2P25

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. március 22-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .
2P25

Önjáró hordozórakéta SPU 2P25 a vinnicai Ukrán Légierő Múzeumban .
2P25
Osztályozás Önjáró indító
Harci súly, t 20 (18 rakéta nélkül)
Legénység , fő 3
Sztori
Gyártó
Gyártási évek 1961 - től 1982 - ig
Éves működés 1967 óta
Kiadott darabszám, db. 3700 felett
Fő üzemeltetők
Méretek
Tok hossza , mm 6965 (6810 rakéták nélkül)
Szélesség, mm 3112
Magasság, mm 3183
Hézag , mm 400
Foglalás
páncél típus golyóálló
15 mm
Fegyverzet
Szögek VN, fok. +10..+45
GN szögek, fok. 360
Lőtér, km 4..24
Egyéb fegyverek 3 db SAM 3M9
Motor

vagy
Mobilitás
Motorteljesítmény, l. Val vel. 280
Autópálya sebesség, km/h 44
Hajóút az autópályán , km 300
Fajlagos teljesítmény, l. utca 17.14
Fajlagos talajnyomás, kg/cm² 0,48
Mászás, fok. harminc
Átjárható fal, m 0.7
Átkelhető árok, m 2
Keresztezhető gázló , m egy
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

2P25 - szovjet önjáró indító SAM 2K12 "Cube" .

Létrehozási előzmények

A "Kocka" komplexum fejlesztését a Szovjetunió Minisztertanácsának 1958. július 18-i 817-839. sz. rendelete indította el . Az OKB-15-öt nevezték ki a légvédelmi rendszer vezető fejlesztőjének . Az SPU 2P25 lánctalpas alvázának fejlesztését az OKB-40- re bízták A. N. Astrov vezetésével. Az SKB-203 a 9P12 tüzérségi egység, valamint a 2T7 szállító-rakodó jármű és a 2V6 műszaki állás fejlesztésére kapott utasítást. A 2P25 alváz fejlesztését a 2A6 "Shilka" önjáró légvédelmi ágyú alapján végezték . A 2K12 közös tesztjei 1965 januárjában kezdődtek a donguzi teszttelepen , és 1966 júniusáig tartottak . 1967 -ben a 2P25 hordozórakétát az SV légvédelem vette át a 2K12 Kub légvédelmi rendszer részeként [1] [2] .

Tervezési leírás

A 2P25 alváz alacsony teherbírása miatt az indító minden alkatrésze minimális méretekkel és tömeggel készül. A kilövő talpa a forgatható vállra került, míg a lengő rész nagy hatásfokú kiegyensúlyozó szerkezettel készül. Az installáció vállpántja új fejlesztésre került, mivel nem találtak megfelelő szerkezeteket. Torziós típusú kiegyensúlyozó mechanizmus szedőlapokból. A legtöbb alkatrész könnyűötvözetből készül [2] .

Az SPU 2P25 alvázra [3] van felszerelve :

  1. kocsik három vezetővel;
  2. Autonóm gázturbinás egység;
  3. Teljesítmény szervo hajtások;
  4. A rakéták kilövés előtti irányítása ;
  5. Navigációs és földrajzi helymeghatározó berendezések;
  6. Számító és meghatározó eszköz (CRP);
  7. Telekód kommunikáció.

Egy SPU 2P25 legfeljebb három rakétát képes szállítani . Berakott helyzetben a rakétákat a farok részével a jármű előtt helyezik el [4] .

A SAM két speciális csatlakozóval rendelkezett az önjáró indítóval történő elektromos dokkoláshoz. A telepítés vezetőgerendáin speciális rudak voltak, amelyek a rakéta mozgásának megkezdésekor levágták a csatlakozókat. A kocsihajtások a rakétavezetők kilövés előtti irányítását végezték. A vezetés az 1C91 önjáró felderítő és irányító egységtől rádiócsatornán keresztül érkező adatok alapján történt [4] .

Alváz

Alapként egy MMZ által gyártott alvázat használtak, amely a GBTU besorolás szerint az "Object 578" jelölést kapta [3] .

Módosítások

Jegyzetek

  1. ↑ Vaszilij N. Ya., Gurinovich A.L. , Légvédelmi rakétarendszerek, 225. o
  2. ↑ 1 2 Indíts fegyvert. 60 év munka és katonai dicsőség, 46., 47. o
  3. ↑ 1 2 Bulletin of Air Defence: ÖNHAJTÓ LÉGELhárító RAKETAKOMPLEX 2K11 "KRUG" (SA-4 GANEF) . Letöltve: 2010. november 4. Az eredetiből archiválva : 2011. május 26..
  4. ↑ 1 2 Oroszország fegyverei: "Cube" ("Kvadrat", 2K12, SA-6, Gainful), katonai rövid hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer Archiválva : 2010. február 27.

Irodalom

Lásd még

Linkek

 világháború → Szovjetunió páncélozott járművei 1945-től 1991-ig → Oroszország , Ukrajna , Fehéroroszország
*  - csak exportra gyártják; a sorozatgyártásba nem került prototípusok és minták dőlt betűvel vannak szedve . A szovjet és orosz sorozatos páncélozott járművek listája