Lengyel nyelv

lengyel nyelv
önnév język polski, polszczyzna
Országok

Lengyelország ;
Litvánia , Cseh Köztársaság , Ukrajna , Fehéroroszország , Lettország , Szlovákia , Magyarország , Románia , Moldova ;
Oroszország , Kazahsztán ;
Németország , Franciaország , Egyesült Királyság ;
Egyesült Államok , Kanada , Brazília , Argentína ;

Ausztrália
hivatalos állapot

 Lengyelország Európai Unió Regionális vagy helyi hivatalos nyelv [1] : Bosznia és Hercegovina Románia Szlovákia Ukrajna
 

 
 
 
 

 cseh
Szabályozó szervezet Lengyel Nyelvi Tanács
A hangszórók teljes száma körülbelül 40 millió ember (2007) [2]
Értékelés 25
Állapot Biztonságban
Osztályozás
Kategória Eurázsia nyelvei

indoeurópai család

szláv ág nyugati szláv csoport Lechitic alcsoport
Írás latin ( lengyel ábécé ) [3]
Nyelvi kódok
GOST 7.75-97 emelet 540
ISO 639-1 pl
ISO 639-2 pol
ISO 639-3 pol
WALS pol
Etnológus pol
ABS ASCL 3602
IETF pl
Glottolog poli1260
Wikipédia ezen a nyelven

A lengyel ( język polski, polszczyzna ) a lengyelek nyelve , az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának nyugati szláv csoportjának lechita alcsoportjába tartozik [4] [5] . Ez Lengyelország hivatalos nyelve és az Európai Unió 24 hivatalos nyelvének egyike . Lengyelországon kívül más európai országokban is terjesztik ( Németország , Franciaország , Nagy- Britannia , Litvánia , Csehország , Oroszország , Fehéroroszország , Ukrajna , Szlovákia , Lettország és mások), Amerikában ( USA , Brazília , Kanada és mások) és Ausztráliában . Számos európai országban, ahol a lengyelek tömör települése található, a lengyel regionális nyelv státuszt kapott [1] .

A lengyel az egyik legnagyobb szláv nyelv és a legnagyobb nyugati szláv nyelv beszélők számát és területét tekintve. A lengyel nyelvet beszélők száma körülbelül 40 millió ember. (2007, becslés) [2] , ebből Lengyelországban 36 millió 410 ezer (2011, népszámlálás) [6] .

A lengyel nyelvet a fonetika területén olyan megkülönböztető jegyek jellemzik, mint az utolsó előtti szótagon rögzített dinamikus hangsúly jelenléte ; nazális magánhangzók megőrzése ; a magánhangzók fonológiai oppozíciójának hiánya a hosszúságban - rövidség; a hangsúlytalan magánhangzók minőségi redukciójának hiánya ; a mássalhangzók ellentétének jelenléte a keménység -lágyságban ; két sorban sziszegő mássalhangzók jelenléte: š , č , ž , ǯ (kemény elülső palatális sor) és ś , ć , ź , ʒ́ (puha középső palatális liszengő sor). A lengyel nyelv morfológiai rendszerét a következők jellemzik: személyiségkategória ( férfi arc) jelenléte; a melléknevek és melléknevek predikatív rövid formáinak hiánya ; a személyes és birtokos névmások teljes és rövid ( enklitikus ) formáinak jelenléte ; a számnevek ragozásának speciális fajtája ; részes tő jelenléte az -l -ben személyes jelzőkkel az ige múlt idejű formáiban ; a jövő idő kétféle analitikus alakja ; speciális igealakok jelenléte a határozatlan személyes és általánosított személyes jelentések kifejezésére ( -no , -to és a się partikulával ) stb. [5]

Az irodalmi lengyel nyelv alapja a Wielkopolska és a Lesser Poland dialektus , a 16. század végétől a 17. század elejétől a mazóviai dialektus is hatott az irodalmi nyelvre . A lengyel nyelv történetében az ólengyel korszak ( 16. század elejéig), a középlengyel időszak (XVI - XVIII. század második fele) és a Nowopol időszak (18. század második felétől). ) megkülönböztetik. Írás a latin ábécé alapján . A lengyel írott nyelv legrégebbi emléke a 14. századi " Swietokrzyskie-prédikációk " ( Kazania Świętokrzyskie ) [5] .

Nyelvföldrajz

Terjedelem és bőség

A lengyel a beszélők számát tekintve a szláv csoport három legnagyobb nyelvének egyike az orosz és az ukrán mellett, valamint a legnagyobb nyugatszláv nyelv mind a beszélők számát, mind pedig az általa elfoglalt területet tekintve. A lengyel nyelv modern területe a Lengyel Köztársaság területe. A 2011-es lengyelországi népszámlálás szerint 35,681 millió ember (92,65%) a lengyelt nevezte meg egyetlen anyanyelvének, rajtuk kívül további 729 ezren (1,89%) jelölték meg, hogy a lengyel a második nyelvük (összesen elsőként). és második nyelv - 36,41 millió - 94,54%) [6] . A fő lengyel tartomány folytatása külföldön az északkelet- csehországi Cieszyn Szilézia , valamint az északnyugat- szlovákiai Szepesség és Árva régió . A lengyelek betelepülése vagy az államhatárok változása következtében megjelent lengyel nyelv számos szigetterülete fennmaradt a Lengyelországgal szomszédos Fehéroroszországban ( Grodnói régió ) és Litvániában ( Vilnai régió ), kisebb mértékben ismertek Ukrajnában ( Zsitomir és Khmelnitsky régiók ), Lettországban ( Daugavpili régió ), Romániában ( Bukovina ), Moldovában és Magyarországon . A lengyel nyelvet Oroszországban ( Moszkva , Szentpétervár , az Urál és Szibéria régiói , Krasznodar Terület ) és Németországban beszélik . A lengyel nyelvet Lengyelország és szomszédos államai mellett anyanyelvként vagy második nyelvként beszélik a lengyel bevándorlók és leszármazottaik körében a világ számos országában: az európai országokban ( Franciaország , Nagy-Britannia , Olaszország , Svédország , Írország , Belgium , Hollandia , Ausztria , Görögország , Spanyolország és más országok), Kazahsztánban ( Észak-Kazahsztán régió ), Amerika országaiban ( USA ( Illinois állam , Michigan , New York állam ), Brazíliában , Kanadában , Argentínában és más országokban), Ausztráliában stb. A határ lengyel nyelve mind az irodalmi, mind a nyelvjárási változatokban elterjedt. Ha a Lengyelországgal határos országokban, ahol a lengyelek képviselik az őslakos lakosságot, a lengyel nyelv széles körben elterjedt a vidéki területeken, ahol megőrzik a nyelvjárási beszéd formáit, akkor a legtöbb más országban a lengyelek általában nagyvárosokban élnek. és beszélik az irodalmi nyelvet (a múltban a 19. századi bevándorlók és leszármazottaik megtartották a dialektusokat, például Texasban a sziléziai dialektust [ 7] ). Azon országok államnyelveinek hatására, ahol nagy lengyel diaszpórák vannak , a lengyel nyelv sajátos változatai alakulnak ki, mint például az amerikai lengyel nyelv, a lengyel-brazil változat és mások [8 ] .

A Lengyelországon kívül élő lengyel anyanyelvűek száma meghaladja az 1,7 millió főt [9] . Más források szerint számukat 3,5-10 millió főre becsülik [10] . A lengyel bevándorlók egyre növekvő szétszóródása és a kutatás hiánya miatt, hogy ők és gyermekeik mennyire tartják meg anyanyelvüket, meglehetősen nehéz meghatározni a Lengyelországon kívül élő lengyel anyanyelvűek számát.

A népszámlálás eredményei és a becsült adatok szerint a különböző államokban a lengyelül beszélők száma a következő volt:

A világ országai szám
(ezer fő)		 népszámlálási év
(becslések)
USA 667,0 2000
Anglia és Wales 546,0 2011 [11]
Németország 300,0 2002
Litvánia 235,0 2001
Franciaország 174,0 2007 [2]
Kanada 164,0 2001
Fehéroroszország 126,5 [~1] 2009 [12] [13]
Izrael 100,0 1992 [14]
Oroszország 067.45 2010 [15]
Ausztrália 061,0 2007 [2]
Kazahsztán 047,0 1999
Svédország 058,0 2007 [2]
Brazília 041,0 2007 [2]
Ausztria 035.0 2007 [2]
cseh 033.59 2011 [16]
Argentína 030.0 2007 [2]
Olaszország 030.0 2007 [2]
Ukrajna 019.0 2001
Lettország 012.0 2011

Szociolingvisztikai információk

A lengyel a Lengyel Köztársaság hivatalos államnyelve és az Európai Unió egyik hivatalos nyelve (2004 óta). Lengyelországon kívül a lengyel nyelvnek nincs hivatalos státusza, használata elsősorban a mindennapi családi kommunikációra és kulturális tevékenységekre korlátozódik. Számos országban (az USA-ban, Kanadában, Litvániában), ahol a lengyel ajkú lakosság jelentős részarányával rendelkező régiók vannak, a lengyel nyelvet használják az oktatásban, lengyel nyelvű folyóiratokat adnak ki, rádió- és televízióadásokat sugároznak. [17] . Jelenleg, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának elfogadásával és ratifikálásával kapcsolatban , számos európai országban, ahol a lengyelek kompakt települése található, a lengyel regionális nyelvvé vált . A lengyel nyelv különösen Bosznia-Hercegovinában , Romániában, Szlovákiában, Csehországban ( a Morva-Sziléziai régió Frydek-Mistek és Karvina régióiban ) és Ukrajnában kapott ilyen státuszt [1] .

A lengyel nyelv, mint önálló akadémiai diszciplína a 18. században került be az iskolai tantervekbe. Jelenleg a Lengyel Köztársaságban a lengyel nyelv lefedi az általános, közép- és felsőfokú oktatást, így a modern irodalmi nyelv teljes oktatási és pedagógiai státuszával rendelkezik.

A lengyel nyelvű oktatás külföldön a lengyel anyanyelvű lakosság körében, azokban az országokban, ahol a lengyelek viszonylag kompakt letelepedésűek (Litvánia, Fehéroroszország, Csehország, Szlovákia, az USA és más országok), különböző szintű vagy osztályú iskolákban folyik. Számos országban, ahol a lengyelek nem alkotnak kompakt településű területeket (Oroszország, Kazahsztán, Franciaország, Németország és más országok), a lengyel nyelv oktatása általában esti vagy vasárnapi iskolákban folyik [18]. . A lengyel nyelvet idegen nyelvként Lengyelországon kívül is aktívan tanulják. Egyes becslések szerint jelenleg mintegy 10 000 különböző nemzetiségű ember tanul lengyelül (a lengyeleket nem számítva) a világon, ebből körülbelül egyharmaduk Lengyelországban tanul. 2004 óta Lengyelországban három szinten van lehetőség a lengyel nyelv mint idegen nyelv felvételére: elemi (B1), középfokú (B2) és haladó (C2) szinten. A vizsgákat az Állami Bizottság végzi a lengyel mint idegen nyelv ismeretének megerősítésére.

A lengyel nyelv mint irodalmi nyelv a 15-16. század fordulóján formálódott, amikor a latin nyelvet a nyelvi működés minden fő területéről elkezdte kiszorítani - a lengyel nyelv elkezdte ellátni az állami hivatali munka, a jogi funkciókat. eljárások, a politikai, vallási, filozófiai újságírás, a művészi kreativitás nyelve lett, az iskolai tanulás segédnyelve [19] .

A mai értelemben vett kodifikációs tevékenység kezdete a 19. század végére tehető, a lengyel irodalom klasszikusai, közéleti személyiségei, a 19-20. irodalmi nyelv. A modern lengyel irodalmi nyelv magas fokon szabványosítva többfunkciós kommunikációs eszköz, a lengyel társadalom életének minden területén használatos [18] .

A lengyelek köznyelvi beszédében nincsenek éles és szerteágazó eltérések az írott irodalmi normától. A kiejtés, a mondatalkotás és a szókincs eredetisége alapján az irodalmi nyelv varsói, krakkói és részben poznańi változatai különböztethetők meg [20] . Ezenkívül az irodalmi nyelv bizonyos vonásai megtalálhatók a felső-sziléziai városok lakosainak beszédében, a lengyelek beszédében Litvániában (Vilnai változat) és Nyugat-Ukrajnában ( Lviv-változat ). Számos kutató megkülönbözteti a pomerániai lengyelt ( Grudziadz , Tczew , Starogard ), az észak-malopolszkát ( Lodz , Radom , Kielce , Lublin ) és az irodalmi nyelv más változatait is [21] [22] .

A lengyel nyelvet a szociolektusok jelenléte jellemzi , ezek közül a leghíresebb és tanulmányozottabb a varsói városi zsargon [17] .

Dialektusok

A szokásos irodalmi forma mellett a területi dialektusok is gyakoriak a lengyel nyelvűek körében .

A lengyel nyelvjárások első osztályozását a 20. század elején K. Nitsch [25] mutatta be . A fő nyelvjárási tömböket két izofón alapján azonosította : a masuria megléte vagy hiánya, valamint a szóközi fonetika zöngéd vagy zöngétlen típusa (külső szandhi ) [27] . Később sok dialektológus a lengyel nyelvjárások osztályozásának összeállításakor K. Nitsch munkáira támaszkodott.

Az első szintű lengyel nyelv dialektusai (dialektuscsoportjai) a törzsi társulások idejére nyúlnak vissza [25] [28] :

A lengyel dialektológia hagyományaiban a kasub nyelvjárást a XX. század végéig a lengyel nyelv ötödik dialektusaként tekintették . Jelenleg önálló nyugatszláv nyelvként egyre inkább kitüntetik, Lengyelországban 2005 óta hivatalosan is regionális nyelv státusszal ruházzák fel [25] .

A mazurénia és a szandhi típusa mellett a K. Nitsch által azonosított nyelvjárási jellemzők, amelyek szerint a legtöbb modern dialektológiai munkában a lengyel nyelv dialektusait írják le, többek között [33] [34] :

Számos nyelvjárási különbség alkot nagy területeket, amelyek szemben állnak az észak-lengyel nyelvjárásokkal a déli (pontosabban délnyugati) és a nyugati és keleti nyelvjárásokkal [36] .

A felosztás második szintjén a fent bemutatott négy dialektus mindegyike számos nyelvjáráscsoportot tartalmaz. Így például a Wielkopolska dialektustömböt a tulajdonképpeni Wielkopolska , Kuyavsky , Borovyatsky , Kraynyaksky , Kochevsky , Chelminsky -Dobzhinsky és Malborsky dialektus alkotja . A Wielkopolska tulajdonképpeni dialektusai közé tartozik a Közép -Nagy-Lengyelország , Nyugat- Nagy-Lengyelország , Kelet- Nagy-Lengyelország , Dél- Nagy-Lengyelország és Észak-Nagy-Lengyelország dialektusa . Ha az első szintű nyelvjárások összetételét minden dialektológus egyformán megkülönbözteti, akkor belső differenciálásukat gyakran másként veszik figyelembe a lengyel nyelvjáráskutatók osztályozásaiban (vö. pl. az S. munkái alapján összeállított dialektológiai térképet). Urbanczyk és K. Deyna térképe ) [25] [27] .

Az ősi törzsi dialektusok alapján kialakult négy fő dialektus mellett vannak olyan periférikus lengyel nyelvjárások is, amelyek a lengyel nyelvnek a modern Litvánia , Nyugat- Belorusszia és Nyugat- Ukrajna területére való terjeszkedése következtében keletkeztek [37] . Ezenkívül új vegyes nyelvjárások alakultak ki a visszatért földeken , amelyeket a második világháború után lengyelek telepítettek be . Az átmeneti dialektusok a cseh-szlovák-lengyel határvidéken a dialektusok egy speciális fajtája [27] [38] .

A lengyel nyelvjárások elsősorban a vidéki lakosság szóbeli mindennapi kommunikációjának eszközei, de egyes dialektusokban is születnek irodalmi művek ( Sziléziában és Podhalében ) [39] . A lengyel nyelv dialektusai közötti különbségek általában jelentéktelenek, és nem akadályozzák a különböző nyelvjárásokat beszélők kölcsönös megértését [38] .

