Új török ​​ábécé

Yanalif ( tat. yana əlifba / jaꞑa əlifʙa , bashk. yany əlifbə , rövidítve yanalif / jaꞑalif , szó szerint: „új ábécé”), a hivatalos szovjet sajtóban - az újtörök ​​ábécé (NTA)  minden türk nyelven. a nyelveket egységes latin , amelyet az 1920-as évek végén javasoltak az összuniós romanizációs projekt részeként . Hivatalosan 1928-ban vezették be a Szovjetunió török ​​nyelvű köztársaságaiban és autonóm köztársaságaiban, hogy felváltsa az arab ábécét . 1938-1940-ben gyorsított ütemben cserélték le a cirill ábécére épülő ábécékre . Jelenleg nincs használatban.

Az ábécé 33 karakterből állt, ebből 9 magánhangzót tartalmazott. Az aposztrófot a glottális stop jelölésére használták (hasonlóan a hamza arab jellel ), és néha külön betűnek tekintették. Az idegen nevek esetében néha további betűket is használtak. A B betű kisbetűs változata, hogy elkerüljük a b betűvel való összetéveszthetőséget, ʙ -nek, az Y betű nagybetűs alakja pedig a cirill U-nak tűnt . A 33-as betű nem szerepel az Unicode -ban, de így néz ki . cirill betűs lágy jel . A nagy Ə betű számos betűtípusban úgy néz ki, mint a cirill E.

Történelem

A török ​​nyelv latin ábécével való írásának legkorábbi példája a Codex Cumanicus ("Kun kódex"), amely kypchak nyelven íródott . Ez az írás csak az Aranyhorda kisszámú katolikusai körében volt elterjedt , és hamarosan feledésbe merült, mivel a katolicizmus nem volt elterjedt a törökök körében .

A tatár nyelv és a Kaukázus és Közép-Ázsia számos török ​​nyelve évszázadokon át az arab ábécét használta , amely rendkívül tökéletlenül közvetítette a török ​​fonetikát  - különösen nem tükrözte a legtöbb türk nyelvre jellemző magánhangzók harmóniáját. nyelvek . A javítására tett kísérletek meglehetősen későn, a 19-20. században merültek fel, az oszmán és a perzsa nyelvek hasonló helyesírási reformja alapján . Ezzel egy időben, a 19. század közepén, elsősorban Azerbajdzsánban próbálkoztak a török ​​nyelvek cirill vagy latin írásával [1] . Ugyanakkor az orosz misszionárius, N. I. Ilminsky , egy csoport hasonló gondolkodású emberrel együtt módosított orosz ábécét dolgozott ki a Volga-Urál régió összes népe számára ( tatárok , baskírok stb.). Bár a modern tatár ábécé számos karakterben különbözik az Ilminsky-projekttől (Ә Ӓ helyett Ө, Ӧ helyett Y, Ӱ helyett Җ Zh helyett Ң Ҥ helyett Ҥ), Ilminsky volt az, aki lefektette a tábornokot. elveket. Ilminszkij terve azonban kudarcot vallott, mert célja a kereszténység elterjesztése volt a muszlim török ​​népek körében, akik emiatt megtagadták az ábécé használatát. Kivételt képeztek a kriasenek , akik között az ábécé elterjedt.

Az ótörök ​​nyelv alapján a 19. század végén – a 20. század elején alakult ki a tatár írott és irodalmi nyelv, az arab írás alapján.

Akmulla versei, a 20. század eleji írók és költők művei – M. Gafuri , D. Yulty, Sh . Babich és mások – török ​​irodalmi nyelven születtek Ez nagyban hozzájárult a nyugati baskírok nyelvének asszimilációjához.

A 19. század közepétől kezdődően kísérletek történtek a baskír nemzeti nyelven írott nyelv létrehozására. 1859-ben Mirsalih Bikchurin a baskír nyelv déli dialektusában, arab írással kiadta A cár-bogatyr meséjét. Később az első baskír nyelvű alapozókat az orosz cirill írás alapján hozták létre Katarinsky V.V. „Primer for the Baskírs” ( 1892 ), Bessonova A.G. „Primer for the Baskírs” (1907).

A baskírok nemzeti nyelvén az arab írásra épülő írás csak 1924 -ben született . Tehát a korábban tatár nyelven megjelent „Bashkortostan” újság első baskír nyelvű száma 1924 augusztusában jelent meg.

A baskír nyelvű írás 1924-1929-ben arabul, 1929-1940-ben latinul történt, 1940 óta a baskírok orosz grafikát használnak.

