Krajnyak nyelvjárások

A krajniak nyelvjárások ( lengyelül gwary krajniackie , gwary krajeńskie ) a Wielkopolska dialektus [2] [4] dialektusai, amelyek a Nagy-Lengyelország északkeleti részén található Krajna történelmi vidékén és a Kujáv-Pomerániai Vajdaságtól északnyugatra elterjedtek [5] [6] .

A Wielkopolska dialektus területének északnyugati részén, a dél-kasub dialektus határán elhelyezkedő kraynyak dialektusokat a tőlük keletre található borovyak (Tuchol) dialektusokkal együtt K. Nitsch jellemezte . átmeneti dialektusok a tulajdonképpeni Wielkopolska típustól a kasubig [7] . Számos észak-lengyel nyelvjárási jellemző jelenléte a kraynyaki dialektusokban megkülönbözteti a krajnai nyelvjárásokat a Wielkopolska dialektusterület déli részének tulajdonképpeni dialektusaitól, és közelebb hozza őket a terület északi részének dialektusaihoz [8] . Krajna különböző régióinak nyelvjárásaiban nyelvjárási különbségek mutatkoznak az észak-wielkopolska (északkeleten) vagy a tulajdonképpeni Wielkopolska (délnyugaton) nyelvjárási jellemzők nagyobb elterjedésével [9] .

Az osztályozás kérdései

A kraniak nyelvjárások elterjedési területe már a K. Nitsch által összeállított és az 1919-es térképen [3] [10] bemutatott lengyel nyelvjárások egyik első osztályozásában szerepelt a Wielkopolska dialektus területén . K. Nitsch 1957-es Wybór polskich tekstów gwarowych című művében bemutatott osztályozásában a krajniaki dialektusok a tulajdonképpeni Wielkopolska ( lengyel Wielkopolska właściwa ) dialektusai részeként szerepelnek, mint a Wielkopolska dialektus része a borovy dialektussal együtt. külön nyelvjárási régió - Krajna és Bory Tucholski, amely a Wielkopolska dialektustípus Pomorie -ban való elterjedésének eredményeként jött létre ( lengyel expansja na Pomorze (Krajna i Bory Tucholskie)) [11] . K. Nitsch szerint a Krajna és Tucholsky borok őshonos lakossága a kasubok voltak, akiket később a polánok asszimiláltak [~ 1] [12] .

A Wielkopolska dialektus részeként a krainiak nyelvjárásokat is figyelembe veszi a lengyel nyelvjárások osztályozása S. Urbanczyk (a tulajdonképpeni Wielkopolska dialektusterülettől elkülönítve) [13] és K. Deyna [14] .
Monika Gruchmanova ( Monika Gruchmanowa ) a "Wielkopolska nyelvi és népi kultúrájának atlasza" ( Atlas języka i kultury ludowej Wielkopolski ) 1967. évi harmadik kötetében K. Nitsch-hez hasonlóan a krajnai nyelvjárásokat is belefoglalja a Wielkopolska dialektusterület összetételébe. [15] . Marian Kutsala ( Marian Kucała ) az 1991-es "Lengyel nyelv enciklopédiájában" ( Encyklopedia języka polskiego ) a krajniak dialektusokat, akárcsak S. Urbanczykot, a Wielkopolska dialektus részeként, a tulajdonképpeni Wielkopolska dialektustól elkülönülten jegyzi meg [3] .

A Wielkopolska dialektus mindegyik osztályozásában különbségek vannak a krayniak nyelvjárások elterjedési területének körvonalaiban.

A két fő nyelvi sajátosság közül, amelyek szerint K. Nitsch a Wielkopolska dialektust [16] [17] emelte ki , a kraynai dialektusokra csak a mazurénia hiánya jellemző . A Wielkopolska dialektusra jellemző zöngés típusú szóközi fonetika helyett a kraynyak nyelvjárásokban (a tartomány déli részeit leszámítva) a zöngétlen típus [18] . Azonban a süketség hiánya az "összetett formákban", mint például a jezdem ( lengyel lit. jestem "(I) am"), arra utal, hogy a Krayna dialektusaihoz használt szóközi fonetika eredeti típusa hangoztatott [7] .

