális használat hibás olvasatokhoz vezetett, amelyek fokozatosan általánosan elfogadottá váltak. Mindenre hatással voltak: személynevek hatalmas tömegére [31] és sok köznévre egyaránt.

Állandó kétértelműséget okoznak az olyan e nélkül írt szavak, mint: minden, egy vasdarab, tartsunk egy kis szünetet, len, ültetett, tökéletes, nyáron, az ég, felismerjük, pasziánsz, és mások is felismerik. Terjed a hibás ( ё nélkül ) kiejtés és hangsúlyeltolódás az olyan szavakban, mint az újszülött és mások [51] .

A nevek helyesírásának megváltoztatása

A "ё" betű eltűnt a vezetéknevek írásmódjából:

Hasonló változások [52] [54] történtek Tolsztoj Le nevével [66] -  az egyházi szláv Lev [53] név régi orosz formája : csak így, a régi moszkvai beszédhagyománynak megfelelően [53]. [55] [67] [68] , maga az író ejtette ki ezt a nevet; Tolsztojt családtagjai, közeli barátai és számos ismerőse is hívta – az örökös arisztokrata V. G. Csertkovtól a Jasznaja Poljana parasztokig [55] [69] [K 13] . A Lev név és a belőle (vagy kicsinyítő alakjából) képzett Levin vezetéknév [o]-n keresztüli kiejtése tükröződik az orosz Christomathia nyelven megjelent Anna Karenina második kötete harmadik részének XI. és XII. fejezetének szövegében. orosz-cseh-szerb szómutatóval "alatt híres orosz szláv filológusok, P. A. Lavrov és V. N. Shchepkin szerkesztésében (1894) [56] , A. A. Fet [69] és I. S. Akszakov [59] levelei , számos életre szóló és posztumusz fordítás Tolsztoj műveiből ( Lyof , Lyoff ; lásd lent az illusztrációkat). A nem akadémiai vagy oktatási jellegű publikációkban Tolsztoj nevét és szereplőjének vezetéknevét az e graféma alkalmi használata miatt hagyományosan e-n keresztül továbbítják : vö. ё kanyami ( helyzetben meghatározott fonetikus helyesírás) - de: Levinnek minden bejött , vidáman , súlyosan az "Anna Karenina" harmadik részének 12. fejezetének második bekezdésében a regény első életre szóló (1878-as) kiadásában.

A svéd "freken" szót (például a Bok ruhát a " Baba és Carlson, aki a tetőn él " gyerekkönyvből) svéd fröken-nel írják, más művekben pedig "freken"-nek adják vissza, pl. a froken Snork a „ Muumitrollok ” című könyvsorozatból » [70] és Miss Julia az azonos című darabból [71] .

Helynevek és nevek helyesírásának megváltoztatása

  • A szovjet időkben rosszKoenigsberg város nevének kiejtése (beleértve a híres " A tavasz tizenhét pillanata " című filmet is ).
  • Phenjant eredetileg Pyongyang (평양) néven írták le (vö. angolul: Pyongyang) a Kontsevich rendszerben , ahol a "ㅕ" magánhangzót "yo"-ként kell átírni, ahogyan a Hyundai -nál (현대) teszik.
  • A moszkvai Planernaja metróállomást a megnyitás napjától az 1990-es évekig „Planernaja” néven hirdették meg az autoinformátorok, de később gyökeret vert a név jelenlegi formája, az első szótagot hangsúlyozva, bár az állomás hivatalosan soha nem volt. átnevezték.

Orosz szavak írása latinul

Az orosz nevek és nevek latin betűs átvitelekor az „e” és az „e” betűknek általában el kell térniük, de gyakran keverednek, közömbösen írva a latin „e”-n keresztül. Különösen a „ Hruscsov ”, „ Gorbacsov ” és „ Koroljov ” neveket leggyakrabban [K 15] az angolban Khrus (h)chev , Gorbacsov és Koroljev néven közvetítik , míg Hruscsov ( Hruščëv , Hruŝëv ), Gorbacsov ( Gorbačëv ), Koroljov ( Korolëv ) stb., az alkalmazott átírási módszertől függően [K 16] .

Az "e" átalakítása "yo"-ra

A kétértelműség oda vezetett, hogy néha a "ё" betűt használják írásban (és ennek megfelelően olvassák ['o]) olyan szavakban, ahol nincs rá szükség. Például az "átverés" helyett a "scam" [72] , a "grenadier" a "grenadier" helyett a "grenadier" [73] , a being a "being" helyett a "being" [74] , a "guardianship" helyett a "guardianship" [75] [K 17] stb. Néha az ilyen helytelen helyesírás és kiejtés általánosan elfogadottá válik. Tehát a sakkvilágbajnok , akit sokan Alekszandr Alekhinként ismertek, valójában Alekhin volt, és nagyon felháborodott, amikor vezetéknevét rosszul írták és ejtik ki. Vezetékneve az Alekhin nemesi családból származik, és nem az Alekszej név ismerős változatának származéka - "Alyokha".

Azokon a helyeken, ahol e-nek kell lennie , nem pedig ё -nek, javasolt [76] hangsúlyt helyezni a szó téves azonosítására ( mindent, visz ) vagy a hibás kiejtésre ( átverés, gránátos, debely, Krez, Olesha ).

A „yo” nélküli elírás volt az oka annak, hogy az 1920-as és 1930-as években sok kiejtési hiba volt azokban a szavakban, amelyeket az emberek nem szóbeli beszédből, hanem könyvekből és újságokból tanultak: sofőr, ifjúság (ezekkel a szavakkal a „ё” helyett "e"-t ejtve, az ékezet mozgatásával: fiatalság, sofőr).

Ortopédia: új változatok megjelenése

Az orosz nyelvben a "ё" betű opcionális használata miatt megjelentek olyan szavak, amelyek "ё" és "e" betűvel is írhatók, és ennek megfelelően kiejthetők. Például fakult és fakult [ 77] , manőver és manőver [ 78 ] , epe és epe [ 79 ] és mások.

A nyelvben állandóan változatok merülnek fel egymásnak ellentmondó analógiák hatására. Például a nasekshiy szónak a kettős motiváció miatt e / ё kiejtési változatai vannak: bevágás / bevágás. A "ё" betű használata vagy mellőzése itt nem játszik szerepet. De a természetes fejlődéssel az irodalmi nyelv mindig arra törekszik, hogy megszabaduljon a lehetőségektől: vagy az egyik nem-irodalmi lesz, helytelen ( [d'e] vka , holo[l'o] ditsa ból ), vagy a kiejtési lehetőségek eltérőek. jelentések ( is[t'e] kshiy  - is [t'o] kshiy ).

A többség „sikló”, és nem „sikló” szót ejt, mivel az orosz nyelvben a következő irányzatok alakultak ki: a gépek, mechanizmusok, különféle eszközök elnevezésében előnyösebb az első, vagy inkább az utolsó előtti szótagot hangsúlyozni. az egyik, azaz , trier , vitorlázórepülő, tanker, vitorlázó, és a karakter megjelölésében - az utolsón: gondolás , gránátos , tiszt , kamarás , templomos (néha a stressz hatására ez jelenik meg ё : sofőr , őr , kombájnkezelő ) [80] . Ezek a trendek azonban nem abszolútak: például a mester , a könyvelő , a maradó és a sprinter az utolsó előtti szótagon tartotta meg a hangsúlyt, a szállítószalag , az elosztó , az elektrolizátor , a szimulátor  pedig az utolsón.

