Gyermekirodalom

Gyermekirodalom
A célközönség gyermek
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A gyermekirodalom  kifejezetten 16 éven aluli gyermekek számára kialakított, a művészi képek nyelvén történő nevelési és nevelési feladatokat ellátó irodalmi műfaj [1] .

Ezen kívül létezik a „gyermekolvasás” fogalma, amely magában foglalhatja a szerzők által eredetileg felnőtteknek szánt műveket, mint például A. S. Puskin , Charles Perrault , V. Gauf , H. K. Andersen , a Grimm testvérek híres meséi. mint Daniel Defoe Robinson Crusoe , Jonathan Swift Gulliver utazásai és még sokan mások, adaptálják és újramesélik az összetett irodalmat, mint az utoljára említett példák gyerekeknek.

A gyermekeknek szóló irodalmi művek anyagi megtestesítői a gyermekkönyvek .

Történelem

Európában

A gyerekeknek szóló korai írások szóbeli történetekből, dalokból és nevelési, szórakoztatási és oktatási céllal elmondott versekből álltak [2] . Csak a 18. században jelent meg a gyermekkor intézményének fogalma, ami a gyermekirodalom új irányvonalának kialakulásához vezetett, saját részekkel és kánonnal [3] .

1962-ben Philippe Aries francia történész A gyermek és családi élet a régi rend alatt könyvében azt állítja, hogy a gyermekkor modern fogalma csak nemrégiben A múltban a gyerekeket nem tekintették külön a felnőttektől, és nem kezelték őket különleges módon [4] . Hipotézisének alátámasztására a következő érvre hivatkozik: a 18. századig nem volt gyermekeknek szóló szakirodalom, kivéve a klerikusok oktatási és didaktikai szövegeit , mint például Elfric nyelvtan és Bede, a tiszteletreméltó [5] [6] . Más kutatók megjegyzik, hogy létezik olyan irodalom, amely a gyerekek kultúrájának megfelelően értékeket, attitűdöket és információkat közvetít [7] (például a 12. századi „ Stove Action ”) [8] [9] .

A modern műfaj születése

A gyermekirodalom műfaja a 18. századi Európában [10] kezdett kialakulni a középosztály felemelkedésével és John Locke filozófiájának népszerűsítésével . 1744-ben John Newbery kiadta az első szórakoztató könyvet gyerekeknek, A Pretty Little Pocket Book [ 11] címmel mondókákkal, képekkel, játékokkal [12] és színes borítóval. Egy ilyen könyvet ajándékba adtak, a 19. században népszerű játékkönyvek[13] . Newbury szükségesnek tartotta gyermekkönyvek terjesztését, és a maga idejében ezek fő kiadója volt. Mind saját műveit, mind más szerzőket (például Samuel Johnsont és Oliver Goldsmith -t ) publikált [14] [15] .

Egy másik filozófus, aki befolyásolta a gyermekirodalom fejlődését, Jean-Jacques Rousseau volt , aki a gyermekek természetes érdekeinek megfelelő nevelés gondolatát fejezte ki [15] . A Rousseau ötletét alátámasztó híres példák Day négykötetes Sandford és Merton története ( és Richard Lowell Edgeworth gyakorlati oktatás Harry és Lucy története (1780) 16] .

Rousseau elképzelései támogatásra találtak a német filantrópok körében , akik az oktatást és a gyermekirodalmat akarták átalakítani. A mozgalom alapítója , Johann Bernhard Basedow egy népszerű gyermekkönyvet adott ki " Elementarwerk " -vel Daniel Chodowiecki illusztrációival . Egy másik követője, Joachim Heinrich Campe kiadta a „ Robinson Crusoe ” feldolgozást, amely száz utánnyomáson ment keresztül [17] .

A 19. század elején Hans Christian Andersen dán író és költő beutazta Európát, és híres népmesegyűjteményt gyűjtött össze [18] . Követte a német népmeséket gyűjtő Grimm testvérek példáját [19] . Annyira népszerűek voltak Németországban, hogy a modern, realista gyermekirodalmat lenézték az olvasók. A nem hagyományos történetek iránti ellenszenv ott is folytatódott egészen a következő század elejéig [17] . Tudósként a Grimm fivérek tudományos érdeklődést mutattak a történetek iránt, igyekeztek pontosan rögzíteni variációikat és forrásaikat [14] .

