A társadalombiztosítási jog olyan jogi normák összessége, amelyek meghatározott módon szabályozzák a társadalmi viszonyokat a GDP egy részének (a bruttó hazai termék) megoszlása tekintetében úgy, hogy a lakosságot készpénzfizetéssel, orvosi és gyógyszerészeti segítséggel, szociális szolgáltatásokkal vagy ellátásokkal a törvény szerint szabályozzák. normákat az illetékes hatóságok a társadalombiztosítás és a társadalombiztosítás rendjében.és törvényben előírt módon, valamint az állampolgárok társadalombiztosításhoz való alkotmányos jogának megvalósítását, védelmét és helyreállítását szolgáló kapcsolatokat [1] .
A társadalombiztosítási jog tárgya a GDP egy részének a társadalombiztosítási rendszeren keresztül történő elosztása kapcsán keletkező, mind anyagi, mind eljárási jellegű viszonyok összetett összessége [2] .
A társadalombiztosítási jog módszere a társadalmi viszonyok jogi szabályozásának technikáinak és módszereinek összessége az állampolgárok szociális biztonsága érdekében, amelynek sajátosságát objektíven meghatározza e kapcsolatok elosztó jellege. Ez a készlet kiterjed mind az általános jogi, mind az ágazatközi szabályozási módszerekre, valamint az ágazatra jellemző módszerekre.
Az alapelvek hatálya szerint a következőképpen szokás osztályozni: [6]
Az általános jogi alapelvek a következők: Oroszországban az emberek és állampolgárok jogainak és szabadságainak elismerése és garantálása a nemzetközi jog általánosan elismert elveivel és normáival összhangban; az alapvető emberi jogok és szabadságok elidegeníthetetlensége és születésüktől fogva mindenkihez való tartozása; a közvetlenül cselekvő ember és állampolgár jogainak és szabadságainak elismerése; mindenki egyenlősége a törvény és a bíróság előtt ; a férfiak és nők jogainak és szabadságainak egyenlősége, valamint ezek megvalósításának esélyegyenlősége; mindenkinek joga az egyesüléshez érdekeinek védelme érdekében; a jogok és szabadságok állami védelmének garantálása, beleértve a bírói védelmet stb. Számos jogág esetében, amelyek normái szabályozzák a polgárok által a számukra biztosított jogok gyakorlásával kapcsolatos társadalmi viszonyokat, az alábbi elvek általánosak, pl. : az ember tisztességes életének és szabad fejlődésének biztosítása, a család állami támogatásának biztosítása, az anyaság, az apaság és a gyermekkor, a fogyatékkal élők és az idősek, a kényszermunka tilalma stb. Ezek az úgynevezett szektorközi elvek, amelyek leginkább jellemző az olyan jogágakra, mint a munkajog, a családjog, a társadalombiztosítási jog [7] . Az elmúlt évek orosz jogszabályaiban, amelyek az egyes társadalombiztosítási intézményeket szabályozzák, az a tendencia, hogy az ágazaton belüli elveket közvetlenül a törvényekben rögzítik.
A társadalombiztosítási jog nemzetközi szabályozásának van néhány jellemzője a Szovjetunióval, mint viszonylag zárt állami szervezettel a múltban. A Szovjetunió és Oroszország nem ratifikálta a legtöbb szociális biztonsági egyezményt, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és más nemzetközi szervezetek dolgoztak ki. Van azonban egy úgynevezett ratifikációs tendencia: ratifikálták különösen a következő egyezményeket: „A fogyatékkal élők szakmai rehabilitációjáról”, „A gyermekek jogairól”, „A dolgozó férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről” : a családi kötelezettségekkel rendelkező munkavállalók”, valamint a FÁK emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló egyezménye.
