Yuite nyelvek

A juit  nyelvek az ázsiai eszkimók (juitok) nyelvei, és az eszkimó-aleut nyelvcsalád részét képezik .

Az "ázsiai eszkimók nyelve" elnevezés a 20. század elején merült fel . a „ grönlandi eszkimók nyelve ” elnevezés analógiájára, és az 1930-as és 1940-es években rögzítették a tudományos irodalomban. A "yuit nyelv" kifejezést is használták (az Esq. Yugyt , Yuit "people" szóból). Az amerikai tudományos irodalomban gyakran használják a "szibériai eszkimók nyelve" vagy a "szibériai jupik" kifejezést . Az ázsiai eszkimók önneve yupigyt "igazi emberek".

A juit nyelveket a Csukcs-félsziget ( RF ) és Szent Lőrinc szigetén ( USA ) beszélik. A csoport két nyelvet tartalmaz - Chaplinsky ( uӈaziӷmit) és Naukansky ( nyvuӄaӷmit ). Egészen az 1960-as évekig a szireniki eszkimók nyelvét a juita nyelv sajátos dialektusának tekintették; jelenleg önálló nyelvként kezelik. Körülbelül 1600 ember beszéli a Chaplin-dialektust (közülük körülbelül 500-an az Orosz Föderációban), 100-an beszélik a naukan nyelvet. (mind az Orosz Föderáció területén). A chaplini dialektus beszélői főleg Novoye Chaplino , Sireniki , Provideniya , Uelkal faluban és Szent Lőrinc-szigeten (USA), a Naukan nyelvjárást beszélők Lorino és Lavrentia falvakban élnek . Ez a cikk nagyrészt a Chaplin-dialektusból származó adatokra támaszkodik.

Genetikailag a yuite nyelvek az eszkimó-aleut családhoz, a Yupik csoporthoz tartoznak.

Az első megbízható információ a juit nyelv dialektusairól a 19. század végére nyúlik vissza. Egészen a 30-as évek elejéig. 20. század e csoport eszkimóinak nem volt írott nyelvük. 1933 - ban vezették be az írást latin ábécé alapján. 1937 - ben a latin írást az orosz váltotta fel további karakterekkel.

Nyelvi jellemzők

Ez az oldal vagy szakasz speciális Unicode karaktereket tartalmaz . Ha nem rendelkezik a szükséges betűtípusokkal , előfordulhat, hogy egyes karakterek nem jelennek meg megfelelően.

Fonológiai információk

Az [e], [o] magánhangzók az /i/, /u/ magánhangzófonémák allofónjai. Legvilágosabban a Naukan nyelvjárásban találhatók meg bizonyos szótag- és alaktani pozíciókban.

Az akcentus ingyenes. A két szótagú szavakban a hangsúly főleg a második szótagra esik: аӷна́ӄ „nő”, аӷvýӄ „bálna”, ӄауа́к „madár”, rokon „fejtámla”, kivéve a hosszú magánhangzós szavakat az első szótagban: anuӄ „kijött” ”, ӄaigu „fakéreg”. A három szótagos szavakban a hangsúly többnyire a második szótagon van, kizárva a hosszú magánhangzós szavakat is az első szótagban: „nyúl”, ӄuyаӄуӄ „örül”, de anaӄу́ӄ „ kijön ”. A többszótagú származékos szavakban a hangsúly egy szótagon keresztül esik át, az első hangsúlyostól kezdve: sumyӽtaӷamalӷit „gondolták”, akulaӈaniluki „ők, köztük vannak” (a „2-4-6-… szótag” hangsúlyminta a leggyakoribb ); ha az első szótagban hosszú magánhangzó van, a hangsúlyt onnan számoljuk: sagmylӈuӷmytaӄukut „sima talajon állunk”. Egy hosszú magánhangzó megjelenése a szó közepén megtöri a stressz ritmusát: kimagusimakaӈat „elszöktek vele”.

A szótagok fel vannak osztva nyitott szótagokra, mint például a-ta 'apa', pa-na 'lándzsa', zártakra, mint аӈ 'vesz', аӷ-vyӄ 'bálna' és zárt szótagokra, mint nas-ӄуӄ 'fej', niӷ-raӄ 'ketrec'. Három mássalhangzó összefolyása egy szóban csak labiális-labiális lapos hasítású szavakban megengedett: kiў-ӈla-ӄаӄ „csatorna”, ӄyt-ӈil-ӄўаӄ „sarok”.