Terjesztési terület

A krajniaki nyelvjárások gyakoriak a Wielkopolska dialektus területének északnyugati részén. Területet foglalnak el Nagy-Lengyelország északkeleti részén és a Kuyavi-Pomerániai Vajdaság északnyugati részén, amelyet Pylától kelet felé Naklon keresztül Bydgoszczig , Bydgoszcztól északnyugatra Kamień Krajeńskiig és onnan Zlotow délnyugatig húzódó vonal határol . A krajnyaki dialektusok köre egybeesik Krajna történelmi vidékének határaival, amely a Piastok uralkodása idején a többi középkori lengyel földhöz viszonyított kimagasló helyzetéről kapta a nevét [19] .

Keletről és északkeletről a kraynyak dialektusok határosak a Borovyatsky (Tuchol) dialektusokkal , délről az északi Velikopolsky (Palutsky) dialektusokkal . Északnyugat felől az új vegyes lengyel nyelvjárások elterjedésének területe a kraynyaki dialektusokhoz csatlakozik [20] [21] .

A nyelvjárások jellemzői

A kraynyak nyelvjárásokat a nyugat-lengyel és az észak-wielkopoli nyelvjárási sajátosságok kombinációja jellemzi nyelvrendszerükben, valamint saját helyi nyelvi sajátosságaik elterjedése [9] [18] [22] :

nyugat-lengyel nyelvjárási jellemzők

A tulajdonképpeni Wielkopolska dialektusokra jellemző nyugat-lengyel nyelvjárási jellemzők a következők:

  1. Mazurenia hiánya [23] .
  2. Magánhangzók diftongus ejtése ā , ō , ŏ .
  3. Váltás kezdeti vo -ról u̯o -ra .

Az észak-lengyel nyelvjárás jellemzői

A mazóviai dialektus , a kasub nyelv és a Wielkopolska dialektustartomány északi részének dialektusaira jellemző észak-lengyel nyelvjárási jellemzők a következők :

  1. A sandhi süket típusának elterjedése a süketség hiányában "összetett formákban" (az úgynevezett másodlagos süket típus): jezdem ( lengyel lit. jestem "(I) am"), ńozem (lit. niosłem "( ) I) hordták"), stb. A Kraynyak terület déli részének dialektusaiban a szandhi hangos típusát jegyezték fel [24] .
  2. Az orr elülső sor folytonosságának széles kiejtése ± -ként , és ennek megfelelően az e > a változása az ĕN csoportban : bądo ( szó szerint będą "(ők) lesznek"), v droga ( sz. w drogę " úton"), i̯edan ( szó szerint jeden "egy"), za lasam ( szó szerint za lasem "erdő mögött") stb.
  3. A szóvégi nazális hátsó sor kontinuum kiejtésének hiánya az um , om kombinációjaként [25] .
  4. A kezdeti ra- átmenete re- : rek ( sz. rak "rák"), redu̯o ( szóv. radło "eke") stb. [26]
  5. Átmenet k'e , k'i , g'e , g'i > će , ći , ʒ́e ʒ́i , kasubban is ismert: du̯uʒ́e ( szó szerint długie "hosszú", "hosszú"), ʒ́ipći ( szó szerint gibki "rugalmas" ) ").

