Toyota Soarer

Toyota Soarer
közös adatok
Gyártó Toyota
Gyártási évek 1981-2005 _ _
Összeszerelés Toyota , Japán Susono , Japán
Tervezés és kivitelezés
Elrendezés első motor, hátsókerék-hajtás
Tömeg és általános jellemzők
Hossz
  • 4655 mm
Nemzedékek
Toyota Mark II CoupeLexus SC
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Toyota Soarer (ト ヨタ・ソアラ) egy GT (Gran Turismo) kupé típusú autó , amelyet a Toyota Japánban gyártott 1981 és 2005 között.

Az autót először EX-8 prototípusként mutatták be egy oszakai autószalonon , Japánban. 1981-ben került gyártásba a Z1 generációval , amely a Toyota Markll Coupé helyére került, és egy szögletes, kétajtós kupé volt .

1986-ban megjelent a kerekebb Toyota Soarer ( Z2 generáció ). 1991-ben Japánban megjelent a harmadik generációs (30-as sorozatú) Toyota Soarer. A 30-as sorozat alapján megalkották a Lexus SC -t – a Toyota Lexus  részlege által 1990-ben alapított luxuskupé-t, hogy drágább autókat gyártsanak Japánon kívüli exportra . Bár mind a Lexus SC, mind a Soarer közös megjelenést és néhány közös alkatrészt tartalmazott, a 30-as sorozat eltérő sebességváltóval és motorral érkezett, és több egyedi modellt is tartalmazott.

2001-ben a Toyota bemutatta a negyedik generációs (40-es sorozatú) Soarert kabrió kupéként , amelyet Japánon kívül Lexus SC430 néven értékesítettek . A korábbi verziókkal ellentétben a negyedik generációs Soarer és a Lexus SC gyakorlatilag megegyezett. A Lexus értékesítésének hivatalos megnyitása után 2005-ben Japánban a 40-es sorozatot leállították, és a Lexus SC430 belépett a japán piacra.

Z1 sorozat

A Toyota Soarer Z1 sorozatot 1981 februárja és 1985 decembere között gyártották, 2, 2,8 és 3 literes soros hathengeres motorokkal. Az első generációs Soarer hátsókerék-hajtással debütált. Számos technológiai elektronikai újítással tűnt ki, mint például a klímaberendezést vezérlő érintőpanellel ellátott fedélzeti számítógép , a digitális sebességmérő és a LED-es fordulatszámmérők stb. Az autó elöl MacPherson felfüggesztést , hátul átlós karokat kapott, szögletes karosszériát hatalmas motorháztetővel.

Az autót ötfokozatú kézi vagy négyfokozatú automata sebességváltóval és automatikus öndiagnosztikai rendszerrel szerelték fel. Számos modell volt elérhető különböző motorokkal:

Bizonyos tekintetben a korai MZ10-esek némileg különböztek a késői MZ10-ektől.

Japánban az 1981-1982-es modellévben a Toyota Soarer Z1 sorozatot választották az Év Autójának. . 1983-ban jelentős változások történtek a megjelenésen: külső lökhárító, hűtőrács, az első kerék nyomtávja 20 mm-rel bővült. A változások a belső teret is érintették: megváltozott a felület, az új digitális panel dizájnja, az ajtókba zsebek kerültek. 1984-ben bemutatták az elektromosan behúzható külső tükröket, valamint az új első és hátsó légterelőket.

Az MZ12 modell a következőkkel volt felszerelve:

Z2 sorozat

A Z2 sorozatot 1986 januárjától 1991 áprilisáig gyártották. A hathengeres benzinmotorok választéka számos lehetőséget tartalmazott:

A második generációs modell megjelenésében a Toyota Cressida (MX73 karosszéria) és a Toyota Mark II (GX81 karosszéria) közös jellemzői voltak. Az első szériához képest a karosszéria általános stílusa és arányai változatlanok maradtak, de egy kicsit felpuhult. Technikailag sokat változott az autó. A MacPherson rugós felfüggesztés helyett kettős lengőkarokat használtak elöl és hátul. Az autó teljesen azonos platformmal rendelkezett a Toyota Suprával . Fékek - szellőző, tárcsa. A második generációban megmaradt a kizárólag elektronikus műszerfal használatának hagyománya.

1988-ban a Soarer Z2 arculatváltást kapott  - megváltoztak a hátsó lámpák, az első hűtőrács, a belső tér és egyéb kisebb változtatások (klíma, műszerfal). Ezenkívül a motorokat továbbfejlesztették:

Az M-sorozatú motorok olajsugarat kaptak a dugattyúk hűtésére.