Írás

A lengyel ábécé ( alfabet polski ) a latin ábécén alapul . A következő betűket tartalmazza az ábécé [40] :

levél lengyel
név 		alap
allofon ( MFA ) 		egyéb
allofonok
A a a [a]
Ą ą ą [ ɔw͂ ] [ɔn] , [ɔɲ] , [ɔŋ] , [ɔm] , [ɔ]
Bb_ _ lenni [b] [p]
c c ce [t͡s] [d͡z]
Ć ć cie [t͡ɕ] [d͡ʑ]
D d de [d] [t]
e e e [ɛ]
Ę ę e [ ɛw͂ ] [ɛn] , [ɛɲ] , [ɛŋ] , [ɛm] , [ɛ]
F f ef [f]
G g gie [g] [k]
H h Ha [x]
én i én [én]
Jj_ _ csekélység [j]
K k ka [k] [g]
l l el [l]
£ ł el [w]
M m em [m]
N n hu [n]
levél lengyel
név 		alap
allofon ( MFA ) 		egyéb
allofonok
Ń ń hu [ɲ]
Ó o o [ɔ]
o o kreskowane-ról [u]
Pp _ pe [p] [b]
Q q ku [k]
R r er [r]
S s es [s] [z]
Ś ś es [ɕ] [ʑ]
T t te [t] [d]
U u u [u]
Vv_ _ fau [v] [f]
ww_ _ wu [v] [f]
X x iks [ks]
Y y y/igrek [ɨ]
Zz_ _ zet [z] [s]
Ź ź ziet [ʑ] [ɕ]
Żż _ Zet [ʐ] [ʂ]

A lengyel nyelv számos hangjának közvetítésére diakritikus jeleket használnak [18] [41] :

Független hangok közvetítésére is használják a digráfokat : cz , dz , dź , dż , rz , sz és ch . A cz , sz , rz digráfok (a ż ), dż betűvel együtt a kemény sibilánsok / č /, / š /, / ž /, / ǯ / jelölésére szolgálnak; lágy sibiláns / ʒ́ / - dź digráf; zöngétlen frikatív /x/ - digráf ch (a h betűvel együtt ); / ʒ / a dz digráf . A magánhangzó előtti pozícióban lévő mássalhangzók lágyságát az i betű és a mássalhangzót jelölő betűk ( k , g , h , p , b , f , w stb.), valamint a ch digráfok kombinációja jelzi. és dz ( az i nem jelent önálló hangot, kivéve néhány kölcsönszót: linia ("sor"), partia ("buli") és mások, amelyekben az i -t olvassák). Az ą , ę , ń és y betűket nem használjuk a szó elején, így csak akkor lehet nagybetűvel írni, ha a teljes szót nagybetűvel írjuk. A q , v és x betűket csak olyan idegen eredetű szavakban használjuk, amelyek nem polonizáltak (leggyakrabban idegen nevekben és címekben).

Az ę és ą betűket különbözőképpen olvassuk, attól függően, hogy a szóban hol van a betű és az utána lévő mássalhangzó [42] [43] [44] :

Bruno Jasienski Wyhodząc z założeńa, że ​​​​mowa ludzka jest kompleksem pewnej skali dźwiękuw (...) idealną pisowńą (...) będźe pisowńa z gruntu prosta i ściśle fonetyczna. Azon a feltevésen alapul, hogy az emberi beszéd egy bizonyos hangtartomány komplexuma, az ideális írásmód a helyesírás lenne az alapja egyszerű és szigorúan fonetikus. [~2]

Az 1920-as években a lengyel futuristák helyesírási reformot szorgalmaztak a kiejtéshez közelebbi helyesírás irányába, sőt munkáikat az új írásmóddal is publikálták, de kísérletük végül nem járt sikerrel [45] .

A nyelv története

A történelem periodizálása

Általánosan elfogadott a periodizálás, amelyben az írás előtti (XII. század közepéig), ólengyel (a 12. század közepétől a 15. század végéig - XVI. század elejéig), a középlengyel ( a 12. század közepéig) 16. - a 18. század közepe vagy harmadik negyede, esetenként két alkorszakra bontva: a 17. század közepéig és később, a 18. század végéig és Novopolszkij (a 18. század második felétől a a mai) időszakok [46] . Ugyanakkor az írástudás előtti időszakot gyakran nem különítik el az ólengyeltől [5] [47] .

A lengyel nyelv történetének periodizálására még több lehetőség kínálkozik, amelyben a nyelvi változásokon túl a nyelv fejlődését befolyásoló történelmi és kulturális változásokat is figyelembe veszik [48] .

Z. Klemensevics , T. Ler-Splavinsky és S. Urbanchik periodizálása [49] :

  1. Az írásbeliség előtti időszak (a lengyel nyelvnek a proto-lechita csoporttól való elszakadásától 1136-ig, amely magában foglalja a Gniezno Bulla ( Bula protekcyjna ) létrehozását - az első latin műemléket nagyszámú lengyel glosszával ).
  2. Ólengyel időszak (1136-tól a 16. század elejéig - az első lengyel nyelvű emlékművek megjelenése, a könyvnyomtatás fejlődésének kezdete).
  3. Közép-lengyel korszak (a 16. század elejétől a 18. század közepéig - a lengyel irodalmi nyelv fejlődésének kezdeti szakasza).
  4. Novopolsky-korszak (a 18. század közepétől a 20. század elejéig - az irodalmi nyelv fejlődésének folytatása).
  5. A legújabb időszak (a XX. század elejétől napjainkig).

Külön periodizáció Z. Klemensevicstől [49] :

  1. Régi lengyel korszak:
    • Írás előtti szakasz 1136 előtt.
    • A lengyel irodalmi nyelv megjelenése előtti írásos szakasz a XVI.
  2. Közép-lengyel korszak:
    • Az 1540-es évek egy átmeneti időszak.
    • Az 1540-es évektől az 1630-as évekig - a reneszánsz , az irodalmi nyelv gyors fejlődése.
    • Az 1630-as évektől a 17. század végéig - a lengyel nyelv hanyatlásának kezdete.
    • A 18. század első fele a nyelv további hanyatlása.
  3. Novopolsky-korszak:

S. Slonsky periodizálása [ 49] :

  1. Írás előtti korszak:
    • Az első írásbeliség előtti időszak (a 11. század végéig - írásos emlékek hiánya).
    • A második írásbeliség előtti időszak (XII-XIII. század - a latin emlékművek megjelenése lengyel glosszákkal).
  2. Írásos korszak:
    • A 14. század elejétől a 16. század közepéig tartó időszak az irodalmi nyelv megjelenése.
    • A 16. század közepétől a 17. század második feléig tartó időszak az irodalmi nyelv aktív fejlődése.
    • A 17. század második felétől a 18. század végéig tartó időszak a lengyel nyelv hanyatlása volt.
    • A 18. század végének időszaka a lengyel nyelv újjáéledése.
    • A legkésőbbi időpont.

P. Zvolinsky [49] periodizálása :

  1. Latin műemlékek lengyel glosszákkal. X-XII században.
  2. Az első műemlékek lengyelül. XIII - a XV század közepe.
  3. Második cseh hatás. Az irodalmi lengyel nyelv kialakulásának kezdeti időszaka. 15. század közepe - 16. század közepe.
  4. Az irodalmi nyelv stabilizálása. A nyomtatás fejlődése. 16. század közepe - 17. század közepe.
  5. A nyelv hanyatlása folyamatos fejlődéssel. 17. század közepe - 18. század közepe.
  6. A felvilágosodás kora . 18. század közepe – 18. század vége.
  7. A keleti periféria irodalmának jelentős szerepe. XIX század.
  8. A legkésőbbi időpont.

Régi lengyel korszak

Az írástudás előtti időszak a lengyel nyelvnek a protolechita csoport dialektusaitól való elválasztásától az 1136-os latin nyelvű írásos emlék megjelenéséig , a „ gnieznói bika ” ( Bula protekcyjna ) megjelenéséig terjed. nagyszámú lengyel tulajdonnév [50] [51] . S. Urbanczyk szerint a polánok , vistulák , mazovsánok és slenzanok közös lengyel (keleti lechit) nyelvi sajátosságainak elkülönítése a nyugati lekiták dialektusaitól a 9. és 10. század fordulóján történt [52] . A „lengyelek” etnonimának első említése (a nyelvvel kapcsolatban - „lengyel”), amely a poliai állam kialakulásának korszakában keletkezett, a 10-11. Az írásbeliség előtti időszak tanulmányozásának forrásai a szláv nyelvek összehasonlító történeti nyelvtanának adatai és a lengyel nyelvjárások anyaga . A korabeli lengyel nyelvről töredékes információk is leolvashatók több lengyel glosszákat tartalmazó latin nyelvű írásemlékből : a 9. századi bajor geográfustól, Dagome iudextől és Thietmar 10-11. századi krónikáiból [53] .

A 12. század előtt a lengyel nyelvet számos közös szláv és lengyel saját hangzásbeli változás jellemezte [51] [54] [55] : 'e > 'o , 'ě > 'a , 'ę > 'ą o éneklése. , ŕ̥ > r̥ , l̥' > l̥ kemény frontnyelvi mássalhangzók előtt ; r̥ , ŕ̥ és l̥ , l̥' szonánsok hangosítása ; a redukált közös szláv hanyatlás , amely a lengyel nyelvben a 11. században ment végbe; az intervokális j elvesztése a főnevekben és a melléknevekben , valamint a magánhangzók összehúzódása; az új hosszú magánhangzók kiesése utáni megjelenése a helyettesítő hosszabbítás következtében csökkent; a keménység-puhaság fonémikus kategóriájának kialakulása a gyenge redukáltok elvesztése és egyéb folyamatok után.

Az írásbeliség előtti kor morfológiai változásai közül az igék múlt idejű egyszerű alakjainak elvesztése és a névleges deklináció generikus jellemző szerinti átstrukturálási folyamatának kezdete figyelhető meg [51] .

Az ólengyel időszak tulajdonképpen 1136-tól a 16. század elejéig, a lengyel nyelv irodalmi és nyelvi státuszának kialakulásáig tartott [50] [56] . Az ólengyel korszak tanulmányozásának forrásai különböző oklevelek, évkönyvek, krónikák, sírfeliratok és egyéb írásos emlékek, mind latinul, lengyel glosszákkal, mind pedig teljes egészében lengyelül. Az első típusú emlékmű a 13. századi Henryk könyve ( Księga Henrykowska ), amely a legelső lengyelül írt mondatot tartalmazza. A második típusba tartozik a legrégebbi, lengyel nyelven írt vallási emlékmű, a " Swietokrzyskie prédikációk " ( Kazania świętokrzyskie ) és az első feljegyzett lengyel költői szöveg - "Az Isten Anyja " ( Bogurodzica ), amely a Szentírás kezdetének másolatában ismert. 15. század [57] .

A tulajdonképpeni ólengyel korszakra a következő fonetikai jelenségek és folyamatok jellemzőek [56] [58] [59] :

A morfológia területén a főnevek új, generikus alapon felépített deklinációs rendszerének kialakulása következett be: hím, nőnemű és semleges típusok; a múlt idő új formáinak kifejlesztése, mint a wyszedł jeśm > wyszedłem ("kimentem"), przyszli jeśmy > przyszliśmy ("jöttünk") stb. tökéletes formákból ; a melléknevek és melléknévi igenévek rövid névalakjainak kiszorítása teljes (névmási) és egyéb folyamatokkal [56] .

Az ólengyel korszak szókincse (beleértve az írás előttieket is) a protoszláv lexikai alapból, a nyugati szláv és lechita eredetű szavakból, valamint a megfelelő lengyel újításokból állt [60] [61] . Emellett az ólengyel nyelvbe is aktívan behatoltak a latinból és a csehből írott forrásokból, a németből pedig közvetlen (szóbeli) kapcsolatokon keresztül kölcsönzött kölcsönzések. A latin és a cseh nyelv hatása a kereszténység lengyelek általi 966 -os átvétele óta figyelhető meg , és a vallási és tudományos terminológiához kapcsolódik, a német befolyás a mindennapi és gazdasági jellegű szókincsben nyilvánult meg, a fő korszakban. a germanizmusok behatolása a lengyel nyelvbe - XIII-XV. század - a nyugat-lengyelországi németek és a magdeburgi jogokat kapott városok aktív betelepülésének ideje [62] [63] . Az ólengyel szóalkotásban a -dlń- , -ica , -arz , -erz , -acz , -ciel , -(n)ik , -ca , -ec képzős főnevek elterjedése figyelhető meg ; melléknevek in -ly ; határozói -ski , -skie ; a 15. század óta terjednek az -unk (németből) és -tel ( csehből ) képzős szavak ; a -dło -val rendelkező főnevek kiesnek a használatból . Az ot- előtag od- -ra változik , az -iz és -s pedig az s / z elöljárószóba keveredik [64] [65] .

Az ólengyel kori írásos emlékek grafikája nem volt következetes, egy jel több különböző hangot, egy hangot pedig különböző jelekkel közvetíthetett. A latin ábécé használt alfabetikus karakterei nem voltak elegendőek az összes lengyel hang közvetítésére, ezért néhányukat ligatúrák segítségével továbbították . Az ókori lengyel emlékművek létrehozása során kétféle grafikát használtak: egyszerű grafikát , csak latin betűket használva (a XII-XIII. század összes latin emlékműve lengyel glosszákkal, valamint a "Swietokrzyskie prédikációk") és összetett grafikát, ligatúrákat használva. egyszerű jelekkel (a XIV-XV. századi műemlékek lengyel nyelven) [67] . A lengyel grafika következetlensége az első nyomtatványok megjelenésével a krakkói nyomdákban a XVI. században kezdett megszűnni. A kézírásos lengyel emlékművek hagyományos jelölési módjához diakritikus elemeket is hozzáadtak [68] .

Az ólengyel nyelvet a nyelvjárási különbségek jellemezték. A dialektusok közül a legelszigeteltebb a mazovsan törzs dialektusa volt, amely szemben állt a viszonylag közeli polyany, vislyan és slenzan nyelvjárásokkal. Összességében számos jelentős különbség volt a pomerániaiak nyugati lehit nyelvjárásától [69] . A törzsi nyelvjárások alapján kialakult a területi Wielkopolska , Kis-Lengyelország , sziléziai és mazóviai dialektus .

Az egységes lengyel nyelv kialakulását a 10. században a Nagy-Lengyelországi központtal rendelkező egységes lengyel állam megalakulása és a kereszténység felvétele határozta meg [69] . A Wielkopolska dialektusok alapján kezdett kialakulni az ólengyel kulturális dialektus, megjelent és fejlődni kezdett az írás. Ugyanakkor a lengyelek irodalmi nyelve a teljes ólengyel időszakban a latin volt. A lengyel nyelvet főleg a katolikus papság fejlesztette ki, akiknek papjai a vallási szövegeket latinról lengyelre fordították. Ebben az időszakban a cseh nyelv [69] mintaként szolgált a lengyel fordítók számára . Lengyelország fővárosának a 14. században Krakkóba történő áthelyezése oda vezetett, hogy a lengyel irodalmi nyelv a kislengyel nyelvjárás dialektusainak hatókörébe került [70] . A nyomdászat 16. századi fejlődése (elsősorban Krakkóban) hozzájárult a közös nyelvi normák és grafikák kialakításához, megalapozta a helyesírást. A kulturális dialektus alapján kezdett kialakulni az irodalmi lengyel nyelv, amely az irodalmi nyelvre jellemző minden működési területre behatolt [17] .

középlengyel kor

Mikołaj Rey (1505-1569) A niechaj narodowie wżdy postronni znają, iż Polacy nie gęsi, iż swój język mają. Tudassa más nemzetekkel hogy a lengyelek nem libák, hogy van saját nyelvük. [~3] [71]

A közép-lengyel korszak a 16. század elejétől a 18. század közepéig terjedő időszakot öleli fel. Ez a lengyel irodalmi nyelv fejlődésének kezdeti időszaka, amely mind nyelven belüli változásaihoz, mind működési szféráinak bővüléséhez kapcsolódik [50] [72] . A közép-lengyel időszak forrásai között számos, a 16. század elejétől a 18. század közepéig terjedő irodalmi mű található ( M. Rey , M. Bielski , J. Kochanowski és még sokan mások), valamint nyelvtanok és szótárak. a lengyel nyelv [73] .

A középlengyel korban [74] [75] [76] a következő fonetikai folyamatok zajlottak :

A morfológia területén ebben az időszakban olyan változások figyelhetők meg, mint az animáció / élettelenség és a férfi arc kategóriájának kialakulása ; a kettős kategória elvesztése ; az ige igeidők és módozatok modern alakrendszerének kialakulása: az egyes szám 2. személyű felszólító ige alapalakjában nulla végződő , a kötőszó személyes jelzői stb. [74]

A szókincs terén a középlengyel kor elején folytatódik a latin, cseh és német nyelvből való kölcsönzés, amely az ólengyel korban kezdődött. Viszonylag korán, a 16. század közepére meggyengült és teljesen megszűnt a cseh nyelv hatása a lengyel szókincsre; a reneszánsz idején hanyatló latin befolyása a 17-18. században felerősödik, de a középlengyel időszak végére elveszti jelentőségét; a germanizmusok irodalmi nyelvi kölcsönzéseinek száma csökken, de a német nyelv aktív hatása számos lengyel dialektusra továbbra is fennáll. Különböző időkben az olasz , francia , ukrán , türk és más nyelvek szerepelnek a közép-lengyel kor lexikális kölcsönzéseinek forrásai között [77] [78] . A középlengyel korszak szóalkotására jellemző az -ec , -ca , -acz , -ciel , -nik , -ak szóhasználat megőrzése ; a melléknévi igenevek számának növekedése a -ły nyelvben ; a szóalkotások számának csökkenése -erz ; az -isk , -ek , -ość , -nie , -enie , -anin toldalékok széles körű használata ; melléknévi képzők tevékenysége -n , -liw , -sk , verbális formánsok -owa , -awa , határozói formánsok -e ; a deminatív képződmények számának növekedése ; a -przy előtag produktivitásának növelése ; az előtagok szinonimája; jelentős számú tövek hozzáadásával képzett szó megjelenése [79] [80] .

