Aromán

Az aromán nyelv (aromun nyelv is , macedón -román nyelv ; saját név: armãneashce , limba armãneascã ) az aromun nyelv , amely Dél - Albánia , Görögország északi és középső részén, valamint Észak-Macedónia déli és keleti részén elterjedt. Délnyugat- Bulgáriában , Szerbiában , Romániában , Németországban , Franciaországban és más európai országokban , az USA -ban és Ausztráliában is . Az indoeurópai nyelvcsalád romantikus csoportjának kelet-román alcsoportjába tartozik , legközelebb a megleno-román nyelvhez . Nem minden nyelvész tekinti önálló nyelvnek – a balkáni-római nyelvek egy része (többnyire román) kutatója a román nyelv dialektusainak tulajdonítja , azonban azzal a tisztázással, hogy a megleno-románnal és az isztróval együtt -Román, az atipikus divergens dialektusok csoportjába tartozik, amelyek irodalmi formában nem lépnek kölcsönhatásba a modern románnal. Az aromán túlnyomórészt az idősebb aromán nemzedék nyelve. A fuvarozók számát 250 ezer főre becsülik (1997) [1] [2] .

Az aromán nyelv a dél- balkánon legelőtenyésztéssel foglalkozó, nomád életmódot folytató vlach törzsek román nyelvjárásai alapján alakult ki . Egyes kutatók álláspontja szerint az arománok északról költöztek el, egyetlen balkáni-római területről kiszakadva a 10. század táján; egy másik nézőpont szerint az arománok a Dunától délre fekvő hegyvidékek őshonos lakosságának leszármazottai , amely a dakorománoktól függetlenül romanizálódott [3] .

Az aromán nyelv először a 18. század végén hívta fel magára a tudományos figyelmet. Vannak észak-aromán dialektusok ( Farsherot , Moskopol és mások) és dél-aromán dialektusok ( Pindian , Gramos és mások). Nincs egyetlen irodalmi nyelv sem . Az aromán nyelv első írásos bizonyítéka az 1730-as évektől ismert [4] , a 18. században az arománok a görög ábécé alapján, a 19. századtól a latin ábécé alapján írták [5] . Jelenleg vagy a román ábécét, vagy egy speciális aromán ábécét (M. Boyaggi javasolta 1813-ban) használják a nyelv írásához, Görögországban pedig néha a görög ábécét [6] .

A névről

Az aromán nyelv önneve az aromán nép etnonimájából származik. Az "arománok" ( rom. Aromâni ) etnonimáját az aromán nyelv egyik első kutatója, Gustav Weigand német nyelvész vezette be ; ez az etnonim az arománok önnevén alapul, amely a népi latin RŌMĀNU [~ 1] "római" szóra nyúlik vissza: Arămînᵘ , Armănᵘ , Rămănᵘ , Arumînᵘ (többes szám Arămîn i stb.). Korábban, G. Weigand kutatása előtt elterjedt a "Macedorumans" ( Rom. Macedo-Români ) etnonim, amely M. Boyadzhi, F. Mikloshich és I. K. Massima munkáinak köszönhetően jelent meg. A „macedórumok” név az aromán nyelv egyik fő területéhez – Macedónia történelmi régiójához – kapcsolódik . Ezen etnonimán kívül az arománoknál (valamint a megleno -románoknál és az isztro -románoknál) elterjedt a "vlachok" ( Vlah , többes szám Vlah i ) önnév, és a szomszédos népek is így hívják őket. Ezen túlmenően az arománok olyan exoetnonimái , mint a [7] , gyakoriak :

• "Kucovlachok" ( görögül κουτσοβλάχοι "béna oláhok", ellentétben a románokkal , akiket egyszerűen csak "vlachoknak" neveznek) - a görögöknél hivatalosan Görögországban az arománokat "oláh nyelvű görögöknek" hívják;
• "belivlakhok" ( a bolgár belivlasi "fehér oláhok" ellentétben a románokkal, akiket "karavlahi" bolgár karavlasi "fekete vlachoknak" neveznek) - a bolgárok közül ;
• "tsintsary" (Maced . és szerb. tsintsari , szerb. és horvát cincari , Hung. cincárok ) - macedónok , szerbek , horvátok és magyarok körében ;
• "Remerek" és "chobanok" ( Alb.  çobanët , Tur . çobanlar "pásztorok") - az albánok és részben a törökök körében.