Néha úgy gondolják, hogy a „ё” betű következetes használatának hiánya inkább mesterséges, mint természetes tényező. Ez a tényező pedig lassítja a nyelv természetes fejlődését, nem nyelven belüli okokból kiejtési változatokat generál és tart fenn.

Olvasási nehézség

A jelenlegi Szabályzat nem kötelezi a "ё" betű írását ott, ahol a szövegkörnyezet ezt nem követeli meg. Az írónak önállóan meg kell határoznia a kívánt kontextus szélességét, azonban a mentális erőfeszítések megtakarítására való hajlam hatására a teljes szemantikai elemzés elkerülhetetlenül az olvasóra tolódik. Ennek eredményeként a szövegek jelentős példányszámban kerülnek kinyomtatásra, amelyek olvasása során „megakad a szem”, és az olvasó kénytelen visszatérni a mondat elejére:

- Andrey, mit adnak, mondd el?
Ah, ismétlődő esetek?
Minden újra, rendben?
Nos, tartsa fel a telefont,
keresek egy füzetet.

— Agniya Barto : "Miért foglalt a telefon?" [81]

Ebben a töredékben nem könnyű megállapítani, hogy „mindent” vagy „mindent” kell-e olvasni, abból az okból is, hogy ebben az esetben az írásrendszer nem ad a hang [e] választását megkönnyítő jelet az olvasás során. A jelenlegi szabályok a „ё” betű használatát javasolják az [o] jelölésére kétes esetekben. De az [e] jelölésnél nincs olyan jel, amely azt jelezné, hogy pontosan [e], és nem [o]. Erre a célra ékezetet is lehet használni [82] .

Egy másik példa, amely bizonyítja, hogy az e és az e betűk keverésekor nem lehet egyértelműen megérteni a jelentést , az interjúalany megjegyzése az „Igyunk és öntsünk újra” cikkben:

- Egyáltalán nem iszom. A kortársakkal való kommunikációban szerzett széleskörű tapasztalatom alapján pedig teljes bizalommal kijelenthetem, hogy a fiatalok hatalmas mennyiségben isznak sört és vodkát. Nem kevesebbet kezdtek inni, hanem többet. Ráadásul mindenki iszik, abszolút mindenki. Például a barátaim isszák az úgynevezett ruffot. Ez vodka és sör. Hogyan számolja ki, hogy mi kevesebb és mi több.

— Konstantin Raevsky, MGSU hallgató, 17 éves [83]

Az Izvesztyia egy másik olvasója a következőképpen reagált erre a megjegyzésre:

A kifejezés többféleképpen olvasható, és ettől a jelentése megváltozik. Érthető úgy, ahogy az újságban meg van írva: „Ráadásul mindenki iszik, abszolút mindenki . ” Vagyis a nyilatkozat írója a fiatalok általános részegségét hangsúlyozza - a szemüveges dögöktől a csapkodó punkokig. Ezt a kifejezést a következőképpen olvashatja: „Ráadásul mindent isznak, abszolút mindent . ” Aztán kiderül, hogy a fiataloknak csak egy része bántalmaz. De ugyanakkor válogatás nélkül bevisz mindenféle szemetet, legyen az lakk vagy hármas kölni. Ha elolvasod a mondatot: „Ráadásul mindent isznak, abszolút mindenkit” , akkor az nagyon rossz. Mert ebben az esetben Raevszkij úr szerint minden nemű és korú fiatal iszik mindenféle szemetet. Az italok minőségére helyezi a hangsúlyt, a „minden” szót helyezi előtérbe. Nos, ha az olvasmány azt jelenti, hogy „Ráadásul mindenki iszik, abszolút mindent ”, akkor a figyelmünk máris az ifjúsági részegség tömegjellegére irányul. Mind a négy olvasási lehetőségnek joga van az élethez. Kivéve persze, ha az Izvesztyija változata helyes, hogy az orosz ábécé szerint „e” = „ё”... Szóval mit akart mondani a válaszadó?

– Vadim Sologub [84]

A "ё" betű kötelező használatának következményei

Az olvasás lehetséges bonyolítása vagy egyszerűsítése

Artemy Lebedev tervező úgy véli, hogy folyamatos használata zavarja az olvasást, mivel a szem „megakad” a felső indexen [85] , de ezt az állítást kutatási adatok nem támasztják alá.

Mások szerint a vonalon túlmutató karakterek segítik az olvasást, hiszen az ember nem egyes betűket, hanem a szó képét mint egészet érzékeli [K 18] . Azok, akik egyetértenek ezzel az állásponttal, úgy vélik, hogy ha mindenhol a „ё” betűt használnák, az átlagos olvasási sebesség növekedne, mivel az orosz írásban (főleg az 1917-1918-as helyesírási reform után ) kevés a vonalon túlmutató karakter, felismerhetőbbé tegye a szó rajzát. Ebben az értelemben csak nyolc kisbetű, nem számítva az "ё", a "help" olvasást: "b", "d", "d", "r", "y", "f", "ts" és "u" " , és többségük nagyon ritka [86] , míg a latin ábécében a kiálló elemekkel rendelkező betűk fele: 26-ból 13 (b, d, f, g, h, i, j, k, l, p , q, t, y), és szinte minden szóban benne vannak.

A morfémák írásbeli alakja egységességének megsértése

Sokan abban látják a problémát, hogy az orosz írás fonémaelvét [87] megsértik  - „egy fonémát egy betű jelöl” [88] (a leningrádi fonológiai iskola terminológiájában ezt az elvet morfematikusnak kell nevezni ) . Példa:

  • a szavak alakjaiban kulcs  - kulcsok , ugyanazt a betűt írjuk a hangsúlyos és a hangsúlytalan helyzetben ;
  • róka  - róka  - ugyanaz a betű és .

Ha az ё betűt hangsúlyos és hangsúlytalan formában (például könny  - könny ) írjuk, az radikális változást jelentene a ё betű történelmileg kialakult használatában, csak hangsúlyos helyzetben. Hangsúlyozatlan helyzetben elkezdi magához vonzani a stresszt, és a szavak fonetikai megjelenése elkerülhetetlenül torzul.

A probléma megoldható, ha ugyanabban a szórészben e hangsúly nélkül írunk , és hangsúlyos - e alatt . Az orosz írásban már kialakult az igék tövében a váltakozó magánhangzók egész rendszere : k o rmit -  újra táplálkozik , ül - újra kérdez  ; valamint a mássalhangzók szabályos váltakozása (hare sy - nyuszi ik , pie g és - pie ok ); ugyanabban a morfémában több ezer szóban egyik vagy másik betű a hangok közötti legjobb megkülönböztetés pozíciójában van leírva. Néhány ezer szó az ё / е váltakozásával természetesen bizonyos mértékig gyengíti a felvétel fonémikus elvét. Ez a váltakozás azonban objektíven létezik a nyelvben, és az írásbeli tükröződés hiánya (ahogyan ez most történik) jelentősebb károkat okoz a fonemikus elvben.

századi szövegek kiadása

„Nagyon nehéz (és bizonyos esetekben lehetetlen) lenne megoldani az „e” vagy „e” betűk beírásának kérdését, amikor sok 17-19. századi szerző szövegét publikáljuk.” [89]

Régebben, az egyházi szláv nyelv hatására, a Yo helyett az E kiejtése volt a költészet és a magas irodalmi stílusok norma. Ennek eredményeként a "ё" betű használatára vonatkozó ajánlások néha ellenkező hibás hatáshoz vezetnek. Például Ivan Andrejevics Krylov „ Hattyú, csuka és rák ” című meséjének elején a 2. osztályos „Anyanyelvi beszéd” tankönyvben (M., 2004) ez áll: „nem fog működni”, bár ebben kiejtése a szó nem rímel a "nem" szóra:" Amikor nincs egyetértés az elvtársak között - / Nem megy zökkenőmentesen a dolguk.

