A Szovjetunió Belügyi Népbiztossága

A Nagy Honvédő Háború idején az NKVD segítette a szovjet partizánokat a megszállt területeken [16] .

Általában egy partizánalakulatban a hírszerzést a hírszerzési parancsnok-helyettes szervezte és vezette. Javasolták, hogy ilyen munkakörben jártas embereket nevezzenek ki hírszerzési parancsnokhelyettesnek és asszisztenseiknek. Előnyben részesítették az NKVD és a GRU tisztjeit [17] .

A partizánosztagok titkosszolgálati tevékenységének regionális szintű közvetlen irányítását a földalatti regionális bizottságok alá tartozó regionális operatív hírszerző csoportok végezték [16] .

A titkos hírszerzési tevékenység javításának alapja a Szovjetunió NPO 1942. szeptember 5-i 00189. számú, „A partizánmozgalom feladatairól” Sztálin által aláírt rendelete volt. Előírta, hogy a partizánok az ellenséges vonalak mögött titkos hírszerzési struktúrákat hozzanak létre , és bevezessék az ellenség megszálló hatóságaiba, vállalataiba és kommunikációjába [18] .

A partizánok titkos hírszerzésének megszervezésében fontos szerepet játszottak az állambiztonsági szervek műveleti csoportjai, amelyeket a partizánalakulatok működési területére dobtak. Az állambiztonsági szervek számos hadműveleti csoportja a partizándandárok és különítmények telephelyén működött, ami lehetővé tette számukra, hogy a partizánok általános hírszerző tevékenységében végzett munkájukat elfedjék, és megkönnyítsék a kommunikációt az ellenséges célpontokon dolgozó hírszerzőkkel. Például a Szovjetunió NKGB "Jurij" hadműveleti csoportja az 1. minszki dandárnál, a BSSR NKGB "Kochubey" különleges csoportja a Boriszov zónaalakulat  főhadiszállásán állomásozott [16] .

A Vitebszki régió polotszki körzetében , egy A. I. Babuskin parancsnoksága alatt álló csoport, a róla elnevezett partizándandárnál. V. I. Leninnek sikerült azonosítania a szovjet földalatti munkások segítségével 3 német titkosszolgálati iskolát és 12, a szovjet hátországban elhagyott szabotőrt [19] .

Az NKVD és a szovjet gazdaság

Az elítéltek munkája az NKVD javítóintézetében (GULAG) kétértelmű következményekkel járt a Szovjetunió számára az ország és a régiók gazdaságának fejlődésében. Egyrészt hozzájárult Szibéria, Távol-Észak és Távol-Kelet fejlődéséhez, az elítéltek fizikai munkája és munkájuk alacsony gépesítése a katonai fejlesztéshez szükséges források felszabadításához és a mozgósítás fokozásához vezetett. a Szovjetunió felkészültsége a Nagy Honvédő Háború előtt.

1941. január 1-jén 1 929 729 fogoly volt a táborokban és kolóniákban, köztük körülbelül 1 680 000 munkaképes korú férfi. A Szovjetunió gazdaságában ebben az időszakban a munkavállalók összlétszáma 23,9 millió ember volt, az ipari munkások pedig 10 millió embert. Így az NKVD rendszerében (GULAG) a munkaképes korú foglyok a Szovjetunió összes dolgozójának körülbelül 7%-át tették ki.

Az NKVD 1941. június 12-i, 00767-es számú parancsára mozgósítási tervet léptetett életbe a Gulag és a Glavpromstroy lőszergyártási vállalkozásai számára. Gyártásra indult egy 50 mm-es akna, egy 45 mm-es lövedék és egy RGD-33 kézigránát.

Másrészt a foglyok kemény munkája és a projektek gazdasági eredménytelensége jelentős károkat okozott az ország munkaerő- és gazdaságában. L. P. Beria elítélése és halála után sok projektet nem fejeztek be, néhányat hatástalannak minősítettek.

