Ellenszenv

A stabil verziót 2022. október 17-én nézték meg . Ellenőrizetlen változtatások vannak a sablonokban vagy a .

Antipátia ( más görög ἀντιπάθεια , ἀντι-  - „ellen” és πάθος  - „szenvedély”) - ellenségeskedés, ellenszenv vagy undor érzése , valaki vagy valami elutasításának érzelmi hozzáállása. A szimpátia ellentéte . Az antipátia, akárcsak a szimpátia, nagyrészt tudattalan érzés, és tudatalatti döntés határozza meg, de felmerülhet teljesen tudatosan is, azokkal az emberekkel, lényekkel vagy jelenségekkel kapcsolatos erkölcsi értékelés eredményeként, amelyeket a nézetrendszer elítél. elfogadott egy adott társadalomban.

Az antipátia forrása az ellenszenv tárgyának ártalmasságáról, veszélyességéről, csúnyaságáról, kisebbrendűségéről szóló elképzelés, amelyet személyes vagy örökletes tapasztalatok szereztek, vagy az oktatásba beleoltottak . Ez az érzés az egyén idegrendszerének speciális ingerlékenységén is alapulhat (lásd idiosinkrácia ).

Az emberek és állatok bizonyos tárgyakkal szembeni örökletes vagy szerzett antipátiája gyakran ösztönös vagy reflex jellegű, és egyes szerzők szerint az egyén [ 1] , biológiai faj, csoport vagy etnikai csoport önfenntartásának feladatához kapcsolódik. 2] .

A szociológiában és a pszichológiában az antipátia a szimpátiához hasonlóan az interperszonális és csoportközi kapcsolatok egyik motivációs szabályozójaként szolgál. Ugyanakkor a tetszés és a nemtetszés többé-kevésbé függetlenek, sőt kiegészítők is lehetnek, vagyis természetesen kombinálódhatnak egy másik emberhez fűződő érzelmi kapcsolatban (az egyik pólus kifejezése az ellenkezőjének egyidejű kifejezésével) [ 3] .

Jegyzetek

  1. Freud S. Csoportpszichológia és az ego elemzése. — Standard Edition v. XVIII. London: Hogarth Press, 1955. 101-102
  2. Például az interetnikus antipátia mint "negatív komplementaritás " az etnogenezis elméletében L. N. Gumiljov .
  3. Gozman L. Ya. Érzelmi kapcsolatok pszichológiája. - M .: Moszkvai Kiadó. un-ta, 1987. 176 p.

Linkek