Limburgi

limburgi
önnév Limburgok (Plat, Lèmbörgs) [ˈlɛmbœʁxs], [plɑt]
Országok Hollandia , Belgium , Németország
Régiók holland Limburg , belga Limburg , Észak-Rajna-Vesztfália
hivatalos állapot regionális nyelv Hollandiában
A hangszórók teljes száma 1,6 millió (2001-es becslés)
Osztályozás
Kategória Eurázsia nyelvei

indoeurópai család

germán ág nyugatnémet csoport délnémet alcsoport Alsófrankos klaszter
Írás latin
Nyelvi kódok
ISO 639-1 li
ISO 639-2 lim
ISO 639-3 lim
Etnológus lim
IETF li
Glottolog végtag1263 és végtag1265
Wikipédia ezen a nyelven

A limburgi vagy limburgi nyelv ( önnév Limburgs / Lèmbörgs [ˈlɛmbœʁxs], Plat [ plɑt ]; holland  limburgi , németül Limburgisch , francia Limbourgeois ) az alsónémet déli tér nyugat-germán nyelve , amely a dialektusok gyűjteménye a déli tájakon . Hollandia , Belgium északkeleti része és a szomszédos terület Németország nyugati részén . A limburgi nyelv területének legnagyobb városai Düsseldorf (Németország), Maastricht (Hollandia) és Hasselt (Belgium).   

A nyelvet az jellemzi, hogy teljes hangrendszerrel rendelkezik, amely a szomszédos ripuari dialektusokkal együtt az ún. frank tónusú terület .

A germanisztikában a limburgi nyelvnek a dél -alsófrank neve is van .

Cím

A "limburgi" név a Limburgi Hercegség nevéből származik, amely viszont fővárosának - Limburg városának (limburgiul - Laeboer /'læ:buʁ/) - nevéből származik, amely jelenleg Belgiumban található.

Maguk a limburgiak Platnak hívják nyelvüket , hasonlóan sok alnémet nyelvjárást beszélőhöz . Ez a név szó szerint „nem magasztos”, „hétköznapi”, sőt „vulgáris”-ként fordítható, és teljes mértékben megfelel az „ egyszerű nyelv ” fogalmának, amely néhány kelet-szláv vidéken (például Nyugat-Polesziében ) általános. A 20. század elejéig a köznép nyelvének szokásos holland elnevezése Dietsch vagy Duutsch volt, amely az átmeneti limburgi- ripuari dialektus önnevében maradt fenn Belgium északkeleti részén, az Eupen régióban  . Platduutch .

Az osztályozás kérdései

Ma már általánosan elfogadott, hogy a limburg a holland mellett a nyugati germán nyelvek alsófrank alcsoportjába tartozik . Korábban azonban a limburgi nyelvet gyakran besorolták a nyugat- középnémet dialektuscsoportba, amely a felnémet alcsoport része . Ezt az eltérést a definíciók eltérése okozta: az utóbbi esetben minden olyan nyelvjárást, amelyben a felnémet (második) mássalhangzómozgás legalább egy lépése előfordult, felnémetnek számított . Ennek megfelelően a limburgi tartomány az ik/ich ( Urdinger-vonal , északi határa) és a maken/machen ( Benrath-vonal , déli határ) izoglosszák között helyezkedik el , amelyek keletebbre esnek egybe. Ma más izoglosszok átfogó elemzése alapján csak a második izoglossz tekinthető a Verkhmetsky terület határának.

A német dialektológiában a németországi limburgi területet átmeneti területnek tekintik a tulajdonképpeni alacsony frank nyelvi alakok (=holland) és a középfrankos ripuarian között , és másképp nevezik: Ost-Limburgisch ("kelet-limburgi"), Limburgisch-Bergisch . ("limburgi-bergi"), és az egész limburgi területet általában Südniederfränkisch -nek (dél-alsófranknak) jelölik. Németországban a limburgi területet gyakran egyesítik az alsófrankkal ( Kleverländisch és Ostbergisch ) Niederrheinisch (" Alsó-Rajna ") néven, a teljes Limburg és Dél-Gelder terület (a hollandiai Cloverland folytatása ) pedig a név alatt ismert. feltételes név Rheinmaasländisch ( Rhine-Maass ; angolul  Meuse-Rhenish , holland  Maas-Rijnlands ). Ez az asszociáció azonban meglehetősen területi jellegű, mivel a dél-gelderi és a lóherevidéki dialektus nagyobb valószínűséggel szerepel a tulajdonképpeni alacsony frank terület brabanti dialektusában (vagyis a holland nyelvben).

Bár a limburgi terület hollandokra (a Holland Egyesült Királyság megalakulása után ) és németre (a keleti rész Porosz Királysághoz csatolása után) való politikai elhatárolása miatt mindegyikben erős az a holland, illetve a német irodalmi nyelv hatása, a kölcsönös megértés a határ mindkét oldalán továbbra is jó szinten marad.

