Perzsa írás

A perzsa írás (arab-perzsa írás, perzsa ábécé) a mássalhangzó arab írásmód módosított változata , amelyet eredetileg a perzsa nyelv (perzsa) írására alakítottak át. A perzsa írás modern változata 32 betűből áll, és az arabtól elsősorban négy további betűvel különbözik, amelyek az arabban hiányzó hangokat jelzik . Jelenleg a fárszi , Irán  hivatalos nyelve , valamint Afganisztánban keleti változata, a dari  nyelv írásához használják . Az arab írás perzsa változatából (gyakran további módosításokkal és új jelek hozzáadásával) más iráni, dél- és közép-ázsiai nyelvű írások keletkeztek .

Írás

A perzsa írás az arab írás összes alapvető tulajdonságával rendelkezik , mint például: az írás iránya jobbról balra, a nagybetűk hiánya, a kurzív írás, és ennélfogva több grafikus lehetőség jelenléte egy betűhöz a pozíciótól függően. Sok betű, bár felületesen hasonló, csak a diakritikus jelekben különbözik. Több betű jelenthet egy hangot, ahogy egy betű több hangot is jelenthet.

A modern perzsa írás egyik jellemzője, amelyet az urdu nyelvű írás is megőrzött , a hagyományos naskh mellett a nasztalik kézírás széles körben elterjedt használata, amely az arab országokban megszűnt, és elavultnak számít.

Az ábécé összetétele

Az átírási lehetőségeket perjel, a különböző fonémák és allofónok pedig vesszővel adják meg.

A szó összes betűje együtt van írva. A kivétel 7 „hold” betű, amelyek nem kapcsolódnak a következőhöz, ezért csak két grafikus lehetőségük van (szigetelt és végleges): aleph ( ﺍ ), dal ( ﺩ ), hall ( ﺫ ), re ( ﺭ ), ze ( ﺯ ), ugyanaz ( ژ ) és vav ( و ). A "hold" betűk körvonalának végső változata a szó végén és a közepén is használatos, ha a "hold" betű előtt bármely "szoláris" betű szerepel, mint például a szóban بنده (bande - rabszolga, szolga), ahol a ﺩ betű végső körvonala a szó közepén az előző "szoláris" ب-hez kapcsolódik, vagy a گذاشتن (gozashtan - beállítani) igében, ahol a középső ذ csatlakozik a kezdeti گ a végső ذ segítségével.

Változatok és betűkombinációk

Az alábbi táblázat a főbb betűtípusokat és -kombinációkat mutatja be, amelyek különleges stílussal rendelkeznek.

Történelem

Az arab írásmód újperzsa nyelvre való adaptálásának előfeltétele az volt, hogy a 7. századi iszlám hódítások során az arab seregek meghódították a Szászán Birodalom területét, és az iszlám elterjedt a perzsa nyelv beszélői között. A 8. század közepén betiltották a pahlavi írás hivatalos célú használatát Nagy-Khorasanban , és ha a zoroasztriánusok továbbra is használták, akkor az iszlámra áttérők többnyire a lakosság analfabéta rétegeiből származtak, és az írásbeliek. szükségleteihez könnyedén adaptálták a kalifátus  - arab uralkodó nyelv írását . Az arab írással írt perzsa vers első mintái a 9. században jelennek meg [4] .

A perzsa nyelv fonetikájának négy mássalhangzója van, amelyek hiányoznak az arabból: [p] , [t͡ʃ] (č, h), [ɡ] , [ʒ] (ž, g). Az első három eredetileg ب (ba), ج (jim) és ك (kaf) néven íródott. Csak a 12. századtól kezdték széles körben alkalmazni e jelek módosításait e hangok megkülönböztetésére, amelyek a perzsa ábécé új betűivé váltak, de ez a gyakorlat sokáig nem volt rendszeres. Később a [ʒ] (ž, g) marginális hangra külön betűt találtak ki .

