| Naptár | |||
|---|---|---|---|
| A naptárak listája: | |||
| Armelina · Örmény: óörmény , keresztény · asszír · azték · bahá'i · bengáli · buddhista · babiloni · bizánci · keleti szláv · vietnami · gilburd · gregorián · grúz · dari · ógörög · óegyiptomi · óperzsa · ószláv · héber· Zoroasztriánus · Indiai: óindiai , egyenruha · inka · iráni · ír · iszlám · kelta · kirgiz · kínai · konta · kopt · maláj · maja · szabadkőműves · mingo · nepáli · új júlián · proleptikus : Julianus , gregorián · római · rumi · Rúna · Szimmetrikus · Szovjet · Stabil · Tamil · Thai: Hold , Solar · Tibeti · Három évszakos · Tuvan · Türkmén · Francia · Khakass · Kanaáni · Harappan · Juche · Svéd · Sumér · Etióp · Julián · Jávai · Japán |
A keleti szlávok népnaptára [1] ( agrárnaptár, mezőgazdasági kalendárium, parasztnaptár, orosz népnaptár, népnaptár, kalendárium, népnaptár [2] [3] ) a keleti szlávok körében történelmileg kialakult kalendárium , szervezi a a rituális ciklus, a gazdasági és háztartási gyakorlat, valamint nagyrészt a hiedelmek és a folklór létezése.
A keleti szlávok népnaptára korrelál a keresztény naptárral [4] .
„Az oroszok, ukránok és fehéroroszok, valamint más mezőgazdasági népek naptári rituáléinak összességében kifejezett agrármágia jellege volt” [5] .
A keleti szlávok hagyományos kultúrájában a rituálék két fő ciklusa van:
A keleti szlávok népnaptára az ortodox egyház naptárán alapul , amely meghatározza, hogy melyek az ünnepek, böjtök és húsevők (éves időegységek), ezek sorrendjét, ezen egységek bizonyos hierarchiáját, sőt. terminológiát sok tekintetben. A népi kalendárium tartalma, az ünnepek és böjtök értelmezése, valamint a rituális oldal azonban, ha összességében vesszük, nem a keresztény tanításból származik, és a néphagyomány részét képezi [7] .
V. G. Vlasov a jelek és a napok neveinek elemzésekor arra a következtetésre jutott, hogy ha a népi naptár az egyházi naptáron alapulna, akkor mindenekelőtt az egyházi panteon legjelentősebb alakjait kell megemlíteni. A népmesék azonban számos „másodlagos” mártírt említenek, és Krisztus tanítványainak ( apostolainak ) többsége nincs feltüntetve, mint az ószövetségi próféták fele [8] . V. G. Vlasov úgy véli, hogy a naptár kialakítása során az emberek nem a keresztény szentektől indultak ki, hanem a meglévő mezőgazdasági jelekből és rituálékból [8] . A keleti szlávok agrárkultúrájában kialakult az ortodox ünnepek és a szentek neveinek népetimológiai újragondolásának hagyománya a mindenkori gazdasági és időjárási realitások kapcsán: Szentpétervár. Naum - asszisztens az írás-olvasás oktatásában, St. Borisz a haszonadó, Konstantinápoly megújulásának (szentelésének) napja a termésre veszélyes jégeső kapcsán került újragondolásra ; a Bemutató ünnepe olyan, mint a tél és a tavasz találkozásának napja [9] . Szent Paraszkeva Pjatnica kultusza , amely az ortodoxiával együtt jutott el a keleti szlávokhoz, és a péntek megszemélyesített képének tiszteletéig nyúlik vissza, és a hagyományos mezőgazdasági kultúra szempontjából kivételes jelentőségű [10] , magában foglalja a védőnő védőnőjének mindkét pogány vonását. fonás, és az apokrif „ pénteki naptár ” [11] .
A keleti szlávok vidéki agrárnaptárának jellemzője a közmondások és jelek, amelyek lehetővé teszik a világ ősi modelljének rekonstruálását [12] .