Ismeretesek az arománok olyan nevei is, mint "Arvanitovlachs", "Macedón Vlachs", "Elinovlachs" és a tudományos eredetű etnonim - "trák oláhok".

Az aromán nyelv nevének változatai: aromuni, macedón-román; rum. (dialectul) aromân, macedo-român ; angol  macedó-román ; német  Aromunisch, Mazedo-Rumänisch [7] .

Nyelvföldrajz

Terjedelem és bőség

Az aromán nyelvet a dél - balkáni hegyvidéki régiókban, Albánia , Görögország , Észak-Macedónia és Bulgária területének egyes részein beszélik , vidéki területeken és egyes városokban egyaránt. Az aromán nyelvet beszélők legnagyobb része Görögországban - a Pindus -hegységben (az aromán nyelv legkiterjedtebb és legtömörebb területe), a thesszáliai síkságon, Macedónia görög részének különböző régióiban - telepedett le. , Epirusban , Acarnania , Aetolia . Az arománok második legnagyobb települése Dél-Albánia (Museke-síkság Vlora és Fier városaival, Frasheri , Langa, Shipska hegyi falvaival) . Észak-Macedóniában a délnyugati régiókban ( Bitola település környékén ), a középső és keleti régiókban ( Titov Veles , Shtip , Kochani települések környékén) beszélik az aromán nyelvet . Bulgáriában az aromán nyelvet az ország délnyugati részén fekvő hegyvidéki vidékeken beszélik [12] .

A 20. század második felétől arománok kezdtek beköltözni Romániába , a 20. század első felében mintegy 12 ezer aromán vándorolt ​​ki Dobrudzsába . Szerbiában arománok kisebb csoportjai élnek . Nyugat-Európa számos országában vannak aromán diaszpórák , ahová a második világháború után költöztek az arománok  – Németországban , Franciaországban és más országokban, valamint az USA -ban és Ausztráliában [1] [13] .

Az aromán nyelvet beszélők pontos számát nem lehet megállapítani. Egyes becslések szerint az anyanyelvüket aktívan használó arománok száma mindössze 15 ezer ember. Más becslések szerint az aromán származásúak száma meghaladja a 1,5 millió főt [13] . Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének honlapján közölt adatok szerint a 20. század elejére mintegy 500 ezer aromán anyanyelvű volt, a 20-21. század fordulójára számuk csökkent. 250 ezer emberre [1] .

Szociolingvisztikai háttér és státusz

Az arománoknak nincs saját államiságuk, és nincs fő tömör letelepedési területük, több országban élnek, elterjedésük egy állam területén szétszórt kis "szigetek" sorozata. Az arománok nem ismerik a nyelvi egységet, etnikai öntudatukat instabilitás és elmosódottság jellemzi. Az arománoknál semmilyen formában nincs nemzeti mozgalom, nem kívánnak nemzeti-nyelvi autonómiát kialakítani. Annak ellenére, hogy a nemzeti és kulturális-nyelvi mozgalmat próbálják újraéleszteni az eredeti lakóhelyeken, az arománokat nem figyelik meg [~ 2] . Az elmúlt évszázadok során nyelvi és etnikai asszimilációs folyamat ment végbe , az arománok feloszlanak a görög , albán , macedón és bolgár etnikai többség között . Az arománok idősebb generációja, akik Albániában , Görögországban és Jugoszláviában jártak iskolába, és tanulták a román nyelvet , úgy gondolták, hogy az aromán idióma a román nyelv dialektusa. A modern arománok úgy vélik, hogy a görög nyelv dialektusát vagy más népek nyelveit beszélik abban a környezetben, amelyben az arománok élnek [7] .