Nyelvföldrajz / Jelenlegi helyzet

Terjedelem és bőség

A limburgi nyelvet beszélők teljes számát 1,6 millióra becsülik Hollandiában és Belgiumban, Németországban pedig több százezerre.

Hollandiában és Belgiumban a limburgi a mindennapi kommunikáció nyelve a kompakt forgalmazás helyein, amely csak hivatalos és írásbeli területeken adja át a helyét a hollandnak. Becslések szerint (A. Schunck, 2001) a helytől függően a helyi lakosság 50-90%-a beszél limburgiul. Továbbra is vita tárgya, hogy a limburgi nyelv mennyire gyakori Németországban.

Szociolingvisztikai információk

Hollandiában a limburgit a regionális nyelvek egyikeként ismerik el ( Dutch  streektaal ), Belgiumban és Németországban nincs státusza, mivel a holland, illetve a német nyelv dialektusaként tartják számon.

A limburgi nyelvnek azonban nincs sem hosszú írási hagyománya, sem egységes modern ortográfiája.

Hendrik van Veldeke , az e vidékről származó középkori író, az egyik legkorábbi holland szerző és az egyik legkorábbi német szerző.

Dialektusok

A limburgi nyelv a következő dialektusokból áll:

A Ripuarian dialektus szélsőséges nyugati dialektusait, amelyek Hollandia, Belgium és Németország határainak találkozásánál, a Walserberg -hegy körül találhatók , néhány limburgi sajátosság jellemzi, és " délkelet-limburgi dialektusnak " ( holland.  Zuidoost-Limburgs ) vagy " A három ország limburgja " ( holland.  Drielandenlimburgs , németül  Dreiländerplatt ). Ez a nyelvjárás magában foglalja az aacheni és a kolscheidi németországi, a hollandiai kerkradei, boholzi és walsi, valamint belgiumi ruhreni és einatteni ( a német nyelvű közösség északi részének ) dialektusait.

A hollandiai Limburg tartomány északi részének, Venlotól északra induló dialektusai közel állnak a dél-gelderi és a lóhereföldi dialektushoz, és a brabanti dialektus részeként alkotják az észak-limburgi dialektust. A mich - és ik - izoglosszák eltérése miatt ezt a területet mich-Quartier- nek , vagy nem egészen pontosan ik-Quartier -nek hívják .

A belga Limburg szélső északnyugati része ( Lommel és Tessenderlo városok ) szintén a brabanti dialektushoz tartozik.

A nyelv története

A limburg az óalsó -frank keleti változatának közvetlen továbbfejlődése, amelyet erősen befolyásoltak a holland és a kisebb nyugat-középnémet dialektusok és a francia nyelv. Az óalsófrank nyugati változatának folytatása maga a holland nyelv .

Nyelvi jellemzők

Fonetika és fonológia

A limburgi nyelv fonológiáját gazdag vokalizmus és telt hangszínek jellemzik . A mássalhangzókra jellemző a jelentős variabilitás mind a nyelvjárások, mind a standard holland nyelv által többé-kevésbé befolyásolt változatok között.

A nyugat-limburgi dialektus montforti dialektusának fonológiáját az alábbiakban ismertetjük.

Mássalhangzók
ajak- labiodentális Alveoláris Postalveoláris Palatális Veláris torokhang
orr m n ɲ ŋ
robbanó p b t d ɖ c k g ʔ
afrikaiak dʒ
frikatívák f v s z ʃ ʒ ç ʝ x / χ ɣ h, ɦ
Approximants w ð j
Remegő r
Oldal ɫ l ʎ

A /g/ hiányozhat a hasselti dialektusban , de széles körben jelen van más limburgi nyelvjárásokban, például: zègke ( holland  zeggen ) "beszélni".

A következő fonémák nem minden dialektusban fordulnak elő: /x/ ( daa g ) /ɣ/ ( a ch , felkiáltójel) /χ/ ( ch emisch , "vegyszer") /c/ ( lan dj ) /ɲ/ ( te nj ) , "fogak")

A /w/ fonéma helyett a /β̞/ szerepel Belgiumban.

Magánhangzók monoftongok
elülső közepes hátulsó
neobl. körforgalom neobl. körforgalom
felső i iː ɪ y yː u u
középső felső  e eː ø øː ə o oː
közép-alsó    ɛ ɛː   œ œː œ̃ː ɔ ɔː ɔ̃ː   
Alsó     æ æ̃ː a aː ɑ ɑː ɑ̃ː     

/ə/ csak hangsúlytalan szótagokban fordul elő.

Az alveoláris mássalhangzók előtt a /øː œː uː/ fonémák [øə œə uə] alakban valósulnak meg .

Diftongusok

A következő kettőshangzók léteznek : /iə øɪ eɪ æɪ uɪ ɔɪ aɪ ou/ , valamint magánhangzók kombinációi /uː ɔː ɑː/ + /j/ . /aɪ/ csak a francia kölcsönszavakban és közbeszólásokban fordul elő .