Ha az e/e „történelmi” probléma a szövegírás során nem oldódik meg, megoldása az olvasás pillanatára halasztható. Az olvasó nem tudja egyszerűen kihagyni, és egyáltalán nem ejti ki a megkérdőjelezhető szót. Minden alkalommal választania kell. Ha egy szakember (szerkesztő, kiadó) nem tudja megoldani az e/e írásának kérdését a régi szövegekben, akkor az általános olvasó számára még nehezebb egy ilyen kérdést helyesen megoldani.

Bürokrácia

Az Orosz Föderáció Központi Bankjának elszámolási hálózatában 2009. május 15-ig tilos volt a "ё" betű a szövegmezőkben [90] [91] .

A médiában rendszeresen jelennek meg olyan esetek, amikor az "e" vagy "ё" használatának hibái bürokratikus incidensekhez vezettek [31] [92] [93] [94] .

"Yo" és a számítástechnika

Rendezés

ABC sorrendben az "e" és a "ё" azonos betűnek számít [K 19] ; ha két szó csak az "e" / "e" betű helyzetében tér el, akkor az "e" szó kerül először. Számítógépes megvalósításnál azonban ez az algoritmus további erőfeszítéseket igényel a programozóktól, aminek következtében cserébe néha egyszerűbb, de nem egészen helyes módszereket alkalmaznak; ennek eredményeként az „ё” betűvel kezdődő szavak az ábécé legvégére vagy legelejére, vagy „ё” kerülhetnek, bár a saját ábécé szerinti helyére, de teljesen független betű státuszába kerülhetnek ( azaz a „ё-”-es szavak minden „e-”-vel kezdődő szó után, „le-”-vel kezdődő szavak a „le-”-vel kezdődő szavak után következnek, stb.). Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a "ё" karakter elkülönül (és utána) az összes többi orosz betűtől a kiterjesztett ASCII - táblázatban .

Automatikus helyesírás-ellenőrző

A "ё" betűt az Informatikai cég "ORFO" helyesírás-ellenőrzője támogatja, amely különösen a népszerű Microsoft Word szövegszerkesztőbe épült be (a korábbi verziók nem támogatták a "ё" betűt a helyesírás ellenőrzésekor).

A "ё" szót az ingyenes LibreOffice irodai csomag [K 20] és egy további orosz helyesírási szótár is támogatja a Mozilla Thunderbird számára .

A UNIX-szerű operációs rendszerek számára Alekszandr Lebegyev kifejlesztett egy speciális szótárt, amely támogatja a "Ё" betűt [95] . Van egy csomagoldal a Debianban [96] és az ALT Linuxban [97] . A fent említett programokban [98] [99] , valamint minden KDE programban használatos .

A szövegekben az "e" "e" betűvel történő félautomata cseréjéhez speciálisan erre a célra tervezett programokat használnak, amelyek " ёfikators " néven ismertek.

A Google Chrome internetböngésző helyesírás-ellenőrző rendszerébe „ё” [100] betűs szavak kerültek , de ez a rendszer rendkívül nem hatékony, és nem ismer fel sok helyesen írt, „ё” betűt tartalmazó szót [К 21] .

Kódtábla

Kódolás Regisztráció Tizedes kód hexadecimális kód oktális kód bináris kód
Fő kódolás GOST , Alternatív (CP866) nagybetűs 240 F0 360 11110000
Kisbetűs 241 F1 361 11110001
Unicode
(monolit) 		nagybetűs 1025 0401 002001 00000100 00000001
Kisbetűs 1105 0451 002121 00000100 01010001
Unicode
(felbontás) 		nagybetűs 68485896
(1045 776) 		0415 0308 00405201410
(02025 01410) 		00000100 00010101 00000011 00001000
Kisbetűs 70583048
(1077 776) 		0435 0308 00415201410
(02065 01410) 		00000100 00110101 00000011 00001000
ISO 8859-5 nagybetűs 161 A1 241 10100001
Kisbetűs 241 F1 361 11110001
KOI-8 nagybetűs 179 B3 263 10110011
Kisbetűs 163 A3 243 10100011
Windows-1251 nagybetűs 168 A8 250 10101000
Kisbetűs 184 B8 270 10111000
MacCyrillic nagybetűs 221 DD 335 11011101
Kisbetűs 222 DE 336 11011110
HTML nagybetűs Ё Ё  — —
Kisbetűs ё ё  — —

Billentyűzetkiosztás

A legtöbb írógépen az 1950-es évek közepéig egyáltalán nem volt „ё” betű a billentyűzeten [101] [102] . Az íráshoz egy helyett három kattintáshoz kellett folyamodnom. Ezt a betűt "összetett módszerrel" írták be az e betűből , a " backspace " billentyűket és az idézőjeleket nyomva . Figyelembe véve a kéziratok írógéppel történő benyújtásának bevett gyakorlatát , ez nem befolyásolhatta a „ё” betű elterjedtségét a nyomtatott irodalomban. Ezt követően az írógépek kulcsának megjelenésével a ёgépírók szokásai tették a dolgukat, akik vakon gépelve kifejlesztették azt a szokást, hogy egy összetett összetett sajtót egy egyszerűre cseréljenek, „e” betű formájában.[ kétértelmû ] . A YTsUKEN elrendezési reformja után a levél a kulcstól ёjobbra került ю.

A szovjet IBM PC/XT számítógépek esetében a Számítástudományi és Informatikai Bizottság új elrendezést javasolt. A "ё" betű azonban megtartotta a helyét. Ezt a szabványt azonban nem mindig tartották tiszteletben, mivel a DOS operációs rendszer esetében gyakran használtak házi készítésű elrendezéseket, amelyek közül sokban az „ё” betű egyáltalán nem szerepelt. A Microsoft Windows esetében azt az elrendezést kezdték használni, amelyben ёa felső sorba került, a kulcstól balra 1. Ugyanakkor hosszú ideig kétféle billentyűzetet használtak párhuzamosan, és bár ezek a billentyűzetek kompatibilisek voltak, sok felhasználó nem tudta, hol található az „ё” betű, ha régi típusú billentyűzete volt. Mindezek az okok a levél használatának gyakoriságának csökkenéséhez vezettek.

A modern Apple billentyűzeteken ёaz E betűtől jobbra a harmadik sorban található.

Bár a "ё" betű nem része a jelenlegi ukrán ábécének , a Windows szabványos ukrán billentyűzetkiosztása tartalmazta, míg az elrendezés nem tartalmazta az ukrán szövegek beírására használt aposztrófot , és a " ґ " betűt a következőkkel lehetett elérni egy kevéssé ismert AltGr+ billentyűkombináció Г. Ezt a félreértést csak a Windows Vista rendszerben javították ki.

Tények

Sztori:

  • A "ё" levél napját sokan tévedésből minden évben november 29-én ünneplik : mert az a vélemény, hogy ez a levél a régi 1783-as stílus szerint, november 18-án készült.
  • A "ё" betű szelektív használatát az orosz írás normájaként 1956-ban rögzítették.
  • 2005-ben Uljanovszkban (a volt Szimbirszk - N. Karamzin szülőföldjén) a polgármesteri hivatal döntése alapján emlékművet állítottak a "ё" betűhöz  - egy gránitból készült háromszög prizmát, amelyen egy kis "ё" betű látható. vésték [103] .