A következő fő váltakozási típusokat jegyezzük meg: a szó abszolút végére tartó visszanyelvi stop a süket mássalhangzók előtt x -szel, a hangos mássalhangzók előtt és a magánhangzók előtt - g -vel : yuk "ember" - yukh-kun "ember által", yug-mun „emberhez”, yug-yt „emberekhez”. Az uvuláris ӄ hasonló helyzetben váltakozik a ӽ és ӷ -vel , vö. myӄ „víz” — myӽ-ӄun „a vízen”, myӷ-mun „a vízbe”, myӷ-yt „víz”. Az n szonáns a végső helyzetben az inflexió során bármilyen helyzetben váltakozik egy süket elülső nyelvi megállóval t : rokon „párna” - akit-mun „a párnához”, akit-yn „párnák” (többes szám), akit-hun „on a párna". Léteznek helyzetváltoztatások is t ~ s , t ~ l , n ~ v ~ f stb. A morfémák találkozásánál a következő típusú mássalhangzó-asszimiláció fordul elő: teljes, k + x > x típusú ( yuk "ember" + - hak > yuhak "kisember" ), ӄ + ӽ > ӽ ( iӷnyӄ "fia" + -ӽаӄ > iӷny-ӽаӄ "fia"); továbbá ӄх > ӽ ; regresszív, például kr > gr , ӄr > ӷr , kn > gn , ӄn > ӷn , ks > xs , ӄs > ӽs , kv > gv és mások; progresszív, például tk > tӽ tӄ > tӽ , lk > lӷ , nk > ng és mások; nv > tf , ipun "evező" + -vak > iput-fak "nagy evező" típusú kölcsönös vagy összetett asszimiláció .

Morfológia

A yuite nyelvek morfológiai típusa agglutinatív-szintetikus, széles körben fejlett utótaggal. Nincsenek előtagok, infixek vagy szárak. A szavak szemantikai-grammatikai kategóriái egyértelműen megkülönböztethetők. Ide tartoznak a névleges és verbális beszédrészek, határozószavak, partikulák, kötőszavak, posztpozíciók, közbeszólások. A névleges beszédrészek közé tartoznak a főnevek, minőségi és rokonnevek, névmások, számnevek. A szóbeli beszédrészek magukban foglalják a tulajdonképpeni igéket és azok függő formáit - gerundokat és participiumokat.

A főneveknek vannak nyelvtani kategóriái: szám, eset, birtoklás. Ezen kategóriák mindegyikének van sajátos morfológiai kifejezése. Három nyelvtani szám létezik: egyes szám, kettős és többes szám. Hét eset van: abszolút, relatív, instrumentális, datív-direktív, lokális, longitudinális, összehasonlító. Kis- és nagybetűk formánsai mindhárom számhoz:

A személyes birtokos alakban lévő főnevek tág értelemben vett vonzalmat jelölnek. Házasodik a vonzás mutatói az abszolút és relatív esetekre, a megszállottak nevéhez fűzve (itt a birtoklás alanyának csak egyes- és többesszáma szerepel):

A névszemélyes-birtokos alakok minden ferde esetben a rokon eset redukált alakjaiból alakulnak ki, míg a tulajdonos személyének jelzője a törzs és az esetképző közé kerül, vö. instrumentális taӷnuӽаӽ-py-nyӈ „a gyermekedtől”, taӷnuӽаӽ-py-gnyn „két gyermekedtől”, taӷnuӽаӽ-py-nyӈ „gyermekeidtől”. A Chaplin-dialektusban a név ragozási táblájában mindössze 126 személyragozás található személyes birtokos alakban, a Naukan nyelvjárásban pedig 147, ahol a tulajdonos kettős számának harmadik személyének alakja megmaradt.

A tulajdonos harmadik személyére vonatkozó személy-birtokos névalakokon kívül létezik egy személyreflexív alak („saját”) is, melynek deklinációs paradigmájában 42 alak (hét eset) szerepel három személyben, ill. két szám. Az attribúciós funkciókat ellátó minőségi és relatív nevek csak számban és kisbetűben egyeznek meg az általuk meghatározott főnevekkel, nem vesznek fel személyes birtokos vö.,alakot

A névmások kategóriái: személyes, demonstratív, személyes-reflexív, kérdő-relatív, tulajdonító, tagadó, határozatlan.