A középlengyel korszak kezdetét a lengyel nyelvű nyomtatás rohamos fejlődése jellemzi, amely hozzájárult az egységes grafika és helyesírás elterjedéséhez . A 16. század óta terjed a lengyel irodalmi nyelv a nemesség és a burzsoázia körében . A 16-17. századi időszak volt a lengyel nyelv virágkora, amely lingua francaként működött Kelet-Európa hatalmas területein. A lengyel nyelvből a lexikális kölcsönzések behatoltak a szomszédos államok nyelveibe, köztük olyan szavak, mint a palack , kornet , kocsi , muskéta , zene , páncél , társaság , lovag , kalap és még sokan mások [81] lengyelből . Az 1630-as évektől megkezdődött a reneszánsz utáni hanyatlás időszaka, amely a 17. - 18. század eleji irodalmi nyelv tésztastílusában tükröződik. A 17. század második felétől, és különösen a 18. századtól a lengyel nyelvet erősen befolyásolta a francia nyelv [73] .

Novopolsky-korszak

A Novopol-korszakot az éles nyelven belüli változások hiánya és az irodalmi nyelv továbbfejlődése jellemzi - az előző időszakban megkezdett nyelvtani és lexikai összetételének gazdagításának folytatása. A Novopole-kor fő irányzata a nyelvi egységesítés vágya volt. A 18. század közepétől - a 18. század harmadik negyedétől tartó időszak kezdetét a nyelven kívüli események - Lengyelország felosztása - kapcsán választották , amelyek következtében a lengyel állam elvesztette függetlenségét, és ennek következtében a lengyel nyelv működési körei korlátozottak voltak [82] .

A Nowopol-kor nyelvének tanulmányozásának forrásai a lengyel szótárak és nyelvtanok, valamint számos, a 18. század második felétől napjainkig készült irodalmi mű. Ezek S. Trembiecki és I. Krasicki költészetei és prózái , amelyek a felvilágosodáshoz kapcsolódnak , amely felváltotta a közép-lengyel időszak hanyatlását; a varsói klasszicizmus korának alkotásai; a lengyel romantikusok költészete - A. Mickiewicz , S. Goshchinsky , Yu. Slovatsky ; századi próza - Y. Kozhenevsky , Y. Kraszewski , G. Senkevich , E. Ozheshko , V. Reymont , K. Tetmayer és mások; a két világháború közötti időszak íróinak művei; a modern Lengyelország irodalma [83] .

A Nowopol-korszak egyik korai nyelvtanát, O. Kopczynski nyelvtanát ( Gramatyka dla szkół narodowych , 1778), amelyet az Oktatási Bizottság ( Komisja Edukacji Narodowej ) megbízásából hoztak létre, nem minden lengyel fogadta el. A Tudománybarátok Társasága, amely nem fogadta el O. Kopchinsky szabályait, 1827-ben bizottságot hozott létre a helyesírás megreformálására. Ez a bizottság, amelyben Y. Mrzinsky részt vett, az 1830-as Rozprawy i wnioski o ortografii polskiej című művében meghatározott szabályokat javasolta . Fél évszázaddal később A. Krynsky megalkotta a lengyel nyelv új helyesírási szabályait a tudósok, szerkesztők és tanárok konferenciájának megbízásából, amelyet a Varsói Könyvtár szerkesztőségében tartottak 1881-ben. Ezt a helyesírási reformprojektet a Krakkói Tudományos Akadémia nem fogadta el, 1891-ben megalkotta saját szabályait, hasonlóan az Y. Mrozinsky részvételével működő bizottság szabályaihoz. A. Krynsky írásmódját kisebb változtatásokkal csak 1906-tól fogadták el általánosan. A következő szabálymódosításokat Krakkóban dolgozták ki a különböző tudományos szervezetek 1918-as közös ülésén, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyta [84] . Az utolsó változtatásokat a lengyel helyesíráson egy speciálisan létrehozott Helyesírási Bizottság hajtotta végre 1936-ban. Ezek a következő szabályokat tartalmazták [85] :

A Novopol-korszakot számos fonetikai folyamat jellemzi, amelyek egy része az előző időszak folyamatainak folytatása volt [86] :

A Nowopol-korszak kezdeti szakaszát a 19. századig számos francia nyelvi kölcsönzés jellemezte. Lengyelország orosz részén a lengyelre az orosz nyelv , a porosz és osztrák részeken a német nyelv hatása megmaradt, az ukrán nyelv hatása az Új-Lengyelország időszakában érezhetően csökkent. Az anglicizmusokat , amelyek a 19. században a francia és a német nyelven keresztül behatoltak a lengyel nyelvbe, a 20. századtól kezdték közvetlenül az angolból kölcsönözni . A 20. század második felét az orosz nyelv lengyel szókincsére gyakorolt ​​új hatás jellemzi (főleg publicisztikai és köznyelvi stílusban). A 20-21. század fordulóján az angol nyelv maradt a fő kölcsönzési forrás - ebből a lengyel nyelvbe a tudomány, a művészet, a politika, a sport, a kereskedelem stb. területéhez kapcsolódó szavak tartoznak [87 ] -ł , -ca , -ak , -nik . Megtartotta az aktivitást, fokozta az aktivitást vagy produktívvá vált egy bizonyos stílusban az -arz formánsok (amelyek bizonyos esetekben felváltották a -nik  - książnik > księgarz "könyvkereskedő" képzőt), -ec , -acz , nulla képzővel. A daganatok -ość (főnevek), -isk- , -stw- , -ist , -yst , -n- (melléknevek), -ić , -eć (igék) formánsokkal, valamint -ik és utótagú tartalmi formációkkal jelentek meg. - in-a . Az újlengyel korszakban elterjedt a nad- , niedo- , ex- előtagú főnevek képzése . Aktivizálódik az összetétel segítségével történő szóalkotás módja, megjelennek a rövidítések ( skrótowiec ) [88] .

A 18. század vége óta , Lengyelországnak az Orosz Birodalom , Ausztria és Poroszország közötti felosztása után a lengyel folyamatosan veszít pozíciójából a térségben. A francia , amely átmenetileg az elit nyelvévé vált, a Nowopol-korszak elejétől a 19. század közepéig erős befolyást tartott fenn. A 19. században felfigyeltek a keleti kreszi periférikus dialektusok irodalmi nyelvre gyakorolt ​​hatására . A 20. század első felében, Lengyelország függetlenné válása után, a lengyel nyelv kiterjesztette az állami működési szférákat, és aktívabb fejlődésnek indult. A 20. században többek között az angol nyelv kezdett a legjelentősebb hatást gyakorolni a lengyelre, az utóbbi két évtizedben pedig egyre nő. A második világháború után megváltozott a lengyel nyelv területe: a keleti részen - Kresyben  - csökkent a lengyel nyelvűek száma, a lengyel terület nyugati és északi részén pedig a német területek átadása miatt bővült. ( Visszatért földek ) Lengyelországba és lengyelek általi betelepítésük. Az asszimiláció , a kivándorlás és a negatív természetes növekedés eredményeként a 20. század végén és a 21. század elején a lengyel anyanyelvűek száma Lengyelországon kívül és azon belül is csökken.

A modern lengyel irodalmi nyelv stilisztikailag fejlett és nagymértékben szabványosított – normák és szabályok szerint rendezik az ortopédiában , a nyelvtanban , a szókincsben stb., a normák és szabályok számos normatív szótár jelenlétében, a társadalom fokozott figyelmében tükröződnek. az iskolai tanítás kultúrája, a nyelvi norma terjesztése [18] .

Nyelvi jellemzők

Fonetika és fonológia

Magánhangzók

A lengyel nyelv vokalizmusát 5 vagy 6 magánhangzós fonéma képviseli : i , ( ɨ ), ɛ , a , ɔ , u , amelyek emelkedésben és sorban különböznek (  a hátsó magánhangzók labializáltak ) [89] .

Az i és ɨ hangok egy fonéma / i / allofónjaként vagy két független fonémaként való felismerése vitatható [ 89] [90] . Az i és a ɨ hangok soha nem szerepelnek ugyanabban a helyzetben, az i csak lágy mássalhangzók után , ɨ  csak a kemények után kerül feljegyzésre (a k és g utáni pozíciókat leszámítva , a szó abszolút eleje helyéből ɨ is hiányzik). Ezért gyakran az ɨ hangot , amelyet egy szóban korlátozott számú lehetséges pozíció jellemez, az i fonéma egyik változatának tekintik, amelyet főnek tekintünk. Ugyanakkor a ɨ gyakori használatának gyakorisága és izolált kiejtésének lehetősége számos kutató számára ad okot arra, hogy a ɨ -t önálló fonémának is tekintse [91] .

A lengyel hagyományosan két nazális magánhangzót különböztetett meg , azonban ezek nem tiszta orrhangzók, mint a francia [~4] [92] , hanem egy tiszta magánhangzóból és egy nazális labioveláris siklásból álló diftongusok : ɛ w͂ , ɔ w͂ . Kölcsönzött szavakban ez a siklás tetszőlegesen előfordulhat más magánhangzók után is ( a , i , u , ɨ ): például az instynkt "ösztön" kiejthető [instɨŋkt]-ként és [i w͂ stɨŋkt]-ként, a tramwaj "villamos" pedig mint [tramvaj ] és mint [tra w͂ vaj] [93] . Az ilyen bifonémikus kombinációk csak a szó közepén fordulnak elő a frikatív mássalhangzó előtt, a szó végén csak a ɔ -vel kombinálva [94] [95] . Így a lengyelben nincs fonológiai oppozíció nasalitás/nem nasalitás, hiszen a nazálisok nem önálló fonémák, hanem tiszta magánhangzók és nazális mássalhangzók kombinációi [~ 5] .

A nazális magánhangzókon kívül a lengyelben előfordulnak olyan esetek, amikor az i , ɨ , ɛ , a , ɔ , u fonémák nazális változatai is megjelennek a nazális mássalhangzók előtt, amelyek közelsége a különböző erősségű magánhangzókban orrrezonanciát okoz. A ĩ , ỹ , ẽ , ã , õ , ũ hangok szóban és szó elején is megjelenhetnek, a mellettük lévő mássalhangzók közül legalább egy lehet tömör: interes [ĩnteres] "üzlet", "érdek", kino [ kĩno] "mozi", rym [rỹm] "rím", enklawa [ẽɳklawa] "enklávé", ten [tẽn] "this", amfora [ãũ̯fora] "amfora", tam [tãm] "ott", ona [õna ] "she", sum [sũm] "harcsa", duński [dũɪ̯̃s'ḱi] "dán" [96] .

A palatális mássalhangzók közelében a magánhangzók elülső zónába való mozgása figyelhető meg [94] . A lágy mássalhangzók közötti pozícióban lévő ɛ , a , ɔ , u fonémákat ė , ä , ȯ , ü helyzetváltozatok képviselik : nieść [ńėść] "hordani", siać [śäć] "vetni", ciocia [ćȯća] "néni" ", judzić [ ɪ̯üʒ́ɪć] "uszít"; lágy mássalhangzók között, amelyek közül az egyik nazális ([ń] és [ɪ̯̃] előtt), az ė̃ , ä̃ , ȯ̃ , ü̃ magánhangzók nazális változatait jegyezzük : odzienie [ oʒ́ė̃ńe ] " ruha " , zongora [p']Ʉ ", joński [ɪ̯ȯ̃ɪ̯̃s'ḱi] "Ionic", junior [ɪ̯ü̃ńor] "junior" [96] . A múltban a szűkítettnek ( pochylony , ścieśniony ) nevezett ė , ä , ȯ hangok , amelyek a 16. században keletkeztek a hosszú magánhangzók helyén, az Új-Lengyelország korszakának kezdetéig önálló fonémák voltak [97] .

A kölcsönzött szavakban az [au̯], [eu̯] diftongusok jelenléte figyelhető meg, amelyek hiányoznak az anyanyelvi lengyel szavakban [~ 6] : auto „car”, autor „author”, Europa „Europe” [89] [98] .

Mássalhangzók

lengyel mássalhangzók ( spółgłoski ) (a fonémák helyzeti változatait zárójelben vesszük). A bal oldalon süket mássalhangzók , a jobb oldalon hangos [99] :

Artikulációs módszer ↓ labiális
_ 		labio-
fogászati 		fogászati Alv. Chambers. hátsó nyelv
robbanó p b
pʲ bʲ 		t d
( tʲ ) ( dʲ ) 		k g
kʲ gʲ
orr m
mʲ 		n
 ɲ
 ( ŋ )
( ŋʲ )
Remegő r
( rʲ )
afrikaiak t͡s
d͡z 		ʧdʒ
_ 		t͡ɕ
d͡ʑ
frikatívák f fʲ

v vʲ

sz ( sʲ ) ( zʲ )
 ʃʒ ( ʃʲ ) ( ʒʲ )
 ɕʑ _
 x
xʲ
Mozgó
approximants 		w
( wʲ ) 		j
Oldal l
( lʲ )

A tʲ , dʲ , sʲ , zʲ , ʃʲ , ʒʲ , rʲ hangok csak kölcsönzésekben fordulnak elő: plastik "műanyag", "műanyag", diwa "díva", "csillag", sinus "sine", zirytować "harag", suszi "sushi" ", żigolak " alphonse ", riposta "visszaüt". Az lʲ hang az l fonéma helyzetváltozata i és j előtti pozícióban [100] . A ŋ és ŋʲ hangok az n fonéma helyzetváltozataiként működnek a háttérnyelvi hangok előtt [101] .

A mássalhangzók párokat alkotnak a zöngésség / süketség (kivéve a szonoránsok és a zöngétlen x ) és a keménység/ lágyság szerint . A zöngés mássalhangzók kábultak a zöngétlenek előtt: główka [gu̯ufka] "fej", de głowa [gu̯ova] "fej"; a siketek a hangzók előtti pozícióban szólalnak meg: prośba [proźba] "kérés", de prosić [prośić] "kér" ( regresszív asszimiláció ). Kivételt képez a v és ž előtti helyzet ( w és rz ), amelyben a zöngétlen mássalhangzók megsüketítik a szomszédos zöngés mássalhangzókat ( progresszív asszimiláció ): świat [śf'at] "fény", "béke", twoja [tfoɪ̯a] "te" ; przód [pšut] "előtte", krzak [kšak] "bokor". A zöngés páros mássalhangzók elképednek a szó végén: stóg [stuk] "verem", de przy stogu [pšy stogu] "szénakazal közelében" [42] . Egyes esetekben a szonoráns zöngétlen változatának kiejtése vagy akár redukciója a zöngétlen mássalhangzók közötti és a szóvégi zöngétlen utáni helyzetnek köszönhető: wiatr [v'atŗ] "szél", krwawy [kŗfavy] "véres", myśl [myśļ]/[ myś] "gondolat", poszedł [pošetu̯]/[pošet] "(ő) ment" [102] [103] .

A következő zajos mássalhangzó előtti szavak találkozásánál a hangos mássalhangzók megdöbbennek, a zöngétlen mássalhangzók pedig megszólalnak: róg stołu [ruk‿stou̯u] „asztalsarok”, jak dobrze [ɪ̯ag‿dobže] „milyen jó”. Egy későbbi szonáns vagy magánhangzó előtt a szóközi fonetika zöngés és zöngétlen típusai ( fonetyka międzywyrazowa ) egyaránt lehetségesek. Lengyelország déli és nyugati részén (a poznańi és a krakkói szó szerinti kiejtésben , valamint a nagy-lengyelországi, kis- és sziléziai nyelvjárási beszédben) a végső zöngétlen mássalhangzó hangzik ( wymowa udźwięczniająca ): brat ojca [brad‿oɪ̯ca. ] "apa testvére", kot rudy [ kod‿rudy] "vörös macska". Lengyelország többi részén (a varsói kiejtésben és a mazóviai dialektusban) a szóvégi mássalhangzók kiejtésének általános szabályai érvényesek - a mássalhangzó süketül ( wymowa nieudźwięczniająca ): brat ojca [brat‿oɪ̯ca], kot rudy [kot‿rudy]. Az irodalmi norma mindkét kiejtési változatot megengedi. A szóközi fonetika zöngéd típusát az elöljáró-betűs kombinációkban Lengyelország-szerte feljegyezték: pod oknem [pod‿oknem] „az ablak alatt” [42] [104] [105] .

Az s , z frikatívok lágyság által regresszív asszimiláción eshetnek át : spać "alszik", de śpię "(én) alszom" [42] .

A lágy labiálisok nem helyezhetők más mássalhangzó elé vagy egy szó végére. Ugyanakkor a modern lengyel irodalmi nyelvben egyre szélesebb körben terjed a lágyság aszinkron kiejtése a labiálisban (amikor a palatális artikuláció késik a labiálishoz képest), leginkább a nem elülső magánhangzók előtt figyelhető meg, e előtt kevesebb és i előtt teljesen hiányzik [106] : piasek [p' ɪ̯asek] "homok", biały [b'ɪ̯au̯y] "fehér", wieś [v'ɪ̯ėś] "falu", miasto [m'ɪ̯asto] "város " vagy [p' ɪ̯ asek], [b' ɪ̯ au̯y], [v' ɪ̯ ėś], [m' ɪ̯ asto ] [107] [108] .

A lengyelben legfeljebb négy mássalhangzó kombinációja lehetséges egy szó elején ( źdźbło [źǯbu̯o] "tő") és legfeljebb öt mássalhangzó a szó közepén és végén ( przestępstwo [pšestempstfo] "bűn") [42 ] [109] . Számos szóban és alakban a mássalhangzó-kombinációk leegyszerűsödnek: jabłko [ɪ̯apko] "alma", sześćset [šeɪ̯set] "hatszáz", warszawski [varšask'i] "Varsó" [110] .

