Cirill Yo betű | |||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Neki | |||||||||||||||||||||||
Kép
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
Jellemzők | |||||||||||||||||||||||
Név |
Ё : cirill nagybetű io ё : cirill kisbetű io |
||||||||||||||||||||||
Unicode |
Yo : U+0401 Yo : U+0451 |
||||||||||||||||||||||
HTML kód |
Ё : vagy ё : vagyЁ Ё ё ё |
||||||||||||||||||||||
UTF-16 |
Yo : 0x401 Yo : 0x451 |
||||||||||||||||||||||
URL kód |
Yo : %D0%81 Yo : %D1%91 |
Ё , ё (név: ё ) - a szláv cirill ábécé betűje : az orosz és a fehérorosz ábécé 7. betűje és a ruszin ábécé 9. betűje . Néhány polgári cirill alapú nem szláv ábécében is használatos (pl. kazah , kirgiz , mongol , tadzsik , csuvas és udmurt ). A mássalhangzók után a lágyságukat (ha lehetséges) és a hangot [o] jelenti; más esetekben - a [yo] kombinációja. Oroszul általában akcentust hordoz, bizonyos esetekben kisebb. Ritka esetekben a hangsúlytalan használat (általában kölcsönszavakban, ahol a forrásnyelvi írás sajátosságait tükrözheti) fonetikailag megegyezik a hangsúlytalan „és”, „e”, „I” kifejezéssel.
Az orosz nyelvben (vagyis az orosz írásban) a „ё” betűt elsősorban azokban a pozíciókban használják, ahol a [(ј)o] kiejtése a [(ј)е]-ből jött létre, ami megmagyarázza a betűből származó betű formáját. „е”. Az orosz helyesírásban a „ё” betű következetes használata mellett megengedett a „ё” betű szelektív használata, amelyben általában az „e” helyett „ё” és „ё” íródik. ” csak a szó helytelen olvasásának vagy megértésének megakadályozására szolgál. A fehérorosz, ruszin és néhány nem szláv nyelv írásmódja megköveteli a „ё” betű kötelező következetes használatát.
Más szláv cirill ábécékben [K 1] a "ё" betű nem használatos. Az ukrán [K 2] és a bolgár írásokban a megfelelő hangok jelzésére " yo "-t írnak a mássalhangzók után , más esetekben pedig a " yo "-t. A szerb írásban (és annak alapján készült macedón ) egyáltalán nincsenek speciális betűk a hangos magánhangzókra és (vagy) az előző mássalhangzó lágyítására, mivel a lágy és kemény mássalhangzós szótagok megkülönböztetéséhez nem a különböző magánhangzók, hanem a mássalhangzók, de Ј ( yot ) mindig külön betűvel írjuk. Az ó- és egyházi szláv ábécében nincs hasonló „ё” betű a megfelelő hangkombinációk hiánya miatt [1] [2] .
A nyomtatott „yo” betű először Karamzin „Megtapasztalt Salamon bölcsessége, vagy gondolatai [,] a Prédikátorból” című versében jelent meg a „könnyek” szóban 1797-ben ( Grot , Kaverin, Vlasov).
A "ё" betűben szereplő hordozható elemre nincs hivatalos és általánosan elfogadott kifejezés. A hagyományos nyelvészet és pedagógia használta a " kettőspont " szót [K 3] , de az elmúlt száz évben leggyakrabban a kevésbé formális "két pont" kifejezést használják [K 4] , sőt igyekeznek elkerülni ennek az elemnek a külön említését. [K 5] . Az idegen kifejezések ( umlaut , trema , diaeresis vagy dialytic ) használatát ezzel a szituációval kapcsolatban helytelennek tartják, mivel ezek diakritikák , és elsősorban egy bizonyos fonetikai funkciót jelölnek, bár például A. A. Reformatsky használta őket [3] .
Az ősi szláv nyelvekben a lágy mássalhangzók utáni [o] hang (amelyek sziszegést és [c]-t is tartalmaztak) hiányzott, mivel a protoszláv nyelvben ebben a helyzetben [e]-re változott.
A XII-XVI. században az orosz nyelvben megváltozott az e betűvel jelölt hangsúlyos magánhangzó hangzása: az [e] hang [o]-ra változott a kemény mássalhangzók előtt és a szó végén. . Ugyanakkor az e megőrződött a ts előtt (a törvény idején a ts lágy mássalhangzó volt), a mássalhangzók egyes kombinációi előtt ( első, felső, női - a törvény idején lágy mássalhangzókkal is); néha a lágy mássalhangzók között is megjelent egy [o] hang, többnyire morfológiai hasonlattal ( a juharról - a juharral, a juharral ... ; igevégződés -ёte - a -ёт, -ём ; hangszeres végződés -ёю / - ёй - a -oy / -oy analógiájával ). Az egyházi szláv nyelv és az egyházi szlavonizmusok nem tartoztak a törvény hatálya alá. Nem vetették alá azokat a kölcsönzéseket sem, amelyek később az orosz nyelvbe kerültek. A yat betűvel jelölt hang ritka kivételektől eltekintve nem változott [o]-ba.
Az orosz kiejtésben keletkezett [jo] (és a lágy mássalhangzók utáni [o]) hangkombinációt sokáig köznyelvnek [K 6] tartották, és csak a 18. században fejezték ki írásban (egyes emlékeken a helyesírás [ o] lágy mássalhangzók után o -n keresztül : Semon , lehetséges [4] ).
Cantemir „Azokról, akik gyaláznak a doktrínát ” című szatírájában (1729) következetesen a ⟨јо⟩-t használta [jo] közvetítésére és a ⟨ё⟩-t [ʲo] [5] közvetítésére : éljјo, ítélj; minden, föld ; de a nyomtatott kiadások (az első 1762-ben) nem követték a szerző helyesírását. 1735-ben [6] a Tudományos Akadémia orosz közgyűlése bevezette számukra a Tatiscsev és Trediakovszkij által javasolt jelölést І᷍О betűk formájában egy közös kupak alatt, de ez nehézkesnek bizonyult és ritkán használták. Változatokat használtak: o, ё, їо̂, і᷍о, іо́, io jeleket [7] . Sumarokov (1781) az egy hang két magánhangzóban való kifejezése ellen emelt szót : „Milyen dolog mindent mindenre változtatni ? és ha szükséges; tehát így kell írni: Alona . És hogy mit írjak iozh és nem yozh , ezt nem értem: őrnagy nem őrnagy ” [8] [9] .
