Isztro-román

isztro-román
önnév vlåskę límbę, vlåskę límbę
Országok Horvátország
Régiók Isztria
A hangszórók teljes száma 300 ember (2007)
Állapot eltűnőben
Osztályozás
Kategória Eurázsia nyelvei

indoeurópai család

római csoport Balkán-romantika alcsoport
Írás íratlan
Nyelvi kódok
ISO 639-1 —
ISO 639-2 roa
ISO 639-3 ruo
A világ nyelveinek atlasza veszélyben 364
Etnológus ruo
ELCat 3442
IETF ruo
Glottolog istr1245

isztro-román nyelv (szintén isztriai vagy isztriai ; önnév : vlåskę límbę , vlåškę límbę "oláh nyelv") - nyelv [1] isztro -román , az indoeurópai család romániai csoportjának balkáni romantikus alcsoportjába tartozik . nyelvek . A nyelvészek a román-szláv vegyes nyelvnek, vagy különösen a román nyelvészetben a román nyelv dialektusának tekintik , azonban azzal a tisztázással, hogy az arománnal és a megleno -román nyelvvel együtt egy csoportba tartozik. atipikus divergens dialektusok, amelyek nem lépnek kölcsönhatásba a modern román nyelvvel annak irodalmi formájában. Az isztroromán nyelvet Horvátországban beszélik - az Isztriai -félsziget  keleti részén több faluban (a XIX. századig az isztroromán terület kiterjedtebb volt, elérte Triesztet és részben elfoglalta Rab és Krk szigetét ) [2 ] . Az isztroromán nyelv a kihalás szélén áll, beszélőinek száma folyamatosan csökken, a 2007-es adatok szerint mintegy 300-an beszélték ezt a nyelvet [3] . Az isztroromán nyelv a morlakok vagy mavrovlachok – Szerbiában , Boszniában és Horvátországban kóborló, majd Észak - Dalmáciából Isztriára költözött pásztorok – romantikus dialektusai alapján alakult ki a 15-16. században. Az isztro-román nyelv tanulmányozása a 19. században kezdődött. Az "isztroromán" kifejezés a kortárs horvát regényíró, P. Skok munkásságának köszönhetően vált széles körben elterjedtté. Két nyelvjárási terület van - északi (Zheyan dialektus) és déli (az Uchka-hegytől délre található falvak nyelvjárásai). A nyelv íratlan [4] .

A névről

Az "isztroromán" ( rom. istroromân ) etnonimát 1847-ben Gheorghe Asachi alkotta meg . Az isztro-román nyelven kívül isztriainak és isztriainak is nevezik (az „isztrót” szó az isztroromán nyelvre is utal). Az isztrorománoknak nincs egyetlen önnevük, amely a lakott terület szerint jelöli magukat ( žeɪ̯ånți "Zheyans", susńevnți "Sushnevtsy", novošåni "novoshans"), a nyelvet a megfelelő melléknévnek ( žeɪ , ̯ński ) nevezik . novošånski ), vagy használja az „in our našu Emellett a vlåh etnonim és a nyelv neve vlåskę límbę , vlåškę límbę előfordul a déli dialektusokban . A román dialektológusoknak köszönhetően a Rumúni és a Rumunjevi név az isztrorománokhoz került . A horvátok az isztro-románokat Rumunjinak és Vlahinak (délieknek ), valamint Ćiribircinek , Ćićeraninak és Ćići / Čićinek (a környéken élő horvátokra is vonatkozik) [5] [6] [7] .

Nyelvföldrajz

Terjedelem és bőség

Az isztro-román nyelv veszélyeztetett nyelv. Az Isztriai -félsziget ( Horvátország ) keleti részén csak néhány faluban élnek isztro-román nyelvet beszélők . A legnagyobb isztroromán nyelvű település, Žejane falu a félsziget északkeleti részén, a szlovén határ közelében .