A nemzetközi jog általánosan elismert elveit és normáit a legteljesebben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tükrözi, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én hagyott jóvá és hirdetett ki. Ezeket az elveket két – a gazdasági, társadalmi – nemzetközi egyezségokmányban formálták jogilag. és a kulturális jogok , valamint a polgári és politikai jogok . A Szovjetunió nevében 1968. szeptember 18-án írták alá, és 1973. szeptember 18-án ratifikálta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Ezek az egyezmények hazánkban 1976. január 3-án, illetve 1976. március 23-án léptek hatályba, mindkét egyezmény Oroszországban is érvényes, mivel Oroszország elismeri a Szovjetunió által kötött nemzetközi szerződések erejét, és jogutódja.
Három módszer létezik az Orosz Föderációban kialakult nemzetközi szociális biztonsági normák végrehajtására:
Az első a nemzetközi jogi aktusokban foglalt normák közvetlen alkalmazása anélkül, hogy azokat orosz törvényekké alakítanák át.
A második az ilyen normák részben vagy egészben az orosz törvényekbe való felvétele.
A harmadik a szociális biztonság területén szerzett nemzetközi tapasztalatok figyelembe vétele és átültetése a hazai jogszabályok normatív jogi aktusaiban, amelyek kifejeződnek azokban a vonatkozó nemzetközi jogi aktusokban, amelyekhez Oroszország nem csatlakozott, valamint más országok nemzeti jogszabályaiban. Ezt a módszert széles körben alkalmazták a Szovjetunióban.
A legjelentősebb forrás a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Az ENSZ Alapokmányában meghirdetett és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt elveken alapul. Az Egyezségokmány előírja, hogy a részt vevő államok elismerik mindenkinek a társadalombiztosításhoz való jogát, beleértve a társadalombiztosítást is.
Az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek jogát a számára és családja számára megfelelő életszínvonalhoz, ideértve a megfelelő élelmet, ruházatot és lakhatást, valamint az életkörülmények folyamatos javításához, és vállalják, hogy megfelelő intézkedéseket hoznak ennek megvalósítása érdekében. így van. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyhez az Egyezségokmány elválaszthatatlanul kapcsolódik, szintén rögzíti a szociális biztonsághoz és a méltóságának megőrzéséhez szükséges intézkedések megtételéhez való emberi jogot.
Az Egyezségokmányban és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt normák közül sok szerepel és kidolgozásra került az RSFSR Legfelsőbb Tanácsa által 1991. november 22-én elfogadott Nyilatkozatban az ember és állampolgár jogairól és szabadságairól. A nyilatkozat nem normatív jogi aktus, de megjegyzi, hogy az RSFSR jogszabályait összhangba kell hozni a nemzetközi közösség által általánosan elismert emberi jogok és szabadságok normáival, hangsúlyozva mindenki szociális biztonsághoz való jogát.
A második legfontosabb nemzetközi jogi aktus a szociális biztonság területén a Gyermekjogi Egyezmény. 1989. november 20. óta áll nyitva aláírásra és ratifikálásra, a Szovjetunió tekintetében pedig 1990. szeptember 15-én lépett hatályba.
Továbbá az Orosz Föderáció csatlakozott az Európa Tanácshoz, ennek a szervezetnek a 39. tagja lett. Az Orosz Föderációnak az Európa Tanács Alapokmányához való csatlakozásáról szóló törvényt 1996. február 23-án fogadták el. Az Európa Tanács létrehozásának céljai az alapokmányban szerepelnek: törekedni a nagyobb európai egységre, a megvédeni a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok alapelveit a társadalmi haladás, a gazdasági fejlődés és az emberi értékek megerősítése érdekében. Összességében több mint fél évszázados tevékenysége során az Európa Tanács több mint száz egyezményt és megállapodást fogadott el, amelyek közül a legjelentősebbek az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Európai Szociális Charta.
