Jogállamiság

A jogállamiság az állam által garantált, általánosan kötelező, formálisan meghatározott magatartási szabály , amely tükrözi az állampolgárok és szervezetek szabadságának szintjét, és a társadalmi viszonyok szabályozójaként működik .

Minden jogszabály együtt alkot objektív jogot , azok pedig, amelyek csak a társadalmi viszonyok egy bizonyos körét szabályozzák – egy jogágat . Az iparágakon belül a normákat is intézmények és alintézmények szerint csoportosítják. A normativitás egyetemesen kötelező érvényű szabály az emberek végtelenül széles körére. A formális bizonyosság magában foglalja a norma rögzítését egy hivatalos dokumentumban.

A jogállamiság jelei

A jogi normák a következő jellemzőkkel rendelkeznek:

1. Általános karakter. A címzett konkrétságának hiánya, nem személyre szabott jelleg (ellentétben a rendészeti aktusokkal). Szabályozzák a tipikus kapcsolatokat, és ismételt felhasználásra készültek.
2. Kötelezettség. A jogszabályok kötelezőek mindenki számára, akinek címezték.
3. Tartalmi sajátosság. Ezt a normaszöveg egyszerűségével, valamint az ismert és speciális jogi kifejezések széleskörű használatával éri el.
4. formális meghatározás. A jog szabályait főszabály szerint az állam jogi aktusai rögzítik, és egyértelműen rögzítik a jogokat és kötelezettségeket.
5. Mikrorendszer. A jogállamiság sajátos mikrorendszerként működik, amely olyan kölcsönösen rendezett elemekből áll, mint a hipotézis, a rendelkezés és a szankció.

A jogállamiság szerkezete

A klasszikus, ideális jogállamiság három szerkezeti elemből áll - hipotézisekből, diszpozíciókból és szankciókból (a „Ha (hipotézis), akkor (diszpozíció), különben (szankció) szerkezet). A jogszabályok alkalmazhatósága kapcsolat fennállásától függ: a jogi tény fennállását rögzítő szabályok; a pályázati folyamat sokszínűségét rögzítő normák; a büntetés alkalmazásának és végrehajtásának folyamatait rögzítő jogi normák.

Hipotézis (ha ...)  - a jogi norma része, amely konkrét életkörülményeket jelez, amelyek jelenlétében vagy hiányában ez a jogállamiság megvalósul. A hipotézis nemcsak a jogalanyok állam által kívánt viselkedési szabályát tartalmazza, hanem ezeket a körülményeket is leírja, jogi tény jelentését adja.

A feltételek számától függően a hipotézisek egyszerű és összetett csoportokra oszthatók:

• Egy egyszerű hipotézis feltételez valamilyen feltételt, amelyen keresztül egy jogi norma megvalósul.
• Egy összetett hipotézis egy norma működését két vagy több feltétel jelenlétéhez köti. Alternatív megoldás egy összetett hipotézis változata : a jogállamiság érvényesüléséhez elegendő a benne felsorolt ​​ténybeli körülmények egyike.

A kifejezési formától függően absztrakt és kazuisztikus hipotéziseket is megkülönböztetünk.

• Az absztrakt hipotézis (a leggyakoribb) jelzi a norma működésének feltételeit, ezek közös, általános jellemzőire fókuszál. Ez hozzájárul a normatív anyag ésszerű terjedelméhez és stabilitásához.
• A kazuisztikus hipotézis egy jogi norma megvalósítását, az arra épülő jogviszonyok létrejöttét, megváltozását vagy megszűnését különálló, szigorúan meghatározott speciális esetekkel kapcsolja össze, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem lehet absztrakt hipotézissel tükrözni.

A diszpozíció (akkor...)  a jogállamiság része, amely a jogszerű magatartás szabályát fogalmazza meg, vagy a jogsértő magatartás jeleit. A polgári jogban és számos más szabályozási ágban a rendelkezés a jogszerű magatartás szabályaiként működik. A büntetőjogban és más rendészeti ágakban a legtöbb rendelkezés tiltott cselekményekre utaló jeleket tartalmaz. A leírás módszere szerint vannak egyszerű, leíró, takaró és referencia diszpozíciók.

• Az egyszerű diszpozíció az elkövetett cselekmény jelzését tartalmazza annak jellemzőinek leírása nélkül, mivel azok meglehetősen nyilvánvalóak. Például a törvény nem jellemzi a bűncselekmény jeleit, ha nagyon egyértelmű cselekményről van szó.
• A leíró rendelkezés jogszerű vagy jogellenes magatartásra utaló jeleket tartalmaz. Például a törvény a lopást a) jogellenesnek, b) ingyenességnek, c) lefoglalásnak, d) más vagyonának, e) titkos módon elkövetettnek minősíti.
• A hivatkozási diszpozíció a cselekmény jeleinek leírása helyett ugyanazon normatív aktus egy másik normájára való hivatkozást tartalmaz, például a minősített bűncselekmény jellemzésekor a jogalkotó a büntetőjogi norma 1. részében meghatározott jelekre hivatkozik.
• Az üres rendelkezés más normatív aktusra való hivatkozást tartalmaz, vagy cselekmények jogellenességét jelzi, és így a jogalkalmazót a vonatkozó jogszabályra utalja.

Szankció ( egyébként ... ) - a jogi norma eleme, amely jelzi a jogi norma rendelkezésében megállapított követelmények be nem tartása, az elkövetőre nézve kedvezőtlen jogkövetkezményeit (állami kényszerintézkedések, jogi felelősségre vonási intézkedések). , büntetés ).

A jogelméletben létezik egy olyan megközelítés, amely szerint a jogállamiság csak egy hipotézisből és egy diszpozícióból áll. A szankció ebben az esetben egy jogállami rendelkezés, amelynek hipotézise egy másik jogrend rendelkezésének be nem tartása.

A bizonyosság mértéke szerint a szankciók a következőkre oszlanak:

• teljesen biztos  - a szankció kategorikus jelentése;
• viszonylag biztos  - a normát alkalmazó szerv a szankciókon belül többféle lehetőséget is alkalmazhat (például 3-tól 15 évig terjedő szabadságvesztés);
• alternatíva  - a bűnüldöző hatóságok jogosultak saját belátásuk szerint meghatározni a legmegfelelőbb felelősségtípust (akár pénzbírságot, akár szabadságvesztést) (a homályos szankciók nem jellemzőek a modern jogra).

A jogi normák nem mindig tartalmazzák az összes elemet. Például a hatalmat meghatározó normák csak diszpozícióból állnak.

Jogi normák megfogalmazása normatív aktusokban

A jog szabályait főszabály szerint normatív jogi aktusok rögzítik , és a jogállamiság különböző szintű, alapvetően különböző jogterületeket szabályozó normatív jogi aktusokban is szerepelhet, és nem esik egybe egy normatív jogi cikkével. törvény. Ezzel kapcsolatban a jogállamiság és a normatív aktus cikkelye főszabály szerint nem azonos. A jogállamiság magatartási szabály, amely hipotézisből és szankcióból áll, a jogalkotási aktus cikkelye pedig az állami akarat kifejezési formája, a jogállamiság megtestesítő eszköze. A jog szabályai a jogi (szankcionált) szokásokban és a bírósági precedensekben is megfogalmazhatók.

A jogállamiság, mint tartalom, eltérően korrelál a normatív aktus cikkével, amely annak formájaként működik.

A magatartási szabály megállapítása során a jogalkotó:

• a jogállamiság logikai felépítésének mindhárom elemét a normatív aktus egy cikkébe foglalni;
• több jogi normát foglaljon bele egy normatív aktus egy cikkébe;
• a jogállamiság elemeit ugyanazon normatív aktus több cikkében rögzíti;
• a jogállamiság elemei, amelyeket különböző rendeletek több cikke is megfogalmaz.