Statisztika:

  • Az orosz nyelvben körülbelül 12,5 ezer szó van "e"-vel. Ezek közül körülbelül 150 kezdődik "ё" és körülbelül 300 végződik "ё" [104] .
  • Több mint 300 vezetéknév csak az "e" vagy a "yo" jelenlétében különbözik egymástól. Például Lezsnyev - Lezsnyev, Demina - Demina [104] .

Általános nevek , nevek:

  • Szokás volt V. I. Lenin apanevét az Iljics ёm hangszeres esetbe írni ( míg 1956 után az összes többi Iljics esetében csak az Iljics om volt használatos ) [K 22 ] . Nincs információ arról, hogy ezt a szabályt hatályon kívül helyezték volna.
  • Van egy ritka, francia eredetű Yo orosz vezetéknév, amelyet franciául négy betűvel írnak [K 23] .
  • A híres orosz költő, Afanasy Afanasyevich Fet (Foeth - német eredetű) vezetéknevét eltorzították első könyvének kinyomtatása során. Már Fet néven szerzett hírnevet. Ugyanakkor élete egy részét Shenshin vezetéknéven töltötte.
  • A „ Yo-mobile ” az orosz hibrid személyautó neve , amelyet Mihail Prohorov és a „Yarovit Motors” cég struktúrái fejlesztettek ki [105] [106] .
  • "Yo-album" Alexander Novikov egyik albumának a neve, amely 2013-ban jelent meg, és tartalmazza a "Yo-mobile" című dalt.

Különböző cirill erőátviteli rendszerekben:

  • Rádióüzenetek levélben történő továbbításakor az "e" átvitel nem biztosított.
  • A morze szintén nem rendelkezik a „yo” átviteléről.
  • A Braille cirill változatában az "e" és "ё" betűk különböző jeleknek felelnek meg [107] .

Lásd még

Megjegyzések

  1. ↑ Ugyanilyen formájú jelet használnak a latin írások, köztük néha a szláv írások is, például a kasub , de teljesen más hangtartalommal.
  2. ↑ A "yo" betűt a 19. században javasolt és használt régi ukrán helyesírási rendszerekben használták , beleértve az úgynevezett " kulishovkát ".
  3. ↑ Így például a J.K. Grotban .
  4. ↑ Lásd például: Shitsgal 1959, p. 233; Shapiro, p. 53 stb.
  5. ↑ Például az "Orosz helyesírás és írásjelek szabályai" kiadásaiban - mind az 1956-os hivatalos klasszikus, mind a felülvizsgált 2006-ban.
  6. ↑ „Nincs a YO betűnk, amire nincs szükségünk; mert csak a népi E betűt fordítjuk, nem pedig YO-ba olvasztva” (Sumarokov, 1781)
  7. ↑ 1 2 Van egy széles körben elterjedt mítosz, amely Szergej Nyekrasov The Russian Academy című népszerű tudományos könyvéig nyúlik vissza, és Dashkova javasolta a „yo” betű használatát. Ez nem igaz: Dashkova javasolta az „iô” digráf használatának legitimálását ennek a hangnak a jelölésére, amelyet néhány szerző már használt [10] .
  8. ^ Első kiadás 1885 .
  9. ↑ Valószínűleg az egyetlen kivétel a " ёfikator " szó származékaival, amelyben a hangsúly a hasonló képletű szavakkal ( " repülő " , " író " ) hasonlatosan - az utolsó előtti szótagra kerül, valamint a goethit ásvány neve.
  10. ↑

    ... Az ё betű használata a mai napig [1951-ben írva], de még az utóbbi években sem terjedt el a sajtóban. Ez nem tekinthető véletlenszerű eseménynek. Mivel magyarázható ez? Egy általánosabb ok az, hogy általában az ábécé meghatározott betűinek számának növekedését nagy nehézségek árán észlelik. Ez elsősorban a nyomdaipar számára megterhelő, mivel a szedőpénztárak méretének bővítését (kézi szedéssel) és a megfelelő karakterek gyártásához szükséges fém többletfelhasználását igényli. A klaviatúra jól ismert rekonstrukciójához, bővítéséhez szedőgépekre és írógépekre is szükség lenne. Jelentős nehézségeket okoz az ё betű kötelező használata mind a tanulók, mind a tanárok számára, mivel az előbbiektől megköveteli, hogy a beszédben folyamatosan meg tudják különböztetni mind az e és o hangokat , mind a stressz hiányát és jelenlétét, az utóbbi - az írásos munkák alaposabb ellenőrzése, és anélkül, hogy ez egy nagyon nehéz fajta pedagógiai munka. Továbbá a ё betű formája (egy betű és két pont fölötte) kétségtelenül nehézséget jelent az író motoros tevékenysége szempontjából: elvégre ennek a gyakran használt betűnek az írása három külön technikát igényel (egy betű, egy pont és egy pont), és minden alkalommal ezt kell követnie, hogy a pontok szimmetrikusan helyezkedjenek el a betűjel felett. Nagybetűnél a két pont felrakása még nagyobb kényelmetlenséggel jár ( Yozh, Yolka ), különösen a nyomtatott szövegeknél, ahol gyakran kell teljes egészében nagybetűvel begépelni a szavakat. Az orosz írás általános rendszerében, amely szinte nem ismeri a felső indexeket (a th betűnek egyszerűbb a felső indexe, mint a ё ), az ё betű nagyon megterhelő, és ezért láthatóan nem szimpatikus kivétel.

    – Shapiro, p. 53
  11. ↑ Külföldi kiadásokban, beleértve az élethosszig tartó kiadásokat is, - Roerich ; lásd még: Roerich // Ageenko F. L. Orosz verbális stressz. Tulajdonnevek szótára. — M. : ENAS, 2001.
  12. ↑ Ezt a vezetéknevet nagyon gyakran rosszul ejtik, különösen a tudományos közösségben. Lásd: Chebisev Pafnuty Lvovich // Chagan - Aix-les-Bains. - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1978. - ( Great Soviet Encyclopedia  : [30 kötetben]  / főszerkesztő A. M. Prohorov  ; 1969-1978, 29. köt.).
  13. ↑ Ismeretes azonban, hogy néhány ember, aki közelről ismerte Tolsztojt, de eredetileg nem tartozott a régi moszkvai beszédkultúrához - Belgorod N. N. Strakhov , Kosztroma tartomány szülötte P. I. Birjukov , Petersburger I. I. Gorbunov-Posadov , - az írónő név [e]-n keresztül volt: L e in Nikolaevich [55] .
  14. ↑ Az összes bemutatott fordítást I. F. Hapgood amerikai író készítette aki közelről ismerte Tolsztojt .
  15. ↑ Ez könnyen belátható olyan internetes keresők használatával, mint a Google.
  16. ↑ Nézze meg néhány táblázatának összefoglalását " Az orosz ábécé átírása latinul " című cikkben.
  17. ↑ Dahl szótárának harmadik kiadásában (t-va M. O. Wolf, 1905) a „gondnokság” írásmód szerepel, de a mai helyesírás normája más.
  18. ↑ Lásd például: Istrin V.A. A szláv ábécé 1100 éve. M., 1963. S. 152. A kiálló betűk hiánya miatt az orosz betűtípussal kapcsolatos rendszerszintű bírálat először valószínűleg a Sovremennaya letopis című újság egyik cikkében (1861. 1. szám) szerepelt: „a betűk megállják a helyüket. egy sor, mint a katonák a sorokban”; ennek az újságnak a kiadói kísérleteztek a betűtípusokkal, igyekeztek e tekintetben javítani – különösen a „k” betűt a latin „k” betűre cserélték (lásd: Shitsgal, 1974, 119-120. o.) .
  19. ↑ Lásd a fent idézett új helyesírási szabályokat.
  20. ↑ Alapértelmezés szerint egy szótárat használnak, amelyben az "e"-es szavaknál is vannak "e"-es opciók, de ki lehet írni (a fájlban dictionary.lst), és ekkor a LibreOffice megkülönbözteti a "ё" és "e" szavakat. ".
  21. ↑ Például a böngésző 7.0.517.44 verziója nem ismeri fel a „felismer” szót.
  22. ↑