1989 márciusában-áprilisában limitált, 500 példányban készült kabrió változatban (Aerocabin-módosítás), elektromosan vezérelhető visszahúzható fémtetővel.

30. rész

1990-ben, miután a Lexus luxusrészlegével sikeresen bemutatták Japánon kívül, a Toyota megbízta kaliforniai tervezőstúdióját egy új luxuskupé kifejlesztésével. 1991-ben az Egyesült Államokban Lexus SC 300/400 néven mutatták be. Ugyanebben az évben megkezdődött a harmadik generációs Toyota Soarer (30-as sorozat) értékesítése Japánban, amely felváltotta a Z2 szériát. A 30-as sorozatú Soarer gyakorlatilag ugyanazt a karosszériát (különösen a Lexus volt valamivel hosszabb) és a kulcsfontosságú alkatrészeket megosztotta a Lexus SC-vel, azonban a belső berendezés, a sebességváltó és a motorok eltérőek voltak.

1991-ben a Toyota Soarert az akkoriban gyártott autók közül a legfényűzőbb és legmodernebb felszereléssel szerelték fel. Ez volt az egyik első olyan autó, amelyre a gyártó telepítette a GPS - navigátort, és egy beépített érintőképernyős számítógépen keresztül egy autórendszert irányító rendszert.

Az 1991-2000-es Toyota Soarert 4 sebességes automata váltóval kínálták minden modellhez. A JZZ30 (ikerturbós) modellhez 5 sebességes sebességváltó is járt. A Lexusszal ellentétben azonban a Soarer 30-as sorozat nem kapott 5 sebességes automata sebességváltót , és csak a 6 hengeres változat kapott változó szelepvezérlésű (VVTi) motort 1996-ban.

Ráadásul az UZZ30-at (a Lexus SC400-nak megfelelő) csak 1991 és 1993 között adták el, a JZZ31-et (a Lexus SC300-nak megfelelő) pedig csak 1994-ben mutatták be a japán piacon.

A JZZ31 ugyanazt a motort és sebességváltót használta, mint az 1993-1998-as Toyota Supra MKIV N/A. Ezt a 3 literes soros hatos DOHC motort (2JZ-GE) a Lexus IS 300 és GS 300 is használták .

30-as sorozatú modellek

JZZ30 turbómodellek

1991 és 1996 között a Soarer JZZ30 modellt Japánban gyártották 1JZ -GTE 2,5 literes Twin Turbo motorral. Hivatalosan ez a motor 206 kW (276 LE) teljesítményt és 363 Nm nyomatékot fejlesztett ki 4800 ford./percnél. 1996 augusztusától két kisméretű turbinát egy közepes méretűre cseréltek, és egy változtatható szelepvezérlésű (VVTi) vezérlőrendszert adtak hozzá. A formálisan frissített motor ugyanazt a 206 kW-ot fejlesztette ki, de nagyobb volt a nyomatéka alacsony fordulatszámon – 378 Nm mindössze 2400 ford./percnél. Ezenkívül az 1996-os modellt enyhén átalakították: módosított első lökhárítót, fényszórókat és oldalsó készletet.

A 2,5 literes turbós Soarer két változatban készült: GT-T és GT-TL. Utóbbiban alapfelszereltségként az elektromos ülések, a faborítás és a tempomat volt.

Modellek JZZ31

Az Egyesült Államokban az SC300-at közvetlenül az LS400 és SC400 után vezették be a V8-as motorok alternatívájaként, a JZZ31-et pedig a 2JZ-GE egyenes-hatos motorral szerelték fel. Japánban ez két évvel később, 1994-ben történt. A JZZ31 felváltotta a japán UZZ30-at tekercsrugós felfüggesztéssel és V8-as motorral. Az UZZ30-hoz hasonló paraméterekkel rendelkező SC400-at viszont 2000-ig gyártották az USA-ban. Ennek a JZZ31-nek 2JZ-GE motorja volt, ugyanaz, mint a Toyota Suprában és más top Toyota modellekben.

A motor teljesítménye 225 liter. Val vel. (168KW) 5800 ford./percnél és 285 Nm nyomaték 4800 ford./percnél. A természetesen kiegyensúlyozott soros hatos motor gyorsulása sima és lendületes volt, 6500 ford./perc körüli piros zónával. és 24 szelepes konfigurációk kettős vezérműtengellyel. Az 1991-2000-es modellek legkönnyebb szárnyalójaként (körülbelül 1500 kg vagy kevesebb, a beszerelt opcióktól függően), a JZZ31 kevesebb, mint 8 másodperc alatt gyorsult 60 fokra, és kevesebb mint 16 másodperc alatt tette meg a negyed mérföldet.