Az aromán nyelvnek nincs szupradialektális formája és egyetlen irodalmi normája . Az írás létrehozására a 18. század második felétől történtek kísérletek, eleinte az arománok a görög ábécére helyezték a hangsúlyt , a 19. századtól áttértek a latin ábécére . Az aromán nyelvet oktatási intézményekben nem tanítják, kivéve a németországi freiburgi és bonni nyári tanfolyamokat ( a 19. század második felétől a 20. század közepéig Románia kezdeményezésére olyan iskolák nyíltak, amelyekben a román a nyelvet az arománok irodalmi nyelveként tanulmányozták). Az aromán nyelv használata jelenleg kizárólag a szóbeli mindennapi kommunikációra korlátozódik, főként az idősebb generáció arománjai körében. Az aromán nyelvet beszélők mindegyike kétnyelvű : az aromán mellett beszélik azon országok államnyelvét is, ahol élnek [14] .

Az aromán nyelv a balkáni-római dialektusok gyűjteménye , amelyek közös szerkezeti jellemzők szerint egyesülnek, és korrelálnak az arománok etnikai közösségével . A balkáni-román nyelvi alcsoportban az aromán idióma a Megleno -román nyelvvel kombinálódik a dél-dunán nyelvi ágba, amivel szemben az észak-dunai nyelvág a román és az isztro -román nyelvvel áll [7] [15] .

Az arománt mint külön nyelvet [16] nem minden regényíró emeli ki, van , aki a román nyelv dialektusának tartja az arománt, és a semleges „nyelv/dialektus” kifejezést is alkalmazzák rá. Többek között az aromán nyelv függetlenségével és a balkáni-római nyelvi alcsoportban elfoglalt helyével kapcsolatos eltérő álláspontok korrelálnak az aromán etnikai közösség etnogenezisével foglalkozó kutatók nézeteinek különbségével. Azok a regényírók, akik az arománok őseinek egyetlen balkáni-római területről északról délre vándorlásának elméletéhez ragaszkodnak, hajlamosak az aromán nyelvet a román nyelv egyik dialektusának tekinteni. A dakorománoktól független, a Dunától délre fekvő hegyvidéki arománok őshonos eredetének hívei gyakrabban tekintik önálló nyelvnek az arománt [2] .

Egy külön etnikai csoport jelenléte , amelynek képviselői az aromán idióma hordozói, az irodalmi norma megteremtésére tett kísérletek, az aromán és a román nyelvek közötti viszonylag nagy szerkezeti különbségek, a saját nyelvjárási rendszerük stb. számos tudós számára lehetővé teszi. az arománt önálló balkáni-román nyelvnek tekinteni [2] .

Dialektusok

Az aromán nyelv dialektusainak két osztályozása ismert. Az egyik, M. Karagiu-Mariotsianu javaslata szerint az aromán nyelvterület két dialektuscsoportra oszlik:

• farsherotsky (F-dialektusok), szemben az összes többi aromán dialektussal;
• nem Farsherot (A-dialektusok).

T. Kapidan besorolása szerint az aromán nyelv az észak-aromán dialektuszónára ( farsherot , moskopol és más dialektusok) és a dél-aromán nyelvjárási zónára ( gramosti , pind és más dialektusok ) oszlik . Ezek a nyelvjárási zónák az aromán nyelvjárások beszélőinek eredeti területeihez kapcsolódnak . A vándorlások eredményeként az észak-aromán csoportok a dél-aromán területen (például Farsherotsky), a dél-aromán csoportok pedig az észak-aromán területen telepedtek le (például Gramostyansky) [13] .

Az aromán nyelvjárások osztályozása T. Kapidan szerint [13] :
Észak-aromán nyelvjárási zóna :

• Farsherot nyelvjárások ;
• moszkopoli dialektusok ;
• Muséker nyelvjárások ;
• Gopesh és Mulovishte dialektusai;
• nyelvjárások Byala de Sus és Byala de Jos.

