A kazanyi nyelvészeti iskola a nyelvészet egyik iránya , ahová I. A. Baudouin de Courtenay , tanítványai, N. V. Kruševszkij (ahogyan Baudouin is orosz-lengyel tudósnak nevezhető [1] ) és V. A. Bogoroditsky és néhány más tudós, köztük S. K. Bulich is . Az iskola gondolatait Baudouinnak a Kazany Egyetemen tartott előadásai során fektették le [2] .
N. V. Kruševszkij tudományos tevékenységének szinte teljes, rövid életű, hét évig tartó, 1884 -ben megszakított betegsége [3] , Kazanyban zajlott, míg I. A. Baudouin de Courtenay számára a kazanyi szakasz csak az egyik kutatási időszak volt. és oktatói munka [1] ; később Jurjevszkij ( 1883-1893 ), krakkói ( 1893-1899 ) és szentpétervári (1900-1918) egyetemeken [ 4 ] tanított , ahol lerakta a szentpétervári nyelvészeti (beleértve a hangtani ) iskola alapjait.
Az iskola keretein belül már F. de Saussure előtt is kísérletet tettek a diakrónia és a szinkron megkülönböztetésére a nyelvben. Általánosságban elmondható, hogy a kazanyi iskola sok ötlete megelőzte korát, előrevetítve a strukturális nyelvészet , a morfonológia , a nyelvi tipológia és a pszicholingvisztika fejlődését . N. V. Krushevsky tevékenysége lefektette az artikulációs és akusztikus fonetika alapjait [2] .
I. A. Baudouin de Courtenay 1874 -től tanított a kazanyi egyetemen : először egyetemi docensként , később professzorként [5] .
Baudouin körül nyelvi kör alakult ki, amely szombatonként a házában gyűlt össze; A kör ülésein felszólaló N. V. Krusevszkij, V. A. Bogorodickij, S. K. Bulics, A. I. Aleksandrov, V. V. Radlov és mások nyelvészek ismertették a legújabb külföldi művek tartalmát és saját munkájuk eredményeit [6] .
1876- tól N. V. Krusevszkij is Kazanyban élt; hallgatta Baudouin de Courtenay előadásait és részt vett szemináriumain, 1880 -tól pedig a Privatdozent tisztségét töltötte be . Tanfolyamokat tartott általános és orosz fonetikáról (az „Antropofónia” kurzusát 1893-ban adta ki V. A. Bogorodickij), a szanszkrit nyelvről, a román nyelvek összehasonlító nyelvtanáról [3] .
N. V. Krushevsky 1883- ban védte meg doktori disszertációját "Esszé a nyelvtudományról" címmel, amelyet részben G. Paul neogrammatikus "A nyelvtörténet alapelvei" című könyvének hatására írt, és a nyelvtudomány elméletének szentelte. általában ( a szintaktikai és szemantikai kérdéseket azonban kevesen érintették benne) [7] .
V. A. Bogoroditsky is I. A. Baudouin de Courtenay tanítványa volt. Diákévei alatt az orosz fonetikát és az orosz nyelv dialektológiáját tanulta ; Az egyetem elvégzése után Bogoroditszkijt a tanszéken hagyták, hogy professzori állásra készüljön, és az orosz nyelv fonetikáját és grammatikáját, valamint az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit nyelvtanát tanította. 1884 - ben védte meg kandidátusi , 1887-ben pedig doktori disszertációját [8] , bemutatva a „Course of Russian Grammar. 1. rész. Fonetika" [9] . Ismert még turkológiai ( tatár nyelvészet ) munkáiról. [tíz]
N. V. Krushevsky "Esszé a nyelvtudományról" című művében, jóval F. de Saussure "Általános nyelvészet tanfolyama" előtt , megfogalmazta a meghatározást: "a nyelv nem más, mint jelrendszer" [11] .
N. V. Krushevsky, ismét F. de Saussure előtt, azt javasolta, hogy a nyelvi rendszer elemei közötti kapcsolatok hasonlósága alapján válasszuk ki az asszociációkat (vö. Saussure asszociatív relációi és paradigmatikus kapcsolatai a strukturális nyelvészet terminológiájában) - Krushevsky itt a nyelven belüli asszociációkra utal. paradigma , levezetési fészek, származékos vagy inflexiós modell [12] - és a kontiguitással (mivel a Saussure-t szintagmatikusnak nevezik ) [2] .