A Szentpétervári Tudományos Akadémia igazgatójának, Jekaterina Romanovna Dashkova hercegnőnek a házában 1783. november 18 -án (29-én) került sor az újonnan létrehozott Orosz Akadémia egyik első ülésére . Szóba került egy teljes magyarázó szláv-orosz szótár, a későbbi híres 6 kötetes Orosz Akadémia szótár projektje . Az ülés során Jekaterina Romanovna azt javasolta, hogy a helyesírásba vezessenek be két, akkoriban már ismert betűt - a "h" célt és az " iô " digráfot egy kamrával , "a szavak és a kiejtés kifejezésére, ezzel a beleegyezéssel matіory, іolka, іozh, іol ", a következőképpen érvelve: "ezeket a feddéseket már a szokás bevezette, amit, ha nem mond ellent a józan észnek, minden lehetséges módon követni kell" [K 7] .
Az Akadémia meggyőzőnek találta Dashkova hercegnő érveit a „h” betűvel és az „iô” kétszóval kapcsolatban, és beadványt küldött Gábriel novgorodi és szentpétervári metropolitának (az Akadémia elnökhelyettesének) a végső döntés érdekében. A „і᷍o” digráf használatát Gábriel metropolita hibásnak és elfogadhatatlannak minősítette az írásban való megjelenítéshez [11] [10] [12] [13] :
„a moszkvai dialektusról az akadémia korábbi állása maradt meg; vagyis azért, hogy a hibás kiejtésüket a Szentírás helyesírásával kijavítsák"
1797 utánYa. K. Grot akadémikus megállapította [14] , hogy a „ё” betűt N. M. Karamzin vezette be az orosz tipográfiai gyakorlatba 1797 -ben, az „ Aonides, avagy különféle új versek gyűjteménye ” című gyűjtemény második könyvének kiadásában . 15] . A "yo" betű hatszor szerepel ebben a könyvben. Először [16] a „Megtapasztalt Salamon bölcsessége, vagy gondolatai [,] a Prédikátorból válogatva” című versben fordul elő, a „könnyek” szóban, a „rózsák” szóra rímelve:
Ott könnyeket hullat a szegény,
A bíróságon az ártatlant elítélik,
A bolondot tisztelik és tisztelik;
A gazember rózsát talál az életben,
Mert jó tövis nő;
Számukra a világ unalmas, szomorú.
A költő ezt az újítást a következő megjegyzéssel kísérte: „A felül két ponttal e betű helyettesíti a їо̂-t”. Mint látható, itt az „e” feletti két pont beállítását N. M. Karamzin azon vágya okozza, hogy figyelmeztesse az olvasót, hogy a rímhez a tears szót „o”-val kell olvasni, nem „e”-vel ( könnyek), mivel minden szót „e”-vel ejtettek hangsúlyozottan a hagyományos, könyvszláv stílusban (hasonlítsa össze például a mennyország rímét - könnyek a gyűjtemény egy másik versében). Ugyanez a „könnyek – rózsák” rím található [17] Karamzin egy másik versében is. Az „e” betűt használják a „gyümölcs – vár” [18] , „én – ő” [19] (Karamzin verseiben is), „pálca – falás” (V. V. Izmailov versében [20 ]) rímekben is. ] ) és a „minden” szóban a rímen kívül [21] P. A. Pelsky versében.
Ugyanakkor a tudományos munkákban (például a híres "Orosz állam története", 1816-1829) Karamzin nem használta az "e" betűt [11] [10] [12] [22] .
Az „e” betű szerepel I. I. Dmitriev „És apróságaim” című könyvének 1795-ben kelt újbóli kiadásában a címlapon (a „tűz - csonk”, „búzavirág - virág” rigmusokban a „halhatatlan” szóban. ” a vers elején és többször a „minden” szóban a vers elején és közepén) és az első „Aonid” könyv újranyomtatásában, 1796-ban (rímekben „tavasszal - hajnalban” , „moly - hős” stb.). Ezeknek a könyveknek az azonos évszámú eredeti kiadásaiban az „e” betű áll a „ё” helyett. S. V. Vlasov szerint az újranyomtatások valójában nem korábban, hanem később, mint Aonidész második könyve, valószínűleg 1801-ben [10] készültek .
Bár az "e" betűt először 1797 -ben használták, sokáig nem tekintették külön betűnek, és hivatalosan nem is szerepelt az ábécében [23] . Ez jellemző az újonnan bevezetett betűkre: ugyanez volt a státusza az „ й ” jelnek is, amely a „ё”-től eltérően 1735 óta volt kötelező . Ya.K. Grot akadémikus az "orosz helyesírás" [K 8] című művében megjegyezte, hogy ennek a két betűnek "az ábécében is szerepelnie kell", de ez sokáig csak jó kívánság maradt.
Az e betű 18-19 . századi elterjedését gátolta az akkoriban a kispolgári „igába” kiejtéshez való hozzáállás, az „aljas csőcselék”, míg az „egyház” beszéde. igázás" a feddést kulturáltabbnak, nemesebbnek és intelligensebbnek tartották. A „viccelődés” elleni harcosok között voltak a klasszicizmus olyan pillérei, mint A. P. Sumarokov és V. K. Trediakovsky [24] . Egy új levél megjelenése az írásbeli gyakorlatban visszautasítást váltott ki a konzervatív " Az orosz szó szerelmeseinek beszélgetései " részéről. Például az Orosz Akadémia elnöke, A. S. Shishkov szemrehányást tett Dobrovszkij filológusnak , miután új könyve 1820-ban megjelent [25] :
Sok szó benne két ponttal van nyomtatva az e betű fölé, hogyan élsz, hazudsz, öntesz, énekelsz stb. Bár valóban mindenki így beszél, vagyis az e betűt iô-nek vagy ё-nek ejtik, de ez a kiejtés népies, soha nem jellemző a helyesírásra és a nyelv tisztaságára. Ez a találmány, hogy két pontot tegyen az e betű fölé, a modern időkbe lépett a nyelv teljes megromlásához. Olyannyira elterjedt, hogy még a csillagok is írnak, fészkelnek, hazudsz stb., amikor másként nem írják, és még a hangszórók sem mondják tisztán, mint a fészkek, a csillagok, hazudsz, vagy a közönséges hazugságban, de soha nem hazudsz, amit lehetetlen kiejteni. Sehol az orosz könyvekben (kivéve néhány jelenlegi), egyetlen egykori írónál sem találjuk ezt az újonnan megnyilvánuló pl.
1831-ben A. Kh. Vosztokov ezt írta [26] :
2 Az e helyett a térben hallható iô hang ábrázolására a ё feliratot vezették be; de ennek a jelnek a használatát a nyelv legfelvilágosultabb bírái nem hagyják jóvá, mivel fölöslegesnek tartják ott, ahol lehet például e -t írni . sündisznó , jég , még akkor is, ha іо̂zhъ , lіо̂dъ -t ejtenek , éppúgy, mint a -ról írnak , ejtve a : tűz , víz , és nem tűz , vada (lásd 169. §). Ha megengedjük, hogy ez az e betű idegen szavakban például a francia eu-t jelölje. Actor , Acteur, akkor nem keverhető használatban az idegen szavak jo vagy yo -ját kifejező iô , io vagy io betűkkel , például Souliota, medallion (és nem Souliota, Medallion).
A 19. század második felében a betűt szinte nem használták a tipográfiában a felső index karakterek korlátozott magasságú sorban való megvalósításának nehézségei és a kétpontos tipográfiai betűk gyártása során felmerülő nehézségek miatt [27]. .
A. V. Lunacsarszkij szovjet oktatási népbiztos által aláírt , 1917. december 23-án (1918. január 5-én) kiadott (kelletlen) rendelet, amely többek között a megreformált helyesírást kötelezővé vezeti be, így szól: „Kívánatosnak, de nem kötelezőnek ismerni el, az „e” betű használata » [28] . Amikor a rendeletet 1918. október 10-én újból kiadták, a „ё” betűre vonatkozó záradékot eltávolították [29] .
Formálisan a „ё” és „й” betűk csak a szovjet időkben kerültek be az ábécébe (és kaptak sorszámot) (kivéve Lev Tolsztoj (1875) „ Új ábécéjét ” , amelyben a „ё” betű a 31. helyen volt. , yat és "e" között). 1942. december 24- én, az RSFSR Oktatási Népbiztosának [30] rendelete alapján V. P.
Egy legenda [31] szerint az "e" betű népszerűsítését Joszif Sztálin befolyásolta . Elmondása szerint 1942. december 6-án aláírásra parancsot hoztak Sztálinnak, amelyben több tábornok nevét „e” betűvel nyomtatták, nem „e” betűvel. Sztálin dühöngött, és másnap hirtelen megjelent a „ё” betű a Pravda újság összes cikkében. Egy másik változat szerint az ok az volt, hogy a német katonai térképek, amelyeken a "yo" kiejtését mindig jo-n keresztül közvetítették, pontosabbnak bizonyultak, mint a szovjetek [32] .
A következő tíz évben a szépirodalom és a tudományos irodalom a „ё” betű szinte teljes használatával jelent meg, de a kiadók még Sztálin életében is visszatértek ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy csak vészhelyzetben használják. A Great Soviet Encyclopedia 1952-ben megjelent 15. kötetében az állt, hogy az „e” betű használata nem kötelező.
Azok a modern írók, akik az „e” betű kötelező használatával publikálják vagy publikálták szövegeiket: A. I. Szolzsenyicin , Ju. M. Poljakov , A. V. Karasev , M. V. Szemjonova , M. K. Scserbakov . , S. V. Loginov [33] , M. V. Pogarsky [34] .
E levél támogatói különböző időkben olyan jól ismert nyelvészek voltak és vannak, mint D. N. Ushakov , L. V. Shcherba , A. A. Reformatsky , D. I. Ermolovich .
Az 1917-es reform után az orosz ábécé 33 betűből áll (beleszámítva a „ё” betűt, amely nem teljesen legalizált, de szükséges az orosz nyelv helyes írásbeli megjelenítéséhez, amelyet a filológusok jól megértettek a korban. 18. században, az io betű bevezetését javasolja, amelyet később Karamzin váltott fel az "e" jellel).A. A. Reformatsky, "Bevezetés a nyelvészetbe" [35]
A. S. Szokolov orosz kulturális miniszter egy interjúban szintén az „e” betű használata mellett foglalt állást az írásbeli beszédben [36] .
EllenfelekArtemy Lebedev [37] tervező és blogger, Roman Leibov észt filológus [38] a „ё” betű következetes használata és a „ё” betű jelenlegi elültetése ellen emelt szót – matematikus és a ChGK játékosa. Maxim Potasev [39] .
A 19. század végén - a 20. század elején. egy újabb betűt próbáltak bevinni az orosz írásba: a francia eu -nak és a német ö -nek megfelelő , de nem iotizált és nem lágyítja az előző mássalhangzókat ( Goethe, Roentgen írásai nem tűntek elég korrektnek, mivel az orosz „ё” erős és Eugen, Ezel körülbelül annyira nem megfelelő, mint Yozhen , Yozel ). Ehhez egy kétpontos e formájú jelölést ( ӭ ) javasoltak, és ezt a jelet valóban használták a forradalom előtti sajtóban idegen nevek és címek közvetítésekor, az orosz szavakban a „ё” mellett. Néha csak a német ö [40] [41] betűt használták ugyanebben a jelentésben , jelenleg a gorno-altáji és néhány finnugor nyelv cirill írásában is hasonló stílusú betűt használnak .
Abban a néhány esetben, amikor a yot betű helyett az „ig” kiejtést alakították ki, lehetetlen volt a „ ё ”-n keresztül írni a régi helyesírás szerint: nyilvánvaló a helyesírási hiba; a yat hangsúlyos használata (a szótári szövegben) a rossz kiejtést hangsúlyozta ( csillagok ). Ebből a nehéz helyzetből érdekes kiutat találtak Dahl szótárának 3. (posztumusz, átdolgozott) kiadásának szerkesztői : a kiadók egyszerűen pötyögték a jat.
1942. december 24-én az RSFSR oktatási népbiztosának V. P. Potyomkin 1825-ös rendelete bevezette az „e” betű kötelező használatát [42] . A legenda szerint a parancs kiadását egy történet előzte meg, amikor Sztálin durván bánt a Népbiztosok Tanácsának vezetőjével , Jakov Csadajevvel , amiért 1942. december 5-én (vagy 6-án) rendeletet hozott neki, amelyben több tábornokot "e" betű nélkül nyomtattak. Csadajev tájékoztatta a Pravda szerkesztőjét arról, hogy a vezető szeretné látni a "ё"-t a sajtóban. És már az 1942. december 7-i számban hirtelen minden cikkben megjelenik ez a levél. A címlapon az újság címétől jobbra ezt olvashatjuk: „Munkások, kolhozok, szovjet értelmiség! Önzetlen munkával erősítsd meg a front segítségét! Teljesítsd szentül állampolgári kötelességedet az anyaország és annak vitéz védői iránt a fronton! [43]
Az Art. 3. részével összhangban. Az Orosz Föderáció államnyelvéről szóló, 2005. június 1-i 53-FZ szövetségi törvény 1. cikke, a modern orosz irodalmi nyelv normáinak jóváhagyási eljárása, amikor azt az Orosz Föderáció államnyelveként használják , az orosz helyesírás és írásjelek szabályait, az Orosz Föderáció kormánya határozza meg.
Az Orosz Föderáció kormányának 2006. november 23-i 714. számú rendelete „A modern orosz irodalmi nyelv normáinak jóváhagyására vonatkozó eljárásról, amikor azt az Orosz Föderáció államnyelveként használják, az orosz helyesírás és írásjelek szabályairól ” megállapítja, hogy az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériuma az Orosz Nyelvi Osztályközi Bizottság ajánlásai alapján jóváhagyja a nyelvtanok, szótárak és segédkönyvek listáját, amelyek tartalmazzák a modern orosz irodalmi nyelv normáit, amikor azt használják. az Orosz Föderáció államnyelve, valamint az orosz helyesírás és írásjelek szabályai.
