Ballistic Missiles Boost Intercept

A BAMBI program ( eng.  BAllistic Missiles Boost Intercept - Interception of Ballistic Missiles on Takeoff) az Egyesült Államok légiereje által 1961-ben kifejlesztett globális űralapú  stratégiai rakétavédelmi rendszer egyik korai projektje. Ez egy kísérlet volt a rakétavédelmi rendszerek korlátainak leküzdésére úgy, hogy a felszálló ballisztikus rakétákat már az elején elfogó műholdak segítségével eltalálták. A rendkívül magas költségek miatt a program nem haladt előre a tervrajzokon.

Történelem

A rakéták elfogásának ötlete felszálláskor

A BAMBI projekt azon az ötleten alapult, hogy az alacsony Föld körüli pályára bocsátott elfogó műholdakat használják az ellenséges ballisztikus rakéták megsemmisítésére azok gyorsítása során.

Technikailag a beérkező ballisztikus rakéták elfogása sokkal egyszerűbb és megbízhatóbb volt, mint a célpont felett már a légkörbe belépő robbanófejek lelövése. A viszonylag kisméretű robbanófejekkel ellentétben a felszálló ballisztikus rakéta egy nagyon nagy és jól látható tárgy, amely hajtóművének működése miatt intenzív hőt is sugároz. A felszálló ballisztikus rakéta elfogójának célba vételéhez nem volt szükség nagy teljesítményű radarokra vagy ultra-érzékeny érzékelőberendezésekre.

Maga a felszálló rakéta egy viszonylag sérülékeny apparátus, amelynek már kisebb sérülései is elkerülhetetlenül a szerkezet tönkremeneteléhez, vagy legalábbis a robbanófejek kiszámított pályára való helyezésének ellehetetlenüléséhez vezetnek. A kompakt robbanófejekkel ellentétben a ballisztikus rakéták testét nem lehetett megfelelően megvédeni a nukleáris robbanás vagy a kinetikus támadások károsító tényezőitől. Egy gyorsuló ballisztikus rakétát sem lehetne csalikkal vagy interferenciával takarni – mivel ahhoz, hogy a ballisztikus rakétákkal összehasonlítható jellemzőkkel rendelkezzenek, az ilyen csaliknak maguknak méretükben a ballisztikus rakétákhoz kell hasonlítaniuk, ami gazdaságilag értelmetlenné tenné őket.

Ezenkívül egy ballisztikus rakéta felszállás közbeni elfogása során az összes szállított robbanófej megsemmisült vele együtt. Így az egyik elfogó, amely felszálláskor eltalált egy rakétát, azonnal megvédhetné az összes robbanófejét.

BAMBI koncepció

A BAMBI rakétavédelmi rendszernek egy sor transzpoláris pályán lévő műholdból kellett állnia , amelyek képesek elfogni a beérkező szovjet ballisztikus rakétákat. A projekt több megoldást is mérlegelt:

Project Defender

A Defender projekt (  angolul  -  "Defender") - egyfajta atomi aknák bevetését feltételezte a világűrben, infravörös irányítórendszerekkel és orbitális manőverező hajtóművekkel. A felszálló ballisztikus rakéták észlelésekor az atomműholdaknak meg kellett változtatniuk pályájukat, hogy feltartóztassák és aláássák a felszálló rakétákat, neutronsugárral megsemmisítve a robbanófejeiket, és magukat a rakétákat megsemmisítve röntgensugárzással.

A projekt fő akadálya maga az volt, hogy sok (több száz vagy akár több ezer) atombombát telepítsenek alacsony Föld körüli pályára. Még ha a bombákat nem is látták el hővédelemmel, és nem is alkalmasak voltak a légkörbe való visszatérésre, a potenciális ellenfél - a Szovjetunió - ezt nem tudta elhinni, és egy ilyen rendszer bevetését egy orbitális csapás előkészítésének tekinti. területén.

SPAD projekt

A SPAD projekt ( eng.  Space Patrol Active Defense  – Active Defense of Space Patrol) egy 27 tonnás műhold pályára bocsátását jelentette, amelynek infravörös szenzorokat kell szállítania a felszálló rakéták észleléséhez, egy elektronikus számítógépet az elfogási pályák kiszámításához. és száznegyven 130 kilogrammos rakétaelfogó . Amint a műhold infravörös érzékelői észlelték az indító ballisztikus rakéták hajtóműveinek beépülését, az automatika tűzmegoldást dolgozott ki rájuk és elindította az elfogókat.

Mindegyik elfogó robbanófejként volt felszerelve – egy bevethető vezetékhálózat, amelybe grammos lőszereket szőttek. A centrifugális erő hatására kibontakozó hálózat 5-15 méter átmérőjűre bontakozott ki, ezzel kompenzálva az esetleges pontozási hibát. A légkörből felszálló ballisztikus rakétával való ütközésben (300-500 km magasságban) az elfogó keringési sebessége biztosította a rakéta megsemmisülését az ütközés kinetikai energiájával.

A számítások szerint a Szovjetunió területének teljes lefedéséhez 300 műholdra volt szükség egy 500 kilométeres pályán, amelyek közül több tucat állandóan a helyén lenne. Elméletileg a rendszer akár 2000-3000 kilövő ballisztikus rakétát is el tudna fogni.

ARPAT projekt

Az  ARPAT projekt ( Advanced Research Projects Agency - Terminal (intercept)  - Interception (atmospheric entry) from the Advanced Research Agency) - egy olyan műholdak rendszerét feltételezte, amelyek ellenőrzött körözést hajtanak végre, hogy elfogják az ellenséges robbanófejeket már a légkörbe való belépéskor - amikor lesz a felső rétegek súrlódása révén megkímélik őket attól, hogy csalikkal borítsák be őket.

Jegyzetek

Linkek