Manga

Manga ( jap . 漫画, マンガ, [mã̠ŋɡa̠]  ( inf. ) ) f.  - Japán képregény [1] , néha komikku (コミック) néven [2] [3] . A manga a jelenlegi formájában a második világháború [4] vége után kezdett fejlődni , erősen befolyásolva a nyugati hagyományokat. A mangának azonban mély gyökerei vannak a korai japán művészetben [5] [6] [7] .

Japánban a mangát minden korosztály olvassa. A mangát a vizuális művészet egyik formájaként és irodalmi jelenségként tisztelik. Ezért sok különböző műfajú és legkülönfélébb témájú mű létezik: kaland, romantika, sport, történelem, humor, sci-fi , horror , erotika , üzlet és mások [8] .

Az 1950 -es évek óta a manga a japán könyvkiadás jelentős iparágává vált [4] , 2006 -ban 481 milliárd jen [9] , 2009-ben pedig 420 milliárd jen [10] értékesítésével . A manga a világ többi részén is népszerűvé vált [11] , különösen az Egyesült Államokban , ahol 2006 -ban az eladások 175-200 millió dollár körüliek voltak [ 12] . Szinte minden mangát fekete-fehérben rajzolnak és adnak ki [13] , bár létezik színes is, például a Colorful , amelynek a nevét angolból „színes”-nek fordítják. A népszerű mangákból, leggyakrabban hosszú mangasorozatokból (néha befejezetlen [14] ) készülnek anime , valamint könnyű regények , videojátékok és egyéb származékos művek is születhetnek [15] [16] . Egy már létező mangára ​​épülő anime készítése kereskedelmi szempontból logikus – egy manga megrajzolása általában olcsóbb, és az animációs stúdióknak lehetőségük van megállapítani, hogy egy adott manga népszerűnek bizonyult-e, hogy lefilmezhető legyen [17] .

A forgatókönyv forgatókönyve némi változáson eshet át: a verekedések és verekedések jelenetei felpuhulnak, ha vannak, a túlságosan egyértelmű jeleneteket eltávolítják. A mangát rajzoló művészt mangakának hívják , és gyakran ő a forgatókönyv szerzője is. Ha egy személy vállalja a forgatókönyv megírását, akkor az ilyen forgatókönyvírót gensakusának (vagy pontosabban manga-gensakusának ) nevezik. Előfordul, hogy a mangát egy már létező anime vagy film alapján készítik [18] , például a Star Wars [19] alapján . Az anime és otaku kultúra azonban nem jött volna létre manga nélkül, mert kevés producer hajlandó időt és pénzt fektetni egy olyan projektbe, amely képregény formájában nem bizonyult népszerűnek [20] .

Etimológia

A "manga" szót nem lehet egyértelműen lefordítani. Két karakterből áll : 漫 (man) és 画 (ga). A 画 hieroglifát "rajzoknak", "képeknek" fordítják. A szó szerinti fordítás "ember" stílusú (módon) rajzok. A 漫 (ember) hieroglifának nincs egyértelmű fordítása, és jelentése lehet „szabad”, „divatos”, „tarka”, „túlcsordulás”, „mindenhol lenni” stb. Vagyis a 漫 hieroglifa nem fejez ki valami konkrétat. , hanem a "szabad", "szeszélyes", "véletlenszerű" jelentések körüli szemantikai konglomerátumot tükrözi [21] .

Úgy tartják, hogy a „manga” szó „ groteszk ”, „furcsa (vagy vicces) képeket” jelent [22] [23] . Ez a kifejezés a 18. század végén és a 19. század  elején keletkezett Kankei Suzuki "Mankai zuihitsu" ( 1771 ), Santo Kyoden "Shiji no yukikai" ( 1798 ), Minwa Aikawa "Manga hyakujo" ( 1814 ) művészek munkáinak kiadásával. 24 ] és Katsushika Hokusai [25] híres metszetein , aki 1814-1834 -ben " Hokusai Manga " ("Hokusai rajzai" ) illusztrált albumsorozatot adott ki . Úgy tartják, hogy a szó modern jelentését Rakuten Kitazawa mangaka vezette be [26] . Viták vannak arról, hogy megengedett-e az orosz nyelvben többes számban való használata. Kezdetben a Gramota.ru referenciaportál nem javasolta a "manga" szó ragozását, de nemrégiben megjegyezte, hogy "használatának gyakorlatából ítélve lecsökkenthető főnévként működik" [27] .

A "manga" fogalma Japánon kívül kezdetben a Japánban megjelent képregényekhez kapcsolódik [28] . A manga Japánban való elterjedésének és a nemzeti mangaszerű képregények általános népszerűségének az ázsiai országokban ( manhua Tajvanon , Kínában , Hongkongban , Makaóban és Szingapúrban , valamint manhwa Dél - Koreában ) az egyik fő oka az, hogy a japánok különösen és általában, Kelet- és Délkelet-Ázsia népei az információk kép formájában történő érzékelésére, hieroglif kultúrájuk örökségeként és következményeként [29] [30] . A nevek hasonlóak, mert ezt a szót mindhárom nyelven ugyanazokkal a kínai karakterekkel írják . A Franciaországban rajzolt manga-stílusú képregényeket " manfra "-nek hívják, valamint la nouvelle manga (  franciául  -  "új manga") - a képregények egy formája, amely a japán mangák hatására jött létre. Az Egyesült Államokban rajzolt manga-képregényeket angolul " amerimanga "-nak vagy OEL- nek hívják . eredeti angol nyelvű manga  - "angol eredetű manga" [31] .  

Történelem

Az első utalások a történetek képben való létrehozására Japánban a 12. századból származnak , amikor Toba buddhista szerzetes (más néven Kakuyu) négy humoros történetet rajzolt embereket ábrázoló állatokról és a chartát megszegő buddhista szerzetesekről. Ezek a történetek – „ Chojugiga ” – négy papírtekercs volt tusrajzokkal és feliratokkal [23] [33] . Most abban a kolostorban őrzik őket, ahol Toba élt [34] . A munkái során alkalmazott technikák lefektették a modern manga alapjait – ilyen például az emberi lábak képe futó állapotban [20] .

A fejlődés során a manga magába szívta az ukiyo-e és a nyugati technikák hagyományait [35] . A Meidzsi-restauráció után , amikor a japán vasfüggöny leomlott és Japán modernizációja megkezdődött, nyugati képregényeket kezdtek importálni az országba [36] , és a művészek külföldi kollégáiktól tanultak a kompozíció, az arányok, a szín jellemzőiről. olyan dolgok, amelyekre az ukiyo-e-ben nem fordítottak figyelmet, mivel a rajz jelentését és gondolatát fontosabbnak tartották, mint a formát. 1902-ben megjelent Rakuten Kitazawa Tagosaki to Makube no Toukyou kenbutsu című humoros képregénye. Ez az amerikai képregények hasonlatosságára készült mű volt az első "soros" képregény Japánban [37] [38] . Az 1900-1940 közötti időszakban a manga nem játszott jelentős társadalmi jelenség szerepet, inkább a fiatalok egyik divatos hobbija volt [39] . Taishō császár hatalomra jutása után mangaka külföldi grafikai stílusokkal kezdett kísérletezni, és külföldi művészekkel is kezdett tapasztalatot cserélni. Például az 1920-as években japán művészek egy csoportja ellátogatott az Egyesült Államokba, ahol akkoriban virágzott a képregényipar [40] . A manga modern formájában a második világháború alatt és különösen azt követően kezdett formát ölteni [4] . A manga fejlődését nagyban befolyásolták az európai rajzfilmek és az amerikai képregények, amelyek a 19. század második felében Japánban váltak híressé [34] .