Prozódia

 A hangsúly a lengyelben  dinamikus, a verbális hangsúly rögzített ( paroxiton ) és szinte mindig a szó utolsó előtti szótagjára esik: ˈgałąź ("ág") - gaˈłązka ("gally") - rozgałęˈziony ("elágazó") [111] [112 ] . Ez alól kivételt képeznek a következő esetek [110] [113] [114] :

  • a jelző múltbeli többes számú igealakban -śmy , -ście végződésű igealakban ; kötőszó formáiban; az összetett számok egyes formáiban a hangsúly a szó végétől a harmadik vagy negyedik szótagra esik: wiˈdzieliśmy / wiˈdziałyśmy ("láttuk"), ˈbylibyśmy / ˈbyłybyśmy ("voltunk volna"), ˈsześciuset ("hatszáz" ");
  • a görög-latin -yka / -ika , -yk / -ik kölcsönzésekben a hangsúly a végétől a harmadik szótagra esik: graˈmatyka ("nyelvtan"), teoˈretykom ("teoretikusok");
  • a hangsúlyt a harmadik szótagra helyezik számos szóban is, például rzeczposˈpolita ("köztársaság"), uni'wersytet (egyetem), ˈocean ("óceán"), ˈw ogóle ("általános") stb. ;
  • az utolsó szótag egyes kölcsönzésekben és rövidítésekben hangsúlyos [115] .

A köznyelvi beszédben erős a tendencia, hogy a második szótagot a végétől kezdve hangsúlyozzák minden formában és szóban [94] . A többszótagú szavakban lehetséges a másodlagos kezdőhangsúly (az első szótagon), ami egyértelműen megnyilvánul például a szónoklatban és a hangsúlyokban : ˌekonoˈmiczny ("gazdasági"), valamint a cseh és szlovák nyelv hatása. (ahol a hangsúly az első szótagon van) Felső-Szilézia és Kis-Lengyelország határmenti dialektusaiban  - az úgynevezett ˌpodskakiˈwanie ("ugrás"). A teljes értékű szavakhoz kapcsolódó enklitikumok (partikula się , névmási rövid alakok, partikulák és mozgó személyvégződések) mindig hangsúlytalanok; a nie negatív részecske és az egyszótagú szavak előtti pozícióban lévő elöljárók hangsúlyozhatók: ˈnie wiem („nem tudom”), ˈdo was („neked”), ˈbez nich („nélkülük”), koˈło mnie („közel” én”) stb. [110] [116]

Morfológia

A lengyel nyelvben hagyományosan tíz beszédrész van : főnév ( rzeczownik ), melléknév ( przymiotnik ), számnév ( liczebnik ), névmás ( zaimek ), határozószó ( przysłówek ), ige ( czasownik ), elöljárószó ( przyimek ), kötőszó ( spó ) , részecske ( partykuła ), közbeszólás ( wykrzyknik ) [117] .

A nyelvtani hagyomány a lengyelben három nemet különböztet meg: hímnemű ( rodzaj mėski ), nőnemű ( rodzaj żeński ) és semleges ( rodzaj nijaki ) [118] . V. Manczak öt nemet azonosít, a hímet személyes-férfi ( męskoosobowy ), állat-hím ( męskozwierzęcy ) és tárgy-hím ( męskorzeczowy ) csoportokra osztja. A személyes férfinem szavaiban az akuzatívus mindkét számban egyenlő a genitivussal; állat-hím szavakban csak egyes számban, többes számban - névelő; a hímnemű dolog szavaira mindkét számban - névelő [119] [120] .

A ragozott beszédrészeknek hat eset és egy hagyományosan esetnek is tekintett vokatív alakja van [121] :

  • névelő  - mianownik ( mianować -ból  - névre, névre);
  • genitív  - dopełniacz ( dopełniać szóból  - kiegészíteni);
  • dativus  - celownik ( cel  - cél szóból);
  • accusative  - biernik (a brać -ból  - venni);
  • kreatív  - narzędnik (a narzędzie szóból  - eszköz);
  • helyi  - miejscownik ( miejsce szóból  - hely);
  • szószóló  - wołacz ( wołać szóból  - hívni).

A modern lengyel nyelvtanokban és tankönyvekben a vokatív eset az utolsó helyen szerepel, de korábban az ötödik helyen szerepelt, a ragozás után [122] .

Ezenkívül megkülönböztetik az értékvesztés kategóriáját, amely speciális alakok jelenlétében fejeződik ki a személyes hímnemű főnevek névelői és vokatív többes számában: urzędniki az urzędnicy „tisztviselők” helyett , łotry a łotrzy „gazemberek” helyett . Az ilyen formák általában jelölve vannak, és megvetést vagy tiszteletlenséget fejeznek ki. Egyes főnevekből csak depresszív alakok képezhetők: darmozjady "paraziták", grbasy "kövér férfiak". Nem minden főnévnek van ilyen negatív konnotációjú alakja, egyesek számára semlegesek: zuchy "jól sikerült", wnuki "unokák", chłopaki "fiúk". A főnév depresszív alakjához szükség van a mondat többi tagjának depresszív alakjára is, amelyek egyetértenek vele: te dwa łotry przeklęte uciekły a ci dwaj łotrzy przeklęci uciekli nem depresszív alakkal „ez a két átkozott barom megszökött” [123] .

Főnév

A lengyel nyelvű főnévnek a szám és a kisbetűk ragozási kategóriái vannak, amelyek a nem, az animáció és a férfias személy kategóriáit osztályozzák (a modern nyelvtanban az utolsó három a nem kategóriájába tartozik) [124] .

Egy mai lengyel főnévnek csak két szám van: egyes szám ( liczba pojedyncza ) és többes szám ( liczba mnoga ). A kettős szám ( liczba podwójna ) néhány emléke azonban fennmaradt - ręce (kezek) *ręki és rękoma ( kezek) helyett rękamival együtt [125] . Ezenkívül a kettős szám maradványai frazeológiai egységekben is megtalálhatók, például mądrej głowie dość dwie słowie ("két szó elég egy okos fejhez"), ahol a dwie słowie kifejezés  a kimerevített forma szemléletes példája. kettős szám többes számú függvényében (a normál többes szám a dwa słowa ). Az oroszhoz hasonlóan itt is vannak a singularia tantum főnevek , amelyekben csak az egyes szám van, és a pluralia tantum , amelyekben csak a többes szám.

Egy adott név megszólításában a vokatívust általában a névelő helyettesíti [125] .

A nőnemű főnevek deklinációja [126] :

Szilárd altípus Lágy altípus
egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h.
Jelölő zona zony ziemia ziemie gospododyni gospododynie nem c noce nic nici
Birtokos zony zon ziemi ziem gospododyni lord nocy nocy nici nici
Részeshatározó Zonie Zonom ziemi ziemiom gospododyni gospododyniom nocy nocom nici niciom
Tárgyeset Zóna zony ziemię ziemie lord gospododynie nem c noce nic nici
Hangszeres Zona Zonami ziemią ziemiami gospododynia gospododyniami noca nocami nicia nicmi
Helyi Zonie sonach ziemi ziemiach gospododyni gospododyniach nocy nocach nici niciach
Vokativusz Zono zony ziemio ziemie gospododyni gospododynie nocy noce nici nici

Az egyes szám datívuszában és helyi eseteiben az -e végződés előtt a labiális mássalhangzók meglágyulnak, a többi pedig a következőképpen váltakozik: t / / ć (herbata - herbacie), d / / dź (broda - brodzie), s / / ś (rzęsa - rzęsie) , z//ź (łza - łzie), n//ń, r//rz (góra - górze), ł//l (siła - sile), k//c (rzeka - rzece), g//dz (droga - drodze), ch//sz (cecha - cesze), st//ść (pasta - paście), sł//śl (Wisła - Wiśle), zd//źdź (bruzda - bruździe), sn//śń (wiosna - wiośnie). Ugyanakkor a gyökérben lévő a magánhangzó váltakozhat e-vel ( a lechitikus transzpozíció szerint) [127] .

Semleges főnevek ragozása [128] :

Szilárd altípus Lágy altípus
egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h.
Jelölő drzewo drzewa Zebranie Zebrania polrocze polrocza jablko jablka kurczę kurczeta akvárium akvárium
Birtokos drzewa drzew Zebrania zebrán polrocza polroczy jablka jablek kurczęcia kurczat akvárium akvárium
Részeshatározó drzewu drzewom zebraniu zebraniom polroczu polroczom jablku jablkom kurczęciu kurczętom akvárium akvárium
Tárgyeset drzewo drzewa Zebranie Zebrania polrocze polrocza jablko jablka kurczę kurczeta akvárium akvárium
Hangszeres drzewem drzewami zebraniem zebraniami polroczem polroczami jablkiem jablkami kurczęciem kurczętami akvárium akváriumok
Helyi drzewie drzewach zebraniu Zebraniach polroczu polroczach jablku jablkach kurczęciu kurczętach akvárium akvárium
Vokativusz drzewo drzewa Zebranie Zebrania polrocze polrocza jablko jablka kurczę kurczeta akvárium akvárium

A hímnemű főnevek deklinációja [129] :

kemény típus puha típus
egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h. egységek h. pl. h.
Jelölő csapkodni chlopi ptak ptaki fonem fonemy Widz widzowie sloń elefánt kraj kraje
Birtokos chlopa chlopow ptaka ptakow fonemu telefonkaszál Widza özvegy Slonia sloni Kraju krajow
Részeshatározó chlopu chlopom ptakowi ptacom phonemowi telefonanya Widzowi widzom sloniowi sloniom Krajowi krayom
Tárgyeset chlopa chlopow ptaka ptaki fonem fonemy Widza özvegy Slonia sloni kraj kraje
Hangszeres chlopem chlopami ptakiem ptakami fonémem phonemami Widzem widzami sloniem sloniami krajem Krajami
Helyi clopie chlopach ptaku ptakach Phonemie phonemach widzu Widzach sloniu Sloniach Kraju krajach
Vokativusz clopie chlopi ptaku ptaki Phonemie fonemy widzu widzowie sloniu elefánt Kraju kraje
  • R. p. formájában. h. hímnemű végződés -a fogad el animált főneveket, játékok, táncok, edények, hónapok, gyümölcsök, gombák, eszközök, mértékek nevét: piték  - psa , hokej  - hokeja , walc  - walca , płaszcz  - płaszcza , brzuch  - brzucha , maj  - maja , wzmacniacz  - wzmacniacza (utótag -acz ). -u végződés  - a legtöbb kölcsönzés, amely nem tartozik a fenti kategóriákba, valamint a hét napjainak nevei, elvont, valódi és verbális főnevek: bank  - banku , poniedziałek  - poniedziałku , ból "pain" - bólu , miód "méz" - miodu , tétel "repülés" - lotu [130] ;
  • D. o. formájában. h. az első ragozású főnevek túlnyomó többsége -owi -ra végződik . Kivételek - pan , brat , chłopiec , świat , czort , diabeł , kot , lew , pies , Bóg  - végződésű -u [131] ;
  • P. p. egységekben. h. -e végződésű főneveket az úgynevezett b , p , w , f , m , n , ł , r , s , z , d , t etimológiailag kemény mássalhangzókon alapul . Az első 6 mássalhangzó egyszerűen lágyul, a többi morfológiailag lágy megfelelőivel (lágy és megkeményedett mássalhangzókkal) váltakozik: ł  - l , r  - rz , s  - ś , z  - ź , d  - dź , t  - ć . Az -u végződést a -k , -g , -c , -rz , -cz , -dz , -dź , -l , -ć , -ś , -ź , -ż , -ń törzsű főnevek veszik fel . Ez alól kivételt képeznek a pan , syn és dom szavak , amelyekben az -u végződés az egyes szám elöljáróban szerepel [132] ;
  • A szóforma néhány kivétellel megegyezik a helyivel: Bóg - (o) Bogu - Boże! [133] ;
  • A névelős többes szám alakjában az -e végződést a lágy és megkeményedett mássalhangzók alapú főnevek kapják (kivéve a személyes hímneműeket -ec : Niemiec "német" - Niemcy , krawiec "szabó" - krawcy ): wzmacniacz "erősítő" - wzmacniacze , rabuś "rabló" - rabusie . Az -owie végződést férfi vezetéknevek, egyes szakmák, címek, nemzetiségek, rokonsági nevek veszik fel ( aptekarz "gyógyszerész" - aptekarzowie , Belg "belga" - Belgowie , mąż "férj" - mężowie ). A legtöbb főnév az -i / y ragozást kapja ebben az alakban . Ezek a nevek etimológiailag kemény mássalhangzón alapulnak; ugyanakkor a személyesen hímnemű főnevek -i végződést kapnak (a megkeményedett -y után ), a tővégi mássalhangzó pedig morfológiailag lágy egyezéssel váltakozik ( k esetén c , g  - dz , h és ch  - ś ): chłop "paraszt" - chłopi , Polak  - Polacy , filolog  - filolodzy , Włoch "olasz" - Włosi . A nem személyes hímnemű és élettelen, tömör mássalhangzóval rendelkező főnevek -y ragozást kapnak váltakozások nélkül: pies  - psy , stół  - stoły [134] .
Név melléknév

A lengyel melléknevek megegyeznek a főnevekkel a nemben, a számban, a kisbetűben, az animációban/élettelenségben és a férfi személy kategóriájában [135] .

Az egyes számban a nőnemű melléknévi alakok állnak szemben a hímnemű és a semleges alakokkal (ez utóbbiak között csak a névelős és a jelzős esetekben figyelhető meg a különbség). Többes számban, a nemek közötti különbségek hiányában ellentét van a férfi nem személyes hímnemű főneveivel megegyező melléknevek és a nőnemű, semleges nemű és nem személyes hímnemű főnevekkel megegyező melléknevek között. neme [136] .

A nowy "új" és a tani "olcsó" melléknevek dekliniciója [137] [138] [139] :

ügy Egyedülálló Többes szám
férfias Semleges nem Nőies Személy szerint férj. Személytelen-férj.
Jelölő nowy / tani nowe / tanie nowa / tania nowi / tani nowe / tanie
Birtokos nowego / taniego nowego / taniego nowej / taniej nowych / tanich nowych / tanich
Részeshatározó nowemu / taniemu nowemu / taniemu nowej / taniej nowym / tanim nowym / tanim
Tárgyeset élettelen nowy / tani nowe / tanie nową / taną nowych / tanich nowe / tanie
zuhany nowego / taniego
Hangszeres nowym / tanim nowym / tanim nową / taną nowymi / tanimi nowymi / tanimi
Helyi nowym / tanim nowym / tanim nowej / taniej nowych / tanich nowych / tanich

A melléknevek típusa szerint a melléknévi eredetű főnevek (vezetéknevek, keresztnevek, foglalkozások, helynevek stb.), sorszámok, melléknévi igenévek és általános névmások is elutasítottak [136] .

Csökkentő mellékneveknél esetenként tőbeli váltakozások is előfordulnak. A többes névelő személy-hím alakjában a lágy és megkeményedett mássalhangzós tővel rendelkező mellékneveknél a váltakozás csak a tőben fordul elő -sz  - sz // ś -be (lehet ż // ź váltakozása is ) , az egyéb melléknevek alakjai tővel egy lágy és megkeményedett a mássalhangzó a tő változása nélkül jön létre. Ezeket a mellékneveket az -i végződés jelenléte jellemzi ( -y a keményedés után). A kemény mássalhangzók mellékneveinek tövében váltakoznak: n // n(i) , m // m(i) , p // p(i) , b // b(i) , w // w(i) , t / / c(i) , d // dz(i) , s // s(i) , ł // l(i) , r // rz(y) , k // c(y) , g / / dz (y) , st // ść , sł // śl , ch // s(i) . A melléknevek minden formája ebben az esetben az -i végződés segítségével jön létre (kivéve az r , k , g alapú -y végződésű mellékneveket ). Emellett a tő magánhangzójának váltakozásai is megjegyezhetők - o // e . A k , g hátnyelvi mássalhangzók alapjaiban a női nem névelői, akuzatívus és hangszeres eseteinek melléknévi alakjai kemény mássalhangzóval, az összes többi alak minden nemben - lágy mássalhangzóval jön létre [140] .

