Muszlim név

A muszlim (iszlám) nevek ( arabul الأسماء الإسلامية ‎) olyan tulajdonnevek, amelyek a muszlim népek képviselőire jellemzőek, és nemcsak az iszlám világban , hanem annak határain túl is elterjedtek. Vannak köztük olyan nevek, amelyek közvetlenül az iszlám hatása alatt keletkeztek , és azok, amelyek e vallás megjelenése előtt léteztek. A muszlim nevek elterjedése egy adott társadalom iszlamizációjának ( arabizációjának ) egyik aspektusa.

A Sharia szerint minden gyermeknek röviddel születése után nevet kell kapnia, és ennek meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. A legkívánatosabb nevek az Abdullah és Abdurrahman , amelyeket más teoforikus nevek követnek (például Abd al-Aziz - "A hatalmasok  rabszolgája "), valamint a próféták és a hírnökök nevei (például Ibrahim ).

A név jelentésétől és eredetétől függően lehet tiltott vagy nem kívánatos. A rossz jelentésű disszonáns név viselője köteles jobbra cserélni. Általában ezt teszik az új muszlimok. Egyes országokban létezik a tiltott nevek listája, amelynek tartalmát befolyásolja, hogy a lakosság mennyire ragaszkodik egy adott trendhez . Előfordulhat, hogy a szunnitákra jellemző nevek nem elfogadhatók a síiták számára , és fordítva.

A legtöbb muszlim név az arabból származik  , amely az iszlám vallásának nyelve , de ez nem jelenti azt, hogy minden arab név muszlim. Számos olyan név is létezik, amelyeket hagyományosan a muszlimokkal azonosítanak, de más nyelvekből származnak (például a perzsa nyelvből ).

A név jelentése az iszlámban

Az iszlámban kötelező minden férfinak és nőnek nevet adni [1] . A Mohamedről és társairól szóló különféle hagyományok szerint abban az időben szokás volt, hogy a gyermeket közvetlenül a születés után, vagy három, hét vagy kilenc nap elteltével nevezzék el. A híres hadísz-tudós, Abu Bakr al-Bayhaki a hét napot nevezte a legkedvezőbb időszaknak [2] .

A névválasztás a gyermek apjának joga, nem az anyjának [3] . Kívánatos, hogy a név jó jelentést hordozzon, kevesebb betűt tartalmazzon, és könnyen nyelvezhető, könnyen megjegyezhető [4] [5] . Jó jelentéssel és kellemes kiejtéssel kell rendelkeznie, nemesnek kell lennie, és nem utalhat semmire, amit a saría tilt vagy elítél [6] . Az egyik hadísz Mohamed szavait idézi: „Valóban, a feltámadás napján a te neveden és atyáitokon fogtok nevezni. Szóval nevezd szép neveken a gyerekeket! (al-Bukhari in " Adab al-Mufrad ") [7] .

A kiváló jogász - faqih Abu-l-Hasan al- Mawardi "Nasihat al-muluk" ("Utasítások az uralkodóknak") című könyvében ezt írta [8] :

Ha gyermek születik, akkor a vele kapcsolatos jámborság egyik első megnyilvánulása az lesz, hogy jó névre és nemes, jó nyestre öltözteti . A jó név valóban nyomot hagy a lelkekben, az első pillanatban, amikor meghallja.

Eredet és szerkezet

A legtöbb muszlim név arabból származik , ezt követi a perzsa a népszerűség szempontjából . Mindkét nyelv jelentős szerepet játszott az iszlám terjedésének kezdeti szakaszában és a muszlimok további terjeszkedésében a világ különböző részein [9] [10] . Az iszlámra áttért nem arabok nevüket arabra változtatták, ezzel is elismerve Mohamed vallásába vetett hitüket. Az iszlámra áttért emberek pedig a mai napig általában arabra (muzulmánra) változtatják a nevüket, függetlenül attól, hogy hol élnek és milyen anyanyelvűek [11] [12] . Emiatt a muszlim név nem mindig jelzi pontosan a viselő nemzeti vagy etnikai identitását [13] .