N. V. Krusevszkij a tudományos tevékenység kezdeti szakaszában szembehelyezkedett az összehasonlító nyelvtörténettel , amelynek központi feladata a fonetikai változások törvényeinek felkutatása volt, olyan törvények felkutatását szorgalmazta , amelyek bármely nyelvben érvényesek minden korszakban, és hasonlóak a nyelvtörténethez. a természet törvényei [13] . Így Krushevsky a nyelv szerkezetének általános tanulmányozását szorgalmazta; ebben nézetei hasonlítanak N. Chomsky sokkal későbbi generatív nyelvészeti elképzeléseihez [2] . A nyelvészeket – Krusevszkij kortársait – függőnek tartott és a fiziológiásoktól származó diakrón hangtörvények foglalkoztatták: a hasonló hangok és akkomodációs jelenségek azonos típusú artikulációja [14] .
Az „Esszé a nyelvtudományról” című írásában Krushevsky mind a „fizikai-fiziológiai”, mind a „pszichológiai” nyelvi törvényeket statikusokra osztotta , amelyek meghatározzák a nyelv általános tulajdonságait (különösen a hang megjelenésének állandóságát). egységek, a fonotaktika és a hangok alkalmazkodás sajátosságai [12] ), valamint a dinamikus , szabályozó nyelvi változások [13] . Ugyanakkor Krusevszkij szerint a dinamikus törvényeket csak statikusak alapján lehet megérteni [12] .
I. A. Baudouin de Courtenayhoz hasonlóan V. A. Bogorodickij az "Orosz nyelv grammatikája kurzusában" a beszédhangok fiziológiája és a fonetika megkülönböztetését javasolja , és ez utóbbit a hangegységek tanulmányozásaként határozzák meg "a morfológiai csoportokkal kapcsolatban". amelyben előfordulnak" , ezért a mai értelemben a morfonológiához, míg Bogorodickij „fiziológiájához" a modern fonetikához [9] . Maga a szerző azonban nem ragaszkodik az általa javasolt megkülönböztetéshez teljes előadásában.
A kurzus 1913 -ban megjelent negyedik kiadásában Bogorodickij tisztázta dichotómiáját, a beszédhangok fiziológiáját az adott nyelv hangrendszerének és azok változásainak tanulmányozásaként, a fonetikát pedig a hangok nyelvtanilag releváns váltakozásának tanulmányozásaként határozta meg. és a váltakozások változásai [15] .
A hangzó beszéd fonetikai tulajdonságai különösen érdekelték V. A. Bogoroditskyt. „Hangszó nélküli magánhangzók az általános orosz nyelvben” című záróművében a világon elsőként tanulmányozta részletesen a hangsúlytalan magánhangzókat [16] , és számos kapcsolódó jelenséget feljegyzett: a magánhangzók eltűnését a szonánsok előtt ( orosz [ пъл ] rel ) és az epentetikus magánhangzók megjelenése a mássalhangzók kombinációiban ([ къ в] artira ) [17] .
V. A. Bogorodickij a beszéddallam kérdéseivel is foglalkozott , miután először próbálkozott az orosz beszéd intonációjának leírásával. Ehhez a munkához kottaírást használt [17] .
1884- ben V. A. Bogoroditsky a Kazany Egyetemen megszervezte az első kísérleti fonetikai laboratóriumot Oroszországban és a világban , ahol először fejlesztették ki a fonetikai kísérlet módszerét [18] . 1909- ben Bogorodickij palatogramokat készített (a nyelv lenyomata a szájpadlással való érintkezési pontokon [19] ) az orosz nyelv összes magán- és mássalhangzójáról, és arra a következtetésre jutott, hogy a beszédkészülék izomzatának munkájával összhangban : a magánhangzók szájnyitóként, a mássalhangzók pedig szájkapcsolóként definiálhatók”; Bogoroditsky felfedezte az orosz kemény mássalhangzók velarizációját is [20] . Bogorodickij kísérleti fonetikai vizsgálatai a modern nyelvészet számára is érdekesek, mivel lehetővé teszik az orosz artikuláció történelmi változékonyságának mértékét [21] .