A 19. század óta folyamatosan csökken az isztroromán nyelvet beszélők száma. A 19. században (becslések szerint) körülbelül 8000, a két világháború közötti időszakban körülbelül 2000, 1964-ben 500, 1994-ben 450 fő [8] . Más becslések szerint 1971-ben körülbelül másfél ezer, 1982-1983-ban 555 ember beszélt isztrorománul [9] . 2007-ben mintegy 300-an beszélték az isztroromán nyelvet, 1100-an beszélték második nyelvként. Ugyanakkor minden isztrorománul beszélő beszél szerb-horvátul is . Az isztroromán nyelvet a gyerekek nem beszélik, a fiatalok pedig szinte soha [3] . A tudósok szerint a jelenlegi állapot fenntartása esetén az isztroromán 20-30 éven belül kihal [10] [11] .

Horvátországon kívül is vannak isztroromán diaszpórák, a legnagyobb New Yorkban (200-300 fő), kisebb csoportok élnek a floridai Clevelandben , valamint Kanadában , Ausztráliában és Új-Zélandon [8] .

Szociolingvisztikai háttér és státusz

A romantikában az „isztro-román nyelv” fogalma (néha az „isztro-román nyelv/dialektus” kifejezés is előfordul) a Kelet-Isztriai kelet-román nyelvjárások összességét jelenti , egyetlen nyelvtípusba egyesítve . Az isztroromán nyelvjárásoknak nincs olyan szupradialektus formájuk, amely az isztrorománok egészét vagy egy részét egyesítené, ráadásul e nyelvjárások töredezettségét fejezi ki az is, hogy beszélőiknek nincs egységes öntudata , és nem a nyelvnek egyetlen önneve van, gyakran nevezik magukat és beszédüket azon a területen, ahol laknak (ugyanakkor az isztrorománok a horvát etnoszhoz tartoznak ). Az isztro-román nyelvnek nincs irodalmi normája , nincs írott nyelve (bár próbálkoznak ennek megteremtésére), egyetlen funkciója a szóbeli mindennapi kommunikáció. Ennek megfelelően az isztroromán nyelvet az oktatási és pedagógiai státusz hiánya jellemzi. Az isztrorománok folklórhagyománya gyengén fejlett. Az isztroromán terület nyelvi helyzetét a kétnyelvűség jellemzi , az anyanyelvi dialektusok mellett az isztro-román falvak minden lakója beszéli a horvát nyelvet annak dialektusában, csakúgy vagy irodalmi formában. Az isztrorománok idősebb generációjának egyes képviselői olaszul és velenceiül is tudnak [4] .

Az isztroromán nyelv státuszáról különböző nézetek vannak [2] :

Sok nyelvész (S. Pushcariu, A. Rosetti, E. Petrovich) az isztro-román idióma státuszáról és történeti fejlődéséről sokféle nézőponttal felfigyel az isztroromán és a dakoromán nyelv szerkezeti párhuzamaira. Ugyanakkor az isztroromán és a dakoromán között nagyszámú szerkezeti különbség is van. Ez a tény, valamint az isztroromán nyelv hosszú távú önálló fejlődése (a 10. századtól), szoros interlingvális érintkezésben a délszláv dialektusokkal, valamint a román irodalmi norma hatásának hiánya nehezíti a helyzetet. az isztroromán nyelvet a román nyelvrendszer részének tekinteni . E tekintetben a modern romantikában egyre gyakrabban tekintik az isztro-román idiómát önálló balkáni- román nyelvnek .

Dialektusok

Az isztro-román nyelv két dialektusterületre oszlik - az északi (Isztria északkeleti része, a Chicharia hegység), magában foglalja Zhejane falu dialektusát ( Žei̯ân , horvát Žejane ), a déli pedig több falu dialektusait. az Učka -hegytől délre : Susnevitsa / Shushnevitsa ( Susńévițe , Šušńévițe , horvát Šušnjevica ) , Noselo ( Nóselo , Nósolo , horvát Nova Vas ), Sukodru ( Sucódru horvát , horvát Jasenovik ) , Letly Lejta , Bârdo , Bârdo ), valamint számos gazdaság. Mivel az isztroromán terület északi és déli része földrajzilag elszigetelten van egymástól ( a horvát nyelvjárások elterjedési területe választja el ), az isztroromán nyelvterületen nincs nyelvjárási kontinuum [9] [13] .

