Szeleuk ( lat. seleuci, seleuciani ) vagy germánok ( lat. hermiae , hermiani ) - a III. végi - V. század eleji eretnekek , akiket Philastrius a "Liber de Haeresibus" és Ágoston a "De Haeresibus ad Quodvultdeum Liber" című könyvében ír le. Unus"; az első szerzőnél 55 eretnekség, a második szerzőnél 59 eretnekség. Az első nevet ezek az eretnekek Seleucus, a galaciai filozófus tiszteletére kapták, a másodikat pedig Hermias filozófus tiszteletére. Mind Seleucus ( latin Seleucianis ), mind Hermias ( latinul Hermianis ) Tarsus Hermogenes tanításának követői voltak . A szeleukiaiak tanítása szerint: az anyag örökkévaló Istennel, és nem ő teremtette; Isten nem lelkeket teremtett, hanem a lelkeket angyalok teremtik tűzből és levegőből; a rossz bizonyos esetekben Istentől, más esetekben az anyagtól származik; Jézus Krisztus teste a mennybemenetele után a Napban kötött ki, és maga Krisztus tért vissza az Atyához (a szeleikek ezt a következtetést a Szentírás szavaiból vonták le : „A napnak hajlékot készített bennük” ( Zsolt. 18:5 )); a mennyország nem létezik; vízkeresztségre nincs szükség (a szeleukiaiak a Szentírás szavaiból vonták le ezt a következtetést : „Én vízzel kereszteltelek meg, de ő majd Szentlélekkel keresztel meg” ( Mk 1,8 )). A szeleukiaiak tagadták a halottak feltámadását, a feltámadást az emberiség folytatásaként fogták fel a születő gyermekekben. Philastry és Augustinus nem közöl semmit ezen eretnekek számáról.