A japán militarizmus idejében a manga propagandacélokat szolgált, jó papírra nyomtatva és színesben [41] . Megjelenését az állam finanszírozta (informálisan "Tokyo Manga"-nak hívják). A háború befejezése után, amikor az ország romokban hevert, helyére ún. "Osaka" manga, amelyet a legolcsóbb lapon adtak ki, és szinte semmiért [42] . Ekkoriban , 1947 -ben adta ki Osamu Tezuka Shin Takarajima (Jap.新宝島, "Új Kincses Sziget") című mangáját , amely fantasztikus példányszámban , 400 000 példányban kelt el egy teljesen lerombolt országban [43] . Ezzel a munkával Tezuka meghatározta a manga modern formájának számos stíluselemét [7] . Ez volt az első, aki hangeffektusokat, közeli képeket, a mozgás grafikus aláhúzását alkalmazta a keretben [44]  - egyszóval mindazokat a grafikai technikákat, amelyek nélkül a jelenlegi manga elképzelhetetlen. A "New Treasure Island" és a későbbi Astro Boy hihetetlenül népszerűvé vált [45] . Tezuka élete során sokkal több művet hozott létre, szerzett tanítványokat és követőket, akik továbbfejlesztették elképzeléseit [7] [46] , és a mangát a tömegkultúra teljes értékű (ha nem fő) irányává tette. A manga aktív belépése a világpiacra az 1990-es évek elején és közepén történt. A gazdasági válsággal volt összefüggésbe hozható, ami miatt Japán külpiacra keresett hozzáférést [47] .

Jelenleg a manga világa szinte egész Japánt áthatja [48] . A manga a sajtó részeként létezik [49] . Japánban a mangát szinte a teljes lakosság olvassa, minden korosztálytól és társadalmi státusztól függetlenül: a fiataloktól a nyugdíjasokig, a társadalmi alsótól a csúcsig. Részben a manga ilyen nagy népszerűsége, valamint a japán lakosság és az otaku kultúra túlzott megszállottsága lehetővé teszi számára, hogy még a Japánban uralkodó negatív társadalmi és gazdasági tényezők mellett sem adja fel, például Japán gazdasági stagnálása és állandósága . defláció közel három évtizede , a népesség csökkenése a demográfiai válság és Japán elöregedése miatt . A japán nemzet a legrégebbi és az egyik leggyorsabban öregedő nemzet a világon. 2021. október 1-jén a japán lakosság 29,1%-a volt 65 év feletti [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60 ] ] . Taro Aso volt miniszterelnök , a manga- és animékrajongó [61] úgy véli, hogy a manga az egyik módja annak, hogy kihozza az országot a gazdasági válságból, és javítsa imázsát a világ színpadán. „A japán soft power népszerűségének üzletté alakításával 20-30 billió jen értékű kolosszális iparágat hozhatunk létre 2020-ra, és körülbelül 500 000 emberrel több embert foglalkoztathatunk” – mondta Taro Aso 2009 áprilisában [62] .

A 20. és 21. század fordulóján Japánban az összes nyomtatott anyag csaknem negyede manga volt [63] . A manga népszerűsége Japánon kívül folyamatosan növekszik. A mangafordítások rendkívül népszerűvé váltak a külföldi piacokon, bizonyos esetekben elérik vagy meg is haladják a hazai képregények eladásait [64] . 2011-ben a Franciaországban megjelent összes képregény 40%-át a manga tette ki [65] . 2007-ben a Németországban eladott képregények körülbelül 70-75%-át a manga tette ki [66] . Az Egyesült Államokban 2019 októberében Milton Gripp iparági elemző a New York-i ICv2 konferencián adatokat mutatott be, amelyek azt mutatják, hogy évtizedek óta először az amerikai piacot nem a hagyományosan amerikai havi szuperhősképregények uralták. de a képregények és más műfajú kereskedelmi papírkötések, valamint a japán manga és manga ihletésű könyvek. Ezek a könyvek jól fogynak a könyvesboltokban, bár a képregényboltokat is érintette a váltás. A Nielsen BookScan a gyerekképregények és képregények a könyvesbolti eladások 41%-át, a mangák 28%-át, míg a szuperhősös képregények kevesebb mint 10%-át, 9,6%-os csökkenést a tavalyi évhez képest [67] .

Kiadvány

A manga a Japánban kiadott nyomtatványok mintegy negyedét teszi ki [48] . A túlnyomó többség először vastag (200-tól ezer oldalas) folyóiratokban jelenik meg , amelyekből száznál is több van [68] , a népszerű mangasorozatokat pedig később külön kötetként, az úgynevezett tankóbonként [7] [8 ] adják ki újra. ] .

Szakértők becslése szerint Japán teljes lakosságának körülbelül 95%-a olvas rendszeresen mangát [69] . A mangák fő besorolása (bármilyen formátumban) a célközönség neme [70] , így a fiataloknak és lányoknak szóló kiadások általában könnyen megkülönböztethetők borító alapján, és a könyvesbolt különböző polcain helyezkednek el. Minden köteten a „hatéveseknek”, „középiskolás korosztálynak”, „útközbeni olvasáshoz” [71] felirat szerepel . Vannak "manga at a time" részlegek is: féláron veszel, elolvasás után az összeg negyedéért visszaküldöd [49] .

Japánban is vannak manga kávézók (漫画喫茶, マンガ喫茶manga kissa ) [72] , ahol teát vagy kávét inni és mangát lehet olvasni. A fizetés általában óránként történik: egy óra átlagosan 400 jenbe kerül . Egyes kávézókban térítés ellenében éjszakázhatnak az emberek [73] . Vannak speciális mangakönyvtárak is, de a mangák széles körű elérhetősége és olcsósága miatt kevés ilyen könyvtár van Japánban [22] . Az üzletekben vásárolt mangákat Japánban szinte mindenhol olvassák [74] . A mangákat gyakran az interneten keresztül terjesztik amatőr fordítások formájában – scanlate [75] . A manga nem korlátozódik a szórakoztatásra – Japánban gyakran adnak ki különféle témájú tankönyveket, amelyek teljes egészében képregény formátumban íródnak [76] .

Magazinok

A manga folyóiratokhoz képest sokkal kevesebb animemagazin létezik [68] . Manga magazinokat Japánban szinte minden nagyobb kiadó ad ki [77] . Az első mangamagazin, az Eshinbun Nipponchi  1874-ben jött létre [78] . A legtöbb kiadvány, például a Shonen Sunday vagy a Shonen Jump hetente jelenik meg, de vannak havi kiadványok is , például a Zero Sum . A közbeszédben az ilyen magazinokat " telefonkönyveknek " nevezik, mivel mind formátumban, mind nyomtatási minőségben nagyon emlékeztetnek rájuk. Egyszerre több (kb. egy tucat) mangasorozatot adnak ki egyszerre, számonként egy fejezetet (kb. 30 oldal [3] , a folyóirat megjelenési periódusától függően számuk változó). A sorozatos manga a fő publikációs formátum [79] . A magazinok a sorozatok mellett "szingleteket" (egy fejezetből álló mangákat, angol  one-shot ) és négykockás yonkomokat is közölnek . A fókuszban lévő magazinok, akárcsak maga a manga, sok kategóriába sorolhatók életkor és nem szerint [68]  – például vannak mangával foglalkozó magazinok fiúknak és lányoknak , férfiaknak és nőknek , gyerekeknek . A legnépszerűbbek a fiatalkori Shonen Jump és a Shonen Magazine , amelyek 2,8 millió, illetve 1,7 millió példányban jelennek meg [80] . 1995-ben pedig a Shonen Jump példányszáma 6 millió példányban volt [20] .

