Lieven, Sofia Pavlovna

A legnyugodtabb hercegnő [1] Sofya Pavlovna Lieven (1880-1964) - vallási személyiség, publicista, a "Spiritual Awakening in Russia" [2] című könyv szerzője .

Életrajz

1880-ban született egy arisztokrata családban, ahol már négy gyermek született - két lány és két fiú (köztük Anatolij-Leonid ).

Sophia apja, Pavel Ivanovics 1881-ben, nem sokkal II. Sándor cár meggyilkolása után halt meg, ahogyan maga Zsófia is hitte, "minden valószínűséggel a merényletből eredő sokk és a szeretett uralkodó szörnyű halála következtében" [2] . Apja haldokló akaratából a fiatal oktató és tanár, Natalia Vladimirovna Klassovskaya asszisztensként maradt a családban.

Zsófia édesanyja, N. F. Lieven hercegnő jól ismerte Lord Redstockot , V. A. Pashkov pedig az Evangélikus Pashkov Keresztények körének tagja volt .

„Evangélikus édesapám némi fenntartással tekintett az új szellemi mozgalomra. Anyám ortodox volt. Amikor a következő evangéliumi találkozón elmondta apjának, hogy részt kíván venni az egyházi közösségnek megfelelő kenyértörésben, az apja figyelmeztette, hogy a legfelsőbb hatóságokkal elégedetlenséget kelthet. Más akadályt azonban nem állított neki, és később maga is készségesen részt vett az összejöveteleken, térdelve az összes imádkozóval együtt” – jegyezte meg S. P. Lieven [2] .

V. A. Pashkov országából való kiutasítása után a paskoviták házában lezajlott találkozóit áthelyezték a Liven család házába a Bolsaja Morszkaján, 43 [2] .

Zsófia édesanyja aktívan részt vett a szeretetszolgálatban és az evangelizációban, aktív tagja volt a szentpétervári evangélikus keresztények közösségének. 14 éves korában Sophia megtért.

S. P. Lieven Spiritual Awakening in Russia című könyvében ismét felidézte születését :

Mi, mint egy hívő anya gyermekei, Isten hitében és Igéjében nevelkedtünk, és a jó Pásztor, Jézus Krisztus bárányainak tartottuk magunkat. Szeretettel körülvéve, állandó keresztény befolyás alatt és távol a külvilág kísértéseitől nem volt lehetőségünk durva bűnökbe esnünk, bár kicsikről nincs mit mondani, persze, volt belőlük bőven elég. . Emiatt bennünk, vagy inkább nekem nem volt bűntudat.

Egy napon, ima után, édesanyám feltett nekem egy érthetetlen kérdést: „Van benned a Szentlélek?” Körülbelül 14 éves voltam akkor. Nem tudtam válaszolni neki, és reméltem, hogy anyám nem kérdez rá többet.

Mindazonáltal ez a kérdés kísértett, és minden este, amikor lefekvés előtt egyedül imádkoztam, kértem az Urat, hogy fedje fel nekem, mi az Isten Lelke, és ha szükségem van rá, akkor kértem, hogy adja oda nekem. Egy egész éven át minden nap hozzáadtam ezt a kérést az imáimhoz. A válasz váratlanul érkezett, és csak később értettem meg az összefüggést a történtek és az imádságom között.

