| galíciai-portugál | |
|---|---|
| Országok | Galícia , Asztúria , León , Kasztília és León , Portugália megye , Portugália |
| kihalt | század után portugálra és galíciaira fejlődött |
| Osztályozás | |
| római csoport Ibero-romantika alcsoport | |
| Írás | latin ( portugál ábécé , galíciai ábécé ) |
| NYELVÉSZ Lista | 079 |
A galíciai-portugál ( port. galego-português , galic. galego-portugués ) a 12-14. századi galíciai és portugál nyelvjárások közönséges neve . Az Ibériai-félsziget északnyugati részén a népi latinból alakult ki . Az ógalíciai és az óportugál nyelv megkülönböztethetetlen egysége volt.
Galíciai-portugálul a helyi hagyomány trubadúrjai és zsonglőrei alkottak énekeket (dalokat), amelyeknek köszönhetően az Ibériai-félsziget egyes királyságai: Galícia , Portugália , Kasztília és León irodalmi nyelvévé vált . A legnagyobb költő, aki ezen a nyelven írt, a portugál "trubadúrkirály" , Dinis I , ami semmiképpen nem von le a nagy galíciai szerzők dicsőségét: Martin Codas (Codax), João de Cangas , Mendinho . A Bölcs X. Alfonz kasztíliai király udvarában komponált 420 paraliturgikus és több mint 1680 világi galíciai-portugál nyelvű konzol maradt fenn máig. A fennmaradt konzolok szövegei alapján a kutatók úgy vélik, hogy az egyik első szerző, aki a Pireneusok északnyugati részén használta a galíciai-portugál nyelvet irodalmi nyelvként, Bernal de Bonaval volt .
A 15. század elején számos politikai és szociolingvisztikai ok miatt önálló galíciai és portugál nyelvekre osztották fel .
A galíciai-portugál nyelv azokra a dialektusokra utal, amelyek Galíciában és Portugália északi részén alakultak ki a Reconquista [1] idején . Ezt a nyelvet romantikának ( románcnak ) nevezték el, és a más, szintén romantikusnak nevezett nyelvekkel való összetéveszthetőség elkerülése érdekében a „galíciai-portugál” feltételes fogalma tudományos használatba került, vagy ahogy Robert A. Hall, Jr. Rodert A. Hall, Jr. ) - "Romancia galíciai-portugál" ( Romance Galego-Portugês ) [2] . Tehát a leningrádi filológus E. G. Golubeva ezt írta:
Egészen a 15. századig az Ibériai-félsziget nyugati részén elterjedt a román nyelv, amelyet hagyományosan galíciai-portugálnak neveztek, és amely később két független nyelvre szakadt: a galíciaira az északi és a portugálra a Minho folyótól délre , amelyen az államhatár áthaladt. Galícia végleges csatolása a Kasztíliai Királysághoz.
- Golubeva E. G. O. K. Vasilyeva-Shwede professzor és portugál-brazil tanulmányok Oroszországban, 1995 [3]A XIX., XX. és XXI. század feltételes tudományos fogalma "galíciai-portugál" mind a galíciai nyelv - ógalíciai, mind a portugál nyelv - óportugál fejlődésének egy bizonyos időszakát jelenti, bár ezek a kifejezések nem voltak önnevek a Középkorú. Ezért a „galíciai-portugál”, a „régi galíciai” és a „galíciai” kifejezések ugyanazon középkori dokumentum vagy cantiga vonatkozásában használhatók; vagy "galíciai-portugál", "régi portugál" és "portugál", a korábban egyetlen, de ma már különálló nyelvek tudósainak periodizálásának különböző lehetőségei szerint. Ezt E. G. Golubeva szavai is megerősítik:
A középkorban a galíciai az üzleti írás és a szépirodalom nyelve volt, a ragyogó trubadúrköltészet nyelve. Ez a költészet nem csak a mai Galícia és Portugália területén szólalt meg - sok kasztíliai költő verseket írt ógalíciai vagy óportugál nyelven, amelyek közötti különbséget akkor szinte nem lehetett érezni.