    A Kódexet [azaz az 1956-os "Orosz Helyesírás és Írásjelek Szabályzatát"] készítő Helyesírási Bizottság tagjai felhívták a figyelmet arra, hogy az Iljics ( Lenin ) alakot általában ё -n keresztül írták (különösen az ilyen helyesírást). az egyik N K. Krupskaya levélben találták ). V. I. Lenin helyesírási sértetlenségének megőrzése érdekében „szóbeli” kivételt fogadtak el: például Pjotr ​​Iljics ( Csajkovszkij ) ..., de Vlagyimir Iljics ( Lenin ) ... Ez a szabály nem terjedt el szélesebbre. a stagnálás éveiben - például a "hű leninista" L. I. Brezsnyevnek ... Még V. I. Lenin testvéreiről sem volt egyértelmű: Dmitrijt , Alekszandr Iljicset vagy Iljicset kell írni !

    — Bukchina B.Z. Egy kimondatlan helyesírási kivételről // Nyelv: rendszer és alrendszer. - M. , 1990. - S. 75-76.
  23. ↑ A modern átírási szabályok szerint azonban a Yeux vezetéknevet Ye -ként kell visszaadni .

Jegyzetek

  1. ↑ Selishchev A. M. Régi szláv nyelv. 2 részben. Moszkva: Uchpedgiz, 1951-1952. 51. §, p. 116.
  2. ↑ Hieromonk Alipy (Gamanovich). Az egyházi szláv nyelv nyelvtana. Jordanville (NY): Szentháromság kolostor. nyomda St. Iov of Pochaev, 1964. 6. §, p. 23 . Letöltve: 2022. március 30. Az eredetiből archiválva : 2022. április 2.
  3. ↑ A. A. Reformatsky. Egyesítés a helyesírásban: "mellett" és "ellen" . Hozzáférés dátuma: 2013. március 9. Az eredetiből archiválva : 2014. február 19.
  4. ↑ Ivanov V. V. Az orosz nyelv történeti nyelvtana: Proc. diákoknak ped. in-t a spec. "Rus. lang. vagy T." . - 3. kiadás, átdolgozva. és további - M . : Oktatás, 1990. - S. 187.
  5. ↑ Archivált másolat . Letöltve: 2021. augusztus 15. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 15.
  6. ↑ Uszpenszkij, Borisz Andrejevics . Az első orosz nyelvtan anyanyelven (a hazai russzisztika Dolomonoszov-korszaka). - M . : Nauka, 1975. - S. 212.
  7. ↑ Izmesteva I., Sarapas M. Miért van szükségünk a "Yo" betűre? V. T. Chumakov „Yo” in your name című könyvének kiadásával kapcsolatban 2008. február 29-én kelt archív példány a Wayback Machine -nél . - M .  : Népművelés, 2004. - 160 p.
  8. ↑ Lib.ru/Classic: Alekszandr Petrovics Sumarokov. A.P. Sumarokov nyelvészeti írásai A Wayback Machine 2021. augusztus 15-i archív példánya .
  9. ↑ Az összes mű teljes gyűjteménye ... Alekszandr Petrovics Sumarokov / Összeállította .. - M . : Az Egyetemi Nyomdában, 1782. - S.  46 . Lásd még a szkennelt eredetit. Archiválva : 2022. február 15. a Wayback Machine -nél
  10. ↑ 1 2 3 4 Vlasov S. V. Az Y levél történetéről. Legendák és tények . — 2008. Archiválva : 2022. február 13. a Wayback Machine -nél
  11. ↑ 1 2 Grotto Ya. K. Filológiai kutatás . — 1873. Archiválva : 2022. február 14. a Wayback Machine -nál
  12. ↑ 1 2 Vlasov S. V. Az E betű eredetéhez . — 2019. Archiválva : 2022. február 13. a Wayback Machine -nél
  13. ↑ Bulakhovsky L. A. - S. 202.
  14. ↑ Grot Ya. K. Az orosz helyesírás ellentmondásos kérdései Nagy Pétertől a mai napig // Ya. Grot filológiai kutatása. - 2., vagyis. elkészült szerk. - Szentpétervár. : Típusú. Manó. Tudományos Akadémia, 1876. - T. II. - S.  206 .
  15. ↑ Karamzin N. M. Aonides, avagy Különféle új versek gyűjteménye . - M . : Az egyetemi nyomdában, Ridiger és Claudiustól, 1797. - Herceg. II. Archiválva : 2022. február 13. a Wayback Machine -nél
  16. ↑ 176. o. Archivált : 2022. február 16. a Wayback Machine -nél
  17. ↑ 288. o. Archivált : 2022. február 15. a Wayback Machine -nél
  18. ↑ 271. o. Archivált : 2022. február 15. a Wayback Machine -nél
  19. ↑ 345. o. Archivált : 2022. február 15. a Wayback Machine -nél
  20. ↑ 314. o. Archiválva : 2022. február 15. a Wayback Machine -nél
  21. ↑ 372. o. Archivált : 2022. február 15. a Wayback Machine -nél
  22. ↑ Chumakov V.T.Yo - az ábécé hetedik, szerencsés betűje . GRAMOTA.RU . Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. március 27.
  23. ↑ Shapiro, p. 51.
  24. ↑ E. Buddha, p. 16 és azután.
  25. ↑ Zapiski, mni︠e︡nīi︠a︡ i perepiska admirala AS Shishkova - Aleksandr Semenovich Shishkov - Google Books . Letöltve: 2017. október 2. Az eredetiből archiválva : 2014. augusztus 13..
  26. ↑ Alekszandr Krisztoforovics Vosztokov. Alekszandr Vosztokov orosz nyelvtana: saját rövidített nyelvtanának vázlata szerint, teljesen kimondva . - I. Glazunov, 1831. - 450 p. Archiválva : 2018. április 5. a Wayback Machine -nél
  27. ↑ A. I. Kosztyajev. A civilizációs folyamat és a hazafias tudat Oroszországban. LKI Kiadó, 2008. ISBN 978-5-382-00579-9 . oldal 214
  28. ↑ Rendelet az új írásmód bevezetéséről. // " Az Ideiglenes Munkás-Paraszt Kormány újsága ". december 23. ( január 5. ) 1917. december 40. szám, 1. o.
  29. ↑ Az RSFSR Oktatási Népbiztosságának, az RSFSR Népbiztosainak Tanácsának 1918.10.10-i rendelete „Az új írásmód bevezetéséről”.
  30. ↑ AZ RSFSR OKTATÁSI NÉPI BIZOTTSÁGA. 1942. december 24-i 1825. számú végzés „A „ё” betű használatáról az orosz helyesírásban” A Wayback Machine 2013. május 9-i archív példánya
  31. ↑ 1 2 3 A Yo levél miatt egy barnauli lakos elvesztette örökségét egy kínai üzletembertől , a REGNUM hírügynökségtől . Archiválva az eredetiből 2018. április 5-én. Letöltve: 2018. április 5.
  32. ↑ Pchelov és Chumakov, 2000 , p. 87.
  33. ↑ Loginov, Szvjatoszlav. Néhány gondolat az orosz nyelv közelgő reformjáról. . www.rusf.ru _ Letöltve: 2021. március 16. Az eredetiből archiválva : 2017. december 25.
  34. ↑ yo-mine . www.pogarsky.ru _ Letöltve: 2021. március 16.
  35. ↑ Reformatsky A. A. Bevezetés a nyelvészetbe: Tankönyv egyetemeknek / Szerk. V. A. Vinogradova. - 5. kiadás, Rev. - M . : Aspect Press, 2004. - S. 369. - ISBN 5-7567-0326-8 .
  36. ↑ Az Orosz Föderáció kulturális és tömegkommunikációs minisztere az "e" betű visszaadása mellett foglalt állást . Letöltve: 2008. február 17. Az eredetiből archiválva : 2008. február 23..
  37. ↑ Lebegyev az "e" betűről . Letöltve: 2009. június 1. Az eredetiből archiválva : 2009. június 6..
  38. ↑ Roman Leibov az "e" betűről . Letöltve: 2013. november 29. Az eredetiből archiválva : 2013. december 3..
  39. ↑ Maxim Potashev az "e" betűről
  40. ↑ Térkép "II. Miklós császár földje", Yu. M. Sokalsky, 1912 Gyeongsong koreai város írása - Kion-Sіӧn . Letöltve: 2019. augusztus 18. Az eredetiből archiválva : 2019. augusztus 18.
  41. ↑ "Ó. Chekelen. Aul Karagol ". Kártya.
  42. ↑ Az RSFSR Oktatási Népbiztosságának 1942. december 24-i Parancsa N 1825 . www.kaznachey.com Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2019. július 27.
  43. ↑ Archiválva : 2009. augusztus 13. .
  44. ↑ 1 2 3 Az orosz helyesírás és írásjelek szabályai. A teljes akadémiai kézikönyv. Szerk. V. V. Lopatina. - EKSMO, 2006. - P. 20, 5. §.
  45. ↑ Pakhomov V. M. 7. mítosz. Az e -t e helyett durva helyesírási hiba írni . Gramota.ru . Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. április 5..
  46. ↑ Az orosz nyelv dialektusai - egy cikk az Orosz nyelv enciklopédiájából  (Elérés dátuma: 2021. január 26.)
  47. ↑ Zakharova K. F. , Orlova V. G. Az orosz nyelv nyelvjárási felosztása. - 2. kiadás - M. : Szerkesztői URSS, 2004. - S. 76. - ISBN 5-354-00917-0 .
  48. ↑ Az orosz helyesírás és írásjelek szabályai (elérhetetlen hivatkozás) . rusyaz.ru. Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. március 27. 
  49. ↑ Ushakov D. N., Kryuchkov S. E. "Helyesírási szótár" középiskolásoknak. - M .  : Oktatás, 1966. - S. 6.
  50. ↑ Pearl Harbor archiválva 2021. december 21-én a Gramota.ru webhelyen található Wayback Machine -nél
  51. ↑ Chumakov V. T. Az "Eyo" betű a modern orosz írásban kötelező! Archiválva : 2013. május 13. a Wayback Machine -nál
  52. ↑ 1 2 Bulakhovsky L. A. Az orosz irodalmi nyelv menete. - 4., átdolgozott kiadás. - K . : "Radyanska school" állami oktatási és pedagógiai kiadó, 1949. - 14. o.
  53. ↑ 1 2 3 A Lev névről, mint az egyházi szláv Lev normatív változatáról lásd: Uszpenszkij B. A. Nikonovskaya a jobboldalról és az orosz irodalmi nyelvről (Az orosz tulajdonnevek hangsúlyának történetéből) // Nyelvtudományi kérdések. - M . : Nauka, 1969. - 1. sz . - S. 84 .

