Ferrari Can Am | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
közös adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyártó | Ferrari | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyártási évek | 1967-1971 _ _ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tervezés és kivitelezés | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
testtípus _ |
2 ajtós kupé (2 üléses) , 2 ajtós roadster (2 ülés) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elrendezés | hátsó középmotor, hátsókerék-hajtás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kerékképlet | 4×2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Motor | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A piacon | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Összefüggő | Ferrari P | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hasonló modellek | McLaren M8A Porsche 917 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Módosítások | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Ferrari Can Am egy nagy lökettérfogatú , tizenkét hengeres versenyautó -sorozat, amelyet az olasz Ferrari cég épített kifejezetten az észak-amerikai Can Am sorozathoz az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején. A 712 Can Am hétliteres motorja volt a cég történetének legnagyobb megépített motorja [4] . Minden autó a vállalat által abban az időszakban gyártott különféle prototípusokon alapult, sokféle változatban.
1966-ban a kanadai és az amerikai autóklubok versenysorozatot rendeztek a Canadian -American Challenge Cup néven . Azok a prototípusok versenyezhettek, amelyek nem korlátozták a motor maximális lökettérfogatát az FIA besorolása szerint a 7. csoportnak megfelelően . Ugyanakkor Luigi Chinetti , az Egyesült Államok legnagyobb Ferrari importcégének vezetője azzal a kéréssel fordult a céghez, hogy készítsenek egy modellt, amely alkalmas ezeken a versenyeken való részvételre.
Erre a szerepre a 412 P (P3 / P4) prototípust választották, 4,2 literre növelt üzemi térfogatú motort (egy henger térfogata körülbelül 350 cm³ volt, innen a modell neve) szerelték fel rá. 480 LE. A két legyártott autó [5] 1967-ben több versenyen is részt vett, de a 7 és 8 literes, hatalmas forgatónyomatékú amerikai modellekhez képest ekkora motorméret-különbség oda vezetett, hogy már a következő évben megépült. egy új prototípus [6] .
A második modell, a 612 Can Am az elődjének, a 350 Can Amnak erősebb változata volt . Ahogy a név is sugallja, amelyben a "6" a motor lökettérfogatának kerekített értéke, a "12" pedig a hengerek száma, az autót hatliteres , tizenkét hengeres motorral szerelték fel, 620 lóerővel. Időben érkezett, és részt vett az 1968-as szezon utolsó versenyein. 1969-ben a Watkins Glennél Chris Amon lett a harmadik, sok, sokkal nagyobb motorral szerelt amerikai autót maga mögött hagyva [7] .
Amon a bajnokságban való részvételét ismertetve elmondta, hogy sajnos ez a projekt nem volt prioritás a Ferrari számára, és a teljesítmények ezt jól tükrözték. Az autó motorproblémák miatt sokáig nem volt készen, de amikor a szezon utolsó versenyén megjelent, már csak 100 yardot (90 m) tudott megtenni. Kezdetben a modell aerodinamikus fékkel rendelkezett, hátul egy nagy csappantyú, amely a fékpedál lenyomásakor felemelkedett. Ennek nem sok értelme volt, csak erősen vibrált az autó, de nem lassított. Hamarosan eltávolították a légféket. A kezelhetőség javítása érdekében a szerelők maguk szereltek fel egy hátsó szárnyat az autóra, amely közvetlenül a felfüggesztésen nyugodott, annak ellenére, hogy Enzo ellenezte az ilyen kialakítást, mivel azt nem biztonságosnak tartotta.
Feltételezték, hogy a 6,3 literes, négyszelepes V12-es meglehetősen versenyképes lesz, de kiderült, hogy az egyenesekben az autó mégis alulmaradt a 7 literes Chevrolet motorral szerelt McLaren ellen . A szezon közepén megjelent egy új 6,9 literes motor, de nagy gondok voltak a kenéssel. Az új olajhűtő akkora ellenállást keltett, hogy a motor időnként száraznak bizonyult.
A modell érdekes összehasonlítása egy versenyzővel történt, amikor az egyik futam előtti kvalifikáció során a 612 Can Am motor meghibásodott. Aztán Bruce McLaren felajánlotta Amonnak a tartalék autóját, hogy részt vegyen a versenyen. Természetesen érezhető volt a motor ereje, emlékezett Chris, de a Ferrarinak jobb volt a futóműve, és sokkal tisztábban kezelhető [8] .
A Mauro Forghieri vezette csapat által 1970-ben mindössze három hónap alatt összeállított 512 S prototípust egy teljesen alumínium ötliteres , hengerenként négyszelepes , tizenkét hengeres motorral szerelték fel , amely 550 LE-t teljesített. A cső alakú térkeret a 330 P4 és 612 Can Am modelleken használt kialakítás továbbfejlesztése volt , míg a legkönnyebb polikarbonát testet Giacomo Caliri készítette . Az autók nyitott és zárt változatai is részt vettek az 1970-es és 1971 -es autógyártók világbajnokságán , és győzelmet arattak Sebringben és Kyalamiban [9] .
Ugyanebben az 1970-ben készült 512 M (M jelentése modernizált) az 512 S közvetlen utódja volt. A versenyzési tapasztalatok alapján a Ferrari mérnökei új hátsó felfüggesztést szereltek fel, és megerősítették a fékeket. A karosszéria magassága csökkent és áramvonalasabb lett. A könnyebb és erősebb motor új hengerfejeket kapott, bár a teljes négyszelepes elrendezés változatlan maradt [10] .
A Can Am sorozat grandiózus autóival való megbirkózáshoz nagyon nagy nyomatékú motor szükségessége arra késztette a Ferrarit, hogy 1971-ben megépítse legnagyobb, csaknem hét literes lökettérfogatú motorját. Ezzel a 680 LE-s motorral szerelték fel az egyetlen 712 Can Am prototípust , amely az 512 M alapján készült. Az autó a debütáló versenyt Imolában nyerte Merzarióval a volán mögött, majd tengerentúli versenyeken indult [4] .
FERRARI MINDEN MÁRT MODELL . Ferrari SPA. - Az előző évek összes Ferrari modellje. Hozzáférés időpontja: 2016. november 15.