A népi kalendárium főként szóbeli formában létezik, részben kézírásos ünnepi listák formájában is. Valamennyi szlávnak a mindennapi életében is volt primitív fanaptára (cédulák, kivágások, rabosok), amelyeken az ünnepek és a fontosabb események időpontjait bevágásokkal jelezték. Az elkülönült szláv hagyományok a népnaptárt alkotó időegységek összetételében, összefüggéseiben, értelmezésében és elnevezésében meglehetősen eltérőek voltak [7] .
A népnaptárt alkotó nézet- és hagyományegyüttes sok évszázadon át, a pogány kortól kezdve alakult ki , végül a 9-12. századra (az oroszok, fehéroroszok és ukránok keleti szláv közösségből való kiválása előtt) öltött testet. [13] . A XVIII-XX. században a népi naptár jelentős átalakulása ment végbe a hivatalos kronológia és a naptárstílusok változásának hatására , ezért a modern dátumok nem esnek egybe például a forradalom előtti dátumokkal. A népnaptárban regionális eltérések vannak [8] .
A keleti szlávok közül a legjobban a népi naptár megőrzése Polissya , ahol a szokások leromlása ellenére a mai napig (a XXI. század eleje) használják [14] .
A tudósok a népnaptár különféle összetevőit azonosítják: a mezőgazdasági tevékenységek naptárát , a közösségi és egyházi életet (pogány és ortodox ünnepek ), a családi naptárt, a gyermekek népi naptárát, az ifjúsági jóslás naptárát , a demográfiai népnaptárat stb. [15]
Az orosz népnaptár tükrözte az ortodox orosz paraszt életmódjának sajátosságait és a természeti körülményeket, ahol élt. Ez mindenekelőtt az európai Oroszország középső részét érinti (ahol kialakult), mérsékelt kontinentális éghajlatával és az átmeneti évszakok állandóságával. A szezonális természeti jelenségek váltakozása áll a hagyományos orosz naptár mögött [16] .
Az orosz népnaptár alapjául szolgáló ortodox ünnepek dátumainak többségét a Római Birodalomban és Bizáncban határozták meg, és Rusz keresztényesítése során kölcsönözték. Valójában kevés jelentős ünnep származik Oroszországból, például a Pokrov-nap vagy a Jegorij-ősz , valamint az orosz szentek emléknapjai, amelyek gyakran helyi elterjedésűek voltak, és csak védőünnepként ünnepelték.
Az egyház fő elve az volt, hogy minden ősi pogány ünnepet felváltsanak a keresztény események emlékével. Tehát Cyprian archimandrita szerint sok keresztény ünnep dátumát nem erősítik meg a történelmi források. A keresztény egyház éves liturgikus körének számos ünnepi dátuma pontosan a keresztény értelmezéssel magyarázható [17] .
Krisztus születésének december 25-i ünnepének időpontját Nyugaton a IV. századra határozták meg. Ezt a dátumot nyilvánvalóan a dies natalis solis invicti (a Legyőzhetetlen Nap születésnapja) ellenében vagy reakciójaként határozták meg – egy római polgári ünnepet, amelyet 274-ben Aurelianus császár hozott létre [18] .
V. Ya. Propp szovjet folklorista úgy vélte, hogy:
... és azok az ünnepek, amelyeket az egyház sajátjának tekint, mint Krisztus születésének , halálának és feltámadásának ünnepei , szintén pogány eredetűnek bizonyulnak [19] .
Az ünneplés időpontjainak kitűzésében az Egyházat saját speciális, „pedagógiai” vagy missziós szempontjai vezérelték. Az egyház ezt vagy azt a napot rögzítve igyekezett megváltoztatni néhány helyi hagyományt és korábbi vallási szokást [17] .
A pogány ünnepek idején ünnepnapjait kijelölő egyház a védelem egyik utolsó eszközét verte ki a politeizmus kezéből. A keresztény ünnepet a pogány ünnep napján beállítani azt jelentette, hogy a keresztényeket templomba hívták, és olyan emlékek hatása alá kerültek, amelyek később lélektanilag lehetetlenné váltak sokak számára a pogány ünnepeken való részvétel. Aki reggel hallotta, hogy egy zajos lakoma közepette a feleségtől születettek közül a legnagyobbat lefejezték, annak már egész napra elromlott a pogány újévi hangulata [20] .