A folyóiratok gyenge minőségű papírt használnak , ezért bevett gyakorlat, hogy a fekete-fehér oldalakat különböző színekkel - sárga, rózsaszín - festik [81] . A magazinokon keresztül a manga alkotói bemutathatták munkáikat. Nélkülük a mangaka nem létezne, mondja Haruyuki Nakano kritikus [20] .

Tankobons

A Tankobon általában körülbelül 200 oldalas, akkora, mint egy közönséges zsebméretű könyv, puha borítója, jobb a papírja, mint a magazinokban, és porvédővel is fel van szerelve . Léteznek mangák, amelyek azonnal megjelentek tankōbon [82] formájában (például hentai ), és olyan mangák, amelyeket a tankōbon megjelenése előtt folyóiratokban külön fejezetként [79] adtak ki . Ezen kívül létezik az aizoban ( jap. 愛蔵版 aizo: ban ) fogalma  – egy különkiadás gyűjtőknek . Csak a legsikeresebb mangákat nyomtatják így, mint például a Dragon Ball vagy a Fruits Basket . Az Aizobanokat limitált kiadásban adják ki, kiváló minőségű papíron, és további bónuszokkal látják el őket: tok , más borító stb.

Sok mangaka szereti kedveskedni olvasóinak azzal, hogy különféle mulatságos kiegészítéseket tesz a mangakötet végére, japán omake nyelven  - ezek lehetnek karakter- és domborzatterveket tartalmazó oldalak, szerzői megjegyzések, csak vázlatok. Néha mindezt külön könyvként adják ki.

Doujinshi

A professzionális mangák mellett létezik egy amatőr manga is, amit doujinshi -nek hívnak , és kis példányszámban adják ki a szerzők költségére. Sok mai professzionális mangaka doujinshi íróként indult, mint például a CLAMP [82] . A Comiket , a világ legnagyobb képregényfesztiválja három nap alatt több mint 550 000 résztvevővel [83] , a doujinshiről szól. Az eredeti történetek mellett, amelyeket az elejétől a végéig a szerzők találtak ki, vannak olyan paródiák vagy művek, amelyekben híres animék és mangák szereplői szerepelnek. 2007 -ben a dōjinshit 245 millió dollárért adták el [84] .

Stílus és jellemzők

A manga grafikai és irodalmi stílusában jelentősen eltér a nyugati képregényektől [39] , annak ellenére, hogy ezek befolyásolták. A forgatókönyv és a felvételek elrendezése eltérően épül fel, a vizuális részben a kép vonalain van a hangsúly, nem a formán. A rajz szinte mindig fekete-fehér, bár egyes illusztrációk színesek is lehetnek [22] ; a fotorealisztikustól a groteszkig változhat , de a fő irányvonal a stílus, amelyet a nagy szemek jellegzetes vonásaként tartanak számon. Például a shojo mangát még úgy is hívják, hogy "nagy szemek megmentik a világot", mert a csészealjszerű szemű bátor lányok gyakran természetfeletti erővel bírnak, tudósokká vagy szamurájharcosokká válnak [85] . Elsőként a már említett Osamu Tezuka rajzolt ebben a stílusban , akinek karakterei amerikai rajzfilmfigurák, különösen Betty Boop (nagy szemű lányok) hatására jöttek létre, és Osamu Tezuka nagy sikere után más szerzők is elkezdték. stílusát másolni [86] . A manga általában kevesebb szöveget tartalmaz, mint a nyugati képregény, és a manga történeteinek lényege jobban tükröződik a rajzon, mint a párbeszédben. Példa erre Tezuka Hi no Tori című mangája , amelyet képsorozaton keresztül mondanak el anélkül, hogy jelentős mennyiségű szövegre támaszkodnának [87] .

Sok karakter tervezését a rajzolás egyszerűsége jellemzi, ami gyakran a mangaka munkarendjének köszönhető. Például, ha egy szerzőnek egy héten belül 30 oldalas mangát kell benyújtania publikálásra, akkor gyorsan kell dolgoznia [88] . A karakter jellemének mutatója lehet a vércsoportja, amely szerint – ahogy Japánban hiszik – meg lehet határozni az ember jellemét, erősségeit és gyengeségeit [89] [90] . Ezenkívül a karaktert általában a szeme jellemzi. Például a nagy és lekerekített szemek a karakter fiatal koráról és ártatlanságáról tanúskodnak, szűk szemek kis íriszekkel a negatív szereplőket jellemzik. Ráadásul a női szereplőknek hagyományosan nagyobb a szeme, mint a férfiaké [91] . A főszereplők általában olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a tisztesség, a szorgalom, az eszményeik, a család vagy az embercsoport iránti odaadás, a végsőkig való küzdelemre való hajlam és méltó viselkedés minden helyzetben. De ugyanakkor lehet sajátos humorérzékük, és hajlamosak a gyerekes sértésekre [92] . A manga főszereplői is lehetnek antihősök, általában sötét múlttal, és hajlamosak arra, hogy céljuk elérése érdekében figyelmen kívül hagyják az erkölcsöt és a törvényeket [93] . Az antagonista karakterek nem mindig gazemberek, lehet, hogy csak a konfliktus másik oldalán állnak. A gazemberek általában rendkívül kegyetlenek és becstelenül viselkednek [94] . A főszereplő környezetében lehet egy legjobb barát (vagy barátnő), egy idős ember, aki tanácsokkal segíti a hőst, egy odaadó szövetséges és (vagy) egy titokzatos lény, aki a főszereplőt kíséri (gyakran komikus az ilyen szereplő) [95] . A Manga általában szimbólumrendszert használ – sok mű ugyanazokat a jeleneteket vagy elemeket ábrázolja, amelyeknek különleges jelentése van. Például az orrvérzés zavart jelent (általában egy szexjelenet láttán), egy izzadságcsepp a tarkón pedig félelmet vagy izgatottságot [96] [97] . Sőt, az ilyen technikákat gyakran még a valósághűnek mondó művekben is alkalmazzák [98] . A manga témáinak és műfajainak listája meglehetősen változatos - ide tartozik a kaland, a romantika, a sport, a történelem, a humor, a sci-fi , a horror , az erotika , az üzlet és mások. Nagyon gyakran egyetlen manga különféle műfajok keveréke – nagyon kevés olyan szépirodalmi mű van, ahol csak egy műfaj szerepel [8] [99] .

A mangát jobbról balra olvassák, ennek oka a japán írás , amelyben a hieroglifák oszlopait így írják [22] . A lefordított mangák külföldön történő publikálásakor gyakran (de nem mindig) az oldalakat tükrözik, hogy a nyugati olvasók által megszokott módon olvashatóak legyenek – balról jobbra [100] . Úgy gondolják, hogy a balról jobbra író országok lakosai a mangák képkockáinak összetételét természetesen teljesen másképp érzékelik, mint ahogyan azt a szerző szándéka szerint [101] [102] . Néhány mangaka, nevezetesen Akira Toriyama [103] [104] ellenzi ezt a gyakorlatot, és arra kéri a külföldi kiadókat, hogy a mangájukat eredeti formában tegyék közzé. Ezért, valamint az otaku [103] számos kérésének köszönhetően a kiadók egyre gyakrabban adnak ki mangákat nem tükör formában. Például az amerikai Tokyopop cég , amely alapvetően nem tükrözi a mangát [105] , ezt tette fő ütőkártyájává. Előfordul, hogy a manga mindkét formátumban egyszerre jelenik meg (normál és nem tükrözött formában), ahogy az a Viz Media Evangelion esetében is történt [ 104 ] .