Az 1., 2. és 3. személy személyes névmásai számokban változnak, rendre kilenc alakot alkotva: huaӈa "én", huanӄutuӈ "mi ketten", huakuta "mi", ylpak "te", ylpytak "ketten", ylpysi "te" ", ylna "ő", ylkyk "ők ketten", yln'it "ők". A személyes névmásokat a megfelelő személy-birtokos névalak modellje szerint utasítják el. A yuite nyelvekben több mint húsz mutató névmás található, és mindegyik három számmal és minden esetben változik. A számneveket mennyiségi, sorszámú és osztó számra osztják. A számnevek mindegyik kategóriáját morfológiai jellemzői és a mondatban betöltött funkciói különböztetik meg.

Az ige tartalmazza a személy, idejű, hangulati, tranzitív kategóriákat, valamint a cselekvés különböző módjainak alapkategóriáit, a cselekvés mennyiségi, minőségi, modális és egyéb értékeléseit. Nincsenek morfológiailag személytelen igék. A tranzitivitástól-intranszitivitástól függően kivétel nélkül minden igét az alany és a tárgy személyének mutatói alkotják. Az intranzitív igékre 9, a chaplini dialektusban 42 a tranzitív igére, a Naukan nyelvjárásra pedig 63 ilyen mutató (az alany kettős számának nem halványuló formái miatt )  . alany száma), aglatаӄа-m- kyn „én vezetlek” ( -m az alany egyes szám  első személyének utótagja, a -kyn  a tárgy egyes szám második személyének utótagja).

Az igének öt ideje van: jelen, közel múlt, múlt, közeljövő és jövő. A nyelvjárások szerint egyes időmutatók morfológiai eltéréseket mutatnak. Hangulatok: jelző, felszólító, kérdő, meggyőző (optatív), alárendelő. A hajlásformák toldalékos módon jönnek létre. A gerundok több mint tíz változatát jegyezték fel, amelyek a fő igével a függő cselekvés különböző aspektusait jelölik. A gerundok szubjektív és alany-tárgy formáinak személyi mutatói eltérnek ugyanazoktól a mutatóktól a független hangulat igében.

Az ige szabadon képezhető bármely más szófaj tövéből, vö. huaӈa „én” > huaӈa-ӄu-аӄu-tyn „követsz engem”; tana "ez" > tana-ӈu-ma-ӈa "én voltam"; utuya "öreg" > utuya-lӄinӷ-аӄuӄ "lassan öregszik"; ysyki "a hidegrázás közbeszólása" > ysyki-yug-аӄуӄ "nyírás a hidegrázástól". A denominatív igék a közönséges igékben rejlő összes nyelvtani kategória szerint változnak, vö. igaҽta "tanár", igaҽty-ӈu-lyyӄ-utyn "tanár leszel", igaҽty-ӈu-zi-n? "Ön tanár?" Jelentős számú származékos és ragozásos toldalék koncentrálódhat egy nevező igében, vö. a naukáni dialektusban: аӈӄаӄ „labda” > аӈӄа-ӈlakh-tuӽ-tyfka-vryӷаӷ-naӄ-аӄ-yaӷ-а-ӄа „Lassan rákényszerítem, hogy sok labdát csináljon, sikertelenül”; itt a lexikai mag az аӈӄаӷ  - „golyó” tő, minden más jelentést utótagok sorozata fejez ki, amelyek származékos szót alkotnak.

Az igenevek a -lyӄ, -nyӄ utótagok, valamint a szóképző utótagok nagy sora révén jönnek létre, amelyek a hely, az idő, a kicsinyítés, a nagyítás, a különféle minőségi és mennyiségi értékelések jelentését adják az új szavaknak.

Szintaxis

A Yuite nyelvek szintaxisát abszolút és ergatív mondatszerkezetek, valamint különféle függő cselekvések - határozói kifejezések - által bonyolult szerkezetek jellemzik.

Egy abszolút szerkezetű egyszerű mondatnak két nyelvtanilag konzisztens tagja van: az alany, amelyet a név abszolút esetben fejez ki, és az állítmány, amelyet az ige szubjektív alakja fejez ki ( Yuk aglaӷаӄуӄ "egy személy sétál"). Az ergatív szerkezet egyszerű mondata három kötelező tagot tartalmaz - az alany relatív esetben, az állítmány - az alany-tárgy ige, a tárgy - a név abszolút esetben; az alany-tárgy ige személyében és számában egyaránt egyezik a névleges aktánsokkal ( Yugym aglatāya pana "az ember viszi-he-evezőjét"). Az 1. és 2. személy alanya és tárgya lexikailag nincs feltüntetve, mivel morfológiailag tükröződik az igében ( Unitaӄa-m-kyn "elhagyunk téged"). Az ergatív konstrukció származéka a széles körben elterjedt antipasszív .

Egy összetett mondat szerkezetét koordináló (ritkán) és alárendelő összefüggésű mondatok egyaránt reprezentálják. Példa a kompozíciós összefüggésre: Taua paniginka tagil'yӄut, puru panigyn aglan'аӄаӄа "Szóval, a lányaim idejönnek, és elviszem a lányát-ő-én." Az alárendelő típusú összetett mondatok, amelyek szerkezetében a főmondat állítmányát az önálló cselekvés ige, a függő mondat állítmányát pedig a gerundok különféle formái (időbeli, feltételes, engedményes, ellentétes, és mások) a yuite nyelvekben igen jelentős szám. Ugyanabban az összetett mondatban több, a főművelettől függő, különböző szemantikájú cselekvés lehet, mind egy, mind különböző alanyokkal , vö. Unami aӷnyҽluty҄ unugluku, ӄatylӷi ӄavaӷyaӈ matyҽluugym, ӄatylӷim manatаӈi tyglyҷluki, anluni, manаӷямальӷi, manаӷямальӷi-fo-he-en-kin-ki-ki-ki-kifelé, ívesen, eltöltötte a következő napot-kettőt, az éjszakát erdők, rókák horgászni ment” (a fő akcióval „halásztam-ment” - négy szenvedélybeteg, különböző témákkal.

Szókincs

A yuite nyelvek lexikona, különösen a névlegesek, sok tekintetben közös a többi jupik nyelvvel, de vannak eltérések is. A területi változások elsősorban a verbális szókincset érintették, melyben a leggyakoribb szavak is gyakran más-más eredetűnek bizonyulnak. A Chaplinszkij-dialektusban jelentős számú csukcsi kölcsönzés található . XIX késő - XX század eleje. a 20-as és 30-as évekből származó angol nyelvű kölcsönzések bőséges elterjedése jellemzi . 20. század széles körben behatol az orosz kölcsönzések nyelvébe.

Dialektusok

A yuit nyelvek részeként a Chaplinsky és Naukan dialektusokat szokás kiemelni, azonban a jelentős lexikai, valamint fonetikai és nyelvtani különbségek csak feltételesen teszik lehetővé, hogy közös nyelvvé egyesítsék őket. Tehát a szókincs egybeesése egy 100 szavas listában 79%. A Chukotka Chaplin-dialektusa és a Szent Lőrinc-sziget (USA) dialektusa szinte azonos. A Csukotka-félsziget délkeleti részén a múltban olyan kis települések voltak, amelyek lakói a chaplini nyelvjárást beszélték; Az avan és az imtuk nyelvjárást jellemezték a legnagyobb eltérések hangzásbeli és lexikális terminusokban. Jelenleg a nyelvjárást beszélők hagyományos elszigeteltsége megtört, mindannyian közös településeken élnek. A Naukani dialektus szerkezetében közel áll az alaszkai közép -jupikhoz (a lexikális hasonlóságok 73%-a), és az inuit csoport nyelveinek szókincsének elemeit is tartalmazza.

Jegyzetek

1. ↑ Menovshchikov G. A. Ázsiai eszkimó nyelv // A világ nyelvei. Paleoáziai nyelvek – ISBN 978-5-857-59046-1

Linkek

• Menovscsikov G. A. Ázsiai eszkimó nyelv Archivált : 2012. május 11. a Wayback Machine -nél
• Simon Ager. Közép-szibériai jupik nyelv, ábécé és kiejtés  (angol) (htm). Omniglot . Letöltve: 2019. április 21.

Irodalom

• Vakhtin N. B. Az ázsiai eszkimó nyelv szintaxisa. SPb., 1995.
• Menovshchikov G.A. Az ázsiai eszkimó nyelv nyelvtana. M.; L., 1962, p. ÉN; L., 1967, II. rész.
• Menovscsikov G. A. A naukani eszkimók nyelve. L., 1975.
• Rubtsova E.S. eszkimó-orosz szótár. M., 1971.
• Egy szótár a St. Lawrence Island / Szibériai jupik eszkimó nyelv / Szerk. szerző: Steven A. Jacobson. Fairbanks, 1987.
• Jacobson St. Nyelvtani vázlat a szibériai yupik eszkimókról Szentpéterváron. Lawrence-sziget. Fairbanks, 1979.

Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)