Kangxi (műfaj)

Kangxi (漢詩)  – oroszul – a japán költészet sajátos műfaja : a japánok által kínai nyelven írt versek ( japánul bármilyen kínai költészetet jelent [1] [2] ), általában négy-nyolc sorban [3] . A név szó szerinti jelentése " Han versei ". Kangxi volt a legnépszerűbb a Heian-korszak elejétől a Meidzsi-restaurációig [4] . Japánban a kanshit egyszerűen "si"-nek ( japán 詩) is nevezték , kínaiul. hagyományos 詩, gyakorlat 诗, pinyin shī , pall. shi ; valójában a japán költészet a hagyományos "uta" nevet viselte ( jap. 歌, dal) [5] .

A Kangxit nemcsak költők, hanem amatőrök is összeállították [6] ; azokat is, azokat is – anélkül, hogy különös figyelmet szentelnénk a kínai nyelv nyelvtanára, a kiejtésre és a rímre [2] [7] . Ugyanakkor a kanxi irodalmi hagyománya a wakától eltérően sokszor megszakadt, valószínűleg a kínai költészet külső hatására [8] .

Történelem

A Kangxi hagyomány tanulmányozása nagyon későn kezdődött: az első elemző munka ezzel a műfajjal Hayashi Gaho [ ] könyve ( Jap .

Tenji császár uralkodása alatt a kínai nyelvű versírás az egyik leggyakoribb tevékenység volt [2] . A kanshi első gyűjteménye a Kaifuso antológia , Japán egyik legkorábbi irodalmi emléke. A kaifuszói versek 672-751-ben születtek, létrejöttüket bizonyos eseményekre időzítették, és etikett funkciót töltöttek be [9] [10] . A fordító ismeretlen, lehet Omi no Mifune , Isonokami no Yakatsugu , Prince Shirakabe vagy Fujiwara no Yoshio . A 11. század során három birodalmi kanshi-költészeti gyűjteményt állítottak össze: Ryounshu (814), Bunka shureishu (818) és Keikokushu (827). A kanshit a tényleges japán waka -versek felett értékelték , azonban a kutatók, köztük Kojiro Yoshikawa , a kanshit a wakához képest művészileg gyengébbnek, tartalmilag szegényebbnek tartják [11] . A kangxi rossz minőségének két lehetséges magyarázata az idegen nyelvű versírás nehézsége, valamint a modell (vagyis a Krisztus előtti első évezred végének kínai költészete) gyengesége [12] .

A kangxi korai példái nagyon közel állnak a Hadakozó Államok időszakának kínai költészetéhez, és tele vannak kínai klisékkel [9] . A műfajt a Shi jing , a Hat-dinasztia és a Tang-dinasztia időszakának költői , különösen Bo Juyi [2] befolyásolták . A Heian korszak költői , akik ebben a műfajban dolgoztak, kínaiul tanultak kínai tanulás közben (például Kukai ), vagy önállóan (például Sugawara no Michizane ). Maga Saga császár írt kanshit, sőt elrendelte, hogy három antológiát állítsanak össze ebből a műfajból (Ryounshu, Bunka shureishu és Keikokushu). Gyűjteményeket is összeállítottak, amelyekben waka és kanshi is szerepelt, például "Wakan roeishu" [13] .

A Kamakura korszak végén a buddhista kolostorok váltak a kínai kultúra tanulmányozásának fő központjaivá , és ennek megfelelően a kanshi szerzőinek többsége a kolostorokban élő szerzetesek és tudósok lettek. E korszak kiemelkedő szerzői Kokan Shiren , Sasson Yubai és Guido Shushin [2] . A 17. századi Tokugawa sógunátus hatalomátvétele után a korábbi években népszerűségét vesztett kanshi összeállítás élte át a történelem legerősebb felemelkedését, amelyet gyakran a japán irodalom aranykoraként emlegetnek kínaiul [2] .

A kínai nyelvű írást férfifoglalkozásnak tekintették, és bár ismert, hogy több női költő írta a Kangxit, nevezetesen Ema Saiko , Hara Saihin és Yanagawa Koran , ez a foglalkozás „nem egyezik” a nemükkel. gyakran emlegetik a versekben, és mások felfogásában [6] [2] .

A Meiji-restauráció után a kangshi végső fellendülést élt át; az állam támogatta a nyomtatásukat, ami a nacionalista retorika mennyiségének növekedéséhez vezetett a műfajban. 1890 és 1911 között a műfaj fejlődése tetőzött, új témákkal segítették a Kangxit túlélni aranykorát. A kor jelentős szerzői, mint Natsume Soseki [2] , Mori Ogai és Masaoka Shiki verseket alkottak ebben a műfajban [14] [15] . Nogi Maresuke tábornok és Saigo Takamori szamuráj a kanshi híres szerzői voltak [16] [17] . A Meidzsi -korszakban "a Meiji-korszak három nagy irodalmi tehetsége" ( jap. 明治の三大文宗 meiji no sandai bunso:) dolgozott -  Mishima Chushu , Shigeno Yasutsugu és Kawata Oko . Ebben az időszakban a Kangxit más nyelvű versek fordítására is használták [18] : A. S. Puskin ( Takeo Hirose haditengerészeti tiszt ) verseinek első fordításait ebben a műfajban írták [19] [20] .

