| Az Úr keresztsége, Vízkereszt | |
|---|---|
| "Az Úr megkeresztelkedése" ( ikon , XVI. század ) | |
| Típusú | keresztény ünnep |
| Hivatalosan | templom-dicsőség. Kr҃schenїe gdⷭ҇a bg҃a i҆ sp҃sa naʹshegѡ і҆i҃sa hrⷭ҇t̀ |
| Telepítve | Jézus Krisztus Keresztelő János által a Jordán vizében történt megkeresztelkedésének emlékére |
| neves | a legtöbb keresztény gyülekezetben |
| dátum | az ortodoxiában - a Julianus-naptár szerint január 6-án ( január 19 -én ) [1] vagy az új Julianus-naptár szerint január 6 -án [2] ; a római katolikus templomban január 6. utáni vasárnap; az ősi keleti templomokban - január 6 |
| ünneplés | imádat |
| Hagyományok | vízszentelés |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Az Úr megkeresztelkedése ( templom.-dicsőség. Kr҃shchenїe gdⷭ҇a bg҃a i҆ sp҃sa naʹshegѡ і҆i҃sa hrⷭ҇tà ) keresztény ünnep , amelyet a Jordán evangéliumi történetének eseménye tiszteletére hozott létre, a Jordán keresztelkedése . A keresztség során mindhárom szinoptikus evangélium szerint a Szentlélek galamb formájában szállt le Jézusra ; ugyanakkor egy hang szólt a mennyből : „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” ( Mt. 3:17 ). János evangéliuma is beszél Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről a Jordán vizében és a Szentlélek alászállásáról, de nem közvetlenül, hanem Keresztelő János bizonyságtételének formájában ( János 1:29-33 ).
Minden történelmi templomban ez az ünnep az ősi vízkereszt ünnepéhez , azaz január 6- ához kötődik . Ennek során azonban:
Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus Krisztus (30 évesen - Lk. 3:23 ) eljött Keresztelő Jánoshoz, aki a Jordán folyónál volt Bethabarában ( János 1:28 ), hogy megkeresztelkedjen.
János, aki sokat prédikált a Messiás közelgő eljöveteléről , amikor meglátta Jézust, meglepődött, és így szólt: „ Tőled kell megkeresztelkednem, és te jössz hozzám? ". Erre Jézus azt válaszolta, hogy „ minden igazságot be kell töltenünk ”, és János megkeresztelkedett. A keresztség során „megnyílt az ég, és a Szentlélek galambként szállt le rá, és hang hallatszott az égből : Te vagy az én szeretett Fiam; Az én kegyem benned van!” ( Lk 3:21-22 ).
Így János részvételével Jézus Krisztus messiási predesztinációja nyilvánosan is tanúja volt. Krisztus megkeresztelkedése, amely akkor történt, nyilvános szolgálata első eseményének számít [4] . Jézus megkeresztelkedése után „János is keresztelt Aenonban, Salem közelében, mert sok volt a víz; és eljöttek [oda], és megkeresztelkedtek” ( János 3:23 ). János evangélista a tizenkét apostol közül az első megjelenését éppen Keresztelő János prédikációjával köti össze: „Másnap újra felállt János és két tanítványa. És amikor meglátta Jézust járni, így szólt: Íme, az Isten Báránya. Ezeket a szavakat hallva mindkét tanítvány követte Jézust” ( János 1:35-37 ).
Az evangéliumi történet szerint Jézus Krisztus megkeresztelkedése után a Lélektől vezérelve visszavonult a pusztába, hogy magányosan, imában és böjtben készüljön fel a küldetés teljesítésére, amellyel a földre jött. Jézust „negyven napig kísértette az ördög, és nem evett semmit ezekben a napokban, de miután elmúltak, végül megéhezett” ( Lukács 4:2 ). Aztán odajött hozzá az ördög, és három csábítással próbálta bűnre csábítani , akárcsak bárki mást.