Kristen Asbjørnsen és Jørgen Mu norvég tudósok is Norvég népmeséket gyűjtöttek és publikáltak Munkájuk nemcsak a folklórt őrizte meg, hanem segítette az irodalmi norvég nyelv megteremtését is [14] .

1812-ben Svájcban Johann David Wyss kiadta a " Swiss Robinson " című Robinsonade -t, amely a családi értékekre, a háztartásra, a természet ajándékainak használatára és a függetlenségre tanítja a gyerekeket. A könyv azután vált európai népszerűségre, hogy Isabelle de Monteleux lefordította franciára .

1816 - ban Hoffmann " A diótörő és az egérkirály " című meséje jelent meg a Kinder - Märchenben , a gyerekeknek szóló mesék gyűjteményében , amely először tele van bizarr és groteszk elemekkel Lewis Carroll Alice - re várva .

Aranykor

A 19. században először tért el a korábbi korok didaktikától. Vannak izgalmas, gyermekközpontú műalkotások. A nyomdászat és a műveltség széles körű elterjedése a lakosság különböző szegmenseiben a gyermekirodalom iránti kereslethez vezetett [17] . Lewis Carroll Alice Csodaországban című művének 1865-ös kiadása a gyerekeknek szóló könyvírás stílusának változását és a fantasy műfaj megjelenését jelentette a gyermekirodalomban . A gyermekirodalom aranykora ettől kezdve Európában egészen 1900-ig tartott [21] .

1883-ban Carlo Collodi megírta az első olasz fantasy-könyvet gyerekeknek, Pinokkió kalandjait. Egy fából készült baba története ”, számos nyelvre lefordítva. Ugyanebben az évben Emilio Salgari kalandíró megalkotta leghíresebb karakterét, Sandokant 1894-ben megjelent Rudyard Kipling A dzsungel könyve ; 1880-1881-ben Svájcban Johanna Spiri kiadta a Heidi című történetet; 1911-ben James Matthew Barry elmesélte Pán Péter történetét a Peter és Wendyben [17 ] .

A gyermekirodalom aktívan fejlődik Skandináviában . Különösen népszerűek voltak Selma Lagerlöf (" Niels csodálatos utazása a vadlibákkal ") és Astrid Lindgren (" Harisnyás Pippi ") munkái.

A gyermekirodalom története Oroszországban

Eredet

Először a 17. században kezdtek kifejezetten gyerekeknek írni. A XVII-XVIII. században széles körben elterjedtek a tündérmesék Shemyakin udvaráról , Ersh Ershovichról . Ugyanakkor átdolgozott lovagi történeteket terjesztettek, mint például „Jeruszlan Lazarevics meséje”, „ Bova Korolevics meséje ”, „Aranykulcsos Péter meséje”. A gyerekek szívesen hallgatták az ilyen meséket, ezért a 16. században az évkönyvek szerint a „ Királyi krónikást ” a gyermekek számára állították össze, beleértve a meséket is. Az „ábécé-tekercs” (1667) Nagy Sándor legendáját vázolja fel .

A 16-18. században nagy helyet foglaltak el a lelki olvasmányok könyvei: „ Szentek élete ”, „ Szentírás ”, „ Zsoltár ”. A vallásos és erkölcsi irodalmat a nevelés eszközének tekintették: bekerültek a gyermekalapozókba , tőlük tanultak meg olvasni.

A XVIII. század eleje - I. Péter uralkodása  - a gyermekirodalom fejlődésének új szakasza. A gyermekirodalom ebben az időszakban oktató és nevelő jellegű volt. Megjelennek alapozók, ábécék és egyéb oktatási irodalom. Az oktatási irodalom szembetűnő példája az „ A fiatalság őszinte tükre ”, amelyet Ya. A. Comenius oroszra fordított „A világ képekben” .

A 18. században "Nagy Sándor cár dicsőséges csatája Porral, India királyával" című lubokképet terjesztették a gyerekek között . A könnyű olvasmány érdekében sok különféle típusú és műfajú művet juttatnak el a gyerekekhez, többnyire lefordítva: meséket , balladákat , legendákat , történeteket , meséket , regényeket . Például az „Erzsébet, Anglia királynőjének története”, „Sándor, az orosz nemes története” című történelmi történet, Aesopus meséi .

Klasszikusok gyerekeknek

A 18. század második fele - megkezdődik a gyermekirodalom széles körű fejlődése. Létrehozásában a legnagyobb orosz írók vesznek részt: M. V. Lomonoszov , A. P. Sumarokov , G. R. Derzhavin , N. M. Karamzin , I. I. Dmitrijev , I. I. Khemnitser .

A 18. század második felének műfajai: mesék, mesék, moralizáló történetek, történetek, ódák , versek .

A 18. század végén megjelent Charles Perrault meséinek első kiadása Oroszországban: 1768-ban „Mesék az erkölcsös varázslókról” címmel adta ki Lev Voinov fordító. Bár munkáját a hét éves Natalja Naryskinának (1761-1819), L. A. Naryskin lányának szentelte , a könyvet nem gyerekeknek szánták. 1795-ben megjelent egy speciális gyermekkiadás, amelyet a könyv címében közvetlenül jeleztek - "Mágikus történetek erkölcsökkel, orosz és francia nyelven, Perolt úr komponálta gyermekek számára" [22] .

V. A. Zsukovszkij , aki a Grimm testvérek meséinek első orosz nyelvű fordítója lett, élénken érdeklődött az orosz népmesék iránt, majd elkezdte komponálni a sajátját, erre inspirálva A. S. Puskint . 1831-ben Carszkoje Selóban „mesélőpárbaj” zajlott, amelyben egy tanár és egy diák versengett. Ennek eredményeként Puskin megírta a " Szaltán cár meséjét ...", Zsukovszkij pedig három mesét: "Az alvó hercegnő ", " Berendej cár meséje " és "Az egerek és békák háborúja" [23] .

Alekszandr Nyikolajevics Afanasjev 1871-ben gyűjtötte össze és publikálta a háromkötetes orosz népmeséket. Az 1850-es évekre a gyermekirodalmat az irodalmi realizmus és a nem fikció uralta. A megnyíló iskolákban Konstantin Dmitrievich Ushinsky és Leo Nikolayevich Tolsztoj könyveiből tanulnak . A lánykönyvek először az 1870-es és 1880-as években jelentek meg. Evgenia Tur a földbirtokosok lányairól írt, Alexandra Nikitichna Annenskaya pedig a dolgozó kispolgári nők nehéz életéről szólt. Vera Petrovna Zhelikhovskaya , Elizaveta Nikolaevna Kondrashova , Nadezhda Alexandrovna Lukhmanova sokat írt lányoknak a 19. század végén. Munkájukat Lidia Alekseevna Charskaya és Claudia Vladimirovna Lukashevich írók folytatták . A realizmus sivár lett, gyakran az alsóbb osztályok gyermekbántalmazásával. A fiúk számára a Sherlock Holmesról szóló történetek és a nyomozómagazinok hasonló történetei voltak a kedvenc témája [17] .

Gyermek folyóiratok az Orosz Birodalomban

Az orosz gyermekújságírás története attól a naptól kezdődik, amikor Moszkvában 1785. január 14-én megjelent a „ Gyermekolvasás szívnek és elmének ” című hetilap első száma [24] .

A 19. század végére a folyóiratok száma elérte a 61-et. 1913-14-ben 10 kötetes gyermekenciklopédiát adtak ki. Vaszilij Petrovics Avenarius olyan prominens állampolgárok fiktív életrajzait állította össze, mint Nyikolaj Vasziljevics Gogol és Alekszandr Szergejevics Puskin .

A XX. század elején. az Orosz Birodalomban két gyermeklap jelent meg kéthetente egyszer: a Firefly (1902-1918) és a Guiding Light (1904-1918). Az elsőt 4-8 éves gyerekeknek szánták, és a gyermek szórakoztatására, életleckékre összpontosított, a természeti jelenségekkel igyekezett megismertetni és a vallási igazságokban megalapozni. Szerkesztője A. A. Fedorov-Davydov volt . Magazint is adott ki nagyobb gyerekeknek: a tudományos-irodalmi "Irodalmi fény" három rovata volt: "A jelenlegi életből", "A múltból" és "Idegen földeken", vidám és barátságos hangulattal jellemezte. 1914-ben hazafias téma jelent meg a folyóiratban, az első világháborúról szóló anyagok [25] .