A melléknevek összehasonlításának fokai

A kvalitatív jelzőket az összehasonlítási fokozatok speciális ragozott formái jellemzik : a pozitív fokú melléknevek ( stopień równy ) és a belőlük képzett komparatív ( stopień wyższy ) és felsőfokú ( stopień najwyższy ) melléknevek [141] [142] . Az összehasonlítás fokozatait morfológiai (utótag) és analitikai (leíró) módszerekkel alakítjuk ki [143] :

  • a morfológiai módszerben a melléknevek összehasonlító fokát az -(ej)sz- utótag és a megfelelő nem végződésének a pozitív fokozat alapjához adva képezzük: ładny "szép" - ładniejszy , ładniejsza , ładniejsze ; twardy "kemény" - twardszy , twardsza , twardsze . A -k- , -ek- , -ok- toldalékkal rendelkező mellékneveknél az összehasonlító fokozatot az -sz- tőhöz való hozzáadásával képezzük: głęboki "mély" - głębszy , głębsza , głębsze . Számos melléknévnél az alakokat -ejsz- és -sz- utótaggal is megjegyezzük : czysty "clean" - czystszy / czyściejszy stb. A tővégi mássalhangzóknál lehetséges a váltakozás: ł // l , n // ń , s // ż , g // ż , r // rz , st // ść , sn // śń és mások, a tőben lévő magánhangzók váltakozása is lehetséges: o // e , a // e , ą // ę , e / / ø . Egyes jelzőknek van szupletív összehasonlító alakja: dobry "jó" - lepszy , lepsza , lepsze ; zły "rossz" - gorszy , gorsza , gorsze és mások. A szuperlatívusz foka úgy jön létre, hogy az összehasonlító melléknév alakjához a naj- előtagot adjuk: ładny  - ładniejszy  - najładniejszy ; wesoły "vidám" - weselszy  - najweselszy ; dobry  - lepszy  - najlepszy ;
  • az elemzési módszerben a melléknevek összehasonlító fokát úgy alakítjuk ki, hogy a melléknév pozitív fokát a bardziej szóval kombináljuk ( bardzo "nagyon"): jasny "világos" - bardziej jasny . A szuperlatívusz foka a melléknév pozitív fokának a najbardziej szóval való kombinálásával jön létre : jasny  - najbardziej jasny . Elemző módon az úgynevezett kicsinyítő fokozatot - a melléknév pozitív fokának az mniej és najmniej szavakkal kombinálva alkotják meg : niski "alacsony" - mniej niski "kevésbé alacsony" és najmniej niski "legkevésbé alacsony" [143] .
A melléknevek rövid alakjai

Egyes melléknevek a hímnemű egyes szám alakjában speciális rövid ragozott alakokat képezhetnek ( rzeczownikowe formy przymiotników , formy predykatywne ): gotowy "kész" - jest gotowy / gotów , zdrowy " egészséges " - jest rówłl , / -peny pelen . Számos melléknév csak ilyen rövid alakban fordul elő: rad "örülök", wart "érdemes". [144] [145]

Számok

A következő számnevek kategóriáit ( liczebnik ) [146] különböztetjük meg :

  • mennyiségi ( główne ): jeden "egy", dwa "kettő" , trzy "három";
  • sorszám ( porządkowe ): pierwszy "első", drugi "második", trzeci "harmadik";
  • tört ( ułamkowe ): pół "fél-", półtora "másfél", ćwierć "negyed";
  • kollektív ( zbiorowe ): dwoje "kettő", troje "három", czworo "négy";
  • sokaság ( wielorakie ): trojaki "háromszoros", sześcioraki ;
  • többszörös ( wielokrotne ): trzykrotny "háromszoros", stokrotny "százszoros";
  • többes szám ( mnożne ): potrójny "hármas", poczwórny "négyes";
  • határozatlan ( nieokreślone ): kilka "több", kilkadziesiąt "több tíz".

A számok nemek és kis- és nagybetűk szerint változnak. Emellett a dwa , trzy és cztery számneveknek lehetnek depresszív és nem depresszív formái a személyes férfinemben: dwaj chłopi és dwa chłopy [147] .

A számok nem változnak számokkal. A jeden látszólag kivétel , azonban a jedni és a jedne "egy" többes számú alakok a névmás alakjai, nem a számnév, vagy a pluralia tantum ( jedne sanie "egy szán") főnevekkel összhangban lévő alakok , és ennek megfelelően ugyanazon belül. paradigma szerint, ha csak egy szám alakja van, az többes szám. Hasonlónak tűnő kivételt képeznek a tysiąc , milion , miliard , bilion szavak , amelyek többes számban állnak számnevekkel ( dwa tysiące "kétezer"), de ilyen helyzetben nem maguk a számnevek, hanem főnevek [148] .

Számok egytől huszonegyig [149] :

mennyiségi Sorrendi Kollektív
Nem személyes-férfias formák Személyes-férfi formák
egy jeden (m.), jedna (nőstény), jedno (s.) pierwszy
2 dwa (p. p., s. p.), dwie (nő) dwaj, dwoch drugi dwoje
3 trzy trzej, trzech trzeci troje
négy cztery czterej, czterech czwarty czworo
5 pięć pieciu kár picioro
6 szesk sześciu szosty szescioro
7 siedem siedmiu sziodmiás siedmioro
nyolc osiem osmiu osmy osmioro
9 dziewic dziewięciu dziewiaty dziewiecioro
tíz dziesic dziesicciu dziesiaty dziesiecioro
tizenegy jedenascie jedenastu jedenasty jedenascioro
12 dwanascie dwunastu dwunasty dwanascioro
13 trzynascie trzynastu trzynasty trzynascioro
tizennégy czternascie czternastu czternasty czternascioro
tizenöt piętnascie pietnastu pietnasty piętnaScioro
16 szesnascie szesnastu szesnasty szesnascioro
17 siedemnascie siedemnastu siedemnasty siedemnascioro
tizennyolc osiemnascie osemnastu osiemnasty osiemnascioro
19 dziewiętnaście dziewiętnastu dziewiętnasty dziewiętnaScioro
húsz dwadzieścia dwudziestu dwudziesty dwadzieścioro
21 dwadzieścia jeden dwudziestu jeden dwudziesty pierwszy

Számok harminctól egymilliárdig:

mennyiségi Sorrendi Kollektív
Nem személyes-férfias formák Személyes-férfi formák
harminc trzydzieści trzydziestu trzydziesty trzydzieścioro
40 czterdzieści czterdziestu czterdziesty czterdzieścioro
ötven pięćdziesiąt pięćdziesięciu pięćdziesiąty pięćdziesięcioro
60 sześćdziesiąt sześćdziesięciu sześćdziesiąty sześćdziesięcioro
70 siedemdziesiat siedemdziesięciu siedemdziesiaty siedemdziesiecioro
80 osiemdziesiat osiemdziesięciu osiemdziesiąty osiemdziesiecioro
90 dziewięćdziesiat dziewięćdziesicciu dziewięćdziesiąty dziewięćdziesiccioro
100 sto stu setny
101 sto jeden stu jeden sto pierwszy
200 dwiescie dwustu dwusetny, dwochsetny
300 trzysta trzystu trzechsetny
400 czterysta czterystu czterechsetny
500 pięćset piciuset pięćsetny
600 sześćset szesciuset sześćsetny
700 siedemset siedmiuset siedemsetny
800 osiemset osmiuset osiemsetny
900 dziewięćset dziewięciuset dziewięćsetny
1000 tysiac tysięczny
1 000 000 millió milliós
2 000 000 dwa miliony kétmillióan
1 000 000 000 milliárd miliardowy

Az "egy" szám elhatározása:

ügy Egyedülálló Többes szám
férfias Semleges nem Nőies Személyes-férfi formák Nem személyes-férfias formák
Jelölő jeden jedno jedna jedni jedne
Birtokos jednego jedney jednych
Részeshatározó jednemu jedney jednym
Tárgyeset élettelen jeden jedno jedna jednych jedne
zuhany jednego
Hangszeres jednym jedna jednymi
Helyi jednym jedney jednych

A "kettő", "három", "négy", "öt" számnevek levonása [150] :

ügy Két Három Négy Öt
Személyes-férfi formák Semleges nem és személytelen férfias forma Nőies Személyes-férfi formák Nem személyes-férfias formák Személyes-férfi formák Nem személyes-férfias formák Személyes-férfi formák Nem személyes-férfias formák
Jelölő dwaj, dwoch, dwu dwa dwie trzej trzy czterej cztery pieciu pięć
Birtokos dwoch, dwu trzech czterech pieciu
Részeshatározó dwom, dwom, dwu trzem czterem pieciu
Tárgyeset twoch dwa dwie trzech trzy czterech cztery pieciu pięć
Hangszeres dwoma dwiema, dwoma trzema czterema pięcioma, pięciu
Helyi dwoch, dwu trzech czterech pieciu

A gyűjtőszámok kompatibilitása korlátozott. Csak a következő helyzetekben használhatók [151] :

  • személyes hímnemű főnevekkel, ha a szóban forgó csoport mindkét nemből áll ( dwoje studentów "tanuló és diák");
  • -ę végződésű főnevekkel, amelyek általában bébi állatokat vagy gyerekeket jelölnek, valamint a zwierzę , bydlę , dziecko szavakkal ;
  • általában -stwo végződésű párnevekkel ;
  • némi pluralia tantummal ;
  • néhány más főnévvel, pl. oko , ucho , ramię , niebożę , rodzeństwo .

A kollektív számok levonása [152] :

két három négy
Jelölő dwoje troje czworo
Birtokos dwojga trojga czworga
Részeshatározó dwojgu trojgu czworgu
Tárgyeset dwoje troje czworo
Hangszeres dwojgiem trojgiem czworgiem
Helyi dwojgu trojgu czworgu
Névmás

A hagyományos nyelvtanban a lengyel névmásokat ( zaimek ) szemantika szerint osztályozzák. A következő számjegyek vannak kiosztva [153] [154] :

  • személyes ( osobowe ): ja , ty , my , wy , oni , one . Polsky megtartotta a protoszláv megkülönböztetést a személynévmások teljes és rövid (enklitikus) alakjai között: a mondat elején, elöljárószó után vagy logikai hangsúlyozással teljes alakokat használnak, minden más esetben rövidet. Az igéknél a személyes névmásokat leggyakrabban kihagyják (csak annak hangsúlyozására használják, hogy pontosan ki hajtja végre a cselekvést). A lengyel nyelv másik jellegzetes vonása az oni személy-férfi alak szembeállítása a többes szám 3. személyű névmás női tulajdonságú one alakjával;
  • reflexív ( zwrotne ): się ;
  • birtokosok ( dzierżawcze ): mój , twój , nasz , wasz , ich , jego , jej ;
  • demonstratívok ( wskazujące ): ten , ta , to , tamten , tam , tu , ów , tędy , taki ;
  • kérdő ( pytajne ): ki? co? jaki? ktory? gzie? kiedy? jak? ;
  • rokon ( względne ): kto , co , ktory ;
  • határozatlan ( nieokreślone ): ktoś , coś , jakiś , gdzieś , kiedyś , cokolwiek ;
  • negatív ( przeczące ): nic , nikt , żaden , nigdy , nigdzie .

Formális szempontból a névmások a következőkre oszlanak: [154] :

  • névmások: kto , coś , ja ;
  • melléknévi igenévek: który , twój , wasz ;
  • névmások-számnevek: ile , kilka ;
  • határozói névmások: jak , jakoś .

Személyes (első és második személyű) és visszaható névmások ragozása [155] [156] :

ügy Egyedülálló Többes szám visszaváltható
1. személy 2. személy 1. személy 2. személy
én Ön Mi Ön Magamat
Jelölő ja ty az én wy —
Birtokos mnie, mię ciebie, cie minket volt siebie, sie
Részeshatározó mnie, mi tobie, ci nam wam sobie
Tárgyeset mnie, mię ciebie, cie minket volt siebie, sie
Hangszeres mną toba nami wami soba
Helyi mnie Tobie minket volt sobie

A mię formát a modern lengyel nyelvben réginek vagy modorosnak érzi, pasticshoz vagy tréfából használják [154] .

Harmadik személyű személyes névmások ragozása [155] [156] :

ügy Egyedülálló Többes szám
férfias Semleges nem Nőies Személy szerint férj. Személytelen-férj.
Ő Azt Ő az Ők
Jelölő tovább o nem rajta oni egy
Birtokos jego/niego, menj jego/niego, menj jej/niej ich/nich ich/nich
Részeshatározó jemu/niemu, mu jemu/niemu, mu jej/niej im/nim im/nim
Tárgyeset jego/niego, menj je/nie ją/nią ich/nich je/nie
Hangszeres nim nim nica nimi nimi
Helyi nim nim niej semmi semmi

Elavultak a doń , przezeń , weń alakok , amelyek az on névmás ragozási esetének elöljárókkal való kombinációja [157] .

Ige

A lengyel igétől (az ige névalakjaiban eset is van ) megkülönböztetik az aspektus , a hangulat , az idő , a személy , a szám , a hang , a nem és a hímnemű személy kategóriáit [158] .

Az ige három személyben (1., 2. és 3.) és két számban ( egyes és többes szám ) változik. Ereklyékként a lengyel ige megőrizte a kettős alakokat , amelyeket a modern beszélők többes számú alakként érzékelnek, csak archaikus, ólengyel. Jerzy Owsiak lengyel újságíró tévéműsora például a Róbta, co chceta, czyli rockandrollowa jazda bez trzymanki címet viselte . Nevében a semleges róbcie "do" és chcecie "akarom" helyett archaikus róbta és chceta használatos [159] . Ráadásul, szintén nem eredeti funkciójukban, ezeket a végződéseket néhány lengyel nyelvjárás megőrizte [~ 7] [160] , így az ilyen végződésű formákat a modern írók használhatják stilizációra [161] . Stilisztikai célokra az archaikus többes szám 1. személyű -em , -im / -ym [162] alakja is használható .

A beszélgetőpartner vagy beszélgetőpartnerek udvarias megszólítása érdekében az ige 3. személyű alakjait (a 2. személyű alakok is elfogadhatók) a pan (férfira utalva), pani (nőre), panowie (férfiakra) szavakkal kombinálva , panie (nőknek), państwo ( férfiaknak és nőknek együtt): państwo wiedzą / państwo wiecie "tudod" [163] .

A visszaható igéket a się partikulával képezzük [164] . Ugyanez a partikula, hozzáadva az ige harmadik személyű alakjához (a semleges nem múlt idejében), segít a személytelen mondatok kialakításában : Tu się nie pali „Itt tilos dohányozni” [165] .

A lengyel igének két törzse van : a jelen idő és az infinitivus törzse . Az elsőből keletkeznek a jelen idő, az egyszerű jövő idő, a felszólító mód, a jelen idejű, a valós igenév alakjai. A másodmúltból - múlt, régmúlt, összetett jövő idők, kötőszó, múlt igenév, passzív igenév és infinitivus [166] .

Kilátás

Az igéknek két alakja van: tökéletesítő ( aspektus dokonany) és imperfektív ( aspekt niedokonany ). Vannak kétszólamú igék (például , ofiarować "feláldoz, adományoz"), valamint olyan igék, amelyeknek nincs aspektuspárja (például ocknąć się "ébred", spodziewać się "vár, remél"). A fajpárok előtagokkal ( robić "do" - zrobić "készít"), utótagokkal ( kiwać "bólogat" - kiwnąć "bólogat", dać "ad" - dawać "ad"), a gyökér váltakozásaival ( zebrać "összegyűjt" - zbierać "összegyűjt") vagy szuppletiv ( brać "vesz" - wziąć "vesz", kłaść "tesz" - położyć "rak", widzieć "látni" - zobaczyć "látni") [167] [168] .

Fogadalom

A lengyelben két (valódi és passzív ) vagy három (az első két reflexív) hangot különböztetnek meg.

A passzív hang ( strona bierna ) csak tranzitív igékben keletkezik . Alakjai a być "leni" és a zostać "változni" passzív igenevekből és segédigékből állnak : jestem zmęczony "Fáradt vagyok", książka została napisana "a könyv meg van írva". A być igével rendelkező passzív alakok az alanynak a leírt cselekvésből adódó állapotát hangsúlyozzák, míg a zostać igével rendelkező alakok magát  a cselekvés tényét hangsúlyozzák. Passzív formák léteznek minden időre és hangulatra [169] .

A reflexív hangon ( strona zwrotna ) a reflexív igék formáit értjük, például kąpię się „fürdök” (az aktív hang: kąpię „fürdök” , a passzív hang: jestem kąpany „megfürdik”) [170] .

ragozások

Korábban a lengyel igéket általában négy ragozásra ( koniugacja ) osztották az egyes szám első és második személy végződésének aránya szerint (I ragozás: -ę , -esz ; II ragozás: -ę , -isz ; III ragozás: - am , -asz ; IV ragozás: -em , -esz ). A modern munkák J. Tokarsky osztályozását követik [171] . Eszerint a lengyel igék 11 ragozásra oszlanak [172] [173] [174] :

  1. tematikus magánhangzóval -a- (többes szám 3. személy -aj- ) ( czytać "olvasni");
  2. tematikus magánhangzóval -e- (többes szám 3. személy -ej- ), múlt idővel -a/e- ( rozumieć "értsd");
  3. tematikus magánhangzóval -eje- (egyes szám 1. személy és többes szám 3. személy -ej- ), -a/e- múlt időben ( siwieć "szürke");
  4. az -owa- utótaggal infinitivusban, -uj- jelen időben ( kupować "vásárolni");
  5. a -nie- képzővel jelen időben, -ną- infinitivusban, -ną-/-nę- múlt időben ( ciągnąć "húz", "húz");
  6. tematikus magánhangzóval -i/y- ( robić "tenni");
  7. tematikus magánhangzóval -i/y- jelen időben, -e- infinitivusban, -a/e- múlt időben ( widzieć "látni");
  8. az -iwa-/-ywa- utótaggal váltakozva -uj- ( wymachiwać "integetés");
  9. az -a- tematikus magánhangzóval az infinitivusban, az -e- jelen időben ( łapać "elkapni", "megragadni");
  10. szinkron szempontból átláthatatlan szerkezetű igék csoportja ( bić "ver", chwiać "pump", ciąć "vág", "hack", "vág", dąć "fúj", dożyć "túlél", gnić "rothad", "parázslik", grzać "meleg", kląć "esküdöm", kuć "kovácsol", lać "önt", objąć "ölel", "ölel", obsiać "koca", obuć "cipő", odczuć " érezni”, pić „inni” , pluć „köpni”, wziąć „elvenni”, zacząć „kezdeni”, żąć „aratni”);
  11. tematikus -e- magánhangzóval vagy anélkül jelen időben ( drzeć "szakad", dostrzec "észrevesz", mleć "darál", móc "tudni", obleźć "elaludni", "lehúz", obnieść " bekerít ”, „cipelni” , obsiąść „leülni”, obtłuc „leütni”, „levágni”, obwieść „kör”, darab „kemence”, pleć „gyom”, pleść „szövés”, strzyc „vágás”, tłuc „összetörni”, „összetörni”, strzec „őrzni”).