— V. V. BolotovSok[ mi? ] egyházi ünnepek örökösei voltak az ókori népnek. Az egyház nem mindig tudta fenntartani az irányítást a falusi ünnepi kultúra felett, és néhányan a mai napig megőrizték lényegüket (például: Húshagyó , Rusal Week , Ivan Kupala ). A paraszti ünnepek a népszokások megnyilvánulása maradt, kapcsolatot ápolva az ősi termékenységkultusszal és természeti jelenségekkel [21] .
Az egyházi kalendáriumokban feltüntetett szentek nevének mindennapi bezártsága csak ritkán kapcsolódik keresztény legendához. A szentek nevével vagy egyházi eseményekkel jelölt napok gyakran csak az időszámítás jelzésére szolgálnak. Az egyházi kalendáriumok mezőgazdasági megértése a „hétköznapi naptárak” megalkotásához vezetett, amelyek az egyházi kalendáriumokkal csak a művek „védnökeinek” dátumában és elnevezésében voltak közösek, nevük gyakran különleges „népi” szerkesztéssel járt, és ezt kiegészítették. munkának vagy természetes folyamatoknak, rituáléknak megfelelő becenevek [22] .
V. Ya. Petrukhin modern történész a népi ünnepek rituáléinak „pogány” eredetére vonatkozó kijelentéseket a pogányság elleni egyházi tanítások kritikátlan felfogásának gyümölcsének tekinti:
A naptári „ünnepeknek” szentelt művek gyakori helye régóta a pogány – kereszténység előtti – eredetre vonatkozó kijelentés a karácsonyi éneklés, húshagyó, sellő hét, kupalai éjszaka stb. ellen. erre adnak alapot a népi ünnepek rituáléi, amelyek közül Pamfil apát a 16. század elején festi meg a legrészletesebben a pszkoviták kupalai „bálványát, bálványünnepét” , őt visszhangozza egy modern szövegmagyarázó. aki úgy véli, hogy „ősi istenségeket ábrázoló szalmababákat (Kupala, Marena )” kupalai máglyákon égettek. Maga Pamfil „ezt a démoni ünnepet” átkozva természetesen nem „démoni” neveket nevezett meg: ezeket a neveket ( Kolyada , Kupala stb.) kezdték megismételni a 16. századi orosz irodalomban. a lengyel történetírás hatása alatt. Mindeközben N. V. Ponyrko helyesen arra a következtetésre jutott, hogy „a karácsonyi népi szertartás sok tekintetben az egyházi szertartás vagy annak travesztiájának folytatása ” (ugyanez vonatkozik általában az európai népek naptári rituáléjára is). Ha ezek az eredetek az ókori orosz „folklórhoz”, így a búvárkodáshoz is köthetők, akkor ennek csak a bizánci hagyományokra visszanyúló, kevéssé tanulmányozott összetevőjével (mint például a Kolyada és a Kupala nevek) [23] .
A. A. Panchenko a középkori polemikus diskurzus tehetetlenségéről ír, amely szándékosan a megbélyegzett csoportok bizonyos történelmi prototípusokká való redukálására irányult . A keresztény eredetű nem kanonikus népi gyakorlatokban az egyháziak ugyanúgy látták a "pogányságot" (gyakran "gellén"), mint a "dualista" eretnekségekben - a manicheizmusban [24] .
A népi naptár anyagi megtestesülését általában fában kapta, ezek voltak a modern fali- és letéphető naptárak előfutárai. Lehetnek dodekaéder rudak , ahol minden lap egy hónapot jelöl, és a napok számának megfelelő bevágások vannak, vagy tizenkét táblából álló kötegek, szintén napjelekkel [25] . Voltak hat- és négyoldalú rudak is.
A napjelek közül az ünnepeket speciális ikonokkal jelölték, az azokat jelölő ikonok gyakran az ünnep témájához kapcsolódtak (például: a napforduló napját a Nap jelképe , Evdokia napja , amikor leltárt javítottak, eke képével stb.) [26] .