Az alveoláris mássalhangzók előtt az /ou/ fonéma [ oə ] , az /eɪ/ pedig [eə] vagy [ejə] alakban valósul meg .

Hang

A legtöbb európai nyelvtől eltérően a limburgi egy hangnyelv . A hangsúlyos szótagokban két teljes értékű hangot különböztet meg. Hagyományosan sjtoettoen ("tolóhang", tolóhang ) és sjleiptoen (" húzóhang", húzóhang ). Mind a szavak, mind a nyelvtani jelentések megkülönböztetésére használják őket. Például a "nap" szó egyes száma a daa~g [daː˦˨˧x] sjleiptoen hanggal , a többes szám pedig a daa\g [daː˦˨x] sjtoettoen hanggal . Példa a lexikális oppozícióra: bie \ [biː˦˨] "bee" sjtoettoen  - bie~ [biː˦˨˧] "y (elöljáró)" sjleiptoen -nel .

További példák:

  • többes számba: [stæɪ˦˨˧n] stei~n "kő" / [stæɪ˦˨n] stei "kövek";
  • lexikális: [graː˦˨f] "sír" / [graː˦˨˧f] "lyuk az út közelében";
  • igealakban : [ weː˦˨˧ʁˈkɪ˦˨və˧ ] "győzni fogunk!" / [weː˦˨˧ʁˈkɪ˦˨˧və˧] "Hódítsunk (Hódítsunk ! )".

Egyes helyeken a fiatalok körében a tonális többes számot kiszorítják a holland alakok, például a daag "nap" többes száma a dage ( [daːʝə] ) lenne.

Umlaut

Egyes főnevek többes és kicsinyítő alakjának kialakítására a limburgi nyelv az umlaut kifejezést használja, vagyis bizonyos szabályok szerint megváltoztatja a szótövet . Az ilyen főnevek halmaza nyelvjárásról dialektusra változik, de általában növekszik, ahogy kelet felé haladunk , a német nyelv határa felé .

Példák:

  • broor - breurke - breur ("testvér - testvér - testvérek")
  • sjoon - sjeunke - sjeun ("cipő - cipő - cipő"): más nyelvjárásokban ennek a szónak a többes száma a hangszín megváltoztatásával jön létre.

Lásd még

Irodalom

  • Bakkes, Pierre (2007: Mofers Waordebook . ISBN 978-90-902229-4-3  (nulla)
  • Cornelissen, Georg. Kleine niederrheinische Sprachgeschichte (1300-1900): eine regionale Sprachgeschichte für das deutsch-niederländische Grenzgebiet zwischen Arnheim und Krefeld : met een Nederlandstalige inleiding  (német) . - Geldern / Venray: Stichting Historie Peel-Maas-Niersgebied, 2003.  (német)
  • Frins, Jean (2005): Syntaktische Besonderheiten im Aachener Dreilãndereck. Eine Übersicht begleitet von einer Analyse aus politisch-gesellschaftlicher Sicht . Groningen: RUG Repro [Alapszakos szakdolgozat, Groningeni Egyetem]   (német)
  • Frins, Jean (2006): Karolingisch-Fränkisch. Die plattdůtsche Volkssprache im Aachener Dreiländereck . Groningen: RUG Repro [Master's Thesis, Groningeni Egyetem]   (német)
  • Grootaers, L.; Grauls, J. Klankleer van het Hasselt dialektus  (neopr.) . – Leuven: de Vlaamsche Drukkerij, 1930.  (n.d.)
  • Gussenhoven, C.; Aarts, F. A maastrichti dialektus  //  Journal of the International Phonetic Association : folyóirat. - 1999. - 1. évf. 29 . - 155-166 . o .  (Angol)
  • Gussenhoven, C.; van der Vliet, P. A hangnem és az intonáció fonológiája a venloi holland dialektusban  (angol)  // Journal of Linguistics : folyóirat. - 1999. - 1. évf. 35 . - P. 99-135 . - doi : 10.1017/S0022226798007324 .  (Angol)
  • Peters, George. A hasselti dialektus  // A Nemzetközi Fonetikai Szövetség  folyóirata : folyóirat. - 2006. - Vol. 36 , sz. 1 . - 117-124 . o . - doi : 10.1017/S0025100306002428 .  (Angol)
  • Staelens, X. Dieksjneèer van 't (H)essels. Nederlands-Hasselts Woordenboek  (n.d.) . - Hasselt: de Langeman, 1989.  (n.d.)
  • Welschen, Ad 2000-2005: Holland társadalom és kultúra tanfolyam , Nemzetközi Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Iskola ISHSS, Universiteit van Amsterdam.

Linkek

  Hollandia nyelvei
Hivatalos államnyelv
Hivatalos regionális nyelvek
Nem hivatalos regionális nyelvek/dialektusok
Jelnyelvek
  • holland jelnyelv