Ezen kívül vannak szabálytalan igék, amelyek egyik csoporthoz sem tartoznak, például chcieć "akar", jechać "menni" , spać "alszik", być "legyen" [175] .

Csoport
én II III IV V VI VII VIII IX x XI
1. egység h. czytam rozumiem siwieję kupuję cigagnę robikus widze wymachuję wiążę biję tlukę
2. egység h. czytasz rozumiesz siwiejesz kupujesz ciagniesz robisz Widzisz wymachujesz wiążesz bijesz tłuczesz
3. egységek h. czyta rozumie siwieje kupuje ciagnie robi Widzi wymachuje wiąze bije tłucze
1. pl. h. czytamy rozumiemy siwiejemy kupujemy ciagniemy Robimy Widzimy wymachujemy Wizelemy bijemy tłuczemy
2. pl. h. czytacie rozumiecie siwiejecie kupujecie ciagniecie robicie Widzicie wymachujecie wiążecie bijecie tłuczecie
3. pl. h. czytaja rozumieja siwieja kupuja ciągną robia widza wymachuja wiążą bija tłuką
Idő

Három időt különböztetünk meg: múlt ( czas przeszły ), jelen ( czas teraźniejszy ) és jövő ( czas przyszły ) [176] . Ezenkívül a szakirodalom időnként a hosszú múlt időt ( czas zaprzeszły ) használja, amely egy olyan múltbeli cselekvést jelöl, amely egy múltbeli cselekvés előtt történt [177] .

A múlt idő a protoszláv perfectet folytatja , míg a segédige alakjai összenőttek az ł-i igenévvel, és az ige egyfajta személyes végződéseivé váltak [178] . A być "be" ige ragozása múlt időben:

Arc egységek szám pl. szám
férj. nemzetség női nemzetség vö. nemzetség személyesen-férj. nőies-dolog.
1 bylem bylam *byłom [~ 8] [179] byliśmy bylyśmy
2 byleś bylaś *byłoś bylicie bylyscie
3 byl byla bylo byli byly

A tövek végződésekkel való összeolvadása a múlt idejű formák képzésében hiányos; a -m , -ś , -śmy , -ście végződések lekerülhetnek az igéről, és más szavakat is összekapcsolhatnak a mondatban (kérdőszavak, kötőszavak, személyes névmások): Czyśmy się spóźnili?  — Czy się spoźniliśmy? "Késésben vagyunk?"; Ugyanaz a zrobił  - Sam a zrobiłeś "Te magad csináltad" [180] .

A múlt idő egyes formáinak kialakulását váltakozások kísérik: myśleć "gondolkodni" - myślał "gondolta" - myśleli "gondolkodtak" - myślały "ők (nem emberek) gondolkodtak"; trzeć "dörzsölni" - tarł "dörzsölte"; płynąć "úszni" - płynął "úszott" - płynęli "ők úsztak" - płynęły "ők (nem férfiak) úsztak"; mleć " őrölte" - mełł " őrölte" - mełli "őrölték " - mełły "ők (nem férfiak) őrölték" [181] .

A múlt idő úgy jön létre, hogy a szemantikus ige múlt idejéhez hozzáadjuk a być ł-alakját [182] . A modern lengyel nyelvben az ige ezen alakjait rendkívül ritkán használják.

Ragozás múlt időben a czytać "olvasni" ige példájával:

Arc egységek szám pl. szám
férj. nemzetség női nemzetség vö. nemzetség személyesen-férj. nőies-dolog.
1 czytalem był czytalam byla *czytałom było [~ 8] czytaliśmy byli czytalyśmy byly
2 czytaleś był czytałaś była *czytaloś było czytaliście byli czytałyście były
3 czytal był czytala byla czytalo bylo czytali byli czytaly byly

A tökéletesítő igék jövő idejét (egyszerű) a jelennel azonosan alkotjuk: robię „teszem” - zrobię „megcsinálom”. Az imperfektív igékből (összetett) jövőt analitikusan kétféleképpen alakítjuk ki: a być segédigét hozzáadva az infinitivushoz vagy a ł-résznévhez, azaz a będę robić és a będę robił "megcsinálom" [183] ​​[184] . A robić "tenni" ige ragozása jövő időben:

Arc egységek szám pl. szám
być + ł- résznév być + infinitivus być + ł- résznév być + infinitivus
férj. nemzetség női nemzetség vö. nemzetség személyesen-férj. nőies-dolog.
1 będę robil będę robila *będę robilo [~ 8] będę robic będziemy robi będziemy robily będziemy robic
2 będziesz robil będziesz robila *będziesz robilo będziesz robic będziecie robi będziecie robily będziecie robic
3 będzie robil będzie robila będzie robilo będzie robic będa robi będą robily będą robic
hajlamok

A lengyelben három módozat létezik: jelző ( tryb orzekający , oznajmujący ), kötőszó ( tryb warunkowy , przypuszczający ) és felszólító ( tryb rozkazujący ) [185] .

A kötőszó a ł-résznévből, a by partikulából és a személyes végződésekből áll. Ugyanakkor a by partikula személyes végződéssel elválasztható az ł-résznévtől, és a mondat első szava mögé helyezhető, vagy kötőszóhoz csatolható ( Chciałbym, żebyś się znalazł na moim miejscu. Zaraz byś inaczej śpiewał. „Bárcsak te lennél a helyemben azonnal másképp énekelnék.") [186] [187] .

Arc egységek szám pl. szám
férj. nemzetség női nemzetség vö. nemzetség. személyesen-férj. nőies-dolog.
1 bylbym bylabym *byłobym [~ 8] bylibyśmy bylybyśmy
2 byłbyś bylabyś *bylobyś bylibyscie bylybyscie
3 bylby bylabby byloby byliby bylyby

A felszólító mód a jelen idő szárából a nulla végződéssel ( -ij/-yj , ha a tő mássalhangzó-csoportra végződik) egyes szám 2. személyben, a -my 1. személyben és a -cie végződések felhasználásával alakul ki . a 2. személyű többes szám. Például mów „beszéljünk” – mówmy „beszéljünk” – mówcie „beszéljünk”; pracuj "dolgozunk" - pracujmy "dolgozzunk" - pracujcie "dolgozzunk"; krzyknij "kiáltás" - krzyknijmy "kiáltsunk" - krzyknijcie "kiáltás". A felszólító mód egyes formáinak kialakulását váltakozások kísérik: robić "tenni" - rób "megtenni", stać "állni" - stój "megállni", być "lenni" - bądź "lenni". Egyes igékből a felszólító alakok nem szabványosak: wiedz „tud”, jedz „enni”, miej „van”, chciej (a felszólító ige a chcieć „akar” igéből), weź „vesz”, zrozum „érteni” [ 188] .

Ezen kívül van egy leíró alakja a felszólításnak, amely a niech/niechaj "enged" partikula és az ige jelen vagy jövő idejű személyes alakjainak kombinálásával jön létre: niech pyta "hadd kérdezzen", niech pytają "enged kérdezik" [189] [190] .

Nem személyes formák

Az infinitivus ( bezokolicznik ) a legtöbb igénél -ć utótaggal képződik , csak egyes - -c (például biec "futni" , piec "sütő", spostrzec "észrevenni" stb.) [191] [ 192] .

A valódi igenév csak imperfektív igékben keletkezik a jelen idejű tőből a -ąc- toldalék és a generikus végződések segítségével [193] . A jelen idő gerundi igenéve (az egyidejűség gerundi igenéve) is kialakul, csak nincs generikus végződése [194] [195] .

A passzív igenevést az -(o)n- és -t- utótagok és általános végződések felhasználásával képezzük: czytany "olvasott", widziany "látott", robiony "készült", wypity "részeg" [196] [197] .

A múlt idejű gerundja (az elsőbbség gerundja) a legtöbb ige esetében a -wszy utótagú infinitivus szárából jön létre . A XI. osztályú igéknél az ł alakból -szy utótaggal képezik [194] [198] .

Adverb

A lengyel határozószavak minőségi ( jakościowe ) és körülményes ( okolicznościowe ) kategóriákra oszlanak . Néhány határozószónak lehetnek összehasonlítási fokai [199] .

Elöljárószavak

A prepozíciókat három csoportra osztják [200] [201] :

  • egyszerű (primitív) elsődleges: bez "nélkül", dla "for", do "before, in, to", ku "to", między "beween", na "on", nad "above", o "about", od "from", po "to, after", pod "under", przed "before, before", przez "through", przy "at", w "to", z "from, from", za "beyond" );
  • összetett elsődleges: pomiędzy „ között ”, ponad „felül”, popod „alatt”, pośród „között”, spod „alulról”, spomiędzy „miatt”, spoza „miatt”, sprzed „alulról” , wśród „között ", zza "mivel";
  • másodlagos: blisko 'közel', dookoła 'körül', naprzeciw 'ellentétben', na wprost 'jobban ellen', mimo 'dacára' , obok 'közel', podczas 'közben', pomimo 'annak ellenére', powyżej ' fent", poniżej "lent", skutkiem "eredményeként", wewnątrz "belül", wobec "viszonylag", wzdłuż "együtt" , zewnątrz "kívül" , dzięki "köszönöm", zamiast "ahelyett".

A mássalhangzóra végződő elsődleges prepozíciók hangozhatnak - felépíthetik a magánhangzót a végén -, ha az őket követő szó mássalhangzók csoportjával kezdődik: nade wszystko " legtöbb", ode mnie "tőlem", przede mną "előttem" , we wtorek "kedden", ze swoim "az övével" [202] .

Egyes elöljárószavak csak egy esettel, mások kettővel (jelentéskülönbséggel), a za elöljárószó pedig akár hárommal is kombinálhatók (genitivus, accusative és instrumental) [200] [202] .

Szakszervezetek

A lengyel kötőszók lehetnek koordinatívak ( spójniki współrzędne : i "és", ale "de", lecz "de", jednak "azonban", natomiast "de"), amelyek nyelvtanilag homogén egységeket kötnek össze, és alárendelők ( spójniki podrzędne : ponyważ ", mert, mivel", bo "mióta; mert", dlatego że "mert"), amelyek nem csak nyelvtanilag homogén egységek összekapcsolására szolgálnak [203] [204] .

Részecskék

A partikulák a lengyel nyelvi hagyományban a beszéd állandó részét képezik, amelynek fő funkciója a megnyilatkozás jelentésének módosítása. A részecskék általában nem rendelkeznek saját feszültséggel, és proklitikák vagy enklitikumok [205] .

Közbeszólások

A közbeszólások a lengyelben érzelmeket ( oj , brr ), akaratot ( hej , stop ) fejeznek ki, vagy hangokat imitálnak ( bzz , chlup , ciach ) [206] .

Szintaxis

A lengyel nyelv különbséget tesz egyszerű és összetett mondatok között . Ezenkívül a javaslatokat az üzenet célja és a szerkezeti diagramok szerint osztályozzák.

Egyszerű mondat

A lengyel nyelvészet hagyományában az egyszerű mondatok közül az ige személyalakján alapuló tulajdonmondat ( zdanie ) és egy mondategyenértéke , vagy üzenet ( oznajmienie ), amelyek szerkezetében az ige személyalakja szerepel. hiányzik [207] .

Az egyszerű mondatok fő szerkezeti sémái közül kiemelkedik a név névelős alakban + az ige személyalakban ; név nemzőképzőben + ige személyalakban ; név névelőben + kopula + melléknév ; név névelőben + csomó + név névelőben / hangszeres eset : On jest Polakiem "Ő lengyel"; név névelőben + kopula + név közvetett esetben stb. [208]

Az egyszerű mondat ugyanazon szerkezeti modelljein alapuló narratív, felszólító és kérdő mondatokat saját szerkezeti és intonációs jellemzőik jellemzik. A kijelentő mondatok csökkenő, sőt alacsony hanglejtéssel , a kérdő mondatok alacsony, az ösztönző mondatok hangsúlyos hanglejtéssel rendelkeznek. Ezenkívül a kérdő mondatok jellemzik a kérdő névmások és partikulák jelenlétét, valamint egy speciális szórendet. A motívummondatok egy felszólító vagy szubjunktív módozat jelenlétét jellemzik felszólító jelentésben, motiváló részecskék ( niech és mások) és speciális szerkezeti sémák (például infinitív mondatok) jelenlétét [209] .

Összetett mondat

Összetett és összetett mondatokat különböztetünk meg a lengyel összetett mondatok között . Az összetett mondat alkotórészei közötti kapcsolat koordináló szakszervezetek segítségével és azok nélkül is megvalósul. Az összetett mondatok közé tartoznak többek között a homogén verbális predikátumokkal rendelkező mondatok, amelyek azonos alany-alannyal rendelkeznek: Stałem i patrzyłem „Álltam és néztem”. Az összetett mondatok közé tartoznak a főmondatból és egy vagy több mellékmondatból álló mondatok [210] .

Szókincs

A lengyel szókincs ( słownictwo ) a közszláv (a protoszlávból örökölt ), a nyugati szláv , a lechita és a lengyel eredetű szavakat tartalmazza. Ezek a szavak alkotják a lengyel lexikai összetétel fő és legstabilabb részét [211] . A protoszláv eredetű szókincs, beleértve a proto-indoeurópai szókincset és a protoszláv közösség korszakából származó kölcsönzéseket is , olyan szavakat tartalmaz, mint: ojciec "apa", mać "anya", kölyök "testvér", siostra "testvér" , obłok "felhő", "felhő", słońce "nap", ziemia "föld", wiatr "szél", rzeka "folyó", wieczór "este", zima "tél", piték "kutya", "kutya", krowa "tehén", lipa "hárs" , głowa "fej", oko "szem", kosa "kasza", pług "eke", wrota "kapu", wojna "háború", rozum "elme", ​​wola "akarat", wiara "hit", młody "fiatal" , wielki "nagy", miękki "puha", biały "fehér", czarny "fekete", dobry "jó", zły "rossz", "gonosz", widzieć "látni", słyszeć " hallani”, jeść „enni”, „enni”, wieźć „hordani”, być „leni”, uczyć „tanítani” és még sokan mások [212] [213] .

A lengyel szókincs egy része más nyelvekből származó kölcsönzésekből áll, elsősorban latinból , németből , csehből , angolból , franciából , olaszból . A kölcsönzések bizonyos nyelvekből a lengyel nyelv fejlődésének különböző történelmi korszakaiban fordultak elő, míg a kölcsönzött szókincs terjedelmében és a közélet különböző szféráihoz viszonyítva, valamint a hangzásbeli és morfológiai adaptáció mértékében is különbözött. A lengyel nyelvet a közvetlen szóbeli vagy írásbeli kölcsönzések mellett a nyomkövetés és a szemantikai kölcsönzés is jellemzi [211] .

Latin kölcsönszavak

A latin kölcsönzések a lengyel nyelv legrégebbi kölcsönzési rétegei közé tartoznak. A (gyakran görög eredetű ) latinizmusok a 11. század óta jelentek meg a lengyel nyelvben – elsősorban a vallásos keresztény és tudományos szókincs jutott be a lengyel nyelvbe közvetlenül a latinból, de gyakran cseh, német és más nyelveken keresztül is: anioł "angyal", kościół „templom”, ofiara „áldozat”, szkoła „iskola”, adat „dátum”, tablica [214]tábla”, stb.„ architekt „architect”, dokument „document”, „act” ", dyspozycja "rend", edukacja "oktatás", "oktatás", forma "forma", religia "vallás", termin "term" stb. [215] A 18. század végétől, amikor a nyelv hatása gyengülni kezdett, és a latin nyelv a mai napig főként csak a nemzetközi szókincs forrása ( radiofonia "broadcasting") [211] [216] .

Cseh kölcsönszavak

Szinte minden cseh nyelvi kölcsönzés az ólengyel korszakban jelent meg a 14. századig. A bohémizmusok közé tartoznak a közönséges szláv gyökerű cseh magánhangzós szavak, valamint nagyszámú latin és német eredetű szó, elsősorban a könyvszókincs területén (amelyek közül nem mindegyik maradt fenn a mai napig) [211] : zwłaszcza „főleg”, szívós "lázadó", hańba (eredetileg lengyel gańba ) "szégyen", "szégyen", jedyny (eredeti lengyel jedziny ) "az egyetlen", hojny "nagylelkű", obywatel (eredeti lengyel obywaciel ) "polgár", serce (eredeti lengyel ) sierce ) „szív”, własność „tulajdon” stb. [217]

Német kölcsönszavak

A germanizmusok lengyel nyelvbe való behatolása minden történelmi korszakban megfigyelhető volt, de a német nyelv hatása különösen jelentős volt az ólengyel időszakban (XIII-XV. század) [211] . A következő szókincsterületeket különböztetjük meg, amelyekben aktív volt a német szavak elsajátítása [218] [219] :

  • a gazdasági és gazdasági élet, a városszervezés és -gazdálkodás szférája (igazgatási szerkezettel, kereskedelemmel, szakmákkal és mesterségekkel, hadsereggel és haditengerészettel stb. kapcsolatos lexikon): wójt „ voit ”, burmistrz „ burgomester”, ratusz „ városháza”; handel "kereskedni", rachować "számolni", "számolni", waga "mérleg", reszta "maradék"; malarz "művész", ślusarz "lakatos", mur "fal" , rura "cső", cegła "tégla"; szturm "roham", żołnierz "katona", żagiel "vitorla" stb.;
  • háztartási szféra (háztartási cikkekhez, főzéshez, ruházathoz, mértékegységekhez, az ember lelki és érzelmi életéhez stb. kapcsolódó szókincs): talerz „tányér”, zegar „óra”, kubeł „vödör”, szuflada „fiók”, pudło "doboz"; smalec "olvasztott disznózsír"; kołnierz "gallér", fartuch "kötény"; mila "mérföld", cal "hüvelyk"; żart "vicc", frasować się "feldúlni" stb.