A hagyományos arab név öt részből áll: kunya , ism , nasab , nisba és lakab [14] (például: Abu Hafs Umar ibn al-Khattab al-Kurashi, becenevén al-Faruk ). A Kunya egy teknonima (vagyis a gyermek neve alapján van hozzárendelve), az ism egy személynév , a nasab egy patronim , a nisba városhoz, helységhez, törzshez, patakhoz vagy iskolához való tartozást jelent, a lakab egy becenév . Egy személyt ezen elemek egyike vagy több kombinációja ismerhet meg [15] .

A hagyományos arab rendszer szerint összeállított nevek használata lehetővé teszi annak nyomon követését, hogy ennek az embernek az őse hány generációval ezelőtt lett muszlim. Például a híres jogászt, a Hanafi madhhab Abu Hanifa alapítóját (699-767) an-Numan ibn Sabit ibn Zuta ibn Mahnak ( Marzuban ) hívták . Neki és apjának arab neve volt, nagyapja és dédnagyapja - perzsa. Valószínűleg Abu Hanifa nagyapja volt az első a családjában, aki áttért az iszlám hitre, és muszlim nevet adott fiának. Ez összefügg azzal az adattal, hogy Zuta Kabulban született, Taym-Allah-ibn- Salaba arab törzs rabszolgájába esett, majd muszlim lett és felszabadult [16] .

A modern világban a muszlim országok elnevezési rendszerei meglehetősen különböznek egymástól, beleértve az arab világ országait is . Az Arab-félsziget egyes országaiban formálisabb rendszert fogadtak el (az " ibn " és a "bint" részecskék használatával), amely tükrözi az apa nevét és vezetéknevét [17] . Például Szaúd-Arábiában a nevek négy részből állnak: egy személynév, az apa és a nagyapa neve, valamint egy vezetéknév (a letelepedett lakosok körében) vagy egy családnév (a nomád beduinok körében ) [18] . A kevésbé hagyományos arab országokban, valamint Iránban , Törökországban és más országokban az elnevezési rendszerek hasonlóak a nyugati világhoz [17] .

A név arab eredete nem mindig jelzi iszlám jellegét. Ha a név gyakori a keresztény arabok és más vallások hívei ( drúz arabok , arabul beszélő zsidók ) körében, akkor egy ilyen név arabnak nevezhető , de muszlimnak nem. Ha a név az arabok és a nem arabok körében van forgalomban, akkor muszlimnak nevezhető [13] .

A muszlimnak tekintett nevek között előfordulhatnak nem arab eredetű nevek, amelyek a perzsa nyelvből kerültek használatba. Például: Akhtar, Azad, Jahangir, Nariman, Farhad stb. Számos arab név is elterjedt a muszlimok körében perzsa alakban - Afzal (Afdal) , Fazil (Fadil) , Reza (Rida) stb. [ 19]

Elosztás

A 7. században Arábiában megjelent iszlám gyorsan elterjedt Észak- , Nyugat- és Kelet-Afrikában , a Szaharától délre fekvő országokban , Perzsiában , Közép-Ázsiában és a Kaukázusban , majd még keletebbre - az egész indiai szubkontinensen , egyes régiókban. Délkelet - Ázsiában és Kína nyugati részén . Az arab nyelv erős hatással volt az ezeken a vidékeken élő népek névrendszerére [10] [20] . A muszlim nevek megoszlása ​​az iszlámra áttértek között a társadalom iszlamizációjának , arabosításának és perzsaságának mértékétől függött [21] [22] .

Marwan ibn al-Hakam (623-685), aki később a 4. kalifa lett , a korai muszlim közösség egyik első képviselője volt, aki gyermekeinek jelentős részét iszlám nevet adott. Marwannak 16 vagy 17 gyermeke született öt feleségtől és egy ágyastól, ebből 12 vagy 13 férfi. Öt közülük hagyományos arab nevet kapott (Muawiyah, Bishr, Aban, Usman és Umar), a többiek pedig iszlámnak számító neveket - Abd al-Malik, Abd al-Aziz, Ubaydullah, Abdullah, Ayyub, Davud, Mohammad és Abd ar -Rahman [23] .