Néhány mangaka nem tartja szükségesnek, hogy egyszer s mindenkorra meghatározza a történetszálat, és több olyan művet adjon ki, amelyben ugyanazok a szereplők vagy az egyik vagy a másik kapcsolatban állnak, vagy ismerik egymást, vagy nem. Ennek frappáns példája a Tenchi című sorozat , amelyben több mint harminc olyan történetszál van, amelyek nem fűznek különösebb viszonyt egymáshoz, hanem Tenchi srácról és barátairól mesélnek.

Manga más országokban

A Manga befolyása a nemzetközi piacon jelentősen megnőtt az elmúlt néhány évtizedben [106] [107] . A manga Japánon kívül a legszélesebb körben képviselteti magát az USA -ban és Kanadában , Németországban , Olaszországban , Franciaországban , Spanyolországban , Lengyelországban , ahol több kiadó is foglalkozik mangával, és meglehetősen kiterjedt olvasói bázis alakult ki [108] . Nagyon gyakran a mangákat szerkesztik, mielőtt más országokban megjelennének, hogy a helyi olvasóközönség ízléséhez igazítsák. Ebben az esetben előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a szerkesztett manga jelentős eltéréseket mutat a japán eredetitől [109] .

Egyesült Államok

Amerika volt az egyik első ország, ahol megjelentek a lefordított mangák. Az 1970 -es és 1980 -as években az átlagos olvasó számára szinte elérhetetlen volt [11] , ellentétben az animével [110] . Ma azonban meglehetősen nagy kiadók adnak ki mangákat angolul: Tokyopop , Viz Media , Del Rey , Dark Horse Comics . Az egyik első angolra fordított mű a " Barefoot Gen " volt, amely Hirosima atombombázásáról szól [70] [111] . Az 1980 -as évek végén jelent meg a Golgo 13 (1986), a Lone Wolf and Cub a First Comicstól (1987), az Area 88 és a Mai the Psychic Girl (1987), a Viz Media és az Eclipse Comics .

A manga egyik első rajongója az Egyesült Államokban Frank Miller művész és képregényíró [112] volt . 1986- ban Toren Smith vállalkozó és fordító megalapította a Studio Proteus -t [ 113] a Viz, az Innovation Publishing , az Eclipse Comics és a Dark Horse Comics együttműködésében . Számos mangát fordítottak le a Studio Proteusba, köztük az Appleseed -et és a My Goddess-t! » [70] . A sikeres mangasorozatok többnyire az azonos nevű sorozatokhoz kapcsolódnak, például a híres " Ghost in the Shell ", " Sailor Moon ", amely 1995-1998 - ig a világ több mint huszonhárom országában jelent meg, köztük Kína , Brazília , Ausztrália , az USA és a legtöbb európai ország [70] . A Tokyopop 1996-ban alakult , az eddigi legnagyobb amerimanga kiadó [114] [115] .  

A japán manga az Egyesült Államok grafikai piacának körülbelül 2/3-át teszi ki [116] . 2006-ban 200 millió dollár, 2007-ben pedig 210 millió dollár volt az értékesítésből származó nyereség [117] . A piac szerkezete és a közvélemény preferenciái az Egyesült Államokban meglehetősen hasonlóak Japánéhoz, bár a mennyiségek természetesen továbbra is összehasonlíthatatlanok. Megjelentek saját mangamagazinok: Shojo Beat 38 000 példányban [118] , Shonen Jump USA. Ennek az iparágnak szentelt cikkek jelennek meg a jelentősebb nyomtatott kiadványokban: New York Times [85] , Time , The Wall Street Journal [119] , Wired [106] .

Az amerikai mangakiadók puritánságukról ismertek: a megjelent műveket rendszeresen cenzúrázzák [120] .

Európa és Ázsia

A manga Franciaországon és Olaszországon keresztül érkezett Európába , ahol az 1970 -es években animét mutattak be [121] .

Franciaországban a mangapiac nagyon fejlett [122] , és sokoldalúságáról ismert. Ebben az országban népszerűek az olyan műfajú művek, amelyek Japánon kívül más országok olvasói körében nem keltettek visszhangot, mint például a felnőtteknek szóló drámai, kísérleti és avantgárd alkotások. A nyugaton nem különösebben ismert szerzők, mint például Jiro Taniguchi , nagy súlyt szereztek Franciaországban. Ennek részben az az oka, hogy Franciaországban erős a képregénykultúra [107] [112] .

Németországban 2001-ben, Japánon kívül először, a mangákat "telefonkönyvek" formátumban kezdték kiadni japán stílusban. Ezt megelőzően Nyugaton a mangákat nyugati képregény formátumban adták ki - havonta egy fejezetet, majd külön kötetként újranyomtatták. Az első ilyen magazin a fiatalos közönség számára készült Banzai volt , amely 2006-ig létezett [107] . 2003 elején kezdett megjelenni a shojo folyóirat, a Daisuki [107] . A nyugati olvasó számára újdonságnak számító időszaki formátum sikeres lett [107] , és mára szinte minden külföldi mangakiadó elhagyja az egyéni kiadásokat, áttér a „telefonkönyvekre”.

A manga jelentős forgalmat kapott ázsiai országokban is - Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában. A gyerekmangák különösen sikeresek voltak itt, míg a felnőtt közönségnek szánt mangák különböző cenzúrakorlátozások hatálya alá tartoztak [123] . Tajvanon különösen gyakori a mangák illegális terjesztése. Ennek oka a laza szerzői jogi törvények és a manga iránti széles körű fogyasztói kereslet [69] . Dél-Koreában és Hongkongban is gyakori a kalózkodás ezen a területen [47] .

Oroszország

A fejlett európai országok közül a manga Oroszországban van a legrosszabbul [71] . Ez feltehetően a képregények alacsony oroszországi népszerűségének tudható be: gyerekirodalomnak számítanak, a mangákat pedig inkább felnőtt közönségnek szánják [124] [125] . Az Egmont-Russia cég igazgatója, Lev Jelin szerint Japánban szeretik a szexet és erőszakot tartalmazó képregényeket, és „Oroszországban ezt a rést aligha fogja valaki elfoglalni” [125] . A " Money " magazin kritikusa szerint a kilátások "egyszerűen ragyogóak", "főleg, hogy a japán licencek még az amerikaiaknál is olcsóbbak - 10-20 dollár oldalanként" [49] . Szergej Kharlamov, a Sakura-press kiadótól ezt a rést ígéretesnek, de nehezen értékesíthetőnek tartja, mivel "Oroszországban a képregények gyerekirodalomnak számítanak" [125] .

Ami a fordítási engedélyeket illeti, a kezdeményezés általában az orosz kiadóktól érkezik [124] . 2010-re már több legális kiadó is létezett: Sakura Press (ami a Ranma ½ -t adta ki ), Comic Factory , Palm Press és mások; a kereskedelmileg legsikeresebb mangasorozatokat a 2008 -ban alapított Comix-ART cég engedélyezte [126] . Ugyanebben az évben a Comix-ART, az Eksmo kiadó partnere megszerezte a Death Note , a Naruto és a Bleach [127] jogait , valamint számos más címet, köztük a Gravitationt és a Princess Ai -t .

