A semlegesítés ( lat. semleges - sem egyik, sem másik [1] ) a nyelvészetben a nyelvi szerkezet elemeinek (nyelvi egységek [2] ) helyzetből adódó ellentétének megszüntetése .
A semlegesítés fogalmát a fonológusok vezették be a nyelvészetbe , de az 1960-as évektől a morfológia , a szintaxis , a lexikológia és a szemantika területén is kialakult [1] .
A fonológiában a semlegesítés alatt két vagy több fonéma megkülönböztethetetlenségét értjük egy vagy másik fonológiai pozícióban, amelyben minden semlegesített fonéma egy olyan képviselőnek felel meg, amely egybeeshet ( orosz luka , luga -luk ) vagy nem esik egybe ( orosz egy m - vel ). a] , som [ o ] - maga , soma [ʌ] ) ezek közül az egyik megkülönböztető pozícióban való megvalósításával ( relevancia ).
Egy adott nyelvben a fejlődés egy bizonyos szakaszában a semlegesítések száma korlátozott, a nyelvi rendszer miatt . A diakróniában azonban változhat [1] :
A semlegesítés elméletét kidolgozó N. S. Trubetskoy fonológiájában a semlegesítés pozíciójában lévő fonológiai egységet archifonémaként írják le (a fonémával szemben), ami a fonemikus átírásban tükröződik [4] .
A nyelv legmagasabb szintjein , amelyet kétoldalas egységek alkotnak, megkülönböztetik a kifejezési terv egységeinek semlegesítését (például a különböző esetértékek egybeesése egy formában: orosz egér - genitív, datív, prepozíciós egyes szám és névelő többes szám) és a tartalmi terv egységeinek semlegesítése ( kontextuális a különböző formák jelentéseinek egybeesése: megyek - Nos, mentem ) [1] . Akárcsak a fonológiában, a semlegesítések gyengíthetők és erősíthetők: így a legtöbb szláv nyelvben a kettős és többes számok ellentétét semlegesítették, ugyanakkor az eset-ellentéteket semlegesítették az alakok egybeesése miatt a formák paradigmájában . a kettős szám, felerősítve.
Fonetika és fonológia | |||||
---|---|---|---|---|---|
Alapfogalmak |
| ||||
Szekciók és tudományágak |
| ||||
Fonológiai fogalmak | |||||
Személyiségek | |||||
|