Ami a felszereltségi szintet illeti, a Japánban Soarer 3.0GT néven ismert JZZ31 speciális "G Pack" specifikációval rendelkezik, amely nagyon közel állt az UZZ30-hoz fa díszítésével, 7 hangszórós audiorendszerével stb. , a legolcsóbb "Basic" a modell hasonló volt az alap TT-hez, fa helyett műanyagot használt, nem volt tempomat és egyszerű sztereó rendszer.

A JZZ31 Japánban készült, és 2000 decemberéig LEXUS SC300 néven szállították az Egyesült Államokba.

UZZ31 és UZZ32 modellek

Az Egyesült Államok piacán nem elérhető UZZ31 és UZZ32 modellek fényűzőbb opciókkal rendelkeztek, mint a JZZ30 vagy a JZZ31/SC 300 és az UZZ30/SC 400. Az olyan opciók, mint a teljesen bőr ülések elektromosan, fűtéssel és memóriával, elektronikusan állítható, automatikusan visszahúzható kormánymű kerék, ultrahangos tükörtisztítók és Az elektromosan elsötétülő visszapillantó tükör megkülönbözteti ezeket az autókat sportosabb változataiktól és német versenytársaiktól. Az UZZ31-hez és az UZZ32-hez az "EMV" (Electro Multi Vision) is tartozott - integrált képernyő TV-vel, navigáció (csak Japánban), öndiagnózis és érintőképernyő vezérli az összes klímaberendezés funkciót, valamint fejlett audiorendszer 6 hangszóróval és mélysugárzóval, 12 lemezes váltó és digitális jelfeldolgozás.

Az UZZ31 légrugózást használt, két pozícióval és lengéscsillapító merevséggel.

Az UZZ32 volt a legfejlettebb a 30-as sorozatban. A hátsó légterelőbe épített tolatókamerát (az UZZ32-nél és az UZZ31-nél is opcióként rendelhető), a hátsó kerék kormányzását és a kifinomult, számítógép által vezérelt hidraulikus aktív felfüggesztést tartalmazta. A mérnökök a hidraulikus rugóstagokat részesítették előnyben a hagyományos rugók és stabilizátorok helyett, amelyeket kanyarodást, gyorsulást és fékezést érzékelő szenzorok vezérelnek. A rendszer nagyon jól működött, és rendkívüli kezelhetőséget és zökkenőmentes vezetést tett lehetővé a karosszéria felborulása nélkül a kanyarokban. A rendszer miatti súlygyarapodás azonban valamilyen mértékben rontotta a gyorsulási teljesítményt, és maga az autó is nagyon drága volt. Emiatt mindössze 873 darab UZZ32-t gyártottak, és ma már nagyra értékelik a gyűjtők az Egyesült Királyságban és Ausztráliában . A ritkaságra való tekintettel néhány késői, alacsony futásteljesítményű UZZ32 modell 20-35 ezer dollárért kapható, míg a legtöbb hagyományos Soarer (egyszerű V8-asok, soros 6-osok és TT-k) 8-15 ezer dollárért kapható.

40. rész

A 40-es sorozatú Soarer nagyjából megegyezett a Lexus megfelelőjével, és 2001-től Japánon kívül Lexus SC 430 néven árulták. A Soarer 430SCV a modern Mercedes-Benz SL stílusában összecsukható keménytetővel rendelkezett . A kupét 4,3 literes V8-as motorral szerelték fel, változó szelepvezérléssel (3UZ-FE VVTi) – ugyanúgy, mint a Lexus LS 430 vezetői szedánban. Megfelelő 208 kW (280 LE) teljesítményt és 430 Nm nyomatékot produkált. Ez lehetővé tette, hogy a kupé ésszerű 6 másodperc alatt gyorsuljon 100 km / h-ra. A Soarer 40 sorozat és a Lexus SC 430 közös karosszériáját a Toyota francia és japán tervezői fejlesztették ki. Egyesek megjegyzik, hogy a 30-ashoz képest a 40-es sorozat elvesztette az ínyencek által annyira tisztelt karcsú sziluettet, és általában rosszabbnak tűnik - nehezebb és rövidebb.

Az előző generációkkal ellentétben a 40. Soarer és a Lexus is azonos dizájnt kapott. Miután a Lexus a Toyota első számú prémium márkája lett világszerte, a fejlesztési fókusz a Lexusra helyeződött át, nem pedig egy önálló Soarer márkájú modellre. 2005. július 26- án hivatalosan is megkezdődött a Lexus értékesítése Japánban, ami teljesen leállította a Toyota Soarer gyártását és értékesítését.

Jegyzetek

Linkek