I. A. Baudouin de Courtenay a „ fonéma ” kifejezést F. de Saussure-tól kölcsönözte , de a maga jelentésében használta, és ezzel megalapozta a modern fonológiát [2] .
Az alternációk osztályozásaN. V. Krushevsky a hangalternációk első sikeres szinkron osztályozásába tartozik , amelyek közül kiemelkedett [8] :
V. A. Bogoroditsky javasolta a váltakozások saját osztályozását [15] :
Az e típusok közötti határ Bogorodickij szerint nem áthághatatlan: például az aka dialektusokban egy nem irodalmi forma jelenik meg plyut (a fizetésből ) a gout from go [15] analógiájára (akan szerint ejtik [ x ʌ ˈdʼitʼ] ).
Egyéb kérdésekN. V. Krusevszkij a differenciálvonás fogalmát közelítette meg, a „statikus törvények” között megfogalmazva a „hangrendszer harmóniájának” tézisét, amely szerint bármely nyelvben egy vagy másik artikulációs sajátosság nem egy, hanem többre jellemző. hangok [12] .
V. A. Bogorodickij „Hangszó nélküli magánhangzók az orosz köznyelvben” című munkája előrevetíti a morfonológia megjelenését: megmutatja a hangsúlytalan magánhangzók lehetséges helyzetét a hangsúlyhoz képest, attól függően, hogy melyik morféma ( előtag , gyök , utótag , ragozás ) tartalmaz hangsúlytalant. magánhangzó [17] .
I. A. Baudouin de Courtenay, N. V. Krushevsky és V. A. Bogoroditsky a morfológiát a szóképzés és ragozás tanának tekintette, így a szóalkotást a morfológia tárgykörébe is bevonták [23] .
N. V. Krusevszkij a produktív és a nem produktív szóalkotási modellek közötti különbség pszichológiai értelmezését javasolta : ha a produktívak (például a verbális főnevek képződésének modellje az -enij- utótag segítségével ) a „termelést” sugallják, az azonos szerkezeti típusú szavakkal való hasonlóságon alapuló szavak, akkor az improduktívak (például a birtokos melléknevek modellje, mint a wolf → wolch-y ) a „reprodukción” alapszik, amely a kapcsolódó szavak egymáshoz való kapcsolódásán alapul [24] ] . N. V. Krushevskyt az is érdekelte, hogy az egyik beszédrész szavai a másik szavaiból alakulnak ki [24] .
Az 1870-es évek korai munkáiban I. A. Baudouin de Courtenay a hagyományos elképzeléseknek megfelelően a morfémát tudományos elvonatkoztatásnak tekintette azoktól a szóalakoktól , amelyekben előfordul; ezt követően a morféma pszichológiai valóságának felismerése felé hajlott, amelyet fenntartások erősítettek meg, mint az orosz helyett a vert farok . csóválja a farkát [25] .
A kazanyi iskola egyik képviselője, A. I. Anastasiev, kidolgozva I. A. Baudouin de Courtenay és N. V. Krushevsky nézeteit a szó morfémikus összetételéről és változékonyságáról, azt javasolta, hogy a szót szegmentáltnak tekintsék, ha a benne szereplő morfémák saját jelentéssel bírnak. és kombinálható más morfémákkal: az elő- és utótag más gyökökből is alkot szavakat, és ez a gyök nemcsak ezekkel a toldalékokkal és előtagokkal kombinálódik [26] .
I. A. Baudouin de Courtenay és N. V. Krushevsky munkái nyomon követték az [2]javáraragozásokatörténetében aindoeurópai nyelvek [27] . V. A. Bogoroditsky kezdetben osztotta ezt a nézetet, és „pszichológiai-asszociatív igazolást” kínált rá [28] , de később elhagyta az abszorpció fogalmát, és kidolgozta a szavak morfológiai változásainak elméletét, ahol az egyszerűsítést és az újraelosztást [29] hirdetik. legyenek a fő folyamatok , amelyek nem kapcsolódnak a fonetikai változásokhoz, és bizonyos elemek ismétlődése miatt a beszédben [30] , amelyeket a beszélők nyelvtani vagy szóképzőként érzékelnek. Az egyszerűsítés folyamatának Bogorodickij szerint több szakasza van, amelyek során a szóban lévő morfémák elkülöníthetősége csökken, és fonetikai változás következik be (mint például az orosz felhőben < Proto-Slav *ob-volk- [ 31] ) "mintha rögzíti az egyszerűsítést" az utolsó szakaszban [30] .