Az Európa Tanács első eszközei az időskori, fogyatékossággal élők és túlélők szociális biztonságáról szóló ideiglenes európai megállapodás, valamint az időskor, fogyatékosság és túlélő hozzátartozók biztonságán kívüli szociális biztonságról szóló ideiglenes európai megállapodás, valamint a szociális és egészségügyi egyezmény voltak. Támogatás. Ezt követően a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel együttműködve kidolgozzák az Európai Szociális Biztonsági Kódexet a szociális biztonsági minimumkövetelményekről szóló 102. (1952) sz. egyezmény alapján.
A Szovjetunió kétoldalú szociális biztonsági megállapodásokat (szerződéseket) kötött számos szocialista irányultságú országgal - a Bolgár Népköztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal és másokkal. E megállapodások értelmében az egyik ország állampolgárai, akik állandó lakóhellyel rendelkeznek egy másik ország területén, minden társadalombiztosítási kérdésben főszabály szerint az adott ország állampolgáraival egyenlőnek minősülnek, hacsak a megállapodás másként nem rendelkezik.
A volt szovjet tagköztársaságok állampolgárainak szociális biztonsága jelentős jellemzőkkel bír, ezeket a Független Államok Közössége tagállamai állampolgárai nyugdíjjogainak garanciáiról szóló megállapodás határozza meg. Ezen államok kormányai 1992. március 13-án kötötték meg Moszkvában. A FÁK tagjai az Orosz Föderáció, az Örmény Köztársaság, a Fehérorosz Köztársaság, a Kazah Köztársaság, a Kirgiz Köztársaság, a Tádzsik Köztársaság, az Üzbég Köztársaság, Ukrajna. Ez a megállapodás, amely a Szovjetunió összeomlása után objektíven szükséges volt, racionalizálta a nyugdíjellátást ezekben az országokban, biztosította a polgárok egyenlő jogait és a Szovjetunióban és a FÁK-országokban megszerzett nyugdíjjogosultságuk megőrzését.
Alkotmányjog. Az Orosz Föderáció Alkotmányának 2. fejezete „Az ember és az állampolgár jogai és szabadságai” rögzíti az állampolgárok jogait a társadalombiztosítás területén. Az Art. Művészet. 71., 72. -a határozza meg a koordináció rendjét az egészségügy, a családvédelem, az anyaság, az apaság és gyermekkor, a szociális védelem, ezen belül a társadalombiztosítás szabályozásában. Az alkotmányjog megállapítja egy személy és állampolgár jogállását, Oroszországot jogi és szociális állammá nyilvánítja (7. cikk). A szociális biztonságról szóló jogszabályok alkotmányjogi normáinak segítségével részletezik az állampolgárok különféle típusú szociális biztonsághoz való jogait, és alkalmazzák az Orosz Föderáció alkotmánya által az állampolgárok jogainak védelmének formáit. Ezen túlmenően a szövetségi állami hatóságok, a szövetségi szintű állami szervezetek, az Orosz Föderációt alkotó szervek állami szervei és a helyi önkormányzatok hatáskörei a társadalombiztosítás területén behatároltak. Így a társadalombiztosítási jog normái által szabályozott kapcsolatokban megvalósulnak az állampolgárok alkotmányos jogai a társadalombiztosítás területén.
Munkajog . A társadalombiztosításhoz való jog, amely bizonyos típusú szociális biztonságot a munkaügyi kapcsolatok állampolgárának jelenlétéhez köt (a jelenben és a múltban), nem befolyásolja azok tartalmát. A munkajogban és a társadalombiztosítási jogban közösek a szolgálati idővel kapcsolatos kérdések – általános, speciális, folyamatos biztosítás. Azonban ezen iparágak mindegyikében az ilyen típusú munkatapasztalat eltérő jogi jelentést kap. Az a polgár, aki munkaviszonyt kötött, a törvény értelmében kötelező társadalombiztosítás alá tartozik. A munkáltató, mint a munkavégzéssel szorosan összefüggő állami kötelező társadalombiztosítási jogviszony alanya köteles a munkavállalót biztosítani, és a megfelelő pénztárakba biztosítási díjat fizetni. Ezzel egyidejűleg a biztosított a jogszabályban meghatározott biztosítási események (rokkantság, szülés, munkanélküliség, nyugdíjkorhatár elérése stb.) bekövetkezésekor gyakorolja a megfelelő anyagi biztonsághoz (nyugdíj, segély stb.) való jogát, azzá válva. a társadalombiztosítási jog tárgykörébe tartozó társadalombiztosítási viszonyok tárgya.
