Fairey Fulmar

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2017. január 7-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 15 szerkesztést igényelnek .
Sirályhajsza

Fulmar Mk.II sorozatszám: N4062 1940-ben.
Típusú hordozó alapú vadászgép
Fejlesztő Fairey Aviation Company
Gyártó Fairey Aviation ( Stockport )
Főtervező Marcel Lobel
Az első repülés 1940. január 4
A működés kezdete 1940. május 10
Működés vége 1945
Állapot kivonták a szolgálatból
Üzemeltetők Flotta légierő
Gyártási évek 1940-1943 _ _
Legyártott egységek 600
alapmodell Fairey P.4/34
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Fairey Fulmar ( Eng.  Fairey Fulmar  - Silly ) – brit hordozó alapú vadászrepülőgép , amelyet a Royal Navy Aviation használt a második világháború alatt . Bár jellemzői meglehetősen szerények voltak, a Fulmar mégis megbízható és tartós repülőgép volt, nagy hatótávolsággal és 8 géppuskából álló hatékony fegyverzettel.

Építkezés

A Fairy Fulmar Mk.I egy teljesen fémből készült, konzolos, alacsony szárnyú hagyományos empennage repülőgép volt, visszahúzható farokkerekes futóművel. A két főből álló legénységnek - egy pilóta és egy navigátor - kellett volna ellátnia a flotta erőinek vadászfedezetét, a taktikai felderítést, az ellenséges hajók kísérését és a bombatámadásokat.

Szárny - kétszárnyú, duralumínium burkolattal ellátott kialakítás három részből állt: egy trapéz alakú középső részből, amely egybeépített a törzsgel, és konzolokból. Utóbbiakat kézzel hajtogatták a hátsó szárny zsanérja köré a törzs mentén, miután megemelték a szárny kifutó élszakaszát. A csűrőkön fém erőkészlet és szövetburkolat volt. A hidraulikusan eltérített leszállószárnyak teljesen fémből készültek.

A törzs - két részből állt, az 1-es kerettől előre elhelyezkedő eleje, amely egy volt a fő betéttel, fémcsövekből volt csavarozva és duralumínium panelekkel borítva. A hátsó rész duralumínium félmonokkóként készült, segédkeretekkel, míg a bőrlapok egy hajlított éllel rendelkeztek, ami a szegecselés után egyfajta madzagot alkotott, ami növelte a törzs szilárdságát.

A dupla pilótafülke hosszú közös tetővel rendelkezett, csúszó részekkel. A pilótafülke mögött volt a fő törzs üzemanyagtartály 705 literes űrtartalommal és egy hidraulikatartály. A törzs alá, a szárny hátsó élének szintjén egy 270 literes külső üzemanyagtartályt rögzítettek.

A tollazat teljesen fém konzolos, a kormányok szövetborításúak. A függőleges farok balra tolódott, hogy kompenzálja a giroszkópos nyomatékot.

Alváz - a fő rugóstagokat hidraulikusan hajtották be a szárnyba a törzs felé. Behúzott helyzetben a kerekeket teljesen beborították a szárnyak. A hátsó kerék nem visszahúzható. A fékhorog kettős keretre van akasztva, és az alsó törzs héjában lévő mélyedésbe húzódik vissza.

Meghajtási rendszer: Rolls-Royce Merlin VIII motor, dugattyús V alakú 12 hengeres, folyadékhűtéses. Nagyon szoros és aerodinamikailag tiszta motorháztető. Indítóteljesítmény 805 kW 3000 ford./percnél. A Rotol háromlapátos, 3,5 m átmérőjű, változtatható állású légcsavarja. A Merlin VII-t egy Coffman pirojet indította útjára, és a Fulmarok az elsők között voltak, amelyeket felszereltek velük. A motor alá hengeres etilénglikolos radiátorok kerültek, köztük olajhűtő. A karburátor levegő beömlőnyílása is a hűtőalagútban volt .

A "Fulmar" Mk.II két független karburátoros légbeömlővel volt megkülönböztetve, amelyekben nagy porszűrők voltak, lehetővé téve a repülőgépek trópusokon való üzemeltetését. Az éjszakai repülésre kialakított Mk.II-k némelyikét a kipufogóláng tükröződése ellen védőernyővel látták el.

A fő üzemanyagtartály a törzsben, az olajtartály a motor mögött volt. 100-as és 87-es oktánszámú repülőgépbenzint használtak.

A fegyverzet nyolc 7,7 mm-es Browning géppuskából állt a szárnyakban a légcsavar forgási síkján kívül. A lőszerterhelés 750 lőszer volt csőnként, szalagokba töltve. A külső géppuskák mindegyik csoportban valamivel magasabbak voltak. Néhány repülőgépen a navigátorfülkében egy összecsukható kocsin egy ugyanolyan kaliberű, rögtönzött Vickers K géppuska volt. Gyakorlati alkalmazása szokatlanul nehéz volt, ráadásul a fegyvernek rendkívül korlátozott tűzszektora volt. A szárnykonzolok alatti keménypontokra nyolc darab 45 kg-os AP típusú bomba volt akasztható, a törzsben, a szárnyburkolatok mögött egy fáklyavető volt. [egy]

Taktikai és technikai jellemzők

Az Mk.II módosítás adatait adjuk meg . Az adatok forrása: Brown, 1973, p. 47.

Műszaki adatok

(1 × 970 kW)

Repülési jellemzők Fegyverzet

Irodalom

Linkek

  1. Fulmar  // Az ég sarka. - 2012. Archiválva : 2014. június 14.