A felemelkedés éneke ( héberül שִׁיר הַמַּמַּmpulty ; dr . görögül ᾠδὴ τῶν ἀναβαθμῶν , mint a P - könyv 3 - as könyvében a szin . mint a protestáns fordításokban is - Zsoltárok 120 - 134 [1] . Ezek a zsoltárok bizonyos szemantikai egységgel rendelkeznek, és gyakran egymás után olvassák őket az istentisztelet során.
A „felemelkedés éneke” felirat pontos jelentését nem állapították meg (a zsoltárok sok más feliratát sem). Több verzió is létezik. A zsidó hagyományban elfogadott magyarázat az, hogy ezeket a zsoltárokat a leviták énekelték a jeruzsálemi templomban tartott istentisztelet során , azon a lépcsőn állva, amely elválasztotta a nők templomának udvarát ( ezrat our ) a templomudvar belső részétől, ahová csak férfiakat engedtek be. . Ez a lépés tizenöt volt – innen ered a megfelelő zsoltárok száma. Ezzel a magyarázattal összhangban a judaizmus vallási szövegeiben , amikor oroszra fordítják, a zsoltárok feliratát általában „lépések énekének” fordítják (a „maalot” (מעלות) szó héberül „lépést” és „lépést” is jelent. felemelkedés").
A keresztény hagyomány szerint a felirat a babiloni fogságból kikerült zsidók hazájukba, Jeruzsálembe való felemelkedésére utal . A felirat ugyanakkor átvitt jelentést is kap: ezek a zsoltárok a helyes útra terelgetik az embert, olvasásukkal az ember megemeli a lelki szintjét, vagyis mintegy „felemelkedik”.
Más változatok szerint ezeket a zsoltárokat emelkedő hangnemben énekelhették, vagy egy speciális hangszer kíséretében, vagy pedig olyan zarándokok énekei voltak, akik Jeruzsálembe érkeztek az ünnepekre (a „felkelni” jelentése „menni” ill. „Jeruzsálembe menni". Ugyanez vonatkozik a Szentírásra és általában Izrael földjére: lásd például az 1Móz 20:1-et, amely szerint Ábrahám „felment" Egyiptomból Izrael földjére (konkrétan Bétre). El, lásd 1Móz 20:3) Számos ilyen rész található a Szentírásban.)
A Septuagintában mindezen zsoltárok „ᾨδὴ τῶν ἀναβαθμῶν” felirattal szerepelnek, amit a szláv Biblia „Fokozatok éneke”-nek fordít. A héber szövegben négy zsoltár (121., 123., 130., 132.) „A mennybemenetel éneke. Dávid" (שִׁיר הַמַּעֲלוֹת, לְדָוִד), és a 126. - "A mennybemenetel éneke. Salamon" (שִׁיר הַמַּעֲלוֹת, לִשְׁלֹמֹה), amely tükröződik a Biblia zsinati fordításában és a Vulgatában , de hiányzik a Septuagintából. Így ezek a zsoltárok Dávid és Salamon izraeli királyok nevéhez fűződnek , ami azonban nyitva hagyja e zsoltárok szerzőségének kérdését, mivel ezek a feliratok a szerzőség jelzéseként és dedikációként is felfoghatók.
Orosz incipit: Az Úrhoz, ha szomorkodunk, kiáltsunk . Latin kezdőbetű: Ad Dominum cum tribularer clamavi . A 119. zsoltár a száműzöttek imája. Egy rövid (hét versszakos) imában egy dolgot kér - üdvösséget a körülötte lévők rágalmazásától. A szövegben említett Mosokh és Kidar olyan területek, amelyek a babiloni királyság részét képezték ; a zsoltáríró ezt a zsoltárt az összes száműzöttre gondolva alkotta meg, bárhol is éljenek. A judaizmusban ezt a zsoltárt szokás felolvasni a terhes nőknek; esőhiány alkalmával böjt közben is olvassák.
Orosz incipit: Emeld fel szemeimet a hegyekre . Latin kezdőbetű: Levavi oculos meos in montes . A héber szövegben szereplő 120. zsoltár kissé módosított שִׁיר לַמַּעֲלוֹת, (a felirat jelentése megegyezik a csoport többi zsoltárának jelentésével). A legtöbb tolmács szerint ez a zsoltár egy úti ima, amelyet akkor lehetett összeállítani, amikor a foglyok visszatértek Jeruzsálembe Babilonból . Ebben a zsoltárban Istent Őrzőként (שׁוֹמֵר) éneklik. A hegyek, ahonnan a zsoltáríró segítséget vár, természetesen Izrael földjének ( Palesztina ) hegyei, amelyeken Jeruzsálem áll, és ahol a jeruzsálemi templom is található .