Az északi (Zheyan) dialektus minden nyelvi szinten eltér a déli dialektusoktól [14] .

A Zheyan nyelvjárást olyan nyelvjárási jellemzők jellemzik, mint a zöngés frikatív [ɣ] elterjedése a / g / fonémának megfelelően ; a / æ / fonéma hiánya a szó kimenetelében; a nevek szintetikus ragozása; nem tesz különbséget a nőnemű egyes számú főnevek határozott és határozatlan alakja között, ami a / æ / fonéma hiányához kapcsolódik a végződésekben: o casa "(valamilyen) ház" - casa "(bizonyos) ház"; a szám meg nem különböztetése a nőnemű főnév egyes alakjaiban -e : žénske "nő" - žénske "nő".

A déli nyelvjárásokban kevésbé hangsúlyos a hangsúlyos magánhangzók diftongizálása és az [n] előtti magánhangzók nazalizálása; a magánhangzó fonémák / a / és / å / következetesebb szembeállítása a hangsúlyos szótagban; a nőnemű főnevek határozott és határozatlan alakjainak megkülönböztetése egyes számban; a szám megkülönböztetése a nőnemű főnév alakjaiban -e : žénskę "nő" - žénske "nők"; a Shushnevitsky dialektust az úgynevezett csakavizmus jellemzi - a mássalhangzók ellentétének hiánya / t͡s / - / t͡ʃ /; / s / - / ʃ /; / z / - / ʒ /, amely helyett apikoalveoláris hangokat ejtenek, ez a jelenség a horvát nyelvjárások hatására alakult ki.

Az isztroromán nyelvterület északi és déli részeit számos szókincsbeli különbség választja el egymástól :

Zheyan dialektus déli nyelvjárások jelentése
ég țer "ég"
četate grad "város"
urs medvid "medve"

Írás

Az isztrorománoknak nincs saját írott nyelvük. A tudományos publikációkban az isztroromán nyelvet a román ábécé szerint írják, számos betű hozzáadásával: å , ä vagy ę , ľ , ń , š (a ș -vel együtt ) [15] .

Történelem

Más balkáni-román nyelvekhez hasonlóan az isztro-román a balkáni latinra ( Rom. româna comună ) nyúlik vissza, amely a Kr.u. X. század körül kezdett szétesni. e. [16] . Egy alternatív álláspont szerint az isztroromán és a dáko-román nyelvjárások elszakadása a 13. században történt [17] .

Történelmileg az isztrorománok a román nyelvű pásztorok ( morlachok ) leszármazottai, akik a középkorban a Balkán-félszigeten kóboroltak . Az írott források szerint már a 12. században eljutottak Tagliamentóba , de nem tudni, meddig maradtak ott. A Cicaria területén és Krk szigetén élő isztrorománokról szóló első információk a 15. század végétől – a 16. század elejétől származnak. Az isztrorománok 1510-ben telepedtek le Zheyanban. A 15. századi pestis- és kolerajárványok komolyan megritkították Isztria lakosságát, és a Velencei Köztársaság , amelyhez Isztria akkoriban tartozott, a migrációs folyamatok megállítását és a betelepült lakosság számának növelését célzó politikát folytatott [18] [19] .

Az isztrorománok eredetének két változata létezik. Az első szerint keletről, jobbról ( Morava vidéke , Közép- Szerbia és részben Bulgária ) vagy a Duna bal partjáról ( Erdély és Bánság régiói ) érkeztek . A második szerint az isztrorománok ősi hazája a Dunától délre fekszik [20] .

A 19. századig a nyelvterület az Isztriai-félsziget nagy részét, Triesztig , valamint Rab és Krk szigetét fedte le . A szigeteken a 19. század első felében kihalt az isztroromán nyelv [9] .