Jézus Krisztus megkeresztelkedésének pontos helye nem ismert. Az Újszövetség korai görög kéziratainak többsége Bethany Transjordan néven említi Jézus megkeresztelkedésének helyét (Βηθανία πέραν τοῦ ᾿Ιορδάνου). Úgy tartják, hogy Bethabara nevét először Órigenész javasolta [5] , de a Jordán nyugati partján találta meg [6] . A szláv Bibliában a keresztelés helyét Bethavarának nevezik a Jordán túlsó partján (Vithavárѣ bysha ob on pol Jordan), az orosz zsinati fordításban - Bethavara at the Jordan ( János 1:28 ), az Új Bibliában Jakab király (NKJV) – Bethavara a Jordánon túl (Béthabara a Jordánon túl), a görög Bibliában és az Új Vulgatában – Betánia a Jordánon túl [7] .
A 6. századi Madaba térképen azonban a keresztség helye Jerikóval szemben , a folyó nyugati partján van ábrázolva, vagyis a nyugati partról nézve nem a Jordánon túl. Feltételezhető, hogy a Madaba-térkép szerzője, aki a Jordán keleti partján élt, a Jordánon túli kifejezést a Jordánon túli helynek megfelelően értette, bár az evangélium szerzője. természetesen a za elöljárószót értette , mivel a keleti parton található [8] . Theodosius (5-6. század) zarándok arról számolt be, hogy Jézus Krisztus megkeresztelkedésének helyén egy vaskereszttel koronázott márványoszlop állt [5] [9] .
A 6-7. századig Jézus Krisztus megkeresztelésének hagyományos helye a Jordán keleti partján, Jerikó közelében volt, de Palesztina arab meghódítása (640) után a keresztelés helye is helynek számított. Jerikó közelében, de a nyugati parton a keleti part megközelíthetetlensége miatt [6] . Idővel a keresztség helye az ott található templomok lerombolása miatt elveszett.
Idővel a Jordán folyó folyását változtatta, így jelenleg Jézus megkeresztelkedésének helye szárazon [10] .
A 15. század végén azt hitték, hogy a keresztség helye Beth-Abarában (Bét-Abara, ő Bethwara ( Bírák 7:24 )) a modern Allenby-híd környékén volt . 11] [12] , de a 16. század óta úgy tartják, hogy mintegy 10 km-re keletre Jerikótól a Szent János-kolostor [11] . Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy Jézus melyik partról lépett be a folyóba. A nyugati parton ezt a helyet Qasr el-Jahudnak hívják ( Izrael ellenőrzése alatt áll ) [12] [13] , keleten vele szemben - El-Makhtas (Wadi al-Harar) Jordániában [14] [15] . A Wadi al-Hararban végzett ásatások során egy nagy márványlapot fedeztek fel, amely valószínűleg a Theodosius zarándok [5] [16] által említett oszlop alapja volt .
A keresztény Keleten (az örmény egyházban - eddig) január 6 -át tekintették Krisztus születésének napjának , és csak a 4. század után terjedt el a nyugati hagyomány, hogy december 25-én ünnepeljék a karácsonyt . Mindkét dátum eredete továbbra is vita tárgya két versengő elmélet között. A "Vallástörténeti Iskola" hipotézise szerint a pogány ünnepek keresztény helyettesítőjeként jelentek meg. A kalkulatív hipotézis azt állítja, hogy a dátumok keresztényen belüli kronológiai számítások eredményei, és azon a tézisen alapul, hogy Krisztus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon történt (nyugaton március 25-én, keleten április 7-én). ), amelyből a Szűzanya terhességének 9 hónapját számolták [17] .
V. P. Kuzenkov szerint Krisztus születésének dátuma, ie 2. január 6. Alexandriai Kelemen kronológiai sémájából származik. e. Kelemen maga nem említi őt, de megadja a keresztség dátumát, amelyet a gnosztikus bazilideszek alexandriai iskolájában fogadtak el – az egyiptomi Tibi hónap 11. (vagy 15.) , Tiberius uralkodásának 15. évében . Kr.u. 28/29 telén . e. ez a dátum a mobilév december 24-ének vagy a fix (római) év január 6-ának felelt meg [18] .
Az Úr megkeresztelkedésének napján gyűjtött víz különleges tiszteletének és csodás tulajdonságainak (elsősorban a hosszú ideig tartó nem romlásnak) a korai említése szerepel az egyik antiochiai prédikációban. Aranyszájú János (387): „Ezen az ünnepen mindenki, aki vizet merített, hazahozza és egész évben őrzi, hiszen ma szentelték fel a vizet; és egyértelmű jel mutatkozik: ez a víz a maga lényegében nem romlik az idő múlásával, de ma lerajzolva egy egész évig, sőt gyakran két-három évig ép és friss marad .
Ugyanerre az időre nyúlik vissza a ciprusi Epiphanius üzenete , amely összekapcsolja a vízkereszt csodálatos tulajdonságait a vízkeresztben is felidézett galileai Kánában a víz borrá való átalakulásával .
Krisztus születése kétségtelenül Tibi 11-én ( január 6. ) történt... És ugyanezen a 11. napon, de harminc évvel később az első jel a galileai Kánában történt, amikor a víz borrá változott. Ezért sok helyen a mai napig az akkor megtörtént Isteni jel ismétlődik a hitetlenek tanújaként, amit a források, folyók sok helyen borrá váló vize is megerősít. Például egy forrás Kibira városában a kariai régióban ... valamint egy forrás az arábiai Gerasban . Mi magunk ittunk a Cybirből [forrás], testvéreink pedig a Gerasból... És sok [testvér] Egyiptomból is ezt vallja a Nílusról . Ezért van az, hogy Tibi 11-én az egyiptomi [naptár] szerint mindenki vizet gyűjt, majd tárol – magában Egyiptomban és más országokban is [20] [21] .
Így egészen az 5. század utolsó harmadáig, amikor Peter Gnafevs megalkotta a Vízkereszt imádságát a víz felszentelésére, a vízkeresztet az ünnep éjszakáján a forrásból összegyűjtött víznek tekintették. A 6. századi Konstantinápolyban ilyen forrás volt a Szent Zsófia-templom előtti szökőkút [21] .
Az ókeresztény vízkereszt ünnepét, amelyet eredetileg Krisztus születésének , a bölcsek látogatásának és Krisztus megkeresztelkedésének szenteltek, fokozatosan (egyházi méretekben - a 451-es kalcedoni zsinat után ) kezdték megünnepelni, kizárólag az emlékére. Krisztus megkeresztelkedése, amellyel kapcsolatban az ortodoxiában a „ teofánia ” és az „Úr keresztsége” ugyanazon ünnep két elnevezése.