1908-1909-ben Sagit Ramiev tatár költő a latin ábécét kezdte használni műveiben. Digráfok használatát javasolta : ea az ä, eu az ü, eo az ö és ei az ı. Az arabisták elutasították tervét. Az 1920-as évek elején azerbajdzsáni tudósok kidolgozták saját projektjüket a latin ábécé alapján, de a tatárok nem nagyon érdekelték őket - inkább az arab öltöny imla ("régi ábécé") alapján megreformált ábécét használtak, amelyet yana -nak neveztek. imlya ("új ábécé"), amely 1920-1927 között létezett [1] .

A latin ábécén alapuló tatár és baskír ábécé első vázlata az Eshche ("Munkás") című újságban jelent meg 1924-ben. Digráfokat használtak a baskír nyelv egyedi hangjaihoz . Ez a projekt azonban nem kapott támogatást [1] .

1926-ban a bakui Turkológiai Kongresszus azt javasolta, hogy minden török ​​nyelvet fordítsanak le latin ábécére . 1926 áprilisa óta Kazanyban kezdett működni a Jaꞑa tatar əlifvas / Yana Tatars əlifbasy („Új tatár ábécé”) társaság [2] .

1927. július 3-án a tatár pártvezetés a "yanalif"-ot ( Jaꞑalif ) nyilvánította a tatár nyelv hivatalos írásmódjává, az arab írásra épülő Yaңa imlya helyére . Az alábbiakban a yanalif első verziója látható. Hiányzott belőle külön K és Q (mindkettő K-nek), G és Ğ (mindkettő G-nek), V és W (mindkettő W-nek) betűje. A Ş helyett a cirill Sh betűt használták . A C és Ç betűk jelentése ugyanaz volt, mint a török ​​ábécében , és később átkerültek a yanalif végső változatába [1] . A szovjet sajtóban az ábécét "októbernek" is nevezték [3]

Nem.	jelek	Yaña imlâ arab nyelven. leveleket	Nem elfogadott modern tatár ábécé alapján. latin	Modern tatárok. ábécé alapján cirill betűs
egy	A a	ﯪ	A a	A a
2	Bʙ	ﺏ	Bb	B b
3	c c	ﭺ	Ç ç	h h
négy	Ç ç	ﺝ	c c	Җ җ
5	D d	ﺩ	D d	D d
6	e e	ﺋ	e e	E e (e)
7	Əə	ﺋﻪ	Ä ä	ɘ ə
nyolc	F f	ﻑ	F f	f f
9	G g	ﮒ	G g	G g (g)
tíz	Ƣ ƣ	ﻉ	Ğğ	G g (g)
tizenegy	H h	ﻩ	H h	Һ һ
12	én i	ئی	én i	Ésés
13	Jj	ﻯ	Y y	th
tizennégy	Kk	ﮎ	Kk	K k (k)
tizenöt	l l	ﻝ	l l	L l
16	M m	ﻡ	M m	Mm
17	N n	ﻥ	N n	N n
tizennyolc	Ꞑꞑ	ﯓ	С С	Ң ң
19	Ó o	ﯰ,	Ó o	Ó, oh
húsz	Ɵɵ	ﯰ	Ö ö	Ө ө
21	Pp	ﭖ	Pp	P o
22	Q q	ﻕ	Q q	K–(k)
23	R r	ﺭ	R r	R p
24	S s	ﺱ	S s	C-vel
25	Ş ş	ﺵ	Ş ş	W w
26	T t	ﺕ	T t	T t
27	u u	ﯮ,	u u	u u
28	Vv	ﻭ	Ww	In (in, y)
29	X x	ﺡ	X x	x x
harminc	y	ﯮ	U u	I Y
31	Z Z	ﺯ	Z Z	W h
32	Z Z	ﮊ	Jj	F
33		ﺋ,	én	s s
(34,1)	'	ء	'	b, b, e
(34,2)		é,	(Н н)	th

1928-ban megtörtént a yanalif végső reformja (lásd a táblázatot), amelyet a következő 12 évben aktívan használtak. Egyes források szerint az ábécé 34 betűt tartalmazott, de valójában az utolsó bj „betű” a megfelelő tatár diftongus kétszöge volt [1] . Más források között szerepel az aposztróf a 34 levélben . Az ábécé rendezése a különböző forrásokban változó (Ə A után b, E után b) [2] .

Áttérés a cirill betűre (1938-1940)

1939-ben megkezdődött a Szovjetunió nemzeti írásainak teljes cirilizálása . Mint bejelentették, a latinról cirillre való áttérés "a dolgozók kérésére" történt.

