Vasúti kocsi

Univerzális ( Univerzális , más nevek - mondolingvo , inverzális ) - egy sematikus a posteriori nyelvi projekt, amelyet 1923-1928 között fejlesztettek ki  . G. I. Muravkin ( Berlin ) és L. I. Vasilevsky ( Kharkov ). Az eszperantó szókincs és nyelvtan alapján azonban észrevehetően kiemelkedik a többi eszperantó hátteréből azáltal, hogy a nyelvszerkezet különböző szintjein erősíti az a priori elemeit.

Fonetika, helyesírás

Az ábécé a nemzetközi fonetikus ábécén alapul , a latin betűkhöz hozzáadva az ø, ə, ʃ, ʒ, ŋ karaktereket. Felsőbb indexeket is használnak - a magánhangzók hosszúsági fokára és nazalizálására, a mássalhangzók palatalizálására. Az affrikákat digráfok jelölik - ʦ, ʣ, ʧ, ʤ.

A hangsúly általában a végső mássalhangzót megelőző magánhangzón van (mint az ido esetében), de írás közben eltolódhat. A mássalhangzók csomópontját megszakíthatja az ə magánhangzó, ami nem befolyásolja a hangsúly helyét.

Szóalkotás

A nyelvben nincs alapvető különbség a szóalkotás és a ragozás között. Ugyanazok az eszközök képezhetnek lexikai és grammatikai jelentéseket is a különböző morfológiai kategóriákba tartozó tövekből. A beszédjelzők egyes részei, a toldalékokhoz hasonlóan, elszigetelten is használhatók - az o szubsztivativátor  (mint az angol „to” igetőből infinitív alakot képez), az  a melléknévi előszó ( podo a tablo „asztalláb”), u , amely minden igealak univerzális végződéseként szolgál, a 'to be' ige (ritkán használják hivatkozásként, csak főnevekkel).

Az eszperantóból örökölt agglutinatív ragozási és szóképzési mód mellett a következőket használják:

Morfológia, szintaxis

A melléknevek nemben és számban nem egyeznek a főnevekkel, de ragozásuk nazalizálódik a tárgyszóban: ʒədonu zeã librõ 'add ezt a könyvet', ami azonban a szokásos szórendben (mint az ido , omo stb. ) nem kötelező. ): kaʦo vidu birdo = kaʦo vidu birdõ 'a macska látja a madarat'. De: birdõ vidu kaʦo 'a macska látja a madarat'.

A melléknév és az ige, mint különálló beszédrész helyett az attribútum és a predikatívus használatos, amelyek mind a melléknévi, mind az igei tőből keletkeznek. Az állítmányként használt melléknév az u szóbeli ragozást veszi fel, és nem igényel kopula. Hasonlóképpen az igei definíció (aktív igenév) úgy jön létre, hogy az igetőhöz a ragozást adunk : mega urbo 'nagyváros', urbo megu 'nagyváros'; lampo pendu 'függőlámpa', penda lampo 'függőlámpa'.

Az univerzális nyelvi funkcionalizmus elve határozza meg a morfológia szintaxis és szemantika alárendeltségét. A pragmatizmus és gazdaságosság elve diktálja a választható nyelvtani formák és az esetleges redundancia kiküszöbölésének követelményét (tehát ajánlatos az állítmányt időtlen formába tenni, amikor az időpontot a határozószó jelzi, a szövegkörnyezetből kiderül, vagy nem számít).

Irodalom

Linkek