A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Népbiztosainak Tanácsa | |
---|---|
röviden - a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa, a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa | |
A Szenátusi Palota épülete , amely a titkárságnak adott otthont A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke | |
Általános információ | |
Ország | Szovjetunió |
létrehozásának dátuma | 1923. július 6 |
Előző | Az RSFSR Népbiztosainak Tanácsa (eljáró) |
Az eltörlés dátuma | 1946. március 15 |
Lecserélve ezzel | A Szovjetunió Minisztertanácsa |
Menedzsment | |
anyaügynökség |
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Központi Végrehajtó Bizottsága |
Elnök | V. I. Lenin (első) |
Fejezet | I. V. Sztálin (utolsó) |
Eszköz | |
Központ | |
Alárendelt szerv | Lásd az alárendelt szervek című részt |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa ( röv .: a Szovjetunió Népbiztosainak Hivatalos Tanácsa ; köznyelv. A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa ; szinonimája : hivatalos. A Szovjetunió kormánya ) - a végrehajtó és adminisztratív hatalom legmagasabb testületi testülete Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója az 1923 és 1946 közötti időszakban .
A Szovjetunió kormányaként a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa és az általa vezetett népbiztosok kulcsszerepet játszottak az ország és a társadalom számára olyan jelentős eseményekben és folyamatokban, mint a polgárháború utáni gazdasági fellendülés , az Új gazdaságpolitika . (NEP), kollektivizálás , villamosítás , iparosítás , ötéves tervek a nemzetgazdaság fejlesztésére , cenzúra , a vallás elleni küzdelem , az elnyomás és a politikai üldözés , a Gulag , a népek deportálása , a balti államok annektálása és egyéb területek a Szovjetunióhoz, a partizánmozgalom megszervezése, az ipari termelés bevetése a hátországban a Nagy Honvédő Háború idején .
1946- ban a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa átalakult a Szovjetunió Miniszteri Tanácsává .
A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának, mint a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának (a Szovjetunió CEC) végrehajtó szervének létrehozását a Szovjetunió megalakításáról szóló szerződés írta elő . Ebben a megállapodásban használták először a "Sovnarkom" rövidítést .
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának prototípusa a Szovjet-Oroszország Népbiztosainak Tanácsa volt - a szovjet állam történetének első bizottsági elnöki testülete, akiket "az állami élet bizonyos ágainak irányításával" bíztak meg. " Öt évvel a Szovjetunió megalakulása előtt a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa és az Összororosz Központi Végrehajtó Bizottság [1] rendeletei alapján alakult meg 1917. október 27-én ( november 9-én ) a Népbiztosok Tanácsa, amelynek elnöke V. I. Lenin, az Orosz Tanácsköztársaság kormánya volt ( 1918 óta – RSFSR ). A Szovjetunió megalakulása után az RSFSR Népbiztosainak Tanácsa koordinálta a Szovjetunió részévé vált szovjet köztársaságok tevékenységét .
A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának első összetételét a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának 2. ülésén hagyták jóvá 1923. július 6-án:
1923. július 17-én a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa értesítette az Uniós Köztársaságok Központi Végrehajtó Bizottságát és Népbiztosok Tanácsait, hogy megkezdte a rábízott feladatok teljesítését.
A Szovjetunió 1924. évi alkotmánya a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsát a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának végrehajtó és adminisztratív szerveként határozta meg [2] , és a Szovjetunió 1936. évi alkotmányának elfogadásával alternatív nevet kapott - a Szovjetunió Kormánya [3] - és megszerezte a Szovjetunió legmagasabb végrehajtó és közigazgatási szervének státuszát [4] .
A Nagy Honvédő Háború alatt a Szovjetunió népbiztosainak tevékenysége az Állami Védelmi Bizottságnak volt alárendelve - a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsa I. V. Sztálin elnökének vezetése alatt álló rendkívüli irányító testületnek , amelyet a Szovjetunió számára hoztak létre. háború időszakában, és teljes hatalommal bírt a Szovjetunióban [5] .
1946. március 15- én a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa átalakult a Szovjetunió Miniszteri Tanácsává [6] . A szakszervezeti kormány átalakításáról szóló törvény rendelkezett a Szovjetunió kormányának alárendelt szakszervezeti szervek átnevezéséről is. Ennek megfelelően a Szovjetunió népbiztosait a Szovjetunió minisztériumaivá, a népbiztosokat pedig miniszterekké nevezték át. Ugyanezen a napon a Népbiztosok Tanácsa a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa előtt új összehívással lemondott, majd 4 nappal később e törvény értelmében megalakult a Minisztertanács [7] . 1947. február 25-én megfelelő változtatásokat hajtottak végre a Szovjetunió alkotmányában.
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa a következő személyekből állt:
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsában tanácsadói szavazati joggal részt vettek a Szovjetunió köztársaságainak képviselői, a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának tagjai, az Egyesült Állami Politikai Igazgatóság (OGPU) elnöke és a Központi Statisztikai Hivatal vezetője . Ezenkívül a szakszervezeti köztársaságok népbiztosainak tanácsainak elnökei és a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának külön rendelete alapján más személyek is részt vehettek a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának ülésein [8]. .
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa tevékenysége során az államigazgatási szervek száma és elnevezése többször változott az új intézmények létrehozása, valamint a korábban létrehozottak felosztása, összevonása és megszüntetése miatt. Ennek megfelelően megváltozott a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának összetétele.
A Szovjetunió 1924. évi alkotmánya szerint a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának és Elnökségének volt alárendelve, amely jogosult felfüggeszteni és törölni a Népbiztosok Tanácsának határozatait és parancsait. , valamint a Szovjetunió népbiztosainak parancsait, amennyiben ez a parancs nyilvánvalóan ellentmond a szövetségi alkotmánynak, a Szovjetunió jogszabályainak vagy a szakszervezeti köztársaság jogszabályainak. 1938-tól kezdődően a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa hozta létre, és neki (és az ülések közötti időszakokban - a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének) volt beszámoltatható.
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa a számára biztosított jogok keretein belül és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsáról szóló szabályzat [8] alapján a következő jogosítványokkal rendelkezett:
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának nem volt felhatalmazása a Szovjetunió népbiztosainak és helyetteseiknek, a szövetséges népbiztosok testületeinek tagjainak, valamint a Néptanácsnak alárendelt testületek vezetőinek kinevezésére és elbocsátására. A Szovjetunió komisszárai. Ez a jog a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnökségét, 1936 óta pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségét illeti meg, amely a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülései között élt ezzel a jogával, majd jóváhagyásra benyújtotta a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Ennek ellenére a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke feljogosította a jelöltek kiválasztására és jóváhagyásra való benyújtására.
Minden egyesületnek és autonóm köztársaságnak megvoltak a saját kormányai – a népbiztosok köztársasági tanácsai –, amelyeket a megfelelő unió vagy autonóm köztársaság Központi Végrehajtó Bizottsága (1938-tól a Legfelsőbb Tanács) alakított. A köztársasági kormányok jogilag nem voltak közvetlenül alárendelve a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának, de tevékenységük során a Népbiztosok Uniós Tanácsának rendeletei és határozatai vezérelték őket . Ugyanakkor a köztársasági népbiztosi tanácsok részeként működő szakszervezeti-köztársasági népbiztosok kettős alárendeltséggel rendelkeztek - egyszerre voltak alárendelve a szakszervezeti köztársaság népbiztosainak tanácsának, amelyen belül létrejöttek, és a megfelelő szakszervezetnek. - a Szovjetunió köztársasági népbiztossága , amelynek tevékenysége során utasításait és utasításait követni kellett. Ellentétben a szakszervezeti köztársaság szövetségi-köztársasági népbiztosságaival, a köztársasági népbiztosok csak a megfelelő szakszervezeti köztársaság népbiztosainak tanácsának voltak alárendelve.
A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke volt a szovjet kormány vezetője. Az elnöki posztra való kinevezés a kormány összetételének jóváhagyásával történt a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának ( 1938 óta - a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa) ülésén .
A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnökeiA Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke alatt a helyetteseiből álló személyzet állt.
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsát az államigazgatás központi szerveinek - a Szovjetunió népbiztosainak - vezetőiből hozták létre.
Az 1924-es alkotmány szerint a Szovjetunió népbiztosságait szövetségesekre osztották és egyesítették . Az összszövetségi népbiztosságnak megvoltak a képviselői a szakszervezeti köztársaságokban, akik közvetlenül a szövetséges népbiztosoknak voltak alárendelve. Az egyesített népbiztosok a szakszervezeti köztársaságok azonos nevű népbiztosainak hálózatán keresztül működtek, amelyek a megfelelő szakszervezeti népbiztosság feladatait látták el.
1936-tól kezdődően a Szovjetunió népbiztosságait szövetségi és szakszervezeti köztársaságira osztották . A működésük módja is megváltozott. Az összuniós népbiztosok a rájuk bízott államigazgatási ágat a Szovjetunió egész területén közvetlenül vagy az általuk kijelölt testületeken keresztül irányították, míg a Szovjetunió szakszervezeti-köztársasági népbiztosságai általában a névadó népbiztosságokon keresztül jártak el. a szakszervezeti köztársaságok, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége által jóváhagyott lista szerint csak korlátozott számú vállalkozást irányítottak közvetlenül.
A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának joga volt a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsának közvetlenül alárendelt alárendelt intézmények létrehozására, átszervezésére és felszámolására.
Bibliográfiai katalógusokban |
---|
A Szovjetunió Államhatalmi és Közigazgatási Intézetei | |||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
† Beleértve a Szovjetunió köztársaságait és az azokon belüli autonóm köztársaságokat . |