1925-ben a susnyevicsi származású Andrey Glavina, aki Romániában tanult, iskolát szervezett, ahol isztroromán és román nyelven folyt a tanítás. A benne tanulók száma elérte a 443 főt. Glavina 1925-ös korai halála után az iskola megszűnt [13] .

1994-ben Triesztben E. P. Raciu megalapította az "Andrei Glavina" isztroromán egyesületet, amely isztroromán nyelvű könyveket és folyóiratokat ad ki [21] .

Nyelvi jellemzők

Fonetika és fonológia

Magánhangzók

Isztro-román magánhangzórendszer [15] :

Emelkedés \ sor Elülső Átlagos Hátulsó
Felső én u
Középső felső e ə o
közép-alsó æ e
Alsó a
Mássalhangzók

Isztro-román mássalhangzórendszer [22] :

Artikulációs módszer ↓ ajak- labiodentális fogászati Alv. Chambers. hátsó nyelv Glott.
robbanó pb _ t d c ( ɟ ) kg _
orr m n ɲ
Remegő r
afrikaiak t͡s ʧ
( dʒ )
frikatívák fv _ sz _ ʃ ʒ x ( ɣ ) (h)
Mozgó
approximants 		( w ) j
Oldal l ʎ

A Zheyan dialektusban a g minden pozícióban, kivéve az ng és gľ kombinációit, ɣ -ként valósul meg . A ď ( ɟ ) és dž ( dʒ ) hangok csak kölcsönszavakban fordulnak elő. A h hang az x allofónja [23] .

Prozódia

A stressz dinamikus, szabad, mobil. A szolgálati szavak nem hordoznak hangsúlyt [24] .

Morfológia

Főnév

Az isztro-román főnév a nem, a szám, az eset és a bizonyosság/határozatlanság kategóriáit tartalmazza [25] .

A főnevek három neműek lehetnek: hímnemű, nőnemű és kölcsönös (a Zheyan dialektusban nincs jelen). Emellett a zejani nyelvjárásban a horvát nyelv hatására kialakul a semleges nem, amelyhez néhány kölcsönszó is tartozik [26] .

A többes szám képzésének módjai hímnemű főnevekben [27] :

  • végső mássalhangzó váltakozás (a t , d , n , k , ɣ , x , s , z , l végű szavaknál ): ån "év" - åń "évek", suséd "szomszéd" - suséz "szomszédok";
  • -i végződés (az "robbanékony + hangzatos" csoport után -u végződésű szavak esetén ): ócľu "szem" - ócľi "szemek";
  • az -e végső elvesztése (néha váltakozó magán- és mássalhangzókkal a gyökérben): fråte "testvér" - fråț "testvérek", šårpe "kígyó" - šerp "kígyók";
  • végződés -ure : om "férj" - ómure "férjek";
  • végződés -ľ (diakrón szempontból ez a -ľ az egyes számban elveszett, de a többes számban megmaradt): vițé "borjú" - vițéľ "borjak".

A többes szám képzésének módjai nőnemű főnevekben [27] :

  • -e végződés (az -ę és -a végződésű szavaknál egyes számban): cåpra "kecske" - cåpre "kecskék", fę́tę "lány" - fę́te "lányok". A -ę́ főneveknél az egyes számban elveszett l visszaállítása kíséri : stę "csillag" - stęle "csillagok";
  • a végződés elvesztése (néha váltakozó magán- és mássalhangzókkal a gyökérben): muľåre "woman" - muľer "women", musca "fly" - mušt "legyek";
  • végződés -i : limba "nyelv" - limbi "nyelvek".

Ezen kívül a -p , -b , -f , -v , -m , -ț , -č , -š , -ž , -ľ , -ń , -r , -ľe , -ńe , - če végződésű főnevek , -še , -že nem tesz különbséget a számalakok között [27] .

