B (villamos mozdony)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. június 1-jén felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .
NÁL NÉL

V-04 elektromos mozdony a cseljabinszki múzeumban .
Termelés
Építési ország Olaszország
Gyárak "Savegliano"
Építési évek 1933
Összesen beépített 26
Műszaki információk
Az áram és feszültség típusa az érintkező hálózatban állandó, 750 V
Axiális képlet 0—2 0 —2 0 -0
A TED óránkénti teljesítménye 4 × 185 kW
Watch mód sebessége 19 km/h
A TED folyamatos ereje 4 × 148 kW
Folyamatos üzemmód sebessége 20,5 km/h
Tervezési sebesség 50 km/h
Kizsákmányolás
Országok  Szovjetunió
Időszak —
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A B villamos mozdony  egy ipari egyenáramú elektromos mozdony , amelyet a Szovjetunió megrendelésére Olaszországban építettek . Az ebbe a sorozatba tartozó mozdonyokat ércbányákban és vállalkozások útján történő szállításra szánták.

Történelem

Az 1930-as évek elején a Szovjetunió legnagyobb ipari vállalatainak vasutain megkezdték az elektromos vontatás bevezetését. Az ércszállításhoz négytengelyes, 60-90 tonna kapcsolótömegű villamos mozdonyokra volt szükség. A főutak villamosításához hasonlóan mind a hazai gördülőállomány létrehozásáról, mind a külföldi villamos mozdonyok beszerzéséről született döntés. 1932- ben a Szovjetunió Kereskedelmi Képviselete megrendelést adott ki a "Savegliano" Olasz Nemzeti Társaságnak 26 ipari négytengelyes, 750 V feszültségű egyenáramra tervezett elektromos mozdony megépítésére.

1933 -ban egy torinói gyárban elektromos mozdonyokat gyártottak, és elkezdtek megérkezni a Szovjetunióba. Mind a 26 mozdony a Magnyitogorszki Vas- és Acélgyárban (MMK) dolgozott. 1934-1935 között a Savelyano üzem módosította az elektromos mozdonyokat annak érdekében, hogy kiküszöböljék a mechanikai rész, az elektromos és pneumatikus berendezések számos, a kezdeti működés során azonosított hibáját.

2021 decemberétől 2 elektromos mozdony (01.22-es szám) üzemel a PPZhT PJSC MMK-ban. A 12-es számú villanymozdony restaurálás után 2018 óta a szentpétervári Orosz Vasutak Múzeumában található.

Építkezés

A villanymozdony karosszériája két nem csuklós kéttengelyes forgóvázra támaszkodik , a felfüggesztés csak lapos tengelydoboz rugókból áll . A karosszéria végeire Willison és puffer automata kapcsolók kerültek beépítésre , amelyek lehetővé tették a mozdony összekapcsolását SA-3 automata csatolóval és csavaros csatolóval is felszerelt kocsikkal . Az elektromos mozdony áttétele 78:15. A sebességváltó részletei hasonlóak a C I sorozatú villanymozdonyokéhoz .

Vontatási üzemmódban a villanymotorok sorba (10 állás), sorosan-párhuzamosan (6 pozíció) és párhuzamosan (6 állás) kapcsolhatók. A vezetőfülke tetejére egy áramszedő típusú áramgyűjtő és két oldalsó áramszedő van felszerelve, amelyek a mozdony oldalán elhelyezhető munkavezetékből gyűjtik az áramot. Egy 300 m hosszú kábel is volt egy dobra feltekerve, aminek segítségével olyan helyeken is lehetett árammal ellátni a villanymozdonyt, ahol nem volt érintkezési hálózat.

A vezetőfülkében két vezérlőoszlop található.

Az elektromos mozdony reosztatikus fékkel van felszerelve, azonban kísérletként két mozdonyon is kísérletet tettek regeneratív fékezésre . A tapasztalatot sikeresnek ismerték el, de a visszatápláló fékezés nem talált gyakorlati alkalmazásra, mivel a vontatási alállomás nem tudta az egyenáramot háromfázisú ipari frekvenciává alakítani.

A mozdonyok egyenként vagy párban is üzemeltethetők, de a többegységes működés nem támogatott. A kettős vontatású elektromos mozdonyok hat , 660 tonnás dömperből álló szerelvényeket szállítottak.

Irodalom

Rakov V. A. Series B villanymozdonyok // A hazai vasutak mozdonyai 1845 - 1955. - 2. kiadás, átdolgozva. és további .. - M . : Közlekedés, 1995. - S. 542 - 544. - ISBN 5-277-00821-7 .