A német nyelvből vett kölcsönzések száma a közép-lengyel és az újlengyel korszakban csökken, azonban ezekben az időszakokban a német nyelv maradt a legfontosabb kölcsönzési forrás a lengyel dialektusokat beszélők számára, amely gyakran előfordult a különböző időkben Poroszország fennhatósága alatt álló területeken. ( Nagy-Lengyelország , Mazuria ) és Ausztria-Magyarország ( Felső-Szilézia , Dél - Kis-Lengyelország ) [87] . A középlengyel kölcsönzések a szókincs ugyanazon köreiből származó szavakat tartalmaznak, mint az ólengyel korban: druk „pecsét”, fortel „trükk”, gatunek „nemzetség”, „fajta”, „kategória”, gwałt „erőszak”, herszt „vezető” ”, kram 'stálló', prasa 'prés' , stempel 'bélyeg', 'bélyeg', szyba 'ablaküveg' stb. [220] Néhány új lengyel korszak német kölcsönzése a lengyelek nyelvéből a porosz, ill. Lengyelország osztrák részei behatoltak a közös lengyel beszélt nyelvbe: frajda "öröm", fajnie "csodálatos", heca "hochma", "mulatság" stb. Ezen túlmenően a Nowopol-korszakot nagyszámú nyomorék megjelenése jellemzi. németből: czasopismo < német.  Zeitschrift "magazin", parowóz < német.  Dampfwagen , językoznawstwo < német  Sprachkunde "nyelvészet", przedłożyć < német.  vorlegen "bemutatni", "behozni" stb. [87] [221]

Olasz kölcsönszavak

A lengyel nyelvbe a legtöbb kölcsönzés a XIV-XVII. század középső lengyel korában, olaszból került be, szókincs a zene, művészet, tudomány, divat, bankszektor stb. területéről (sok részük később eltűnt): ária „aria”, bariton „bariton”, szerenád „szerenád”, akwarela „akvarell” , fontanna „szökőkút” , impreza „esemény”, gracja „beauty”, „grace”, bransoleta „ karkötő”, bomba „bomba”, szpada „kard” , bank „bank” stb. [222]

Francia kölcsönszavak

A francia szókincs kölcsönzései a 17. századtól kezdtek behatolni a lengyel nyelvbe: fryzjer "fodrász", frykas "csemege", deboszować "sétálni", "kirándulni" stb. A francia kölcsönzések legaktívabb penetrációja A 18. század közepétől a 19. század közepéig a gallicizmusok az élet különböző területeit fedik le (színház, divat, kulináris és még sok más): bagaż "poggyász", awans "növelés", bluza "blúz", bilet "jegy" , biuletyn "bulletin", biuro "iroda", "iroda", kariera "karrier", aleja "sikátor", krawat "nyakkendő" , parada "felvonulás", egységes "forma", "egyenruha", galanteria "lovagiasság", kostium "jelmez", parfüméria " parfümbolt ", lájk "likőr", omlett "omlett" żandarm " csandár ", witraż "ólomüveg", riport, "riport", "esszé", fesztivál "fesztivál", uwertura " nyitány " stb. [ 222] [223] .

Török kölcsönök

A török ​​nyelvekből származó kölcsönzések már az ólengyel korban megjelentek a lengyelben, de főszámuk a 17. században (gyakran ukrán, ritkábban a magyar nyelv közvetítésével) behatolt a lengyel szókincsbe: chan "khan" , bohater "hős", dżuma "pestis" , kaftan "caftan ", wojłok "filc", buhaj "bika", "bika", buława "buzogány", haracz "tribute" stb. [222]

keleti szláv kölcsönszavak

A lengyel nyelvben az ukrán és az orosz lexikai elemek kölcsönzéseit jegyezték fel.
Az ukrán szókincset legaktívabban a közép-lengyel időszakban kölcsönözték (a kreszi nyelvjárásokon keresztül ): czereśnia "cseresznye", czupryna "haj", huba "tinder", duby "nonsense", duży "nagy" stb. , de ezek száma jelentősen csökkent: hołubić "élőhalott", "galamb", bałakać "beszélgetés" stb. [222]
Az új lengyel korszakban jelennek meg a lengyel nyelvű orosz kölcsönök. A 19. században egyaránt képviselik őket a közvetlen kölcsönzések - odkrytka "levelezőlap", mig "pislogás", okutać "borítékolás", és pauszpapírok - wziąć fortecę "vegye be az erődöt" zdobyć fortecę helyett , okazywać pomoc "segítséget nyújt" a nieść pomoc helyett a lengyelek beszédébe hatolva Lengyelország oroszországi részén. A 20. század második felében, a Lengyel Népköztársaság megalakulása után az orosz nyelvből vett kölcsönzéseket figyelték meg, főleg publicisztikai és köznyelvi stílusban – például a nieprawidłowy „rossz” jelzővel kombinálva. stosunek "hozzáállás" főnév a niewłaściwy "rossz" helyett, az ilyen lexémák kölcsönzésében a köznyelvi beszédekben, mint például: pierepałki "nehézségek, bajok", barachło "szemét" stb. [87]

Angol kölcsönszavak

A lengyel nyelvben időben legkésőbb angol nyelvű kölcsönzések megjelenése jellemzi az Új-Lengyelország időszakát. Az első anglicizmusokat más nyelveken (német, francia stb.) kölcsönözték: sterling "sterling", dżokej "jockey" stb. A modern lengyel nyelv kölcsönzési forrása. A lengyel nyelvbe angolból származó szavak az élet legkülönfélébb területeit fedik le - tudomány, technológia, sport, populáris kultúra és még sok más: bar "bar", bobslej "bobsleigh", brydż " híd ", finisz "finish", fokstrot " foxtrot , futbol "futball", jazz "jazz", hit "hit", komfort "comfort", lider "leader", prezydent "president", steward "steward", mityng "rally", evezős " kerékpár ", start " start" , hétvége "hétvége" stb. [87] [211] [224]

Tanulmánytörténet

Az első kísérletek a lengyel nyelv tanulmányozására a 15. és a 16. század elején írt helyesírási értekezések voltak: a krakkói kanonok és a krakkói egyetem rektora, Jakub Parkoshovits értekezése 1440- ben és S. Zaborovsky értekezése , 1518 , latinul jelent meg, melynek célja a helyesírási normák bevezetése volt [70] [225] . A 16-17. században megjelentek nyelvtanok, amelyek a lengyel nyelv leírását adták: P. Statorius-Stoensky ( Polonicae grammatices institutio , 1568) - a lengyel nyelv első valódi nyelvtana, M. Volkmar nyelvtana ( Compendium linguae polonicae , 1594), F. Meunier-Meninsky ( Grammatica seu Institutio Polonicae Linguae , 1649 ) nyelvtana , az első lengyel szerző, J.K. A 18-20. század leghíresebb nyelvtana: O. Kopchinsky nyelvtana ( Gramatyka dla szkół narodowych , 1778) az egyik első lengyel nyelvtan, amelynek szerzője számos, ma is használatos nyelvtani kifejezést alkotott; Y. Mrozinsky nyelvtana ( Pierwsze zasady gramatyki języka polskiego , 1822), amelyet Z. Klemensiewicz „a lengyel nyelv első tudományos nyelvtanának” nevezett; A. Krynsky nyelvtana ( Gramatyka języka polskiego , 1900) [84] . A 20. században V. Doroševszkij jelentős mértékben hozzájárult a lengyel nyelv szinkron leíró grammatikájának területéhez. Z. Topolinskaya [227] munkája a nyelvtani szerkezet tanulmányozásával foglalkozik .

A lengyel lexikográfia kialakulásának kezdete a szótárak összeállítása volt, a 14. századtól kezdve: Murmeliusz szótára ( Dictionarius ... variarum rerum ... cum Germanica atque Polonica interpretatione , 1526), ​​J. Monczynski szótára ( Lexicon latino -polonicum , 1565), G. Knapsky szótára ( Thesaurus polonolatinograecus seu promtuarum linguae latinae et graecae Polonorum usui acconodatum , 1621) [70] [73] . A Novopol-korszak leghíresebb szótárai a következők: S. B. Linde 1807-1814-es szótára (S. B. Linde kínálta az összehasonlító szláv lexikográfia első komoly példáit); M. Orgelbrand által 1861-ben szerkesztett szótár (az ún. "Vilnai szótár"); A. Krynsky, V. Nedzvetsky és Ya. Karlovics szótára 1900-1927-ből (az ún. "Varsói szótár"); szótár, szerkesztette V. Doroševszkij 1958-1969; szótár, szerkesztette M. Shimchak 1978-1981 [84] .

A lengyel dialektológia 20. század eleji fejlődése K. Nitsch nevéhez fűződik, az első lengyel regionális nyelvi atlasz (M. Malecki és K. Nitsch Kárpátalja atlasza) megalapozta a nyelvtan tanulmányozását. nyelvjárások a nyelvföldrajz módszereivel [227] . A második világháború után létrehozták a lengyel nyelvjárások kis atlaszát (1957-1970). Z. Stieber , S. Urbanczyk , K. Deina és más tudósok jelentősen hozzájárultak a lengyel dialektológia fejlődéséhez .

A lengyel nyelv névtani vizsgálatai közül kiemelkedik S. Rospond helynévtani munkája és V. Taszycki antroponímia szótára [227] .

A lengyel nyelv történetének kérdéseit T. Ler-Splavinsky , Z. Klemensevics , S. Slonsky , J. Rozvadovsky , P. Zvolinsky művei tükrözik.

Példák szövegekre

A. Mitskevich "Akkerman Steppes" ( A. A. Fet fordítása ):

Eredeti Fordítás

Wpłynąłem na suchego przestwór oceanu;
Wóz nurza się w zieloność i jak łódka brodzi:
Śród fali łąk szumiących, śród kwiatów powodzi,
Omijam koralowe ostrowy burzanu.

Już mrok zapada, nigdzie drogi, ni kurhanu;
Patrzę w niebo, gwiazd szukam, przewodniczek łodzi;
Tam z dala blyszczy obłok, tam jutrzenka wschodzi…
To blyszczy Dniestr, hogy weszła lampa Akermanu!

Stójmy!… Jak cicho!… Słyszę ciągnące żurawie,
Ktorych, szerző: nie dościgły źrenice sokoła;
Słyszę, kędy się motyl kołysa na trawie,

Kędy wąż śliską piersią dotyka się zioła…
W takiej ciszy tak ucho natężam ciekawie,
Że słyszałbym głos z Litwy… Jedźmy, nikt nie woła!

Felemelkedek a száraz óceán kiterjedésére,
És a zöldben a csónakom úgy merül, mint egy csónak,
Zöld füvek között és virágok között suhanni,
A korallszigetek megkerülése a gyomoktól.

Már alkonyat - sem az ösvény, sem a halom nem látszik;
Egy csillag nem világítja meg az utat, hanem engem?
Felhő van a távolban, látom a villámot?
Aztán felragyog a Dnyeszter: Ackerman lámpája feltámadt.

Milyen csendes! - Várjunk. - Hallom a csorda rohanását:
Hogy daruk; a sólyom nem találja meg őket pupillával.
Hallom a moly mozgását a füvön

Csúszós keblével pedig végigkúszik a zölden.
Olyan csend, ami a meghallgatáson is tükröződhet
És egy hívás Litvániából... De nem, senki sem fog hívni.

" Tűz és kard " G. Senkevich :

Rok 1647 był to dziwny rok, w którym rozmaite znaki na niebie i ziemi zwiastowały jakoweś klęski i nadzwyczajne zdarzenia. Współcześni kronikarze wspominają, iż z wiosny szarańcza w niesłychanej ilości wyroiła się z Dzikich pól i zniszczyła zasiewy i trawy, co było przepowiednią napadów tatarski. Latem zdarzyło się wielkie zaćmienie słońca, a wkrotce potem kometa pojawiła się na niebie. W Warszawie widywano też nad miastem mogiłę i krzyż ognisty w obłokach; odprawiano więc posty i dawano jałmużny, gdyż niektórzy twierdzili, że zaraza spadnie na kraj i wygubi rodzaj ludzki. Nareszcie zima nastała tak lekka, że ​​​​najstarsi ludzie nie pamiętali podobnej. W południowych województwach lody nie popętały wcale wód, które, podsycane topniejącym każdego ranka śniegiem wystąpiły z łożysk i pozalewały brzegi. Padały czeste deszcze. Step rozmókł i zmienił się w wielką kałużę, słońce zaś w południe dogrzewało tak mocno, że - dziw nad dziwy! — województwie bracławskiem i na Dzikich polach zielona ruń okryła stepy i rozłogi już w polowie grudnia. Roje po pasiekach poczęły się burzyć i huczeć, bydło ryczało po zagrodach. A Tymczasem na polach nie działo się nic nadzwyczajnego i nie było innych walk i potyczek jak te, które się odprawiały tam zwykle, ao których wiedziały tylko orły, jastronybie, kruz polinyzęzwi. 1647 furcsa év volt. Csodálatos jelenségek a földön és a mennyben nagy szerencsétlenségeket és rendkívüli eseményeket vetítettek előre. Az akkori krónikások megemlítik, hogy tavasszal hatalmas számú sáska jelent meg a Vadföldeken, amelyek az összes termést elpusztították; így mindig a tatárok bevonulása előtt történt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt, majd nem sokkal ezután egy üstökös jelent meg az égen. Varsóban tüzes koporsó és kereszt jelent meg a felhők között a város felett; az emberek böjtöltek és alamizsnát adtak. Azt mondták, hogy egy fertőzés meglátogatja az országot, és elpusztítja az emberi fajt. Végre olyan meleg volt a tél, hogy még az öregek sem emlékeztek ilyenre. A déli vajdaságokban nem tartott vissza a víz, az olvadó hóból kinőtt folyók elhagyták medrét és elöntötték a partokat. Gyakran esett az eső. A sztyepp egyetlen hatalmas tócsává változott, a nap délben annyira felmelegített, hogy - a csodák csodája! - a Pozsonyi Vajdaságban és a Wild Fieldsben a zöld ruhába öltözött sztyepp december közepén. Méhrajok kezdtek zümmögni a méhészetekben, szarvasmarhák mocorogtak az istállókban. Amikor így úgy tűnt, hogy az egész természet teljesen megváltozott, az emberek Ruszban, rendkívüli eseményekre számítva, nyugtalanul nézték a Vadmezőket. Innen több, mint bármely másik oldalon veszélyre lehetett számítani. A mezőkön pedig akkoriban semmi különös nem történt, nem olyan csaták és összecsapások, mint amilyenek ott gyakran előfordultak, és amelyekről csak sasok, sólymok, varjak és vadállatok tudtak. (Fordította : V. M. Lavrov , " Orosz gondolat ", 1885, január, 175-176. o., 1. rész)

