Klasszikus japán (中古 日本語 chu: ko nihongo ) , pontosabban késő ójapán - a Heian korszak japán nyelvének fejlődési időszaka - 794 és 1185 között . Az előző időszak japánja ójapánnak számít . A klasszikus japán képezte Japán irodalmi nyelvének alapját 1945 - ig - bungo .
Még a régi japán nyelvben is a kínai írást és a hieroglif rendszert alkalmazták a japán szövegek közvetítésére, míg a klasszikus időszakban új írásmódokat adtak hozzá - a hiragana és a katakana ábécét . A fonetikus ábécé megjelenése az írás jelentős leegyszerűsítéséhez vezetett, és lendületet adott a tisztán japán irodalmi nyelv kialakulásának, majd a japán irodalom gyors virágzásának, például a Genji-monogatari , Ise-monogatari stb.
A következő fonetikai jellemzők jellemzik ezt az időszakot:
Megváltozott a szótagrendszer, 88 alapszótag helyett 66 szótagból álló rendszer jelent meg:
| a | én | u | e | o |
| ka | ki | ku | ke | ko |
| ga | GI | gu | ge | megy |
| sa | si | su | se | így |
| za | zi | zu | ze | zo |
| ta | ti | tu | te | nak nek |
| da | di | du | de | csináld |
| na | ni | nu | ne | nem |
| Ha | Szia | HU | ő | ho |
| ba | kettős | bu | lenni | bo |
| ma | mi | mu | nekem | mo |
| igen | yu | yo | ||
| ra | ri | hu | újra | ro |
| wa | wi | mi |
E változások következtében a régi jodai szótagrendszer, a tokushu kanazukai (上代特殊 仮名遣) elvesztette jelentőségét, megszűnt a különbség a kétféle „i”, „e” és „o” magánhangzó között – ez a folyamat a végén kezdődött. a klasszikus korszak elejétől, a korszak vége felé pedig teljesen eltűnt a magánhangzók kiejtési különbsége. Az utolsó elveszett fonémák a /ko 1 / és a /ko 2 / voltak.
A 10. század folyamán az /e/ és /ye/ az /e/-be, a 11. században pedig az /o/ és /wo/ az /o/-ba olvadt be. [1] [2] [3]
/k, g/: [k, g]
/s, z/A mássalhangzók ebbe a csoportjába tartoznak az [s, z], [ts, dz] és [ ʃ, ʒ ]. A kiejtés a következő magánhangzótól függően változik, akárcsak a modern japánban.
/t, d//t, d/: [t, d]
/n//n/: [n]
/h//h/ folytatja a [ ɸ ] hang visszhangját. A 11. században kivétel keletkezett: az intervokális /h/ kezdett közvetíteni [ w ].
/m//m/: [m]
/y//y/: [j]
/r//r/: [r]
/w//w/: [w]
A klasszikus japán nyelv magában foglalja a régi japán ragozás mind a nyolc típusát, és egy új típust: alsó monosorokat (下一段).
Ragozások| Ige osztály | Irrealis 未然形 |
Összekötő forma 連用形 |
Végső forma 終止形 |
Attribútumforma 連 体形 |
Realis 已然形 |
Imperative 命令形 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Negyedik sor (四段) | -a | -én | -u | -u | -e | -e |
| Felső mono sor (上一段) | - | - | -ru | -ru | -újra | -(yo) |
| Felső dupla sor (上二段) | -én | -én | -u | -uru | -ure | -én (yo) |
| Alsó mono sor (下一段) | -e | -e | -eru | -eru | - hát | -e(yo) |
| Alsó dupla sor (下二段) | -e | -e | -u | -uru | -ure | -e(yo) |
| Szabálytalan K-alakzatok (カ変) | -o | -én | -u | -uru | -ure | -o |
| Szabálytalan C-alakzatok (サ変) | -e | -én | -u | -uru | -ure | -e(yo) |
| Szabálytalan H-alakzatok (ナ変) | -a | -én | -u | -uru | -ure | -e |
| Szabálytalan P-alakzatok (ラ変) | -a | -én | -én | -u | -e | -e |
A felső egysoros igék magánhangzóra végződnek. Az ige maradék nyolc ragozása mássalhangzókra végződik.
Szabálytalan igékSzámos ige szabálytalan ragozás.
A szabálytalan ragozási osztályokat a gyökér végén található mássalhangzóról nevezik el.
A klasszikus nyelv a melléknevek két osztályát használja - szabályos és szabálytalan.
A szokványos melléknevek két altípusra oszlanak - azokra, amelyek határozói alakban -ku-ra végződnek (連用形), és azokra, amelyek -siku-ra végződnek. A következő két ragozást határozzák meg:
| Melléknév osztály | Irrealis 未然形 |
Összekötő forma 連用形 |
Végső forma 終止形 |
Attribútumforma 連 体形 |
Realis 已然形 |
Imperative 命令形 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| -ku | -ku | -si | -ki | -kere | ||
| -kara | -kari | -si | -karu | -gondoskodás | ||
| -siku | -siku | -si | -siki | -sikere | ||
| -sikara | -sikari | -si | -sikaru | -sikare |
A -kar- és -sikar- alakok az ar- "lenni" igéből származnak. Ezek az alakok az ar- utótagot adják a -ku és -siku ragozáshoz. Ez a ragozás az ar- igék szabálytalan P-alakjaihoz hasonlóan épül fel. Ugyanakkor az -ua- -a--vé egyszerűsödik.
A melléknévi eredetű főnév a tar- új alakot kapja az eredeti nar- helyett:
| Típusú | Irrealis 未然形 |
Összekötő forma 連用形 |
Végső forma 終止形 |
Attribútumforma 連 体形 |
Realis 已然形 |
Imperative 命令形 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nar- | -nara | -nari -ni |
-nari | -naru | -nare | -nare |
| Kátrány- | -tara | -tari -to |
-tari | -taru | - tára | - tára |
A nar- és tar- formák etimológiája közös. A nar- alak az ni partikula és az ar- "lenni" szabálytalan ige P-alakja kombinációjából keletkezett: ni + ar- > nar-. A tar- alak a "to" feltétel partikulájának és az ar- "lenni" rendhagyó ige P-alakjának kombinációjából keletkezett: to + ar- > tar-. Vagyis mindkét alak az ar- "lenni" igéből származik.
A klasszikus japánban három írásrendszert használtak - először a man'yoganát , amelyben a kínai karaktereket fonetikusan is használták, majd a hiraganát és a katakanát , amelyekben a fonetikus karakterek rendszere leegyszerűsített formákat kapott.
| japán | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Sztori |
| ||||||
| Dialektusok | |||||||
| Irodalom | |||||||
| Írás |
| ||||||
| Nyelvtan és szókincs | |||||||
| Fonológia | |||||||
| Romanizálás |
| ||||||
| Japán-ryukyuan nyelvek | |||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Proto - japán † ( proto - nyelv ) | |||||||||||||||||||||||||||||||
| régi japán † | |||||||||||||||||||||||||||||||
| Modern japán ( dialektusok ) |
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| ryukyuan nyelvek¹ | |||||||||||||||||||||||||||||||
| Megjegyzések : † halott, kettévált vagy megváltozott nyelv ; ¹ a "nyelv" kifejezés használata vitatható (lásd "nyelv vagy dialektus" probléma ); ² az idióma besorolása vitatható. | |||||||||||||||||||||||||||||||