Kínai

Ez az oldal vagy szakasz ázsiai nyelvű szöveget tartalmaz. Ha nem rendelkezik a szükséges betűtípusokkal , előfordulhat, hogy egyes karakterek nem jelennek meg megfelelően.

kínai
A kínai nyelv elterjedése a világban:      Azok az országok, ahol ez a fő vagy hivatalos      Több mint 5 millió beszélővel rendelkező országok      Több mint 1 millió beszélővel rendelkező országok      Több mint 500 ezer beszélővel rendelkező országok      Több mint 100 000 előadóval rendelkező országok      Jelentős számú előadóval rendelkező városok
önnév	szóbeli beszéd: 漢語,汉语 írásbeli beszéd: 中文
Országok	Kínai Népköztársaság , Tajvan , Szingapúr , Fülöp - szigetek , Malajzia , Indonézia , Kelet - Timor , Thaiföld , Vietnam , Mianmar , Kambodzsa , Egyesült Államok , Oroszország , India
hivatalos állapot	Kínai Köztársaság Kínai Singapore Wa(nem ismert)Szervezetek:      ENSZ SCO ASEAN
A hangszórók teljes száma	1 299 877 520 fő [egy]
Osztályozás
kínai-ausztronéz nyelvek Kínai-tibeti nyelvek kínai
Írás	Kínai írás , hagyományos kínai karakterek és egyszerűsített kínai
Nyelvi kódok
GOST 7.75-97	bálna 315
ISO 639-1	zh
ISO 639-2	chi és zho
ISO 639-3	zho
ISO 639-5	zhx
Etnológus	zho
ABS ASCL	71
IETF	zh
Glottolog	sini1245
Wikipédia ezen a nyelven

Kínai nyelv ( kínai , szinitikus , szinitikus nyelvek [ 2 ] ; kínai trad ..kitvagyhanyu.pall,hànyǔpinyin,汉语.ex,漢語 , amely változatokból áll , köztük teljesen érthetetlenek [3] [4] . A kínai a legszélesebb körben beszélt modern nyelv, több mint 1,3 milliárd beszélővel [5] .

A kínai a kínai-tibeti nyelvcsalád két ágának egyike . Eredetileg Kína fő etnikai csoportjának , a han  népnek a nyelve volt . Szabványos formában a kínai a Kínai Népköztársaság és Tajvan hivatalos nyelve, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének hat hivatalos és munkanyelvének egyike .

A kínai nyelv nagyon különböző dialektusok gyűjteménye , ezért a legtöbb nyelvész önálló nyelvágnak tekinti , amely különálló, bár rokon nyelv- és/vagy nyelvjáráscsoportokból áll [3] [6] .

A Kínai Népköztársaságban a " putonghua " (szó szerint: "közönséges/közönséges beszéd") az észak-kínai pekingi kiejtési normán (a nyugati irodalomban "mandarin") alapul, mint hivatalos írásbeli és szóbeli szabvány. . Tajvanon, Hongkongban és Makaóban a megfelelőjét (minimális eltérésekkel) " goyu "-nak ("államnyelv"), Szingapúrban és Malajziában " huayu "-nak ("kínai / kínai nyelv") hívják. A "kínai" összetett szociolingvisztikai koncepciója egyesíti a modern kínai nyelvet és dialektusait (de nem a nemzeti kisebbségek nyelveit - ujgur, mongol, tibeti stb.). Sok dialektusnak nincs írott nyelve, szóbeli formában létezik, és szükség esetén szabványos kínai karaktereket használ, amelyek kiejtése hasonló [7] .

Oroszországban a "kínai" kifejezés (beleértve az oktatási programokat is) leggyakrabban az észak-kínai nyelvet és annak szabványos változatát - putonghua - jelenti .

Nyelvföldrajz

Terjedelem és bőség

A kínai a Kínai Népköztársaság , Tajvan és Szingapúr hivatalos nyelve . Világszerte több mint 1,3 milliárd ember beszéli.

A kínai az ENSZ 6 hivatalos és munkanyelvének egyike , és minden évben április 20-án ünneplik a kínai nyelv napjaként az ENSZ-ben . Történelmileg ez a han nép nyelve , amely uralja a KNK nemzeti összetételét (az ország lakosságának több mint 90%-a). Emellett több tízmillió kínai, akik megtartják nyelvüket, Délkelet-Ázsia szinte minden országában élnek (Szingapúrban, amely a lakosság több mint 75%-át teszi ki); jelentős kínai diaszpóra van szétszórva a világban.