Közigazgatási jog . A különböző kormányzati szervek közötti kapcsolatok a közigazgatási jog tárgykörébe tartoznak. Így a közigazgatási jog szabályozza az állami szervek irányítási, végrehajtó és adminisztratív tevékenysége terén fennálló viszonyokat, amelyek magukban foglalják a lakosság szociális védelmi szerveit is, amelyek az állampolgárok számára különféle típusú szociális biztonságot nyújtanak a közigazgatási előírásoknak megfelelően.
Pénzügyi törvény . Ez a jogág az Orosz Föderáció, az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok és az önkormányzatok pénzeszközeinek gyűjtésével, elosztásával és felhasználásával kapcsolatos nyilvános kapcsolatokat szabályozza. A pénzügyek (készpénz) a GDP és a nemzeti jövedelem elosztásának gazdasági eszközeként szolgálnak, és a társadalom sokrétű szükségleteit szolgálják, beleértve az állam társadalmi tevékenységét is. Ugyanakkor az állam meghatározza a finanszírozási forrásokat, és a pénzügyi jogi normákon keresztül szabályozza a nyugdíjak, az állampolgárok juttatásai, az orvosi és kábítószer-ellátás, valamint a szociális szolgáltatások költségeinek finanszírozásának viszonyait. A különféle állami alapok (Nyugdíjpénztár, Társadalombiztosítási Alap, Kötelező Egészségbiztosítási Alap) létrehozásával és elköltésével kapcsolatos kapcsolatok nem a társadalombiztosítási jog tárgyát képezik, hanem a pénzügyi joghoz kapcsolódnak.
Polgári jog. A nem állami nyugdíjalapok számának jelentős növekedése Oroszországban megteremti az előfeltételeket a kiegészítő nyugdíjellátás kiterjedt hálózatának kialakításához. A nem állami nyugdíjpénztárak kizárólagos tevékenységi formája egy adott pénztárban résztvevők nem állami nyugdíjellátása a lakosság nem állami nyugdíjellátásáról a pénztár befizetőivel kötött megállapodás alapján. Ezeket a kapcsolatokat polgári joginak kell tekinteni, és nem a társadalombiztosítási joggal összefüggőnek kell tekinteni (a polgári jogi szabályok különböző formákban szabályozzák a biztosítási kötelezettségeket: kötelező, feltételesen kötelező és önkéntes. A biztosítás egyik fajtája a kiegészítő önkéntes nyugdíjbiztosítás, amelyet nem köt. -állami nyugdíjpénztárak minden olyan személy érdekében, aki nem állami nyugdíjbiztosítási szerződést kötött).
Családi törvény. Ennek a jogágnak a tárgya az állampolgárok közötti házasságból, gyermekszületésből és családban nevelés céljából (örökbefogadás, nevelőcsalád, gyámság, gyámság) keletkező személyi és vagyoni viszonyok. A PSO-normák szabályozzák a család szociális biztonságának nyújtásával kapcsolatos kapcsolatokat, mind különféle szociális kifizetések, mind szociális szolgáltatások és ellátások formájában.