A 17. század második felétől őrzik a népi kalendáriumokat, papírra nyomtatva, általában rajzokkal vagy diagramokkal.
A 19. századra az orosz népnaptár több mint 400 ortodox szent, mártír, pap és herceg nevét említette. A naptári napok „megszemélyesítése” lehetővé tette a parasztok számára, hogy jobban eligazodjanak az időben, és megőrizzék a hagyományos életmódot, anélkül, hogy félnének az ortodox egyház és az állam pogányság vádjaitól [27] .
A jeles szovjet etnográfus, V. I. Csicserov [28] szerint: „Nem a napok neve miatt, amelyek egyházi felfogása idegen maradt a néptől, az agrárnaptár kérdéseivel kell foglalkozni, hanem a természet és a céltudatosság miatt. a végrehajtott rituális cselekményekről.”
A kereszténység neveit, eseményeit, elképzeléseit a falusiak a maguk módján értelmezték, megközelítve a parasztok napi szükségleteit. Tehát Eusebius mártír a parasztok újragondolása során „Evsei - zab otsey” lett, két szent István április 27-én (május 10-én) „Stepan, a korai szántó” lett. Az augusztus 6 -i (19-i) Úr színeváltozását Almamegváltónak nevezték (az almaszedés kezdete), az augusztus 16 -i (29 -i) Megváltót ábrázoló ikon tiszteletére tartott ünnepet Kenyérmegváltónak nevezik. a dozhinok időszaka a gabonafélék betakarításában [16] .
Az év ezen napjaira jellemző természeti jelenségek függvényében gyakran újragondolták az új szenteket. Valószínűleg az időjárás és a természeti jelenségek megfigyelései voltak a népnaptár hátterében, hogy „az ünnepek mindennapi tartalma mindig stabilabbnak bizonyul, mint a mitológiai jelentés, amelyet beléjük helyeznek” [16] .
A régi orosz faragott fanaptárokon szláv betűk, monogramok és piktogramok segítségével a következő napokat emelik ki: a madarak érkezése ( Larks, Kuliks ); a szánkózás vége ( Prokop Dorogorushitel ) vagy fordítva - megalakulása ( Bevezetés vagy Téli kapuk ), Iljin napján zivatarok . Ez a hagyomány a jövőben is él, a népi naptár kijelöl olyan napokat, amelyekre bizonyos fenológiai vagy meteorológiai jelenségek jellemzőek. Az év egy bizonyos időszakára időzítve nem kapcsolódnak az időjárás-előrejelzéshez, hanem csak a közép-oroszországi éghajlatra jellemző szezonális változások időzítését tükrözik. Tehát a határnap az ősz és a tél találkozásánál, a népnaptár szerint Pokrov - október 1 (14) . "Pokrovban az ősz ebéd előtt van, a tél délután." De az "igazi" tél a kazanyi őszre jött - október 22-én (november 4-én): "A kazanyi fagy mutatja az utat." Kuzma-Demjan november 1 -jén (14), „a tél találkozásán”, Mihajlov napjáról pedig azt mondták: „Mihajlov napja óta áll a tél – fagy a föld.” A népi naptár a téli időszakban több hideg- és fagyhullámot azonosít. Fagyok: Karácsony , Vasziljevszkij , Krescsenszkij , Afanasevszkij , Timofejevszkij , Szretenszkij (de olvadás is lehetséges), Vlasevszkij és a legújabb, ritka Angyali üdvözlet - március 25. (április 7.) . De már a lelettől - február 24-én (március 9-én) - érezhető a tavasz érkezése, először Oroszország déli részén, ahol a telelő madarak elkezdik előkészíteni a fészkek helyét, majd északra: "A megtaláláson a madár fészket talál." Február 28-án (március 13-án) Vaszilij csepegtetőn a hó aktívan olvadni kezd: „Jön Vaszilij atya a csepegtető – és sírni fog a tél”, Prokopon, az Úttörőn február 27 -én (március 12.) - a téli utak omladozni kezdenek. [16] .