A jogszabályi elemek szabályozó jogi aktusokban történő bemutatásának három fő módja van :

1) közvetlen (a jogállamiság eleme közvetlenül szerepel a cikkben);

2) takaró (a jogállamiság eleme a legáltalánosabb formában, más normatív jogi aktusokra hivatkozva (konkrét szabály megjelölése nélkül, hol található a hiányzó információ), egyes jogágakra, sőt „aktuális jogszabály” (a szabályjog elemének általános megfogalmazásával meghatározatlan marad));

3) hivatkozás (a jogállamiság eleme nincs teljesen kimondva, ehelyett ugyanannak a jogszabálynak egy konkrét cikkére utal).

A jogi normák osztályozásai

• A normákat tartalmazó aktus jogi ereje szerint : a nemzetközi jogi aktusok normái, törvények , szabályzatok (például rendeletek , határozatok ) stb. A jogi aktus jogi ereje lehetővé teszi egy bizonyos jogi hierarchia felépítését. normákat, és meghatározza, hogy melyiket kell alkalmazni, ha a normák ellentmondanak egymásnak.
• Jogágak szerint : alkotmányjogi, polgári , lakásjogi, családi, adójogi, munkajogi , közigazgatási , büntetőjogi , környezetvédelmi jogi normák stb.
• Az előírás formája szerint : felszólító (kategorikus) és diszpozitív . Az imperatív normák nem jelentik a megállapított követelményektől való eltérés lehetőségét ( az Orosz Föderáció állampolgárát nem lehet megfosztani állampolgárságától vagy annak megváltoztatásának jogától ), a diszpozitív normák lehetővé teszik a felek közötti kapcsolatok szabályozását, és csak akkor alkalmazhatók. kiegészítő (kiegészítő) eljárás, ha a felek megállapodásukban másként nem állapodtak meg ( kivéve, ha az adásvételi szerződés részletfizetést nem ír elő, a vevő köteles az eladónak az átadott áru teljes árát megfizetni ).
• Az előírt magatartásforma szerint : felhatalmazó, kötelező (előíró) és tiltó. A felhatalmazó normák választási lehetőséget biztosítanak a jogalany számára: bizonyos módon eljárhat, vagy tartózkodhat az ilyen cselekményektől ( a szabadságelvonással elítélt személynek joga van saját költségén leveleket és táviratokat fogadni és küldeni anélkül, hogy számukat korlátozná ). . A kötelező érvényű normák előírják, hogy az alany tegyen valamit ( a megállapított adót mindenki köteles megfizetni ). A tiltó normák éppen ellenkezőleg, minden cselekmény elfogadhatatlanságát állapítják meg ( a szerződés egyoldalú megtagadása nem megengedett, kivéve a törvényben meghatározott eseteket ).
• Személyi kör (hatókör) szerint : általános és speciális. Az általános normák az adott helységben (országban, régióban) élő összes személyre vonatkoznak, a speciális - a személyek bizonyos kategóriáira (köztisztviselők, diákok, katonaság stb.)
• A cselekvés idejére : állandó és ideiglenes. Az állandó normák korlátlanul érvényesek egy bizonyos ideig, azaz hatósági eltörlésükig, ideiglenesen - meghatározott időn belül.
• Terjedelem szerint : általános és helyi. Az általános normák az állam egész területére vonatkoznak, a helyiek külön területi egységekben működnek.

Léteznek „specializált normák” is, amelyek nem az alanyok közötti viszonyok szabályozását célozzák, hanem ebben segítik a többi normát. A speciális szabályok a következők:

• végleges  – jogi fogalmak definícióit tartalmazza;
• deklaratív  - jogi elveket, célokat és célkitűzéseket tartalmaz;
• működőképes  - szabályozó jogi aktusok törlése, hatályának meghosszabbítása, intézkedésük időpontjának vagy hatályának megváltoztatása stb.
• konfliktus  - feloldja a normák közötti ellentmondásokat, jelezze, hogy egy adott esetben melyik normát kell követni.

Lásd még

• Norm (szabály)

Irodalom

• Nechaev V. M. ,. Jogi normák // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.

Szótárak és enciklopédiák	Brockhaus és Efron Treccani
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 4048812-3