A német nyelv nemzeti változatai

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. április 22-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .

A német nyelv nemzeti változatai ( németül  Staatsvarietäten der deutschen Sprache vagy egyszerűen Varietäten ) a német nyelv német nyelvterületeken elterjedt változatai , amelyeket a helyi fonetika , nyelvtan és szókincs figyelembevételével kodifikálnak . Mivel azonban sem irodalmi (lásd. Irodalmi német ), sem nem mindennapi köznyelvi (lásd: Mindennapi köznyelvi német ), a nemzeti változatot mind a normák jelenléte, mind a hivatalos státusz hiánya jellemzi.

A nemzeti változat azonosítása két tényezőt vesz figyelembe: 1) az elterjedtség valamelyik német nyelvterületen; 2) bizonyos általános normák jelenléte, függetlenül az ország nyelvjárási helyzetétől . Ezen kritériumok alapján Németországban , Ausztriában és Svájcban a német beszámítható a változatok közé . Németországban ezt a változatot Bundesdeutschnak vagy Németország felnémet nyelvének ( Bundesdeutsches Hochdeutsch, Bundesdeutsch ) nevezik , amelyet a teutonizmusok vagy germanizmusok [1] [2] jellemeznek . Ausztriában - az osztrák változat ( Österreichisches Deutsch ) a rá jellemző ausztrismusokkal [3] . Svájcban - a svájci változat ( Schweizer Hochdeutsch ) jellegzetes helvetizmusokkal [4] . Ezekkel a változatokkal ellentétben a többi német nyelvű állam területén a dialektusok nem szabványosítottak, és nem tölthetik be az egyesítő szerepet ebben a régióban. Liechtenstein és Belgium szabálytalan nyelvjárásokat vagy szabványos német nyelvet használ . Luxemburg a luxemburgi nyelvet használja , amely nem tekinthető változatnak.

A nyelvjárások és a nemzeti változatok közötti különbségek ellenére szem előtt kell tartani, hogy szoros rokonságban állnak egymással. A bajor dialektusok Ausztriában, alemann / svájci - Svájcban jelentősen befolyásolták ezen államok nemzeti változatainak kialakulását. A változatok a német nyelv dialektus feletti típusai, de nem tekinthetők a dialektusoktól elkülönítve.

Jegyzetek

  1. ↑ Heinz Kloss : Plurizentrische Hochsprachen. In: ders.: Die Entwicklung neuer germanischer Kultursprachen seit 1800. 2. Auflage. Schwann, Düsseldorf 1978, ISBN 3-590-15637-6 , S. 66-67.
  2. ↑ Peter von Polenz : Österreichisches, schweizerisches und deutschländisches und teutonisches Deutsch. In: Zeitschrift für germanistische Linguistik Nr. 24/1996. S. 211
  3. ↑ Rudolf Muhr, Richard Schrodt, Peter Wiesinger (Hrsg.) : Österreichisches Deutsch – Linguistische , sozialpsychologische und sprachpolitische Aspekte einer nationalen Variante des Deutschen (PDF, 407 Seiten), Verlag Hölder-Pichler-Tempsky, Wien, 1995.
  4. ↑ Földes Csaba : Deutsch als Sprache mit mehrfacher Regionalität: Die diatopische Variationsbreite. In: Muttersprache. (Wiesbaden) 112 (2002) 3, S. 225–239.

Irodalom