New York állam úgy módosította a választási törvényét, hogy minden, a választásokkal kapcsolatos dokumentumot le kell fordítani három kínai dialektusra minden, több mint egymillió lakosú állam egész területén. A listán a kínai mellett spanyol, koreai, filippínó és orosz szerepel [8] .

Oroszországban a 2010-es népszámlálás szerint 70 722 ember beszél kínaiul.

Nyelvjárási csoportok

10 kínai nyelvjárási csoport létezik: az északi szupercsoport (北 bei, a legtöbb - több mint 800 millió beszélő), a jin, hui, wu (吴), xiang (湘), gan (赣), Hakka (客家), yue (粤) csoportok , pinghua és a min (闽) szupercsoport. A nyelvjárások fonetikailag (ami megnehezíti a nyelvjárásközi kommunikációt, bár a nyelvjárásokat szabályos hangmegfelelések kötik össze), szókincsükben, részben nyelvtanilag különböznek egymástól, bár nyelvtani és szókincsük alapjai megegyeznek. A különböző nyelvjárásokat beszélők kommunikációs médiuma a standard kínai, amit Kínában putonghuának (普通话), Hongkongban huayunak (华语), Tajvanon goyunak (国语) hívnak, fonetikában, írásban nagyon csekély eltérések vannak közöttük. a putonghua és a huayu egyszerűsített hieroglifákat használ, a goyu pedig a hagyományosakat .

Az irodalmi nyelv az északi dialektusokra épül. A modern fonetikai norma a pekingi kiejtésen alapul. A múltban azonban más, a pekingitől eltérő kiejtési normák is léteztek: például a Tang-dinasztia korában , amikor a legtöbb klasszikus kínai szöveg keletkezett, a közép-kínai nyelv normája a kiejtésen alapult. amelyet a dél-kínai dialektusok őriztek meg, és közel állnak a jelenlegi nyelvjárási Hakka .

kínai írásmód

A legtöbb írással ellentétben a kínai írás nem betűkből, hanem hieroglifákból áll , bár egyre gyakrabban használnak különféle kínai ábécéket ( KNK - ban a pinjin , a Tajvani Köztársaságban a Zhuyin fuhao vagy a bopomofo a leggyakoribb ). Minden karakter külön szótagot és külön morfémát jelent . A hieroglifák teljes száma meghaladja a 80 ezret, de többségük csak a klasszikus kínai irodalom emlékei között található.

• Az 500 leggyakoribb karakter ismerete elegendő a hétköznapi modern kínai szöveg 80%-ának megértéséhez, az 1000 és 2400 karakter ismerete lehetővé teszi az ilyen szövegek 91%-ának, illetve 99%-ának megértéséhez.
• 3000 karakter elegendő újságok és nem szaklapok olvasásához.
• A nagy, egykötetes kétnyelvű szótárak általában 6000-8000 hieroglifát tartalmaznak. Ebben a kötetben már jó néhány nagyon ritkán használt hieroglifa található, például az ókor rituális tárgyainak vagy a hagyományos kínai orvoslás gyógyszereinek elnevezésében.
• A Zhonghua zihai (A kínai karakterek tengere中華字海) 1994-es kiadásának legteljesebb kínai karakterszótára 85 568 [9] karaktert tartalmaz.

Jelenleg a kínai karakterek 2 változatban léteznek: egyszerűsített, a szárazföldi Kínában elfogadott és hagyományos - Tajvanon, Hongkongban és néhány más országban.

Hagyományosan a kínaiak fentről lefelé írtak, az oszlopok jobbról balra haladtak. Jelenleg a KNK túlnyomórészt vízszintesen, balról jobbra ír, az európai nyelvek mintáját követve; Tajvanon továbbra is a függőleges írást használják a vízszintes írással együtt. A szárazföldi Kínában azonban a függőleges írást és a reform előtti hieroglifákat még mindig a hagyományos kínai kultúra szemantikai hivatkozásaként használják - művészettörténeti kiadványokban, művészeti folyóiratokban stb.

2004 májusának elején a tajvani parlament új írástörvényt fogadott el. Most minden hivatalos dokumentumot csak vízszintes vonalakban kell írni. Mint az előadó kifejtette, a változás annak köszönhető, hogy a dokumentumokba beírt számok és angol szavak káoszt teremtenek. Az innovációk nem érintik a szépirodalmat.