Az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériumának 2007. május 3-án kelt, AF-159/03 „Az Orosz Nyelvi Osztályközi Bizottság határozatairól” szóló levelének megfelelően a „ё” betűt kell írni. olyan esetekben, amikor egy szó félreolvasása lehetséges, például a saját nevek esetében, mivel a "ё" betű figyelmen kívül hagyása ebben az esetben az " Orosz Föderáció államnyelvéről " szóló szövetségi törvény megsértését jelenti .
Az orosz helyesírás és írásjelek jelenlegi szabályai szerint a „ё” betűt szelektíven használják a közönséges nyomtatott szövegekben [44] . A szerző vagy a szerkesztő kérésére azonban bármelyik könyv kinyomtatható szekvenciálisan "ё" betűvel [44] .
Az „Orosz nyelv” referencia- és információs portál , amelyet az Orosz Föderáció kormánya alá tartozó Orosz Nyelv Tanács „Orosz nyelv a médiában” bizottságának ajánlása alapján hoztak létre, az „ABC igazságok” részben az „ABC igazságok” szelektív használatát javasolja "ё":
ABC-igazság 7. sz. Az ё betű használata kötelező az egymást követő ékezetes szövegekben, a kisgyermekeknek szóló könyvekben (beleértve az általános iskolásoknak szóló tankönyveket), a külföldiek számára készült tankönyvekben. A közönséges nyomtatott szövegekben a ё -t olyan esetekben írják, amikor egy szó félreolvasása lehetséges, amikor meg kell adni egy ritka szó helyes kiejtését, vagy meg kell akadályozni a beszédhibát. A ё betűt a tulajdonnevekben is kell írni. Más esetekben az e használata nem kötelező, azaz nem kötelező.
– Gramota.ru [45]A "ё" betűt használják:
Orosz szóhasználattal az „e” csak feszültség alatt lehetséges [K 9] (legalább mellékes: hármas, négyemeletes, löszszerű ); ha a ragozás vagy szóképzés során a hangsúly egy másik szótagba kerül, akkor az „e” helyére az „e” lép ( méz - mézre - méz , vesz - választ t , miről - semmit ( de: semmiről) ) . Kivételt képeznek az orosz nyelv dialektusai ( északorosz dialektus , számos közép-orosz dialektus ) , amelyekben a hangsúlyos és előhangosított yokan elterjedt - a magánhangzó [o] kiejtése a lágy mássalhangzók után hangsúlytalan helyzetben, amely írásban a "ё" betű jelzi (például te ́[ n'o]s = kihozták, [s'o]lo = falu, o[z'o]ro = tó, ts[v'ot ]ut = virágzás stb.) [46] [47] .
A kölcsönzésekben a "yo" betű mellett a yo mássalhangzók utáni yo ( leves ) és a yo más esetekben ( dúr , jógi ) kombinációi is használhatók ugyanabban a hangjelentésben . Ráadásul a kölcsönzésekben az „ё” hangsúlytalan helyzetben található ( Petőfi , sógun ).
Az 1956 óta hivatalosan hatályos "Orosz helyesírási és írásjelek szabályai" [48] [49] 10. §-a szerint "a" ё "betűt a következő esetekben írják":
A részletesebb szabályozást e szabályok új kiadása ( 2006 -ban jelent meg , az Orosz Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága hagyta jóvá), 5. § [44] :
Az ё betű használata következetes és szelektív lehet.
A ё betű következetes használata kötelező a nyomtatott szövegek következő változataiban:
a) egymást követő ékezetes szövegekben; b) kisgyermekeknek szóló könyvekben; c) általános iskolásoknak és oroszul tanuló külföldieknek szóló oktatási szövegekben.Megjegyzés 1. A ё szekvenciális használata elfogadott a szabályok szemléltető részében. 2. megjegyzés. A szerző vagy a szerkesztő kérésére bármely könyv kinyomtatható egymás után ё betűvel . Megjegyzés 3. A szótárakban az e betűs szavak az e betűs általános ábécébe kerülnek , például: alig, unctuous, Christmas tree, luc, crawl, herringbone, Christmas tree, luc ; felvidítani, felvidítani, szórakozni, szórakozni, szórakozni .
A közönséges nyomtatott szövegekben a ё betűt szelektíven használják. Használata a következő esetekben javasolt.
A "ё" betűt gyakran használják a [œ] és [ø] hangok (például "ö" betűvel jelölve ) közvetítésére idegen szavakban és nevekben (további részleteket lásd alább).
Kölcsönzött szavakban a /jo/ fonémák kombinációját általában "yo" vagy "yo" betűkombinációkkal írják:
Az utóbbi évtizedekben azonban elterjedt a "ё" betű használata ebben a szerepben. Ez már normatív eleme a rendszereknek ( átírási értelemben) egyes ázsiai nyelvekből származó nevek és címek átvitelére (például a Kontsevich rendszer a koreai nyelvre és a Polivanov rendszer a japán nyelvre ): Kim Yong Nam , Yoshihito , Shogun .
Az európai nyelvekből származó kölcsönzéseknél a [jo] hangok „ё” betűvel való átvitele ritka: egészen a XX. csak két példa volt - "kíváncsi" (a francia curieux-ból) és "komoly" (a francia sérieux-ból). Gyakoribb a skandináv nyelvek szavaiban ( jotun , Jörmungandr ), de általában párhuzamosan létezik a "yo"-n (Jörmungandr) keresztül történő hagyományos átvitellel, és gyakran tartják számon.[ kitől? ] nem normatív.
A „yo” a kölcsönzésekben gyakran hangsúlytalannak bizonyul, és ilyen helyzetben kiejtésben nem különbözik az „i”, „e” vagy „I” betűktől ( sógunátus , Erdős stb.), ezáltal elveszti fonetikai funkcióját és néha többre fordul, mint a forrásnyelvi kiejtés jelzése.
Az ё betűt a számos török , mongol , tunguz-mandzsu , kaukázusi és uráli nyelvben előforduló [ɶ] és [ø] hangok jelölésére használják. Például Ytyk-Kyu ё l ( jakut. Ytyk-Kү ө l ). A cirill vagy latin ábécé használatával írt nyelvekről általában a ё helyettesíti az ө , ӧ , ӫ betűket és az o kettősjegyet . Egyes nyelvek átírásában azonban ezt a hangot az o betű közvetíti (kaz. Akkol - Akkol ).
