A középfelnémet nyelvtana

A középfelnémet ( német  Mittelhochdeutsch, Mhd. ) az irodalmi német nyelv fejlődésének második szakasza , amely az ófelnémet befejezése után ( 1050 ), de megelőzte a koraújfelnémet időszakot ( 1350 ). Magában a közép-felnémet korszakban három alszakasz van: kora közép-felnémet (1050–1170), klasszikus közép-felnémet (1170–1250) és késő közép-felnémet (1250–1350). A középfelnémet nyelvet számos fonetika , nyelvtan és szókincs jellemzi, amelyek alapvetően meghatározzák a fő különbségeket a szomszédos szakaszoktól.

A múlt és jelen sok középkori tudósa tanulmányozta a középfelnémet nyelv grammatikáját . Az irodalmi források egyik leghíresebb kutatója Karl Lachmann , aki először tett kísérleteket a középfelnémet nyelv szerkezetére vonatkozó ismeretek rendszerezésére és normalizálására.

Fonetika

A magánhangzók "rövid - hosszú" elve szerinti oppozícióját a cirkumflex (ˆ) grafikusan ábrázolja: a hosszúak fölé kerül, a hiányzó - a rövidek fölé. Így a rövidek közé tartoznak: a, ë, e, i, o, u, ä, ö, ü ; hosszúra: в, ê, î, ô, û, æ, œ, iu (hosszú ü ); és diftongusok: ei, ie, ou, öu, uo, üe .

Figyelemre méltó, hogy az ei betűkombinációt [ej]-ként olvassuk, de nem [aɪ]-ként a modern németben; ie nem hosszú [i]-ként, hanem [iə]-ként olvasható. Az egyéb különbségek között találhatunk olyanokat is, amelyek jelenlétét a magánhangzóváltás folyamatai, a diftongusok és a monoftongusok kölcsönös átmenetei magyarázzák . Tehát a hosszú [iː], [yː], [uː] az újfelnémetnek [aɪ], [ɔʏ] [aʊ] felel meg (például mîn - mein, liut - Leute, hûs - Haus ); nyitott [iə], [yə], [uə] lett [iː], [yː], [uː] ( liep - lieb, müede - müde, bruoder - Bruder ); diftongusok [ei], [øu], [ou] egyesültek [aɪ]-vel, [ɔʏ] [aʊ] ( bein - Bein, böume - Bäume, boum - Baum ); minden rövid középfelnémet magánhangzó nyitott szótagban megfelel a német hosszú magánhangzóknak ( ligen–liegen, sagen–sagen, nëmen–nehmen ). Az æ és œ ligatúrákat ä és ö umlautként olvassuk és ejtjük ki.

A független s -t határozottan ejtik, de az sch és sc betűkombinációkban más szabályoknak engedelmeskedik. Kezdő pozícióban vagy mássalhangzó után z ejtik, mint az újfelnémetben [ts]. A szavak közepén vagy végén a z és zz ß -ként ejtik ( a jobb megkülönböztetés érdekében használja a ȥ vagy ʒ karaktereket ). A kezdeti helyzetben v -t [f]-ként ejtik. Nyilvánvaló, hogy néhány szabály egybeesik a modern német fonetika szabályaival .

Nyelvtan

A középfelnémet és az újfelnémet nyelvtani különbségei már nem olyan jelentősek, mint az utóbbi és az ófelnémet között. A fő különbségek az, hogy a modern németben nincs középfelnémet o gyök, megváltozott a ragozási rendszer , beleértve az egyes szám második személyű igék deklinációit , amelyek a középfelnémetben archaikus formájúak.

Főnév

A főneveknek van erős és gyenge ragozása.


erős deklináció
ügy Férfias nem (1.4-es osztály) Középnem (1.4-es osztály) Női (2.4-es osztály)
Egyes szám névelő és
akuzatívusz. h. 		tac
gast		 wort
blat		 gebe
mesterség
Genitív egység h. tages
gastes		 Wortes
-pengék		 gebe
krefte
Datív egység h.
tag gaste		 Worte
blate		 gebe
krefte
Nominative és
accusative pl. h. 		tage
geszte		 sörcefrét
_		 gebe
krefte
Genitivus pl. h. tage
geszte		 Worte
bleter		 geben
krefte
Dativ pl. h. tagen
-gesten
kopott bletern		 geben
kreften


gyenge deklináció
ügy férfias Nőies Semleges nem
Egyes szám névelő és
akuzatívusz. h. 		bote
boten		 zunge
zungen		 herze
Genitivus és datuvus pl. óra és
minden többes számú eset. h. 		bothen zungen herzen


Ige

Erős igék ideiglenes alakjai
Arc Jelenlegi Jelen (kon.) Preterite Preterite (kon.)
ich biuge biege bouc buge
du legnagyobb legnagyobb buge bugest
er/siu/ez biuget biege bouc buge
vezeték biegen biegen bugen bugen
ir bieget bieget buget buget
sie biegen t biegen bugen bugen
Infinitivus : biegen , felszólító ige: biuc! Elsőáldozás: biegende , Második áldozás: gebogen


A gyenge igék időbeli alakjai
Arc Jelenlegi Jelen (kon.) Preterite (Ind./Con.)
ich liebe liebe lëb(e)te
du liebest liebest lëb(e)teszt
er/siu/ez liebet liebe lëb(e)te
vezeték lieben lieben lëb(e)ten
ir liebet liebet lëb(e)tet
sie lieben t lieben lëb(e)ten
Infinitivus : lëben , felszólító ige: lëbe! Első igenév: lëbende , második igenév: gelëb(e)t



Preterit-jelen igék
Új felnémet 1 és 3 l. egységek h. 2 l. egységek h. 1 és 3 l. pl. óra (információ) Preterite
Wissen Weiz weist wizzen wisse/wësse/wiste/wëste
taugen/nutzen érintés - tugen tohte-tohte
gonnen gan ganst gunnen gunde/gonde-gunde
konnen/kennen kan kanst kunnen kunde/konde – künde
bedurfen darf darft durfen dorfte–dörfte
es wagen kátrány tarst turren torste – torste
Sollen sol/sal só suln solde/solte - solde/solde
vermogen mac maht mugen mahte/mohte - mähte/möhte
dürfen muoz muost müezen muos(t)e - mües(t)e


Rendhagyó igék
fia (sein) tuon (tun) wellen (wollen) han (haben)
jelen (egység) bin -
bist
 tuon
tuost
tuot		 wil(e)
wil(e)/wilt
wil(e)		 nincs
kalapja
_
Jelen (pl.) birn/sîn/sint
birt/bint/sît/sint
sint		 tuon
tuot
tuont		 wel(le)n
wel(le)t
wel(le)nt, wellen		 hân
hât
hânt
Jelen (kon.) (egység) sî
sîst
sî		 tuo
tuost
tuo		 welle
wellest
welle
Jelen (kon.) (pl.) sîn
sît
sîn		 tuon
tuot
tuon		 wellen
wellet
wellen


Források

Irodalom

Linkek