A kazanyi nyelvészeti iskola egyik vívmánya a hangok és a betűk [2] , a szóbeli és az írott beszédformák [32] közötti szigorú megkülönböztetése volt : például az N.V. az írott nyelvben való rögzítéséből” [33] .
V. A. Bogorodickij "Az orosz nyelv grammatikája kurzusában" az írás kérdéseit, különösen az e , e , yu , i grafémák funkcióit vizsgálta , I. A. Baudouin de Courtenay nyomán pedig az orosz írás szótagszerűségére mutatott rá [9 ] . Az orosz írásban hatféle írásmódot különített el: fonetikus, etimológiai (szótermelési láncokat tükröző: például a végső páros mássalhangzók és a hangsúlytalan magánhangzók a „tesztszóban” írottak szerint íródnak, ahol a megfelelő fonéma szerepel. erős pozícióban ) , történelmi (például zhi , shi ), egyházi szláv formák (a reform előtti helyesírásban Mariya , de ejtsd: [ ˈmarʼjɪ ] - Marya ), a kölcsönzések írásmódja a forrásnyelv grafikájának megfelelően ( orosz c és fra ) , írásmódok megkülönböztetése ( nagy és m - b kb ) [21] .
N. V. Krushevsky az Esszé a nyelvtudományról című írásában felvázolta a nyelvek történelmi változásainak okairól alkotott elképzeléseit. Úgy vélte, hogy bizonyos változások „fiziko-fiziológiai” jellegűek, és az anyanyelvi beszélők beszédében bizonyos hangok artikulációjának fokozatos, nem diszkrét változását jelentik, az artikuláció egyszerűsítésének tudattalan vágya miatt (vö. E. D. Polivanova [ 34 ] ) vagy hangok befogadása . Mások, amelyek pszichológiai jellegűek, diszkrétek, egyszeriek; ezek közé tartoznak az analógia útján bekövetkező változások, amelyeket a "hasonlósági asszociáció" vált ki [35] .
N. V. Krushevsky „A nyelvi fejlődés alapelvei” című munkája szintén a hangváltozások mechanizmusának szentelődik [14] .
A kazanyi nyelvi iskola képviselőinek tevékenysége nem volt széles körben ismert sem az Orosz Birodalomban , sem külföldön [36] . Nem zárható ki azonban, hogy nézeteik hatással voltak F. de Saussure -ra: N. V. Krushevsky Esszé a nyelvtudományról című művének német fordítása Saussure könyvtárában volt [36] . I. A. Baudouin de Courtenay L. V. Shcherba és E. D. Polivanov szentpétervári diákjai úgy vélték, hogy Saussure nézetei nem tartalmaznak semmi alapvetően újat tanáruk elképzeléseihez képest [37] . Baudouin gondolatainak hatását a Prágai Nyelvtudományi Kör nyelvészei tapasztalták, A. Meie és L. Hjelmslev ismerte nézeteit . A Baudouin által kidolgozott fonémák és morfémák fogalmai hamarosan a világnyelvészet tulajdonába kerültek, és számos diakróniával kapcsolatos elképzelését N. S. Trubetskoy , R. O. Yakobson , E. Kurilovich [38] népszerűsítette .
I. A. Baudouin de Courtenay és kazanyi tanítványai nézeteit fiatalabb tudósok dolgozták ki, akik tiszteletreméltó tudósokká váltak, mint például G. Kh. Akhatov , L. V. Shcherba és mások [26] .
| Fonetika és fonológia | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Alapfogalmak |
| ||||
| Szekciók és tudományágak |
| ||||
| Fonológiai fogalmak | |||||
| Személyiségek | |||||
| |||||
| Nyelvtudomány története | |
|---|---|
| Nyelvi hagyományok |
|
| Összehasonlító történeti nyelvészet | |
| Strukturális nyelvészet | |
| A XX. század egyéb irányai |
|
| Portál: Nyelvtudomány | |