Lakástörvény. A lakásjog tárgykörébe tartozó kapcsolatok a rászoruló polgárok részére speciális lakóhelyiségek biztosítása, valamint a lakhatási támogatás tekintetében alakulnak ki. A lakásjog normái olyan típusú lakóhelyiségeket hoznak létre, mint speciális lakóhelyiségek (a lakossági szociális szolgáltatások rendszerének házai; a belső menekültek és a menekültként elismert személyek ideiglenes letelepedésére szolgáló házak stb.). A társadalombiztosítási jog normái meghatározzák azoknak az alanyoknak a körét, akik ingyenes vagy részleges fizetésre jogosultak ezekben a helyiségekben (állandó vagy ideiglenes) szállásért. A jelenlegi szakaszban a szociálisan védtelen állampolgárok lakhatási és rezsi költségeinek támogatásával kapcsolatos kapcsolatok egyre fontosabbak. A támogatásokat az Orosz Föderáció Lakáskódexében rögzített normáknak megfelelően nyújtják azoknak a polgároknak, akikről elismerték, hogy szükségük van az állam szociális támogatására. [tizennyolc]
Az öregségi biztosítási nyugdíj havi pénzbeli kifizetés, amely a biztosítottak azon bérének vagy egyéb jövedelmének megtérítésére szolgál, amelyet a munkanyugdíj megállapítása előtt kaptak.
Az öregségi nyugdíj megállapításának feltételei szerint feltételesen a következő nyugdíjakba sorolható:
- általános alapon (a 2001. december 17-i törvény 7. cikke);
- korengedményes öregségi nyugdíj - az általánosan megállapított öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt (vagyis nők esetében 60 évnél, férfiaknál 65 évnél korábban) meghatározott nyugdíj. A korengedményes nyugdíj megállapításának feltételeit a 2001. december 17-i törvény 27. és 28. cikke határozza meg. Ezen túlmenően a biztosítottak egy másik kategóriája is létezik, amely ugyan nem szerepel a december 17-i törvény megnevezett cikkeiben. , 2001, hanem a korengedményes nyugdíjba vonulásra is jogosult a munkanélküli. Nyugdíjban részesülnek az Orosz Föderáció 1991. április 19-i, az Orosz Föderációban történő foglalkoztatásról szóló törvénye alapján.
A rokkantsági nyugdíj havi pénzbeli kifizetés, amely az állampolgárok számára a rokkantság megállapításával összefüggésben kapott és elvesztett munkabér és egyéb jövedelmek kompenzálására szolgál.
A 2001. december 17-i, „Az Orosz Föderációban folyó nyugdíjakról” szóló szövetségi törvény 8. cikkével összhangban az Orosz Föderáció állampolgárai, valamint az Orosz Föderáció területén állandó lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgárok és hontalan személyek három feltételnek megfelelnek rokkantnyugdíjhoz való jog:
1) az Orosz Föderáció kötelező nyugdíjbiztosításáról szóló, 2001. december 15-i szövetségi törvénnyel összhangban az Orosz Föderáció kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerében kell szerepelniük; 2) az Orosz Föderációban a fogyatékkal élő személyek szociális védelméről szóló, 1995. november 24-i szövetségi törvény értelmében fogyatékosnak kell tekinteni őket; 3) a munkaképesség korlátozásának három fokozata közül az egyiket meg kell állapítani.A túlélő hozzátartozói nyugdíj havi pénzbeli kifizetés, amelyet az elhunyt (eltűnt) családfenntartó, rokkant családtagok keresetével arányos összegben állapítanak meg, akik az elhunyttól eltartottak.
Az „Orosz Föderációban folyó nyugdíjakról” szóló törvény 9. cikke szerint az elhunyt családjának fogyatékkal élő tagjai, akik eltartottak, vagyis akiket az elhunyt teljes mértékben eltartott, vagy állandó támogatásban részesültek tőle. számukra és a fő megélhetési forrás.
| Jobb | ||
|---|---|---|
| A jog doktrínája | ||
| Legális családok | ||
| Főbb jogágak | ||
| Összetett jogágak | ||
| A jog alágazatai és intézményei | ||
| Nemzetközi törvény | ||
| Jogtudomány | ||
| Jogi diszciplínák | ||
| ||