Ismét eljött a nyár, és ismét a faluban találtuk magunkat. 15 évesen a lány már kezd új jellemvonásokat mutatni, néha némi makacsságot. Valami hasonlót nyilván észrevett bennem a legkedvesebb tanárunk, Natalja Vlagyimirovna Klasszovskaja, hiszen „komoly beszélgetésre” hívott. Isten őszinte gyermeke, kiváló tanár is volt. Nem vitte túlzásba a hibáimat, hanem pontosan nevezte őket a helyes nevükön; ezzel lefegyverzett, és mivel nem volt mit igazolni, ez feldühített. Izgatott és ingerült szavaimra nyugodtan így válaszolt: „Egyáltalán nem látom benned a keresztény szellemet, nem így viselkedik Isten gyermeke.” Fellázadt bennem az önszeretet, a büszkeség és a makacsság, és próbáltam igazolni magam, de nem sikerült. Ekkor bejött anyám, és látva izgatott állapotomat, meghívott minket imádkozni. Anyám imája ledöntött. Gyerekként könnyen és egyszerűen imádkozol, gyakran ismételgeted ugyanazokat a szavakat anélkül, hogy bármilyen jelentőséget tulajdonítanál nekik. És abban a pillanatban rájöttem, hogy anyám valóban rólam beszél Istennek. Dönteni kellett! Tudtam, hogy magamtól kell bocsánatot kérnem, először Istentől, majd Natalja Vlagyimirovnától. Egész lényem fellázadt ez ellen, de Isten kegyelme átvette a hatalmat, és alávetettem magam. Csak amikor úgy döntöttem, hogy letérdelek, éreztem meg bűnösségem mélységét, nem azokban a bűnökben, amelyek miatt számon kértek, hanem egész lényemben. Ugyanakkor először értékeltem Krisztus áldozatának nagyságát és irgalmát a golgotai kereszten. Nem mernék közeledni a nagy és szent Istenhez, de akkor megláttam Krisztus keresztjét, ahová minden bűnösnek joga van bûnének minden terhével közeledni. Amint elkezdtem imádkozni, lehullott rólam minden teher, és belső bizalmat kaptam, hogy megbocsátott és az Úr elfogadott. Ezek után nem volt nehéz bocsánatot kérnem édesanyámtól és tanáromtól, és felismerhetetlenül megváltozott minden. Anyám azonnal megkérdezte, biztos vagyok-e benne, hogy az Úr megbocsátott nekem, és én boldogan válaszoltam: „Igen, tudom!” „Akkor térdeljen le ismét, és köszönje meg az Úrnak” – mondta az anya. Így hát megtettem. Anyám nagyon bölcs volt. Kifejezett hálával aláírtam az Úrral való egyesülésemet, és a kételkedéshez vagy a visszavonuláshoz vezető út elszakadt.

Ez volt életem döntő órája. Mint egy vasúti csomópont váltójának, meg kellett választanom életutam irányát. Az Úr megsegített ebben, és most már csak az volt hátra, hogy elinduljak az úton. A megbocsátásba vetett bizalom, és abban a jogban, hogy szabadon és egyszerűen Istenhez, mint az Atyához közeledjenek Igéje szerint: „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, akik hisznek az Ő nevében, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (János 1. 12) teljesen új szemléletet adott a világról. Mindezt a Szentlélek teszi annak szívében, aki bűnbánattal és Krisztus igéibe vetett hittel fordul Istenhez: „Aki hozzám jön, azt nem űzöm ki” (János 6:37). Ez az újjászületés , amelyről Jézus beszélt Nikodémusnak János evangéliumának 3. fejezetében. Ekkor válik világossá, érthetővé és érdekessé Isten Igéje!

Miután nővéreivel és Julius Alexandrovna Zass bárónővel együtt fordult, Zsófia felvette a keresztény ifjúsági kör megszervezését. Később az orosz diákkeresztény mozgalomban dolgozott P. Nikolai vezetésével .

Párizsba emigrált. Ezután Németországba költözött [1] . A "Light in the East" (Korntal, Németország) kiadónál dolgozott. 1964-ben halt meg. Korntalban temették el [1] .

Hanyatló éveiben Sofia Pavlovna lett a Spiritual Awakening in Russia című könyv szerzője, amely értékes történelmi információkat tartalmaz az evangéliumi keresztény mozgalom eredetéről és fejlődéséről .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 Mnukhin, 2008 , p. 58.
2. ↑ 1 2 3 4 5 Lieven, 1967 .

Irodalom

• Liven S.P. Spirituális ébredés Oroszországban . - Korntal: Fény Keleten , 1967. - 125 p.
• Mnukhin L., Avril M., Losskaya V. Liven Sofya Pavlovna  // Orosz külföld Franciaországban 1919-2000. Életrajzi szótár három kötetben. - M . : Marina Tsvetaeva Ház-Múzeum, 2008. - 58. o . - ISBN 978-5-02-036267-3 ; 978-5-93015-104-6 .

Bibliográfiai katalógusokban	GND : 106393057 ISNI : 0000 0000 0383 8969 VIAF : 57100597 WorldCat VIAF : 57100597