A „ё” betű lassú (és így nem teljesen megtörtént) életbe lépését a gyors írás számára kényelmetlen formája magyarázza, amely ellentmond a kurzív írás fő elvének: folyamatos (a toll papírról való letépése nélkül) , valamint a számítógépes idő előtti publikációs technológiák technikai nehézségei. Ezenkívül azoknak az embereknek, akiknek vezetéknevük vagy neve „ё” betűvel van, gyakran nehézségekbe ütközik, néha leküzdhetetlenek a különféle dokumentumok elkészítése során, egyes dolgozók felelőtlen hozzáállása e levél megírásához, mások formalista hozzáállása miatt [K 10] . A hagyományos opcionális használat hibás olvasatokhoz vezetett, amelyek fokozatosan általánosan elfogadottá váltak. Mindenre hatással voltak: személynevek hatalmas tömegére [31] és sok köznévre egyaránt.
Állandó kétértelműséget okoznak az olyan e nélkül írt szavak, mint: minden, egy vasdarab, tartsunk egy kis szünetet, len, ültetett, tökéletes, nyáron, az ég, felismerjük, pasziánsz, és mások is felismerik. Terjed a hibás ( ё nélkül ) kiejtés és hangsúlyeltolódás az olyan szavakban, mint az újszülött és mások [51] .
A "ё" betű eltűnt a vezetéknevek írásmódjából:
Hasonló változások [52] [54] történtek Tolsztoj Le nevével [66] - az egyházi szláv Lev [53] név régi orosz formája : csak így, a régi moszkvai beszédhagyománynak megfelelően [53]. [55] [67] [68] , maga az író ejtette ki ezt a nevet; Tolsztojt családtagjai, közeli barátai és számos ismerőse is hívta – az örökös arisztokrata V. G. Csertkovtól a Jasznaja Poljana parasztokig [55] [69] [K 13] . A Lev név és a belőle (vagy kicsinyítő alakjából) képzett Levin vezetéknév [o]-n keresztüli kiejtése tükröződik az orosz Christomathia nyelven megjelent Anna Karenina második kötete harmadik részének XI. és XII. fejezetének szövegében. orosz-cseh-szerb szómutatóval "alatt híres orosz szláv filológusok, P. A. Lavrov és V. N. Shchepkin szerkesztésében (1894) [56] , A. A. Fet [69] és I. S. Akszakov [59] levelei , számos életre szóló és posztumusz fordítás Tolsztoj műveiből ( Lyof , Lyoff ; lásd lent az illusztrációkat). A nem akadémiai vagy oktatási jellegű publikációkban Tolsztoj nevét és szereplőjének vezetéknevét az e graféma alkalmi használata miatt hagyományosan e-n keresztül továbbítják : vö. ё kanyami ( helyzetben meghatározott fonetikus helyesírás) - de: Levinnek minden bejött , vidáman , súlyosan az "Anna Karenina" harmadik részének 12. fejezetének második bekezdésében a regény első életre szóló (1878-as) kiadásában.
A svéd "freken" szót (például a Bok ruhát a " Baba és Carlson, aki a tetőn él " gyerekkönyvből) svéd fröken-nel írják, más művekben pedig "freken"-nek adják vissza, pl. a froken Snork a „ Muumitrollok ” című könyvsorozatból » [70] és Miss Julia az azonos című darabból [71] .
Az orosz nevek és nevek latin betűs átvitelekor az „e” és az „e” betűknek általában el kell térniük, de gyakran keverednek, közömbösen írva a latin „e”-n keresztül. Különösen a „ Hruscsov ”, „ Gorbacsov ” és „ Koroljov ” neveket leggyakrabban [K 15] az angolban Khrus (h)chev , Gorbacsov és Koroljev néven közvetítik , míg Hruscsov ( Hruščëv , Hruŝëv ), Gorbacsov ( Gorbačëv ), Koroljov ( Korolëv ) stb., az alkalmazott átírási módszertől függően [K 16] .
A kétértelműség oda vezetett, hogy néha a "ё" betűt használják írásban (és ennek megfelelően olvassák ['o]) olyan szavakban, ahol nincs rá szükség. Például az "átverés" helyett a "scam" [72] , a "grenadier" a "grenadier" helyett a "grenadier" [73] , a being a "being" helyett a "being" [74] , a "guardianship" helyett a "guardianship" [75] [K 17] stb. Néha az ilyen helytelen helyesírás és kiejtés általánosan elfogadottá válik. Tehát a sakkvilágbajnok , akit sokan Alekszandr Alekhinként ismertek, valójában Alekhin volt, és nagyon felháborodott, amikor vezetéknevét rosszul írták és ejtik ki. Vezetékneve az Alekhin nemesi családból származik, és nem az Alekszej név ismerős változatának származéka - "Alyokha".
Azokon a helyeken, ahol e-nek kell lennie , nem pedig ё -nek, javasolt [76] hangsúlyt helyezni a szó téves azonosítására ( mindent, visz ) vagy a hibás kiejtésre ( átverés, gránátos, debely, Krez, Olesha ).
A „yo” nélküli elírás volt az oka annak, hogy az 1920-as és 1930-as években sok kiejtési hiba volt azokban a szavakban, amelyeket az emberek nem szóbeli beszédből, hanem könyvekből és újságokból tanultak: sofőr, ifjúság (ezekkel a szavakkal a „ё” helyett "e"-t ejtve, az ékezet mozgatásával: fiatalság, sofőr).
Az orosz nyelvben a "ё" betű opcionális használata miatt megjelentek olyan szavak, amelyek "ё" és "e" betűvel is írhatók, és ennek megfelelően kiejthetők. Például fakult és fakult [ 77] , manőver és manőver [ 78 ] , epe és epe [ 79 ] és mások.
A nyelvben állandóan változatok merülnek fel egymásnak ellentmondó analógiák hatására. Például a nasekshiy szónak a kettős motiváció miatt e / ё kiejtési változatai vannak: bevágás / bevágás. A "ё" betű használata vagy mellőzése itt nem játszik szerepet. De a természetes fejlődéssel az irodalmi nyelv mindig arra törekszik, hogy megszabaduljon a lehetőségektől: vagy az egyik nem-irodalmi lesz, helytelen ( [d'e] vka , holo[l'o] ditsa ból ), vagy a kiejtési lehetőségek eltérőek. jelentések ( is[t'e] kshiy - is [t'o] kshiy ).
A többség „sikló”, és nem „sikló” szót ejt, mivel az orosz nyelvben a következő irányzatok alakultak ki: a gépek, mechanizmusok, különféle eszközök elnevezésében előnyösebb az első, vagy inkább az utolsó előtti szótagot hangsúlyozni. az egyik, azaz , trier , vitorlázórepülő, tanker, vitorlázó, és a karakter megjelölésében - az utolsón: gondolás , gránátos , tiszt , kamarás , templomos (néha a stressz hatására ez jelenik meg ё : sofőr , őr , kombájnkezelő ) [80] . Ezek a trendek azonban nem abszolútak: például a mester , a könyvelő , a maradó és a sprinter az utolsó előtti szótagon tartotta meg a hangsúlyt, a szállítószalag , az elosztó , az elektrolizátor , a szimulátor pedig az utolsón.