Dél-román nyelvjárási zóna :

• nyelvtani dialektusok ;
• pindi dialektusok ;
• Olimpiai dialektusok.

Az észak-aromán dialektusokban, amelyek gyakoriak a macedón Gopesh és Mulovishte falvakban, valamint Byala de Sus és Byala de Jos falvakban, néhány olyan jellemző figyelhető meg, amelyek közelebb hozzák ezeket a dialektusokat a megleno-román nyelvhez .

Az aromán nyelvjárások minden nyelvi szinten különböznek egymástól (beleértve a nyelvtan és a szókincs területét is ), de a nyelvjárási megkülönböztetés főként fonetikai és fonológiai sajátosságokon alapul . A déli nyelvjárási zónát (az északival ellentétben) a / ǝ / és / ɨ / fonémák oppozíciója jellemzi ; az e̯a , o̯a diftongusok és a nem szótagvégi magánhangzók [ i ] és [ u ] megtartása. Az északi nyelvjárási zónában a / ǝ / és / ɨ / között nincs ellentét ; az e̯a , o̯a kettőshangzók egyhangúvá váltak az észak-aromán nyelvjárásokban : e̯a > ɛ , o̯a > ɔ ; számos nyelvjárásban nincs szótagvégi [ i ] és [ u ] [13] .

Az aromán dialektusok nem alkotnak nyelvjárási kontinuumot , mivel a számos szigetországi aromán területet a görög , albán , macedón és más nyelvek elterjedési területei választják el egymástól. Az aromán területen nincs területi nyelvjárási felosztás, nincsenek egyértelmű nyelvjárási határok a nyelvjárások között, mivel az arománok régebben nomád életmódot folytattak (főfoglalkozásuk a vándorlás volt ) - az állandó tömeges vándorlások nem járultak hozzá az izoglosszák kialakulásához. és egyes nyelvjárási jelenségek területei [13] . Sőt, az arománok körében elterjedt a különböző nyelvformák variációja egyik vagy másik aromán dialektus azonos hordozójának beszédében [18] .

Van némi kapcsolat az aromán nyelvjárások területei és az arománok szubetnikus csoportjai („törzsi ágak”) területei között, de ez a kapcsolat nem egyértelmű [13] .

Az észak-aromán nyelvjárási zónában a moskopoliták egy csoportját különböztetik meg (az eredeti terület Délkelet- Albánia , ahonnan a moskopoliták Görögország északi részén és Észak-Macedónia délnyugati részén telepedtek le ), egy távoli csoportot (az eredeti terület déli). Albánia, ahonnan a farsherotok Görögország északi, északkeleti és néhány más részein, valamint Macedónia délnyugati vidékein telepedtek le), az Adriai-tenger partja mentén , a Müzeke-síkságon letelepedett farsherotok a Müzeke-síkságon telepedtek le. Müzekerek külön csoportja (Dél-Albánia) [12] [17] .

A dél-aromán nyelvjárási zónában a gramosiak egy csoportját különítik el (az eredeti terület a görögországi Gramos-hegy környéke az albániai határon, ahonnan a gramosiak Görög Macedónia különböző vidékein , a délnyugati és keleti régiókban telepedtek le. a modern Észak-Macedónia ( Vardar Macedónia ), valamint számos délnyugat- Bulgária területén , a pindák csoportja, az arománok legnépesebb csoportja, amely a legkiterjedtebb és legtömörebb aromán területet alkotja (a Pindus -hegység északi régióiban lakik). és részben Thesszália és Macedónia egyes területei Görögországban), egy speciális csoport a pindiai eredetű olimpikonok , akik az Olümposz -hegy környékén laknak [3] [17] .