| egyházi szláv nyelven (átírás ) | Oroszul | görögül [ 22] | |
|---|---|---|---|
| Az ünnep tropáriája | A Te általad megkeresztelkedett Jordánban, Uram, megjelent a Szentháromság istentisztelet: Mert szüleid hangja bizonyságot tett rólad, akik szeretett Fiadat szólították, és a Lélek galamb alakjában, amely a te igédre ismert: jelenj meg, Krisztus Isten. , és világosítsd meg a világot, dicsőség Neked. | Uram, amikor megkeresztelkedtél a Jordánban, megjelent a Szentháromság imádata; mert az Atya hangja bizonyságot tett Rólad, aki szeretett Fiúnak hívott, és a Lélek galamb formájában megerősítette (az Atya) szavainak igazságát; Krisztus Isten, aki megjelent és megvilágosította a világot, dicsőség néked. | Ἐν Ἰορδάνῃ βαπτιζομένου σου Κύριε, ἡ τῆς Τριάδος ἐφανερώθη προσκύνησις· τοῦ γὰρ Γεννήτορος ἡ φωνὴ προσεμαρτύρει σοι, ἀγαπητὸν σε Υἱὸν ὀνομάζουσα· καὶ τὸ Πνεῦμα ἐν εἴδει περιστερᾶς, ἐβεβαίου τοῦ λόγου τὸ ἀσφαλές. Ὁ ἐπιφανεὶς Χριστὲ ὁ Θεός, καὶ τὸν κόσμον φωτίξδός. |
| Holiday kontakion | Ma megjelentél a világegyetemnek, és a Te világosságod, ó, Uram, megjelenik bennünk, azok elméjében, akik Téged énekelnek: Eljöttél és megjelentél, bevehetetlen fény. | Ma megjelentél Te, Uram, a világegyetemnek, és a világosság megjelent nekünk, akik okosan énekeljük Neked: "A megközelíthetetlen világosság, eljöttél és megjelentél nekünk." | Ἐπεφάνης σήμερον τῇ οἰκουμένῃ, καὶ τὸ φῶς σου κύριε, ἐσημειώθη ἡφ᾽ ἡμᾶς, ἐνιγνώσει ὑμνοῦντας ἦλθες ἐφάνη τὸ ὸτὸπο Comm. |
| Méltó | Refrén: Nagyítsd lelkem a hegyi házigazdák legbecsületesebbjét, a legtisztább Szűz Máriát.
Minden nyelv megzavarodik, hogy a maga tulajdona szerint dicsérje; Mindkét jó lény, fogadja el a hitet, mert isteni szeretetünk mér: Te vagy a keresztények képviselője, mi magasztalunk téged. |
Kórus: Nagyítsd lelkem a Legtisztább Theotokost, aki tiszteletre méltóbb a mennyei (angyali) seregeknél.
Egyetlen nyelv sem tud méltósággal dicsérni, és még az angyali elme is zavarban van (hogyan) énekeljen Neked, Isten Anyja; hanem jóként fogadd el a hitet, mert ismered élő szeretetünket; Ön a keresztények képviselője; Dicsérünk téged. |
Refrén: <...>
A kánon 9. dalának irmói: ἀλλότριον τῶν μητέρων ἡ παρθενία, καὶ iSingν ταῖς παρθένοις ἡ παιδοπο · · ἐπὶ θἐ udε ᾠκε ᾠ ήder. Διὸ σε πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, ἀπαύστως μακαρίζοομ |
| pompa | Magasztalunk Téged, Életadó Krisztus, érettünk most a Jánostól megkeresztelt testben a Jordán vizében. | Dicsőítünk téged, életadó, Krisztus, ma érettünk, akit János testben megkeresztelt a Jordán vizében. | <…> |
Az 1667-es moszkvai székesegyház meghatározása szerint a víz felszentelésére kétszer került sor: Teofánia előestéjén - a templomokban, és magán az ünnepen - "a Jordánon", vagyis a természetes tározókon [23] .
Január 6 -án (19-én) , vízkereszt ünnepén vízáldó imaszolgálatot tartottak . A vágott (gyakran kereszt formájú) polynya , vagyis "Jordánia" fölött egy távoli kápolnát rendeztek be. „Jordán lombkoronának” nevezték, Oroszországban a 16-17. században jól ismerték: „ Suzdalban vízkereszt napján körmenetet indítottak a Kamenka folyóhoz , hogy megáldják a jordán lombkoronában lévő vizet. A körmenet előtt egy zsoltáros kíséretében egy pap sétált és szórta meg az utat. Utána transzparenseket hordozó zászlóvivők és egy nagy, ötfejű lámpás követte a külső kereszt előtt, amelyen egy részecskék relikviák voltak . Ezután nagy távoli ikonokat vittek magukkal, mindegyik előtt négy hatalmas, egyfejű lámpás volt. Ezt követték a nők kis ikonokkal a katedrálisból és a kolostorokból. Párban követték őket a papok a város minden részéről, betartva a tisztelet rendjét. A körmenetet a város és a legközelebbi falvak zarándokai fejezték be. A Jordán víznek szentelésére szolgáló oltárkeresztet egy pap (főpap vagy püspök ) vitte a fején a székesegyháztól a lyukig, amelyet kereszt formájában a jégbe vágtak. A folyón lévő Jordant a híd közelében telepítették. A folyásirányban, ahol egy vászonlyuk volt, az emberek fürödtek , de csak abban a pillanatban, amikor a pap az oltárkeresztet beledugta a jordániai lyukba .
