A tűzoltó rendszer (egyébként a PPS tűzoltó rendszer) az egyik helyhez kötött fedélzeti vészhelyzeti rendszer, amelyet a repülőgép fedélzetén keletkező tűz oltására terveztek.
Minden pilóta repülőgép összetett, drága és rendkívül tűzveszélyes jármű. A fedélzeten található nagy üzemanyag-tartalékok (repülési kerozin), nagynyomású hidraulikafolyadék, különféle olajok és speciális folyadékok, folyékony vagy gáz halmazállapotú oxigéntartalékok, rengeteg elektromos és elektronikus rendszer, gyakran nagy feszültség alatt, és végül magnéziumötvözetek és műanyagok - a repülőgép tűz esetén percek alatt kiéghet, ami repülés közben halálos. Ezért a repülőgépek automatikus tűzoltó rendszerekkel vannak felszerelve.
Különösen figyelemre méltóak a harci repülőgépek, amelyeket eredetileg ellenséges tűz alatti működésre terveztek. Rajtuk a tanári kar általában még összetettebb és elágazóbb, mint az utasszállítókon.
A repülõgépen (helikopteren) a legtûzveszélyesebb helyek a motorterek és az üzemanyagtartály rekeszek.
A repülőgép konstrukciója kezdetben tartalmaz megoldásokat a tűz keletkezésének megakadályozására, valamint annak lokalizálására szolgáló eszközöket. Így például a motorterek hőszigeteléssel vagy fényvisszaverő bevonattal rendelkezhetnek, és külső levegővel hűthetik őket a szembejövő áramlásból. Minden elektromos vezeték hőálló szigeteléssel van ellátva, és közvetlenül a motoron merev, zárt csövekben van lefektetve. A tűz továbbterjedésének megakadályozása érdekében a motorgondolákban és a motorterekben tűzálló válaszfalak vannak felszerelve. Egy vízelvezető rendszert használnak, hogy megakadályozzák az üzemanyag és a folyadékok felhalmozódását a motortérben.
A tartályok túlzott üzemanyagterét semleges gázzal lehet feltölteni, amely megakadályozza az égést. Ezenkívül megakadályozza a robbanást és a tüzet, ha az üzemanyagtartályok belső üregeit szivacsos poliuretán habbal tölti fel.
Az irányítás érdekében a repülőgépen tűzjelző rendszer van felszerelve , amely folyamatosan figyeli a tűzveszélyes helyeket, és bizonyos esetekben automatikusan bekapcsolja a tűzoltó rendszert.
Az oltóanyag (gyakran használt "freon 114B2", kémiai képlete C2Br2F4) hengerekben van nyomás alatt. A hengerekre általában a következőképpen hivatkozunk: a tűzoltás első szakasza, a tűzoltás második szakasza (gyakran van egy harmadik szakasz). Minden henger pirotechnikai elzárócsappal van felszerelve, amelyek egyszer működnek, amikor elektromos jelet adnak a squib felrobbantására. Az oltóanyag a csőrendszeren keresztül a gyújtás helyén kerül a permetező csővezetékbe, és az adott helytől függően a riasztórendszer a szükséges mágnesszelepek nyitásával és zárásával elvégzi a csővezetékek konfigurációját (egy komplex megoldással). elágazó PPS, egyszerűen nincs értelme minden rekeszhez hengert szállítani, célszerűbb egy egységdarut beépíteni).
Az automatikus tűzoltási sorok mellett a rendszer manuálisan is aktiválható a megfelelő gomb lámpájának megnyomásával a tűzoltó rendszer panelén. Amikor a squib kigyullad és az izzószál kiég, az elektromos érintkezés megszakad, ami miatt a gomb lámpája kigyullad.
Ha a motortérben tűzriadó lép működésbe, a freon betáplálásával egyidejűleg egy tűzcsap aktiválható (ha van), amely leállítja a motor üzemanyag-ellátását, és a generátorok fújására szolgáló vészcsappantyú (léghűtés) bezárul.
Számos repülőgépen ütközésérzékelőket szerelnek fel a szárnyvégekre vagy a törzs alá, amelyek aktiválják a tűzoltó rendszert a kényszerleszállás során, amikor a futómű nincs kihúzva.
Kisméretű repülőgépeken, például kiképzőgépeken vagy könnyű vadászgépeken a tűzoltó rendszer egyszerű.