Néha úgy gondolják, hogy a „ё” betű következetes használatának hiánya inkább mesterséges, mint természetes tényező. Ez a tényező pedig lassítja a nyelv természetes fejlődését, nem nyelven belüli okokból kiejtési változatokat generál és tart fenn.
A jelenlegi Szabályzat nem kötelezi a "ё" betű írását ott, ahol a szövegkörnyezet ezt nem követeli meg. Az írónak önállóan meg kell határoznia a kívánt kontextus szélességét, azonban a mentális erőfeszítések megtakarítására való hajlam hatására a teljes szemantikai elemzés elkerülhetetlenül az olvasóra tolódik. Ennek eredményeként a szövegek jelentős példányszámban kerülnek kinyomtatásra, amelyek olvasása során „megakad a szem”, és az olvasó kénytelen visszatérni a mondat elejére:
- Andrey, mit adnak, mondd el?
Ah, ismétlődő esetek?
Minden újra, rendben?
Nos, tartsa fel a telefont,
keresek egy füzetet.
Ebben a töredékben nem könnyű megállapítani, hogy „mindent” vagy „mindent” kell-e olvasni, abból az okból is, hogy ebben az esetben az írásrendszer nem ad a hang [e] választását megkönnyítő jelet az olvasás során. A jelenlegi szabályok a „ё” betű használatát javasolják az [o] jelölésére kétes esetekben. De az [e] jelölésnél nincs olyan jel, amely azt jelezné, hogy pontosan [e], és nem [o]. Erre a célra ékezetet is lehet használni [82] .
Egy másik példa, amely bizonyítja, hogy az e és az e betűk keverésekor nem lehet egyértelműen megérteni a jelentést , az interjúalany megjegyzése az „Igyunk és öntsünk újra” cikkben:
- Egyáltalán nem iszom. A kortársakkal való kommunikációban szerzett széleskörű tapasztalatom alapján pedig teljes bizalommal kijelenthetem, hogy a fiatalok hatalmas mennyiségben isznak sört és vodkát. Nem kevesebbet kezdtek inni, hanem többet. Ráadásul mindenki iszik, abszolút mindenki. Például a barátaim isszák az úgynevezett ruffot. Ez vodka és sör. Hogyan számolja ki, hogy mi kevesebb és mi több.
— Konstantin Raevsky, MGSU hallgató, 17 éves [83]Az Izvesztyia egy másik olvasója a következőképpen reagált erre a megjegyzésre:
A kifejezés többféleképpen olvasható, és ettől a jelentése megváltozik. Érthető úgy, ahogy az újságban meg van írva: „Ráadásul mindenki iszik, abszolút mindenki . ” Vagyis a nyilatkozat írója a fiatalok általános részegségét hangsúlyozza - a szemüveges dögöktől a csapkodó punkokig. Ezt a kifejezést a következőképpen olvashatja: „Ráadásul mindent isznak, abszolút mindent . ” Aztán kiderül, hogy a fiataloknak csak egy része bántalmaz. De ugyanakkor válogatás nélkül bevisz mindenféle szemetet, legyen az lakk vagy hármas kölni. Ha elolvasod a mondatot: „Ráadásul mindent isznak, abszolút mindenkit” , akkor az nagyon rossz. Mert ebben az esetben Raevszkij úr szerint minden nemű és korú fiatal iszik mindenféle szemetet. Az italok minőségére helyezi a hangsúlyt, a „minden” szót helyezi előtérbe. Nos, ha az olvasmány azt jelenti, hogy „Ráadásul mindenki iszik, abszolút mindent ”, akkor a figyelmünk máris az ifjúsági részegség tömegjellegére irányul. Mind a négy olvasási lehetőségnek joga van az élethez. Kivéve persze, ha az Izvesztyija változata helyes, hogy az orosz ábécé szerint „e” = „ё”... Szóval mit akart mondani a válaszadó?
– Vadim Sologub [84]Artemy Lebedev tervező úgy véli, hogy folyamatos használata zavarja az olvasást, mivel a szem „megakad” a felső indexen [85] , de ezt az állítást kutatási adatok nem támasztják alá.
Mások szerint a vonalon túlmutató karakterek segítik az olvasást, hiszen az ember nem egyes betűket, hanem a szó képét mint egészet érzékeli [K 18] . Azok, akik egyetértenek ezzel az állásponttal, úgy vélik, hogy ha mindenhol a „ё” betűt használnák, az átlagos olvasási sebesség növekedne, mivel az orosz írásban (főleg az 1917-1918-as helyesírási reform után ) kevés a vonalon túlmutató karakter, felismerhetőbbé tegye a szó rajzát. Ebben az értelemben csak nyolc kisbetű, nem számítva az "ё", a "help" olvasást: "b", "d", "d", "r", "y", "f", "ts" és "u" " , és többségük nagyon ritka [86] , míg a latin ábécében a kiálló elemekkel rendelkező betűk fele: 26-ból 13 (b, d, f, g, h, i, j, k, l, p , q, t, y), és szinte minden szóban benne vannak.
Sokan abban látják a problémát, hogy az orosz írás fonémaelvét [87] megsértik - „egy fonémát egy betű jelöl” [88] (a leningrádi fonológiai iskola terminológiájában ezt az elvet morfematikusnak kell nevezni ) . Példa:
Ha az ё betűt hangsúlyos és hangsúlytalan formában (például könny - könny ) írjuk, az radikális változást jelentene a ё betű történelmileg kialakult használatában, csak hangsúlyos helyzetben. Hangsúlyozatlan helyzetben elkezdi magához vonzani a stresszt, és a szavak fonetikai megjelenése elkerülhetetlenül torzul.
A probléma megoldható, ha ugyanabban a szórészben e hangsúly nélkül írunk , és hangsúlyos - e alatt . Az orosz írásban már kialakult az igék tövében a váltakozó magánhangzók egész rendszere : k o rmit - újra táplálkozik , ül - újra kérdez ; valamint a mássalhangzók szabályos váltakozása (hare sy - nyuszi ik , pie g és - pie ok ); ugyanabban a morfémában több ezer szóban egyik vagy másik betű a hangok közötti legjobb megkülönböztetés pozíciójában van leírva. Néhány ezer szó az ё / е váltakozásával természetesen bizonyos mértékig gyengíti a felvétel fonémikus elvét. Ez a váltakozás azonban objektíven létezik a nyelvben, és az írásbeli tükröződés hiánya (ahogyan ez most történik) jelentősebb károkat okoz a fonemikus elvben.