Számos rendszer létezik a kínai ábécé szerinti írásra. Ezek közül a legszélesebb körben használt hanyu pinyin rendszer , amely hivatalos státusszal rendelkezik a KNK-ban és az ENSZ -ben . A fordított folyamat - más nyelvek szavainak lefordítása hieroglifákra  - nem olyan szigorúan szabályozott, így egy idegen szónak több változata is lehet a hieroglif jelölésből.

A kínai fiatalok speciális digitális kódokat használnak a levelezés során, amelyek értelmes kifejezésekként hangzanak (például 520 - wu er ling = 我爱你 in ai ni, I love you).

Történelem

A kínai az egyik legrégebbi ma létező nyelv. Ő rendelkezik a jelenleg használt legősibb írásrendszerrel is. A kínai nyelv hieroglifáit saját ábécéjükkel ( kana , hangul ) együtt használják a japánok és a koreaiak (utóbbi csak a dél-koreai változatban, ráadásul rendkívül korlátozottan).

A kínai nyelv létezését rögzítő írásos dokumentumok legrégebbi halmaza az áldozati állatok csontjain és a teknőspáncélokon látható jósló feliratok (Kr. e. XIV-XI. század). Már a Shang-Yin időszakban kialakult nyelvrendszer létezéséről tanúskodnak . Felfedezésük azonban a 20. század elejére nyúlik vissza, míg a vizsgálat a mai napig tart, és még mindig messze van a befejezéstől.

A kínai nyelvhagyományt összetartó fő elem a wenyan hivatalos írott nyelv volt . Az egységes írásrendszer dominanciája egyedülálló jelenséggé vált, amely lehetővé tette a heterogén nyelvjárások létezését, amelyek egy ideig független államok keretein belül alakultak ki. (Lásd régi kínai )

A kínai nyelvben politikai okok miatt a déliekhez képest egységesebb északi nyelvjárások váltak uralkodóvá. Ezek alapján alakult ki a "tisztviselők nyelve", a guanhua , amely elnyerte a birodalom hivatalos nyelvének státuszát. Vele együtt az ún. A baihua  a köznép beszélt nyelve.

A kínai kultúra történetében jelentős fordulópontot jelentett a beszélt nyelv írásbeli használata; Jin Shengtan ( kínai trad. 金聖歎, ex. 金圣叹, 1610?—1661) számít ennek vezetőjének . . A műveltség demokratizáló mozgalma a 20. század elején jelentette a forradalmi átállást a baihuára, mint az írott kommunikáció fő nyelvére, és a kínai nyelvjárások egységesítésének kezdetét. Ha az irodalmi nyelvű újságok olvasásához 12-13 ezer hieroglifát kellett ismerni, akkor baihuában - 3-5 ezret, ami az olvasók széles köre számára tette hozzáférhetővé az újságokat. 1922-re a kínai sajtó nagy része áttért a baihuára [10] .

A kínai nyelv szókincse az átalakulás két szakaszán ment keresztül: egy új szemantikai réteg adaptációja, amely a buddhizmus Kínába való behatolásával keletkezett a Kr.e. I. században. n. e. - és egybeolvad a New Age világlexikonjával, melynek legelérhetőbb hordozója a japán nyelv volt: a 20. század elejétől. Megkezdődik számos nyugati fogalom behatolása, amelyeket egykor kölcsönzött kínai karakterekkel adaptálnak, de már Japánban formálódnak, és így a kínai nyelv kölcsönzései.

A statisztikák szerint 1911-ig 4813 kínai nyelvű műből 12 067 kiadás jelent meg Kínában [11] .

Nyelvi jellemzők

Fonetika és fonológia

A kínai mássalhangzók és magánhangzók meghatározott összetételű, korlátozott számú tónusú szótagokba vannak szervezve. A mandarinban 414 szótag található [12] [13] , beleértve a hangváltozatokat - 1332 [14] (a mandarinnak 4 szemantikai hangja van, minden szótagnak 1-4 hangváltozata lehet + semleges hang) [15] . A szótagfelosztás morfológiailag jelentős, vagyis minden szótag egy morféma vagy egy egyszerű szó hanghéja. A hangrendszernek olvasási szabályai vannak: a hangok megváltoztathatják vagy semlegesíthetik a .