Az orosz kiadók általában nemcsak mangákat adnak ki, hanem manhwát is , és nem tesznek különbséget köztük, mindkettőt mangának nevezik. A Comix-ART kereskedelmi okokból az amerimangát Bizengastnak és Van-Von Hunternek [ 128] nevezi , az Istari comics kiadó hivatalos honlapján pedig a Manga rovatban található, például a tajvani szerző , Fung Yinpan [129] manhua " KET " ( Confidential Assassination Troop ) . 

A japán mangamagazinokhoz hasonló projektek jelentek meg – az orosz manga MNG almanachja a Komiks Factory kiadótól, amely Oroszországban rajzolt mangákat fog nyomtatni [130] . 2008 júliusában megjelent az amatőr orosz manga első nagy gyűjteménye, a Manga Cafe [131] [132] .

Díjak és múzeumok

A japán mangaiparban számos díjat szponzorálnak a nagy kiadók. Példák a következőkre: Dengeki Comic Grand Prix (rövid manga, "szinglik"), Kodansha Manga Award (több műfaj), Seiun Award [133] , Shogakukan Manga Award , Tezuka Award for Emerging Mangaka, Osamu Tezuka Cultural Award és mások. A mangának szentelt múzeumokat is szerveztek: az Osamu Tezuka Manga Múzeumot, a Ghibli Múzeumot , a Kyoto International Manga Museumot [72] . Oroszországban a mangát az éves moszkvai rajzolt történetek fesztiválján, a „ KomMissia ”-on mutatják be, ahol mind hivatásos, mind amatőr művészek vesznek részt Oroszországból és más országokból [134] .

2007-ben megjelent az International Manga Award ("International Manga Award") [135] nemzetközi díj , amelyért Kínából, Németországból, Franciaországból, Malajziából , Tajvanról , Oroszországból, Nagy-Britanniából , Spanyolországból harcoltak [136] művészek . Taro Aso miniszterelnök szerint ennek a díjnak az alapítása lehetővé teszi a külföldi szerzők számára, hogy elmélyítsék a japán kultúra megértését [137] . 2008- ban Szvetlana Csezhina orosz mangaka második helyezést ért el az International Manga Awardon a Portrait/ShoZo angol verziójával, amelyet Oroszországban adott ki a Maglatronics [138] . Korábban a nemzetközi versenyek közül a franciaországi éves nemzetközi fesztivál de la Bande Dessinee számított a legtiszteletesebbnek (csak a franciára fordított mangák vesznek részt) [139] .

Befolyás és kritika

A manga a japán populáris kultúra egyik fő szegmense, és számos vizuális művészet alapja [22] . A manga népszerűségét mind Japánban, mind más országokban egyesek fenomenálisnak nevezik [140] [141] . Japánban a mangáról gyakran vitatkoznak, és vannak támogatói és ellenzői is [142] . A manga Japánban való széles körű elterjedésének és a nemzeti mangaszerű képregények általános népszerűségének az ázsiai országokban ( manhua Tajvanon, Kínában, Hongkongban, Makaóban és Szingapúrban, manhwa Dél-Koreában) az egyik fő oka a A japánok különösen és általában a kelet- és délkelet-ázsiai népek a képek formájában megjelenő információk örökségként és hieroglifikus kultúrájuk következményeként való felfogására [143] . Sok szakértő és művész a mangát a japán kultúra egyedülálló részének tekinti, és támogatja ennek megőrzését. Az ellenzők körében olyan vélemények hangzanak el, hogy a manga egy elképesztő művészeti forma, a kegyetlenséget és az antihumanizmust hirdeti, az emberekben csak az erőszakkal és az erotikával asszociálják, „lapos gondolkodást” alakít ki a fiatalokban, amikor a művészi képet egy sztereotip megjelölés váltja fel. [142] [47] . Japánban az első társadalmi mozgalmak a manga ellen már az 1950-es években megalakultak, amikor a szülők, tanárok és kormányzati tisztviselők aggodalmukat fejezték ki a képregények iránti túlzott megszállottság lehetséges negatív következményei miatt [47] .

Frederic Schodt Dreamland Japan: Writings on Modern Manga című könyvében a mangát "teljes értékű művészi médiumnak nevezte, amely egyenrangú a regényekkel és filmekkel " . Noel Carroll amerikai filozófus a mangát (valamint az animét) a tömegművészetek közé sorolta [15] .

Számos írószer márka hoz létre termékeket kifejezetten manga rajzolásához. Például a Copic markereket gyártó Too Corporation külön jelölőkészleteket készít kifejezetten manga oldalak és anime keretek rajzolásához.

Lásd még

• Oekaki
• Manhua (kínai képregények)
• Manhwa (koreai képregények)