Tetsujirō Inoue a Meidzsi-korszak többi reformerével együttellenezte a kínai minták másolását, és kijelentette, hogy "a Meiji-korszak költészetének a Meiji-korszak költészetének kell lennie, nem az ókornak", valamint azt is, hogy "a japán költészetnek japánnak kell lennie, nem kínainak" [21] . 1911 után más költői műfajok váltak népszerűvé Japánban, és a 21. században a kanshi összeállítása továbbra is a sinológusok és a rajongók csoportjainak feladata [14] .

Jegyzetek

1. ↑ Kotobank .
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Princeton, 2012 .
3. ↑ Denecke, 2013 .
4. ↑ Szerebrjakov, 2006 .
5. ↑ Goreglyad, 1983 .
6. ↑ 2006. Sakaki 12 .
7. ↑ Shirane, 2013 .
8. ↑ 12 Beerens , 2012 .
9. ↑ 1 2 Mescserjakov, 1991 .
10. ↑ Judith N Rabinovitch és Timothy Roland Bradstock (2005) Pillangók tánca: Kínai költészet a japán udvari hagyományból . Ithaca, NY: Kelet-Ázsia Program, Cornell Egyetem. ISBN 978-1-885445-25-4
11. ↑ Keletkutatás problémái, 1960 .
12. ↑ Értesítő, 1957 .
13. ↑ IN, 1986 .
14. ↑ 12 Wallace , 2013 .
15. ↑ Yiu, Angela. Káosz és rend Natsume Sōseki munkáiban. University of Hawaii Press, 1998. ISBN 978-0-8248-1981-1 p182ff.
16. ↑ Sato, 2012 .
17. ↑ Zachmann, 2010 .
18. ↑ Mehl, 2004 .
19. ↑ Nakamura, 1983 .
20. ↑ AN, 1988 .
21. ↑ 新体詩抄, 1882 .

Irodalom

• Greene R. , Cushman S. , Cavanagh C. , Ramazani J. , Rouzer P. The Princeton Encyclopedia of Poetry and Poetics: Fourth Edition . - Princeton University Press, 2012. - S. 242-244. – (Princeton hivatkozás). — ISBN 9781400841424 .
• Toyama Masakazu, Yatabe Ryōkichi és Inoue Tetsujirō, Inoue Tetsujirō. Shintaishi-sho ( jap . 新体詩抄) . - 1882. - S. 40-41.
• Mehl M. A kínai tanulás magánakadémiái Meiji Japanban: A Kanguku Juku hanyatlása és átalakulása . - Taylor és Francis, 2004. - P. 26. - ISBN 9781135303822 .
• Zachmann UM Kína és Japán a késő Meiji-korszakban: Kína-politika és a japán diskurzus a nemzeti identitásról, 1895-1904 . — Taylor & Francis, 2010. — (Routledge/Leiden sorozat a modern kelet-ázsiai politikában, történelemben és médiában). — ISBN 9781134017188 .
• Sato H. A szamuráj legendái . - Overlook, 2012. - ISBN 9781468301373 .
• Wallace BA , Denton KA , Mostow JS , Fulton JC . The Columbia Companion to Modern East Asian Literature . - Columbia University Press, 2013. - (Columbia tudományos és vallási sorozat). — ISBN 9780231507363 .
• Sakaki A. A kínai-japán polaritás rögeszméi a japán irodalomban . - University of Hawaii Press, 2006. - P. 47, 122. - ISBN 9780824829186 .
• 漢詩. 大辞林. (határozatlan)
• Denecke W. Klasszikus világirodalom: kínai-japán és görög-római összehasonlítások . - OUP USA, 2013. - P. 57. - ISBN 9780199971848 .
• Shirane H. Kora újkori japán irodalom: Antológia, 1600-1900 . - Columbia University Press, 2013. - P. 911. - (Fordítások az ázsiai klasszikusokból). — ISBN 9780231507431 .
• Anna Beerens, Mark Teeuwen. Uncharted Waters: Intellectual Life in the Edo Period: Essays in Honor of WJ Boot. - BRILL, 2012. - S. 93-95. — ISBN 9789004216730 .
• Goreglyad V.N. Ki no Tsurayuki . - Tudomány, 1983. - S. 60. - (Írók és a keleti tanítások).
• Mescserjakov A.N. Az ókori Japán: kultúra és szöveg . - Nauka, 1991. - S. 61-66. — ISBN 9785020172913 .
• Nakamura Shintaro. japánok és oroszok. Kapcsolattörténetből / Általános kiadás a Dr. ist. Tudományok B. G. Sapozhnikova. — M .: Haladás, 1983. — 304 p. — 50.000 példány.
• Szerebrjakov EA A távol-keleti irodalmi problémák . - Szentpétervári Állami Egyetem Kiadója, 2006. - P. 29. - ISBN 9785288039928 .
• Szovjetunió Tudományos Akadémia. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közleményei.: Irodalom és nyelv sorozat . - A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1988. - 272. o.
• Világkultúratörténeti Értesítő . - 1957. - 56-62 p.
• Keletkutatási Intézet (Szovjetunió Tudományos Akadémia). A keletkutatás problémái . - A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1960. - 156. o.
• Ázsiai Népek Intézete (Szovjetunió Tudományos Akadémia) , Keletkutatási Intézet (Szovjetunió Tudományos Akadémia). Ázsia és Afrika népei . - A Szovjetunió Tudományos Akadémia Kiadója, 1986. - 118. o.