Az NKVD legszokatlanabb vívmánya a szovjet tudományban és technikában betöltött szerepe volt. Sok tudóst és mérnököt vádoltak politikai és bűnözői bűncselekményekkel, letartóztattak, jogerősen elítéltek, és speciális fogvatartási helyekre küldtek, amelyeket „ sharashki ” néven ismertek, ahol szakterületükön dolgoztak. Ott folytatva kutatásaikat, majd később szabadulva, néhányuk a tudomány és a technológia vezetőjévé vált. A "sharashka" foglyai olyan tudósok és mérnökök voltak, mint a szovjet űrprogram megalkotója, Szergej Koroljev és Andrei Tupolev repülőgép-tervező .

Politikai elnyomás

Az NKVD büntetés-végrehajtási feladatokat ellátó állambiztonsági szervként a harmincas évek politikai elnyomásainak végrehajtója volt. A Szovjetunió számos polgárát peren kívül elítélték az NKVD különleges trojkái .

A legmasszívabb elnyomás, az úgynevezett „ nagy terror ” időszaka Nyikolaj Jezsov kinevezésével kezdődött az NKVD élére. A Szovjetunió NKVD 00447. számú parancsának Jezsov 1937. júliusi kiadásával [20] . Ez az időszak 1938 szeptemberében-novemberében azzal ért véget, hogy az NKVD-ben, a rendőrségen stb. letartóztatták N. I. Jezsov csatlósait, és L. P. Beriát váltották fel az NKVD élén [21] . Dokumentált adatok szerint 1937-1938-ban 1 344 923 embert ítéltek el politikai okokból, ebből 681 692 embert ítéltek halálra [22] [23] .

Személyesen Sztálin és a Bolsevik Kommunista Párt Szövetsége Központi Bizottságának Politikai Hivatala az ún. 44 893 embert erősítettek meg a " sztálini slágerlistákon " (1937-1938 - 43 768 fő, 1940-1950 - 1 125 fő), túlnyomó többségük vezetői struktúrák tagja, köztük az NKVD és a Vörös Hadsereg . Szinte mindegyiket lelőtték [24] [25] [26] . 1937 és 1938 között a Bolsevikok Össz Uniós Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak 78%-a meghalt . Az NKVD sok alkalmazottja, köztük a legfelsőbb vezetésbe tartozók, maguk is elnyomás áldozatai lettek, sokukat kivégezték , másokat eltávolítottak állásukból, és különféle börtönbüntetésre ítélték.

Ezenkívül a Szovjetunió NKVD-je a második világháború után nemzeti alapon végrehajtotta a Szovjetunió azon népeinek deportálását, akiket a Wehrmachttal való együttműködéssel vádoltak .

Több száz német és osztrák kommunistát és antifasisztát , akik a Szovjetunióban kértek menedéket a nácizmus elől, nem kívánt külföldiként utasították ki a Szovjetunióból, és irataikkal együtt átadták a Gestapónak [27] [28] .

A Nagy Honvédő Háború idején az NKVD határ- és belső csapatait a hadsereg hátuljának őrzésére , az ellenséges szabotőrök elleni harcra, a dezertőrök felkutatására használták, és közvetlenül részt vettek az ellenségeskedésekben. A felszabadított területeken operatív-kutató munkákat végeztek a kollaboránsok , a németek által elhagyott földalatti és a megbízhatatlan személyek azonosítására és hatástalanítására . Voltak megtorlások a Honi Hadsereg egyes vezetői és tagjai ellen is, akik a Vörös Hadsereg ellen harcoltak .

Az NKVD szabotázsszolgálatai fő tevékenységük mellett a Szovjetunió államrendszerére veszélyesnek tekintett személyek külföldön és a Szovjetunió területén történő meggyilkolásával foglalkoztak. Közöttük:

• Leon Trockij Joszif Sztálin  politikai ellenfele , ez utóbbi riválisa a Szovjetunió fejlődési útjának megválasztásáért vívott harcban. A Szovjetunióból való kiűzetés után Sztálin ellen harcolt - mind a nyilvános sajtóban, mind a szovjet hatalom és a Vörös Hadsereg testületeiben támogatói segítségével;
• Jevhen Konovalec az Ukrán Nacionalisták Szervezetének  vezetője .
• Solomon Mikhoels  - színész és rendező, közéleti személyiség, a Zsidó Antifasiszta Bizottság elnöke . Megölték Minszkben . A gyilkosságot balesetnek – autóbalesetben bekövetkezett halálnak – álcázták.
• Andreu Nin  katalán kommunista, forradalmár, esszéista, író és fordító. A Marxista Egység Munkáspártjának (POUM) vezetője .
• Karl Radek  - szovjet politikus, a nemzetközi szociáldemokrata és kommunista mozgalom tagja.
• Abram Szluckij  - szovjet hírszerzési figura, 2. rangú állambiztonsági biztos. A Szovjetunió NKVD GUGB külügyi osztályának vezetője.
• Teodor Romzha ruszin görögkatolikus püspök, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspöke .
• Alexander Shumsky - ukrán forradalmár, szovjet párt és államférfi.
• Kurt Landau osztrák baloldali politikus és publicista.

Sztálin halála után „ Beria-amnesztiát ” hajtottak végre, amelynek során több ezer jogtalanul elítéltet rehabilitáltak. A kampány során azonban több mint egymillió bûnözõt is szabadon engedtek a börtönbõl, ami után megugrott a bûnözés a Szovjetunióban.

Az archívumban talált dokumentumok szerint a Szovjetunió összeomlása után a balti országokban élő egykori NKVD-munkásokat a helyi lakosság elleni bűncselekményekkel vádolták meg.

Az NKVD rangjai és jelvényei

Memória

• NKVD-tisztek szobrai a Moszkvai-csatorna 2. számú átjárójának irányítótornyán [29] .

Lásd még

• Sztálini elnyomások
• Butovo hulladéklerakó
• GPU NKVD RSFSR
• Bykovnyansky sírok
• Katyni mészárlás
• Kurapaty
• Kommunarka (kivégzőhely)
• Levashovszkoje emléktemető
• Sandarmokh
• Az RSFSR Belügyi Népbiztossága
• A Szovjetunió Belügyminisztériuma

Jegyzetek

1. ↑ A Szövetségi Belügyi Népbiztosság megalakításáról. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának rendelete. (nem elérhető link) . Letöltve: 2012. április 23. Az eredetiből archiválva : 2010. január 26.. (határozatlan) 
2. ↑ 1 2 Petrov N. V., Skorkin K. V. Ki vezette az NKVD-t, 1934-1941: Címtár / Társaság "Memorial" és mások; Szerk. N. G. Okhotin és A. B. Roginsky - M .: Linkek, 1999. - 504 s - ISBN 5-7870-0032-3
3. ↑ A bűnüldöző szervek kialakulásának és fejlődésének története Oroszországban
4. ↑ Kivonat a Bolsevik Kommunista Párt Szövetsége Központi Bizottsága Politikai Hivatala ülésének 60. számú jegyzőkönyvéből a Szovjetunió NKVD határ- és belső csapatainak létszámáról. 1938. április 20
5. ↑ Kivonat a Bolsevikok Összszövetséges Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottsága ülésének 82. számú jegyzőkönyvéből a Bolsevikok Összszövetséges Kommunista Pártja Központi Bizottsága szeptember 13-i határozatának megváltoztatásáról szóló 82. sz. Az NKVD szervezeti felépítése 1938. szeptember 23-án
6. ↑ Kivonat a Bolsevikok Összszövetséges Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Hivatala ülésének 64. számú jegyzőkönyvéből az NKVD szervezeti felépítésének megváltoztatásáról. 1938. szeptember 13
7. ↑ 1946. március 15-i törvény. A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának a Szovjetunió Miniszteri Tanácsává, valamint az Uniós és Autonóm Köztársaságok Népbiztosainak Tanácsává - az Unió és az Autonóm Köztársaságok Miniszteri Tanácsává történő átalakításáról  // A Legfelsőbb Vedomosti Szovjetunió szovjet: koll. - 1946. - 10. sz . (Orosz)
8. ↑ Ki vezette az NKVD-t: 1934-1941 . Letöltve: 2013. január 4. (határozatlan)
9. ↑ Ki vezette az NKVD-t: 1934-1941 . old.memo.ru. Letöltve: 2018. december 12. (határozatlan)
10. ↑ A Szovjetunió NKVD-MVD Autópálya Főigazgatósága (GUSHOSDOR)
11. ↑ Szerk. Ryabeva L. D. A Szovjetunió atomprojektje: dokumentumok és anyagok. 3 kötetben / Volume II. Atombomba. 1945-1954. 2. könyv // Sarov: RFNC-VNIIEF. - 2000. - 640 p. ISBN 5-85165-402-3 .
12. ↑ Nekrasov V.F. A Szovjetunió NKVD Kilencedik Igazgatósága // Nagy Orosz Enciklopédia  : [35 kötetben]  / ch. szerk. Yu. S. Osipov . - M .  : Nagy orosz enciklopédia, 2004-2017. .
13. ↑ Emelyanov B. M., Gavrilchenko V. S. Laboratórium "B". Sungul jelenség // Sznezhinsk: RFNC-VNIITF. - 2000. - 440 p. — ISBN 5-85165-428-7 .
14. ↑ Kiselev G. V. Atomic General (A. D. Zverev 100. évfordulóján) // SSC RF ITEF, 2011.05.23.
15. ↑ A rendőrök bátorsága és hősiessége az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háború idején. | Az orosz belügyminisztérium FEJUI-ja (hozzáférhetetlen link) . dvui.ru. Letöltve: 2015. december 23. Az eredetiből archiválva : 2015. december 23.. (határozatlan) 
16. ↑ 1 2 3 Popov A. Yu. NKVD és partizánmozgalom / A. A. Ostroumov, E. S. Senyavskaya . - M . : Olma médiacsoportok , 2003. - S. 95, 96, 101. - 380 p. - (Archívum). — ISBN 5-2240-4328-X .
17. ↑ A Brjanszki Régió Igazgatási Levéltárának Hivatala (UDAABO) F. 1650. Op. 1. D. 68. L. 39.
18. ↑ Orosz Állami Társadalompolitikai Történeti Levéltár ( RGASPI ), F. 69. Op. 1. D. 790. L. 128.
19. ↑ Korovin V.V., Shibalin V.I. Szovjet állambiztonsági szervek a Nagy Honvédő Háborúban. - M. , 1975. - S. 56.
20. ↑ Amikor a bíróságon kívüli "trojkák" megkapták a jogot arra, hogy a bűnözőket halálra ítéljék, ráadásul a legegyszerűbb módon.
21. ↑ 1939-ben N. I. Jezovot külföldi hírszerzéssel és terrorista tevékenységgel való együttműködés vádjával letartóztatták, majd 1940. február 3-án elítélték, és másnap lelőtték.
22. ↑ A Szovjetunióbeli elnyomás mértékének kérdéséről // Viktor Zemskov . scepsis.net. Letöltve: 2019. november 24. (határozatlan)
23. ↑ A Szovjetunió Belügyminisztériumának 1. különleges osztályának igazolásai az 1921–1953 közötti időszakban letartóztatottak és elítéltek számáról  // Alexander N. Yakovlev Fund.
24. ↑ Roginszkij Arszenyij. Interjú / Sztálinizmus: alakok és mítoszok / Arszenyij Roginszkij . Moszkva visszhangja. Letöltve: 2019. november 24. (Orosz)
25. ↑ Hlevnyuk Oleg. Interjú / A sztálinizmus politikatörténete / Oleg Hlevnyuk . Moszkva visszhangja. Letöltve: 2019. november 24. (Orosz)
26. ↑ Melchin S. A. és mások Sztálin listái – bevezető  // Memorial: honlap. Az eredetiből archiválva : 2011. január 31.
27. ↑ Norman Davies. Isten játszótere: Lengyelország története. Columbia University Press, 1984. ISBN 0-231-05353-3 , 9780231053532 444. oldal.
28. ↑ David Clay Large. Két tűz között: Európa útja az 1930-as években. Norton, 1991. ISBN 0-393-30757-3 , 9780393307573. 306. oldal.
29. ↑ Mikhailov A. I. A Moszkva-Volga-csatorna építészete / Magidin I. N. - M . : Az Összszövetségi Építészeti Akadémia Kiadója, 1939. - P. 30. - 72 p. "A szoborcsoportok, amelyek a felső fej irányítótoronyának világos, dinamikus sziluettjével végződnek, a szovjet állam - a Belügyi Népbiztosság - dicsőséges védelmezőinek szentelték őket."

Irodalom

• Aleksushin G. V. A rendvédelmi szervek története. - Samara: ANO "IA VVS"; ANO "Retrospektíva", 2005.
• Voznesensky N. A. A Szovjetunió katonai gazdasága a honvédő háború alatt. - M.: OGIZ , 1948. - S. 108-119.
• Daines V. O. A Vörös Hadsereg büntetőzászlóaljai és különítményei. — M.: Eksmo , 2008. — S. 55-57.
• Kolpakidi A. I. , Sever A. KGB. — M .: Yauza ; Eksmo , 2010. - S. 235-341. — 784 p. - (Speciális szolgáltatások enciklopédiája). - 3000 példányban.  - ISBN 978-5-699-37862-3 .
• Martirosyan A. B. A döntő csatákhoz. — M.: Veche. 2008. - S. 71-73. — ISBN 978-5-9533-3436-5
• Naumov L. A. Sztálin és az NKVD. — M .: Algoritmus , 2013.
• Rybnikov V. V., Aleksushin G. V. A Haza bűnüldöző szerveinek története. - M . : Shield-M , 2007.
• Sever A. Az NKVD nagy küldetése. — M.: Algoritmus. 2008. - S. 177, 200. - ISBM 978-5-9265-0587-7
• Teplyakov A. G. A korrupcióról a Szovjetunió NKGB - MGB szerveiben az 1940-es és az 1950-es években. // Társadalom. Értelmiség. Elnyomás: Szo. cikkek S. A. Krasilnikov professzor 60. évfordulójáról / Novoszibirszki Állami Egyetem . - Novoszibirszk: Bagoly, 2009. - S. 205−223.
• Szövetségi Levéltári Szolgálat . Az Orosz Föderáció Állami Levéltára . Oroszország modern történetének archívuma . / Szerk.: V. A. Kozlov és Mironenko S. V .:

• T. 1: "Különleges mappa" I. V. Sztálin: Az NKVD Titkárságának anyagaiból - a Szovjetunió Belügyminisztériuma 1944-1953. Dokumentumkatalógus. - M., 1994.
• T. 2: "Különleges mappa" V. M. Molotov: Az NKVD Titkárságának anyagaiból - a Szovjetunió Belügyminisztériuma 1944-1956. Dokumentumkatalógus. - M., 1994.
• T. 3: "Különleges mappa" N. S. Hruscsov: A Szovjetunió Belügyminisztériuma Titkárságának anyagaiból 1954-1959. Dokumentumkatalógus. - M., 1995.
• T. 4: "Különleges mappa" L. P. Beria: Az NKVD Titkárságának anyagaiból - a Szovjetunió Belügyminisztériuma. Dokumentumkatalógus: 1946-1949. - M., 1996.

• Shambarov V.E. Az októberi forradalom okkult gyökerei. — M.: Algoritmus , 2006. — 11. o.
• 20 éves a Cheka - OGPU - NKVD.  - M .: Állam. Kiadó Polit. megvilágított. , 1938. - 64 p.
• Petrov NV Sztálin és az NKVD-MGB szervei a közép- és kelet-európai országok szovjetizálásában. 1945-1953 , 2008.

Linkek

• A Belügyminisztérium kronológiája 1801-től 1997-ig
• Az NKVD és a Szovjetunió NKGB testületeinek és csapatainak egyenruhája

Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy orosz Larussa Britannica (online) Universalis
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 131635212 GND : 42358-0 ISNI : 0000 0001 2324 1518 J9U : 987007268363305171 LCCN : n83239288 NKC : kn20010711414 SUDOC : 03223905X VIAF : 138419331 World Cat VIAF : 138419331