    Újabban például a Lev [l'ev] alakot a név különleges egyházi szláv (kanonikus) alakjaként fogták fel, míg a vele szemben álló orosz alakot (legalábbis a moszkvai kiejtésben) Lev [l'ov ] néven hangozták. ].
  54. ↑ 1 2 Dobrodomov I. G. Jól olvasunk verset? // Orosz beszéd. - M . : Nauka, 1970. - S. 95 .

    Reménytelenül elavult saját nevének Leo o  - Lev magánhangzós kiejtése , amely általában Puskin idejében volt: ez volt a testvére neve – Lev Szergejevics . Puskin kortársa, E. A. Baratyinszkij még mindig bátran rímelt Lev - pilaf-ra. De korunkra ennek a névnek a könyves egyházi szláv formája, a Lev elterjedt. Igaz, az egyházi szláv hatás nem terjedt ki a Lev köznyelvi kicsinyítő képzős alakjára. Ez a forma képezte a Levin vezetéknév alapját , amelyet Lev Tolsztoj "Anna Karenina" című regényének egyik hőse visel. Néha a Lev név és a zsidó Levin vezetéknév hatására az "Anna Karenina" regény hősének vezetéknevét e -vel ejtik stressz alatt - Levin.
  55. ↑ 1 2 3 4 Guszev N. N. Lev Nyikolajevics Tolsztoj. Anyagok egy 1870-től 1881-ig terjedő életrajzhoz . - M. : A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1963. - 696 p.
  56. ↑ 1 2 Leo Nyikolajevics Tolsztoj gróf [sz. 1828]. Az "Anna Karenina" című regényből [II. kötet, III. rész, XI XII. fejezet] // Russian Christomathia: Orosz-cseh-szerb szómutatóval / Szerkesztők-összeállítók P. A. Lavrov , V. N. Shchepkin . — Prága: Eduard Valechka [Dr. Ed. nyomdája. Gregra], 1894. - S. 161-168; 204 [ lev ].
  57. ↑ X-ray Archív másolat 2007. szeptember 29-én a Wayback Machine -nél // Ageenko F. L. Orosz verbális stressz. Tulajdonnevek szótára. M.: ENAS, 2001.
  58. ↑ Ardens N. N. (N. Apostolov). L. N. Tolsztoj kreatív útja / V. P. Vilchinsky ügyvezető szerkesztő / Szovjetunió Tudományos Akadémia, Orosz Irodalmi Intézet (Puskin-ház). - M . : A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1962. - S.  318 .
  59. ↑ 1 2 Babaev E. G. Megjegyzések // Tolsztoj L. N. Összegyűjtött művek: 22 kötetben - M . : Szépirodalom, 1982. - T. 9. Anna Karenina. Ötödik-nyolcadik rész. - S.  440 .
  60. ↑ Nikolaeva E. V. Levin // Irodalmi hősök enciklopédiája / Összeállító és tudományos szerkesztő S. V. Sztakhorszkij . - M . : Agraf, 1997. - S.  225 . — ISBN 5-7784-0013-6 .
  61. ↑ Tolsztoj L. N. Anna Karenina: Regény / Összeállította: S. G. Bocharov ; "Nyitott Társadalom" Intézet. - M. : SLOVO / SLOVO, 1999. - S.  700 . - (Puskin-könyvtár). — ISBN 5-85050-382-X .
  62. ↑ Pljuhanov M. B. Tolsztoj kreativitása : előadás Yu szellemében . - Szentpétervár. : Az Orosz Keresztény Humanitárius Intézet kiadója, 2000. - S.  845 . - (orosz mód). - ISBN 5-88812-087-1 .
  63. ↑ Uszpenszkij V. A. Szubjektív megjegyzések a rossz normáról // Orosz nyelv ma: Cikkgyűjtemény / L. P. Krysin (ügyvezető szerkesztő), M. V. Kitajgorodszkaja , N. N. Rozanova , R. I. Rozina , E. A. Nikishina (titkár). - M .: Orosz Nyelvi Intézet . V. V. Vinogradova RAS, 2006. - V. 4. A nyelvi norma problémái. - S.  541 . — ISBN 5-88744-063-5 .
  64. ↑ Zsukov K. A. A keleti kérdés K. N. Leontiev történetírói koncepciójában . - Szentpétervár. : Aletheya, 2006. - S.  100 . - ISBN 5-89329-914-0 .
  65. ↑ Superanskaya A.V. Cheverda - Chever - Handsome // Tudomány és élet . - 2009. - 2. sz . - S. 79 .

