Arab-orosz gyakorlati átírás

Arab-orosz gyakorlati átírás  - tulajdonnevek és címek átvitele arabról cirillre .

Általános elvek

Az arab nyelvet a legtöbb esetben csak mássalhangzók segítségével írják, magánhangzók használata nélkül. A kivételek ritkák - a Korán, a vallási, oktatási és gyermekirodalom. Emiatt nem a szövegnek mint olyannak az arabból való átírása, hanem a kiejtés átírása készül . Így az átírás előtt szükséges a szöveghez vokalizációkat is hozzáfűzni, amihez magának az arab nyelvnek némi ismeretére lehet szükség. Magánhangzók előfordulása esetén elsősorban csak a magánhangzók jeleit (fatha, damma, kasra) és a mássalhangzó megkettőzésének jelét ( shadda ), néha pedig a nunáció jeleit ( tanvin ) használják. A magánhangzó hiányának (sukun) és a glottális stop (wasla) hiányának jeleit rendkívül ritkán használják. A feliratos alif (alif-khanjariya) szinte kizárólag a Koránban és az Allah (ﷲ) szóban található.

Az átírást az is bonyolítja, hogy az arab nyelvben különleges egyedi hangok (emphaticus, interdentalis, pharyngealis) vannak jelen, amelyek mind az oroszban, mind a legtöbb európai nyelvben hiányoznak. Ezek a hangok sok esetben csak közelíthetők.

Kétféle átírás létezik: tudományos , amely a lehető legpontosabban tükrözi a kiejtést, és gyakorlati , amely csak megközelítőleg tükrözi a kiejtést a szokásos orosz vagy latin ábécé segítségével.

Az orosz-arab tudományos és gyakorlati átiratokat I. Yu. Krachkovsky arab és tanítványa, N. V. Jushmanov dolgozta ki .

A pontos latin átíráshoz elsősorban a német DIN 31635 rendszert és a hozzá szorosan kapcsolódó ISO 233 rendszert használják .

A gyakorlati romanizálásban különféle rendszereket használnak, beleértve az angol vagy francia helyesírás szabályain alapuló különféle helyettesítő rendszereket (például az oo vagy ou kettősjegyeket használva az /u/ magánhangzóhoz).

Összevont szabályok

Alap ábécé

Magánhangzók

Megjegyzés : A következő táblázatok a hamza (ء) betűt használják hordozóként a diakritikus jelölések használatának szemléltetésére. Ő nem része ezeknek a jeleknek.

A mássalhangzó utáni rövid magánhangzók rögzítéséhez opcionális jeleket (fatha, damma, kasra) használnak e mássalhangzó felett. A hosszú magánhangzók írásához ugyanazokat a jeleket használják, valamint a megfelelő mássalhangzó betűt.

Hamza

A glottális stop (arabul hamza ) összetett jelölési szabályokkal rendelkezik. Egyetlen karakterként írható a ⟨ﺀ⟩ sorba, így nem különbözik a többi mássalhangzótól, de sokkal gyakrabban írják három hordozóbetű fölé vagy alá: alif, vav, ya. Ugyanakkor a hamza, mint minden mássalhangzó, lehet magánhangzó előtt és után is. A szavak elején a hamza kizárólag az alif fölé vagy alá van írva.

Az "alif-hamza + fatha + alif" (azaz أَا ) kombinációt különleges módon írják le az alif-madda segítségével.

A hamza hiányát alkalmanként wasla jellel rögzítik (általában csak a kezdeti alif előtt használják).

A zöngétlen szövegekben akár a túl- vagy aláírt hamza teljes hiánya is lehetséges (így a hamza nem különböztethető meg a vav-tól és a ya-tól), ami tovább bonyolítja az átírást. A Hamza szinte soha nem írható a határozott névelő alifje fölé.

A határozott névelő

Akárcsak a hamza esetében, az arab határozott névelő visszaadásakor is vannak nehézségek. Semleges helyzetben al- ( el- ) -ként olvassuk és írjuk át . Bizonyos pozíciókban az - l - hang asszimilálható a következő mássalhangzóval (lásd a nap- és holdbetűket ). A magánhangzók után általában eltűnik a kezdő a - ( e -) (az ún.

Nunation

A nunation (vagy tanvin ) kifejezés az arab nyelvtanban a „határozatlan állapot” esetvégződéseire utal (más nyelvekben a határozatlan névelőnek felel meg). Néha történelmi okok miatt, a nunáció után néma alif-maksura vagy egyszerű alif betűket is írnak.

Egyéb jelek

• A mássalhangzó feletti sukun azt jelzi, hogy a mássalhangzó után nincs magánhangzó (beleértve a hamzát is ). Egyáltalán nincs átírva.
• A mássalhangzó feletti shadda ennek a mássalhangzónak a megkettőzését jelöli. Ennek megfelelően átírva a betűk megkettőzésével (speciális eset: dj → dj ).

Különleges betűk és kombinációk

Lásd még

• ISO 233
• Arab betűk továbbítása latinul

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 k , l , d után . Az y és a, valamint az y és az y kombinációk i és yu néven kerülnek átvitelre .
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A nyelvjárási változatokat zárójelben jelöljük.
3. ↑ 1 2 3 4 5 6 A sa, zal, za mássalhangzók kiejtése eltérő: az irodalmi arabban - fogközi frikatívuszként /θ, ð, ðˤ/, egyes dialektusokban (elsősorban Egyiptomban és Maghrebben ) - fogászati ​​stopként /t, d, dˤ/, más nyelvjárásokban ( Levant ) - mint fogászati ​​frikatívák /s, z, zˤ/.
4. ↑ 1 2 Az egyiptomi, jemeni és ománi dialektusban a jim-et stop mássalhangzóként ejtik /ɡ/. A maghrebi és levantei dialektusban a jim-et sziszegő mássalhangzóként ejtik /ʒ/.
5. ↑ A gyakorlati átvitelben az Aint vagy figyelmen kívül hagyják, vagy meghosszabbítja az őt követő magánhangzót (علي Ali , جماعة jamaat , بعث Baas ).
6. ↑ 1 2 Sok nyelvjárásban a kaf-ot /ɡ/-ként ejtik.
7. ↑ Mássalhangzók előtt.
8. ↑ A nyomatékos mássalhangzók után és ы néven továbbítható .

Irodalom

• Giljarevszkij R. S. (szerk.). Családnevek gyakorlati átírása. - M . : Fizmatlit, 2004. - S. 46-59.
• Útmutató az arab országok földrajzi nevének térképen történő átviteléhez / Összeáll.: V. I. Savina, S. S. Tselniker; Szerk. N. M. Nadzharova. - M .: Nauka, 1966.
• Serdyuchenko G.P. arab nyelv // Orosz átírás a külföldi Kelet nyelveire. - M . : Nauka, 1967. - S. 104-115.
• Yushmanov N. V. Írás és olvasás // Az irodalmi arab nyelv grammatikája. - L. , 1928. - S. 6-18.