A főneveknek két esete van: direkt (névképző-akkuzatív) és közvetett (genitivus-datívusz). A deklináció túlnyomórészt analitikus, vagyis az esetjelentéseket a szócikk alakjai közvetítik, nem pedig maga a főnév, azonban a határozatlan ragozásban az -a végű nőnemű főnevek -e alakot vesznek fel . A Zheyan dialektusban egy bizonyos deklináció inflexiós formái is megmaradtak, a déli nyelvjárásban egy bizonyos deklináció teljesen analitikus [28] .

Néhány főnévnek van szóképzős alakja is: ómule "haver!", sóro "nővér!" [28] .

Név melléknév

A melléknevek nemben és számban megegyeznek a főnevekkel. A melléknevek összehasonlító fokozatait analitikusan alakítják ki: a komparativus a mai̯ "több" határozószóval ( mai̯ måre "régebbi"), és ennek a határozószónak a szuperlatívusz hangsúlyos alakja: måi̯ ( måi̯ måre "a legrégebbi") [29] .

Számok

Sok számot horvátból kölcsönöztek [28] :

mennyiségi Sorrendi
egy ur (m), úro (vö.)
úra (nő, észak), úrę (nő, dél) 		p(ă)rvi (m.), p(ă)rvi (vö.)
p(ă)rva, p(ă)rvę (nő)
2 dói̯ (m.), do (f.) dói̯le (m.), dóvo (vö.), dóva (nő)
3 trei̯ trei̯le (m.), treɪ̯o (vö.), treɪ̯a (nő)
négy patru
5 Chinč, ținț
6 sese
7 septe
nyolc opt (északi), os(a)n (dél)
9 devet
tíz deset
tizenegy i̯edănái̯st
12 dvanai̯st
13 trinaist
húsz dvadeset
21 dvadeset si ur
harminc trideset
40 cvarnar
ötven pedeset
60 sestdeset
70 sedamdeset
80 osamdeset
90 devetdeset
100 sto
200 dvisto
300 tristo
1000 egerek
Névmás

Az isztro-román nyelvben a névmások ugyanazokkal a kategóriákkal rendelkeznek, mint a román nyelvben  - személyes , visszaható , erősítő , birtokos , demonstratív , határozatlan ( negatív ) és kérdő-relatív [30] [31] :

  • a személyes névmások ( i̯o "én"; noi̯ "mi"; tú "te"; voi̯ "te"; i̯e "ő"; i̯å "ő"; i̯eľ "ők" férfi nemben, i̯åle "ők" a nőneműben) a következő kategóriákkal rendelkeznek személy, szám, nem (3. személyben) és kisbetű (névnév, datatívus és accusative); megkülönböztetni két alakrendszert közvetett esetekben - hangsúlyos és nem hangsúlyos, a nem hangsúlyos névmásokban különféle helyzetváltozatok jelenléte figyelhető meg;
  • visszaható névmás: síi̯e hangsúlytalan alakokkal ( âš , -š , âši , šɪ̯- ) datuvusi esetben; síre hangsúlytalan alakokkal ( se , s- ) a ragozásban;
  • birtokos névmások: mev , me "my"; tev , te "te"; sev , se "övé"; nostru "miénk"; vóstru "tiéd"; sev , se "ők" (férfias alakok); må , mé "én"; tå , tę "tiéd"; sev , sę "ő"; nostra "miénk"; vóstra "tiéd"; så , sę "ők" (női alakok); ez a névmási kategória személyesen megegyezik a tulajdonossal, nemben pedig a birtokossal, esetenként részben megváltozik; a Zheyan dialektusban a birtokos névmás előtt az a változatlan partikula áll : a mev „my” [32] ;
  • kérdő névmások: če , țe "mi"; číre , țíre "ki"; genitive -dative lu cuɪ̯ "kinek, kinek, kinek" stb.