Egy másik publikáció népszerű tudományos jellegű volt: a Mayak folyóirat (1909-1918). A szerkesztő , I. I. Gorbunov-Posado , arra törekedett, hogy a középkorú és idősebb gyermekeket hasznos és érdekes olvasmányokkal ragadja magával, és „elősegítse a gyermekekben az amatőr teljesítmény, a kreativitás, a szellemi és fizikai munka iránti egyenlő szeretet és minden élőlény iránti aktív együttérzés fejlődését. ." A folyóirat jelentős számú rejtvényt, színjátékot, rejtvényt és trükköt közölt [25] .

Gyermek folyóiratok és irodalom a Szovjetunióban

Az októberi forradalom után a szovjet állam minden lehetséges módon fejlesztette a gyermekkönyv-kiadást: az írástudatlanság felszámolásával együtt csak nőtt az igény a színvonalas irodalom iránt.

Az 1922-es "A sajtó forradalmi törvényszékéről" szóló rendelete értelmében megszervezték az RSFSR Oktatási Népbiztosságának Állami Kiadóját, amely magában foglalta az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság kiadóit, a Narkomprost, Moszkvát és Petrográdi szovjetek. 1922-ben a Komszomol Központi Bizottsága alatt megalakult a Fiatal Gárda szövetkezeti kiadó , amely gyermek- és ifjúsági folyóiratokat kezdett kiadni: Murzilka , Vidéki ifjúság , Ifjúsági technika , Fiatal Természettudós , Fiatal Gárda , A világ körül című folyóiratokat. , a „ Pionerskaya Pravda ” újság [25] .

Az új szocialista állam vezető gyermekírói Makszim Gorkij , Arkagyij Gajdar , Borisz Zsitkov , Szamuil Marsak , Vlagyimir Majakovszkij [26] voltak . A kommunizmus, a kollektivizmus és a munkásszolidaritás elvei a gyermekirodalom fontos témáivá váltak. Megjelentek a forradalmi alakok - Lenin , Pavlik Morozov -, valamint a polgárháború hőseinek fikciós életrajzai. Alekszandr Beljajev , aki 1920-30- ban írt, az első szovjet tudományos-fantasztikus író [17] .

A második világháború végével a gyermekirodalom is megváltozott. A gyermekek és serdülők Nagy Honvédő Háborúban való részvételének témáját érinti ( Valent Katajev „ Az ezred fia ” , Alekszandr Fadejev „ Fiatal gárda ” , Jelena Iljina „A negyedik magasság ” , „ Vasek Trubacsov és társai” Elvtársak ” – Valentina Oseeva , „Ivan” – Vladimir Bogomolov ).

A szovjet gyermekirodalom napnyugta előtti virágkora az 1960-as-80-as évekre esett.

Kínában

Az 1911-es forradalom és a második világháború politikai és társadalmi változásokat hozott, amelyek hatással voltak a kínai gyermekirodalomra. A nyugati tudományok, technológiák és irodalom népszerűvé vált. Az első modern kiadó, a Commercial Press több gyermeklapot alapított [17] . Szerkesztője, Son Yuxi lett az első kínai gyerekíró. "A macska nélküli királyság" című novelláját modern, nem pedig klasszikus kínai nyelven írta. Yuxi fia támogatta Mao Dunt , hogy gyerekeknek is írjon. Dun 28 klasszikus kínai irodalmi művet adaptált gyerekeknek. 1932-ben Zhang Tianyi kiadta a "Lin nagy és Lin kicsi" című mesét [27] , amely az első teljes értékű alkotás gyerekeknek [17] .

Az 1949-es kínai kommunista forradalom ismét megváltoztatta a kínai gyermekirodalmat. Sok gyermekszerzőt elítéltek, és Tianyi és Ye Shengtao továbbra is gyerekeknek írt, a maoizmus elvei szerint . Mao Ce-tung 1976-os halálával Kínában visszatért az érdeklődés a század eleji írók iránt. 1990-ben 15 kötetes kínai gyermekirodalmi gyűjtemény jelent meg, amely az 1920-as évektől kezdődő műveket tartalmaz [17] .

Észak-Amerikában

Az Egyesült Államokban a gyermekirodalom fejlődése a polgárháború utáni időszakra esett . Oliver Optic több mint 100 darabot írt fiúknak. 1868- ban jelent meg Louisa May Alcott szerzője alatt a Little Women című önéletrajzi árnyalatú könyv lányoknak , amely megalapozta a családi realizmus műfaját az Egyesült Államokban. 1876-ban Mark Twain bemutatta a világnak Tom Sawyer kalandjait ; 1880-ban Joel Harris afro-amerikai meséket adaptált gyerekeknek Remus bácsi meséivel . 1900- ban jelent meg L. F. Baum The Wonderful Wizard of Oz című könyve, amely egy kislány Dorothy Gale kalandjait meséli el Óz varázslatos földjén . A könyv olyan népszerűvé vált, hogy Baum később számos folytatást írt.

Kanada legnépszerűbb gyerekkönyve Lucy Maud Montgomery Anne of Green Gables (1908) című könyve . A könyvet számos nyelvre lefordították, és többször megfilmesítették. Kanadában 1965 óta a könyv cselekménye alapján évente musicalt állítanak színpadra, amely a történelem leghosszabb ideig futó musicaljévé vált, és megfordult a Prince Edward Island (ahol a szerző élt és a mű eseményei bontakoznak ki) vonzó turisztikai központtá , a fő attrakcióval Zöldtetők " ] .

Dél-Amerikában

Brazíliában Monteiro Lobato 23 gyerekkönyvből álló sorozatot hozott létre 1920 és 1940 között A Sárga Harkály Rendje címmel .

Osztályozás

Műfaj szerint

Az irodalmi műfajt mint irodalmi kompozíciót az előadástechnika, a tartalom, a méret és a téma határozza meg. Nancy Anderson hat kategóriát azonosít (alműfajokkal) [29] :

Életkor szerint

A korosztály szerint a könyveket a következőkre osztják [30] :

  • gyerek:
    • óvodások - 1-6 éves korig,
    • alsó tagozatos iskolások - 7-10 éves korig
  • tinédzser :
    • középiskolás kor - 11-13 év
    • felső tagozatos korosztály - 14-16 év.

A gyermekirodalom jellemző vonásai

  • A gyerekek játsszák a főszerepet.
  • A téma gyerekeknek való.
  • Viszonylag kis kötet, sok rajz (főleg kisgyermekes könyvekben).
  • Egyszerű nyelv.
  • Sok párbeszéd és akció
  • Sok kaland.
  • Happy end (a jó győzelme a gonosz felett). [31]
  • Gyermeket nevelni

A gyermekirodalom tudósai

Díjak

A különböző országokban számos gyermekirodalmi díjat osztanak ki:

  • Az Afrika Arany Baobabját évente rendezik meg az afrikai gyermekírók körében.
  • "Children's Book Council of Australia" Ausztráliában
  • Főkormányzói díj Kanadában franciául és angolul.
  • Kína Nemzeti Gyermekirodalmi Díja
  • A Fülöp-szigeteken 1989 óta adják át az angol és filippínó nyelvű gyermekkönyvekért járó Carlos Palanca Memorial Award for Literature Díjat. 2009 óta hirdetnek költészet formájában.
  • Nagy-Britanniában és a Nemzetközösségben 1936 óta évente ítélik oda a Carnegie Medal for Literature for Children and Youth ; Kate Greenaway-érem illusztrációként. A Nestlé Smarties Könyvdíjat és a Guardian Children's Fiction Prize-t is megtartják.
  • Az Amerikai Könyvtári Szövetség és a Gyermekek Könyvtári Szolgáltatásaiért Egyesület (Association for Library Service to Children ) ítéli oda az Egyesült Államokban a legjobb gyermekirodalmi díjakat . Ezek közé tartozik a John Newbery-érem , a Michael L. Printz-díj (tinédzser irodalom), a Caldecott-érem (illusztrációk), az Aranysárkány-díj (különböző kategóriákban), a Sibert-érem (oktatókönyvek), a Geisel-díj (ifjúsági diákok), a Children's Literature Legacy Award (különleges hozzájárulás a gyermekirodalomhoz), Mildred L. Batchelder Award (kiváló könyv angolra fordították és megjelent az Egyesült Államokban), Coretta Scott King Award (afro-amerikai írók), Belpré Medal (latin-amerikai írók). További díjak a National Book Award (tinédzser irodalom), az Orbis Pictus Award (non-fiction gyerekeknek).