Az írás alapelvei

Magánhangzók

Az arab írás mássalhangzós típusát folytatva a perzsa írás általában lehetővé teszi elsősorban a mássalhangzók rögzítését, valamint a hosszú ( a modern nyelvben stabil ) magánhangzók rögzítését a ا (aleph) - a , و (vav) - y és ى (ya) - betűk használatával . . Az utolsó két betű, amelyek mássalhangzókat is kifejeznek ( v és y ), lényegében matres lectionis . A rövid (instabil) magánhangzók esetében van egy arab harakat rendszer  - a magánhangzók felső indexe. Az arabhoz hasonlóan azonban a magánhangzókat csak oktatási szövegekben használják, vagy ritka esetekben, amikor az olvasás tisztázása szükséges. Azok a szavak, amelyek csak rövid magánhangzókban különböznek egymástól, írásban nem különböznek. Például a kerm "féreg", a karöm "nagylelkűség", a kerem "krém" és a krom "króm" ugyanúgy íródik كرم k-r-m . Például a گل gol "virág" és a gél "piszok", a ده dғh "tíz" és a deh "falu", a دور dur "távol" és a dour "kör" és sok más szó nem különbözik, ami miatt az olvasónak kell kontextus alapján különböztesse meg őket.

A magánhangzók különleges kifejezést kapnak a szó elején és végén. A magánhangzó-kezdő szó mindig alefével kezdődik ا . A kezdő rövid magánhangzókat egyetlen alef jelzi (amely fölé szükség esetén megfelelő magánhangzót helyezünk). A kezdeti hosszú a -t egy alef jelzi, a meghosszabbítást kifejező madda - val ( آ ). Az y- és i- kezdőbetűket , valamint az ou- és hey- diftongusokat az aleph és a megfelelő و (vav) és ی (ya) betű kombinálásával jelöljük: او és ای .

Az arab nyelvtől eltérően a perzsa írásban az összes végső magánhangzó, beleértve a rövideket is (az isafet kivételével ), megjelenik. Az -e esetén a ha-ye-havvaz ( ه ) betűt használjuk, ebben az esetben "ha mute"-nak hívják. A Ha nem különbözik a zöngétlen betűtől a végső -h ( -х ), ugyanazzal a betűvel jelölve, például بنده banda "rabszolga", "szolga" ~ پانزده panzdeh "tizenöt". A végső perzsa -e gyakran átírható latinra -eh -ként , így az orosz átírásokban hibás helyesírás (és ebből következően a kiejtés) is előfordulhat . Például: افسانه  - afsāneh  - * afsaneh a megfelelő afsane 'tündérmesével'. A ritka -o véghangot az -y -hoz hasonlóan fejezzük ki a و betűvel .

Egyes arab szavakban az a végső hosszú hangot az ی betű jelöli , amelyet ebben az esetben aleph-maksura-nak neveznek , például موسی musa "Musa", "Mózes".

Mássalhangzók

Az arab kölcsönzések megtartják az eredeti írásmódot. Ugyanakkor sok arab hang hiányzik a perzsa nyelv fonetikai rendszeréből, és a kölcsönzésekben oktatási szempontból hasonló hangokkal helyettesítik. Ennek eredményeként néhány hanghoz több grafikus opció is megjelent. A fő az arab és a perzsa fonetika közös hangjának jele, amelyet mind az arabizmusokban, mind az anyanyelvi szavakban és a nem arab kölcsönzésekben használnak. A fennmaradó lehetőségek néhány kivételtől eltekintve csak az arab kölcsönzések velejárói, és a hagyományos helyesírás szempontjából megfelelő opció kiválasztását minden arab szónál emlékezni kell.

Az ein ( ع ) betű, amely arabul a [ʕ] (garat közelítő) rövidítése, kizárólag arab eredetű szavakban fordul elő. A szó elején és a magánhangzók között nem olvasható, a mássalhangzók előtt vagy a szó végén [ʔ]-ként ( glottális stop ) olvasható, vagy a köznyelvben a megelőző magánhangzó meghosszabbítása helyettesíti. Ugyanerre a hangra egy másik grafikus elemet is használnak - az úgynevezett hamzeh ء ( arabul, a [ʔ] speciális karaktere). A Hamzeh-t független vagy felső indexként használják főként arab szavakban, összhangban a szavak arab eredetijével. Az ein és a hamzeh közötti választást is meg kell tanulni minden szónál.

A modern nyelvben más helyesírási nehézségek is jelentkeznek, amelyek a fonetika történeti fejlődése következtében merültek fel. Konkrétan az غ és ق betűk ugyanazt a fonémát jelentik, míg a klasszikus nyelvben különböztek, ahogy a perzsa keleti változataiban ( tádzsik és dari ) még mindig. A szó elején az x w -  - خو fonéma történeti írásmódja megmarad , míg a modern nyelvben az x- : خواستن osztállyal esik egybe. Perzsa. x w âstan > modern Perzsa. xâstan "akarni", de خاستن xâstan "felkelni".

Az -mb- kombinációt hagyományosan -nb- ( نب )-ként írják perzsául, például پنبه pambe "pamut".

