Zsidó-provanszi dialektus

Zsidó-provanszi dialektus
önnév שואדית
Országok Franciaország
Régiók Provence , Comte-Venessin
A hangszórók teljes száma
  • 0 ember
Állapot kihalt
kihalt 1977-ben meghalt az utolsó anyanyelvű Armand Lunel
Osztályozás
Kategória Eurázsia nyelvei

indoeurópai család

római csoport Occitano-romantika alcsoport
Írás héber ábécé
Nyelvi kódok
ISO 639-1 —
ISO 639-2 —
ISO 639-3 sdt
Etnológus sdt
IETF sdt
Glottolog shua1252

A zsidó-provence-i dialektus vagy a suadit az okszitán nyelv  dialektusa , amelyet Comte-Venessin megye zsidói beszéltek  - az egyetlen zsidó csoport, amely 1501 és 1791 között maradt fenn Franciaországban. Ezt a nyelvet a provence-i zsidók egy része a XX. századig beszélte. 1977 -ben meghalt az utolsó anyanyelvi beszélő, aki hallotta és beszélni tudott, Armand Lunel író .

Nyelvfejlődés és -történet

A történészek nem tudták meghatározni a suadit nyelv fejlődésének korát. A latin , mint a Római Birodalom kereskedelmi és közigazgatásának nyelve, Julius Caesar Gallia meghódítása után kezdett elterjedni a régióban . A rendelkezésre álló információ nem elegendő annak megállapításához, hogy a suadit a zsidó közösség latinra való átállása következtében jelent meg, ami miatt a héber nyelvből származó szavak kezdtek behatolni a beszédbe , vagy a suadit egy korábbi héber-latin nyelv leszármazottja. (la'az). Egy másik változat szerint a nyelv a narbonne -i exegetikai iskola hatására alakult ki (lásd héber-francia ( Tzarfat )).

1498-ban hivatalosan is kiutasították a zsidókat Dél-Franciaországból. 1501 előtt kénytelenek voltak távozni , ekkorra a zsidók többsége más régiókban kezdett szétszóródni, különösen Genovában és Németország "kevésbé civilizált" vidékein . Comte-Vénessin megye azonban ekkor a pápa közvetlen irányítása alatt állt , és a kis zsidó közösség továbbra is viszonylag elszigetelten élt ott. A francia forradalom óta , amikor a zsidók jogszerűen élhettek Franciaországban teljes jogú állampolgárként, a suadit nyelv státusza közöttük gyorsan hanyatlásnak indult. A nyelv végleges kihalását 1977-ben, utolsó ismert beszélője, Armand Lunel halála után állapították meg.

A nyelv kultúrája

A suadit irodalom vallásos szövegekből és népszerű prózából állt. Mint a legtöbb héber nyelvnél a 19. század előtt, mindkét típusú irodalom kizárólag a módosított héber ábécével íródott .

A vallási szövegek jelentős mennyiségű héber kölcsönszót tartalmaznak , és a nyelv általában "műveltebb" stílusát tükrözik, amely számos ófrancia , provence -i , görög , héber, óarámi és latin szót is tartalmazott. Ezek a szövegek egy tizennegyedik századi vers töredékét tartalmazzák „Eszter királynő dicséretére”, valamint egy nőknek szóló siddurt . Ez a siddur olyan szokatlan áldásokat tartalmaz, amelyek számos más helyen is megtalálhatók (köztük a középkori Litvániában ), például a reggeli áldásban nem azért hálál meg Istennek, hogy „akarata szerint” alkotta (she-asani kirtzono), hanem azért, hogy elkészítette. ő egy nő. Még ma is az askenázi judaizmus "liberálisabb" ágai között (a reformjudaizmus és a rekonstrukciós judaizmus is ) gyakran mondják ezt az áldást "she-asani betzalmo" ("aki a képmására teremtett"), nem pedig she-asani isha. ("aki nővé tett engem."

Fennmaradtak olyan szövegek, amelyek jóval kevesebb nem provence-i kölcsönt tartalmazó, népi prózagyűjteményt alkotnak, és lényegében maguk is provence-i nyelven íródnak, csak héber ábécével íródnak, ami valószínűleg az akkoriban általánosan elterjedt zsidók preferenciáját jelzi. a latin ábécé használatához . Ezek a szövegek bemutatják, hogy a provence - i zsidó közösség milyen mértékben ismerte a héber nyelvet.

Fonológia

A Shuadit számos fonológiai jellemzővel rendelkezik, amelyek egyedülállóvá teszik a héber nyelvek között . A shuadit név jelentése "zsidó", ez csak a héber judit szó módosított kiejtése . A /j/ kezdőbetűből /ʃ/ lett, a /h/ pedig gyakran kiesett a magánhangzók közé, így következett be a judit -> shehudit -> sheudit -> shuadit metamorfózisa (a magánhangzórendszer későbbi változása révén).

A héberből és arámból átvett szavakban a samekh , shin és tav betűket /f/ ejtik. Van egy hipotézis, hogy a két korábbi fonéma /s/ és /θ/ egyesült, majd egyesült az /f/ fonémába. Ez a megfigyelés amellett szól, hogy a Shuadit a héber-latinból, és nem a provence-i nyelvből fejlesztette ki.

A latin eredetű szavakban hajlamosak az /l/ diftongizálására , valamint a /ʎ/ delateralizálására /j/-re. Ezenkívül a /ʒ/ és /ʃ/ fonémák, valamint a /dʒ/ és /jʃ/ egyetlen fonémává redukálódnak /ʃ/. Így a provence-i plus , filho és juge szavakat a suadita nyelvben rendre pyus , feyo és šuše néven adják vissza .

Irodalom

A suadit fonológiával kapcsolatos alapvető információforrás a Harcanot et Barcanot című vígjáték .

A Shuadit mint külön beszélt és írott nyelv legkorábbi bizonyítéka valószínűleg a Lou Sermoun di Jusiou (Egy zsidó prédikációja) című képregény, amely valószínűleg a XVI. A tartalomból adódóan ezt a verset nagy valószínűséggel nem zsidó írta. A karácsonyi énekek felvételén számos zsidó beszédparódia is megjelenik.

Irodalom

Linkek