A modern táblázatok, amelyeket a Putonghua tudásszintjének ("Putonghua shuiping zeshi") államvizsgájának letételekor használnak, 400 szótagot tartalmaznak a hangszínkülönbségek figyelembevétele nélkül. A táblázatok a "Xinhua Zidian" (Peking, 1987) modern normatív fonetikai szótáron alapulnak, amelynek szótaglistájából 18 közbeszólást és ritka, nyelvjárásinak vagy elavult könyvnek tekintett hieroglifát kizártak [16] .

Morfológia

A morféma általában egyszótagú. A régi egyszótagú szavak egy része szintaktikailag nem független – csak összetett és származékos szavak összetevőjeként használatosak. A két szótagú (két morfémás) szavak dominálnak. A terminológia fejlődésével a több mint kéttagú szavak száma növekszik [15] .

A szóalkotás a szóalkotás , a toldalékolás és az átalakítás módszereivel történik .

Hagyományosan a kínai nyelvnek szinte nem volt közvetlen kölcsönzése, azonban széles körben használt szemantikai nyomkövető papírokat, például 电 - elektromosság, betűk. villám, 电脑 - számítógép, világít. elektromos agy, 笔记本电脑 - laptop, lit. laptop. Manapság egyre gyakoribbak a fonetikus kölcsönzések, mint például a 克隆 ( kelong ) „klón”. Néhány új kölcsönzés kezdi felváltani a meglévő calque-okat, például a 巴士 (bāshì) 'bus' (az angol  bus ) helyett a 公共汽车, lit. közgáz kocsi.

A kínai nyelvben sok esetben lehetetlen megkülönböztetni az összetett szót a kifejezéstől. A formációt főleg verbális aspektuális toldalékok képviselik. Az opcionális többes szám, amelyet a 们 (férfiak) utótag alkot, a személyeket jelölő főnevek és a személyes névmások velejárója.

Egy toldalék használható a "csoportos" tervezéshez, azaz számos jelentős szóra utalhat. A toldalékok kevés, néha nem kötelezőek, és agglutinatív jellegűek. A kínai agglutináció nem a szavak közötti kapcsolatok kifejezésére szolgál, és a nyelv szerkezete túlnyomórészt elszigetelt marad .

A kínai szintaxis jellemzője a névelőrendszer, a viszonylag rögzített szórend: a definíció mindig megelőzi a definiált, függetlenül attól, hogyan fejezzük ki (a definíciót): egy szótól a teljes mondatig. A fok stb. határozóival kifejezett körülmények az ige elé kerülnek; az úgynevezett "kiegészítések" (idő, eredmény) általában az igét követik.

Egy mondat lehet aktív és passzív szerkezet; szavak lehetséges permutációi (bizonyos határok között), amelyek nem változtatják meg szintaktikai szerepüket. A kínai nyelv fejlett összetett mondatrendszerrel rendelkezik, amelyet szövetséges és nem szakszervezeti összetétel és alárendeltség alkot.

A beszéd jelentős részeit feltételesen "nevekre" és "predikátumokra" osztják. Ez utóbbihoz melléknevek is tartoznak. Sok szó esetében lehetséges a többfunkciós használat. A modern kínai különbséget tesz jelen-jövő és múlt idő között, van egy leltár az aspektuális mutatókról és a modális részecskék összetett rendszeréről.

A kínai nyelv fejlett funkciószavakkal rendelkezik. A főbbek: elöljárószók , utószók , kötőszavak , partikulák , ellenszavak , mondattagok jelzői , predikatív semlegesítők .

Az alany és az objektum kapcsolatát tekintve a kínai aktív nyelv , de az aktív és statív igék közötti különbségek nem morfológiailag, hanem szintaktikailag fejeződnek ki.

Antroponímia

A kínaiaknak általában egy- vagy kétszótagos keresztnevük van, amelyeket a családnév után írnak. Van egy szabály, amely szerint a kínai nevet Putonghua nyelvre kell fordítani . Egy jól ismert eset kapcsolódik ehhez a szabályhoz, amikor egy apától, egy lelkes internetezőtől megtagadták fia regisztrációját „ @ ” néven [17] .

Korábban a kínaiaknak több nevük is volt életük során: gyermekkorban - "tej", vagy egy gyermek neve (xiao-ming, kínai gyakorlat 小名, pinyin xiǎo míng ), a felnőttek hivatalos nevet kaptak (min, kínai gyakorlat 名, pinyin míng ), a rokonok körében alkalmazottak középső nevet viseltek (zi, kínai ex. 字, pinyin zì ), egyesek álnevet is vettek fel (hao, kínai ex. 号, pinyin hào ). Az 1980-as évek közepére azonban általánossá vált, hogy a felnőtteknek csak egy hivatalos neve van, min, bár a "tejes" nevek még gyermekkorban is gyakoriak voltak [18] :164-165 .

Az orosz nyelvben a kínai vezetéknév és név közé szóközt szoktak tenni: Vezetéknév Név , míg a nevet összeírják. A régi forrásokban a kínai neveket kötőjellel írták (Feng Yu-hsiang), de később a folyamatos írásmód [18] :167 (helyesen - Feng Yu-hsiang) vált elfogadottá . A leggyakoribb kínai vezetéknevek a Li ( kínai 李, pinyin Lǐ ), Wang ( kínai王, pinyin Wáng ) , Zhang ( kínai张, pinyin Zhāng ) [18 ] : 164 .

A kínai nők hajlamosak megőrizni leánykori nevüket , amikor összeházasodnak , és nem veszik fel férjük vezetéknevét ( a Kínai Népköztársaságban szinte általánosan elterjedt ), de a gyerekek általában apjuk vezetéknevét öröklik.

Helynévnév

Kínai nyelven a helynevek tartalmaznak egy földrajzi jellemző osztály azonosítót . A kínai nyelvű osztályazonosító a helynév végére kerül. Ugyanakkor a tavak és hegyek nevét kétféleképpen írhatjuk fel: „X tó” [19] / „X. tó” és „X hegy” / „X hegy”.

Frazeologizmusok és utalások

Jelenleg a kínai frazeológiában a leggyakoribb osztályozást Ma Guofan kínai nyelvész (马国凡) javasolja, amely öt számjegyből áll:

1. Csengyu ( kínai trad. 成語, pl. 成语, pinyin chéngyŭ , szó szerint: "kész kifejezés") egy idióma .
2. Yanyu ( kínai trad. 諺語, pl. 谚语, pinyin yànyŭ ) - közmondás
3. Sehouyuy ( hagyományos kínai 歇後語, pl.歇后语, pinyin xiēhòuyǔ , szó szerint: „beszéd csonka végződéssel”) - célzás-allegória
4. Guanyunyu ( kínai trad. 慣用語, pl. 惯用语, pinyin guànyòngyŭ , szó szerint: "szokásos kifejezés") egy frazeológiai kombináció
5. Suyu ( kínai trad. 俗語, ex. 俗语, pinyin súyǔ , szó szerint: "köznyelvi kifejezés") - mondás

Az ókori és a modern kínai frazeológiai egységein kívül vannak utalások vagy precedens jelenségek is, a kínaiban "diangu"-nak ( kínai gyakorlat 典故) nevezik, amelyek ősi szövegekből származó kifejezések (az egyik legnagyobb forrás a " Három " című regény Királyságok "). Ami a frazeológiai egységeket illeti, Kínában speciális szótárakat adnak ki az ilyen kifejezésekre [20] . A "diangu" jelenléte különösen súlyosan megnehezíti a kínai klasszikus költészet megértését, amely nagy oktatást kíván meg az olvasótól [21] [22] .

Érdekes tény

A kínai nyelv a Guinness Rekordok Könyvében a világ egyik legnehezebb nyelveként szerepel (az európaiak szemszögéből) hieroglif írása, valamint széles körben elterjedt homonímiája miatt, amelyet azonban minimalizálnak. ugyanazokkal a hieroglifákkal [23] . Ugyanakkor a modern kínai nyelvben a homofonokat és a homonimákat a környező kontextuson keresztül minimalizálják, valamint értelmező szavakat adnak hozzájuk, amelyeket a kontextus a jelentés tisztázásával rögzít. A rekordlistán a Chippewa , Haida , Tabasaran és eszkimó nyelvekkel együtt szerepel .