Írás

Az aromán nyelvben a grafika és a helyesírás egységes normái a mai napig nem alakultak ki. A 18. századtól kezdve az aromán szövegeket görög ábécével kezdték írni , de mivel Görögországban nagyon ritkán adtak ki aromán nyelvű könyveket, a görög betűk használatának hagyománya gyakorlatilag megszűnt. A 19. század eleje óta aktívan népszerűsítik a latin írást az aromán nyelvben. 1813-ban M. Boyadzhi javasolta a latin alapú ábécét. Olyan digráfokat használt , mint az sh ( ʃ ), lj ( ʎ ), nj ( ɲ ), ts ( t͡s ), ci ( t͡ʃ ). A nyelvészeti irodalom túlnyomórészt a román ábécét használja diakritikus és görög betűk hozzáadásával . Ugyanakkor a nyelvészek nem rendelkeznek egységes rendszerrel a fonémák átvitelére. Az aromán szövegek (főleg folklór) román ábécével történő rögzítését a 19. század vége óta használják, a modern folklórkiadók (mint a nyelvészeti munkákban) a román grafémákhoz latin betűket adnak, ń, ľ diakritikus és három görög θ betűvel, δ, γ [15] [19] . M. Boyadzhi grafikáit jelenleg a Zborlu a nostru („Mi Szavunk”) folyóiratban használják, amelyet 1984 óta adnak ki aromán származású emigránsok Németországban . A román grafikát és helyesírást az aromán diaszpórák követik, akik a Fara Armâneascǎ ("Aromán nép") folyóiratot adják ki Párizsban és Frândza Vlahǎ ("Vlasha újság") című folyóiratot az Egyesült Államokban, Bridgeportban [14] .

A nyelv története

Az aromán idióma az i.sz. 1. évezred közepén létezett román köznyelv ( Rom. româna comună ) egyik történelmi dialektusa . e. és a teljes balkáni-római térséget egyesíti a Dunától északra és délre . Az aromán mellett a protoromán történelmi dialektusai közé tartozik a dáko -román, az isztro-román és a megleno-román [20] .

Az arománok eredetének "északi" elmélete szerint az arománok ősei a 10. század környékén kiváltak az általános román területről, és délre költöztek az aromán nép modern településének területére. Az etnogenezis ezen elméletét O. Dyansushyanu , S. Pushkariu , Al. Philippide, G. Weygand . J. Kramer szerint az arománok kialakulásának területe a Dunától délre, de az aromán település mai területétől északra helyezkedett el. N. Saramandu álláspontja szerint nem volt egyetlen protoromán terület, a Dunától északra és délre is számos elrománosodási terület volt. Az aromán etnikai közösség és nyelvük véleménye szerint a Balkán déli részén alakult ki. T. Kapidan és T. Papakhadzhi [3] [21] ragaszkodott az arománok részben őshonos eredetének nézetéhez .

Az arománokat a 9. századtól kezdve említik a bizánci krónikák. A 10-13. században vazallus aromán államalakulatok léteztek a Bizánci Birodalom határain belül. A 17. században aromán városok jelentek meg, amelyeket később a törökök és az albánok pusztítottak el [13] .

Nyelvi jellemzők

Fonetika és fonológia

A dél-aromán nyelvjárások magánhangzóinak rendszere, beleértve a magánhangzófonémák maximális számát. Az észak-aromán dialektusokban legfeljebb 6 fonéma található - vagy az ə vagy a ɨ hiányzik [22] :

Aromán mássalhangzórendszer [22] :

Két félhangzó is létezik: az u̯ és az i̯ , amelyek a diftongusok részét képezik. Ráadásul egy szó végén egy mássalhangzó után az u̯ nem szótagú u felhangként , az i̯ pedig nem szótagos i felhangként valósul meg ( ț és ḑ után mint î ) [23] .

Számos dialektusban, valószínűleg a görög hatására, a t͡ʃ és d͡ʒ hangok szabadon változnak a t͡s és d͡z hangokkal [ 22] .

A feszültség dinamikus és szabad [23] .

Morfológia