1890-1910-ben Szentpéterváron , a Téli Palotával szembeni jégben jéglyukat (Jordániát) vágtak ki, építettek rá mintegy négy sazhen magas lombkoronát, amely templom volt, kupolákkal és keresztekkel, díszítve. aranyozott angyalképekkel és képekkel, nyitott galériával körülvéve. A templomban imaszolgálatot tartottak. Az őrezredek zászlóit a karzat mentén helyezték el, hogy szenteltvízzel locsolják meg őket [25] . A Téli Palota jordániai bejáratától a jégig és tovább a jég mentén zászlókkal és füzérekkel díszített átjárók és hidak épültek . Mellettük felsorakoztak a téli teljes öltözetben felöltő nélküli gárdisták, kesztyű nélküli katonák - ilyen volt a hagyomány [ 26 ] .
A palotában eltöltött mise után a felsőbb papság kiment a Jordánhoz, hogy a Nagy Péter korabeli hagyomány szerint vízáldással imádkozzanak. A királyi család is kiment a jégre.
A Metropolitan leeresztette a keresztet a vízbe, és ekkor 101 lövést adtak le a Péter- Pál-erőd [27] ágyúiból . „A hívők szerint a Néva vize azonnal megszentelt, és mindenki feljött meginni. Annak ellenére, hogy az egészségügyi felügyelőség a szennyvízzel való szennyezettsége miatt már akkor megtiltotta a nyers Néva-víz ivását" [26] . A víz megáldása után a cár vízkereszt felvonulást kapott - a Jordánon jelen lévő csapatok ünnepélyes menetben haladtak el mellette.
Georgij Roscsin főpap szavaival élve: „A vízkereszt napján „Jordánban” való fürdőzés nem eredeti, ahogyan azt általában hiszik, hanem viszonylag friss orosz hagyomány, mindössze néhány éves. Korábban, a forradalom előtt a „Jordánián” vallási körmeneteket tartottak víz áldásával, de tömeges fürdőzés nem járt ehhez” [28] . Sőt, a vízkeresztkor a folyókban való fürdés szokását a forradalom előtt elítélte S. V. Bulgakov spirituális író "Kézikönyvében a szentegyházi lelkészeknek" .
Egyes helyeken ezen a napon szokás a folyókban úszni (főleg azok, akik karácsonykor felöltöztek, találgattak stb., babonásan e bûnökbõl tisztító erõt tulajdonítottak ennek a fürdésnek). Ez a szokás nem igazolható azzal, hogy utánozni akarjuk a Megváltó vízbe merülésének példáját, valamint a Jordán folyóban mindenkor fürdőző palesztin hívők példáját. Keleten biztonságos a zarándokok számára, mert nincs olyan hideg és fagy, mint nálunk.
Az Egyház által a Megváltó megkeresztelkedésének napján megszentelt víz gyógyító és tisztító erejébe vetett hit nem szólhat egy ilyen szokás mellett, mert a téli úszás azt jelenti, hogy csodát követelünk Istentől, vagy teljesen elhanyagoljuk az ember életét és egészségét.S. V. Bulgakov, „Asztali könyv szent egyházi lelkészeknek” [29]