Nemzetközi díjak [32] :

Az internetes blogírás területén az online Cybils-díjat (vagy Gyermek- és Fiatal Felnőtt Bloggerek Irodalmi Díját) a gyermek- és tinikönyvekért ítélik oda.

Oroszországban

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Antonina Petrovna Babushkina. Az orosz gyermekirodalom története . - M . : Állam. tanulmány.-tanár. Kiadó, 1948. - P. 9. Archiválva : 2020. február 26. a Wayback Machine -nél
  2. ↑ FactRetriever.com | Érdekes tények a kíváncsi elmének (a link nem érhető el) . www.randomhistory.com. Letöltve: 2018. október 18. Az eredetiből archiválva : 2012. július 15. 
  3. ↑ Szempontok és kérdések a gyermekirodalom történetében / Maria Nikolajeva. - Greenwood Publishing Group, 1995. - S. 10-11. — 224 p. — ISBN 9780313296147 . Archiválva : 2020. március 6. a Wayback Machine -nél
  4. ↑ Zohar Shavit. A gyermekirodalom poétikája . - University of Georgia Press, 2009. - P. 5. - 218 p. — ISBN 9780820334813 . Archiválva : 2020. május 23. a Wayback Machine -nél
  5. ↑ Meradith Tilbury McMunn, William Robert McMunn. Gyermekirodalom a középkorban  //  Gyermekirodalom. - 1972. - 1. évf. 1 , iss. 1 . - P. 21-29 . — ISSN 1543-3374 . - doi : 10.1353/chl.0.0064 . Az eredetiből archiválva : 2018. október 18.
  6. ↑ Bradley, Joanna. Chapbookstól a Plumb Cake-ig: A gyermekirodalom története. - ProQuest, 2007. - P. 11. - ISBN 978-0-549-34070-6 .
  7. ↑ Figyelembe véve a gyermekirodalmat: Olvasó / Wyile, Andrea Schwenke. - Broadview, 2008. - S.  46 .
  8. ↑ Lerer, Seth. Gyermekirodalom: Olvasói történelem, Ezópustól Harry Potterig . - Chicagói Egyetem, 2008. -  46. o .
  9. ↑ Daniel T. Kline. Középkori gyermekirodalom . - Psychology Press, 2003. - S. 4. - 368 p. — ISBN 9780815333128 . Archiválva : 2020. január 26. a Wayback Machine -nél
  10. ↑ Hogyan kapta a Newbery-díj a nevét  , Ma megtudtam  (2013. július 19.). Archiválva az eredetiből 2019. április 5-én. Letöltve: 2018. október 18.
  11. ↑ Korai gyermekirodalom: A moralista történetektől a mindennapi  élet narratíváiig . Gyermekkönyvek a viktoriánus korban: a Winnington-Ingram gyűjteményből . www.kodomo.go.jp Letöltve: 2018. október 18. Az eredetiből archiválva : 2018. október 18..
  12. ↑ Marks, Diana F. Gyermekkönyv-díj kézikönyve . - Westport, Conn: Libraries Unlimited, 2006. -  201. o .
  13. ↑ Lundin, Anne H. Victorian Horizons: The Reception of Children's Books in England and America, 1880–1900 // The Library Quarterly. - The University of Chicago Press, 1994. - 64. sz .
  14. ↑ 1 2 3 Arbuthnot, May Hill. Gyermekek és könyvek . - Egyesült Államok: Scott, Foresman, 1964. - S.  36 , 259-260.
  15. ↑ 1 2 Rose, Jacqueline. Pán Péter esete avagy a gyermekirodalom lehetetlensége. - Philadelphia: University of Pennsylvania Press, 1984. - S. 219, 41. - ISBN 0-8122-1435-8 .
  16. ↑ Zachary vezető. Blake dalainak olvasása . - Routledge & Kegan Paul, 1981. - P. 3. - 310 p. — ISBN 9780710006356 . Archiválva : 2020. március 5. a Wayback Machine -nél
  17. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Peter Hunt. Nemzetközi Gyermekirodalmi Enciklopédia . – Taylor és Francis, 2004. – 654-655., 737-749., 478., 832-835., 767-768. — 933 p. — ISBN 9780203168127 . Archiválva : 2020. március 13. a Wayback Machine -nél