Az eredetiben a zsoltár felirata egy betűvel különbözik a ciklus többi zsoltárától, fordítható: „Ének a mennybemenetelért”.
A judaizmusban a zsoltárt böjt közben, eső hiányában, az újhold megáldásának havi szertartásán mondják . A szefárdoknál az esti imában olvassák, és a következő három zsoltárral együtt a szombat reggeli imában is. Ennek a zsoltárnak a szövegét szokás szerint egy szülni készülő nő ágya fölé függesztik.
A kereszténységben a zsoltár a vesperás ősi rítusának része volt , amelyet az örmény rítus is őrzött .
Orosz incipit: Örülj azoknak, akik beszéltek hozzám . Latin incipit: Laetatus sum in his quae dicta sunt mihi . A 121. zsoltárt a felirat szerint Dávid király írta. Jeruzsálemnek szentelték, amelyet Dávid Izrael egyesült királyságának fővárosává és a nép új vallási központjává tett. Dávid megírhatná ezt a zsoltárt a leendő zarándokok számára, akik az ünnepekre jönnek a templomba.
Orosz incipit: Hozzád emelem a szemem . Latin incipit: Ad te levavi oculos meos . A 122. zsoltár a bajba jutott ember rövid imája, aki Istenben látja egyetlen reményét. A ciklus többi zsoltárához hasonlóan valószínűleg a babiloni fogság korszakára vagy későbbre utal.
Orosz incipit: Mintha az Úr nem lenne bennünk . Latin incipit: Nisi quia Dominus erat in nobis . A 123. zsoltárt a felirat szerint Dávid király írta, és ez a tolmácsok többségének véleménye. A zsoltáríró hálát ad Istennek az ellenségei felett aratott győzelemért. A cselekmény szerint erősen lerövidített formában a 17. zsoltárhoz hasonlít.
Orosz eredetű: Az Úrban bízni olyan, mint a Sion hegye . Latin incipit: Qui confidunt in Domino sicut mons Sion . A 124. zsoltár a második templom építésének idejéhez fűződik , folytatja az előző zsoltárok témáját egy nehéz helyzetben lévő, Istenben megváltást kereső emberről.
Orosz incipit: Mindig térjen vissza az Úrhoz Sion fogságában . Latin incipit: In convertendo Dominum captivitatem Sion . A 125. zsoltár a hazatérő foglyok öröméneke. A zsoltár végén egy példabeszéd hangzik el arról, hogy az emberek sírva vetik el a magokat, ami az egyetlen táplálékuk a jövőbeli aratás reményében – a zsoltáros bízik abban, hogy Isten százszorosan megjutalmazza őket. Történelmi összefüggésben ez a példabeszéd azokra vonatkozott, akik engedélyt kaptak arra, hogy Babilonból visszatérjenek Izrael földjére, egy idegen földön hagyták el az életüket, és útnak indultak, hogy helyreállítsák országukat és a templomot. küzdeni a nehézségek ellen.
A judaizmusban ezt a zsoltárt az étkezés utáni áldás elején éneklik szombaton és ünnepnapokon, valamint minden olyan napon, amikor nem mondják ki a tachanunt („könyörületes ima”). Izrael függetlenségének napján szokás elmondani a zsoltárt , és Izrael Állam himnuszaként javasolták .
Orosz előírás: Ha nem, az Úr házakat épít . Latin incipit: Nisi Dominus aedificaverit domum . A 126. zsoltárban Salamon király neve szerepel, de az összes értelmező általános véleménye szerint ez nem a szerzőséget jelzi, hanem azt, hogy a zsoltárt Salamonnak ajánlják. A zsoltár jelentése: az emberek minden erőfeszítése hiábavaló lesz, ha Isten nem segíti őket. A zsoltár úgy beszél a fiakról, mint az Úr jutalmáról: ha valakinek nincsenek fiai, akkor minden erőfeszítése is kárba vesz.
Ennek a zsoltárnak a latin szövege („Nisi Dominus”) az ókori zeneszerzők kedvenc zsoltárszövege, általában a motetták és a kantáta műfajaiban ölt testet .
Orosz előírás: Boldogok mindazok, akik félik az Urat . Latin incipit: Beati omnes qui timent Dominum . A 127. zsoltár témája az a jutalom, amelyet Isten az igazaknak ad. Az ortodoxiában ez a zsoltár szerepel az esküvői szertartásban [2] . A judaizmusban ezt a zsoltárt imádságban olvassák lefekvéskor, valamint a körülmetélés rituáléja során .