Különbségek az arab írástól

• A hamzeh ( ء ) szó elején soha nem írják sem az aleph ( ا ) fölé a zabar vagy pish magánhangzókat , sem az alá a zir magánhangzókat .
• A végső és az egyes kaf ﮏ a kezdeti változathoz közeli formában íródott, míg arabul másképp néz ki ( ﻚ ).
• A marbuta ( ة ) nem használatos, a kölcsönzéseknél ت ( -at ) vagy ه ( -e ) helyettesíti. Ez utóbbit anyanyelvi szavak írására is használják -e -ben (lásd fent)
• A végső yeh ( ی ) a két alsó pont nélkül van írva, ahogyan az arabul ( ي ) teszik, így grafikusan megegyezik a Maksura aleph -val .
• Négy további betűt adtunk az arab nyelvben nem található hangokhoz: pe ( پ ), che ( چ ), zhe ( ژ ) és gaf ( گ ).
• A labiolabiális [w] ( و ) arab vav betűje a labiodentális [v].
• Az arab ábécében a ha ( ﻩ ) a vav ( و ) elé áll, a perzsában pedig éppen ellenkezőleg, ő ( ﻩ ) a vav ( و ) után következik.

A perzsa írás jellemzői Afganisztánban

A dari nyelv (afgán fárszi ) írásrendszere általában megegyezik a modern Iránéval . A különbségek a betűolvasásban nyilvánulnak meg, amit a két dialektus (iráni és kabuli-tádzsik fárszi) eltérő történelmi fejlődése okoz:

• Az غ és ق kiejtése minden helyzetben következetesen eltérő, az elsőt [ɣ]-re, a másodikat [q]-re használjuk.
• Az utolsó ha-mute: [a]: بنده "rabszolga", "szolga", fárszi [bæn'dɛ], Dari [ban'da].
• A و (wav) és az ی betűk egyaránt képviselhetik az ū és ī , illetve az ō és ē fonémákat . Utóbbiak e betűk úgynevezett „majhul” olvasatát jelentik az iráni fársziban elveszett etimológiának megfelelően. Írásban a majhul-olvasás semmiképpen nem tűnik ki, a dari nyelvtanulónak minden szónál meg kell jegyeznie őket.

Számok

A perzsában a számok hasonlóak a szokásos arabhoz . A 4-es, 5-ös és 6-os számok írásmódja eltérő lehet. Az iráni hivatalos és üzleti levelezésben gyakran használható a modern „ európai ”. A számjegyeket balról jobbra írjuk.

Más nyelvű szkriptek

Az arab írás perzsa változatát meglehetősen korán kezdték használni más iráni nyelvek írására , különösen a horezmi és azeri , később a kurd és a pastu nyelvre [5] [6] . Khwarezmian a kelet-iráni affrikátusok [ts] és [dz] számára egy további qim ( څ ) betűt találtak ki, amelyet később pastu nyelven [ts]-re alakítottak át. A pastu [dz]-hez egy másik újszerű betűt használnak - jim ( ځ ).

Az arab-perzsa írás is széles körben elterjedt a perzsa kultúra által befolyásolt népek nyelveinek rögzítésére, elsősorban a türk és az indoárja nyelvére . Annak érdekében, hogy az ábécét e nyelvek összes hangjának közvetítésére alkalmazzák, új betűket vezettek be a használatba. A XX. század elején. Közép - Ázsiában és Kurdisztánban széles körben bevezették az arab-perzsa betű egy változatát, amely teljesen mássalhangzó-vokális jellegű, és lehetővé teszi az összes magánhangzó írásban történő kifejezését. Mindenekelőtt ezt úgy sikerült elérni, hogy a ha-ye-havvaz ( ە ) betűt használták a [æ] matres lectionis -eként . Az 1930-as évektől azonban megkezdődött a szovjet közép-ázsiai nyelvek (beleértve a tádzsik nyelvet is) latin írásra fordítása , és csak az iraki kurdák , az afganisztáni üzbégek és tadzsikok, valamint a törökök. Kína Hszincsiang Ujgur Autonóm Területe túlélte ezt az írástípust .