Számos cirillosítási projektet javasoltak, de Ilminsky projektjét, amelyet vallási múltja "terhelt", nem említettek közöttük.

1938-ban M. Fazlullin professzor egy adaptált orosz ábécét javasolt a tatár nyelvhez további karakterek nélkül. A különleges tatár hangokat kételvekkel jelölték , amelyek orosz betűkből állnak a b és b betűk hozzáadásával [1] .

1939-ben Gorbangaliev és Ramazanov saját terveiket javasolta további cirill betűkkel. Az Ө, Ә, Ү, Һ betűket a yanaliftól örökölték, a Җ és Ң betűket pedig a Щ és C analógiájára találták ki. A Гъ és Къ digráfokat Ƣ és Q analógjaként kellett volna használni. E projekt szerint , a szót gәdәt , qar ("hó") -ként írták - qar néven . Ramazanov projektjében a W-t (a Yanalife-ban - V) például В-ként jelölték a szótag elején, és У-t, Y-t a szótag végén. vaq  - vak ; tav  - tau ; dəv  - dәү . 1939. május 5-én ezt a projektet a Tatár ASSR Legfelsőbb Tanácsa hivatalosan jóváhagyta. Meglepő módon "a tatár társadalom nem értett egyet a projekttel", és egy 1940 júliusi konferencián ismét megreformálták a cirill ábécén alapuló ábécét. 1941. január 10-én ezt a projektet jóváhagyták. Az új verzió szerint a  ƣədət gadet , qar kar néven íródott .

A baskír nyelv esetében a Җ betű nem volt kötelező a megfelelő hang hiánya miatt; A Ҡ-t és a Ғ-t Ƣ és Q analógjaként találták ki, a Ҙ-t és Ҫ-t a Đ és Ѣ analógjaiként találták ki. Így a baskír nyelven a ƣəđət-t ғәҙәт -ként kezdték írni, qar- t  ҡar - ként . Általánosságban elmondható, hogy a baskír nyelv cirill projektje sikeresebbnek tekinthető a valódi hangzású nyelv fonetikájának közvetítése szempontjából, mint a tatár esetében: például a səƣət szó a modern nyelvben. az ortográfiát ennek megfelelően tatnak írják . sәgat és bashk. ült . Mint látható, a beépített harmónia teljes mértékben megmarad a baskír helyesírásban, és a lágy és kemény jeleket csak az orosz nyelvből vett kölcsönökben használják.

1955-ben, 1958-ban, 1959-ben és 1989-ben sikertelen kísérletek történtek a tatár cirill ábécé megreformálására, nevezetesen: javasolták a Қ , Ғ és Ў betűk hozzáadását a [q], [ ɣ ] (ğ) és [w ] hangok jelölésére. ] a tatár írásmódot a kiejtéshez közelíteni. Szintén javasolták a V használatát a Ў helyett.

A Ә B C [Ў] D [Ғ] E F (Y) F G U Z I Y K [Қ] L M N Ң O Ө P R S T U Y F X H C

A szögletes zárójelben szereplő betűk azok, amelyeket 1989-ben javasoltak hozzáadni. 1997 januárjában a tatár parlament elfogadta a cirill ábécé új változatát.

A Ә B C D E F (Y) F G Z I J K L M N Ң O Ө P R S T U Y F X H Y Z

Kísérletek a tatár nyelv yanalif újraélesztésére (1990-es évek eleje)

Az 1990-es években Tatárban megpróbálták újraéleszteni a yanalifot a W betű hozzáadásával, hogy jobban tükrözze a tatár fonetikát. A próbálkozások azonban számos technikai probléma miatt kudarcot vallottak - különösen a nyomdákban a szükséges betűtípusok hiánya és a yanalif használaton kívül helyezése miatt. 2000-ben Tatársztánban elfogadták a latin ábécé új változatát, amely közel áll a modern török ​​ábécéhez, de 2002-ben az Orosz Föderáció Alkotmánybírósága [1] határozatával betiltotta a hivatalos használatot .

Memória

A baskírok és tatárok az új ábécé tiszteletére falvakat és utcákat neveztek el .

Lásd még

• Egyetlen északi ábécé

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 M. Z. Zakiev. török-tatár levél. Történelem, állapot, kilátások. Moszkva, Insan, 2005
2. ↑ 1 2 Jaŋalif / Yanalif, Tatar Encyclopaedia , Kazan : A Tatár Köztársaság Tudományos Akadémia. A Tatár Enciklopédia Intézménye, 2002. (Tatár)  
3. ↑ Kelet kultúrája és írása. 2. könyv.