Semlegesítés (nyelvészet)

A semlegesítés ( lat.  semleges  - sem egyik, sem másik [1] ) a nyelvészetben a nyelvi szerkezet elemeinek (nyelvi egységek [2] ) helyzetből  adódó ellentétének megszüntetése .

A semlegesítés fogalmát a fonológusok vezették be a nyelvészetbe , de az 1960-as évektől a morfológia , a szintaxis , a lexikológia és a szemantika területén is kialakult [1] .

A fonológiában

A fonológiában a semlegesítés alatt két vagy több fonéma megkülönböztethetetlenségét értjük egy vagy másik fonológiai pozícióban, amelyben minden semlegesített fonéma egy olyan képviselőnek felel meg, amely egybeeshet ( orosz luka , luga -luk ) vagy nem esik egybe ( orosz egy m - vel ). a] , som [  o ]  - maga , soma [ʌ] ) ezek közül az egyik megkülönböztető pozícióban való megvalósításával ( relevancia ).

Egy adott nyelvben a fejlődés egy bizonyos szakaszában a semlegesítések száma korlátozott, a nyelvi rendszer miatt . A diakróniában azonban változhat [1] :

• a semlegesítés erősítése [3] a semlegesítési pozíciók számának növelésével és a relevanciapozíciók listájának csökkentésével az oppozíció teljes megszüntetéséhez, vagyis a fonémák konvergenciájához vezethet;
• ha legalább egy pozícióban egy fonéma allofonjainak különbsége relevánssá válik (és ezáltal maga a pozíció erősödik), a fonéma szétválik, ketté válik.

A semlegesítés elméletét kidolgozó N. S. Trubetskoy fonológiájában a semlegesítés pozíciójában lévő fonológiai egységet archifonémaként írják le (a fonémával szemben), ami a fonemikus átírásban tükröződik [4] .

A nyelv legmagasabb szintjein

A nyelv legmagasabb szintjein , amelyet kétoldalas egységek alkotnak, megkülönböztetik a kifejezési terv egységeinek semlegesítését (például a különböző esetértékek egybeesése egy formában: orosz egér  - genitív, datív, prepozíciós egyes szám és névelő többes szám) és a tartalmi terv egységeinek semlegesítése ( kontextuális a különböző formák jelentéseinek egybeesése: megyek - Nos, mentem ) [1] . Akárcsak a fonológiában, a semlegesítések gyengíthetők és erősíthetők: így a legtöbb szláv nyelvben a kettős és többes számok ellentétét semlegesítették, ugyanakkor az eset-ellentéteket semlegesítették az alakok egybeesése miatt a formák paradigmájában . a kettős szám, felerősítve.

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 Nyelvi enciklopédikus szótár , "Semlegesítés" cikk
2. ↑ Semlegesítés (nyelven) - cikk a Great Soviet Encyclopedia- ból . 
3. ↑ A semlegesítés erőssége a következő képlettel fejezhető ki , ahol  a pozíciók  száma, a differenciálódási (relevancia) pozíciók  száma, a semlegesítő korrelatív fonémapárok száma.
4. ↑ Kodzasov S.V. , Krivnova O.F. Általános fonetika. Moszkva: RGGU, 2001