Jegyzetek

1. ↑ Ivanov, 2001 , p. 230.
2. ↑ Lent, John A. Ázsia illusztrálása: Képregények, Humormagazinok és Képeskönyvek . - Honolulu: University of Hawai'i Press, 2001. - 249 p. — ISBN 0-8248-2471-7 .
3. ↑ 1 2 Irány Tchiei. A japán manga jellemzői  (angol) (1998). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
4. ↑ 1 2 3 Kinsella, Sharon. Felnőtt Manga: Kultúra és hatalom a kortárs japán társadalomban . - Honolulu: University of Hawai'i Press, 2000. - 228 p. - ISBN 978-0-82-482318-4 .
5. ↑ Kern, Adam L. Manga a lebegő világból: Képregénykultúra és Edo Japán Kibyōshi-i. - Cambridge: Harvard University Press, 2006. - 567 p. - ISBN 978-06-7-402266-9 .
6. ↑ Ito, Kinko. A manga története a japán kultúra és társadalom kontextusában  (angol)  // The Journal of Popular Culture: magazin. - 2005. - 20. évf. 38 , sz. 3 . - P. 456-475 . - doi : 10.1111/j.0022-3840.2005.00123.x .
7. ↑ 1 2 3 4 Schodt, Frederik L. Manga! Manga! A japán képregények világa . - Tokió: Kodansha International, 1986. - 260 p. - ISBN 978-0-87-011752-7 .
8. ↑ 1 2 3 Gravett, Paul. Manga: Sixty Years of Japanese Comics . – New York: Harper Design, 2004. –  8. o . — 176 p. — ISBN 1-85669-391-0 .
9. ↑ A 2006-os japán mangapiac 500 milliárd jen alá esett  (angolul)  (a link nem elérhető) . ComiPress (2007. március 10.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
10. ↑ Syed, Saira. Képregényóriások küzdenek az  olvasókért . " BBC " (2011. augusztus 18.). Letöltve: 2015. március 12. Az eredetiből archiválva : 2014. szeptember 22..
11. ↑ 12 Patten , Fred. Anime nézése, Manga olvasása: 25 év esszék és kritikák. - Berkeley: Stone Bridge Press, 2004. - 383 p. - ISBN 978-1-88-065692-1 .
12. ↑ Cha, Kai-Ming. Viz Media és Manga az Egyesült Államokban  (angolul) . Publishers Weekly (2007. április 3.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2007. május 9..
13. ↑ Peter Katzenstein és Takashi Shiraishi. Hálózati teljesítmény: Japán Ázsiában. - New York: Cornell University Press, 1997. - 399 p. — ISBN 978-0-80-148373-8 .
14. ↑ Kittelson, Mary Lynn. A populáris kultúra lelke: kortárs hősök, mítoszok és szörnyek pillantása . - Chicago: Open Court, 1998. - 338 p. - ISBN 978-0-81-269363-8 .
15. ↑ 1 2 MacWilliams, 2008 , p. 6.
16. ↑ Katasonova, 2012 , p. 105.
17. ↑ Perper, Cornog, 2011 , p. 21.
18. ↑ Johnston-O'Neill, Vol. A nemzetköziség megtalálása a Comic Con Internationalban  . The San Diego Participant Observer (2007. augusztus 3.). Letöltve: 2008. április 5. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
19. ↑ Hisao Tamaki Star Wars: A New Hope című filmjét 1998 óta adja ki a Dark Horse Comics .
20. ↑ 1 2 3 4 Matsutani, Minoru. „Manga”: a popkultúra szíve  (angol) . The Japan Times Online (2009. május 26.). Hozzáférés dátuma: 2009. május 28. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.
21. ↑ Eugene Steiner . "Manga Hokusai" - a japán élet enciklopédiája képekben, 1. előadás. . YouTube - Tatsuya_S csatorna. — Töredék 20:35-től. (Orosz)
22. ↑ 1 2 3 4 5 Katasonova E.L. Mangamania  // Keleti gyűjtemény: folyóirat. - 2007. - 2. sz . - S. 70-81 . (Orosz)
23. ↑ 1 2 Ivanov, 2001 , p. tizenegy.
24. ↑ Manga: egy műfaj kialakulása . Japan Today Magazin. Archiválva az eredetiből 2007. október 17-én. (Orosz)
25. ↑ Jocelyn Bouquillard, Christophe Marquet. Hokusai: Első mangamester. - New York: Abrams, 2007. - 80 p. - ISBN 0-8109-9341-4 .
26. ↑ Shimizu, Isao.日本」漫画の事典 : - Sun lexica, 1985. - T. 24. - S. 53-54, 102-103. — 254 p. — ISBN 4-385-15586-0 .
27. ↑ Referencia és információs internetes portál "orosz nyelv": Információs Iroda . Gramota.ru . _ Letöltve: 2008. december 23. Az eredetiből archiválva : 2012. július 10. (Orosz)
28. ↑ Manga  . _ Merriam Webster Online. Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
29. ↑ Wong, Wendy Siuyi. Hong Kong Comics: Manhua története. - New York: Princeton Architectural Press, 2002. - 208 p. - ISBN 978-1-56-898269-4 .
30. ↑ Manhwa: 만화  (angol) . Anime hírhálózat. Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2008. december 24..
31. ↑ World Manga  . Anime hírhálózat. Hozzáférés dátuma: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2009. január 23.
32. ↑ Az első karikaturista, aki a "manga" kifejezést a "karikatúra" szűkebb értelmében használta, valószínűleg Ippyō Imaizumi volt, Rakuten elődje a Jiji Shimpo politikai karikaturistájaként 1892-ben. Lásd新聞漫画. hu:Newspaper Manga  (japán) . Japán Újságmúzeum . Hozzáférés dátuma: 2009. január 3. Az eredetiből archiválva : 2011. július 22.
33. ↑ Brenner, 2007 , pp. 1-2.
34. ↑ 1 2 Mi az anime és a manga? (nem elérhető link) . "Anime és manga Oroszországban" . Letöltve: 2021. február 8. Az eredetiből archiválva : 2013. május 29. (Orosz) 
35. ↑ A japán tömegkultúra atyái  // Kommerszant : újság. - M. , 2008. - február 28. ( 32. szám (3849) ). (Orosz)
36. ↑ Ivanov, 2001 , p. 34.
37. ↑ Ivanov, 2001 , p. 35.
38. ↑ Petersen, 2011 , p. 128.
39. ↑ 1 2 Anton Lennikov. Manga művészet. 1. rész (nem elérhető link) . Animemaniacs Magazine Online (2006). Letöltve: 2021. február 8. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22. (Orosz) 
40. ↑ Ivanov, 2001 , p. 37.
41. ↑ Ivanov, 2001 , p. 41, 43.
42. ↑ Ivanov, 2001 , p. 49-50.
43. ↑ New Treasure Island  (angolul)  (elérhetetlen link) . Tezuka Osamu @World. Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2002. augusztus 23..
44. ↑ Ivanov, 2001 , p. ötven.
45. ↑ Schodt, Frederik L. Az Astro Boy Essays: Osamu Tezuka, Mighty Atom, and the Manga/Anime Revolution. - Berkeley, CA: Stone Bridge Press, 2007. - 248 p. — ISBN 978-1-93-333054-9 .
46. ↑ Ivanov, 2001 , p. 359.
47. ↑ 1 2 3 4 Lent, John A. Far out and Mundane: The Mammoth World of Manga  //  Phi Kappa Phi Forum: Journal. - 2004. - 20. évf. 84 , sz. 3 .
48. ↑ 1 2 MANGA // Japán A-tól Z-ig. Népszerű illusztrált enciklopédia. (CD ROM). - M . : Directmedia Publishing, "Japan Today", 2008. - ISBN 978-5-94865-190-3 .
49. ↑ 1 2 3 A legtöbbet lehívott befektetések  // "Pénz": Folyóirat. - M. , 2006. - 30. szám (586) .
50. ↑ Statisztikai Hivatal kezdőlapja/Népességbecslések havi  jelentése . Japán Statisztikai Hivatal (2021. január 1.). Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2019. május 24.
51. ↑ Derek Anderson, Dennis Botman, Ben Hunt. Japán lakosságának elöregedése deflációs?  (eng.) (pdf). IMF.org (2014. augusztus). Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2020. november 30.
52. ↑ Mitsuru Katagiria, Hideki Konishib, Kozo Ueda. Öregedés és defláció fiskális szempontból  //  Journal of Monetary Economics  : tudományos folyóirat . - Elsevier , 2020. - május ( 111. kötet ). — ISSN 0304-3932 .
53. ↑ Nemzetközi Valutaalap. Asia Pacific Dept. Japán : Válogatott kiadások  . - IMF , 2013. - P. 30. - 61 p. - (IMF személyzeti országjelentések (13-254. szám)). — ISBN 9781484349410 .
54. ↑ Niklas J. Westelius, Yihan Liu. A demográfia hatása a termelékenységre és az inflációra Japánban  . - IMF , 2017. - P. 6. - 18 p. — ISBN 9781475569650 .
55. ↑ Mitsuru Katagiri, Hideki Konishi, Kozo Ueda. Öregedés és defláció fiskális  szempontból . Federal Reserve Bank of Dallas (2014. november). Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2016. december 11.
56. ↑ Szu Ping Chan. A gazdasági leckék, amelyeket Japán taníthat a  Nyugatnak . BBC News (2017. november 30.). Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2020. december 9.
57. ↑ Mary Robinson, William Novelli, Clarence E. Pearson, Laurie Norris. Gazdasági növekedés és az idősek részvétele a munkaerőpiacon // Global Health and Global Aging  (angolul) . - John Wiley & Sons, 2007. - P. 133. - 350 p. — (Global Health Book). — ISBN 978-0470175835 .
58. ↑ Kaori Hitomi. A BOJ arra figyelmeztet, hogy Japánnak új kockázatokkal kell szembenéznie a népesség  csökkenésével . AP News (2019. január 17.). Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2020. november 9..
59. ↑ Japán gazdasági gondjai egy kijózanító jövőbe engednek bepillantást .  Ahogy más gazdag országok öregszenek , gazdaságaik is szenvedni fognak a lassú kereslettől . The Economist (2019. december 5.) . Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2020. december 7.  (előfizetés szükséges)
60. ↑ Ezrati, Milton. Japán új vezetésének sok tennivalója van.  Forbes (2020. október 12.). Letöltve: 2021. február 3. Az eredetiből archiválva : 2020. november 16.
61. ↑ Taro Asso Japán új miniszterelnöke . " Moszkva visszhangja " (2008. szeptember 24.). Letöltve: 2021. február 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22. (Orosz)
62. ↑ Gevorg Mirzayan. Minden hatalom a mangában . " Szakértő " (2009. május 25.). Letöltve: 2021. február 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22. (Orosz)
63. ↑ Brenner, Robin E. Understanding Manga and Anime  . - Greenwood Publishing Group, 2007. - 356 p. — ISBN 9780313094484 .
64. ↑ Daragh O'Reilly, Finola Kerrigan. A művészetek marketingje: Friss  megközelítés . - Taylor és Francis , 2010. - 308 p. — ISBN 9780203855072 .
65. ↑ Manga - mánia Franciaországban  . Anime News Network (2004. február 4.). Hozzáférés dátuma: 2011. január 29. Az eredetiből archiválva : 2010. szeptember 23.
66. ↑ Fishbein, Jennifer Europe's Manga Mania . Spiegel Online International (2007. december 2.). Hozzáférés dátuma: 2012. január 30. Az eredetiből archiválva : 2008. október 14. (határozatlan)
