Német szókincs

A német nyelv szókincse a német nyelvben létező vagy létező összes lexéma ( szó ) gyűjteménye . A nyelvszerkezet egyik szintjeként a német szókincset a német lexikológia és szóalkotás vizsgálja . Általános értelemben a szókincs egy nyelv szókincse, amely magában foglalhatja a nyelvben hosszú évek óta kialakult saját szavakat és más nyelvekből származó kölcsönzéseket , teljes értékű szókincset és rövidítéseket , irodalmi nyelvi szavakat , dialektizmusok és a mindennapi köznyelv szavai .

A német szókincs rövid története

A saját német szókincs rendszerint egyszótagos szavakat tartalmaz, amelyek a protogermán nyelvben léteztek - a modern német nyelv egyik legrégebbi formája. Későbbi rétegek: a latin nyelvből az európai német betelepülés időszakában keletkezett szavak, a kelta , gót , majd a szláv és balti nyelvekből származó kölcsönzések németesedtek , és általában beolvadtak a modern német szókincs szerkezetébe.

A közép-felnémet korban megjelent későbbi kölcsönzések (főleg franciából ) az udvari irodalom fejlődéséhez kapcsolódnak . A korai újfelnémetben és az újfelnémetben a franciából, olaszból és angolból származó szókincs beépült a németek , osztrákok és svájciak mindennapjaiba . Vannak speciális szókincs rétegei is, beleértve az arab , szláv ( különösen lengyel és orosz ), kínai , japán és még indiai szavakat is .

A német nyelvű szókincs szabályozását nem erre szakosodott intézmények (például az olaszországi Accademia della Crusca ) végezték. A nyelv tisztaságáért harcolók között rendszerint a nyelv problémájával foglalkozó írók és tudósok társaságai voltak. Az egyik leghíresebb társaság volt az ún. The Fruitful Society , amelybe Martin Opitz , Philip von Zesen és mások is beletartoztak. A purizmus másik példája a Szent Római Birodalom északnyugati vidékein élők öntudatának kifejezéséhez kapcsolódik , akik az alacsony frank dialektusokból ( holland , brabanti és mások) hozták létre a holland nyelvet .

Kölcsönfelvételek

A kölcsönzés az egyik nyelv szavainak egy másik nyelvbe történő bevezetésének folyamata. Szűk értelemben a kölcsönzés valójában kölcsönzött szókincs. A német nyelv meglehetősen nagy kölcsönzési réteggel rendelkezik, amelyet a német nyelvű országok lakosai használtak más kultúrák hatására. A kölcsönzésnek nagyon sok oka van: alapvetően katonai, kereskedelmi, politikai, kulturális és egyéb kapcsolatokról van szó, amelyek két vagy több kultúra elemeinek közvetlen vagy közvetett áthatolásához vezetnek. Ebben a tekintetben a német nyelv más nyelvekre és szókincsükre is hatással volt.

A kölcsönzések fő csoportjait a szókincs képviseli:

Szinonímia és antonímia

A német szinonimák olyan szavak, amelyek lexikális jelentésükben közel állnak egymáshoz, de hangzásuk és helyesírásuk eltérő. Ezek a szavak. Például: schnell - geschwind, kurz - prägnant, glauben - meinen, Geld - Asche stb.

Az antonimák olyan szavak, amelyek hangzásuk és írásmódjuk is eltérő, de ellentétes és egymással össze nem egyeztethető jelentéseket fejeznek ki. Például: geben - nehmen, gut - böse, richtig - falsch, Fußboden - Decke stb.

A szinonímia és az antonímia is ellát bizonyos funkciókat. A szinonimák lehetővé teszik, hogy különböző szavakat használjunk hasonló jelentéssel, de eltérő konnotációval, gazdagítva ezzel a nyelvet. Az antonímiát stilisztikai eszközökben használják szembeállításra, kontrasztteremtésre, iróniára.

Irodalom