A Szászáni Birodalom volt az egyik első ország , amelyet a muszlim arabok meghódítottak . A 7. század közepére Perzsia a kalifátus részévé vált, és lakossága elkezdett áttérni az iszlámra, és a megfelelő arab eredetű neveket vett fel, jelezve új státusukat mawaliként . A 11. századra az iráni kultúra általános felemelkedése (lásd iráni intermezzo ) olyan hagyományos perzsa nevek használatához vezetett, mint a Rustam és Isfandiyar , amelyeket a korábbi időkben a muszlim perzsák ritkán mertek adni gyermekeiknek [24] .

Az iszlám vallás osztatlan uralma Közép-Ázsiában a 8. században kezdődött. Ennek eredményeként az arab, iráni és más eredetű muszlim nevek félretették az eredeti török ​​neveket, amelyek korábban gyakoriak voltak ezen a vidéken. Például a 20. század elejére az üzbégek összlétszámának mindössze 5%-a rendelkezett türk névvel [25] . A muszlim nevek a régió más népei között is elterjedtek - kazahok [26] , karakalpakok [27] , kirgizek [28] , tadzsik [29] és türkmének [30] .

Az anatóliai törököknél a 11. század végétől kezdték el használni a muszlim és perzsa elnevezéseket, a Fekete-tengertől északra fekvő, kevésbé iszlamizált területeken pedig ez a folyamat jóval később indult be - az üzbég kán idején . a 14. század. Anatóliában először a szeldzsuk elit képviselői vettek fel muszlim neveket, akik pogány nevekkel és becenevekkel kombinálták őket (például Fakhr ad-Din Togrul-bek ). Az anatóliai törökök nevének iszlamizációja egészen a 17. századig folytatódott, és a nomád lakosság körében a muszlim nevek csak a 18. században váltották fel a türk neveket [21] . Az Oszmán Birodalom összeomlása után azonban Törökországban megindult a türk eredetű nevekhez való visszatérés fordított folyamata [31] .

A Volga Bulgáriában (a modern Tatár , Csuvasia és a szomszédos régiók területe) Almush kán [32] idején kezdtek elterjedni a muszlim nevek , aki 922-ben hivatalosan áttért az iszlám hitre, és nevét Jagfar bin Gabdulla -ra változtatta . A muzulmán nevek legelterjedtebb elterjedése azonban a tatárok és a szomszédos népek körében a 19. század első felében kezdődött, köszönhetően a buharai medreszében tanult mollák tevékenységének . Ebben az időszakban kezdtek el gyakoribbá válni egyes muszlim nevek (Abdulla, Zainulla stb.), amelyek a 13-14. században a volgai bolgároknál , a 15-17. században a tatároknál nem terjedtek el. a tatár környezet [33] .

Az iszlám Arábián kívüli elterjedését követően a muszlim név szerkezete is megváltozott, amely alkalmazkodott az új országok helyi hagyományaihoz [34] . Példa erre Bosznia-Hercegovina első elnökének  , Izetbegovicnak a vezetékneve . Az izet az arab 'izzat ("dicsőség")  szó türkösödött alakja, a bek a  türk tiszteletbeli előtag, az -ovich  a szerb -horvát patronim utótag [10] .

Kívánatos nevek

A nevek közül a legjobbak az Abdullah ("Allah rabszolgája") és az Abdurrahman ("A kegyesek rabszolgája") [35] [36] [37] . Mohamed hadísza szerint , amelyet a muszlim ibn al-Hajjaj és Abu Dawood közvetített , ezek a nevek a legkedveltebbek Allah számára . Mohamed próféta ismert, hogy nagybátyja fiát Abbas Abdullahnak nevezte el . A muhajirok első gyermekét , aki Medinában született , róla nevezték el ( Abdullah , az-Zubayr ibn al-Awwam fia ). Mohamed társai között körülbelül 300 ember viselte ezt a nevet [38] .

Ezeket a neveket közvetlenül követik az „ Abd + Allah egyik neve ” elv szerint felépített nevek . Például Abd al-Malik vagy Abd al-Aziz. Az első, aki ezen a két néven nevezte gyermekeit, I. Marwan kalifa [38] volt ( később Abdul-Malik ibn Marwan is kalifa lett).