    A Levin egy különleges vezetéknév. Lehet orosz és zsidó is. Az orosz Levin vezetéknév az ortodox Lev - Leva, Leva név népi formáiból származik . Ennek a rövid névnek volt egy köznyelvi alakja is Lev . Mivel túl rövid volt, egy utolsó -a került hozzá . Így Lev nevében kapták a Levin vezetéknevet , és Lev  - Levintől . De mivel nem szeretjük az e -t pötyögni , ebből a vezetéknévből fokozatosan Levin lett . A zsidó Levin vezetéknév a Levi vagy Levi névből származik . A Biblia szerint Lévi Jákob pátriárka harmadik fia volt, Izrael tizenkét törzsének (fajtájának) őse.
  66. ↑ Például lásd: [https://web.archive.org/web/20131224114057/http://feb-web.ru/feb/tolstoy/critics/ln1/ln1-5104.htm Wayback Machine archív példányának dátuma. 2013. december 24. a Wayback Machine -en L. N. Tolsztoj rövid életrajza 3. kiadásának 1. oldala, amelyet S. A. Tolsztoj állított össze, és Tolsztoj javította 1878. október végén, hogy megjelenjen az orosz könyvtár IX. kiadásában " N. N. Strakhova " .
  67. ↑ Tolsztoj S. N. Lev Nyikolajevics Tolsztoj (irodalmi portré) // Összegyűjtött művek: 5 kötetben - M . : Algoritmus, 2001. - T. 3. Dramaturgia. Filozófia. Esszé. Irodalmi kritika. Költői fordítások / A szöveg előkészítése, összeállítása, cikkei, megjegyzései N. I. Tolsztoj . - S.  401 .

    És maga Lev Nikolajevics minden bizonnyal kijavítana minket. Azt mondaná, hogy az Oroszlán egy állat Afrikában, az orosz férfinév pedig Leo. Ezt a kiejtést korábban kötelezőnek tartották.
  68. ↑ Vasmer M. Az orosz nyelv etimológiai szótára, Leo cikk (elérhetetlen link) . Letöltve: 2013. március 8. Az eredetiből archiválva : 2013. március 9.. 
  69. ↑ 1 2 Alekseenko A. P. Történetek L. N. Tolsztojról: Az emlékekből. - M . : szovjet író, 1978. - S. 17.

    Lev Nikolaevich nevét nem "Lev", hanem "Lev" ejtem ki, ahogy az családja, rokonai és közeli barátai körében szokás volt. <...> [Egy levélben] A. A. Fet I. I. Boriszovnak 1859. január 4-én <...> Fet hatszor írja le a „Lev” szót, minden alkalommal két pontot tesz az „e” betű fölé. A Yasnaya Polyana parasztok is azt mondták, hogy „Lev”, és Lev Nikolajevicsnek tetszett, ahogy lánya , Alexandra Lvovna mondta nekem , ez egy népszerű kiejtés.
  70. ↑ Külföldi irodalom – Google Könyvek . Letöltve: 2022. március 17. Az eredetiből archiválva : 2021. december 26..
  71. ↑ Bol'shai{u0361}a sovetskai{u0361}a en{u0361}tsiklopedi{u0361}ia - Google Books . Letöltve: 2022. március 17. Az eredetiből archiválva : 2022. február 2.
  72. ↑ Átverés 2021. december 21-i archív másolat a Wayback Machine -n a Gramota.ru webhelyen
  73. ↑ Grenadier 2021. december 21-i archív példány a Wayback Machine -en a Gramota.ru webhelyen
  74. ↑ 2021. december 21-i archív másolat a Gramota.ru webhelyen található Wayback Machine - en
  75. ↑ gondnokság 2021. december 21-én kelt archív példány a Gramota.ru webhelyen található Wayback Machine -n .
  76. ↑ Lásd: „Szabályok…” 2006, 1. o. 116 – 116. § (2) bekezdés, 1. megjegyzés.
  77. ↑ kifakult 2021. december 21-i archív példány a Wayback Machine -n a Gramota.ru webhelyen
  78. ↑ manőver 2021. december 21-i archív példány a Wayback Machine -n a Gramota.ru webhelyen
  79. ↑ epe 2021. december 21-i archív példány a Wayback Machine -en a Gramota.ru webhelyen
  80. ↑ Superanskaya A. Ismét a "yo" levélről A Wayback Machine 2014. június 6-i archív példánya . - Tudomány és élet. - 2008. - 1. sz. - S. 32-34.
  81. ↑ cit. szerző : Barto A. L. Összegyűjtött művek négy kötetben. - M . : Szépirodalom , 1983. - T. 3: Versek és versek. - S. 53. - 558 p. — 50.000 példány.
  82. ↑ Az IRL RAS közzététele a "ё" levélről. Archív másolat 2011. július 21-én a Wayback Machine -nél .
  83. ↑ cit. írta: Smovzh, Marina. Igyunk és igyunk újra . Izvesztyia (2003. július 30.). Letöltve: 2021. augusztus 6. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 6..
  84. ↑ cit. szerző : Biting the tongue , Izvesztyia  (2003. szeptember 25.). Az eredetiből archiválva: 2016. március 6. Letöltve: 2021. augusztus 6.
  85. ↑ Artemy Lebegyev. Vezetés. 119. § A "Yo" levél archiválva : 2007. november 11. a Wayback Machine -nél
  86. ↑ A betűk gyakorisága az orosz nyelvben az NKRYA szerint . Letöltve: 2009. július 31. Az eredetiből archiválva : 2015. május 1..
  87. ↑ Az <o> fonéma átvitele páros-lágy mássalhangzók után és az előző <j>-vel kombinálva (az „e” betű és grafikus megfelelői) 2007. június 2-i archív másolat a Wayback Machine -n // Javaslatok áttekintése az orosz helyesírás javítása: XVIII–XX. század / V. Z. Bukchina, N. A. Eskova, L. G. Kalakutskaya és mások - M.  : Nauka, 1965.
  88. ↑ Modern orosz: tankönyv / Beloshapkova V. A., Zemskaya E. A., Miloslavsky I. G., Panov M. V.; Alatt. szerk. V. A. Beloshapkova. - M .  : Feljebb. iskola, 1981. - S. 116
  89. ↑ Javaslatok áttekintése ...: A ё betű . figur.ir2.ru. Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. április 5..
  90. ↑ 1998. 06. 23-i 36-P rendelet  (hozzáférhetetlen link) „Az Oroszországi Bank elszámolási hálózatán keresztül végrehajtott interregionális elektronikus elszámolásokról”. 11. számú melléklet 5. bekezdés.
  91. ↑ Az Orosz Föderáció Központi Bankjának 2086-U számú utasítása Az Orosz Föderáció Központi Bankjának 2203-U sz. 2009. március 24
  92. ↑ Egy permi lakos az „e” betű miatt veszítette el állampolgárságát . Archiválva az eredetiből 2016. április 5-én. Letöltve: 2018. április 5.
  93. ↑ Képet alkotunk a napról (elérhetetlen link) . Novye Izvestia newizv.ru (2008. július 21.). Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2009. február 6.. 
  94. ↑ Az "e" betű több ezer oroszt tett "nem állampolgárrá" . Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. április 5..
  95. ↑ Orosz nyelv szótár az ispell számára . Letöltve: 2007. november 4. Az eredetiből archiválva : 2007. szeptember 29..
  96. ↑ Debian - Az sid rus-ispell forráscsomag részletei . Letöltve: 2007. november 4. Az eredetiből archiválva : 2007. augusztus 13..
  97. ↑ ALT Linux – Az ispell-ru-lebedev csomag részletei az ALT Linux Sisyphusban . Hozzáférés dátuma: 2010. február 16. Az eredetiből archiválva : 2009. augusztus 28..
  98. ↑ Archivált másolat (a hivatkozás nem elérhető) . Letöltve: 2007. február 23. Az eredetiből archiválva : 2007. február 13.. 
  99. ↑ Orosz Helyesírási Szótár 0.4.2 . Fórum Mozilla Oroszország . Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. április 5..
  100. ↑ 8397. szám: Orosz nyelvű helyesírás-ellenőrzési problémák az új szótárban Archiválva : 2014. augusztus 13. a Wayback Machine krómprobléma nyomkövetőjén
  101. ↑ Dmitrievskaya E. I., Dmitrievsky N. N. A gépírás tanításának módszerei, a gépírás elmélete és az írástechnikák tanulmányozásának módszerei (gyakorlatsorral) Archív másolat 2020. február 22-én a Wayback Machine -nél  - M. , 1948.
  102. ↑ Billentyűzetkiosztás a Dmitrevskikh's Typing Textbook 1953-ból. , Yandex.Photos . Az eredetiből archiválva : 2012. január 1. Letöltve: 2018. április 5.
  103. ↑ Superanskaya A.V. Ismét a „yo” levélről A Wayback Machine 2008. szeptember 19-i archív példánya // Tudomány és élet . - 2008. - 1. szám - 32. o.
  104. ↑ 1 2 Hogyan jelent meg az "Ё" betű az orosz ábécében ? Orosz újság (2013. december 24.). Letöltve: 2018. április 5. Az eredetiből archiválva : 2018. április 6..
  105. ↑ Iván Terekhov. Az orosz elektromos autót Yo márkanév alatt árusítják . 3DNews (2010. november 10.). Letöltve: 2010. november 13. Az eredetiből archiválva : 2010. november 12..
  106. ↑ Vlagyimir Barsev. Yo az enyém . Orosz újság (2010. december 14.). Letöltve: 2010. december 27. Az eredetiből archiválva : 2010. december 18..
  107. ↑ Braille betűtípus // Nagy Szovjet Enciklopédia  : [30 kötetben]  / ch. szerk. A. M. Prohorov . - 3. kiadás - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1969-1978.