„Nagyon nehéz (és bizonyos esetekben lehetetlen) lenne megoldani az „e” vagy „e” betűk beírásának kérdését, amikor sok 17-19. századi szerző szövegét publikáljuk.” [89]
Régebben, az egyházi szláv nyelv hatására, a Yo helyett az E kiejtése volt a költészet és a magas irodalmi stílusok norma. Ennek eredményeként a "ё" betű használatára vonatkozó ajánlások néha ellenkező hibás hatáshoz vezetnek. Például Ivan Andrejevics Krylov „ Hattyú, csuka és rák ” című meséjének elején a 2. osztályos „Anyanyelvi beszéd” tankönyvben (M., 2004) ez áll: „nem fog működni”, bár ebben kiejtése a szó nem rímel a "nem" szóra:" Amikor nincs egyetértés az elvtársak között - / Nem megy zökkenőmentesen a dolguk.
Ha az e/e „történelmi” probléma a szövegírás során nem oldódik meg, megoldása az olvasás pillanatára halasztható. Az olvasó nem tudja egyszerűen kihagyni, és egyáltalán nem ejti ki a megkérdőjelezhető szót. Minden alkalommal választania kell. Ha egy szakember (szerkesztő, kiadó) nem tudja megoldani az e/e írásának kérdését a régi szövegekben, akkor az általános olvasó számára még nehezebb egy ilyen kérdést helyesen megoldani.
Az Orosz Föderáció Központi Bankjának elszámolási hálózatában 2009. május 15-ig tilos volt a "ё" betű a szövegmezőkben [90] [91] .
A médiában rendszeresen jelennek meg olyan esetek, amikor az "e" vagy "ё" használatának hibái bürokratikus incidensekhez vezettek [31] [92] [93] [94] .
ABC sorrendben az "e" és a "ё" azonos betűnek számít [K 19] ; ha két szó csak az "e" / "e" betű helyzetében tér el, akkor az "e" szó kerül először. Számítógépes megvalósításnál azonban ez az algoritmus további erőfeszítéseket igényel a programozóktól, aminek következtében cserébe néha egyszerűbb, de nem egészen helyes módszereket alkalmaznak; ennek eredményeként az „ё” betűvel kezdődő szavak az ábécé legvégére vagy legelejére, vagy „ё” kerülhetnek, bár a saját ábécé szerinti helyére, de teljesen független betű státuszába kerülhetnek ( azaz a „ё-”-es szavak minden „e-”-vel kezdődő szó után, „le-”-vel kezdődő szavak a „le-”-vel kezdődő szavak után következnek, stb.). Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a "ё" karakter elkülönül (és utána) az összes többi orosz betűtől a kiterjesztett ASCII - táblázatban .
A "ё" betűt az Informatikai cég "ORFO" helyesírás-ellenőrzője támogatja, amely különösen a népszerű Microsoft Word szövegszerkesztőbe épült be (a korábbi verziók nem támogatták a "ё" betűt a helyesírás ellenőrzésekor).
A "ё" szót az ingyenes LibreOffice irodai csomag [K 20] és egy további orosz helyesírási szótár is támogatja a Mozilla Thunderbird számára .
A UNIX-szerű operációs rendszerek számára Alekszandr Lebegyev kifejlesztett egy speciális szótárt, amely támogatja a "Ё" betűt [95] . Van egy csomagoldal a Debianban [96] és az ALT Linuxban [97] . A fent említett programokban [98] [99] , valamint minden KDE programban használatos .
A szövegekben az "e" "e" betűvel történő félautomata cseréjéhez speciálisan erre a célra tervezett programokat használnak, amelyek " ёfikators " néven ismertek.
A Google Chrome internetböngésző helyesírás-ellenőrző rendszerébe „ё” [100] betűs szavak kerültek , de ez a rendszer rendkívül nem hatékony, és nem ismer fel sok helyesen írt, „ё” betűt tartalmazó szót [К 21] .
Kódolás | Regisztráció | Tizedes kód | hexadecimális kód | oktális kód | bináris kód |
---|---|---|---|---|---|
Fő kódolás GOST , Alternatív (CP866) | nagybetűs | 240 | F0 | 360 | 11110000 |
Kisbetűs | 241 | F1 | 361 | 11110001 | |
Unicode (monolit) |
nagybetűs | 1025 | 0401 | 002001 | 00000100 00000001 |
Kisbetűs | 1105 | 0451 | 002121 | 00000100 01010001 | |
Unicode (felbontás) |
nagybetűs | 68485896 (1045 776) |
0415 0308 | 00405201410 (02025 01410) |
00000100 00010101 00000011 00001000 |
Kisbetűs | 70583048 (1077 776) |
0435 0308 | 00415201410 (02065 01410) |
00000100 00110101 00000011 00001000 | |
ISO 8859-5 | nagybetűs | 161 | A1 | 241 | 10100001 |
Kisbetűs | 241 | F1 | 361 | 11110001 | |
KOI-8 | nagybetűs | 179 | B3 | 263 | 10110011 |
Kisbetűs | 163 | A3 | 243 | 10100011 | |
Windows-1251 | nagybetűs | 168 | A8 | 250 | 10101000 |
Kisbetűs | 184 | B8 | 270 | 10111000 | |
MacCyrillic | nagybetűs | 221 | DD | 335 | 11011101 |
Kisbetűs | 222 | DE | 336 | 11011110 | |
HTML | nagybetűs | Ё | Ё | — | — |
Kisbetűs | ё | ё | — | — |
A legtöbb írógépen az 1950-es évek közepéig egyáltalán nem volt „ё” betű a billentyűzeten [101] [102] . Az íráshoz egy helyett három kattintáshoz kellett folyamodnom. Ezt a betűt "összetett módszerrel" írták be az e betűből , a " backspace " billentyűket és az idézőjeleket nyomva . Figyelembe véve a kéziratok írógéppel történő benyújtásának bevett gyakorlatát , ez nem befolyásolhatta a „ё” betű elterjedtségét a nyomtatott irodalomban. Ezt követően az írógépek kulcsának megjelenésével a ёgépírók szokásai tették a dolgukat, akik vakon gépelve kifejlesztették azt a szokást, hogy egy összetett összetett sajtót egy egyszerűre cseréljenek, „e” betű formájában.[ kétértelmû ] . A YTsUKEN elrendezési reformja után a levél a kulcstól ёjobbra került ю.
A szovjet IBM PC/XT számítógépek esetében a Számítástudományi és Informatikai Bizottság új elrendezést javasolt. A "ё" betű azonban megtartotta a helyét. Ezt a szabványt azonban nem mindig tartották tiszteletben, mivel a DOS operációs rendszer esetében gyakran használtak házi készítésű elrendezéseket, amelyek közül sokban az „ё” betű egyáltalán nem szerepelt. A Microsoft Windows esetében azt az elrendezést kezdték használni, amelyben ёa felső sorba került, a kulcstól balra 1. Ugyanakkor hosszú ideig kétféle billentyűzetet használtak párhuzamosan, és bár ezek a billentyűzetek kompatibilisek voltak, sok felhasználó nem tudta, hol található az „ё” betű, ha régi típusú billentyűzete volt. Mindezek az okok a levél használatának gyakoriságának csökkenéséhez vezettek.