A próféták és a hírnökök nevei következnek a tiszteletben , amelyek közül a legjobb Mohamed neve. Ismeretes, hogy maga Mohamed nevezte el fiát és Abu Musa al-Ashari Ibrahim fiát. Fiát Abdullah ibn Salamnak nevezte el Yusufról . Az iszlám teológusok egyöntetűek abban, hogy megengedhető, hogy a gyerekeket próféták és hírnökök neveként adják, kivéve azt a hagyományt, hogy Umar ibn al-Khattab megtiltotta, hogy a gyerekeket prófétanéven nevezzék el. Ibn Hajar al-Asqalani olyan információkra hivatkozik, amelyek szerint Umar ezt követően elhagyta ezt a véleményt [39] .

Teljesen megengedett a gyermek elnevezése Mohamed néven, azonban az ulema nem értett egyet a próféta nevének és nyestével  - Abul-Qasim - kombinációjával. Ibn Qayyim al-Jawziyya azt mondta [40] :

Az a helyes, hogy szabad a nevén szólítani, de tilos olyan kunyát csinálni, mint a kunya. Élete alatt a tilalom szigorúbb. Tilos a neve és a kunya összevonása.

Érdekes módon az első személy, akit Mohamed – Ahmad – egyik nevének neveztek el, Ahmad al-Farahidi al-Basri volt, a híres Khalil al-Farahidi apja , aki az AH első századának végén született. Ezt megelőzően senkit sem hívtak ezen a néven [41] .

Kívánatos Mohamed és más iszlám igazak társai nevét is megadni a gyerekeknek. Al-Mughira ibn Shuba elmesélte, hogy Mohamed azt mondta: "Ők [a Társak] a próféták és utánuk igazak nevével hívják [ 41 ] .

Egyébként a saría nem részesíti előnyben az arab neveket a nem arabokkal szemben, de ennek ellenére ezek voltak és maradnak a leggyakoribbak a muszlimok körében [37] .

Tiltott nevek

Tilosak azok a nevek, amelyek a saría szerint rosszat vagy tiltottakat jelentenek , vagy a kiejtés sajátosságai miatt ilyenek. A hordozóikat dicsérő, vagy éppen ellenkezőleg szidó nevek szintén tilosak.

Ibn Jarir at-Tabari ezt írta [42] :

Nem illik rossz jelentésű néven, dicsérő néven vagy sértő jelentésű néven nevezni, még akkor sem, ha ez csak egy személy név, és nem az igazi vonásait értik. Az viszont rossz lesz, ha valaki egy ilyen nevet hall, és azt gondolja, hogy ez a megnevezett tulajdonsága. Ezért a Próféta ( ﷺ ) megváltoztatta a nevet olyanra, aminek a jelentése a név tulajdonosára vonatkoztatva igaz.

A tiltott nevek a következők:

• Az Allahon kívüli mások imádatára utaló nevek [43] [35] . Például Abd Shams („A Nap rabszolgája”), Abd ar-Rasul („A Küldött [Allah] rabszolgája”), Abd al-Hussein („ Husszein rabszolgája [ibn Ali] ”) stb. Az ulema egyöntetűek az ilyen nevek betiltása mellett, de néhányuk gyakori a síiták körében.
• Nevek, amelyeket csak Allah nevezhet. Például ar-Rahman ("A kegyes"), al-Khaliq ("A Teremtő"), al-Mumit ("A gyilkos") stb. [44] [45]
• Olyan nevek, amelyek nem muszlimokhoz való hasonlóságot tartalmaznak , azaz ők találták ki és jellemzőek rájuk [46] .
• A bálványok nevei . Például Uzza, Manat, al-Lat stb. [47]
• Öndicséreteket és hazugságokat tartalmazó nevek. Például Malik al-Amlak („királyok királya”), szultán as-szalatin („minden szultánok szultánja”), Shahinshah („ minden sah sahja”) stb. [48] [49]
• Az ördögök nevei . Például Khinzab, al-Awar, al-Walhan, al-Ajda stb. [50] [51]
• Egyes arab szerzők (Bakr Abu Zeyd [52] , Kamal ibn as-Sayyid Salim [53] ) tiltottnak tartják a nem arab eredetű (perzsa, török ​​stb.) neveket.

Országonkénti tilalom