67. ↑ Salkowitz, Rob. Meglepő új adatok azt mutatják, hogy a képregényolvasók szuperhősöket hagynak maguk mögött . Forbes (2019. október 8.). Letöltve: 2020. június 29. Az eredetiből archiválva : 2019. október 10. (határozatlan)
68. ↑ 1 2 3 Szerző rovata: Periodika (elérhetetlen link) . Animemaniacs Magazine Online . Letöltve: 2021. február 8. Az eredetiből archiválva : 2013. június 14. (Orosz) 
69. ↑ Mayfield 12. , Milton. Manga és a kalózok: valószínűtlen szövetségesek a stratégiai növekedésért  //  SAM Advanced Management Journal / Milton Mayfield, Jackie Mayfield, Alain Genestre, Magda Marcu. - 2000. - Vol. 65 , sz. 3 .
70. ↑ 1 2 3 4 Frederik LS Dreamland Japan: Írások a modern mangáról . - Berkeley, CA: Stone Bridge Press, LLC, 1996. - 360 p. - ISBN 978-1-880656-23-5 .
71. ↑ 1 2 Daria Pechorina. A manga az elavult irodalom sírfelirata . "Nők Klubja". Letöltve: 2008. november 5. Az eredetiből archiválva : 2013. május 17.. (Orosz)
72. ↑ 1 2 MacWilliams, 2008 , p. 5.
73. ↑ Manga Cafe  (angol)  (downlink) . Mindennap Japánban (2006. szeptember 1.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
74. ↑ Brenner, 2007 , p. xiv.
75. ↑ Perper, Cornog, 2011 , p. 136.
76. ↑ Kamachi, 1999 , p. 158.
77. ↑ Dorofejev V. A. Japán kultúrája . A DonNTU mestereinek portálja (2008). Letöltve: 2021. február 8. Az eredetiből archiválva : 2021. február 8.. (Orosz)
78. ↑ Isao, Shimizu. Az első japán mangamagazin: Eshinbun Nipponchi  (angol) . Kiotói Nemzetközi Manga Múzeum . Letöltve: 2021. február 8. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.
79. ↑ 1 2 Katasonova, 2012 , p. 84.
80. ↑ JMPAマガジンデータ (japán) . JMPA (2007). - Információk a naplókról. Hozzáférés dátuma: 2009. május 28. Az eredetiből archiválva : 2011. július 22.
81. ↑ Miért használnak a Manga magazinok színes papírt?  (angol) . ComiPress (2006. október 29.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
82. ↑ 1 2 Mi az a Tankoubon?  (angol) . ActiveAnime. Hozzáférés időpontja: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2007. október 25.
83. ↑ Natalja Odincova és Alekszej Dubinszkij. Wonder Festival és Comiket . " Playland " (2007. szeptember 21.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2013. június 17. (Orosz)
84. ↑ 2007年のオタク市場規模は1866億円―メディアクリエイトが白書 (japán)  (a hivatkozás nem elérhető) . Inside for Business (2007. december 18.). Letöltve: 2007. december 18. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
85. ↑ 12 Glazer , Sarah. Manga for Girls  (angol) . The New York Times (2005. szeptember 18.). Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
86. ↑ Japan SAQ (Ritkán feltett kérdések)  (angolul)  (a hivatkozás nem elérhető) . Guirky Japán. Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
87. ↑ MacWilliams, 2008 , p. 7.
88. ↑ Brenner, 2007 , p. 40.
89. ↑ Brenner, 2007 , p. 41.
90. ↑ Ivanov, 2001 , p. 204.
91. ↑ Brenner, 2007 , pp. 41-42.
92. ↑ Brenner, 2007 , p. 45.
93. ↑ Brenner, 2007 , p. 46.
94. ↑ Brenner, 2007 , p. 47.
95. ↑ Brenner, 2007 , pp. 48-49.
96. ↑ Brenner, 2007 , pp. 50, 52.
97. ↑ Ivanov B. A. Az anime és a manga szimbolikája . "Anime és manga Oroszországban". Hozzáférés dátuma: 2014. december 28. Az eredetiből archiválva : 2014. december 8. (Orosz)
98. ↑ Brenner, 2007 , p. 52.
99. ↑ Brenner, 2007 , p. 107.
100. ↑ Brenner, 2007 , p. 12.
101. ↑ Vjacseszlav Valevszkij. Jobbról balra vagy balról jobbra? . "Szerzői képregény". Letöltve: 2009. július 9. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 9.. (határozatlan)
102. ↑ Alekszandr Remizov. Jobbról balra. Tükrözzem a mangát? . " A szépirodalom világa " (2008. november 25.). Hozzáférés dátuma: 2015. február 28. Az eredetiből archiválva : 2015. március 20. (Orosz)
103. ↑ 1 2 TOKYOPOP Unflopped. Interjú Jake Forbes-  szal . Szekvenciális Tart. Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
104. ↑ 1 2 Manga jobbról balra – repülni fog?  (angol) . ICv2 (2002. március 8.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
105. ↑ A Tokyopop közzéteszi a mangát japán formátumban  . ICv2 (2002. január 30.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
106. ↑ 1 2 Japán, Ink : Inside the Manga Industrial Complex  . Vezetékes Magazin (2007. október 22.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
107. ↑ 1 2 3 4 5 Wong, Wendy Siuyi. A manga jelenléte Európában és Észak-Amerikában  (angol) . Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
108. ↑ Katasonova, 2012 , p. 95.
109. ↑ Katasonova, 2012 , p. 101.
110. ↑ Leonard, Sean. Haladás a törvény ellen: rajongói terjesztés, szerzői jog és a japán animáció robbanásszerű növekedése  (angol) (2003). Letöltve: 2007. december 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
111. ↑ Rifas, Leonard. Globalizáló képregények alulról: Hogyan jött a manga Amerikába // International Journal of Comic Art. - 2004. - 20. évf. 2, 6. sz . - P. 138-171.
112. ↑ 1 2 Katasonova, 2012 , p. 97.
113. ↑ Hírek > Interjúk > Toren  Smith . Dark Horse Comics (2003). Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2006. július 9..
114. ↑ Salamon, Jeff. Manga, amerikai stílusú  (angol)  (hivatkozás nem elérhető) . Tokióp . Letöltve: 2007. december 19. Az eredetiből archiválva : 2008. május 15.
115. ↑ Reid, Calvin. Tokyopop Ink Manga Deal  (angol) . PublishersWeekly (2006. március 28.). Letöltve: 2007. december 19. Az eredetiből archiválva : 2006. október 18..
116. ↑ Goldstein, Lisa. Ott vagy Isten? Én vagyok, Manga: A manga a fiatal felnőtt irodalom kiterjesztéseként  //  Fiatal felnőtt könyvtári szolgáltatások : magazin / Lisa Goldstein, Molly Phelan. - 2009. - 1. évf. 7 , sz. 4 .
117. ↑ A grafikai regények elérte a 375  milliót . icv2 (2008. április 17.). Letöltve: 2015. október 3. Az eredetiből archiválva : 2015. október 4..
118. ↑ Shojo Beat Media  Kit . Shojo Beat (2008). Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2009. június 17.
119. ↑ Bosker, Bianca. Manga Mania  (angol) . The Wall Street Journal (2007. augusztus 31.). Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
120. ↑ Thompson, Jason. Jason Thompson 1000 manga háza – A legnagyobb cenzúra elbukik  . Anime News Network (2013. január 3.). Letöltve: 2015. március 1. Az eredetiből archiválva : 2016. október 20.
121. ↑ Fishbein, Jennifer. Európa Manga Mania  . BusinessWeek (2007. december 26.). Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
122. ↑ Les editeurs des  mangas . Letöltve: 2008. május 12. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
123. ↑ Katasonova, 2012 , p. 98.
124. ↑ 1 2 Manga és anime kultúra Oroszországban . " Moszkva visszhangja " (2008. május 5.). Letöltve: 2015. április 8. Az eredetiből archiválva : 2015. április 2.. (Orosz)
125. ↑ 1 2 3 Anastasia Vasilyeva, Olga Goncharova. Manga Adventures in Russia . RBC Daily (2007. március 13.). Letöltve: 2008. november 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.. (Orosz)
126. ↑ A cégről . Comix-ART . Letöltve: 2008. november 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.. (Orosz)
127. ↑ Eksmo Manga Mania! . " Eksmo " (2008. október 8.). Letöltve: 2008. november 19. Az eredetiből archiválva : 2009. január 23.. (Orosz)
128. ↑ Licencek . Comix-ART. Letöltve: 2008. november 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.. (Orosz)
129. ↑ KAT bizalmas merénylőcsapat 1. kötet . " Istari képregények ". Letöltve: 2008. november 19. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.. (Orosz)
130. ↑ Licenc Oroszországban: Comic Factory Publishing House . "AniMag" (2009. május 1.). Letöltve: 2009. június 22. Az eredetiből archiválva : 2011. július 23.. (Orosz)
131. ↑ Megjelenés idővonala: "Manga Cafe" (Összeállítás) . Letöltve: 2009. július 6. Az eredetiből archiválva : 2011. október 3.. (Orosz)
132. ↑ Arszenyij Krymov. Vélemények: Manga Cafe . 69. sz.; 2009. május . " A szépirodalom világa " (2009. június 25.). Letöltve: 2009. július 6. Az eredetiből archiválva : 2013. június 15. (Orosz)
133. ↑ 星雲賞リスト (japán) . Seiun-díj. A nyertesek listája. Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2018. október 10.
134. ↑ KomMission Képregényfesztivál  // Hétvége: Journal. - M. , 2006. - No. 80 (3411) .
135. ↑ Nemzetközi díj  . Anime hírhálózat. Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2008. június 1.
136. ↑ Első nemzetközi MANGA  díj . "Japán Külügyminisztérium" (2007. június 29.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22..
137. ↑ A Nemzetközi Manga Díj megalapításáról . Japán oroszországi nagykövetsége Letöltve: 2008. november 5. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 22.. (Orosz)
138. ↑ Csezhina Szvetlana Igorevna portréja  (jap.) . Nemzetközi MANGA-díj. Hozzáférés dátuma: 2008. december 29. Az eredetiből archiválva : 2012. március 2.
139. ↑ Otaku véleménye: Japánban külföldi mangákat kell terjeszteni . Leit.ru (2007. november 14.). Letöltve: 2008. május 11. Az eredetiből archiválva : 2013. november 2.. (Orosz)
140. ↑ Reid, Calvin. A Manga animéket árul – és  fordítva . Publishers Weekly (2004. október 18.). Letöltve: 2015. október 10. Az eredetiből archiválva : 2008. október 15..
141. ↑ MacWilliams, 2008 , p. viii.
142. ↑ 1 2 Katasonova, 2012 , p. 101-103.
143. ↑ Alekszandr Raevszkij. Az élet szabályai. Manga . " Kultúra ". Letöltve: 2015. március 2. Archiválva : 2015. november 14. a Wayback Machine -nél
144. ↑ Katasonova, 2012 , p. 103.

