Az Mk 13 (Mark 13) egy amerikai irányított rakétakilövő . Más országok amerikai haditengerészetének hajóin használták a "Tartar" , "Standard" SM-1 , "Harpoon" rakéták indítására .
Jelenleg nyugdíjba vonult, és az amerikai haditengerészet szabványos hordozórakétájaként az Mk 41 Vertical Launcher váltotta fel .
Az Mk 13 hordozórakéta három fő modulból áll: egy rakétatárból 40 rakéta számára a fedélzet alatti térben, kilövésvezérlőkből és egy irányított sugár típusú kilövőből, egy vezetővel. Tömörség, rövid reakcióidő jellemzi. Önellenőrzést és hibaelhárítást biztosít [1] .
Az üzlet két koncentrikus hengeres kazettából állt, függőlegesen elhelyezett rakétákkal. A külső hengerbe 24 rakéta, a belsőbe 16 rakéta került. Az indítószerkezet könnyű változatát gyártották, Mk 22 jelzéssel , amiben csak egy henger volt 16 rakétához [1] .
Összesen több mint 100 Mk hordozórakétát gyártottak 13 Mod 0-7 módosítással az Egyesült Államok haditengerészetének és 14 más ország flottájának. A Mod 0-3 módosítások a Tatar rakétákat , a Mod 4-7 módosításokat a Standard SM-1 rakétákat és a Harpoon hajóellenes rakétákat [1] .
FFG-57 Reuben James
SM-1 rakétaindítás az FFG-12 "George Philip" fregattról
Az amerikai "one-beam" és "one-armed" ( angol. one -arm ) kifejezésekkel összhangban az Mk 13-as kilövőt a haditengerészeti szakzsargonban "egykarú banditának" (egykarú banditának) nevezték . egy nyerőgép amerikai elnevezése).
Az amerikai haditengerészet a háború utáni időszakban (1946-1991) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|