Irodalom

  • Buddha E. F. Esszé a modern irodalmi orosz nyelv történetéről (XVII-XIX. század). - Szentpétervár. : Császári Tudományos Akadémia nyomdája, 1908. - (Szláv Filológiai Enciklopédia. 12. szám).
  • Bulakhovsky L. A. Az orosz irodalmi nyelv menete. - Harkov: Radjanszki iskola, 1936.
  • A "yo" betű használata / Összeg. K. I. Bylinskiy, S. E. Krjucskov, M. V. Svetlaev, szerk. N. N. Nikolsky. – 1945.
  • Gilyarevsky R. S. , Starostin B. A. Idegen nevek és címek az orosz szövegben: kézikönyv. - 3. kiadás, Rev. és további - M . : Felsőiskola, 1985.
  • Grot Ya. K. Orosz helyesírás. - 12. kiadás - Szentpétervár. : A Birodalmi Tudományos Akadémia nyomdája, 1895.
  • Az <o> fonéma átvitele páros-lágy mássalhangzók után és az előző <j>-val kombinálva (a „ё” betű és grafikus megfelelői) // Az orosz helyesírás javítására vonatkozó javaslatok áttekintése: XVIII-XX. / V. Z. Bukchina, N. A. Eskova , L. G. Kalakutskaya és mások - M. : Nauka, 1965. - S. 117-130.
  • Az orosz helyesírás és írásjelek szabályai. Teljes akadémiai kézikönyv / Szerk. V. V. Lopatina. - M .: Eksmo , 2006. - ISBN 5-699-18553-4 .
  • Pchelov E. V. , Chumakov V. T. Az orosz "ё" betű két évszázada: Történelem és szótár. - M . : Népművelés, 2000. - 248 p. - 8000 példányban.  — ISBN 5-87953-137-6 . (reg.)
  • Chumakov V. T. "Yo" az Ön nevében ... (nevek, családnevek és vezetéknevek könyvtára, amely az "e" betűt tartalmazza). - M . : Népművelés, 2004. - 160 p. - 1500 példány.  — ISBN 5-87953-192-9 . (fordítva)
  • Chumakov V. T. Az „e” helyett hiba az „e” kinyomtatása! - M . : Népművelés, 2005. - 480 p. - 600 példány.  - ISBN 5-89922-016-3 . (reg.)
  • Chumakov V. T. A "yo" betű használata: Szótárak és cikkek. - M . : Népművelés, 2009. - 368 p. - 1000 példányban.  - ISBN 978-5-87953-258-6 . (fordítva)
  • Shapiro A. B. Orosz helyesírás. - M . : Szovjetunió Tudományos Akadémia, 1951.
  • Shitsgal A. G. Orosz polgári betűtípus. 1708-1958. - M . : Művészet , 1959.
  • Shitsgal A. G. Orosz tipográfiai betűtípus. - M . : Könyv , 1974.
  • Baranov M. T. , Kostyaeva T. A. , Prudnikova A. V. Orosz nyelv / Szerk. N. M. Shansky . - Szerk. 2. - M . : Oktatás , 1987. - 288 p. - 950 000 példány.

Linkek

  • Yo a Scriptsource.org oldalon 
  • e a Scriptsource.org webhelyen 
  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban
 A cirill E betű származékai , e
Levelek
Szimbólumok
  • Yopiright.svg
 Betűk umlaut vagy diaeresis
latin
Umlaut
a tetején (◌̈)
Umlaut
lent (◌̤)
  • A̤ a̤
  • Á̤ á̤
  • À̤ à̤
  • â̤ â̤
  • Ă̤ ă̤
  • ā̤ ā̤
  • A̤̍ a̤̍
  • b̤ b̤
  • D̤ d̤
  • ð̤
  • e̤ e̤
  • È̤ è̤
  • é̤ é̤
  • Ê̤ ê̤
  • Ē̤ ē̤
  • E̤̍ e̤̍
  • Ĕ̤ ĕ̤
  • G̤ g̤
  • h̤ h̤
  • K̤ k̤
  • L̤ l̤
  • L̤̄ l̤̄
  • O̤ o̤
  • Ó̤ ó̤
  • Ò̤ ò̤
  • Ô̤ ô̤
  • Ō̤ ō̤
  • Ō̤̣ ō̤̣
  • Ō̤̱ ō̤̱
  • O̤̍ o̤̍
  • Ŏ̤ ŏ̤
  • Õ̤ õ̤
  • Õ̤̣ õ̤̣
  • Õ̤̱ õ̤̱
  • O̤̱ o̤̱
  • O̤̣ o̤̣
  • P̤ p̤
  • R̤ r̤
  • ɹ̤
  • S̤ s̤
  • Ṣ̤ ṣ̤
  • Š̤ š̤
  • T̤ t̤
  • Ṭ̤ ṭ̤
  • U u
  • U u
  • U u
  • U u
  • U u
  • U u
  • U u
  • U u
  • U u
  • W̤ w̤
  • Z Z
cirill betűs
görög ábécé
  • Σ̈ σ̈