A személyes névmások egyes szám deklinációja [33] :

Arc névelős
eset 		Részeshatározó Tárgyeset
hatásforma hangsúlytalan forma hatásforma hangsúlytalan forma
1. személy i̯o mii̯e âm , m- , -m , âmi̯ , mi̯- , mi sár én , m-
2. személy tu țíi̯e âț , ț- , -ț , âți̯ , ți̯- , țí gumi te , t-
3. személy férfias ɪ̯e a lui âľ , ľ- , -ľ , ľi azaz âl , l- , -l
nőies azaz a zeɪ̯ âľ , ľ- , -ľ , ľi azaz o , vo

Személyes többes számú névmások elhatározása [33] :

Arc névelős
eset 		Részeshatározó Tárgyeset
hatásforma hangsúlytalan forma hatásforma hangsúlytalan forma
1. személy noi̯ a nem na , n- , ni noi̯ na , n-
2. személy voɪ̯ a vo va , v- , vi voi̯ va , v-
3. személy férfias i̯eľ egy lor la , l- i̯eľ âľ , ľ- , -ľ
nőies i̯åle egy lor la , l- i̯åle le , l-
Ige

Az isztro-román igének vannak aspektus , hangulat (jelző, kötőszó, felszólító), idő (jelen, múlt és jövő), személy , szám és hang (aktív, visszaható, passzív) kategóriái [34] .

Az igék jelen idejű ragozása a scapå "menekülni", fåțe "megtenni", avzí "hallani", cuhę́i̯ "főzni" szavak példáján [35] .

arc és szám
egyes szám 1. személy számok meredek lejtő fåc Evdu cuhesc
egyes szám 2. személy számok scapi fåți Evzi cuhesti
egyes szám 3. személy számok scapę sors Evde cuhę
1. személy pl. számok scapan féțén avzin cuhęíi̯n
2. személy pl. számok scape fațéț avziț cúhę́i̯ț
3. személy pl. számok scapu fåcu Evdu cuhescu

Az isztro-román tökéletlensége elveszett, a déli nyelvjárásokban csak néhány emlék maradt fenn. A múlt idő jelentésében a régi tökéletes használatos, amelynek alakjait az (a)vę́ "van" segédige alakjait a szemantikus ige igenéviével kombinálva képezzük. A segédige gyakran a főige mögé kerül. A jövő idő alakjait a (v)rę "akarni" segédige alakjainak a szemantikus ige infinitivusával kombinálva képezzük [32] .

Igék ragozása múlt és jövő időben [35] :

arc és szám Múlt idő Jövő idő
egyes szám 1. személy számok am facut voi̯ fåțe
egyes szám 2. személy számok aifacut ver fåțe
egyes szám 3. személy számok egy tény va fåțe
1. személy pl. számok egy facut ren fåțe
2. személy pl. számok aț facut veț fåțe
3. személy pl. számok egy tény vor fåțe

A kötőmódban három igeidőt is megkülönböztetnek, de a kötőmód múlt idejű alakjait ritkán használják. A jelen idejű alakok a (v)rę "akarni" segédige alakjainak a szemantikus ige infinitivusával való kombinálásával jönnek létre. A múlt idejű formák a (v)rę igéből , a fi " leni" ige főnévi igeneveséből vagy melléknévi igenevéből és a szemantikus ige főnévi igeneveséből vagy melléknévi igenévből állnak. A jövő idő formái szintetikusak, és a latin futurum secundum -ot folytatják [32] .

Az igék ragozása a kötőszó jelen és múlt idejében [35] :

arc és szám Múlt idő Jövő idő
egyes szám 1. személy számok ręš fåțe ręš fost fåțe , ręš fi facút
egyes szám 2. személy számok ręɪ̯ fåțe ręɪ̯ fost fåțe , ręɪ̯ fi facút
egyes szám 3. személy számok rę fåțe rę fost fåțe , rę fi facút
1. személy pl. számok ręn fåțe ręn fost fåțe , ręn fi facút
2. személy pl. számok ręț fåțe ręț fost fåțe , ręț fi facút
3. személy pl. számok rę fåțe rę fost fåțe , rę fi facút