A modern Apple billentyűzeteken ёaz E betűtől jobbra a harmadik sorban található.
Bár a "ё" betű nem része a jelenlegi ukrán ábécének , a Windows szabványos ukrán billentyűzetkiosztása tartalmazta, míg az elrendezés nem tartalmazta az ukrán szövegek beírására használt aposztrófot , és a " ґ " betűt a következőkkel lehetett elérni egy kevéssé ismert AltGr+ billentyűkombináció Г. Ezt a félreértést csak a Windows Vista rendszerben javították ki.
Sztori:
Statisztika:
Általános nevek , nevek:
Különböző cirill erőátviteli rendszerekben:
... Az ё betű használata a mai napig [1951-ben írva], de még az utóbbi években sem terjedt el a sajtóban. Ez nem tekinthető véletlenszerű eseménynek. Mivel magyarázható ez? Egy általánosabb ok az, hogy általában az ábécé meghatározott betűinek számának növekedését nagy nehézségek árán észlelik. Ez elsősorban a nyomdaipar számára megterhelő, mivel a szedőpénztárak méretének bővítését (kézi szedéssel) és a megfelelő karakterek gyártásához szükséges fém többletfelhasználását igényli. A klaviatúra jól ismert rekonstrukciójához, bővítéséhez szedőgépekre és írógépekre is szükség lenne. Jelentős nehézségeket okoz az ё betű kötelező használata mind a tanulók, mind a tanárok számára, mivel az előbbiektől megköveteli, hogy a beszédben folyamatosan meg tudják különböztetni mind az e és o hangokat , mind a stressz hiányát és jelenlétét, az utóbbi - az írásos munkák alaposabb ellenőrzése, és anélkül, hogy ez egy nagyon nehéz fajta pedagógiai munka. Továbbá a ё betű formája (egy betű és két pont fölötte) kétségtelenül nehézséget jelent az író motoros tevékenysége szempontjából: elvégre ennek a gyakran használt betűnek az írása három külön technikát igényel (egy betű, egy pont és egy pont), és minden alkalommal ezt kell követnie, hogy a pontok szimmetrikusan helyezkedjenek el a betűjel felett. Nagybetűnél a két pont felrakása még nagyobb kényelmetlenséggel jár ( Yozh, Yolka ), különösen a nyomtatott szövegeknél, ahol gyakran kell teljes egészében nagybetűvel begépelni a szavakat. Az orosz írás általános rendszerében, amely szinte nem ismeri a felső indexeket (a th betűnek egyszerűbb a felső indexe, mint a ё ), az ё betű nagyon megterhelő, és ezért láthatóan nem szimpatikus kivétel.
– Shapiro, p. 53A Kódexet [azaz az 1956-os "Orosz Helyesírás és Írásjelek Szabályzatát"] készítő Helyesírási Bizottság tagjai felhívták a figyelmet arra, hogy az Iljics ( Lenin ) alakot általában ё -n keresztül írták (különösen az ilyen helyesírást). az egyik N K. Krupskaya levélben találták ). V. I. Lenin helyesírási sértetlenségének megőrzése érdekében „szóbeli” kivételt fogadtak el: például Pjotr Iljics ( Csajkovszkij ) ..., de Vlagyimir Iljics ( Lenin ) ... Ez a szabály nem terjedt el szélesebbre. a stagnálás éveiben - például a "hű leninista" L. I. Brezsnyevnek ... Még V. I. Lenin testvéreiről sem volt egyértelmű: Dmitrijt , Alekszandr Iljicset vagy Iljicset kell írni !
— Bukchina B.Z. Egy kimondatlan helyesírási kivételről // Nyelv: rendszer és alrendszer. - M. , 1990. - S. 75-76.Újabban például a Lev [l'ev] alakot a név különleges egyházi szláv (kanonikus) alakjaként fogták fel, míg a vele szemben álló orosz alakot (legalábbis a moszkvai kiejtésben) Lev [l'ov ] néven hangozták. ].
Reménytelenül elavult saját nevének Leo o - Lev magánhangzós kiejtése , amely általában Puskin idejében volt: ez volt a testvére neve – Lev Szergejevics . Puskin kortársa, E. A. Baratyinszkij még mindig bátran rímelt Lev - pilaf-ra. De korunkra ennek a névnek a könyves egyházi szláv formája, a Lev elterjedt. Igaz, az egyházi szláv hatás nem terjedt ki a Lev köznyelvi kicsinyítő képzős alakjára. Ez a forma képezte a Levin vezetéknév alapját , amelyet Lev Tolsztoj "Anna Karenina" című regényének egyik hőse visel. Néha a Lev név és a zsidó Levin vezetéknév hatására az "Anna Karenina" regény hősének vezetéknevét e -vel ejtik stressz alatt - Levin.
A Levin egy különleges vezetéknév. Lehet orosz és zsidó is. Az orosz Levin vezetéknév az ortodox Lev - Leva, Leva név népi formáiból származik . Ennek a rövid névnek volt egy köznyelvi alakja is Lev . Mivel túl rövid volt, egy utolsó -a került hozzá . Így Lev nevében kapták a Levin vezetéknevet , és Lev - Levintől . De mivel nem szeretjük az e -t pötyögni , ebből a vezetéknévből fokozatosan Levin lett . A zsidó Levin vezetéknév a Levi vagy Levi névből származik . A Biblia szerint Lévi Jákob pátriárka harmadik fia volt, Izrael tizenkét törzsének (fajtájának) őse.
És maga Lev Nikolajevics minden bizonnyal kijavítana minket. Azt mondaná, hogy az Oroszlán egy állat Afrikában, az orosz férfinév pedig Leo. Ezt a kiejtést korábban kötelezőnek tartották.
Lev Nikolaevich nevét nem "Lev", hanem "Lev" ejtem ki, ahogy az családja, rokonai és közeli barátai körében szokás volt. <...> [Egy levélben] A. A. Fet I. I. Boriszovnak 1859. január 4-én <...> Fet hatszor írja le a „Lev” szót, minden alkalommal két pontot tesz az „e” betű fölé. A Yasnaya Polyana parasztok is azt mondták, hogy „Lev”, és Lev Nikolajevicsnek tetszett, ahogy lánya , Alexandra Lvovna mondta nekem , ez egy népszerű kiejtés.
![]() | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
cirill betűs | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az orosz ábécé betűi | |||||||||
Egyéb szláv betűk | |||||||||
Kiterjesztett cirill |
| ||||||||
Archaikus vagy elavult betűk |
| ||||||||
Poligráfok |
| ||||||||
|
, e | A cirill E betű származékai|
---|---|
Levelek | |
Szimbólumok |
umlaut vagy diaeresis | Betűk|||||
---|---|---|---|---|---|
latin |
| ||||
cirill betűs | |||||
görög ábécé |
|