- Golubeva E. G. O. K. Vasilyeva-Shwede és Russian Portuguese Studies, 1976 [4]A 8. és 12. század között, a Reconquista idején a galíciai-portugál terület fokozatosan elszigetelődött a pireneusi dialektusok többi csoportjától, amihez olyan sajátos folyamatok társultak, amelyek Kasztíliában és Leónban nem fordultak elő [5] . Ivo Castro portugál nyelvész ( Ivo Castro ) úgy véli, hogy a népi latintól eltérő új romantikus galíciai-portugál nyelvet ( um romance galego-português ) a 7. századtól kezdték beszélni az egykori római tartományokban, Gallaecia és Asturica ( lat. Gallaecia et Asturica - modern Galícia , Portugáliától északra és Asztúriától nyugatra ), amint azt a szókincset befolyásoló fonetikai változások két jelensége is bizonyítja: a latin szavak pl-, kl-, fl- mássalhangzóinak csoportjainak palatalizálódása afrikatívra . palatális zöngétlen tš- ( lat. plicare > Gal. port. tšegar > port. chegar ) és kieső intervokális -n- és -l- ( lat. manu > port. mão-o > port. mão ) [6] . Ezek a jelenségek a galíciai-portugál nyelvre jellemzőek, és nem figyelhetők meg sem a kasztíliai , sem a leonészi , sem a mozarab nyelven [7] [8] . A galíciai-portugál nyelvet a magánhangzók nazalizálása jellemezte [9] , amely a mai portugálban megmaradt, de a mai galíciai nyelvből eltűnt. A határozott és határozatlan névelő galíciai-portugál alakjai (például: lo , la vagy o , a ) [10] eltértek a kasztíliaiaktól, és ma már a modern portugál és galíciai nyelvekben is előfordulnak, csakúgy, mint az elöljárószók összevonása a névelőkkel. : de + o > do; hu + a > na; por + o > gal-port. póló , galis. póló , kikötő. pelo [11] .
A kisebb helyi különbségek ellenére a 9. és a 14. század között a Minyu folyótól északra és délre az új beszélt román nyelv ugyanaz volt [12] . Az óhalisi és az ó-portugál nyelvek között kevés különbség volt, vagyis gyakorlatilag egybeesett [13] . A 12. és 14. század közötti reconquista időszakában kezdtek formálódni az Ibériai-félsziget nemzetiségei [14] , és négy ibérromán nyelv további megjelenésével kialakult az ibériai-román nyelvterület. alapon: spanyol , portugál, galíciai és katalán [1] .
E.G. Golubeva ezt írta: „A középkorban Galícia a spirituális kultúra jelentős központjává vált, amelynek jelentősége a Santiago de Compostelába zarándoklatnak köszönhetően messze túlmutat az Ibériai-félszigeten [15] . <...> A helyi román (ún. "mozarab") dialektusokkal kölcsönhatásba lépve és néhány sajátos vonást elsajátítva ez a nyelv alapvetően galíciai maradt" [16] .
Annak ellenére, hogy galíciai-portugál nyelvű jogi dokumentumok is fennmaradtak, szűkebb értelemben ez a fogalom "a galíciai trubadúrok középkori költői Koinéját is jelenti , amelyet portugál és kasztíliai költők is használtak" [17] . Kialakulása az Ibériai-félsziget középső és nyugati részén a 12. század végére – a 13. század elejére nyúlik vissza [16] . Ez az irodalmi galíciai-portugál az Ibériai-félsziget egyes királyságai: Galícia , Portugália , Kasztília és León [18] [19] trubadúr költőinél volt közös . A galíciai-portugál trubadúr dalszöveg virágkora a 13. századra esik [16] .
E. M. Volf szerint a galíciai-portugál nyelv egysége a 13. század végéig megmaradt, a 14. század közepére pedig lehatárolódott, hiszen már nyilvánvaló különbségek vannak a galíciai és a portugál dokumentumok, fordítások, ill. a 14. század végének - 15. század elejének krónikái [20] . Egyrészt a galíciai-portugál nyelv a népnyelvi latinnal, másrészt a mozarab, leonész és kasztíliai nyelvvel szemben alakult ki. Történelmi és politikai értelemben fontos figyelembe venni a határ fokozatos, de hosszú távú eltolódását a keresztény és a muszlim világ, valamint a keresztény királyok hatalmi központjai között északról délre [1] . A határok nemcsak a Reconquista idején változtak, hanem a szembenálló keresztény uralkodók egymás közötti háborúi, az örökletes területek felosztása vagy társulásaik következtében is.
