Rituális felháborodások

Rituális megbotránkozások ( rituális megbotránkozások ) - a rituális viselkedés (anti-behavior) formája, amely a normával ellentétes cselekvéseket ír elő: szerszámok, edények stb. ellopása mások udvaráról, hurcolása a faluban és környékén, kidobálása tetőkön, a ház bejáratának elzárása, barikádok felállítása a falu utcáin stb. [1] A felháborodások számos naptári és családi rituálé szerves részét képezik ; ilyen vagy olyan mértékben minden szlávra jellemzőek, de a legelterjedtebb és legstabilabb formákat a keleti és nyugati szlávok szertartásaiban kapták [2] .

Egyéb címek

Naptári időzítés

A nyugati szlávoknál a rituális megbotránkozások inkább az újévi ünnepekhez kötődnek - általában Vasziljev estéjéhez, ritkábban a karácsony előtti estéhez ( Kolyada ), András napjához , Katalin szannitsa napjaihoz , Szentpétervárhoz . Lucii , észrevehetően kevésbé Maslenitsa / Myasopust (általában hamvazószerda előestéjén ), néha középkor (pol.), húsvét hétfő (pol.), Yeremey Harness napjának előestéje [2] .

A keleti szlávok körében az újévi, olykor karácsonyi felháborodások különösen Ukrajnára és az orosz északra jellemzőek. Leginkább nyáron követnek el atrocitásokat Fehéroroszországban ( Iván Kupala éjszakáján ) és Dél-Oroszországban ( Péter napján ), ritkábban húshagyókor ( Pereslavl-Zalessky járás ), ritka bizonyítéka az őszi időszak atrocitásainak ( Polesye) [3] .

A déli szlávoknál a rituális atrocitásokhoz legközelebb álló cselekmények a mamák újévi és húshagyói kitérőire jellemzőek, a katolikusok körében - május 1-je előestéjén [4] .

Előadók

Vidéki fiatalok vesznek részt (általában nem házas srácok). A hagyomány lényege, hogy feloldják a normál helyzetben elfogadhatatlan magatartás tilalmát: a fiatalok sövényt bontanak, kocsit borítanak, farakást törnek, ajtót hóval borítanak be, csöveket dugnak, hamut szórnak, stb. A hagyományos népi kultúrában ez a jelek szerint a gonosz szellemek karácsonyi mulatozásának szimbolikus megtestesülése volt . Mára az összeomlás vallásos és babonás megértése elveszett. A hagyomány nyilván annak bizonyult annyira életképesnek, hogy az idősebb generációk közvetítés nélkül közvetítik a fiatalok körében [5] .

Jegyzetek

  1. RGES, 2002 .
  2. 1 2 3 Tolstaya, 1995 , p. 171.
  3. Tolstaya, 1995 , p. 171-172.
  4. Tolstaya, 1995 , p. 172.
  5. Tolstaya, 1995 , p. 173.

Irodalom