Az igék ragozása a jövőbeli kötőszóban [36] :

arc és szám
egyes szám 1. személy számok scapar facur avzir cuhęíi̯r
egyes szám 2. személy számok scapari facuri avziri cuhęíi̯ri
egyes szám 3. személy számok scapare szövet avzire cuhęíi̯re
1. személy pl. számok scaparno facurno avzirno cuhęíi̯rno
2. személy pl. számok scapareț facureț avzireț cuhę́i̯reț
3. személy pl. számok scapar facuru avziru cuhęíi̯ru

A felszólító ige alakjai (egyes szám második személyű és többes szám) általában megegyeznek a jelző megfelelő formáival, azonban van néhány kivétel, mint például a víro "gyere (ide)" és az ådo "hozz". Az egyes szám felszólító módozatának negatív formái a nu partikula infinitivussal való kombinálásával jönnek létre [32] .

A személytelen alakok közül az infinitivus, a participium és a gerund [37] .

Szintaxis

A szintaxist erősen befolyásolja a horvát nyelv hatása, amely a szabad szórendben és az a tendencia, hogy a meghatározót a meghatározott elé helyezi. A kérdés és az állítás, valamint az alany és a tárgy közötti különbséget az intonáció határozza meg [38] .

Szókincs

A szókincs nagy része (kb. 65%) latin eredetű. Sok kölcsönzés található a horvát nyelvből ( cńige "(szent) könyv", ócna "ablak"), valamint számos italianizmus ( sémpre "mindig", setimåne "hét") [14] .

Tanulmánytörténet

Az első tudományos munkák az isztroromán nyelvről a 19. században jelentek meg. A szövegek első kiadását a német G. Weigand adta ki. Ezt követően az isztroromán nyelvet olasz, román és horvát tudósok tanulmányozták, mint például M. Bartoli , S. Pushcariu, E. Petrovich, T. Cantemir, A. Kovacec, J. Koteanu, P. Neyesku [9] .

Mintaszöveg

„ Miatyánk ”, amelyet 1856-ban Shushnevicében rögzítettek [39] :

Țåțe nostru car le šti în țer, neca se spuné voľa a te, cum în țer, ašå ši pre pemint. Pera nostre saca zi de nam åstez. Odprosté nam dužan, ca si noi odprostim a lu nostri dužniț. Neca nu na tu vezi en napastovańe, neca na zbavešt de zvaca slabé. Ámen.