Orosz incipit: Sokszor voltál velem ifjúkorom óta . Latin incipit: Saepe expugnaverunt me a iuventute mea . A 129. zsoltár folytatja a ciklus közös témáját, a szűk testhelyzetű férfit. Vigaszt keres Izrael történelmében, amely sok megpróbáltatást átélt, de mindig kapott segítséget mennyei őrzőjétől. A zsoltár vége érdekes: olyan áldással végződik, amely nem áldja meg Izrael ellenségeit.
Orosz incipit: A mélységből hívtalak Hozzád, Uram . Latin incipit: De profundis clamavi ad te Domine . A 129. zsoltár a bűnbánat imája, amely Isten irgalmára szólít fel. A zsoltár különösen népszerű a nyugati keresztény hagyományban, jól ismert első szavairól - "De profundis" ( latinból - "a mélységből").
A judaizmusban ez a zsoltár szerepel a temetési szertartásban és az eső hiánya alkalmával böjt közben felolvasott imában.
Az ortodoxiában a zsoltárt vesperáskor olvassák az „Uram, sírtam” csoport részeként.
Temetési imaként a "De profundis"-t régóta használják a katolikusok , németre fordítva pedig a protestánsok . A zsoltárt többször is megzenésítették; a zsoltárok első szavait gyakran használják irodalmi művek címeként.
Orosz incipit: Uram, nem emelkedett fel a szívem . Latin kezdőbetű: Domine non est exaltatum cor meum . A 130. zsoltár szerzője a felirat szerint Dávid király. A zsoltárt Saul király Dávid üldözése idején írhatta . A zsoltár fő gondolata az, hogy az ember Isten kegyelméből él, mint egy szoptatós baba - az anyatejből.
Orosz incipit: Emlékezz, Uram, Dávidra és minden szelídségére . Latin incipit: Memento Domine David et omnis mansuetudinis eius . A 131. zsoltár a ciklus leghosszabb zsoltárja. A hagyomány szerint a zsoltárt Dávid király írta abból az alkalomból, hogy oltárt alapítottak a leendő jeruzsálemi templom helyén ( 2Kir 24:18-25 ). In 2 Par. 6:41 , 42 ennek a zsoltárnak a szavait Salamon király idézi a templom építésének szentelt imában.
Az ortodox isteni liturgiában a zsoltár versei az 1. és 2. antifónában szerepelnek a Legszentebb Theotokos születésének ünnepén tartott liturgián .
A talmudi judaizmusban a 131.17 zsoltár „ Ott emelem fel Dávid szarvát, lámpát állítok felkentemnek” verse szerepel a palesztin nusach Birkat szabadkőműves imájában .
Orosz incipit: Íme, mi a jó, vagy mi a piros . Latin kezdőbetű: Ecce quam bonum et quam iucundum . A 132. zsoltárt a felirat szerint Dávid király írta. A fő gondolat - az ünnepre Jeruzsálembe érkezett zarándokok öröme - az ünnepi étkezés olajjal és harmattal való összehasonlításán keresztül fejeződik ki.
Orosz incipit: Most áldd az Urat ! Latin incipitus: Ecce nunc benedicite Dominum . A ciklus utolsó, 133. zsoltára a Templomot őrző levitáknak szóló esti áldás. A zsoltár utolsó verse a teljes ciklus vége, megismétli a ciklus előző zsoltárainak motívumait.
A judaizmusban télen a szombat délutáni ima után együtt olvassák fel a felemelkedési énekeket (az elején a 103. zsoltárral kiegészítve) .
Az ortodoxiában a 119-133. zsoltárok egy kathismát (18.) alkotnak, és mint ilyenek, olvasásuk az általános olvasási ütemterv szerint történik. Az év őszi-téli időszakában vasárnap kivételével minden nap vesperáskor, nagyböjtkor - vasárnap és hétfő kivételével minden nap, a többi időben - szombati vesperáskor (azaz pénteken).
A 18-21. századi hivatásos zeneszerzők többször fordultak az egyes zsoltárok szövegeihez (a szövegtömb nem volt ciklusként használva). A "Chichester Psalms" (1965) oratóriumában L. Bernstein Ps. angol szövegeit használta fel. 130 (131) és 132 (133). Zsolt egyházi szláv szövegéről. 130 (1984), valamint az angol Ps.121 szöveg (2002) Arvo Pärt kóruskompozícióját írta . Hilarion metropolita (Alfejev) a 120. és 129. zsoltár szövegét használta Hilarion (Alfejev) metropolita "Song of Ascent" szimfóniájában.
| Zsoltárok | |
|---|---|
| Benne a Zsoltárban |
|
| Jelenések könyve |
|
| Terminológia | |
| Szövegek |
|
| * A Septuaginta tartalmazza , nem a Tanakh | |