M-5 | |
---|---|
Gyártási évek | 1922-1933 |
Műszaki adatok | |
Erő |
365 LE 1650 ford./percnél lapos dugattyús aljú motorokhoz; 400 LE kúpos dugattyúkhoz |
Tömörítési arány | 4,7 - 5,6 a módosítástól függően |
Henger átmérője | 127 mm |
dugattyúlöket | 177,8 mm |
Hengerek száma | 12 |
szelepek | 2 hengerenként, SOHC hajtás |
Üzemanyagtípus | benzin B-70, KB-70 |
Hűtőrendszer | folyékony |
Méretek | |
Szélesség | 691 mm |
Magasság | 1073 mm |
Száraz tömeg | 410 kg |
Az M-5 egy szovjet V-alakú, folyadékhűtéses repülőgépmotor, az American Liberty L-12 repülőgép-hajtómű visszafejtett klónja .
A szovjet M-5 hajtómű története 1922 -ben kezdődött a moszkvai Ikar gyár kezdeményezési javaslatával, hogy megszervezzék az erős motorok gyártását a fiatal Köztársaság számára. Az üzem külföldi hajtóművek másolását kapta, mintaként az amerikai Liberty L-12-t és a francia Hispano-Suiza 8Fb-t 400, illetve 300 LE teljesítménnyel.
A Liberty L-12 hajtóművet elsősorban azért választották, mert az akkori egyik legjobb felderítő repülőgép ezzel a hajtóművel, az angol "De Havilland" DH-9 [ gyártása a Szovjetunióban az R -1 nevet kapta .
A 2. számú GAZ -ban (az ún. Ikar-gyárban) 1922 végén rendelkezésre álló Liberty-motor elhasználódott trófeamintája szerint elkészült a motor metrikus mértékrendszerű munkarajz-készlete, amely nagyszámú kalibrációs számítást igényelt. Kidolgozták a tűrések és illesztések rendszerét, az alkatrészek, szerelvények gyártási és összeszerelési technológiáit, vágó- és mérőeszközöket, rögzítéseket készítettek. Az üzemet rekonstruálták, felszerelték a hiányzó berendezésekkel és némileg bővítették. A dokumentáció kiadásával és a gyártás előkészítésével kapcsolatos munkákat A. A. Bessonov tervező és M. P. Makaruk üzem főmérnöke irányította.
Az első motor 1923 decemberében ment át az állami teszteken, és az első motortételt 1924-ben fogadta el a bizottság. A motort sorozatgyártásba helyezték az Ikar üzemben és a Leningrádi Bolsevikban (korábban Obukhovsk) M-5-400 jelzéssel - a motor, az ötödik minta, 400 lóerős. (később egyszerűen M-5).
1925-re a tömeggyártás biztosította a meglehetősen megbízható M-5 hajtóművek szállítását. Megbízhatóságukat megerősítette az ezekkel a hajtóművekkel rendelkező repülőgépek részvétele számos repülésben, beleértve az M. M. Gromov és M. A. Volkovynov által vezetett két R-1 repülőgép 1925. június-júliusi Moszkva-Peking repülését .
Az M-5 hajtóműveket több évig gyártották, 1932-1933-ig működtek; számuk több ezer volt. Az R-1 , MP-1 és R-Z felderítő repülőgépekre , importált Fokker C-IV repülőgépekre és vadászrepülőgépekre telepítették őket : I-1 Polikarpov és Grigorovich változataiban , valamint I-2 . Az M-5-öt a BT-5 könnyű harckocsiban is használták . Csak a repülőgépgyárakba való szállításhoz körülbelül 3200 hajtóművet gyártottak.
Az M-5 motor kétsoros, 12 hengeres V-motor volt, külön hengerekkel és 45 fokos dőlésszöggel. A hajtórudak villás, a főtengely csapágyak csúszó babbitt . Az M-5-ön reprodukált Liberty motor prototípusának egyedi jellemzője az akkumulátoros gyújtás volt , akárcsak az autómotoroknál, hengerenként két gyertyával. A motornak két karburátora volt, és meghajtókkal volt felszerelve a géppuska szinkronizálásához, a fordulatszámmérőhöz, az üzemanyag-szivattyúhoz és magának a motornak az egységeihez.
Motorüzemanyagként a bakui 2. osztályú benzint használták (az akkori évek terminológiája) . AAC (nyári) és AB (téli) motorolaj.
Az M-5 motor a következő múzeumokban látható:
A Szovjetunió és a posztszovjet országok repülőgépmotorjai | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Dugattyú |
| ||||||||||||||
Turbóhajtómű |
| ||||||||||||||
Turbóventilátor ( kétkörös turbósugár) |
| ||||||||||||||
Turbóprop, légcsavaros és turbótengely | |||||||||||||||
Segédgázturbinás motorok |