Lásd még

Jegyzetek

Hozzászólások
  1. ↑ Fehéroroszországban a lengyelül beszélő 126,5 ezer ember közül a 2009-es népszámlálás szerint 16,91 ezren beszélik a lengyelt anyanyelvként.
  2. ↑ Az eredeti helyesírás megtartva.
  3. ↑ A gęsi szó ebben az esetben melléknév; Mikolaj Rey szembeállítja a latint (ami a "libanyelv" hangjára emlékeztette) a lengyel beszéddel.
  4. ↑ Az orrhangzókra a lengyelben az úgynevezett aszinkron kiejtés jellemző, melyben a fő (orális) és orrartikuláció időben nem esik egybe, az orrrezonancia pedig későn jelentkezik.
  5. ↑ Korábban a lengyel nyelv akadémiai leírásaiban a nazális magánhangzókat önálló fonémáknak tekintették. Különösen a ǫ és (ę) fonémák szerepelnek Z. Stieber munkáiban, amelyek közül az utolsó zárójelben van, és „nem kötelező”-nek nevezik.
  6. ↑ Az olyan alakokban, mint a dał „adott”, a daj „ad”, az ał [au̯], aj [au̯] csoportok nem diftongusok, mivel a morfémák határán vannak : da—ł , da—j .
  7. ↑ A jelző és felszólító módok többes szám 1. személyű -va és többes szám 2. személyű -ta dualisának genetikai hajlításai a kis-lengyelországi és a mazóviai dialektusokban ismertek. Ugyanakkor a Tarnobrzegtől keletre lévő kislengyel nyelvjárások -va betűs alakjainál egészen a közelmúltig megmaradt a kettősség jelentése.
  8. ↑ 1 2 3 4 Az egyes szám 1. és 2. személyű semleges igék alakjai olyan potenciális formák, amelyek képezhetők, de a gyakorlatban nem használatosak.
Források
  1. ↑ 1 2 3 Európa  Tanács . — A sz. szerződéssel kapcsolatban tett nyilatkozatok listája. 148. Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája. Az eredetiből archiválva : 2012. november 24.  (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Nationalencyklopedin  (svéd) . — Polska. Letöltve: 2013. augusztus 31. Az eredetiből archiválva : 2014. július 5..  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  3. ↑ Voltak kísérletek cirill ábécé létrehozására (lásd lengyel cirill )
  4. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek/ Comrie B., Corbett G.. - London, New York: Routledge, 1993. - 686. o.
  5. ↑ 1 2 3 4 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // Nyelvi enciklopédikus szótár / V. N. Yartseva főszerkesztő . - M .: Szovjet Enciklopédia , 1990. - 685 p. — ISBN 5-85270-031-2 .
  6. ↑ 1 2 3 Główny Urząd Statystyczny  (lengyel) . — Narodowy Spis Powszechny Ludności i Mieszkań 2011. Report z wynikow. P. - 108. Archiválva : 2012. november 20.  (Hozzáférés: 2012. november 20.)
  7. ↑ Texas Állami Történelmi  Egyesület . – Panna Maria, TX. Letöltve: 2012. december 25. Az eredetiből archiválva : 2012. május 20.  (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  8. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 1-2.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  9. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 1.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  10. ↑ Walczak B. Język polski na Zachodzie // Współczesny język polski / pod redakcją J. Bartmińskiego. - Lublin: Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej, 2001. - P. 565. - ISBN 83-227-1699-0 .
  11. ↑ Robert Booth. A lengyel lesz Anglia második nyelve  //  ​​The Guardian. — 2013.  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  12. ↑ Értesítő a Fehérorosz Köztársaság 2009. évi népszámlálási eredményeiről . — A Fehérorosz Köztársaság lakosságának nemzetiség és anyanyelv szerinti megoszlása. Az eredetiből archiválva : 2012. december 23.  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  13. ↑ Értesítő a Fehérorosz Köztársaság 2009. évi népszámlálási eredményeiről . — Népesség nemzetiség szerint és más nyelvek ismerete. Az eredetiből archiválva : 2013. augusztus 13.  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  14. ↑ Izrael. Nyelvek  (angol) . Etnológus: A világ nyelvei (17. kiadás) (2013). Letöltve: 2013. augusztus 31. Az eredetiből archiválva : 2015. február 21..  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  15. ↑ Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat . — 2010-es összoroszországi népszámlálás. 5. Az Orosz Föderáció lakosságának nyelvtudása. Letöltve: 2012. november 21. Az eredetiből archiválva : 2012. november 24..  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  16. ↑ Český statistický úřad  (cseh) (2011.03.26., aktualizálás: 2013.01.25). — Tab. 614b Obyvatelstvo podle věku, mateřského jazyka a pohlaví. Hozzáférés dátuma: 2013. január 25. Az eredetiből archiválva : 2013. február 1..  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  17. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 3.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  18. ↑ 1 2 3 4 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 5.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  19. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 3-4.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  20. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. V. 9. - M . : Moszkvai Könyvkiadó. un-ta, 1978. - S. 7.
  21. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel)  (hozzáférhetetlen link) . — Podstawy dialektologii. Dialekty i gwary ludowe a odmiany regionalne polszczyzny. Hozzáférés dátuma: 2012. december 28. Az eredetiből archiválva : 2013. január 5..  (Hozzáférés: 2012. december 28.)
  22. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel)  (hozzáférhetetlen link) . — Podstawy dialektologii. Typy i przykłady regionalizmów. Hozzáférés dátuma: 2012. december 28. Az eredetiből archiválva : 2013. január 5..  (Hozzáférés: 2012. december 28.)
  23. ↑ Urbańczyk S. Zarys dialektologii polskiej. — wyd. 5. - Warszawa: Polskie Wydawnictwo Naukowe, 1976.  - Wycinek mapy nr. 3.
  24. ↑ Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . - Ugrupowania dialektów i gwar polskich. Schematyczny podział dialektów polskich wg. Stanisława Urbańczyka (Lengyel nyelvjárások térképe, Stanisław Urbanczyk). Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  25. ↑ 1 2 3 4 5 6 Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . - Ugrupowania dialektów i gwar polskich. Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  26. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Mapa dialektow. Az eredetiből archiválva : 2012. február 22.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  27. ↑ 1 2 3 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 65-66. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  28. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 33-35.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  29. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 35.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  30. ↑ Handke K. Terytorialne odmiany polszczyzny // Współczesny język polski / pod redakcją J. Bartmińskiego. - Lublin: Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej, 2001. - P. 205.  (Hozzáférés dátuma: 2012. november 21.)
  31. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Leksykon. Mazurzenie. Archiválva az eredetiből 2012. október 17-én.  (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  32. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Leksykon. Fonetyka międzywyrazowa zróżnicowana regionalnie. Archiválva az eredetiből 2012. október 17-én.  (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  33. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 59. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  34. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 67-68. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  35. ↑ Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . - Ugrupowania dialektów i gwar polskich. Granice dialektów i gwar według Karola Dejny (Karol Dejny lengyel nyelvjárások térképe). Az eredetiből archiválva : 2012. december 27.  (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  36. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 68-69. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  37. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 67. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  38. ↑ 1 2 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 2.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  39. ↑ Handke K. Terytorialne odmiany polszczyzny // Współczesny język polski / pod redakcją J. Bartmińskiego. - Lublin: Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej, 2001. - P. 211.  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  40. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN, 2007. - P. 24. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  41. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN, 2007. - S. 24-26. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  42. ↑ 1 2 3 4 5 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 10-11.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  43. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 12-13.
  44. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN, 2007. - P. 35-39. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  45. ↑ Karpowicz T. Kultura języka polskiego. Wymowa, ortografia, interpunkcja. - Warszawa: PWN, 2009. - P. 15. - ISBN 978-83-01-15716-6 .
  46. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 5-6.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  47. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 29. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  48. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 26. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  49. ↑ 1 2 3 4 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 26-29. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  50. ↑ 1 2 3 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 26-27. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  51. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 6.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  52. ↑ Sedov V.V. szlávok: Történelmi és régészeti kutatások . - M . : A szláv kultúra nyelvei, 2002. - ISBN 5-94457-065-2 .  (Hozzáférés: 2012. december 6.)
  53. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 36-37. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  54. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 112-126. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  55. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 33-46. — ISBN 83-229-1867-4 .
  56. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 6-7.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  57. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 36-42. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  58. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 126-135. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  59. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 79-87. — ISBN 83-229-1867-4 .
  60. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 269. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  61. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 55-57. — ISBN 83-229-1867-4 .
  62. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 283-286. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  63. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 96-104. — ISBN 83-229-1867-4 .
  64. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 274-276. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  65. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 89-93. — ISBN 83-229-1867-4 .
  66. ↑ Ingner.files.wordpress.com  (lengyel)  (downlink) . - Państwo Polskie za pierwszych Piastów (a lengyel állam térképe a Piastok alatt). Az eredetiből archiválva : 2012. december 11.  (Hozzáférés: 2012. december 27.)
  67. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 42-46. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  68. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 46-48. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  69. ↑ 1 2 3 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 24-26. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  70. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 4.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  71. ↑ Bańko, Mirosław. Slownik języka polskiego. Poradnia językow. Frazeologia. Polacy nie gęsi  (lengyel) . Państwowe Wydawnictwo Naukowe (1997-2014). Archiválva az eredetiből 2015. november 23-án.  (Hozzáférés: 2012. november 21.)
  72. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 7.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  73. ↑ 1 2 3 4 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 48-52. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  74. ↑ 1 2 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 7-8.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  75. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 135-141. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  76. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 135-138. — ISBN 83-229-1867-4 .
  77. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 286-289. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  78. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 158-168. — ISBN 83-229-1867-4 .
  79. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 277-279. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  80. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 145-150. — ISBN 83-229-1867-4 .
  81. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 168-172. — ISBN 83-229-1867-4 .
  82. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 8.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  83. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 52. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  84. ↑ 1 2 3 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 52-55. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  85. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 55. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  86. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 141-143. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  87. ↑ 1 2 3 4 5 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 289-290. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  88. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 279-283. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  89. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 9.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  90. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 687. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  91. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - S. 33-34. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  92. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - P. 37. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  93. ↑ Gussmann E. A lengyel nyelv fonológiája . - Oxford: Oxford University Press, 2007. - P.  2 -3. — ISBN 978-0-19-926747-7 .
  94. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 10.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  95. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 689. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  96. ↑ 1 2 Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - S. 51-54. — ISBN 83-01-12992-1 .
  97. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - P. 35. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  98. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - S. 31-32. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  99. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek / Comrie B., Corbett G.. - London, New York: Routledge, 1993. - 688. o.
  100. ↑ Gussmann E. A lengyel nyelv fonológiája . - Oxford: Oxford University Press, 2007. - P.  4 -6. — ISBN 978-0-19-926747-7 .
  101. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - S. 85-86. — ISBN 83-01-12992-1 .
  102. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - S. 42-43. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  103. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - S. 65-68. — ISBN 83-01-12992-1 .
  104. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - S. 87-89. — ISBN 83-01-12992-1 .
  105. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - S. 690-691. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  106. ↑ Gussmann E. A lengyel nyelv fonológiája . - Oxford: Oxford University Press, 2007. - P.  34-35 . — ISBN 978-0-19-926747-7 .
  107. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - P. 51. - ISBN 83-01-12992-1 .
  108. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - S. 46-47. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  109. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN , 2007. - S. 39-40. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  110. ↑ 1 2 3 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 20-21.
  111. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 10.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  112. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - P. 95. - ISBN 83-01-12992-1 .
  113. ↑ Gussmann E. A lengyel nyelv fonológiája . - Oxford: Oxford University Press, 2007. - P.  8 -10. — ISBN 978-0-19-926747-7 .
  114. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - S. 95-96. — ISBN 83-01-12992-1 .
  115. ↑ Gussmann E. A lengyel nyelv fonológiája . - Oxford: Oxford University Press, 2007. -  10. o . — ISBN 978-0-19-926747-7 .
  116. ↑ Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - P. 96. - ISBN 83-01-12992-1 .
  117. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 34-35.
  118. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 36.
  119. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 18. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  120. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 66-67. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  121. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 41-42.
  122. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 57. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  123. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 147-148. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  124. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M . : AST: East-West, 2006. - S. 35.
  125. ↑ 1 2 Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek/ Comrie B., Corbett G.. - London, New York: Routledge, 1993. - 696. o.
  126. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 65-69.
  127. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 63-64.
  128. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 58-63.
  129. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 46-49.
  130. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 21. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  131. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 24. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  132. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 25. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  133. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 26. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  134. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 19-20. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  135. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 53.
  136. ↑ 1 2 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 54.
  137. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 24.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  138. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN, 2007. - P. 160. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  139. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 705. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  140. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 56-57.
  141. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 56.
  142. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: PWN, 2007. - P. 161. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  143. ↑ 1 2 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 57.
  144. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 58.
  145. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 61. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  146. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 80-81. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  147. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 62-63. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  148. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 63. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  149. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 60-62. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  150. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. — M .: AST: East-West, 2006. — S. 87.
  151. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 64-65. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  152. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - P. 69. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  153. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2007. - P. 153. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  154. ↑ 1 2 3 Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 85. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  155. ↑ 1 2 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 25.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  156. ↑ 1 2 Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2007. - P. 154. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  157. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 86. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  158. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 105.
  159. ↑ Wydawnictwo Naukowe PWN SA  (lengyel)  (elérhetetlen link) . - Poradnia językowa. Az eredetiből archiválva : 2013. február 26.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  160. ↑ Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Opis dialektow polskich. Dialekt małopolski. Lasowiacy. Gwara regionu. Az eredetiből archiválva : 2013. február 26.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  161. ↑ Długosz Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 302.
  162. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szótárral) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - S. 88-90.
  163. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 710. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  164. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 112-113.
  165. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 712. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  166. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 82-83. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  167. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 106-108.
  168. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 81-82. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  169. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 149.
  170. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Konjugacja // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - 1003. o.
  171. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 87. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  172. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2007. - P. 130-131. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  173. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Konjugacja // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - S. 1045-1047.
  174. ↑ Jadacka H. Kultura języka polskiego. Fleksja, słowotwórstwo, składnia. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2009. - P. 93-97. - ISBN 978-83-01-14398-5 .
  175. ↑ Nagorko A. Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2007. - P. 131-132. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  176. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Konjugacja // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - S. 1001-1002.
  177. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - P. 124. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  178. ↑ Długosz Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. - Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. - Warszawa, 2006. - S. 305-309.
  179. ↑ Rada języka polskiego. Byłom, byłoś  (lengyel) . Az eredetiből archiválva : 2013. február 26.
  180. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. — M .: AST: East-West, 2006. — S. 136.
  181. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 118-123. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  182. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 711. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  183. ↑ Tikhomirova T.S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 138-139.
  184. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 125-127. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  185. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 108-109.
  186. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 144-145.
  187. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 132-133. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  188. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 142-143.
  189. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 144.
  190. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - P. 129. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  191. ↑ Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 714. - ISBN 978-83-01-15390-8 .
  192. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 116.
  193. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 147-148.
  194. ↑ 1 2 Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - P. 154. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  195. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 152.
  196. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 148-149.
  197. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - S. 149-152. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  198. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 151.
  199. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Przysłówek // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - S. 1110-1111.
  200. ↑ 1 2 Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv. - M. : AST: Kelet-Nyugat, 2006. - S. 154.
  201. ↑ Ermola V. I. Lengyel nyelvtan táblázatokban és diagramokban. - Szentpétervár. : KARO, 2011. - P. 162. - ISBN 978-5-9925-0662-4 .
  202. ↑ 1 2 Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Przyimek // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - 1107. o.
  203. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Spójnik // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - 1127. o.
  204. ↑ Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 2011. - P. 116. - ISBN 978-83-01-14576-7 .
  205. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Partykuła // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - P. 1099.
  206. ↑ Jadacka H., Markowski A., Zdunkiewicz-Jedynak D. Wykrzyknik // Słownik poprawnej polszczyzny. - Warszawa: PWN, 2010. - 1136. o.
  207. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 29.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  208. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 29-30.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  209. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 31.  (Hozzáférés időpontja: 2012. október 21.)
  210. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 33-34.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  211. ↑ 1 2 3 4 5 6 Tikhomirova T. S. A lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 32-33.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  212. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 55-57. — ISBN 83-229-1867-4 .
  213. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 269-272. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  214. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - P. 101. - ISBN 83-229-1867-4 .
  215. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 160-163. — ISBN 83-229-1867-4 .
  216. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 285-287. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  217. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 101-102. — ISBN 83-229-1867-4 .
  218. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 283-284. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  219. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 102-103. — ISBN 83-229-1867-4 .
  220. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 159-160. — ISBN 83-229-1867-4 .
  221. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 250-252. — ISBN 83-229-1867-4 .
  222. ↑ 1 2 3 4 Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 288-289. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  223. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 247-249. — ISBN 83-229-1867-4 .
  224. ↑ Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - S. 252-253. — ISBN 83-229-1867-4 .
  225. ↑ Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - S. 46-47. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  226. ↑ Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - S. 4-5.  (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  227. ↑ 1 2 3 Tolsztoj N. I. Szlavisztika // Nyelvi enciklopédikus szótár / Főszerkesztő V. N. Jartseva . - M .: Szovjet Enciklopédia , 1990. - 685 p. — ISBN 5-85270-031-2 .

Irodalom

  • Bańko M. Wykłady z polskiej fleksji. - Warszawa: PWN, 2011. - ISBN 978-83-01-14576-7
  • Długosz-Kurczabowa K., Dubisz S. Gramatyka historyczna języka polskiego. — III. - Warszawa: Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego, 2006. - ISBN 978-83-235-0118-3 .
  • Gussmann E. A lengyel nyelv fonológiája. - Oxford University Press, 2007. - P. 367. - (The Phonology of the World's Languages). — ISBN 978-0-19-926747-7 .
  • Nagorko A Zarys gramatyki polskiej. - Warszawa:PWN, 2007. - 331 S. -ISBN 978-83-01-15390-8.
  • Ostaszewska D., Tambor J. Fonetyka i fonologia współczesnego języka polskiego. — wydanie pierwsze. - Warszawa: PWN , 2000. - 125 p. — ISBN 83-01-12992-1 .
  • Rothstein R. Lengyel // A szláv nyelvek. - London, New York: Routledge, 1993. - P. 686-756.
  • Walczak B. Zarys dziejów języka polskiego. — II poprawione. - Wrocław: Wydawnictwo Uniwersytetu Wrocławskiego, 1999. - 305 p. — ISBN 83-229-1867-4 .
  • Ananyeva N. E. A lengyel nyelv története és dialektológiája. - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - 304 p. - ISBN 978-5-397-00628-6 .
  • Ler-Splavinsky T. Lengyel nyelv. - M . : Külföldi Irodalmi Kiadó, 1954.
  • Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv (Nyelvtani esszé, irodalmi szövegek megjegyzésekkel és szókinccsel) // A világ nyelvei. 9. szám - M . : Izd-vo Mosk. un-ta, 1978. - 208 p.
  • Tikhomirova T. S. Lengyel nyelv // A világ nyelvei: szláv nyelvek. - M. , 2005. - 37 p.  (Hozzáférés: 2012. december 10.)

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
 Az Európai Unió hivatalos nyelvei