Jegyzetek

  1. ↑ Desyatova M. Yu. A balkáni-román nyelvek státuszának meghatározásának problémája  // Az ortodox Szent Tikhon Egyetem Bölcsészettudományi Értesítője. 3. sorozat: Filológia. - 2006. - 3. sz . – 49–66 .
  2. ↑ 1 2 Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  656 -657. — ISBN 5-87444-016-X .
  3. ↑ 1 2 Lewis, M. Paul, Gary F. Simons és Charles D. Fennig (szerk.). román, Istro. Horvátország nyelve.  (angol) . Ethnologue: A világ nyelvei, tizennyolcadik kiadás . www.ethnologue.com (2014. október 10.). — Etnológiai jelentés a nyelvkódhoz: ruo. Letöltve: 2015. március 8. Az eredetiből archiválva : 2014. október 10..
  4. ↑ 1 2 Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  656 -658. — ISBN 5-87444-016-X .
  5. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  656 . — ISBN 5-87444-016-X .
  6. ↑ Katunar D. Istrorumunji - jezik i  zajednica // Diskrepancija. - 2008. - T. 9 , 13. sz . - S. 84 . Az eredetiből archiválva : 2015. január 18.
  7. ↑ Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége  // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9 , 5. sz . — 589. o.
  8. ↑ 1 2 Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége  // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9 , 5. sz . — 593. o.
  9. ↑ 1 2 3 4 Narumov B.P. Isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  657 . — ISBN 5-87444-016-X .
  10. ↑ Katunar D. Istrorumunji - jezik i  zajednica // Diskrepancija. - 2008. - T. 9 , 13. sz . - S. 82 . Az eredetiből archiválva : 2015. január 18.
  11. ↑ Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége  // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9 , 5. sz . — 588. o.
  12. ↑ Desyatova, 2006 , p. 66.
  13. ↑ 1 2 Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége  // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9 , 5. sz . — 592. o.
  14. ↑ 1 2 Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  670 . — ISBN 5-87444-016-X .
  15. ↑ 1 2 Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  658 . — ISBN 5-87444-016-X .
  16. ↑ Desyatova M. Yu. A balkáni-román nyelvek státuszának meghatározásának problémája // Vestnik PSTGU. - 2006. - T. III , 2. sz . - S. 54 .
  17. ↑ Andreose A., Renzi L. A román nyelvek földrajza és elterjedése Európában // The Cambridge History of the Romance languages. - New York: Cambridge University Press, 2013. - 311. o.
  18. ↑ Katunar D. Istrorumunji - jezik i  zajednica // Diskrepancija. - 2008. - T. 9 , 13. sz . - S. 83 . Az eredetiből archiválva : 2015. január 18.
  19. ↑ Andreose A., Renzi L. A román nyelvek földrajza és elterjedése Európában // Tha Cambridge History of the Romance languages. - New York: Cambridge University Press, 2013. - 312. o.
  20. ↑ Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége  // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9 , 5. sz . — 590. o.
  21. ↑ Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége  // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9 , 5. sz . — 595. o.
  22. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  659 . — ISBN 5-87444-016-X .
  23. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  659 -660. — ISBN 5-87444-016-X .
  24. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  660 . — ISBN 5-87444-016-X .
  25. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  665 . — ISBN 5-87444-016-X .
  26. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . — M .: Academia, 2001. — S.  661-662 . — ISBN 5-87444-016-X .
  27. ↑ 1 2 3 Narumov B.P. Isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  662 . — ISBN 5-87444-016-X .
  28. ↑ 1 2 3 Narumov B.P. Isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  663 . — ISBN 5-87444-016-X .
  29. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . — M .: Academia, 2001. — S.  665-666 . — ISBN 5-87444-016-X .
  30. ↑ Lukht I. L., Narumov B. P. Román nyelv // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M .: Academia, 2001. - S.  610 -612. — ISBN 5-87444-016-X .
  31. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  666 -667. — ISBN 5-87444-016-X .
  32. ↑ 1 2 3 4 Narumov B.P. Isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  664 . — ISBN 5-87444-016-X .
  33. ↑ 1 2 Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  667 . — ISBN 5-87444-016-X .
  34. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  664 -665. — ISBN 5-87444-016-X .
  35. ↑ 1 2 3 Narumov B.P. Isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  668 . — ISBN 5-87444-016-X .
  36. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  669 . — ISBN 5-87444-016-X .
  37. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  666 . — ISBN 5-87444-016-X .
  38. ↑ Narumov B.P. isztro -román nyelv / dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M. : Academia, 2001. - S.  669 -670. — ISBN 5-87444-016-X .
  39. ↑ Pater Noster kolostor (downlink) . Az eredetiből archiválva : 2015. január 19. 

Irodalom

  • Desyatova M. Yu. A balkáni-román nyelvek státuszának meghatározásának problémája  // Az ortodox Szent Tikhoni Egyetem Bölcsészettudományi Értesítője. 3. sorozat: Filológia. - 2006. - 3. sz . – 49–66 .
  • Narumov B. P. isztro -román nyelv/dialektus // A világ nyelvei. Romantikus nyelvek . - M .: Academia , 2001. - S.  656 -671. — ISBN 5-87444-016-X .
  • Katunar D. Istrorumunji - jezik i zajednica // Diskrepancija. - 2008. - T. 9. - No. 13. - S. 81-94.
  • Marghescu G. Isztro -román kulturális örökség: A veszélyeztetett kultúrák tanulmányozásának jelentősége // WSEAS Transactions on Enviroment and Development. - 2009. - T. 9. - No. 5. - P. 587-596. (Angol)

Linkek