Az arab-perzsa ábécén alapuló írott nyelvek:

perzsa típus :

• perzsa és dári (kivéve a tádzsik nyelvet Tádzsikisztánban)
• Gilyansky
• Luro-Bakhtiar
• Mazenderan

Az ótörök ​​típus kisebb módosításokkal folytatja a perzsa változatot. Széles körben használták az oszmán , azerbajdzsáni , chagatáj feljegyzésére , a töröknek nevezett koinén keresztül terjedt el az Arany Horda területére , ahol kialakult a tatár írás , majd a fehérorosz arab ábécé . Jelenleg az ilyen hatalmas területek nagy részén az ótörök ​​írást a latin vagy cirill ábécé váltotta fel . A volt szovjet határtól délre fekvő törökök körében korlátozott az arab-perzsa írásmód használata a következő nyelveken:

• azerbajdzsáni ( Irán )
• kazah (Xinjiang, KNK)
• Qashqai ( Irán )
• türkmén ( Irán és Afganisztán )
• üzbég ( Afganisztán )

A kelet-iráni típust a q és dz betűk bevezetése különbözteti meg

• Khwarezmian †
• pastu . Betűket vezettek be a retroflexek diakritikus kör (például ټ ), veláris frikatívuszok, egyes magánhangzók használatával történő rögzítésére.

Indiai típus

• urdu ( urdu ábécé ). Az írást megkülönbözteti a kis ta betű formájú diakritika használata a retroflexek rögzítésére (például ٹ ), az aspirált digráfok megjelölése az ہ betűvel , valamint a végső magánhangzók átvitelének sajátosságai. Az urdu hatására a következő nyelvek arab-perzsa írásai alakultak ki:

• pandzsábi ( sahmukhi forgatókönyv )
• Sirayki
• Baloch
• Bragui
• kasmíri
• Burushaski
• Khovar

• szindhi . A szindhi írásmódja innovatív, ahol a törekvéseket nem digráfok, hanem diakritikus jelölések jelzik.

Új ábécék (a magánhangzók szekvenciális rögzítésével)

• kurd ( Iránban és Irakban )
• ujgur ( XUAR nyelven )
• kazah ( XUAR nyelven )

Az arab-perzsa írásmód lényegesen módosított változata a kínai írásra szolgáló Xiaoerjing írásmód , amelyet a kínai muszlimok ( huizu ) még korlátozott mértékben használnak.

Perzsa ábécé latin alapján

A Szovjetunióban 1931-1938 - ban a perzsa ábécét latin alapon használták . Iskolákban tanított, Ashgabatban kiadta a Bejraqe Sorx („Vörös zászló”) című újságot , tankönyveket és egyéb irodalmat [7] .

A XX. század második felében. a perzsa latin ábécé egy másik változatát javasolták Unipers néven (Unicode + perzsa) [8] . Az Unipers elterjedt az iráni diaszpórában Európában és az USA-ban, de még a diaszpórában sem szerzett túlsúlyt az arab nyelvvel szemben:

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Rubinchik Yu. A. Perzsa ábécé és átírás // Perzsa-orosz szótár. - M . : Orosz nyelv, 1985. - T. I. - S. 24-27.
2. ↑ Thomas T. Pedersen. Persian archiválva 2021. november 10-én a Wayback Machine -nél // A nem római írások átírása
3. ↑ 1 2 3 Serdyuchenko G.P. perzsa nyelv // Orosz átírás a külföldi Kelet nyelveire. - M . : Nauka, 1967. - S. 116-133.
4. ↑ Elwell-Sutton LP ARAB NYELV iii. Arab hatások a perzsa irodalomban Archiválva : 2011. május 10., a Wayback Machine // Encyclopaedia Iranica.
5. ↑ Prods Oktor Skjærvø. IRÁN vi. IRÁNI NYELVEK ÉS SZENTÍRÁSOK (3) Írórendszerek . Letöltve: 2011. augusztus 10. Az eredetiből archiválva : 2010. december 8.. (határozatlan)
6. ↑ E. Yarshater. AZERBAJZSÁN vii. Azerbajdzsán iráni nyelve . Letöltve: 2011. augusztus 10. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 10.. (határozatlan)
7. ↑ Jóváhagyta az Összoroszországi Központi Bizottság Tudományos Tanácsának Elnöksége az új perzsa ábécéről // Kelet kultúrája és írása. - 1931. - IX. sz. - S. 80.
8. ↑ UniPers: Új ábécé perzsa nyelvre (lefelé mutató link) . Letöltve: 2008. május 21. Az eredetiből archiválva : 2012. február 10. (határozatlan) 

Lásd még

• Arab írás
• perzsa nyelv
• Dari forgatókönyv

Linkek

• Persian alfabet Archivált : 2011. szeptember 12., a Wayback Machine -nél