Giovanni Anello Oliva vagy Juan Anello Oliva , ( spanyol Joan (Juan) Anello Oliva , olasz Giovanni Anello Oliva , 1574 , Nápoly , Olaszország - 1642. február 5. , Lima , Peru ) - olasz jezsuita misszionárius , pap Peruban . A maga nemében egyedülálló, digitálisan titkosított jegyzetek szerzője, amelyeket az inkák történelmének , különös tekintettel vallásukra, valamint információrögzítő rendszerekre – quipu és tokapu – szenteltek, kecsua szakértő . A kiváló perui történész, Blas Valera munkatársa és asszisztense volt .
Akárcsak Claudio Acquaviva tábornok, Anello Oliva Nápolyban született , ahogy ő maga is megjegyezte, "a Vezúv árnyékában" [1] .
1593. november 1-jén lépett be a nápolyi jezsuita rendbe , Vitaleschi védnöksége alatt . Tanítványa volt a Muzio Vitaleschi Jezsuita Rend fejének is . Neki ajánlotta a „ Vida de Varones Ilustres de la Compania de Jesus… ” című művét is, 1631 -ben fejezte be , de a cenzúra miatt először 1857 -ben jelent meg [2] .
1597 - ben érkezett Peruba 4 év noviciátus után, 11 jezsuitával Petrus Claver atya vezetésével , valamint 12 apostollal. Tanulmányait a limai Colegio Maximo San Pablo-ban fejezte be 1601 -ben , részt vett a Juli -i misszióban ( Titicaca -tó ). 1614 -ben lett pap . 1601 óta "lelkesen ... segíti az indiánokat" [2] .
Oliva, mint írja, 1611 - ben a bolíviai Santa Cruz de la Sierrában volt kiküldetésben, bár ott 1607 óta tevékenykedett . 1609-ben a Catalogo Provinciale secreto del Peruban egy neki szóló kártyán ez áll: " jó elme, közepes megfontoltság, kolerikus temperamentum ".
Oruróban , Chuquisacában és Arequipában is aktív . 1637 - ben a limai jezsuita kollégium rektora volt [1] .
Limában folytatta Antonio Cumis jegyzetfüzetének megírását , de már a Paez és Cabredo atyák elődjétől [2] átvett titkosítást használta .
Ez egy kiterjedt munka Peru történetéről, bár a jezsuiták e téma látószögéből törik ki, de olyan egyedi információkat is tartalmaz, amelyek más szerzőknél nem találhatók meg.
Kumis [3] , aki elindította a HR-t, azt állítja, hogy volt egy „bárka / koporsó /”, amely „írott” törvényeket tartalmazott a lemezeken, és amelyet Pachacamac Illa Tecce továbbított Apo Manco Capacnak , és ezért az inkákat nem lehetett elítélni. a pogányságban, mert ebben az esetben a katolikus papok bálványimádók lennének. Kumit is érdekelte a quipuban megvalósított transzcendentális fonetikus-szótagú „írás” kérdése , a királyi quipu – mint mondja – a nemességet az istenekkel való összekapcsolására használta, amiről hiába próbálta „írni” a dal " Aranytojás " (Huevo de Oro), amely az aravec [költő] szavalata, és amelyet szintén latin betűkkel, de kecsua nyelven írt át spanyolra (ami nem a kéziratának fő nyelve) , valójában latinul írva, de számokkal titkosítva). A dal forrása talán egy kecsua képviselő volt , és a spanyolul beszélő, aki informátora volt, az elhunyt kuraka Mayachak Asuay, akit Kumis a HR-ben Blas Valera apjának barátjaként említ [4] . Ez a dal egy szinkretikus formát mutat be az inkák eredetének mítosza (az ayarek (los Ayares)) és a keresztény mítosz között: arról számol be, hogy a Menny Teremtője azt mondja Viracocha lelkének [szívének], hogy lejött. hogy megtermékenyítse a földet, és hogy feltámad. A bárkában - ott vannak Ilyatex Isten törvényei (Ilya Tex Isten és a keresztény Isten hasonlósága nyilvánvaló, a bárkában lévő védett törvényekben, valamint Viracocha és Jézus Krisztus között , aki, mint az utóbbi, feltámad) . Talán ugyanezt jobban megmagyarázza egy felirat nélküli rajzos dal. (c.3v): vagyis az ábra egy halomra írt törvényeket ábrázolja, amikor az égen található Bárkából / Koporsóból / leesik, a Nap és a Hold látja, mi történik, és három Pacaritambo barlang nyílik meg a Földön , melynek középső része (Capaktoko, amelyből az inkák születtek ), kövekkel vagy értékes virágokkal díszítve. Az analógiák témájának tisztázása érdekében egy általa összeállított kis kulcsszótárban Koumis a Pachacamac = a Legmagasabb esszencia és Viracocha = a Megtestesült Isten fordítása.
Annak ellenére, hogy az inkák vallását hivatalosan pogánynak tekintették, a titkos dokumentumok szerzői éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem tekintették az inkákat bálványimádóknak, hanem más szemszögből mutatták be a problémát:
Úgy tűnik, hogy a két olasz jezsuita álláspontja a szent őshonos fogalmával kapcsolatban összefügg Róma jogainak újraértékelésével a spanyol király isteni és egyetemes szuverenitása tekintetében Peru keresztényesítésében . amely bár haszontalan és kegyetlen mészárlássá változott, mert az inkáknak az európai katolikus valláshoz hasonló vallásuk volt, és már az apostolok korában keresztényesedtek. Jellemző volt az olasz jezsuiták gyűlölete is a perui spanyol gyarmati uralom iránt .