Lásd még

Jegyzetek

Hozzászólások
  1. ↑ K. Nitsch a kraynyatsky és a borovyatsky dialektusban a k' , g' > ć , ʒ́ átmenet eredetét a kasubok keleti lechi dialektusának beszélőinek asszimilációjával kapcsolta össze, akiknek nyelvjárásaiban a ć , ʒ́ mássalhangzók is szerepelnek. k' , g' helyén ismert . A modern lengyel dialektológiában a k' , g' > ć , ʒ́ átmenetet leggyakrabban egymástól függetlenül viszonylag késői előfordulásnak tekintik a kasub és az észak-lengyel nyelvjárásokban.
Források
  1. ↑ Urbańczyk, 1976 , wycinek 3. térkép.
  2. ↑ 1 2 Gwary polskie. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel)  (hozzáférhetetlen link) . — Dialekt wielkopolski. Az eredetiből archiválva : 2012. október 1.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  3. ↑ 1 2 3 Gwary polskie. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego. Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  4. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Krajna. Az eredetiből archiválva: 2013. április 10.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  5. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Krajna. Földrajzi régiók. Az eredetiből archiválva: 2013. április 10.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  6. ↑ Nasze. Kujawsko-Pomorskie  (lengyel) . - Néprajz. Mapa regionów etnograficznych 1850-1950. Az eredetiből archiválva : 2013. április 9.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  7. ↑ 1 2 Ananyeva, 2009 , p. 73.
  8. ↑ Ananyeva, 2009 , p. 72.
  9. ↑ 12 Nasze . Kujawsko-Pomorskie  (lengyel) . - Néprajz. Krajna. Gwara Krajeńska. Az eredetiből archiválva: 2013. április 10.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  10. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego. Mapa narzeczy polskich (1919) K. Nitscha (Kazimir Nitsch lengyel nyelvjárásainak térképe). Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  11. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego. Oprac. A. Krawczyk-Wieczorek na podstawie: K. Nitsch, Wybór polskich tekstów gwarowych, wyd. 3., Warszawa 1968. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego według Kazimierza Nitscha (A lengyel nyelvjárások területe és osztályozása: Kazimierza Nitscha. A térképet A. Krawczyk-Vecorek állította össze Wybów Nitschaych, K. Nitscha K. szövege alapján ). Az eredetiből archiválva : 2012. október 1.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  12. ↑ Ananyeva, 2009 , p. 95.
  13. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego. Oprac. A. Krawczyk-Wieczorek na podstawie: Urbańczyk 1968, mapa nr 3. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego według Stanisława Urbańczyka Az eredetiből archiválva : 2012. október 1.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  14. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego. Granice dialektów i gwar według Karola Dejny (Karol Dejny lengyel nyelvjárások térképe). Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  15. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego. Zasięg i podziały dialektu wielkopolskiego według Moniki Gruchmanowej (A Wielkopolska dialektus területe és osztályozása, Monika Gruchmanova). Az eredetiből archiválva : 2012. október 1.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  16. ↑ Ananyeva, 2009 , p. 65.
  17. ↑ Ananyeva, 2009 , p. 71.
  18. ↑ 1 2 Gwary polskie. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Dialekt wielkopolski. Krajna. Gwara regionu. Az eredetiből archiválva: 2013. április 10.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  19. ↑ Nasze. Kujawsko-Pomorskie  (lengyel) . - Néprajz. Krajna. Az eredetiből archiválva: 2013. április 10.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  20. ↑ Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . - Ugrupowania dialektów i gwar polskich. Schematyczny podział dialektów polskich wg. Stanisława Urbańczyka (Lengyel nyelvjárások térképe, Stanisław Urbanczyk). Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2012. április 1.)
  21. ↑ Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . - Ugrupowania dialektów i gwar polskich. Az eredetiből archiválva : 2012. augusztus 31.  (Hozzáférés: 2012. április 1.)
  22. ↑ Ananyeva, 2009 , p. 72-74.
  23. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Leksykon. Mazurzenie. Archiválva az eredetiből 2012. október 17-én.  (Hozzáférés: 0213. április 1.)
  24. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Leksykon. Fonetyka międzywyrazowa zróżnicowana regionalnie. Archiválva az eredetiből 2012. október 17-én.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  25. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Leksykon. Rozłożona wymowa samogłosek nosowych. Az eredetiből archiválva : 2013. március 13.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  26. ↑ Gwary lengyel. Przewodnik multimedialny pod redakcją Haliny Karaś  (lengyel) . — Leksykon. Przejście nagłosowego ra- > re-. Az eredetiből archiválva : 2013. március 13.  (Hozzáférés: 2013. április 1.)

Irodalom

  1. Dejna K. Dialekty polskie. — wyd. 2, popr. - Wroclaw: Ossolineum, 1973.
  2. Encyklopedia języka polskiego / pod redakcją S. Urbańczyka . — wyd. 2 popr. én uzup. — Wrocław: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1994.
  3. Nietsch K. Dialekty języka polskiego. — wyd. 3. - Wroclaw - Krakkó, 1957.
  4. Urbańczyk S. Zarys dialektologii polskiej. — wyd. 5. — Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe , 1976.
  5. Ananyeva NE A lengyel nyelv története és dialektológiája . - 3. kiadás, Rev. - M . : Könyvesház "Librokom", 2009. - ISBN 978-5-397-00628-6 .

Linkek

Beszédtöredékek: