A Szovjetunió 1924-es alkotmánya

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének alkotmánya
jog ága	Alkotmányjog
Kilátás	Alkotmány
Állapot	Szovjetunió
Örökbefogadás	A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának II. ülése , az első összehívás 1923. július 6-án, a Szovjetek II. Összszövetségi Kongresszusa 1924. január 31-én
Hatálybalépés	1923. július 6
Első publikáció	A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának és az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságának hírei, 150. sz. , 1923. július 7. ,
Erővesztés	1936. december 5. a Szovjetunió alkotmányának 1936. évi elfogadásával összefüggésben
Szöveg a Wikiforrásban

A Szovjetunió 1924. évi alkotmánya a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának  első alaptörvénye ; a Szovjetunió Szovjetunióinak Második Kongresszusa hagyta jóvá 1924. január 31-én .

Az 1924-es alkotmányban rögzített, a szovjet hatalomra és a proletariátus diktatúrájára épülő államszerkezet a Szovjetunió multinacionális jellegét tükrözte.

Egyes becslések szerint az alkotmány elfogadása hozzájárult a Szovjetunió idegen hatalmak általi elismeréséhez [1] .

Az Alkotmány szövegét szükség szerint módosították és kiegészítették. 1936 - ban elfogadták a Szovjetunió új alkotmányát .

Örökbefogadási előzmények

1922. december 30-án a Szovjetunió első szovjet kongresszusa jóváhagyta a Szovjetunió megalakításáról szóló nyilatkozatot és szerződést . A szerződést négy köztársaság képviselői írták alá: az RSFSR , az Ukrán SSR , a BSSR és a Transkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (amelybe Grúzia , Örményország , Azerbajdzsán és Abházia is beletartozott , utóbbi 1936 óta Grúzia része). Mindegyik köztársaságnak volt már saját alkotmánya. A kongresszus az összszövetségi alkotmány kidolgozásáról döntött. 1923. január 10- én a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége 6 bizottságot hozott létre a jövőbeli alkotmány előkészítésére:

• Bizottság a Népbiztosok Tanácsára , az STO -ra és a Szovjetunió Népbiztosaira vonatkozó szabályzatok megalkotására
• költségvetési bizottság
• Bizottság a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságára és az OGPU -ra vonatkozó szabályzatok kidolgozására
• Bizottság a Szovjetunió állami zászlajának és jelképének jóváhagyására
• Bizottság a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságára és tagjaira vonatkozó szabályzatok kidolgozására
• a népbiztosok és kollégiumok személyi állományával foglalkozó bizottság.

Június 26-27 - én az RKP Központi Bizottságának plénuma megvitatta, kiegészítette és jóváhagyta az alkotmánytervezetet (b). Július 6-án a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának 2. ülése jóváhagyta a Szovjetunió alkotmánytervezetét, és határozatot fogadott el "A Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója alkotmányának elfogadásáról". 1924. január 31-én a Szovjetek II. Kongresszusa egyhangúlag elfogadta az alkotmányt.

Az 1924-es alkotmány szerkezete

A Szovjetunió alkotmánya két részből állt [2] :

• Nyilatkozat a Szovjetunió megalakulásáról
• Szerződés a Szovjetunió megalakításáról.

Nyilatkozat a Szovjetunió megalakulásáról

A nyilatkozat megfogalmazta az egyesülés (önkéntesség és egyenlőség) elveit, a szovjet állam nemzetpolitikájának sajátos jellegét. Nemcsak az Unió létrehozását jelentette ki. Célt tűzött ki neki, áthatotta az akkor uralkodó világforradalom törekvései .

Idézetek a nyilatkozatból:

• "A szovjet köztársaságok megalakulása óta a világ államai két táborra szakadtak: a kapitalizmus és a szocializmus táborára."
• "Az Unióhoz való belépés minden szocialista szovjet köztársaság előtt nyitva áll, a meglévő és a jövőben létrejövők számára egyaránt"
• "az új szakszervezeti állam... igazi védőbástyaként fog szolgálni a világkapitalizmussal szemben, és egy új döntő lépést tesz az összes ország dolgozó népének a Szocialista Világtanácsköztársaságban való egyesítése felé."

Szerződés a Szovjetunió megalakításáról

Az 1924-es alkotmány által módosított megállapodás 11 fejezetet tartalmazott:

• I. fejezet
• fejezet II. Az uniós köztársaságok szuverén jogairól és az uniós polgárságról
• fejezet III. A Szovjetunió Szovjet Kongresszusáról
• fejezet IV. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságáról
• V. fejezet A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnökségéről
• fejezet VI. A Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsáról
• fejezet VII. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságáról
• fejezet VIII. A Szovjetunió Népbiztosságairól
• fejezet IX. Az Egyesült Államok Politikai Igazgatóságáról
• X. fejezet Az uniós köztársaságokról
• fejezet XI. A Szovjetunió jelképéről, zászlajáról és fővárosáról

Az 1924-es alkotmány főbb rendelkezései

Az első uniós alkotmány kimerítő listát adott a joghatósági alanyokról. Az Alkotmány szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozott:

• külkapcsolatok és kereskedelem,
• a háború és a béke kérdéseinek megoldása,
• a fegyveres erők szervezése és vezetése,
• a gazdaság és a költségvetés általános irányítása és tervezése,
• a jogalkotás alapjainak fejlesztése (összszövetségi igazságszolgáltatás).

Az alkotmány alapelveinek jóváhagyása és módosítása a Szovjetunió Szovjet Kongresszusának kizárólagos hatáskörébe tartozott. A szakszervezeti köztársaság fenntartotta a jogot, hogy kiváljon a Szovjetunióból, a területet csak az ő beleegyezésével lehetett megváltoztatni. Egyetlen szakszervezeti állampolgárságot hoztak létre .

A Szovjetunió legfelsőbb szervét a Szovjetunió Szovjetek Kongresszusává nyilvánították , amelyet a városi szovjetek és a tartományi szovjetek kongresszusai közül választottak meg. Ezzel egyidejűleg létrehozták a kongresszusi küldöttek közvetett választásának rendszerét.

A kongresszusok közötti időszakban a legfelsőbb hatalmi szerv a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága (CEC) volt, amely az Unió Tanácsából (amelyet a kongresszus választ a köztársaságok népességarányosan képviselőiből) és a Nemzetiségi Tanácsból állt. (az unió és az autonóm köztársaságok képviselőiből áll).

A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának ülései között a legfelsőbb törvényhozó testület a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége volt (amelyet a kamarák közös ülésén választottak meg), amely felfüggeszthette a szakszervezeti tanácsok kongresszusainak határozatait. köztársaságokat, és törölje a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának, a Szovjetunió Népbiztosainak , a Központi Végrehajtó Bizottságnak és a Szövetségi Köztársaságok Népbiztosainak Tanácsának határozatait.

A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága alkotta a legmagasabb végrehajtó és igazgatási szervet - a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsát , amelybe a Népbiztosok Tanácsának elnöke, helyettesei és tíz népbiztos tartozott.

A szakszervezeti köztársaságok státuszának megváltozása a Szovjetunió megalakulásának folyamatában abban nyilvánult meg, hogy a szövetségi unió részévé váltak, és annak hatóságainak és közigazgatásának alárendeltségébe kerültek. A köztársasági szervek hatásköre kiterjedt azokra a területekre és kérdésekre, amelyek nem képezték az Unió kizárólagos hatáskörét. A köztársaságok érdekeit a szakszervezeti szervek struktúráiban (a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége, a Nemzetiségi Tanács) képviselőik képviselték.

Az alkotmány szerint a centrum jelentős jogköröket kapott a periféria ellenőrzésére. Az alkotmány egy új politikai kultúra megteremtését tűzte ki célul – "tartalmilag proletár és formáját tekintve nemzeti", és kompromisszumot jelentett a kommunista általános egyesülési tervek és a nemzeti hagyományok között.

Lásd még

• Szovjetunió alkotmánya
• A Szovjetunió 1936-os alkotmánya
• A Szovjetunió 1977-es alkotmánya
• Az orosz alkotmány 1993

Jegyzetek

1. ↑ A Szovjetunió alkotmánya. Nagy szovjet enciklopédia. Második kiadás, 22. évf. M., 1953
2. ↑ A Szovjetunió 1924-es alkotmánya

Irodalom

• Chistyakov O. I. A Szovjetunió 1924-es alkotmánya: Tankönyv. M.: Zertsalo-M, 2004