Lásd még

• A kínai-orosz gyakorlati átírás szabályai
• A vonások írási sorrendje hieroglifákban
• Kínai szótárak
• A kínai nyelvjárások listája
• Modern kínai betűszavak
• HSK vizsga
• Cangjie (levél)

Jegyzetek

1. ↑ kínai // Ethnologue - 25 - Dallas, Texas : SIL International , 2022.
2. ↑ Yu. B. Koryakov . kínai nyelvek . Nagy Orosz Enciklopédia . Letöltve: 2017. június 17. Az eredetiből archiválva : 2017. április 12. (határozatlan)
3. ↑ 1 2 *David Crystal, The Cambridge Encyclopedia of Language (Cambridge: Cambridge University Press, 1987), p. 312. "A fajták kölcsönös értelmezhetetlensége a fő oka annak, hogy külön nyelvként említsük őket."
   • Charles N. Li, Sandra A. Thompson. Mandarin Chinese: A Functional Reference Grammar (1989), 2. o. "A kínai nyelvcsalád genetikailag a kínai-tibeti nyelvcsalád független ágaként van besorolva."
   • Jerry Norman. kínai (1988), 1. o. "A modern kínai dialektusok inkább a nyelvek családjához hasonlítanak."
   • John DeFrancis. A kínai nyelv: Tény és fantázia (1984), 56. o. „Ha a kínait egyetlen nyelvnek nevezni, amely különböző mértékű eltérésekkel rendelkező dialektusokból áll, félrevezetést jelent azáltal, hogy minimálisra csökkentjük az egyenlőtlenségeket, amelyek Chao szerint olyan nagyok, mint az angol és a holland között. A kínai nyelvcsaládnak nevezni azt jelenti, hogy nyelven kívüli különbségeket sugallunk, amelyek valójában nem léteznek, és figyelmen kívül hagyjuk a Kínában fennálló egyedi nyelvi helyzetet.
4. ↑ kínai // BDT. T.14. M., 2009.
5. ↑ Összefoglalás nyelvi méret szerint Archiválva : 2013. január 23., a Wayback Machine // Lewis, M. Paul (szerk.  ) , 2009. Ethnologue: Languages ​​of the World, Sixteenth edition. Dallas, Tex.: SIL International.
6. ↑ Kínai nyelvek , Encyclopædia Britannica . Az eredetiből archiválva: 2015. december 8. Letöltve: 2015. november 30.
7. ↑ Moskvicheva S.A., Li Xue. A nyelvi jelölések kategorizálása a Kínai Népköztársaság szociolingvisztikai terében  // Az Oroszországi Népi Barátság Egyetem közleménye. - 2017. - 4. sz . - S. 1103-1117 . — ISSN 2411-1236 . (Orosz)
8. ↑ Az orosz hivatalos nyelv lett New York államban Archiválva : 2010. szeptember 16. a Wayback Machine -nél
9. ↑ Daniel G. Peeble, SCML: Kínai karakterek strukturális ábrázolása Archiválva 2016. március 10. a Wayback Machine -nél, 2007. május 29.
10. ↑ A kínai karakterek reformja // Tudomány és élet . - 2022. - 5. sz . - S. 67 .
11. ↑ Galambos Imre. A korai kínai írás helyesírása: bizonyítékok újonnan feltárt kéziratokból . Budapest, 2006:12 n.4.
12. ↑ Különféle becslések szerint 397-420 szótag. Lásd: Gong Shi (恭士).Peking hua li ju jing yu doshao yinjie? (北京话里究竟有多少音节？-- Hány szótag van a pekingi dialektusban?) // Zhongguo yuwen (中国语文)，1958，Kínai nyelv és 4. sz. szofrouot írás. M., 2007. S. 20
13. ↑ Aleksakhin A.N. A kínai nyelv elméleti fonetikája. A modern kínai putonghua elméleti fonetikai alaptanfolyama. / Aleksakhin A.N. - Az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériuma taneszközként hagyta jóvá a pedagógiai egyetemek hallgatói számára az „idegen nyelvek” szakterületen. Második kiadás, javítva és nagyítva. - Moszkva: Keleti könyv, 2011. - S. 342. - 1 -342 p. — ISBN 978-5-7873-0541-8 .
14. ↑ Aleksakhin A. N. A kínai nyelv elméleti fonetikája
15. ↑ 1 2 Solntsev V. M. Kínai nyelv // Nyelvi enciklopédikus szótár . - 1990. - S. 225 . — ISBN 5-85270-031-2 .
16. ↑ O. I. Zavjalova. Kínai nyelv // Kína spirituális kultúrája: enciklopédia: 5 kötetben 2006-- V. 3. Irodalom. Nyelv és írás. M., 2008. S. 643.
17. ↑ A kínai szülők megpróbálták "@" nevet adni gyermeküknek. Archiválva : 2009. április 6. a Wayback Machine -nél
18. ↑ 1 2 3 Kryukov M.V., Reshetov A.M. Kínai // Személynévrendszerek a világ népei között. - M .: Nauka , 1989. - S. 164-170 .
19. ↑ http://www.mwr.gov.cn/english1/20040802/38171.asp Archiválva : 2009. március 14., a Wayback Machine  - Ministry of Water Resources
20. ↑ Bylevsky V.P. A precedens jelenségek (diangu) funkciói a kínai médiaszövegekben  // Elektronikus tudományos folyóirat "Mediascope". - 2015. - 3. sz . (Orosz)
21. ↑ Fedorenko N. Kínai költészet // A kínai költészet antológiája / Kínai fordítás Guo Mo-Zho és N. T. Fedorenko  általános szerkesztésében . - M . : Állami Szépirodalmi Kiadó , 1957. - T. 1 . - S. 11 . (Orosz)
22. ↑ Bylevsky V.P. Precedens jelenségek (diangu) a KNK-média diskurzusában Archív példány 2020. július 24-én a Wayback Machine -nél  : disszertáció a filológiai tudományok kandidátusi fokozatához: 10.0110 / [MSU]. - Moszkva, 2016. - 275 p. : ill.
23. ↑ Guinness-rekordok. nyelvi feljegyzések. A legnehezebb nyelvek . Letöltve: 2011. augusztus 9. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 25.. (határozatlan)