Irodalom

• Ivanov B. A. Bevezetés a japán animációba. - 2. kiadás - M . : Filmművészeti Fejlesztési Alap; ROF "Eisenstein Filmkultúra Kutatóközpont", 2001. - 396 p. - ISBN 5-901631-01-3 .
• Katasonova E. L. A japánok a valós és virtuális világban: esszék a kortárs japán tömegkultúráról. - M . : Keleti irodalom, 2012. - 357 p. - ISBN 978-5-02-036522-3 .
• Manga Japánban és Oroszországban: Otaku szubkultúra, a japán képregények története és anatómiája / Szerk.-összeáll. Yu. A. Magera. - M. , Jekatyerinburg: Képregénygyár, 2015. - 352 p. — ISBN 978-5-7525-3051-7 .

• Brenner RE A manga és az animék megértése. - Greenwood Publishing Group, 2007. - 356 p. — ISBN 978-0-31-309448-4 .
• Kamachi N. Japán kultúrája és szokásai . - Greenwood Press, 1999. - 224 p. - ISBN 978-0-31-336077-0 .
• MacWilliams MW japán vizuális kultúra: felfedezések a manga és az anime világában. - ME Sharpe, 2008. - 352 p. — ISBN 978-0-76-561602-9 .
• Perper T. Mangatopia: Esszék a mangáról és animéről a modern világban / Timothy Perper, Martha Cornog. - ABC-CLIO, 2011. - 254 p. — ISBN 978-1-59-158908-2 .
• Petersen RS Comics, Manga és Graphic Novels: A History of Graphic Narratives . - ABC-CLIO, 2011. - 274 p. — ISBN 978-0-31-336330-6 .

Linkek

• Manga.ru  - az orosz mangáról és a manga stílusban dolgozó oroszul beszélő művészek aktív fórumáról.
• A Mangalectorium  Yu. A. Magera mangakutató orosz nyelvű projektje.
• Az Anime News Network Encyclopedia  az Anime News Network webhelyének  manga enciklopédiája .

• Bryce M., Barber C., Kelly J., Kunwar S., Plumb A. Manga and Anime: Fluidity and Hybridity in Global Imagery  : [ eng. ]  : [ arch. 2014. november 14. ] // The Electronic Journal of Contemporary Japanese Studies. - 2010. - 20. évf. 10, sz. 1 (január 29.).
• Tanaka M. A szépirodalom irányzatai a 2000-es évek japán popkultúrájában  : [ eng. ]  : [ arch. 2014. november 2. ] // The Electronic Journal of Contemporary Japanese Studies. - 2014. - Kt. 14. sz. 2 (július 30.).
• Petrova S. I., Stepanova 3. B. A japán képregény mint szövegtípus (az információtartalom kategóriája) // Bulletin of the North-Eastern Federal University. M. K. Ammosov. 2005. 4. sz.

Tematikus oldalak	Nyissa meg a könyvtárat
Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy dán Nagy norvég Larussa Britannica (online) Treccani Universalis Universalis
Bibliográfiai katalógusokban	BNF : 124642822 GND : 4627787-0 NKC : ph527859