Így például a MiG-21 repülőgépen a rendszer egy IS-2M ionizációs tűzérzékelőből, egy 2 literes, pirotechnikai szeleppel ellátott 20S-2-1S hengerből, a 22. számú keret mentén elhelyezett furatokkal ellátott elosztóból áll, elektromos rendszer, amely értesíti a pilótát lángforrás jelenlétéről és működő tűzoltó berendezésről. A rendszert csak a motortérben keletkezett tűz oltására tervezték.
Az L-39-es repülőgép SSP-2I tűzjelző rendszerrel van felszerelve BI-2I egységgel hat DTBG érzékelővel, OS-2 tűzoltó készülékkel, amelyet "7" folyadékkal (80% metilén-bromid és 20% etil-bromid) töltött, ill. freon 114V2 nyomás alatt. A rendszer csak a motorteret védi. A műbe való felvétel manuális, a pilótafülke gombjaitól.
A Tu-154M repülőgépen a tűzoltó rendszer 4 db SSP-2A rendszerblokkot tartalmaz 72 DPS-1 érzékelővel, amelyek három motorteret és az APU-teret vezérlik. A három fokozatú tűzoltáshoz 6 db UBTs-8-1 tűzoltó készülék van, amelyek 114-es freonnal vannak feltöltve; két blokk 781100 tűzoltó elektromágneses elosztó szelepek, csővezetékek, permetező csővezetékek, a rendszer vészhelyzeti aktiválásának mechanizmusa egy behúzott futóművel rendelkező repülőgép kényszerleszállása esetén, fényjelzők a tűzoltó készülékek csigák működéséhez, gombok az I., II. és III. fokozatú tűzoltó készülékek kézi bekapcsolása. A tűzoltás első szakasza automatikusan, a második és harmadik fokozat csak manuálisan történik. Behúzott futóművel történő leszálláskor mind a hat henger automatikusan kiürül a motorterekbe.
Tu-95 / 142 típusú repülőgépeken a tűzoltó rendszer részeként 7 db SSP-2A készlet DPS-1AG hőelem blokkkal 126 db. Az érzékelők figyelik a motorgondolatokat és az összes üzemanyagtartályt. A Freon 114 tűzoltó készítményt a fő tűzoltó rendszer 6 OS-8M hengerébe töltik, és az alváz gondoláiban még mindig van két henger egy további tűzoltó rendszerhez a motorok belső üregeiben (10 henger van a motorok belső üregeiben). PPS). A repülőgép rendelkezik az üzemanyagtartályok semleges gázzal való feltöltésére szolgáló rendszerrel is (lásd alább). Nem lokalizált tűz és az összes freonpalack kimerülése esetén semleges gázt lehet juttatni a gyújtóforráshoz.
Az első földgáz-rendszerek a második világháború idején jelentek meg a repülőgépek harci sebzés közbeni túlélésének növelésére szolgáló eszközként. Az üzemanyag-tartályok lövöldözése során a benzingőzök felrobbanásának megakadályozása érdekében a tartályokat nyomás alá helyezték a motorok kipufogócsonkjaiból vett hűtött kipufogógázokkal.
Jelenleg a tüzek és az üzemanyaggőz-robbanások elkerülése érdekében vészhelyzetekben (harci károk vagy kényszerleszállások) minden katonai és néhány polgári repülőgép rendelkezik a tartályok semleges gázzal (NG) való feltöltésére szolgáló rendszerrel. Általában nitrogén vagy műszaki szén-dioxid a nagynyomású palackokban, néha fedélzeti semleges gázgenerátorokat használnak (például az Il-76-on vagy az An-22-n). A program szerinti repülés közben semleges gázt juttatnak az üzemanyagtartályokba, amint az üzemanyag kifogy, ugyanabból a fedélzeti üzemanyag-automatikából, amely szabályozza az áramlási sebességet.
Egyes repülőgépeken az üzemanyag tűzveszélyének csökkentésére (beleértve) az ún. üzemanyag-nitridálás , vagyis a repülés előtt az üzemanyagot előre telítik gáznemű nitrogénnel egy speciális berendezésből. Ez a technológia meglehetősen ritka, először hazai repülőgépeken használták a Tu-144-en. Most különösen a Tu-160-on használják.