Quito városában " Az inkák ősi szokásai" ( Las Costumbres Antiguas de los Incas ) kéziratait találták, amelyeket már 1945 -ben Francisco A. Loaysa Blas Valera műveként mutatott be, és egy történész szerint pl. Sabine Hyland , szintén véletlenül a bolíviai La -Pace -ben , egy Vocabulario nevű szótárra bukkantak, amely az inkák idejéről ad tájékoztatást.
A közelmúltban új adatok kezdtek terjedni Blas Valera életrajzával kapcsolatban. Köztük: ellentmondásos - közös az " Új Krónikával és a Jó Kormánnyal " ( Nueva Corónica y Buen Gobierno ), Guaman Poma de Ayala, Felipe ( Felipe Guamán Poma de Ayala ) könyve. Laura Laurenci Minelli olasz tudós szerint a „ Perui nyelv története és kezdetei ” ( Historia et Rudimenta Linguae Piruanorum ) kézírásos dokumentumban három lap rajz található, amelyeken Blas Valera „olasz jezsuita” aláírása látható. Laurenci Minelli szerint ezek a rajzok 1618 előtt készültek , vagyis évekkel Blas Valera hivatalos halála után.
Valera Európában talán az volt a célja, hogy őszinte üzenetet közvetítsen a római pápának Peru meghódításáról, Francisco Pizarro hódító által , aki az inka Atahualpa katonáit orpimentumokkal (As 2 S 3 - citromsárga arzén-trioxid) mérgezte meg . és a bor, amelyet Valera nagyapjától, Iljavanktól tanult meg egy quipu-ból, amelyet az amauta Machacuimukta (aki az inka Atahualpa alatt élt ) adott neki hálája jeléül, amiért megmentette az életét; apjától, Luis Valerától kapott egy levelet Francisco Chavez konkvisztádortól (résztvevő Atahualpa inka király fogságában), " Üzenet Spanyolország királyának " című művét, amelyet 1533. augusztus 15-én állítottak össze Cajamarca városában . Ezen a levélen Polo de Ondegardo („No es cosa”) és José de Acosta („Non D.[omino].D.[entur].Ex simus [Eversimus] – Joseph de Acosta”) aláírása van, amelyek megegyeznek azokkal már elérhető a perui archívumban található dokumentumok között. A Jezsuita Társaság vezetője, Akvaviva ellenezte Valera szándékait, ezért úgy döntöttek, hogy Valerát halottnak ismerik el, őt magát pedig Spanyolországba kell kiutasítani, ahol munkájának egy része Inca Garcilaso de la Vega -hoz került .
Később azonban Valera titokban visszatért Peruba egy másik néven - Ruiruruna - azzal a szándékkal, hogy kinyomtassa Peru meghódításának verzióját . Két másik jezsuitához került közel, mégpedig Juan Antonio Cumishoz és Juan Anello Olivához . Blas Valera asszisztenseinek és pártfogóinak csoportjában ilyen jezsuiták is voltak: Bartolome de Santiago , Juan Gonzalo Ruiz , Alonso Barsana , Bartolome Sanchez , Muzio Vitaleschi (a rend feje), Domingo de Bermeo , Diego de Vaena (vagy Dionisio Velazquez ). Szándékuk megvalósítása érdekében hamis névhasználatot képzeltek el, és ebben az ügyben szerződést kötöttek (a névhasználatról, amiért egy lovaskocsit kellett fizetniük) Felipe Guaman Poma de . Ayala . A szerződést Blas Valera notebookjával együtt megőrizték, és egy speciális biztonsági zsebben kötötték. Blas Valera tervét teljesítve állítólag 1618 -ban visszatért Spanyolországba , ahol feltehetően hamarosan meghalt Alcala de Henaresben . Ugyanebben a városban volt az inkák örököse - Don Melchor Carlos Inca, akinek a képe Guaman Poma de Ayala könyvébe került, és feltehetően Gonzalo Ruiz végezte ki.
A Laurenci Minelli által tanulmányozott kézirat kilenc lapból áll, amelyeket különböző emberek írtak spanyolul, latinul és olaszul, és Blas Valera munkatársa, ugyanaz a Gonzalo Ruiz rajzait készítette . Ez a szöveg a kecsua rövid nyelvtanát tartalmazza, amely a quipu , valamint a számlálóműszer, a yupana megfejtésének kulcsa .
Rolena Adorno , a Felipe Guaman Poma de Ayala után nyomozó szakember Juan Carlos Estenssoro (Juan Carlos Estenssoro) kutatásai alapján a Laura Laurenci Minelli által vizsgált dokumentumok valószínű hamisítására utal.
A Laura Laurenci Minelli által bemutatott „ Exsul Immeritus Blas Valera Populo Suo ” kéziratot még mindig nem ismerik fel, ezért a Peru és a mesztic jezsuita múltját behálózó rejtélyt nem tárták fel teljesen.
Raimondo de Sangro , San Severo hercege , aki 1745. október 25-én megvásárolta a HR kéziratát Illanes atyától [ 5] , La Lettera Apologetica című könyvébe sok capacquipu tocapu jelet felvett , azonban megváltoztatta és lekerekítette őket. négyzet alakú formák [6] .