  18. ↑ Elias Bredsdorff. Hans Christian Andersen: életének és munkásságának története 1805–1875 . - Phaidon, 1975. - ISBN 0-7148-1636-1 .
  19. ↑ Az alapvető útmutató a gyermekkönyvekhez és alkotóikhoz / Silvey, Anita. - New York: Houghton Mifflin, 2002. -  184. o . — ISBN 0-618-19082-1 .
  20. ↑ Kinder-Märchen von C.W. Contessa, F. de la Motte Fouqué, ETA Hoffmann / Ewers, Hans-Heino. - Stuttgart: Philipp Reclam Jr., 1987. - P. 347. - ISBN 3-15-028377-9 .
  21. ↑ Murray Knowles, Kirsten Malmkjaer. Nyelv és kontroll a gyermekirodalomban . - Taylor és Francis, 2002. - P. 18. - 297 p. — ISBN 9780203419755 . Archiválva : 2020. április 14. a Wayback Machine -nél
  22. ↑ Melnyikov Alekszandr Julianovics. Charles Perrault "Piroska" című meséjének oroszországi fordításának kérdéséről  // Gyermekolvasások. - 2018. - Kiadás. 1 (13) . — ISSN 2304-5817 . Archiválva az eredetiből 2021. augusztus 17-én.
  23. ↑ Verses mese a gyermekirodalom történetében . Studme . Letöltve: 2021. március 22. Az eredetiből archiválva : 2020. augusztus 13.
  24. ↑ Kolesova L. N. Oroszország gyermeklapjai (1785-1917) . - Petrozavodsk: PetrGU , 2014. - 259 p.
  25. ↑ 1 2 3 Choti Katalin. Miről írtak az 1920-as évek - 1930-as évek közepe szovjet gyermeklapjai? . orosz újság . Rodina magazin (2015. szeptember 1.). Letöltve: 2021. március 22. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 16.
  26. ↑ Maxim Shrayer. A zsidó-orosz irodalom antológiája: 1801-1953 . - ME Sharpe, 2007. - S. 192-193. — 722 p. — ISBN 9780765605214 . Archiválva : 2020. március 12. a Wayback Machine -nél
  27. ↑ Zhang Tianyi. Lin nagy és Lin kicsi . Archiválva : 2018. október 19. a Wayback Machine -nál
  28. ↑ Andrew McIntosh, Chantal Gagnon, Neil Besner. Anne of Green Gables  . A Kanadai Enciklopédia . www.thecanadianencyclopedia.ca (2009. március 26.). Letöltve: 2018. október 24. Az eredetiből archiválva : 2018. október 24..
  29. ↑ Anderson, Nancy. Alapfokú gyermekirodalom. - Boston: Pearson Education, 2006. - ISBN 0-205-45229-9 .
  30. ↑ Karaychentseva S.A. 3. Gyermekkönyv // Könyvtudomány: Irodalmi-művészeti és gyermekkönyv. Filológiai és művészeti kiadások . — Moszkvai Állami Nyomdaművészeti Egyetem. Archiválva : 2018. október 16. a Wayback Machine -nál
  31. ↑ http://www.hi-edu.ru/e-books/xbook082/01/part-008.htm Archív példány 2015. szeptember 24-én a Wayback Machine -nél A kiadványok szerkesztői előkészítése: Tankönyv / Antonova S. G., Vasiliev V. I., Zharkov I. A., Kolankova O. V., Lensky B. V., Ryabinina N. Z., Szolovjov V. I.; Összesen alatt szerk. Antonova S. G., Ph.D. M.: MGUP Kiadó, 2002. 468 p. 1000 példányban - Ez a megfigyelés lehetővé teszi egy másik fontos szempont azonosítását: a gyermekek irodalom témakörét. A gyermekirodalmi művek általában optimisták, bennük a jó győz a gonosz felett, az igazság győz a hazugság felett.
  32. ↑ Szépirodalom - Bolognai Gyermekkönyvvásár (2012. június 28.). Letöltve: 2018. október 18.

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák