A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke | |
|---|---|
| A Szovjetunió zászlaja | |
| Utoljára hivatalban lévő Anatolij Lukjanov | |
| Munka megnevezése | |
| Fejek | A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa |
| Rezidencia | Moszkvai Kreml |
| Kijelölt | A Szovjetunió Népi Képviselőinek Kongresszusa |
| Előző | A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke |
| Megjelent | 1989. május 25 |
| Az első | Mihail Gorbacsov |
| Utolsó | Anatolij Lukjanov |
| cseréje | A Szovjetunió elnöke (mint államfő) |
| megszüntették | 1991. december 26 |
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke - 1989 és 1990 között a Szovjetunió legmagasabb állami pozíciója, 1990 és 1991 között az egyik legmagasabb állami pozíció. A Szovjetunió 1977. évi alkotmányának 1988-as módosítása vezette be, amely 1989. május 25-én lépett hatályba, attól a pillanattól kezdve, hogy a Szovjetunió Népi Képviselői Kongresszusa megkezdte munkáját [1] .
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökét a Szovjetunió Népi Képviselői Kongresszusa választotta meg .
A pozíció a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöki posztjának utódja lett . 1989-ig a Honvédség teljes Elnöksége hivatalosan kollektív államfőnek számított , amely rendeleteket adott ki (az elnökség elnöke és titkára aláírva) a köztisztségek betöltésére, a kitüntetések és kitüntetések adományozására, a megbízólevelek átadására és elfogadására, valamint a tetszik.
1990-ben a Szovjetunió elnöki posztjának létrehozásával összefüggésben az elnököt megfosztották a legmagasabb tisztségviselői státusztól.
A Legfelsőbb Tanács első elnökévé Mihail Gorbacsovot választották , aki korábban az Elnökség elnöke volt. 1990. március 15-én Gorbacsovot államfőnek - a Szovjetunió elnökének -, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettesét, Anatolij Lukjanovot pedig elnöki posztra választották . A Szovjetunió elnöki posztja felváltotta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöki posztját államfőként, ez utóbbi csak az ország törvényhozó hatalmának vezetői funkcióit hagyta meg, magát az államfőt azonban nem.
A Szovjetunió elnöki posztjának létrehozása után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke a kamarák közös üléseinek lebonyolítását és néhány, a Szovjetunió elnöki funkcióit megismétlő funkciót bízott meg. A Szovjetunió Alkotmányának 127.7 cikkelye kimondta , hogy ha a Szovjetunió elnöke valamilyen okból kifolyólag nem tudja ellátni feladatait, a Szovjetunió új elnökének megválasztásáig jogköre átszáll a Szovjetunió alelnökére. a Szovjetuniónak, és ha ez nem volt lehetséges, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének [2] .
Az 1991. augusztusi események után a Szovjetunió Népi Képviselőinek V. Rendkívüli Kongresszusán a Szovjetunió szeptember 5-i törvénye megszüntette a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöki posztját és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségét. 1991 "A Szovjetunió államhatalmi és igazgatási szerveiről az átmeneti időszakban" [3] . A Szovjetunió alkotmányának megfelelő módosításai azonban nem történtek meg, és ez az álláspont hivatalosan is fennállt egészen a Szovjetunió 1991. december 26-i megszűnéséig.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke:
| A Szovjetunió Államhatalmi és Közigazgatási Intézetei | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| † Beleértve a Szovjetunió köztársaságait és az azokon belüli autonóm köztársaságokat . | |||||||||||||||||||||