A köznyelv egységének felbomlását elősegítette, hogy 868-ban megalapították Portugália megyét , amelynek székhelye Porto . Afonso Henriques a megye fővárosát Coimbrába helyezte át , és miután 1139-ben megnyerte az Ourique-i csatát , kikiáltotta a független királyságot, amelyet 1179-ben III. Sándor pápa is elismert [21] . 1230-ban megtörtént a kasztíliai és leóni királyságok egyesítése, amikor Galícia León koronája része lett, majd a galíciai-portugál (ógalíciai) nyelvben a kasztíliai nyelv egyre erősödő hatása tapasztalható. A portugál nyelv kialakulásának iránya még inkább eltolódott északról (Galícia) délre, amikor a királyi hatalom központja Lisszabonba költözött [22] , I. Dinis alatt pedig a portugál királyság határai az Ibériai-félszigeten. végre létrejött. A portugál és a galíciai nyelv fejlődési útjai annyira elváltak egymástól, hogy a 16. századra két különböző nyelvvé váltak [23] .
A „sötét középkor” beköszöntével, amikor a 16. és a 18. század között szinte teljesen hiányoztak a galíciai nyelvű irodalmi művek, az udvari költészet galíciai-portugál koine-ja ragyogó múltban maradt. A Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára megörökítette a 19. századi felfogást, amikor a galíciai nyelv a portugál nyelvet jelentette: „Portugálul nemcsak Portugáliában és Galíciában beszélnek ( gallego ) <…> Galícia, mint spanyol tartomány dialektusa átesett. jelentős változásokat, és elvesztette korábbi színezését” [13] . „G. vagy Gallegos lakói <…> olyan dialektust beszélnek, amely szinte összetéveszthető egy elrontott portugál nyelvvel, és amelyet a spanyol nem ért” [24] . Mielőtt az 1978-as spanyol alkotmány [25] 3. cikkének (2) bekezdése értelmében hivatalos regionális nyelvi státuszt kapott volna, a filológusok a galíciai nyelvet a spanyol vagy a portugál nyelvjárásának tekintették.
A fennmaradt galíciai-portugál nyelvű írott források között szerepelnek nem irodalmi (jogi dokumentumok) és irodalmi emlékek: udvari dalszöveg-gyűjtemények és tőlük tárgyilag eltérő paraliturgikus énekgyűjtemények - énekeskönyvek vagy cancioneiro ( cancioneiro ) [26] . A 19. században fedezték fel a galíciai-portugál troubadowok három fő énekgyűjteményének kéziratait : a lisszaboni Ajuda Daloskönyvet , valamint a Cancioneiro da Biblioteca Vaticana és a Cancioneiro da Biblioteca Nacional (a Colocci-Brancuti Colocci (a Colocci-Brancuti Colocci énekeskönyv másik neve) . -Brancuti )) Olaszországban találtak, és a 16. század másolatait képviselik a 14. századi eredetikről [18] . A „Szent Mária énekek” ( Cantigas de Santa María ) négy kódexében a nem udvarias paraliturgiás cantigászok szerepelnek .
Jelenleg a galíciai-portugál nyelv a portugál nyelv fejlődésének óportugál (vagy archaikus) korszakához tartozik - a 12. század végétől a 14. század közepéig [27] , ami egyben az ógalíciai nyelvnek is megfelel. a galíciai nyelv korszaka. Hagyományosan a modern galíciai és portugál nyelvet külön közös eredetű nyelvként kezelik . Ugyanakkor létezik a galíciai-portugál reintegrationizmus koncepciója , amelyen belül:
| Romantikus nyelvek | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||
| |||||||||
| |||||||||
| Megjegyzések † - halott , kettévált vagy nyelvet váltott Az 1 a nyelvek olasz ágának része 2 -t néha külön csoportként emelik ki | |||||||||