Irodalom

• Kozhevnikov I. R. A modern kínai nyelv szokásos kifejezéseinek szótára. M., 2005
• Yuan Chiahua. A kínai nyelv dialektusai / Szerk. prof. G.P. Szerdjucsenko. — M .: Nauka, 1965. — 55 p. - 1200 példány.
• Kurdyumov V. A. kínai nyelvtanfolyam. Elméleti nyelvtan. - M . : Citadella-trade, Lada, 2005. - 576 p. - 3000 példányban.  — ISBN 5-9564-0015-3 .
• Voitsekhovich IV A modern kínai nyelv gyakorlati frazeológiája. M., 2007
• Kína spirituális kultúrája: enciklopédia 5 kötetben . M., 2006. - T. 3. Irodalom. Nyelv és írás. 2008. 727 p. A „Nyelv és írás” általános rovatban található cikkek szerzői O. I. Zavyalova és A. M. Karapetyants, a nyelvről és írásról szóló szótári bejegyzések szerzői O. I. Zavyalova , I. T. Zograf, L. R. Kontsevich, A. V. Nemtinova, F. Yu. Tavrovsky, R. G. Shapiro. V. P. Zhuravleva által készített orosz nyelvű művek válogatott bibliográfiája
• Zavyalova OI A kínai nyelv nagy világa. M.: Keleti irodalom, 2010. 287 p. ISBN 978-5-02-036434-9 .

Linkek

• Zadoenko T.P. "Rövid esszé a modern kínai hangrendszeréről" archiválva 2007. január 9-én a Wayback Machine -nél
• The Chinese Linguistic Miracle – egy cikk a KNK nyelvpolitikájáról és a modern kínai nyelvészetről Archiválva : 2009. március 16. a Wayback Machine -nél

Rajz karakterfelismerés

• Kézírás-felismerés + kínai-angol szótárak archiválva : 2011. február 10. a Wayback Machine -nél

Szótárak

• Kínai online szótár kézírással és pinjin kereséssel archiválva 2022. április 2-án a Wayback Machine -nél
• Kínai szótárak a Lingvo számára
• A Nagy kínai-orosz szótár online változata alatt. szerk. Oshanin, kiegészítve kínai-angol szótárakkal Archiválva 2022. április 2-án a Wayback Machine -nél
• Online kínai-orosz szótár (nagybetűs szavak latin átírásban) Archiválva : 2013. június 6. a Wayback Machine -nél
• A tömör orosz-kínai szótár archiválva : 2010. július 16. a Wayback Machine -nél

Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy orosz a világ körül Kis Brockhaus és Efron Britannica (online)
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 4113214-2 J9U : 987007285631105171 LCCN : sh85024301 NDL : 00573873 NKC : ph128222